stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Újra megjelenik a Turul

Turul. A Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság közlönye. Szerkesztik: Nyulásziné Straub Éva, Pandula Attila, Rainer Pál.
65/1951–1992, 66/1993. 1–4. sz.

Negyvenkét esztendei kényszerű szünet után 1992 óta újra megjelenik a magyar történettudománynak, a Századok mellett, a második legrégibb központi szakfolyóirata, a Turul. A történelmi segédtudományok művelésére 1883-ban megindított folyóiratot és a mögötte álló Társaságot 1950-ben szüntették meg a tudománypolitika akkori korlátolt és műveletlen „illetékesei”, akik azt sem tudták, hogy a Turul publikációnak semmi köze sincsen a jobboldali Turul diákszövetséghez és a genealógia sem azonosítható a nemesi családtörténettel. Ennek a „rendcsinálásnak” a következménye természetesen nem is lehetett más, mint azé a bölcsességé, amely az elefántra bízza a porcelánüzlet rendbetételét.

Az ezt követő négy évtized alatt elakadt a segédtudományok fejlődése Magyarországon, megszakadt az az egészséges átalakulás, melyet Szentpétery Imre indított el a két háború között A magyar történetírás új útjai című kötetben 1932-ben közzétett tanulmányával, egyebek között a genealógia korszerűsítésére, az új módszerek és új szemlélet meghonosítására, arra, hogy a Turul hasábjain e segédtudományi diszciplínák hivatásos művelői legyenek a meghatározóak. A végeredménye ennek az 1950-ben bekövetkezett erőszakos törésnek a magyar segédtudományi kutatás lemaradása a külföldtől, a gyanakodással kezelt tudományszakok utánpótlásának elapadása lett. A genealógia területén pedig a hivatásos szakembereknek az ilyen „ásatag”-nak minősített témáktól való húzódozása következtében, a családtörténet többnyire csak a lelkes amatőrök kedvteléseként vegetálhatott tovább.

A magyar segédtudományi kutatás lezüllesztése azonban nemcsak Magyarország, hanem szomszédjai történetírásának is felbecsülhetetlen károkat okozott. A Kárpát-medence régi történetének írásos forrásanyaga ugyanis szinte teljes egészében az egykori magyar állam és magyarországi társadalom működésével kapcsolatosan keletkezett. Ezeknek a forrásoknak a történetkutatás által biztonságosan felhasználható információs anyaggá alakítását e történeti örökség minden felhasználója joggal várhatta a magyar segédtudományi kutatástól mint legilletékesebbtől. Annak a sok vitakérdésnek, sőt politikai gyúanyagnak a kialakulásában, amely különösképpen a második világháború óta halmozódott fel a magyar és a szomszéd népek történetírása között, nem kis felelősség terheli a magyar tudománypolitikát. A magyar történészek ugyanis a forrástermelő intézmények működésének, az egyes források hitelességének és kritikájának tisztázásával évtizedeken át legfeljebb félkézzel foglalkoztak, illetve jórészt felhagytak azzal a szolgálattal, amelyet korábban szomszédaik javára is végeztek. A Turul újraindítása tehát nyereség mindegyik ország történetkutatása számára, amely az egykori magyar királyság múltjából kisebb vagy nagyobb szeletet örökölt.

Az új folyam eddig megjelent számainak tartalma, a kiadványt fémjelző intézmények rangja, valamint a jelenlegi szerkesztők és munkatársak személye szavatolja, hogy a Csipkerózsika-álmából felébresztett folyóirat a kutatás mai kívánalmait kielégítő, szomszédainknál is megbecsült segédeszköze lesz a Kárpát-medence történettudományainak; minden tekintetben méltó folytatása a régi Turulnak. Kubinyi András az újrainduláskor már megfogalmazta, hogy maga részéről mit vár a folyóirattól. Magam, vele mindenben legteljesebb mértékben egyetértve, az egész érdekelt történésztábor szemszögéből nézve és reményem szerint nevében is kívánok nyilatkozni a szakma elvárásairól.

