Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

lEGENDÁVÁ NŐTT ALAKJÁVAL
TALÁLKOZTAM ELŐSZÖR

Interjú Márton Áron életrajzírójával

 

Márton Áron alakja Erdély határain túl is megszólj az embereket. Virt László az egyik ilyen megszólított ember, aki a hívást annyira komolyan vette, hogy évtizedek óta kutatja Márton Áron életművét, és egy átfogó életrajzot, pályaképet is összeállított. Nyitott szívvel címen írta meg Márton Áron életét és eszméit bemutató könyvét (az előszót Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát jegyzi), amely az egyik legjobb, élő és egységes Márton Áron-portré. Legutóbb Kolozsváron Márton Áron püspökké szentelésének 78. évfordulóján, február 12-én tartott ünnepségnek Virt László volt a meghívottja. A kisebbségi lét mint sajátosság és méltóság - Márton Áron apostoli küldetésének egy értelmezése címen tartott előadást. A megemlékezés házigazdája, Kovács Sándor kolozsvári főesperes-plébános azt emelte ki, hogy bár Márton Áronról számos megemlékező eseményt tartottak az emlékév keretében, sosem túl sok róla beszélni, újra és újra rá emlékezni, példáját szemlélni. Virt Lászlót az előadás megtartása előtt Márton Áron iránti érdeklődése gyökereiről kérdeztük.

Fábián Róbert: Mikor és hogyan figyelt fel Márton Áronra, mi ragadta meg vele kapcsolatban?

Virt László: Az 1970-es években az én nemzedékemből voltak, akik a rendszerbe belesimulva igyekeztek valamit elérni, voltak, akik - akkor már volt lehetőség különböző maszek tevékenységekre - igyekeztek minél több pénzt szerezni, mások Bécsbe jártak a kirakatokat bámulni. Volt a nemzedékemnek egy sokak által lekezelt része, amelynek tagjai akkor Erdélybe jártak, táncházat csináltak. Magam botlábú vagyok, de jártam táncházba, a nemzedéknek ehhez a részéhez tartozom. Ez a táncház több volt, mint táncolás: közösség volt. Erdélyben találkoztam Márton Áron „legendájával". Így nevezhetem: legenda, de ez a legenda nem a valóságtól elrugaszkodott történetet jelent. Hogy legendává nőtt, bizonyára összefüggött a hivatali elfojtással, azzal, hogy nemigen lehetett róla beszélni, csak egyházon belül, az emberek között, de külső, világi fórumokon nem. Sok olyan valós történetet hallottam róla, vele kapcsolatban, amely már-már legendás színt kapott. Találkoztam tehát Márton Áron legendájával, s ez a magyarországi katolikus egyházzal összevetve teljesen más mintát adott számomra. Erdélyben Márton Áron volt „a" püspök. Nemcsak ő, sokan mások is börtönből jöttek, de Erdélyben a börtönből szabadult papok nem segédlelkészként, nem civil állásban, mondjuk ablakmosóként dolgoztak valahol, zugpapként, hanem szabadulásuk után visszakerülhettek a legalkalmasabb állásokba. Ez nekem feltűnt, mert azt mutatta, hogy Erdélyben valami nagyon másképp működik, teljesen más szellem uralkodik az egyházban - ezt Márton Áron határozta meg. Írásaival az erdélyi könyvtárakban találkoztam, az Erdélyi Iskolából kerültek a kezembe példányok. Kezdetben kevesebb körlevélhez jutottam hozzá, főként a kolozsvári plébánián, Czirják Árpád jóvoltából. Hozzáférhettem Márton Áron beszédei nyomtatott példányához, húsvéti beszédeihez, 1945-ben Krisztus király ünnepén elmondott beszédéhez, kézhez kaptam, elovastam őket. Ezek a beszédek nagyon jó gondolkodást mutattak, láttam azt, hogy Márton Áronnak nincs egy fölösleges szava, nincs a gondolataiban olyan, amit utólag vissza kellene vonnia, nem kell körülötte magyarázni semmit, nagyon jó a stílusa. A '70-es években már olvastam a magyar irodalomnak azt az ágát, azt az irányát, amelyet népi irodalomként jellemeztek, s azt is láttam, hogy Márton Áron stílusa nagyon jól beleillik ebbe a vonalba. Nemcsak nyelvileg kiváló a magyar nyelvhasználat tekintetében, hanem fogalmilag, ráérzésében is. Ez számomra rendkívül vonzó volt. Erdélyi útjaimnak célja Márton Áron temetésétől kezdve egyre inkább a katolikus egyház felé irányult. A temetésén ismertem meg a kispapokat, aztán pappá szentelték, kihelyezték őket, és általuk rengeteg hely-lyel kerültem kapcsolatba.

