stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Kuszálik Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989

Kisebbségi Adattár VI. Szerkeszti Bárdi Nándor, Dippold Péter. Teleki László Alapítvány.
Közép-Európai Intézet. Bp. 1996. 264 lap

 Bibliográfus tudja csak igazán felmérni, milyen lelkiismeretes, pontos munkát igénylő adatgyűjtés, leírás és mennyi vesződés előzi meg a könyvészetek megjelenését. Kuszálik Péter bibliográfiája e műfaj legjobb erdélyi hagyományai szellemében, Monoki István A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940 (Bp. 1941) c. munkájának folytatásaként látott napvilágot.

E bibliográfiában a kutató tizenöt közgyűjtemény magyar és kétnyelvű újság- és folyóiratanyaga alapján 690 kiadványról kaphat információt. Az 1672 lapcímet magában foglaló Monoki-bibliográfia és Kuszálik Péter jelen munkája teljes képet ad az igen gazdag erdélyi sajtóról, a mindkettőt kiegészítő mutatók pedig a gyors tájékozódást segítik elő.

A gyűjtőkör területi határai megegyeznek a Monoki által föltérképezett területtel, vagyis felölelik a Trianon utáni Románia egész területét. Hírlapok, folyóiratok, alkalmi lapok bibliográfiai leírását tartalmazza, mellőzve gyűjtőköréből a kalendáriumokat, naptárakat, tudományos ülésszakok dokumentumait, a periodikusan megjelenő gyűjteményes kötetek, statisztikai kiadványok, árkatalógusok, névjegyzékek, kongresszusok, tanácskozások nyomtatványait, beszámolók, jelentések, iskolai és múzeumi évkönyvek, kevés kivétellel az iskolai értesítők leírását.

A kiadvány főcímük szerinti betűrendes címjegyzékben tünteti fel a lapok bibliográfiai adatait, és valamennyi bibliográfiai tétel (címleírás) sorszámozott. E leírások adatcsoportjai megegyeznek a Monoki által alkalmazott leírásokéval, azaz „a bibliográfia minden adata úgy van feldolgozva, mint ahogyan az a lapon magán előfordul; ezáltal a lap hű képe tükröződik vissza. Az eredeti adatoktól való bármely eltérés vagy elkerülhetetlen hozzáadás szögletes zárójelbe van téve.” (I. m. VII). Kuszálik Péter bibliográfiája 12 adatcsoportba sorolja a lapra vonatkozó elsődleges vagy másodlagos forrásból származó információkat: 1) főcím = párhuzamos cím; 2) megjelenési hely; 3) számozás; 4) alcím és időbeni változásai; 5) periodicitás (megjelenési gyakoriság); 6) szerzőségi közlés; 7) kiadótestület; 8) nyomda; 9) méret; 10) terjedelem; 11) lelőhely; 12) megjegyzés; bibliográfiai utalás. E 12 adatcsoport biztosította részletesség eleget tesz a legmodernebb nemzetközi leírási szabványok által támasztott követelményeknek, ugyanakkor biztosítja egységét Monoki bibliográfiájával.

E 12 adatcsoport némelyikével kapcsolatban jegyeznék meg a szerző alapos, pontos munkáját bizonyító tudnivalót:

– A cím helyesírása a mai írásmódot követi.

– Ha az alcím, amely a kiadvány tartalmára, jellegére, műfajára vagy kiadásának indítékára utal, változik, a változásokat a szerző időhöz kötve tünteti fel.

– A szerző a ritkább, kevésbé ismert lapok esetében megadja a lelőhelyüket is, hiszen így a kutató, az olvasó munkáját könnyíti meg, illetőleg teszi egyáltalán lehetségessé.

– Igen értékes a Megjegyzések adatcsoportja, amely az összegyűjtött információkat tartalmazza: pl. ha a kiadvány két- vagy többnyelvű, elöl mindig az a nyelv áll, amelyik dominál az illető kiadványban; ha a dátumozás kettős; ha a sorszámozás kettős; ha az egyik szám valami fontosat tartalmaz stb., de jelöli Kuszálik ebben az adatcsoportban „Monoki bis...” formulával azt is, ha a lap szerepel már a Monoki-bibliográfiában.