Az új Turul legyen tehát olyan segédtudományi szakfolyóirat, mely a numizmatika, levéltártan és bibliológia kivételével, fórumot biztosít az oklevéltan, írástörténet, pecsét- és címertan, családtörténet, középkori felirattan és chronologia, valamint később kialakuló új forrástani diszciplínák művelői számára. Legyen szakirodalmi közlöny, de adjon teret a nem hivatalos történészek tanulmányainak is, ha azok megfelelnek a módszertani és egyéb követelményeknek. Ezzel a szűk szakmai körökön kívüli, szélesebb társadalmi érdeklődést és támogatást is megszerezheti céljai megvalósításához. Az egyes segédtudományok külföldi helyzetének bemutatásával, a szemléleti és módszertani újdonságok ismertetésével mielőbb dolgozza le a magyar kutatás kényszerű lemaradását, és segítse elő az általános színvonalhoz való gyors felzárkózást.

A hivatásos szakkutatók körén kívüli laikus társadalmi érdeklődés kétségtelenül a családtörténet iránt a legerősebb. Ezért itt a legnagyobb a dilettantizmus irányába való elcsúszás veszélye. De egyidejűleg ezen a ponton a legragyogóbbak a történetkutatás és a megújuló segédtudományok közötti együttműködés távlatai. A család lévén a legkisebb sejt, vizsgálódási egység a társadalomkutatásban, a genealógia korszerű művelése a társadalomtörténeti megismerés elősegítését tekinti végső céljául. A szociológiai szempontok érvényesítésével a családtörténet valóban komoly szolgálatot, számtalan új eredményt nyújthat a társadalomtörténetnek. Emellett tágítania kell saját érdeklődési területét a természettudományok, a biológia, az örökléstan, az antropológia, valamint a lélektan irányában ahhoz, hogy a genealógia a leszármazás, a rokoni kapcsolatok egyszerű leírásából valódi családtörténetté válhasson, mely az átöröklési kérdésekről, az egyes családtagok testi és lelki alkatáról is megalapozott véleményt tud formálni.

A két háború között már a régi Turul is túljutott azon, hogy a genealógia tárgyát kizárólag a nemesi családok leszármazásának tisztázásával azonosítsa, és kezdeményezte a parasztcsaládok múltjának feltárását. E témakör a kommunista diktatúra által erőszakkal is keresztülhajtott nagy társadalmi átrétegeződés következtében napjainkra valóban társadalomtörténeti fontosságú kérdéssé duzzadt, mely szoros összefüggésben áll az új ipari munkásság kialakulásának tanulmányozásával is, attól el nem választható. De ma már történelmi szaktéma a polgárcsaládok felemelkedésének vagy lehanyatlásának útja-módja is. Az új Turulnak pótolnia kell a polgári genealógia eddigi hiányát. Persze a magyar forrásviszonyok olyan korlátokat szabnak a kutatásnak, amelyeket senki sem hagyhat figyelmen kívül. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy főrangú vagy nemesi birtokoscsalád múltjának írásos és tárgyi emlékanyaga összehasonlíthatatlanul gazdagabb és régebbi időkbe nyúlik vissza, mint amivel a polgár-, ipari munkás-, paraszti vagy értelmiségi családok kutatója építkezhet. Ez nagyon komoly, de azért nem leküzdhetetlen akadályt jelent. Viszont kétségtelen, hogy a magyar társadalomfejlődésnek ezek a szálai nem gombolyíthatók vissza a távoli évszázadokba. Ez a magyarázata annak, hogy magyarországi viszonylatban a családtörténet elsősorban a politikai, művelődési és gazdasági elit múltjának elemzésével nyújthatja a leghathatósabb segítséget a történeti kutatásoknak.