F. R.: Így kezdett hát ismerkedni Márton Áron életével és tevékenységével, a kommunizmus ideje alatt, amikor ezzel foglalkozni Magyarországon sem lehetett könnyű. Hogyan kutatott fel további írásokat, beszédeket abban az időben?

V. L.: Magyarország eléggé heterogén ország. Voltak olyan sajtótermékek, ahol lehetett ilyen jellegű anyagot publikálni. Lehetett a sorok között olvasni, néha kicsit egyenesebben is kimondani dolgokat, sőt, nemcsak Magyarországon, hanem a Felvidéken is, a felvidéki magyar fiataloknak az akkori, '80-as évekbeli művelődési táboraiban lehetett beszélni dolgokról. Publikációs lehetőségként ez akkoriban a Vigiliát jelentette és az Új Embert, illetve a Magyarországon nem fű alatt, de majdnem úgy megjelenő Honismeret című folyóiratot, ahol világot láthattak ezek az írások, s ahol a sorok között sok mindent tudtunk közölni. A '80-as évek második felétől lazult a kommunista rendszer, a magyarországi katolikus sajtó belső berkeibe nem láttam bele, de ami nem ment át a magyarországi katolikus sajtóban, azt kiküldtem Rómába, a Katolikus Szemlébe, Békés Gellértnek. Ott például közölték a Márton Áronról írt harmincoldalas tanulmányomat. Ezt korábban Hegyi Béla azzal fogadta el, hogy majd közli, ha Márton Áronról megjelenhet valami. Számára a helyzet nagyon képlékeny volt. Aztán főszerkesztőváltás következett, s én azt az írást kiküld-tem Rómába. Közben 1988-ban készítettem egy interjút Prágában (teljesen más műfaj) Tomásek érsekkel, az akkori egyházpolitikai témákkal kapcsolatban. Tudtam már korábban is számos dolgot róla, de az volt a benyomásom, hogy ő egy Márton Áron-szerű személyiség Csehországban. Másak voltak az ottani viszonyok, más volt a karaktere is, de bizonyos szempontból hasonlított Márton Áronhoz. 1988-ban Magyarországon a civil sajtóban sok minden megjelenhetett már. Szerettem volna elhelyezni ezt a beszélgetést az Új Emberben, hogy ezzel valamennyire tágítsuk a szabadabb kommunikáció felé való haladás lehetőségét, feszítsük a kereteket. Ha ott korábban jelentkeztem írással, az ügyeletes szerkesztő elolvasta, közölte. Megnézték a Tomásek-interjút, s azt a választ kaptam, hogy meg kell beszéljék a főszerkesztővel. Egy héttel később menjek be, beszéljünk róla. Bementem - nem mondom, milyen szóval minősítették a bíborost, így aztán a szöveg kikerült Rómába. A határon Románia felé ekkor meg-meg-figyelgettek, de Csehszlovákiába menet a magyar határőrök szedtek le a vonatról, miután ez az interjú megjelent a Katolikus Szemlében. Ilyen időket éltünk, voltak mozgáslehetőségek és voltak beme-revítések. Ezeket nehéz értelmezni. Mi kihasználtuk az aktuális mozgástereket, ahol rés nyílt, oda a lábunkat betettük, ha ránk csukták az ajtót, mentünk tovább.

