Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Soós Károly
mÁRTON ÁRON A KÖZÉLETBEN

A szerző teológus, kánonjogász, kisebbségi és nemzetpolitikai szakértő. A budapesti Márton Áron Társaság elnöke.

A világban élő embernek, az emberi társadalom életének fontos színtere a közélet, amelynek a politika szűkebben értelmezett, mégis jelentős területe, a pártpolitika pedig még inkább leszűkítő kifejezés és cselekvés.

A közéletről általában

A keresztény ember a világban él, bár otthona a mennyben van, ahogy ezt az ősegyház keresztényei vallották. A keresztény ember számára is életének egyik kikerülhetelen színtere a közélet és a politika (a polisz ügyeinek intézése...). Az egyén, a család, a társadalom részeként nem vonhatja ki magát ezekből sem, a II. vatikáni zsinat tanítása alapján a megkeresztelt ember keresztény hivatásának része a közéletben és a politikában való aktív részvétel azért, hogy az élet ezen területén is az evangélium tanítása valósuljon meg.1 Korunkban talán még lényegesebb, hogy a közéletben, a politiktban minél inkább a helyes erkölcsi elvek valósuljanak meg, hiszen az ember olyan - korábban nem létezett - eszközök és kommunikációs módszerek birtokában van, amelyekkel a személy és a társadalom élete jelentősen befolyásolható. Ezek az eszközök eddig nem látott módon segítik az embert a másikon, a másik társadalmon, a másik nemzeten való uralkodáshoz. Ugyanezek az eszközök segíthetik hozzá az embert, az emberi társadalmakat, hogy eddig sosem tapasztalt módon alakítsák a közjót, a békét. A közjónak olyan fejlettsége valósulhat meg, amelyre eddig az emberi társadalom életében nem volt példa. Igaz ez a béke vonatkozásában is, ez az emberi társadalom számára fontos harmonikus állapot. A fejlődés két lehetősége áll előttünk: az említett eszközök, kommunikációs módszerek segítségével az organikus fejlődés, vagy a dezorganizáció és következményeként a káoszba süllyedés. Az organikus fejlődés kimondva-kimondatlanul feltételezi a keresztény emberképet és azt a közéleti, politikai felelősséget, erkölcsi magatartást, amelyet Márton Áron képviselt. Ahogy a II. vatikáni zsinat és az egyház társadalmi tanítása2 többször is hangsúlyozza, a keresztény ember lehetőségei, tehetsége, felkészültsége, érdeklődése szerint vegyen részt a közéletben. A közéletnek és a politikának vissza kell térnie az emberek, a társadalom, a nemzetek szolgálatához, a szó klasszikus értelmében a köz, a közösség szolgálatához, ahogy azt az antik görögök vallották és művelték, s még a középkor embere számára is a hét szabad művészet egyike volt.

Márton Áron közéletisége

Márton Áron lelkipásztor volt, negyven éven át a Pannon-Kárpát térség egyik legfontosabb egyházmegyéjében, Gyulafehérvárott megyéspüspök, 1971-től címzetes érsek (bár ez kevésbé ismert tény) Kelet-Közép-Európa és a magyar történelem, a térség történelmének egy olyan korszakában, amely számos, az emberi életet, nemzetek, nemzetiségek életét befolyásoló, azt jelentősen megváltoztató időszak volt. Felelős lelkipásztorként ha akarta volna, sem kerülhette el, hogy odafigyeljen a közélet, a politika eseményeire.

Márton Áront Isten megáldotta azokkal a képességekkel és készségekkel, felkészültséggel és lelkiséggel, amelyek szükségesek a közélet eseményeinek helyes értelmezéséhez, a történések lényegének távlatos megértéséhez és a helyes cselekvéshez.3

Márton Áronnak rossz véleménye volt a szoros értelemben vett politikáról, különösen a pártpolitikáról, az önző, kisszerű szempontokon vitatkozó politikáról, amely nem vesz tudomást a közjóról, nem a nép érdekeit helyezi előtérbe. Öncélú, önző, a gondolkodó emberhez méltatlan az ilyen politizálás véleménye szerint. Ezért már fiatal pap korától részt vett ugyan a közéletben, de úgy, hogy annak napi, pártpolitikai jellegű, hatalmi megnyilvánulásaitól távol tartotta magát. Ő maga a közéletet tágabban értelmezte, az evangélium tanítása alapján. Ebben a vonatkozásban megelőzte korát, a II. vatikáni zsinat későbbi, ide vonatkozó tanítását. Márton Áron jól ismerte az egyház társadalmi tanítását, a pápák szociális körleveleit általában is, de a közéletre és politikára vonatkozó gondolatokat kiemelten is. Jól ismerte XIII. Leó pápa Rerum novarum (Új korszak) enciklikáját, amelyben a közjó fogalma megjelenik.4 Elkötelezetten képviselte az egyház társadalmi tanításának elveit, gondolatait, amelyek forrása az evangéliumokban található meg. Ezért a közélet eszmei és erkölcsi fejlődését, szellemiségénk megújulását megszólalásaival, beszédeivel és igehirdetésével, tanításával és írásaival szolgálta.

Márton Áron számára az emberi élet közösségi dimenziója fontos volt. Istenre figyelve, Jézus Krisztust követve elfogadta az evilági helyzetet. A közéletet úgy értelmezte, mint ami a személy méltósága és a közösség érdekében történő megszólalás, cselekedet. Márton Áron számára a közéletben való megnyilatkozás lehetősége egészen fiatal pap korában megnyílt, amikor 1932-ben az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség egyetemi szakosztályának vezetőjévé választották. E nagyon fontos katolikus kulturális és társadalmi témákkal foglalkozó egyesületnek 1934 márciusától országos igazgatója lett.5 Az egyesület céljainak megvalósítása lehetőséget teremtett számára, hogy a közéletet formálja, abban megnyilatkozzék. Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetségben végzett munkája során szolgálatában az egyesületi tagok bizalmára támaszkodhatott, hiszen választás által lett országos igazgató. Közéleti megnyilatkozásainak erre az időszakára mondhatjuk, hogy önként vállalta, meglátva a szükséget ezen a területen, felismerve, hogy ebben az egyesületi keretben az evangélium eszmeisége szerint alakíthatja az erdélyi magyar társadalmat, közéletet. Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség ebben az időszakban jelentős társadalmi egyesület volt a Trianon utáni Romániában, Erdélyben, fontos társadalomformáló erővel. Az 1989-90-es rendszerváltozás óta hiányzik egy ilyen egyesület az erdélyi magyar társadalom életéből, létrejötte nem tenné feleslegessé a ma működő katolikus kulturális, szakmai egyesületeket.

Márton Áron számára püspökké való kinevezése és felszentelése után a közélet egy másik dimeziója nyílt meg, amelyet egyháza és nemzete érdekeinek védelméért vállalt. A gyulafehérvári egyházmegye vezetője lett, ennek minden felelősségével és lehetőségável. E tevékenység másik dimenziója az állammal való kapcsolata.6 Márton Áron 1939-től számos kérdésben volt kénytelen harcolni az állammal (kezdetben a Román Királysággal) szemben akkor is, amikor tárgyalt, s akkor is, amikor távol maradt az ünnepségektől, így jelezve személyes véleményét. Küzdelmet folytatott 1939-től a román állammal a katolikus egyházat, annak papjait és híveit ért jogsérelmek miatt. A küzdelmet folytatnia kellett 1940 után (amikor a második bécsi döntéssel Észak-Erdély Magyarországhoz, a Magyar Királysághoz került vissza) a magyarországi állami hatóságokkal is azok észak-erdélyi túlkapásai és jogtip-rásai miatt. Majd 1945 után a román kommunista állami hatóságok korlátozó intézkedéseivel szemben emelte fel szavát, vetette be püspöki tekintélyét.

Márton Áron közéleti útválasztásai

Beszédeit, írásait olvasva közéletben való részvételének két típusát találjuk. Beszédeinek egy részében olyan társadalmi témákat érint, amelyek szükségképpen kapcsolódnak a közélethez: Templom és iskola, Nemzet és kultúra, Elnémult harangok üzenete, Az eszmény nyomában.7 Ezekben távlatos, tiszta, igaz, megvalósítható eszményeket tárt az erdélyi magyar társadalom elé. Sok esetben ezek az eszmények egyszerre szolgálták a kultúra megújítását és a közélet felemelését. E megnyilatkozásai Erdély határain túlra is eljutottak, hatással voltak. Márton Áron jól ismerte a pápák társadalmi megnyilatkozásait, amelyek buzdítottak a társadalom formálására. Márton Áron e vonatkozásban meghaladta saját korát.