– A leírás utolsó adatcsoportja a kiadvánnyal kapcsolatos legfontosabb irodalmi hivatkozást, leírást, monográfiát, repertóriumot említi meg.

A munkát igen értékes és hasznos Sajtótörténeti kronológia vezeti be, amely a „sajtó életét befolyásoló történelmi, politikai események és adminisztratív intézkedések időrendjét, a sajtóélet érdemleges történéseit” tartalmazza 1940. május 18-cal kezdődően, amikor is „Bukarestben a belügyminisztérium és a propagandaügyi minisztérium bizottságot szervezett, azzal a feladattal, hogy vizsgálják meg az összes bukaresti és vidéki lapok, folyóiratok, közlönyök, időszaki kiadványok kiadási engedélyét. A hírt közlő Magyar Szó is szünetelni kényszerült szeptember elejéig.” (11.) 1989. december 22-én „Romániában megbukott a Ceauşescu-diktatúra, eltörölték a (hivatalosan nem létező) cenzúrát. – Néhány hetilap és folyóirat esedékes/decemberi számát kinyomtatták ugyan, de kereskedelmi forgalomba nem került: Napsugár, A Haza Sólymai, Dolgozó Nő, Utunk. Több folyóirat utolsó, decemberi számát januárban (új címmel) nyomtatták. 1989. dec. 23. után új lapok jelentek meg: Szabadság, Székelyudvarhely, Székely Újság, Kézdivásárhely stb. A hírlapok és a folyóiratok (valamint a hivatalos közlöny) jó része új címet választott.” (25. )

Kuszálik bibliográfiáját, mint a nagy elődét, nagy gondossággal és pontossággal megszerkesztett, e műfajban nélkülözhetetlen mutatók zárják. „Román, német és szerb nyelvű társlapok, testvérlapok” mutatója mellett a Névmutató, melyben a szerkesztők és kiadók szerepelnek (a nyomdavezetők nem), egészíti ki a két legfontosabb mutatót. A Szakbeosztásos mutatóra gondolok, mely a Kiadási hely szerinti címmutatóval értékes-érdekes adatokkal szolgál már az első áttekintéskor is, ha összehasonlítjuk Monoki adataival.

Megállapítható, hogy 1940–1989 között is, éppen úgy, mint a Monoki által felmért időszakban, a politikai napi- és hetilapok, valamint az egyházi lapok jelentek meg a legnagyobb számban Erdély területén; az 1940–1989-es időszakban viszont nagyobb az ifjúsági és gyermeklapok, az alkalmi lapok, illetve közgazdasági lapok és közlönyök részaránya az egyéb szaklapok és szépirodalmi lapok rovására.

1919–1940 között, amint az Monoki földrajzi tájékoztatójából kitűnik, „Románia 69 helységében jelentek meg magyar időszaki sajtótermékek. Ezek között első helyen és igen nagy távolságban a többiek előtt áll Kolozsvár 457 lapcímmel, majd Temesvár következik 214-gyel. Ebből kitűnik, hogy a romániai magyarság szellemi központja Kolozsvár volt, ami könnyen érthetővé válik, ha csak a magyar nyelvű fő- és középiskoláink számát vesszük figyelembe, amely téren vezető helyen állt a többi város magyar iskoláinak számával szemben.” (X.)

Kolozsvár 138 lapcímével a Kuszálik-bibliográfia szerint is megőrizte vezető helyét. Temesvár 2. helyére (ahol csupán 30 cím maradt a 214-ből) Marosvásárhely lépett az 1919–1940. évek közötti 93 cím helyett 85 címmel, majd Bukarest következik 80 címmel. A Monoki által közölt időszakban Nagyvárad 147 lapcímével a 3. helyen állt, az 1940–1989-es időszakban mindebből csak 51 cím maradt; az aradi 126-ból 21, a Lugoson megjelent 17 magyar nyelvű címből 1, a brassói 68 címből csupán 20 maradt. Elgondolkoztató adatok!

Kuszálik Péter munkája a magyar referencia-irodalom legjobbjai közé sorolható, jelentőségét a kutató, az olvasó és a szakember egyaránt felméri, megjelenését örömmel üdvözli. A kötet tetszetős kivitelű, könnyen konzultálható. Elismerés és köszönet érte szerzőnek és kiadónak egyaránt.

Újvári Mária


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret