Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Szőcs Katalin
a LÉT TÜKRÖS SZERKEZETE

 

A szerző a Hargita megyei Gyergyóújfalu szülötte, felsőfokú tanulmányait a ia§i-i Politechnika vegyészmérnöki karán végezte 1969-ben, ott szerzett doktori fokozatot 1981-ben. Dolgozott vegyészként, kutatóként, osztály- és üzemvezetőként, kémiatanárként, egyetemi előadóként. 1996-tól az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, a Szegedi Tudományegyetem analitikai tanszéke, a Debreceni Tudományegyetem fizika-kémia tanszékének tudományos munkatársa. Az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja, az EME, EMT, KAB, a Kriza János Néprajzi Társaság tagja, a Heltai Könyvtár keretében működő önismeret-népismeret kör vezetője. Házas, négy gyermek anyja.

Világunk tükrös szerkezete a tér jellegzetességeihez tartozik. Az elemek közül a tér a tavaszi reggelhez és a nyári égi irányhoz kapcsolódik. A világ távoli régióiban élő népek olykor hasonló képekben valami régi tudást közvetítenek felénk. A különböző népek hitregéi szerint valóságunk a fény letükröződése által alakult ki: az ősgondolat letükröződik a földre, a földiek az égi dolgok másolatai. Az éginek nevezett fény törvénye uralkodik a látható világban is. A letükröződés által minden egységben létezik, akár egy körben. A látható földi dolgok a láthatatlan erők tükörképei. Az égihez sorolt ősképek a földön fizikai formát vesznek fel. A létezés terében minden a fény hullámtermészete szerint történik. A létezés rendalapú rendszerének köszönhetően a természetfeletti hatás a földinek mondott természetesben is fellelhető.

A nagy ókori görög gondolkodó, Hérakleitosz szerint a létezés formáinak gyökerei az ősképek. A hermészi tanok és a görögök az eredeti egy kisugárzásait ősképeknek, archetípusoknak nevezik. Minden földi dolognak a szellem világában van az ősképe. Gondolataink szerint tesszük a dolgunkat, és aszerint alakul világunk. Az ember szellemének ereje alakítja fizikai testét és életét. A környezete visszatükrözi az embert.

Az istennő tükre

A világ különböző tájain élő törzsi, régi népek - mezopotámiai, görög, hun, egyiptomi - hitregéi szerint minden a fényből származik. A fényhez a női jellegű kerek idomot és a Napot társítják. A napkorong fényszimbólum. Alakja szerint kerek, akár a fény körkörös spirálja és létünk tere. A különböző népek regéiben mind az anyai jellegű teremtő erő, mind az összetartó erő terjedése spirálszerűen történik.

A díszítőművészet a kört a napra, a szellemi fényre vonatkoztatja. Malonyai, Mészáros, Magyar Adorján kutatásai szerint a magyar nép jellegzetes tükre ma is kerek, akár a napkorong. Ilyen kerek tükrök találhatók a szkíta madonnák kezében, a japán Amateraszu istennő szentélyében. A keleti népeknél a tükröt olykor a mellhímzés mintája képezi le. A hinduk fehér Taráját szintén tükörrel a kezében ábrázolják. Amateraszu japán istennő az isten szeméből született, tükörrel a kezében ábrázolják. Az afrikaiak istennője, Mama-Wata a kezében szintén tükröt tart, akár a mi tükrös madonnánk, illetve Tündér Ilonánk. Az ír Lugh fényisten átváltozott egyszemű istennővé, gyógyított.

A Nag Hammadi szövegekben Sophia istennő maga a tiszta fény és a visszfény is: „Ő tiszta, mérhetetlen tudat. Ő az, aki az őt körülvevő fényben tekint önmagára,., ki felnéz az ő képére, melyet a Szellem forrásában lát. Ő az, aki csodálattal adódik az ő visszfényének, mely az őt övező tiszta vízfény forrásában található." „Az ő isteni személyisége elpusztíthatatlan, nyugalomban van és a csendben létezik, nyugalomban van (és) mindenek fölött áll."1

Az ókorban a tükör a világ, a fém és a tér szimbóluma. A világ a térelemnek megfelelően istennői természetű, a fémek pedik az elemi erők közül a térnek felelnek meg. A tér maga a spiritualitás. Ezért alakulhatott ki az az ókori vélemény, hogy a tükör a lelket jelképezi. A lélek erői csak érzékelés útján tapasztalhatók meg. A szkítáknál, a keltáknál a táltos nőket tükrükkel együtt temették el. Az ógörögök is nagy tisztelettel viseltettek a tükrökkel szemben. A tükröző felületek készítése már magában is mágikus erővel bírt. A későbbi korokban a tükör a bölcsességhez és az erényhez kapcsolódott. A Bölcsességek könyve a világban működő isteni törvények jellegéhez köti a tükröt: „az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása" (7,26). Szent Pál szerint az ember látásra törekszik, de itt a földi létben még csak „tükör által homályosan lát" (1Kor 13,12).

Az ókor szemlélete szerint a bölcsesség és a védőerő az istennő felségterületéhez tartozik. Az anyatermészetű teremtő hármas erő a földbe ágyazódva létrehozza világunkat. Világunk szintén női és változó jellegű. Ezt jelképezi a kétszer kettős szárnyas női fej, ma inkább a keleti egyházak kedvelt díszítőeleme. Az egyetlen női fejhez felfelé és lefelé is két-két szárny kapcsolódik. Ez a szakrális tudást ábrázoló mintázat díszíti a legrégebbi keresztény templom, a Hagia Sophia mennyezetét, a velencei bazilikában is megtalálható.

A Kárpát-medencében őshonos ez a tudás. Az anyavilágszimbólum mint díszítőelem látható Széklesfehérváron a kőtár faragott kövén, Nyírbátorban a templomban, több templomi freskón: Bodvaszentandráson, Magyarremetén, Dragomirnán, Fóton a Károlyi címerben, Rigában, Guraszádán stb.

A teremtő tér természete szerint a földi tükörképet szintén egyensúly és béke jellemzi. Az ember lelke a teremtő egy kis földi vetülete. Erre tanítanak a néphagyományok is. Legközelebbi rokonainknál, a voguloknál, osztjákoknál, manysiknál, de a japánoknál is megtalálható az a felfogás, hogy a tükör a lélek jelképe. Talán ezért kapcsolódott annyi félelem a tükör eltöré-séhez. Mintha a törött tükör az isten(nő) kegyének elvesztését vagy lélekvesztést jelentene.

A japán kultuszban a napistennőhöz tartozik a tükör. A legnevezetesebb izei szentélyben őrzik Amateraszu istennő híres tükrét. Japánban a királyi jelvények egyike a naptükör, amelyet a karddal és az ékszerrel együtt kap kézbe a felkent uralkodó. A keleti gondolkodás szerint a tükör véderővel is rendelkezik.

Kerek tükrök találhatók a pásztoroknál, a hegyi remetéknél. A szibériai rokon törzsek sámánjainál nélkülözhetetlen kellék a tükör vagy a fényes fémplakett. A tükrök hozzátartoztak az ősi oltárhoz, a régi rítusokhoz, oltártükröknek nevezték őket.

A pásztorok tükrüket az ún. tükörfában vagy tükrösben tartották. Több nép hitében a tükör védi azt, aki a nyakában hordja, kezében tartja, kalapjára vagy mellvértjére helyezi. A mellvérten tükörrel ábrázolják Szent Györgyöt, a régi görög harcosokat, Árpád magyarjait. Ezek a tükrök rendszerint fényes fémből: aranyból, rézből készültek. Meséinkben gyakran jelenik meg a tükör a segítő tündér kezében. Több nép meséjében a szépasszony tükörbe néz, és onnan tudja meg a valóságot. Ilyen igazmondó tükör megtalálható Hófehérke meséjében is, és a kámita, kabili, algiri, olasz, bolgár és albán mesékben is.

Az ókori ábrázolások szerint a lélek egyik képjele a mandulamag alakú mintázat, amely két kör egymás metszéséből alakul ki. Talán ezért gyakoriak a nők öltözőiben az ovális tükrök.

Ami az előállítást illeti, nehezebb kerek tükröket gyártani, mint szögleteseket. Valamikor ajtóinkon is lehetett tükör, akár a kínai ajtókon. Ennek emléke ma az ún. tükrösen kiképzett szép ajtók. Olykor kapuinkon, ajtóinkon napkorong képezi a nap tükrét.

A tükör két oldala

A földi erők színe és irányultsága az égi szellemi erők tükörképe. A teremtéssel kapcsolatos hitregékben a földi vízszerű anyaggal a ható szellem levegőeleme találkozott. A Bibliában a levegő és a víz együtt képezi a lét elindítóját és működésének az alapját. Isten lelke lebegett a vizek felett. E két elem található meg a természeti népek hitregéiben. Alul található a víz mint befogadó közeg, felette a levegő mint szellemi erő. Isten szelleme/lelke lebegett a vizek felett.

A földi erőkhöz tartozó víz női típusú (jin) erőként, a levegő jangként jelenik meg. Az őserő víz színe kék, a levegőelemé zöld. A teremtéssel kapcsolatos hitregékben a kék színű vízbe felülről rászáll a levegő szellemi jellegű zöld ereje. Valójában a földön a színek fordítva találhatóak meg: alul a füvek, fák zöldje, fenn a kék ég.

A hindu bölcselet szerint minden az anyai jellegű fényből származik. Az újonnan létrejött teremtés fénye tükörként visszasugározza az elsődleges fényt (III. Stanza 12). A tükörtermészet a kezdeti egybe, a O-ba visszafordulást jelenti, illetve egységes szerkezetet biztosít. A hindu bölcselet az eredeti egyet Visnu (víz-nő, a tér vize) istennő körének nevezi, az önmagába visszatérő állapotot Zeroanának (Zéro-hona). A világ Anupadaka (Anu-pataka) ruhájában tükröződik vissza.

A földi letükröződéssel és a rezgés csökkenésével az érzelmek helye jön létre. Az érzelmekhez a vízelem rendelődik. A földi létet az érzelmek áramlása jellemzi. Az érzelmek a női jellegű erőkhöz tartoznak. A mezopotámiai agyagtáblák rajzolatain Inannával ábrázolták az anyaelvű lét terének tükörtermészetét. Inanna jobb és bal oldalán ugyanazok az emberek és állatok sorakoznak fel. Inanna mondja magáról a Gilgames eposzban: A jobb oldalt ballá teszem, A bal oldalt jobbá teszem, A feketét fehérré teszem, A fehéret feketévé teszem.

Nő és férfi egymáshoz képest való elhelyezkedése is a tükör törvénye szerint történik. Az éginek tartott szellemi régióban a hatóerőt képviselő férfi balján helyezkedik el a nő. Az életben a nőnek a férfi jobbján van a helye. Máskor ez fordítva történik. A népi faragásokon és festett tárgyakon, a székelykapukon a holdsarló a napkorong balján található. Ugyanez van a régi és mai életfa-ábrázolásokon.

Esküvőkor az éginek nevezett szellemi energiák szerint a nő a férfi balján helyezkedik el. Ezt a szokást ma is tartják a Székelyföldön. Ugyanígy temetnek ma sok helyen, ezt László Gyula is leírta a régebbi sírokról. A magyar hagyományban nő és férfi az égi rend szerint fekszik. A sírba tett tárgyak is fordítva vannak elhelyezve: ami életében jobb oldalon volt - gömb, buzogány -, balra kerül, ami a bal oldalán volt - fokos, ostor, kard, bot -, a jobb oldalra tevődik.2 Börvelyben még a női fejfák is kerek idomban végződnek, ami a kopjafákon a férfinek jár.

A szent család ábrázolásain József balján foglal helyet a kis Jézus és Mária.

A lét fény- és tükörtermészete biztosítja a szellemi és fizikai világ egységes szerkezetét. A hun bölcselet szerint a teremtéskor jött létre a Teremtő által önmaga ellenkezője. A kezdeteknél a Kör-Égs „maga-maga anyagából készített nyilával lukat ütött az önmagában végtelen és mégis kicsi Semmin, amely egyben a Valami is volt. Az pedig átcsorogván önmagán kettévált Létre és Nemlétre, Valami ellenkezője Semmire, meg Semmi ellenkezője Valamire".3 Világunkban minden fordítva történik: „Arra mondják múlt, ami eljövendő, s jövőnek mondják, ami már a múlté" (Rigvéda, I., 164, 19).

A teremtő szellemének csendje tükörtermészettel rendelkezik és gyógyító erőt képez. A gyógyító ráolvasások során gyakran előfordul a fordítva végzett cselekvés.4 Bal felé megkerülve a beteget a ráolvasás így kezdődik: „Szombat, péntek, csütörtök..."5 A körbekerülést háromszor végzik.

