Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Máshol

Bakó Csongor István
nEM ZARÁNDOKÚT, VAGY MÉGIS?
Beszámoló egy törökországi körutazás keresztény és magyar vonatkozásairól

 

A Travel Diary Presenting the Christian and Hungarian Aspects of a Round Trip in Turkey

The article is actually a brief travel diary that presents in a readable style the most interesting sights of western Turkey, laying great emphasis upon the Christian and Hungarian aspects of them. Thus, the author presents Francis II Rákóczi's memorial house in Rodosto, the former city of Troy being on the UNESCO's World Heritage List today, the Virgin Mary's House in Ephesus, the Pamukkale natural site, as well as the famous sights of Istanbul, namely the Topkapi Palace Museum and the great church of Hagia Sophia.

Keywords: pilgrimage, round trip, Turkey, Silivri, Francis II Rákóczi, Rodosto, Troy, Kusadasi, Ephesus, Pamukkale, Istanbul, Hagia Sophia.

 

A szerző teológiai doktorátussal rendelkező kórházlelkész Marosvásárhelyen.

Mindenkor úgy érezte az ember, hogy idegen ebben a világban, és kanyargós utakon vándorol igazi hazája felé, következésképp zarándoklásnak tartotta az életet. A zarándoklás (lat. peregrinatio: idegen földön áthaladás, külföldi utazás vagy tartózkodás)1 gondolata az emberi élettel kapcsolatban az elmúlt századokban különböző erővel mutatkozott meg. Ez az elképzelés ma újjáéledt nemcsak a profán területen, hanem elsősorban a keresztény világban. A II. vatikáni zsinaton az egyház - amely legtágabb értelemben magába foglal minden Isten törvényei szerint élő embert - „Isten zarándok népenek" (LG 68)2 nevezte önmagát. Ennek az úgynevezett zarándok egyháznak a tagjaiként egész életünkben vándorolunk a bűn rabságából az ígéret földje, vagyis Isten országa felé (vö. LG 48-51).1 Állandó zarándoklá-sunk hangsúlyosabb szakasza lehet az egyházi évnek egy-egy fontosabb ünnepre előkészítő időszaka, mint amilyen a küszöbön álló adventi szent idő, vagy pedig alkalmanként olyan zarándokhelyek felkeresése, ahol az ember Isten utáni örök vágyának köszönhetően azt reméli, hogy közvetlenebbül érintkezhet vele.

Manapság a zarándoklatok eme utóbbi formájának valóságos virágkorát éljük. Milliók kelnek útra évente, hogy rendelkezésre álló szabadidejük és anyagi helyzetük szerint meglátogassanak egy vagy több szent helyet, ahol jobban, eredményesebben és üdvösségszerzőbben szeretnék megtapasztalni Isten jelenlétét, a vele való találkozás egyedi s ennélfogva meghatározó élményét. Egy olyan korban és világban, amikor és amelyben sok esetben a zarándokútként meghirdetett kirándulások amolyan vallási turizmussá, értéktelen időpazarlássá silányulnak,2 hála Istennek akadnak olyanok is, amelyeket ugyan puszta nyári üdülésként, kulturális útként hirdetnek meg, mégis valami folytán menet közben igazi zarándoklatokká minősülnek át.

Isten kegyelméből és egyik évfolyamtársamnak köszönhetően egy ilyen -vagy legalábbis általam ilyenként megélt - autóbuszos körútnak lehettem részese idén, amelyet a gyergyószárhegyi székhelyű Panoráma Turist utazási iroda szervezett, Törökország nyugati részének jó néhány nevezetességét tűzve ki célpontul.

Az általában kötetlen formában megírt úti és élménybeszámolókhoz ugyan ritkán szoktak konkrét forrásmunkákat használni, az adatok pontossága végett mégis úgy gondoltam, nem oktalanság részemről, ha segítségül hívom azokat a kéznél levő lexikonokat, amelyeket átböngésztem a hosszú útra készülve, valamint azon újonnan kiadott útikönyveket, amelyeket a szóban forgó kiránduláson vásároltam.

1. nap: Gyergyószentmiklós, Bukarest, Bulgária

A Gyergyószentmiklósról induló csoport a Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön felszállókkal egészült ki és vágott neki a mintegy 4000 km-es útnak. A társaságot székelyföldi magyar keresztények alkották, így az ismerkedés és összerázódás a maga jól ismert természetes módján hamar megtörtént. A tulajdonképpeni gyártási helyére visz-szalátogató elegáns és kényelmes busz-szal, kisebb pihenőkkel, a román fővárost, Bukarestet kellős közepén átszelve jutottunk le a romániai Giurgiut a bulgáriai

Ruszéval (bolg. Pyce) összekötő közúti Duna-hídhoz. A viszonylag rövid ideig tartó ellenőrzést követően, a lehető legrövidebb utakat kutatva fel a GPS-en, mondhatni tolvajtempóban hajtottunk át az eseménytelen, az EU-tagállamok átlagától feltűnően lemaradt Bulgárián. Hadd idézzem fel azt az igen találó figyelmeztetést, amit a bolgár utak minőségével kapcsolatos kérdésemre adott válaszában egyik szellemes sofőrünk megfogalmazott: „Míg átmegyünk rajta, vigyázz, hogy a fogaidból a tömések ki ne hulljanak!" Figyelmeztetése nem járt messze a valóságtól.

2. nap: Silivri

Másnap hajnalban, egy kommunista idők határátkelési módját felidéző tüzetes török ellenőrzést túlélve, csakhamar az első benyomást keltő kép ellenkezője alakulhatott ki bennünk: egy igen kedves és vidám emberek lakta, gazdaságilag és iparilag egyaránt erősen fejlődő, nagy és dicső múlttal rendelkező országba érkeztünk. A Törökországba való belépés korábbi elképzeléseimmel szemben katartikus élménnyel társult. Mindez nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy nekünk, magyaroknak sok hasonló, sőt közös történelmi konstellációt kellett átélnünk a törökökkel. Származásunk helye, korai életmódunk, majd kényszerű együttélésünk, tündöklésünk és bukásunk, egyes szavaink (például a „papucs", amely főként a bazárokban gyakran adott alkalmat kiadós együttnevetésre) segítenek megérteni a másikat.

Ráállva az Edirne-Isztambul-Ankara autópályára, majd arról a Márvány-tenger (tör. Marmara Denizi) felé letérve, a reggeli órákban érkeztünk meg első külföldi állomáshelyünkre, Silivribe. A helység fordulatokban bővelkedő történelmének lapjain találjuk ama borzalmas 558-as dátumot, amikor a hunok a terület többi településével együtt felégették a várost. Viszont ott van a Görögországban és a világ több más országában súlyos testilelki megpróbáltatásokban, gyógyíthatatlan betegségekben szenvedők által a 20. század ortodox szentjei közül bizonyára leginkább ismert Ejinai Szent Nektáriosz is, aki Silivri szülöttje, és akihez sokan fordulnak a legnagyobb reménységgel. A csodatevő gyógyító aszkéta misztikus, Pentapolisz metropolitája, nagy teológus, filozófus, író és nevelő is volt egy személyben.3

A fárasztó éjszakai utazásra jól jött az Osaka hotelben tapasztalt, páratlan vendégszeretetről tanúskodó fogadás, annak elmaradhatatlan kellékével, a jellegzetes alakú kis üvegpohárban felszolgált török teával. A gyors szállásfoglalást követően egész napra kiterjedő fürdőzési, napozási lehetőség nyílt az algáktól és moszatoktól sűrűn benőtt, sokféle kagylótól szegélyezett tengerparton. Este meggyőződhettünk a híres török konyha sokszínűségéről, az erőteljes fűszerezésről, a húsok és zöldségfélék nagyszerű párosításáról, néhány hagyományos ételükről (például a darált birkahúsból készült muszaka vagy a baklava nevű édes sütemény).

3. nap: Rodostó, Trója, Kusadasi

Kora reggel kipihenten és felfrissülve folytattuk utunkat a Márvány-tenger mentén haladva Rodostóba (tör. Tekirdağ), ahol meglátogattuk a II. Rákóczi Ferenc fejedelem és a magyar politikai emigráció tiszteletére berendezett emlékházat. A múzeum II. Rákóczi Ferenc 1720. évi érkezése és 1735. évi halála között eltelt 15 évnyi rodostói tartózkodását bemutató ház, amely magán viseli az ottomán építészet sajátosságait. 1932-ben a magyar kormány, egy magyar építész közreműködésével, az eredetinek megfelelő állapotúra újíttatta fel. A bejáratnál török és magyar nyelven kiírva látható, hogy mikor és milyen céllal építették az épületet. Az első helyiségben a rengeteg koszorú és emlékszalag arról tanúskodik, hogy sok magyar jön ide fejet hajtani nemzetének nagyjai előtt. A második emeleti szobában tekinthető meg a magyar szabadságharc hőséről készült olajfestmény, illetve a fejedelem különböző használati tárgyai és az általa készített favésetek másolatai. A törökországi születésű, a szótárakból és az évek folyamán odalátogató turistacsoportoktól magyarul nagyszerűen megtanuló idegenvezetőnk, amikor megtudta, hogy Erdélyből jöttünk, a kiállítás bemutatásakor lelkesedéssel utalt a szintén Rodostóban levő Ibrahim Müteferrika emlékművére is. Amint elmondta, Törökországban a nyomdászat kapcsán Ibrahim Müteferrika, az első török nyomda magyar származású megalapítójának nevét említik először. Müteferrika 1674-ben született Kolozsváron, később a Törökországban élő II. Rákóczi Ferenc tolmácsaként szolgált.4 Következő úti célunk Trója (tör. Troia) volt, ahová az Európát Ázsiától elválasztó tengerszoroson, a Dardanellákon komppal áthajózva jutottunk el. Trója több mint 4000 éves történelmével a világ egyik leghíresebb romterülete, UNESCO-listás emlékhely. A romok közt sétálva életre kelnek az ókori világ istenei és hősei. Homérosz Iliász című művének Trója volt az eszmei kiindulópontja, ahol az évtizednyi hosszú trójai háborút vívták. Trójában látható a legendás faló óriási másolata is. A régészeti kutatások azt mutatják, hogy Trója városa valóban leégett a háborúban, a falóról szóló legenda azonban minden bizonnyal kitaláció. Alapja az lehetett, hogy az ókori görögök a fából készült ostromgépeket nedves lópokróccal fedték be, hogy azok a harc során fel ne gyulladjanak a tüzes nyilaktól. Bárhogyan is volt, a történet átvitt értelmű üzenete ma időszerűbb, mint valaha, vagyis az olyan gyanús és furfangos ajándékot, barátságot mutató lépést, amely mögött a leigázás, a csellel való elfoglalás veszélye rejlik7 - különösképpen nekünk, nemzetiségileg, vallásilag egyaránt kisebbségben élőknek -, ajánlatos nagy óvatossággal fogadni és minden eshetőségre felkészülten kezelni.

A nap végcélja felé tartva, további utunk során a káprázatos esti fényárban úszó Izmir (régebben Szmirna) városának látványában gyönyörködhettünk, amely nem véletlenül kapta „az Égei-tenger gyöngye" becenevet. Miközben áthaladtunk a metropoliszon, felelevenedett bennem néhány ismerettöredék azok közül, amit annak idején egyháztörténelemből és patrológiából erről az ősi településről és környékéről, valamint nagynevű püspökéről, Szent Polikárpról tanultunk. Izmir ma Törökország harmadik legnagyobb városa, az Égei-tenger rendkívül tagolt partjának központja, az ország második legnagyobb kikötője, ugyanakkor legforgalmasabb exportkikötője.

A késő esti órákban érkeztünk meg szálláshelyünkre, Kusadasiba (tör. Ku§adasi), ahol mintha kissé nehezteltek volna jókora késésünk miatt, ezzel együtt remek vacsorával vártak és nagyszerű programjavaslattal álltak elő.

4. nap: Kusadasi

Kusadasi a török Riviéra egyik legnépszerűbb üdülővárosa az Égei-tenger partján. A valaha kicsi halászfalu mára mintegy 70 ezer állandó lakosú város lett, és ez a szám a nyári szezonban többszörösére duzzad, néha a félmilliót is elérheti. Akár ébren alvó városnak is nevezhetjük, hiszen rendkívül nyüzsgő, lüktető, mulatozásra, szórakozásra és egyben kikapcsolódásra egyaránt alkalmas helység. A sokféle szórakozási lehetőség mellett a kultúrára vágyóknak is számtalan meglepetést tartogat: a világ egyedülálló ősi településeit, vallási szentélyeit fedezhetjük itt fel. Az élénk turizmus ellenére Kusadasinak sikerült megőriznie gyönyörű partvonalát és régészeti jelentőségét is.

A reggeli után a társaság minden tagja a fürdőzéssel egybekötött hajókázás mellett döntött. A kora délelőtti órákban az Égei-tenger akkor még nyugodt vizén, egyórás hajóúton jutottunk el egy szép, kimondottan a nyaralók igényeinek megfelelő lakatlan tengerpartra. Ebédidőben azonban az addigi önfeledt hangulat egyik percről a másikra komorrá változott, ugyanis egy török asszony, aki sokáig napozott a legnagyobb hőségben, minden átmenet nélkül beugrott az édesvizű patakoktól táplált, meglehetősen hideg tengervízbe, és azonnali szívstopot kapott. Kezdetét vette az életben maradásért folytatott küzdelem. A padok és asztalok közötti térben, a hajó padlózatára fektetett asszonyon egy fiatal nő bámulatos hozzáértéssel és kitartással alkalmazta az ilyenkor tanácsolt szívmasszázst, egy másik fiatalember pedig a mesterséges légzés biztosításával próbált segíteni rajta. A síri csendben, a többféle nemzethez, nyelvhez, valláshoz tartozók majdnem mindegyike intenzív imádkozásba kezdett, ami mint mindig, ezúttal is eredményesnek bizonyult. Az izmiri mentőosztag viszonylag gyors kiérkezése után bő félórai-órai (a bizonytalanság az időérzék elvesztésével van összefüggésben) beavatkozás után beindultak az életfunkciók, majd stabilizálva a nő állapotát, kórházba szállították. Az örömkitörés, az Istennek szóló hálaadás a fedélzeten szavakban ki nem fejezhető módon öltött formát, majd felszusszanva és megnyugodva foghattunk neki az ebédnek. A parttól eltávolodva még egy fürdési lehetőség kínálkozott a jól úszók számára, a kevésbé jól úszók pedig mentőövek segítségével úszkálhattak a tenger mélyebb, kristálytiszta vizében. A felebaráti szeretet, a testben-lélekben való együttérzés, az egek felé szárnyaló kérő ima elgondolkodtató, tanulságos és felejthetetlen napjának alkonyán a megszokott finom vacsora és az áhított nyugovóra térés következett. E nap történései kapcsán döntöttem úgy, hogy mielőbb részt veszek egy, az orvostudomány minden területének a sürgősségi részét magába foglaló oxiológiai8 képzésen, amely irányába már meg is tettem az első lépéseket.

5. nap: Efezus, Pamukkale

Nem tudom, másnak mi futott át az agyán e körutazás programleírásának olvasásakor, tény, hogy számomra már akkor evidens volt, hogy az út fénypontja Mária efezusi házának meglátogatása lesz. Reggeli után búcsút vettünk a csodaszép üdülőhelytől, és kb. egy-másfél óra alatt megérkeztünk Efezusba.

Efezus (tör. Efes)9 ókori világváros az Égei-tenger keleti partján. Kr. e. 1000 körül ión bevándorlók népesítették be a közlekedési szempontból kedvező fekvésű helyet. Lakossága egy ősi kisázsiai anyaistennőt tisztelt. Gazdag várossá és fontos művelődési központtá fejlődött. Kr. e. 133-ban Asia római provincia székhelye. Az efezusi Artemisz-templom az istennő égből leszállt szobrával (vö. ApCsel 19,35) az antik világ csodái közé tartozott.10 A lakosság körében élt a bűbájosság (vö. ApCsel 19,19), nagy híre volt a varázsigéket tartalmazó efezusi papiruszoknak. A zsidó kolónia különleges kiváltságokat élvezett, de a keresztény tanítás is elterjedt a zsidók közt (vö. ApCsel 18,24-28; 19,1-20). Szent Pál 2. és 3. missziós útján hirdette itt az evangéliumot. A második alkalommal, több mint két évi apostoli munka után, Demeter ezüstműves lázadása késztette arra, hogy elhagyja a várost (vö. ApCsel 18,19-21; 19,1-20,1). A Jelenések könyve 2,1-11 szerint az ősegyházban Efezusnak jelentős szerepe volt. Régi hagyomány szerint János apostol tanított Efezusban, s a Szűzanya ott halt meg. 110 körül Antiochiai Szent Ignác elismeréssel szólt Efezusról. A húsvéti vitában 190 körül Polükratész efezusi püspök Rómával szemben a quatuordecimánusok (a 14-es számnévből a húsvét dátumának kialakulása során született elnevezés) mellett foglalt állást, akik Urunk feltámadását a zsidó hagyományra visszamenően Niszan 14-én ünnepelték, tehát nem vasárnap, hanem mindig más hétköznapon. 431-ben Efezusban tartották a harmadik egyetemes zsinatot, amelyen több más fontos hittétellel együtt, kimondták Mária istenanyaságának dogmáját (vö. DH 252).11 A hagyomány e városhoz köti a hét szent alvó csodáját. A 4. században Efezus kikötőnegyedében épült a világ első Mária-temploma. A 7. századig állt, az efezusi zsinat révén lett ismert. A 265 méter hosszú telken oszlopcsarnokkal körülvett belső udvar, előcsarno-kos templom, valamint püspöki lakás volt. Romjainál a török kormány meghívására, néhány nappal a II. vatikáni zsinat kezdete előtt, pápai küldöttség kérte Isten áldását a nagy munkához. Efezus sokat szenvedett a bizánciak és arabok közti harcokban. 1426-ban az oszmán törökök kezére került. 1800 után az egész ókori várost föltárták a mai város, Szelcsuk (tör. Selguk) mellett.12 Efezus ugyanakkor egykori érsekség is volt Asia provinciában. VI. Kelemen pápa Guillelmus Petrus OESA-t 1349-ben nevezte ki efezusi fölszentelt címzetes érsekké. Mint ilyen 1359-1360 között győri kanonok és Kálmán herceg győri megyéspüspök helynöke.13

Szűz Mária efezusi háza ma híres búcsújáró- és kegyhely. A helyet, ahol a Szűzanya Szent János oltalma alatt Efezusban élt14 ősidők óta Panaya Kapulunak nevezték. A Panaya a görög Panhagia, a Legszentebb (Istenanya) török megfelelője; a Kapulu törökül pedig kaput, ajtót vagy házat jelent. Tours-i Szent Gergely a 6. század végén elsőként említette Szent János lakóházát, egy kápolnát Efezus mellett (a mai Bülbüldag-hegyen), amely a helyi népi hagyomány szerint Mária halálának és mennybevételének helye. Az Efezushoz közeli Kirkindzse (tör. Kirkinje), ma Szerendzse (tör. §irince) polgármestere, Constantinides ügyvéd 1892 decemberében írásba foglalta a helyi hagyományt: „A mi Urunk Jézus Krisztus megfeszítése után Szűzanyánk, az Istenanya Jeruzsálemben maradt Szent János oltalma alatt. Efezusba jöttek később, és a Szent Szűz berendezett egy barlangot Efezus nyugati részén, Budrun hegyén északra. Ott rejtőzködött a Szűzanya a pogányok üldözése miatt. Ezt a barlangot Ghizli Panagíának, »Rejtőző Legszentebbnek«, illetve a Legszentebb rejtekének nevezték. Emléknapját, a Zoodoku-Pygis-t (életadó forrás) húsvét után pénteken ünnepelték."15 Az ünnepeken a környező helyek mohamedán lakói is részt vettek mint zarándokok, a romokat a maguk szentélyének is tekintették. Henry Jung CM 1891. július 29-én találta meg Mária házát Emmerich Szent Katalin látomásai alapján: „Az Istenanya nem magában Efezusban lakott, hanem olyan vidéken, ahol több ismerős keresztény nő már korábban megtelepedett. Lakása Jeruzsálemből jövet mintegy 3 és félórányi járásra Efezus előtt balra fekvő hegyen volt. [...] Efezustól délre keskeny utak vezettek a vadon benőtt hegyre. E hegycsúcs közelében kissé dombos, szintén benőtt, mintegy félóra járásnyi kerületű síkság van: ott volt a település."16 Megvásárolták a telket, rendbe hozták a kápolnát, és fokozatosan zarándokhellyé fejlesztették. A háború után a tönkrement, romos, tető nélküli templomban 1950. október 24-én tartották az első istentiszteletet Mária mennybevétele dogmájának kihirdetése alkalmából. 1951 áprilisában elrendelték, hogy építsenek utat Szelcsukból a hegyen át Panaya Kapuluba. Az út három hónap alatt elkészült, „Mária útjának", a hegyet „Mária-hegynek" (Meryem-Dagh) nevezték, a Panaya Kapulut Meryem Anának.

Mária egykori imádkozóhelyén carrarai és efezusi márványból szerény oltárt emeltek, ezen áll a csodás érem Máriájának szobra, amely régebben az előteret díszítette. Több kút könnyíti a Mária-forrás vizének használatát. Az új kápolnát 1951. augusztus 19-én szentelték fel. A szentelést követő éjjel történt az egyház által elismert első csoda. Az ünnepségen részt vevő Khury izmiri házaspár 15 éves, gyógyíthatatlan, Pott-kórban17 szenvedő, béna lánya a Mária-forrás vizétől másnap reggelre teljesen meggyógyult. 1955 és 1962 között további 70 rendkívüli gyógyulás történt. Ma évente átlagosan egymillió hívő zarándok keresi fel a keresztények és muzulmánok körében egyaránt nagy tiszteletnek örvendő kegyhelyet. A zarándokok között a föld majdnem minden népének, vallásának és nyelvének képviselője megtalálható. A kegyhely gondozását 1952-ben az újonnan alapított Törökország Katolikus Alattvalóinak Egyesületére bízták. 1967. július 26-án VI. Pál, 1979. november 30-án II. János Pál, 2006. november 26-án XVI. Benedek pápa látogatta meg a kegyhelyet.

Ebédszünet után Pamukkaléba, a világhírű természeti csoda helyszíne felé tartottunk. A gyógyforrásairól ismert hely már a Kr. e. 2. században Hierapolisz néven jelentős város volt, amely Laodiceával és Kolosszéval együtt a hét legrégibb keresztény közösséghez tartozik Kis-Ázsiában. Az itt található fehér mészkő és gipsz lerakódásos teraszai Törökország legnépszerűbb látványossága. A változatos kőzet-összetételű terület talán legérdekesebb képződményét alkotják a Nagy-Menderes (nevéből származik a kanyargó folyókra vonatkozó „meanderező" szó, a meander folyókanyarulatot jelent) mellékfolyója mentén elhelyezkedő Denizli közeli Pamukkale édesvízi mészkő teraszai. A Világörökség részét képező, „gyapotvár, gyapotkastély" jelentésű hófehér medencék létüket a mészben gazdag melegvízforrásoknak köszönhetik.18 A meleg termálvíz széles lépcsőfokokon folyik le, és közben mészkövet rak le. Így alakulnak ki a medencék, amelyekben kéken ragyog a víz, és a szélén gyapotfehér cseppkövek nőnek. Aki nyáron hajlandó korán kelni, az egy kis szerencsével egyedül, emberektől mentesen élvezheti a páratlan jelensé-get.19 Később ugyanis turisták tömegei lepik el a helyet. A tetőn mélázva az jutott eszembe, hogy ha valakinek netán kétsége támadna a katolikus egyház által az I. vatikáni zsinaton kihirdetett dogmával kapcsolatban, miszerint az ember a természetes ész fényénél a teremtett világ esetleges létéből, törvényeiből, szépségéből és célszerűségéből képes felismerni az alkotót és megadni neki az

Istennek kijáró tiszteletet (vö. DH 3004),20 s netán nem érné be Erdély számunkra legszebb tájaival, akkor Pamukkaléban minden kételyét eloszlatva meggyőződhet e hittétel igazságáról.

Este egy igen hangulatosnak ígérkező török esküvő előkészületeit is megbámulhattuk, majd utazásunk várva várt csúcspontja, Isztambul felé indultunk, amelyről csoportunk vezetője így nyilatkozott: „Törökország Isztambulban kezdődik, és ott is végződik."

6. nap: Isztambul

Hosszas éjszakai utazás után, kora reggelre értük el a mesebeli nagyváros határát és kezdtük el ismerkedésünket a megalopolisszal. A történelmi városközponthoz közel sikerült megállni, ahonnan az egyik legnépesebb utcán haladva, negyedórai gyaloglás révén a főbb turisztikai objektumok könnyen elérhetőnek bizonyultak.

Isztambul (tör. Istanbul) a világ egyetlen városa, amely két föld részen épült. Különlegessége azonban nemcsak ebből ered, hanem gazdag múltjából is: Konstantinápolyt a Bizánci Császárság, majd az Oszmán Birodalom fénykorában a világ köldökeként emlegették. Ma is lenyűgöző látványt kínál a rohamosan fejlődő, ég felé törő világváros látképe, az interkontinentális Boszporusz-hídról (tör. Bogazigi Köprüsü) elénk táruló panorámáról már nem is beszélve.

Az itt tervezett két nap közül az első délelőttjén látogatást tettünk a Topkapi Szerájban (tör. Topkapi Sarayi), a török szultánok egykori rezidenciáján, ahol hajdanán paradicsomi körülmények között vegyítették a politikát a szórakozással és az udvari intrikával. A Topkapi palota a világ egyik leghatalmasabb birodalmának, az Oszmán Birodalomnak volt majdnem 400 éven át a közigazgatási központja. Isztambul legfontosabb történelmi látnivalóinak egyike. Törökország leglátogatottabb múzeuma, de európai szinten is az elsők között foglal helyet. A palota eredeti neve „Saray-i Cedide-i Amire" volt, azonban a kapui előtt álló hatalmas ágyúkról a nép Topkapinak (ágyús kapu) nevezte. Az 5 km hosszú falakkal körülvett épületegyüttes közel 700 ezer m2-en fekszik, ami a Vatikán területének majdnem kétszerese.21 A birodalmi kincstár negyedik termében találhatók többek közt Keresztelő Szent János csontjai és több ékes rózsafüzér is.22

Városnézésünk során a földi mennyország káprázata után átsétáltunk és röviden időztünk a 6 minaretjével büszkélkedő híres Kék Mecsetbe, I. Ahmed szultán dzsámijába (tör. Sultan Ahmet Camii), amely a legnagyobb és a legszebb a mecsetek városában.23

Az élménydús nap méltó lezárásaként fakultatív hajókiránduláson vettünk részt az Európát Ázsiától elválasztó tengerszoroson, a Boszporuszon, valamint az abból nyíló Aranyszarv-öbölben. Utolsó törökországi vacsoránkra és éjszakai pihenőnkre visszatértünk Silivribe, első szálláshelyünkre.

7. nap: Isztambul _

Reggel végképp búcsút vettünk Silivritől, és ismét bementünk Isztambulba, ahol megtekintettük a Hagia Szophia Múzeumot (tör. Ayasofya Müzesi), amely 1400 éve a keresztény világ legnagyobb temploma volt. (A Hagia Szophiáról következő számunkban közlünk ismertetőt.)

A délutáni szabadprogram alatt a Nagy (Fedett) Bazárba (tör. Kapali Qar§i) tévedtünk be, elsősorban annak híresen egzotikus hangulata miatt. A világ állítólag legnagyobb ilyen jellegű intézménye a keleti kézműves áruk, illatok és kelmék különleges világával csábítja az üzérkedni vágyókat és a kíváncsiskodókat. Már maga az épület is varázslatos; a hatvan fedett utcácskára tagolódó épületkomplexum csaknem ötezer üzletet rejt, amelyekben ékszereket, aranyat, antik bútorokat, szőnyeget, bőrárut és ruhaneműt, kerámiákat és fűszereket kínálnak. A Nagy Bazárban mintegy 250-400 ezer látogató fordul meg naponta. Az itt érvényesülő vásárlási kultúra legfontosabb szabálya az alkudozás kötelező volta.24

Az emeletes, nyitott buszos, több nyelven kalauzolt kétórás városnéző körséta, majd a jellegzetes mediterrán vendéglő teraszán elfogyasztott estebéd után hazafelé indultunk. A török-bolgár határhoz érve, megtanulva a leckét az

8. nap: hazautazás Erdélybe

A jó Isten kegyelméből épen, egészségesen, kissé fáradtan, de annál inkább feltöltődve érkeztünk vissza Gyergyószentmiklósra.

Az útinapló zárszavát keresve, az utazással kapcsolatos idézetek közt tallózva egyetértek Szent Ágoston jól ismert mondatával, amely értelmében „a világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el". Ugyanakkor nem osztom Paul Coelho véleményét, aki szerint „az utazás soha nem pénz kérdése, hanem bátorságé". Mindkettőre szükség van.

 

Rövidítések

CM - Congregatio Missionis (misszióstársaság, lazaristák)

DH - Denzinger-Hünermann (az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásainak gyűjteménye)

GPS - Global Positioning System (globális helymeghatározó rendszer)

LG - Lumen gentium (a II. vatikáni zsinat dogmatikus konstitúciója az egyházról)

OESA - Ordo Eremitarum Sancti Augustini (ágostonos remeték rendje)

UNESCO - United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete)

 

Jegyzetek

1 Vö. Györkösy Alajos (szerk.): Latin-magyar kéziszótár. Dictionarium latinum-hungarico. Akadémiai Kiadó, Budapest 1970 (uny. 2003), 405.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai (szerk. Diós István). Szent István kézikönyvek 2, Szent István Társulat, Budapest 220 07, 207.

3 Vö. uo. 192-197.

4 Gyakran hallani pl. Mária-kegyhelyeken a hivatalos napirend után késő éjszakába nyúló, visszatetsző módon szórakozó csoportokról vagy például a taizéi szilveszteri ifjúsági találkozók szervezett programjairól ellógó, olcsón világot látni kívánó kalandorokról, akiknek híre hamarabb hazaér, mint ők maguk, hosszú távon kiábrándulást keltve az addig mindezt másként gondoló hívek körében.

5 Vö. Imrényi Tibor: November 9.: Ejinai Szent Nektáriosz. Egyházi Krónika, 1992. november-december.

6 Vö. Qavdar Upak, Gülden (szerk.): A kultúra városa: Rodostó. A trák időktől máig, a mitológiától a valóságig (ford. Mátis Viktor). Rodostói Kormányzóság Tartományi Kulturális és Idegenforgalmi Igazgatóság, é. n., 14.

7 Vö. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest 220 02 (uny. 2007), 684.; Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest 220 03 (uny. 2008), 341.

8 Oxiológia (oxyologia): elsősegélynyújtás, sürgősségi orvostan. Benjámin Katalin (szerk.): Brencsán Orvosi Szótár. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 42006 (uny. 2007), 492. A magyar vonatkozások szempontjából érdemes itt megemlíteni, hogy a sürgősségi betegellátás tudományos megalapozása, az oxiológia fogalmának megalkotása és elfogadtatása dr. Gábor Aurél (1923-1976) magyar belgyógyász és mentőorvos nevéhez fűződik. Vö. Markó László (szerk.): Új magyar életrajzi lexikon II., Magyar Könyvklub, Budapest 2001, 864-865.

9 L. Keskin, Naci: Efes. (trad. Grigora§, Roxana) Keskin Color Kartpostalcilic A.§., Istanbul 2013.

10 Vö. Morris, Neil-Cox, Reg: A világ 7 csodája. Az ókori, a középkori és a modern világ 3x7 csodája (ford. Fery Veronika). Magyar Könyvklub, Budapest 1997, 12-15.

11 Vö. Denzinger, Heinrich-Hünermann, Peter: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai (ford. Fila Béla, Jug László). Szent István kézikönyvek 9, Örökmécs Kiadó-Szent István Társulat, Bátonyterenye-Budapest 2004, 117.

12 Vö. Diós István: Efezus. In: Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon II., Szent István Társulat, Budapest 1996, 768.

13 Vö. Takács Emma: Guillelmus. In: Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon IV., Szent István Társulat, Budapest 1998, 247.

14 L. Schölzhorn, Leo Maria: Szűz Mária Efezusban (ford. Búzás József). OMC Kiadó, Bécs-Pozsony-Budapest 1990.

15 Diós István: Mária háza. In: Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon VIII., Szent István Társulat, Budapest 2003, 647-648.

16 Uo. 646.

17 Pott-syndroma, spondylitis tuberculosa, csigolyatuberculosis, csigolyaszú. Benjámin: Brencsán Orvosi Szótár. 539, 602.

18 Vö. Tóth József (szerk.): Világföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest 2010, 1060.

19 Vö. Schröber, Ulrike: 1000 természeti csoda (ford. Kuttor Eszter). Alexandra Kiadó, Pécs 2008, 86.

20 Vö. Denzinger-Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai. 581.

21 Vö. Burton, Rosemary-Cavendish, Richard: A világ száz csodája. Barangolás az építészet lenyűgöző alkotásai között (ford. Toronyi Attila). Magyar Könyvklub, Budapest 2001, 108-109.

22 Vö. Isztambul. Civilizációk bölcsője (ford. Szente Magdolna). ARD Yayin ve Reklamcilik Tic. Ltd. Şti., Istanbul 2011, 58.

23 Vö. Burton-Cavendish: A világ száz csodája. 112-113.; Isztambul. 27-32.

24 Vö. uo. 75-76.