F. R.: Miben látja ma Márton Áron jelentőségét?

V. L.: A mai világ egyre inkább a pénz, a hatalom, a befolyás felé mozdul el. Materializmus, anyagelvűség a kommunista rendszerben egyféleképpen volt értelmezhető: az ateista ideológia anyagelvű. Erről Márton Áron is beszél, ő hozzáteszi, hogy „a bolsevizmus édes gyermeke a liberalizmusnak", azaz anyagelvű a tőkés vállalkozói felfogás is. Tehát a materialista, anyagelvű felfogás mai változata jobban hat, mint régen. Ma már senki nem mondja magát ateistának, mert ez már-már blamázs, de mindenki a pénz után szalad. Sok olyan katolikus embert láttam, aki a '80-as években a kisközösségekben - akár hátrányokat is vállalva - aktív volt, a rendszerváltozással viszont elment vállalkozónak, és most már teljesen másképp gondolkodik -érdekes, mert akkor tudtam velük beszélni, aztán meg már nem. Van egy anonim materialista vagy teljesen materialista, gyakorlati anyagelvű felfogás. Magyarországon létezik egy másik tendencia is, nem tudom, ez Erdélyben mennyire aktuális - divat bizonyos körökben a románokat felelőssé tenni Erdély elvesztéséért, trianonozni, vagy ha valaki nagyon bántani akarja a románokat, akkor oláhokat mond, mintha ütne rajtuk egyet. Márton Áron nem állítható ilyen szándékok mellé, Márton Áron a kisebbségi létet adottságként fogadta el, kiindulási alapnak, nem nézett visszafelé, hanem azt figyelte, milyen adottságok vannak, hogyan lehet ezeket jól használva továbbhaladni. Márton Áron az erőszakmentesség apostola volt. Magyarországon olykor beszélnek arról, hogy vissza kell foglalni Erdélyt, hogy az oroszok támogatnák Erdély visz-szafoglalását. Márton Áron nem ment bele semmilyen erőszakos felfogásba, sőt, amikor a bécsi döntés megtörtént, aggodalmát fejezte ki, hogy mi lesz Észak-Erdélyben az addig kialakult népi egységgel, ha elkezdünk az anyaország után futni. Márton Áron spirituális alapra helyezte a katolikus felfogást, nem hatalmi, nem történelmi kereszténységről beszélt, mint amit ma vagy kétszáz éve Magyarországon láttak. Ő evangéliumi alapokon álló keresztény volt.

Megjelent egy könyvem Márton Áron, az evangéliumi életalakító címmel - ez abból indul ki, hogy az ő gondolkodása nem történelmi kereszténység, nem hatalmi, nem politikai, nem közjogi, hanem evangéliumi alapú, és ez minta kell legyen, különben vége a kereszténységnek.

F. R.: Ismerik, értik ma Márton Áront Magyarországon? Miben tud ott ma példakép lenni?

V. L.: Amiben példakép lehet, az, amit elmondtam: a materialista, anyagelvű, pénz után szaladgáló felfogások ellenében Márton Áron lelki, spirituális alapon állt. Nagyon sokan a katolikusok közül is pénzben és hatalomban gondolkodnak -nem csak ott. Talán már jobban ismerik Márton Áront, mint korábban, de így is nagyon szűk körben, sőt, ha jól tudom, felnőtt egy fiatal nemzedék Erdélyben is - ritkábban tudok eljárni Erdélybe a lányom betegsége miatt -, akik lehet, hogy már nem ismerik úgy, mint a régiek. Lehet, hogy a Székelyföldön nagyon, szórványvidéken viszont alig vagy egyáltalán nem ismerik. Székelyektől láttam a szórványvidék felé irányuló lekezelő mentalitást, amit sürgősen abba kellene hagyni, mert élni csak együtt lehet. Magyarországon talán még úgy sem ismerik Márton Áront, de vannak tendenciák, amelyek azt mutatják, hogy talán már elkezdték jobban ismerni. Márton Áron a Magyarországon sokszor tapasztalható, az erőszaktól vissza nem riadó szemlélettel szemben erőszakmentes ember volt. Háborúviseltként át tudta ezt értékelni, és papként már eleve mindennemű háborús uszítás ellen volt. Sok szöveg bizonyítja ezt.