A teremtő szellemének rendje szerint tótágast áll a világ. A létezés egy örökös mozgás. Erről a letükröződéssel kialakult helycseréről szól a hindu bölcselet: „Ismerje meg bárki igazán az atyát, a fenti és lenti helyet cserélnek" (Rigvéda, I. 164, 18).

Az égi és a földi irányok egymásnak tükörképei. A letükröződött világ változását a földinek és éginek nevezett kettősség biztosítja. A mozgató rugót képjelesen az éginek tartott napkoronghoz és a földinek megfelelő holdsarlóhoz rendelhető erők alkotják.

Az égi és földi erőket egyes kultúrákban más-más színnel jelölték. A tibetieknél piros színnel jelölik a földnek megfelelő holdhatást, és kékkel az éginek megfelelő naphatást. Együttes hatásuk hozza létre az egyensúlyt, a harmóniát. E két szín a szivárvány két egymástól legtávolabbra eső színe. A kék és vörös együttléte több kultúrában megjelenik. A kánaáni népek a faragott szent faoszlopot Asherának hívták. Jeremiás próféta szerint Ashera ruhája kék és vörös színű. Szófia ruháját szintén a piros és kék szín jellemezte. A hun és rokon népek hitregéiben megtalálható az egymással harcban álló kék és vörös bika viadala. A régi hun-magyar törzsek címereit piros-kék mintázatok uralják. Erdély-szerte pirossal és kékkel festik a kopjafákat és a faragott kapukat.

Az égi és földi erő kapcsolódásának tükörképét mintázza a homokóra is. Ebben a tükröződésben a háromszögek a csúcsaikkal érintik egymást. Mátyás király Corvináin is látható homokóra. Megjelenik a régi görög érméken, a valkói mennyezetkazettán, a sucevicai és moldovicai kolostorok freskóin. Ezt a mintázatot megtaláljuk a román kori és gótikus templomok faragott kövein, freskóin is, a régi épületek külső, festett elemein Vácott, Csetneken, Kőszegen, Krakkóban, Lublinban, Kolozsváron, a szepesi várakon stb. Népi faragásainkon és varrottasain-kon ilyenszerű mintázatot képez a kettős szíves kiképzés, amely Erdélyben gyakori.

A homokórához hasonlóan a rombusz mintázata szintén két háromszöget zár magába. Itt a háromszögek lapjukkal érintik egymást. A felső az égi erőt, az alsó a földi energiákat szemlélteti. Geometriai szempontból a rombusz a lélekhez tartozó levegő elemi erejének mértani megfelelője. Olyan, mint a kettős piramis oldalnézete, amelybe a lelki-szellemi szintek írhatók be. Ilyen fejfedője volt az ókor istenfiúnak, Hermésznek, ehhez hasonló a mai püspöki süveg. Rombusz alakú mintázat díszíti Szent László mellvértjét a Képes Krónikában, Szent György mellvértjét a Kolozsvári testvérek szobrán. Rombusz alakot öltenek egyes tulipánok belső szirmai népi faragásainkon, varrottasainkon.

A gondolat vagy szellemi erő letükrözésével kettősség jön létre. A tükörkép maga az alsó világ, mely alacsonyabb rezgésű és sötéttel jellemezhető. Az égi erő fénye a fa tetejében található. A földi erő sötétjébe hatol be a fa gyökere. A hitregékben és a régi ábrázolásokon a kígyó és a fa együtt ábrázolta a lét tükörkép jellegét. A fa lefelé volt fordítva, gyökerei az égből eredtek, a kígyózó vonal mentén a korona lefelé terjesztette ki ágait. A hindu bölcseletben a létezés fájának gyökerei felfelé és ágai lefelé nőnek (Bhagavat Gita. XV.). A Tejút maga az égi fa, amelynek tetején a nap karácsonykor található, amikor a legkisebb a fény, ahol a földelemű Bak csillagkép található. A Világszép nádszálkisasszony című mesénkben a királyfi a nap pitvarában tükörbe nézett, amikor szélvész támadt és beleesett a sötét lyukba.6

Az ókortól kezdve ég és föld viszonyában a napkorong vagy levegő az égi erőt, a holdsarló a vizes földet képjelezi. A napkorong és holdsarló együttese régi tudást hordoz magában. A hold régi neve Szin. Ő a földanya égi jele. A keleti népek szakrális képjeleként a holdsarló tartja a napkorongot. Ez a mintázat megtalálható népi varrottasainkon, a kehely és ostya együttesénél is.

Az igazság egyszerű, kör alakú, akár a tükör. A földi életnek van napkoronggal jelzett fényes és holdsarlóval jelzett fénytelen oldala. A regékben a telehold vagy a nap pitvara az istennő tükre. Népi hagyományunkban az égi és földi világ, illetve a fényes és fénytelen Tündér Ilona tükrének jellemzőiben található meg. Az aranytükör, illetve a gyöngyszínű tükör a valóság tükör- és anyai jellegű természetére utal. A tükör fényes oldala teszi láthatóvá az igazságot. Ez a napkoronggal jelzett minőség. A tükör visszája a fénytelen állapotot, a holdat jelenti, az érzelmek világára utal. Ez meséink feketeképű leánya vagy fekete rózsája. Ez a holdsarlóval jelzett minőség.

A felkelő nap vagy a telehold is olyan, mint a tükör. A boszorkányperekben olyan vallomásokra került sor, ahol a vádlott a holdba bámult, és úgy találta meg az eldugott tárgyat. A sámánkellékek közé tartozott egy fényes fémdarab, mely szintén ezt a célt szolgálhatta.

Tükrös kettősséget jelöl a fehér-fekete csíkozott bot a királyok, megvilágosodott táltoskirályok kezében. Ilyen csavar-vonalasan csíkos pálcával a kezében tárták fel a kazahsztáni Issikben a táltoskirály sírját. Ilyen mintázat található a kolozsvári Ferences templom főoltárán, a Szent István kezében lévő boton. A sötét víztükör a holdat képviseli a mezőségi cseberbe nézés módszerében. A víztükörben látják meg a lányok a szükséges információt.7

 

Irodalom

Hoppál M. - Jankovics M. - Nagy A. - Szemadám Gy.: Jelképtár. Helikon Kiadó, Gyula 2000. Falvay K.: Boldogasszony. Tertia, .Budapest 2001. Varga G.: A magyarság jelképei. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2001.

Pál J. - Újvári E.: Szimbólumtár. Balassi Kiadó, Budapest 2001. A művészet története. Magyar Könyvklub, Budapest 2000. Faragó J.: Balladák földjén. Bukarest 1977.

Mello de A.: A madár dala. A szív ébredése. Korda Kiadó, Kecskemét 1999.

Daczó Á.: Csíksomlyó titka. Csíkszereda 2000.

Jankovics M.: A Nap könyve. Csokonai Kiadó, Debrecen 1996.

Jankovics M.: A fa mitológiája. Csokonai Kiadó, Debrecen 1998.

Erdélyi Zs.: Hegyet hágék, lőtőtlépék. Kalligram, Pozsony 1999.

Tánczos V.: Csapdosó angyal. Pro-Print, Csíkszereda 1999.

Roheim Géza: A bűvös tükör. Budapest 1980.

Erdélyi imádságoskönyv. Gyulafehérvári egyházmegye, 1948.

Misszálé. Szent István Társulat, Budapest 1933.

Preorátor. Gyulafehérvári egyházmegye, Gyulafehérvár 2003.

Mitológiai enciklopédia. Budapest 1988.

Finnugor-szamojéd regék és mondák. II. Budapest 1984.

Magyar Z.: A csángók mondavilága. Budapest 2003.

Hamvas B.: Scientia sacra II. Medio Kiadó, Szentendre 2000.

Pozsony F.: Erdélyi népszokások. KJNT-BBTE, Kolozsvár 2006.

Tánczos V.: Folklórszimbólumok. KJNT-BBTE, Kolozsvár 2006.

 

Jegyzetek

1 Eliade M.: Vallási hiedelmek és eszmék története. Osiris Kiadó, Bp. 2006.

2 Ferencz I.: Anonimus világa és a magyar erdőkultusz. Művelődés és Hagyomány, 1960.

3 Máté I.: Yotengrit, I., II. Palatia Kiadó, Győr 2004-2005.

4 Oláh A.: Új hold, új király. Budapest 1986.

5 Diószegi V.: A pogány magyarok hitvilága. Budapest 1978.

6 Benedek Elek: Magyar mese és mondavilág. Budapest 1989.

7 Keszeg Vilmos: Hiedelmek, narratívumok, stratégiák. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár 2013

Keresés a Katholikos oldalain