stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Erdély restitúciója

Köpeczi Béla: Restitutio Transylvaniae 1712. B. 1993. Eötvös Loránd Tudományegyetem. Bölcsészettudományi Kar. Román Filológiai Tanszék. Bp. 1993. 92 lap = Encyclopaedia Transylvanica

Az Encyclopaedia Transylvanica sorozatban megjelent kötetet a szerző Erdély története egyik legproblematikusabb szakaszának szenteli. Kísérlet az erdélyi fejedelemség visszaállítására című tanulmányában, a kötet első fejezetében vizsgálat alá veszi az országrész fejlődésének főbb vonásait. Utal az etnikai és társadalmi sokféleségből eredő sajátosságokra, ezek következményeire és hatására. Rövidre fogva, de világosan mutatja be azt a folyamatot, amely a XVI. század közepétől, az erdélyi fejedelemség megalakulásától a XVIII. század elejéig, a Habsburgok uralmának konszolidálódásáig megy végbe a Kárpát-medencében.

Vizsgálódása fókuszában a Habsburg–török–erdélyi politikai háromszög erőinek egymáshoz való viszonyulása és egymásra való hatása áll. Jelzi, hogy jóllehet az erdélyi fejedelmek tudomásul vették a török függést, de „Valahányszor Bécs kísérletet tett a török visszaszorítására, mindenkor számíthatott az erdélyi fejedelmekre is, akik természetesen érdekeltek voltak Magyarország felszabadításában. Kiderült azonban, hogy a keresztény szolidaritás gondolata nem volt elég az európai erők összefogására, és csaknem másfél évszázadig a császár képtelen volt győzelemre vinni a felszabadítás ügyét.”

Ez a másfél század Erdély történetének „hőskora”-ként vonult be a történelembe. Sokat ígérők Báthori István uralmának évei, hogy majd a századfordulón az ún. Basta-korszak következzék. Szinte csodával határos, hogy a nagy romlást a Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György uralma által fémjelzett időszak követte. Erre jellemző a bölcs bel- és külpolitikai, az európai színvonalú gazdasági koncepció és kulturális kitekintés; mindezek a kis országot az európai tényezők sorába emelték.

A tanulmány a továbbiakban elemzi a XVII. század közepével, II. Rákóczi György meggondolatlan lengyelországi hadjáratával bekövetkező fordulatot Erdély életében, amely Apafi Mihály uralmával a fejedelemség történetének végéhez vezet. A szerző kiemeli, hogy a Bécs 1683. évi ostromával kezdődő osztrák–török háborúk eredményeként kezdődött a Habsburg-birodalom keleti terjeszkedésének és konszolidálódásának időszaka. Bekövetkezett az a folyamat, amelynek eredményeként – Pierre Chaunu francia történész véleménye szerint – az Atlanti Európa kiterjedt keleti irányba, s a földrész tetemes hányada bekapcsolódott az európai vérkeringésbe. A deszpotikus török rendszer pedig végérvényesen csődöt mondott az európai civilizációval vívott harcában.

A szerző szakavatott tollal vázolja fel a Habsburg–török küzdelemként ismert változások folyamatát, amely hosszú időre meghatározta Délkelet-Európa sorsát. A vázolt képsort a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc problematikája zárja, mikor a szatmári béke után beállott a Habsburg-uralom kora.

A tanulmány utolsó része kevésbé ismert adatokat szolgáltat Rákóczi diplomatájának, Klement János Mihálynak arra irányuló intenzív tevékenységéről, hogy Erdély és Rákóczi ügyének megnyerje az angol és holland udvarok jóindulatát, valamint a soron következő béketárgyalások alkalmával Franciaország hathatós támogatását. Az európai politikai viszonyok azonban nem kedveztek ezen erőfeszítéseknek, s „az önálló Erdély ügye így lekerült az európai politika napirendjéről, s jóllehet még időnként visszatér, de kevesebb eséllyel, mint a spanyol örökösödési háborút befejező békekötések idején”.

A könyv második része Klement János Mihály Az erdélyi fejedelemség jogainak levezetése 1712 című röpiratát tartalmazza. A röpirat Benda Kálmán fordításában már megjelent 1970-ben  A Rákóczi-szabadságharc és Európa című kötetben. Ebben Klement jogi alapot igyekezett teremteni azokhoz a diplomáciai erőfeszítésekhez, amelyeknek célja kimutatni az erdélyi fejedelemség szuverenitását a bécsi törekvésekkel szemben. Elemzi a bécsi udvar és az erdélyi fejedelemség között létrejött szerződéseket, kiemelve, hogy Bécs erőszakkal forgatta ki az erdélyieket természetes jogaikból. Bizonyítani igyekszik, hogy „ez az erőszak semmiféle törvényes jogot nem ad az Ausztriai-háznak a rajtuk való uralkodásra. Sőt éppen ellenkezőleg, az ő oldalukon áll a nemzetközi jog és a természeti jog.”

Klement a továbbiakban jogi és történelmi érvekkel próbálja igazolni, hogy a Rákóczi-szabadságharc összhangban volt a népek természetes jogával, mivel „a népnek mindig joga van szembeszállnia az ehhez hasonló elnyomással és visszaszerezni ősi jogait, amikor erre kedvező alkalom nyílik”. Ez esetben Klement megkísérelte a Hugo Grotius vallotta tétel kiterjesztését a Habsburg-ellenes harc jogosságának igazolására.

Köpeczi Béla két tanulmánya francia nyelven is megtalálható a kötetben.

Hangsúlyozni szeretnők a kiadvány mintaszerű tudományos apparátusát. A gondos és pontos tájékoztató jegyzetek eligazítanak a jelenségek értelmezésében, valamint a történelmi folyamatok megértésében.

Magyari András

 


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret