Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Bodó Márta
kERESZTÉNYSÉG – NEMZET – SZABADSÁG

 

„Ott, hol mondhatja: szabad vagyok, ott hazáját fogja találni minden ember" - Eötvös József mondása volt a mottója annak a konferenciának, amelyet a kereszténység, nemzet és szabadság összefüggéseinek szenteltek, s a nemzeti liberalizmus mai esélyeiről értekeztek. Az esemény október 11-én Budapesten a Párbeszéd Házában zajlott. Megálmodója, megszervezője és moderátora Vértesaljai László jezsuita volt, aki a konferenciát követő napon már római szolgálatát kezdte. Kérdésünkre készségesen fejtette ki, hogyan s miért lett a szellemi atyja e rendezvénynek, amely egy négy éve kezdődött sorozat része. A téma, amely körül vizsgálódni szeretett volna, Isten, hit és az ember kapcsolódásait célozta, először a művészi létben és ihletettségben megnyilvánuló hitet, mégpedig ahogyan az a magyar alkotók életművében megjelenik. Liszt Ferenc munkássága és hite volt az első, amit körbejártak, s aminek tanulságaiból mai ihletet próbáltak meríteni. Széchenyi István és Eötvös József került később a fókuszba, s innen már egyenes út vezetett a mostani témához, amelynek különös aktualitása, hogy épp a helyhatósági választások előtti napon zajlott, és a választásokra való készület olykor szélsőségesen kiélezett politikai beszédmódja övezte. Vértesaljai László azt is elmondta kérdésünkre: kifejezett célja e konferenciával az volt, hogy a mai magyar társadalom számára nagyon érzékeny, sok vitát kiváltó témát szakmai párbeszéd során tárgyalják, s azzal, hogy a kérdést történelmi távlatba helyezve szemlélték, reméli, hogy sikerül közelebb jutni a kölcsönös megértéshez, a mában is hasznosítva a történelemnek a nemzeti liberalizmus teremtette értékes örökségét.

A kereszténység, nemzeti vonatkozások és a szabadság, szabadelvűség kérdéseit körüljáró budapesti konferencia konkrét előzménye a két előző, a 19. századi reformkor témakörében tartott rendezvény volt, amelyeket a nemzeti liberalizmus nagy alakjai, Széchenyi István és Eötvös József szerepéről szerveztek az ezt megelőző két évben, amikor a közéleti elkötelezettséget a keresztény hit szempontjából vizsgálták. Az idei témát négy nagyobb témakörbe csoportosítva tárgyalták a meghívott előadók, ezek a következők voltak: a keresztény szabadságfogalom, az I. vatikáni zsinat és a modernizmus, a 19. század nemzeti liberalizmusa, a 20. század eleje (a nemzeti liberalizmus továbbélése) és a jelenkor. A konferencia védnöke dr. Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. Előadók voltak: Bugár M. István (Debreceni Egyetem, A szabadság születése - és életben maradásának esélyei), Kendeffy Gábor (Károli Gáspár Református Egyetem, A magán és a közös. Ágos-toni alapvetés a közösségi gyakorlathoz), Török Csaba (Esztergomi SZHF, Liberalizmus és katolicizmus. A liberális gondolkodás a XIX. századi teológiában), Velkey Ferenc (Debreceni Egyetem, A szabadság közösségteremtő ereje. A nemzet- és szabadság-eszmény halmazainak metszete a reformkorban), Hörcher Ferenc (PPKE BTK, Nemzet és kultúra. A Széchenyiek gondolkodásának aktualitása a 21. századi Magyarországon), Takáts József (Pécsi Tudományegyetem, Fogalom átváltozások a 19-20. század fordulóján: liberális, nemzet, keresztény), Lukács László (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, A keresztény szabadság politikai dimenziói a felszabadítási teológia tükrében), Kulin Ferenc (a Magyar Művészet főszerkesztője, Programok és attitűdök. A liberális eszmék polarizálódása a rendszerváltozás történetében).

A címekből követhető a gondolatsor irányultsága, hallgatóként hozzátehetem: izgalmas konferencia kerekedett ki, mert érdekes volt számba venni a kereszténység és szabadság összefüggéseit olyan szempontok alapján is, amelyek a köznapi diskurzusban nem vagy nem így kerülnek szóba. Jó volt a magyar közélet indulati és zsigeri beszéd- és közelítésmódja, erőteljes és árnyalatlan ítélkezése helyett a több oldalról megvilágított témafelvetéseket és az érettségre valló párbeszédkészséget tapasztalni. Ugyanakkor érdekes és kevéssé ismert elemzések hangzottak el, mint többek között Takáts József okfejtése a liberalizmus fogalmának egykori fennkölt és mai, egészen más értelemben használt jelentése között, Lukács László piarista szerzetesnek, a Vigilia főszerkesztőjének okfejtése a felszabadításteológia dimenzióiról és a kereszténység szegények és peremre szorultak melletti állásfoglalásáról, vagy Török Csaba katolikus papnak, főiskolai tanárnak az okfejtése katolicizmus és liberális gondolkodás összefüggéseiről.

A rendkívül árnyalt és érdekes előadásokat kerekasztal-beszélgetés zárta Velkey Ferenc, Hörcher Ferenc, Kulin Ferenc, Takáts József és a házigazda Vértesaljai László részvételével, ahol immár a hallgatóság is bekapcsolódhatott az eszmecserébe. Itt sikerült tisztázni, miért tudott 1988-89-ben a rendszerváltást előkészítő és elvégző magyar értelmiség még egy asztalhoz leülve a nemzeti minimumról egyeztetni, s hogyan borult aztán fel az egyensúly, hogyan jöttek elő egyre láthatóbban a magyar társadalom felgyűlt és ki nem beszélt problémái, amik a mostani bántóan éles, a gyűlölködésig elmenő szembenálláshoz vezettek, s a mai magyar társadalom végletes megosztottságáig. Az előadók egy része megvallotta, tragikusan élte meg ezt, mások inkább azt hangsúlyozták: mégis mekkora fegyvertény volt Magyarország vértelen leszámolása a kommunista diktatúrával, az a tény, hogy egy értelmiségi konszenzus megelőzte a véres polgárháborút. Kár azonban, hogy az egykor egységesen értékelt nemzeti liberalizmus, ami a humán értelmiségnek máig meghatározó öröksége, mára semmit vagy nagyon mást sem jelent, szétvált nemzeti és szabadelvű, ez utóbbi szabadságszeretőt jelentő értelme egészen más konnotációt kapott. A jelenlevők azt fogalmazták meg: mivel számukra a liberális gondolat a szabadsághoz kötődő és ezért igen fontos alapérték, amelynek választásakor nem kívánnak lemondani, mert számukra gyökeresen összetartozik az egészséges nemzeti gondolattal és elkötelezettséggel, szeretnének dolgozni a társadalmi tudat formálásán annak érdekében, hogy ma ismét lehetséges legyen a nemzeti liberalizmus abban az értelemben, ahogyan az a reformkor tudatában és társadalmi cselekvésében létezett, ahol a szabadságot keresztény alapokról határozták meg mint Istentől kapott adottságot.