Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Könyv
kATOLICIZMUS KÍNÁBAN
Cindy Yik-Yi Chu (szerk.): Catholicism in China, 1900–present.
The Development of the Chinese Church

Nem szükséges világpolitikai szakértőnek lenni manapság ahhoz, hogy tudjuk: a Kínai Népköztársaság a huszonegyedik század szuperhatalma. Az is tudnivaló, hogy ennek az országnak a vezetősége finoman szólva sem pártolja a kereszténységet, vagy akár a vallásnak bármely formáját, kommunista ideológiájának következtében, habár talán a keresztények még sincsenek éppen olyan mértékben és mennyiségben kitéve atrocitásoknak, mint a Fallun Gong, és nemzetközi összehasonlítás tekintetében is Kínában kevésbé rossz a hitüket és közösségüket vállaló keresztények helyzete, mint sok muszlim országban vagy éppenséggel Észak-Koreában. A hongkongi baptista egyetem professzor asszonya, Cindy Yik-Yi Chu által szerkesztett, e recenzió keretében ismertetett kötet tanulmányai azt vizsgálják, hogyan is alakult a katolikus anyaszentegyház és a kínai hatóságok viszonya a huszadik század folyamán, és ennek tükrében a kínai katolikus egyház helyzete is. Az egyházi olvasók közül elsősorban a jezsuita rend számára lehet érdekes e kötet, mivel a benne található tanulmányok jelentős része foglalkozik a jezsuita hittérítő atyák munkásságával. De nemcsak erről szól a könyv.

A 264 oldalas kötetben található kilenc tanulmányt a szerkesztő szimmetrikusrikus módon három kategóriára osztotta. Az első harmad általános jellegű történelmi tanulmányokat tartalmaz, amelyek végigkövetik a katolikus hittérítés múltját Kínában, 1969-cel bezáróan. Ezek közül a legterjedelmesebb a legelső, amely a jezsuita hittérítők 1900-1969 közötti tevékenységét írja le, elhelyezvén ezt - az olvasó szerencséjére leegyszerűsített, érthető módon, hiszen elsősorban a két világháború közötti, belső anarchiával és az ezzel járó helyi és országos szintű polgárháborúkkal küszködő Kína belső viszonyai rendkívül zavarosak1 - a kor társadalmi és politikai közegében. Természetesen a hangsúly a missziós munka eredményeire van fektetve, de mindez történik a szakavatott világi történész szókincsével és módszertanával. A második tanulmány a boxerlázadás alkalmából elpusztított shanxibeli keresztény közösség újjáépítését írja le, külön kitérve - dióhéjban - a mai idők üldöztetéseire is. Mindössze néhány mondat szól arról, ami eszmetörténeti szempontból igencsak tanulságos. A boxerlázadás során annak ellenére, hogy a boxereket igazán nem lehetett a nyugati kultúra - és ennek kapcsán a kereszténység - támogatásával vádolni,2 a Csing-dinasztia azért küldött sereget a keresztény közösség ellen, mert „sokan Shanxiban úgy gondolták, hogy az olasz misszionáriusok és katolikus követőik varázsátkokat szórnak a kínai népre és felkelést terveznek a Csing udvar ellen" (47-48. o). Egyetlenegy ilyen idézetben összefoglalja egy kor és helyzet előítéleteinek rendszerét és figyelmeztet minket arra, hogy a hétköznapi életben a hit mellett a kultúrát is terjeszteni szükséges, mivel a művelt, felvilágosult embereket sokkal nehezebb tudatlanságból és rosszindulatból fakadó xenofób akciók mentén mozgósítani. A harmadik tanulmány pedig a Jangxi tartományban zajló amerikai misszionáriusok tevékenységéről szól.

A második rész első tanulmánya a Civil patronátus vége: egy új időszámítás kezdete a kínai katolikus missziók számára címet viseli, és lényegében azt foglalja össze, milyen új kihívásokkal szembesültek a missziót végző egyházi szervek, ahogy fokozatosan megszűnt számukra a nyugati keresztény hatalmak céltudatos támogatása - az esettanulmányban elsősorban a francia vonatkozás kap nagyobb megjelenítést. Ezt követi egy kultúrtörténeti összefoglaló jellegű tanulmány, mely a kínai biblianyomtatás huszadik századi történetét beszéli el. A harmadik pedig - kis mennyiségű képanyag-illusztrációval ellátva - egy művészettörténeti folyamatot érzékeltet: a kínai keresztény egyházi építészet stílusának metamorfózisa a 19. századtól napjainkig, vagyis hogyan váltak a keresztény templomok a kezdeti neogótikus stílusból ún. „kínai-keresztény" stílusúvá. Túl a folyamat leírásán kimondatlanul is érezzük a kultúrák kölcsönhatásának elkerülhetetlenségét, sőt, adott esetben szükségességét.

A harmadik egység elsősorban a kortárs egyháztörténet és nemzetközi kapcsolatok kedvelőinek szól. A három tanulmány közül az első a Vatikán és a Kínai Népköztársaság diplomáciai kapcsolatait vizsgálja, 1979-től 2014-ig, a következő Tajvan és a katolicizmus kapcsolatáról szól, míg a legutolsó a XVI. Benedek pápa által tett kezdeményezéseket foglalja össze a kínai területen történő katolicizmus vonatkozásában, ennek árnyoldalaival egyetemben. Záró következtetésében a szerző - Jean-Paul Wiest - előrevetíti a kapcsolatok javításának lehetőségét Ferenc pápa idejében. Erre szoktuk mondani azonban, hogy a jövő zenéje.

A kötet érdeme azon túl, hogy egy rendkívül komplex, számunkra „egzotikus" témát tár akadémiai szinten a nagyközönség elé, könnyen olvasható, stílusa közvetlen. Miközben Kína egyre fontosabb szereplővé válik a világ színpadán, az ebben a könyvben megtalálható információk és gondolatok is felértékelődhetnek.

(Palgrave MacMillan Publishers, 2014)

Lakatos Artur

 

Jegyzetek

1 A sokszereplős polgárháború, mely végül két tábor, a Kuomintang és a kommunisták felemelkedését hozta magával, külön enciklopédiát igényelne a résztvevők sokszínűsége következtében, és egyenes meghosszabbítása az ún. hadurak korának, mely konvencionálisan a Csing-dinasztia utolsó császárának lemondásától a kommunista felkelésig tart (1912-1928, ezt követi 1950-ig a polgárháború időszaka). Magyar vonatkozású elem a híreshírhedt politikai kalandor, Trebitsch-Lincoln Ignác tevékenysége, aki buddhista szerzetessé válását megelőzően három különböző kínai hadúrnak is a szolgálatában állott.

2 A boxerlázadás idegenellenes - értsd: nyugati, gyarmatosító hatalmak elleni - és egyúttal kereszténységellenes is volt, a boxerek sok kínai keresztényt is meggyilkoltak. Kezdeti fázisában a lázadásnak egyik jelszava az volt, hogy „visszaállítjuk a Ming-dinasztia uralmát a Csing-dinasztia helyett", később azonban a régens császárné, Ce-Hszi is melléjük állt.

 

Keresés a Katholikos oldalain