Közéleti megnyilatkozásainak másik része levelezése az állami hatóságokkal. Ebből jól látható szeretete az egyetemes egyház és nemzete irányában. Szenvedésekkel és megaláztatásokkal teli hosszú időszaka ez életének. Minden levelében az ember iránti tiszteletet látjuk. Egyenes tartással szól az igazságról és igazságosságról, követeli az embert, az egyházat, a vallási közösségeket, a nemzetet megillető jogokat. Körlevelei eligazítják a papokat és a híveket társadalmi kérdésekben (pl: A marxi kommunista-szocialista világnézettel kapcsolatos lelkipásztori magatartásról című körlevél8), az igazi főpásztort mutatják, aki tanítója, szolgáló vezetője egyházának és népének. Az állammal való kapcsolatában - ismerve mozgásterét - minden korlátozás ellenére egyenrangú félként jelenik meg, tisztában van az adott helyzettel és a jogaival is. Ebben a vonatkozásban különösen kiemelkedik számos egyházi kortársa közül. Levelezéséből is nyilvánvaló, hogyan haladt az életszentség útján fokozatosan a szentté válás felé. Tisztában volt a helyes diplomácia szabályaival, azokat jól alkalmazta, kész volt az értelmes kompromisszumokra, de a megalkuvást mindenkor elutasította.

Összegzés

Márton Áronnak a román állammal kétféle társadalmi struktúrában, (rövid ideig) a magyar állammal folytatott tárgyalásaiból, kapcsolatából felismerhejük, hogy az adott korban lehetőségként jelentkező három út közül melyiket járta. Az állammal lehet úgy is tárgyalni, ahogy ő tette, és ez példaértékű az utókor számára. Az adott korszakban az általa választott -bizonyos vonatkozásaiban saját(os) - utat az állam és egyház kapcsolatában kevesen járták, kortársai közül csak a lengyel bíboros-prímás érseket, Stefan Wyszynskyt említhettük, aki hasonló, olykor azonos utat követett. Márton Áront közéleti tevékenységében és a politikai élettel, az állammal való kapcsolatában a Szentlélekre való mély odafigyelés vezette, ezért volt képes időben felismerni a csapdákat, azokat elkerülni úgy, hogy közben tárgyaló felei számára meghagyta az emberi méltóságot, világossá téve azokat a szellemi és erkölcsi értékeket, amelyekhez ragaszkodott.

A teljesség igénye nélkül villantottunk itt fel néhány apróságot Márton Áron sokszínű közéleti tevékenységéből. Tettük ezt annak reményében, hogy akik ma a közéletben, a politikában, a társadalom életében felelősen és értékelvűen szolgálják a közt, azoknak e szent ember példája eszmény lehet, mutatva, hogy így is lehet szolgálni a közjót, alakítani a közéletet, a politikát, a személyi méltóságot, a szabadságot, a vallási jogokat tisztelni, védelmezni a kisebbségeket, hozzájárulni a társadalom organikus fejlődéséhez.

 

Jegyzetek

A II. Vatikáni Zsinat tanítása. Szent István Társulat, Budapest 1975 (Gaudium et spes, Lelkipásztori konstitúció az egyház és a mai világ viszonyáról), 441.

Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma. Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa - Szent István Társulat. Budapest 2007.

3 Virt László: Nyitott szívvel. Márton Áron Erdélyi püspök élete és eszméi. Teleki László Alapítvány XX. század intézet, Budapest 2002.

Az egyház társadalmi tanítása (dokumentumok). Szent István Társulat. Budapest.

5 Virt László: Márton Áron, a lelkiismeret apostola. Ecclesia, Budapest 1988.

6 Márton Áron: Egyház - állam. Márton Áron hagyatéka 13. (szerk: dr. Marton József) Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda 2016.

7 Virt László: Márton Áron, a lelkiismeret apostola.

8 Márton Áron: Egyház - állam. Márton Áron hagyatéka 13., 70.