Vissza

Adatok Bárkányi Ferenc életéhez

Cserzy Mihály (1865-1925) novellista gyászjelentésén szereplő dr. Bárkányi Ferenc az unokaöccse volt az írónak. Anyja Cserzy Mihály nénje, Bárkányi Antalné Cserzy Rózsa (1864-?), akinek a halálozási évét nem ismerjük. (Neve utoljára az 1941. évi címtárban fordul elő.) A rókusi iskola tanítónője volt, pályáját 1886 őszén kezdte. Férje, Bárkányi Antal a házassági anyakönyv és a korabeli címtárak tanúsága szerint bádogosmester volt, neve nem szerepel Cserzy Mihály gyászjelentésén.

Bárkányi Ferenc Szegeden született 1897. január 30-án. Ősei mindkét ágon iparosok, az apain hajóácsok is vannak. A szegedi főreáliskola négy osztályának elvégzése után géplakatos tanonc lett a MÁV rókusi javítóműhelyében, majd a fölső ipariskola tanulója volt. Amint végzett, 1916-tól katonának hívták be a cs. és kir. 4. utász zászlóaljhoz. Hadnagyként esett orosz fogságba, 1918-ban hazaszökött. Befejezte a főreáliskolát (5-8. osztály), majd szülővárosában államtudományi doktorátust (1925) szerzett. Utána a műegyetemen közgazdaságtant hallgatott, majd tanulmányait Karlsruhéban a mérnökiskolán folytatta. Tekintettel arra, hogy 1938-ig a német mérnökegyesület tagja volt, bízvást leírhatjuk, hogy itt gépészmérnöki oklevelet szerzett. Tisztviselőként dolgozott 1931-ig, amikor is megnyitotta vas- és fémöntödéjét Szegeden a Kálvária sugárút vége felé, több tucat munkásnak adva kenyeret. A szegedi ipartestületnek kétszer megválasztott alelnöke, 1947-től elnöke volt. (Pálfy Dániel korábbi elnöknek volt a tanítványa, majd jobbkeze.) A második világháború elejétől, 1939-től katonai szolgálatot teljesített, százados rangot ért el. A topolyai internálótáborból zsidó származású személyeket mentett ki, ezért 1945-ben őrnaggyá léptették elő. Szakcikkei az Ipar c. lapban jelentek meg. Oroszul és németül jól, franciául gyöngébben beszélt. Szépen ívelő pályáján 1947 augusztusában a Magyar Függetlenségi Párt (MFP) tagjaként országgyűlési képviselő lett. Rákosiék nyomására az Országos Nemzeti Bizottság megszüntette (!) az MFP összes mandátumát. A "pfeifferista" politikusokra leselkedő veszélyek miatt két hónapig bujkált. A letartóztatását elkerülendő, 1948 február első napjaiban nejével (Mamusich Klára) és két fiával (Ferenc, István) külföldre menekült. Távollétében, tehát meghallgatása nélkül, nyolc év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélték az "államrend megdöntésére irányuló szervezkedés" vádjával...

1952-ben Dél-Amerikába utazott. Kolumbiában, majd 1959 és 1961 között Kubában lett egyetemi tanár. 1962-ben New York államban volt műszaki rajzoló. (Tehát nem New York városban...) Cikkei jelentek meg a New York-i Szabad Magyarságban.
Ilyen keveset tudunk külföldi éveiről...

Források:
Kóró Imre: Új utak, régi sorok. Szeged, 1947.
Az 1947. évi országgyűlés almanachja 1947-1949. Főszerk.: Marelyn Kiss József, Vida István. Budapest, 2005.


Vissza az oldal tetejére

Apró Ferenc