F. R.: Megírta Márton Áron életét, összevetette őt más egyházi, magyar gondolkodókkal. Mik a további tervei e kutatás terén?

V. L.: A Nyitott szívvel című könyv (2002-ben adták ki) megírása előtt húsz éven keresztül tanulmányoztam Márton Áron életét. Akkor azt mondtam, hogy vége, mit tegyek még hozzá. Aztán megkeresett előbb Modor Ádám történész, őt még a 80-as években ismertem meg, amikor ő szamizdat kiadó volt. Rómában kiadták a harmincoldalas tanulmányomat, melyet korábban még a Vigiliának szántam. Abból beküldtek különnyomatban tíz példányt, kerestem egy olcsó fénymásoló kapacitást, s valaki elvitt egy szamizdatos nyomdászhoz, aki az egyik különnyomatból készített ezer példányt. Ebből a változatból került legalább 500 példány Erdélybe 1986-ban. Áruátvételkor találkoztam Modor Ádámmal, ő egyből elvitt az írásból 100-200 példányt, és Pesten szamizdat körökben terjesztette. Modor a rendszerváltozás után elkezdte kutatni a szamizdatos időket, a megfigyeléseket, mindent, amiben ő szamizdat kiadóként benne volt. Egyébként azt hiszem, ebbe halt bele, nem tudta megemészteni, amit egyik-másik társáról látott a levéltárban, emésztőszervi rákban halt meg. Ő írt egy könyvet A titok meg a nyitja címmel, a végére kért tőlem Márton Áron-idézeteket, hogy ne azzal zárjuk le, ami a könyvben egyik-másik személlyel kapcsolatban felmerült. Kapott tőlem 5-6 oldalnyi idézetet Márton Árontól. Aztán eltelt egykét év, és elkezdett engem kapacitálni, hogy adjunk ki egy könyvet, írjak Márton Áronról, legyenek Márton Áron-idézetek és fényképek. Belementem, s ebből született a Kairosz Kiadónál a Márton Áron Breviárium: egyik oldalon szöveg, másik oldalon egy kép, ez koncentrálja a figyelmet. Később, 2010 elején keresett meg Lázár Csilla Csíkszentdomokosról, kezdetben a múzeum alakításával kapcsolatban voltak kérdései levélben, aztán konferenciákat szervezett, amelyek közül kettőn részt vettem, illetve az Országházban tartott Márton Áron-konferenciára is ő hívott el. Ezek munkára ösztönöztek. Amikor 2002-ben megjelent a Nyitott szívvel, azt mondtam, ezzel vége, aztán mégis rávettek a további munkára, taszigáltak különböző feladatok felé. Most például írok egy könyvet, talán kisebb kötet lesz, nem folyóirat-tanulmány, nem Márton Áronról szól, néhány helyen talán szerepel benne: Világszegénység és a katolikus társadalmi tanítás. Arról szól, hogy három lezárt pápai életmű: XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál pápa mit mond arra a helyzetre, ami már akkor is megvolt, amit ma a migrációban látunk. A lezárt pápai életművekből más irányba is tudok menni. Ha valaki még taszigál Márton Áron felé, akkor lehet még abból is további mű, hiszen Márton Áron nagyon gazdag gondolkodó volt, sok mindent ki lehet hozni belőle, és sok mindent még nem vizsgáltak, nem jártak körül az életműve kapcsán, amit érdemes lenne.

 

Keresés a Katholikos oldalain