A középkorra vonatkozóan pedig egyenesen nélkülözhetetlen a genealógia bevonása a társadalomkutatásba. Itt lépni sem lehet a hivatal- és intézménytörténet, az archontológia és személytörténet (prozopografia) segítsége nélkül. Hiszen országos méltóságokat betöltő középkori személyekről e diszciplínák nélkül olykor a nevükön kívül alig tudnánk valamit mondani. Ha pedig ekkorák a magyar medievisták nehézségei, elgondolhatjuk, hogy mekkora akadályokba ütköznek ilyen vonatkozásokban szomszédjaink történészei, amikor a XI. századtól fogva 1918-ig a politikai vezetőréteg tagjai szinte kizárólag a magyar társadalomból vagy a hozzá hasonult famíliákból kerültek ki. Az archontológiai és személytörténeti kutatások felfuttatása ezért jelent a szomszédaink történetírása szempontjából is olyan fontos és sürgős feladatot, melyet megfelelő illetékességgel jórészt csak a magyar történelem művelői végezhetnek el.

Szeretnénk továbbá összefoglaló elemzéseket olvasni egyes társadalmi csoportokról, pl. a hivatalnokságról, a tisztikarról, a tanítóságról és a tanárságról, egyes tudós-, művész-, orvos-, mérnök- vagy papi dinasztiákról, a kisiparos mesteremberek különböző kategóriáiról. Végül céljául tűzhetné ki az új Turul az egyes segédtudományok magyarországi kézikönyveihez szükséges elő- és részlettanulmányok tervszerű elkészíttetését.

Mindezeknek szükségét láthatóan a szerkesztőség is érzi, és az eddig megjelent füzetek bizonysága szerint a helyes úton indult el. Erről tanúskodik pl. Borsa Iván dolgozata az Antimus családról, mely modellértékű példa lehet a középkori köznemesi családok történetének művelői számára (1992–1993. 1–3. sz.). Ilyen Zsoldos Attila kitűnő tanulmánya a nemzetségek és a várjobbágyság kapcsolatának fontos kérdéseiről (1993. 4. sz.), Bertényi Iván alapos tájékoztatója a segédtudományok magyarországi fejlődéséről az 1951–1991 közti időszakban, amikor a Turul hallgatásra volt kárhoztatva (1993. 4. sz.), Dan Cernavodeanu szemléje a genealógia és heraldika romániai teljesítményeiről az 1940–1990 közötti félszázadban és az ország Kárpátokon-túli részében (1993. 3. sz.), Kóczy T. László hasznos írása a magyar–lengyel genealógiai kapcsolatokról (1992–1993. 1–2. sz.), végül Pekár Zsuzsa tanulmánya a sörgyáros Hagenmacher családról, mely viszont a polgári genealógia magyarországi lehetőségeire tanulságos példa (1993. 3. sz.).

A fenti elvárásoknak az új Turul a jelenlegi terjedelem mellett persze csak rendre tehet majd eleget, de reméljük, hogy ha ismét megismerik a folyóiratot, a nyomdai tere fokozatosan nőni fog. Az új folyam mindenben követi a régi Turul tipografizálását, a lapalji jegyzetek kivételével, sőt színes címerképek mellékelésével, nagyszámú fekete-fehér ábra közlésével felül is múlja annak nyomdai kiállítását. Jóllehet a szerkesztők a régi folyamból változtatás nélkül átvett nyomdai díszekkel kívánták a folytonosságot kifejezni, úgy véljük, hogy a tipografizálás korszerűbbé tétele egyáltalában nem akadályozná az új Turul befogadását a régire még emlékezők részéről sem, hogy az újabb nyomdai megoldásokhoz szokott fiatalabb olvasókról ne is beszéljünk.

Szakkutatók és a múlt emlékei iránt érdeklődő lelkes amatőrök a határokon innen és túl egyaránt örömmel fogadják a Turul újraindítását, és nagy várakozással tekintenek működése elé.

Jakó Zsigmond

 

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret