Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Kolcsár Melinda
éP TESTBEN ÉP LÉLEK?

 

A sound mind in a sound body?

The latin aphorism A sound mind in a sound body is an inaccurate and incomplate translation of Juvenal's original idea Orandum est ut sit mens sana in corpore sano, which mean: You should pray for a healthy mind in a healthy body!.Over time and separated from this context the phrase can be construed to mean that only a healthy body can produce or sustain a healthy mind. The author does not deny that there is harmony between body and soul, but she is convinced that the soul primarily affects the body, and not vice versa. Keywords: healthy, mind, body, harmony, prayer.

 

A szerző „szinte mindennap megtérő, ökumenikus gondolkodású kereszténynek" vallja magát, aki próbálja szeretettel szolgálni embertársait hivatásában is: az egyetemi lektorként való tanításban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint belgyógyász-endokrinológus szakorvosként a betegekkel való foglalkozásban.

Gyakran idézett a latin közmondásnak tartott Mens sana in corpore sano est. Elsősorban testnevelési fórumokon hangzik el, de megtalálható oktatási intézmények és orvosi rendelők falán is. Honnan származik? Az előbb idézett Ép testben ép lélek pontatlan és részleges formája az eredetileg megfogalmazott gondolatnak, amely Juvenal elméjéből bukkant elő, és amelyben a római költő, szatirikus így fogalmazott: Orandum est ut sit mens sana in corpore sano! Ennek jelentése: Imádkozzunk azért, hogy ép lélek legyen ép testben!

Ő ezt a római polgárok erkölcsi hanyatlását látva írta és figyelemfelkeltésnek szánta, arra gondolván, hogy Róma bukása elkerülhető, ha polgárainak életvitele megjavul. Napjainkban is időszerű ez a figyelmeztetés, hiszen sokat kell imádkoznunk hitünk, egyházunk, népünk, magyarságunk, kultúránk megmaradásáért, és hogy építő-cselekvő emberként ki-ki a maga helyén részt tudjon ebben venni. Valóban arra van szükségünk, hogy ép lélek legyen ép testben. A fordítottja nemcsak pontatlan, hanem egyenesen téves is, hiszen csupán a test épsége semmiképpen sem rejt magában lelki épséget is.

Miközben írni készültem a témáról, egy szép példával szerettem volna alátámasztani ezt a gondolatot, és itt-ott keresgéltem. Aztán orvosi rendelésre érkezett egy háromgyermekes édesapa testi rokkantságban szenvedő fiával. Kissé hosszabbra nyúlt a beszélgetés: beszélgettünk Istenről, gyermekvállalásról, a betegség okozta szenvedés értelméről. Búcsúzáskor a hívő apa így nyilatkozott: „Elhiszi, doktornő, hogy három fiam közül erre a testi betegre bíznám magam a leginkább, ha valami baj érne, pedig a másik kettő ép-egészséges, de neki a legszebb a lelke". Megkönnyeztem, hallotta, hogy elcsuklik a hangom, amikor azt mondtam neki: milyen jó, hogy ilyen szépen megcáfolta nekem saját életpéldájával azt, hogy nem igaz az „ép testben ép lélek".

Nem tagadható, hogy a test és lélek harmóniában van egymással, de elsősorban a lélek hat a testre, és nem fordítva. Ezt igazolja a pszichoszomatikus medicina is, amelyben arra fektetik a hangsúlyt, hogy testi betegségek hátterében felleljék a lelki bajt (például a gyomor-patkóbélfekély okaként). Bár a test ápolására egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek napjainkban az emberek, mégsem lett tőle szebb vagy jobb a világ. Hol igazolódna az a mindennapokban, hogy a filmsztárok boldo-gak, kiegyensúlyozottak és megelégedettek lennének? Pedig testileg épek, szépek. Mégis gyakori a válás körükben, nagyon gyakori az alkohol- és drogfogyasztás, és még az öngyilkosság sem ritka. Arról nem tudok, milyen körükben a hívők aránya. Igaz lenne tahát az ép testben ép lélek? Bizonyára nem.

A test tökéletlensége ellenére, ha valakiben meglátjuk a lélek szépségét és épségét, a helyes gondolkodást, azt a személyt igazán tudjuk szeretni, és jelenlétében boldogok vagyunk.

Akkor nem számít, hogy elég izmos-e vagy elég karcsú, sem az, hogy kék-e vagy barna a szeme, de még az sem, hogy van-e lába vagy nincs. Akik találkoztak és dolgoztak testi rokkantakkal, tudják, milyen szenvedélyesen ölel egy ilyen ember. Ott, előttük lecsupaszul a világ, és azt tudjuk szeretni, ami és aki valóban az ember. Aki át tud ölelni egy testi rokkantat, és ezt viszonozzák neki, az sokkal gazdagabb lesz. Nem a szemszínt megváltoztató kontaklencsétől fog jobban látni, hanem attól, hogy igaznak látja az igazat, és a hamisság fátyla nem takarja el a szemét. Mert aki a testét mindenfélével teleaggatja, annak takarnivalója van, az nem mutatja meg önmagát, és nem tudhatjuk, kit öleltünk meg személyében. Ha ép valakinek a lelke, akkor nincs takarnivalója, akkor nem kell neki különböző színű kontaktlencse, műköröm, műszempilla, mesterséges arcpír, és még ideális testsúly nélkül is szeretnivaló.

Semmiképpen sem tartom mellékesnek a test ápolását sem, csak a lélekkel való összefüggését kell tisztáznunk. A 21. században vagyunk, amikor egyre hangsúlyozzák a különböző szűrővizsgálatok szerepét az egészség megőrzésében, miközben nem vesszük észre, hogy pontosan a civilizáció mennyit rontott az ember egészségén: a műanyagok, kipufogógázak, vegyszerek káros hatása mind ismert... de ennél még sokkal fontosabb, amiről keveset beszélünk, éspedig a lélek romlása, az erkölcstelenség, a szexualitás túlzott szabadsága és az anyagiak utáni hajsza. Számos esetben ez utóbbiak a valódi okai a betegségeknek. Gondoljunk a nemi betegségekre, a méhnyakrákra, ami nagyrészt elkerülhető lenne egyetlen megbízható partnerrel való együttlét esetén (vajon az oltás a megelőző, vagy az erkölcsös élet?), a depresszióra, ami azok körében is kaszál, akik az anyagiak hiányától szenvednek, mert nem tudják a lakásrészletet kifizetni, de azokban a családokban is gyakori, ahol folyik a pénz, mert vagy megcsalják egymást a házastársak, vagy a gyerekükre nincs idejük túlzott elfoglaltságukban, és az ifjú a boldogsága keresésében alkohol- vagy drogfogyasztásba menekül. Sokkal jobb lenne, ha azt mondogatnánk, amit Juvenal is akart: Imádkozzunk azért, hogy ép lélek legyen ép testben! Mert ott, ahol romlik a lélek, mindennek a romlását maga után vonja: először a testét, aztán a családét, majd a nagyobb közösségét. Imádkozva a lélek épségét szolgálja az ember, szeretve le tud mondani a másik javára, és azután jöhet a kocogás, a kerékpártúra és minden más, ami azt szolgálja, hogy a lélek temploma, a test is időlegesen ép maradjon.

A test megtörhető, sebezhető, meghal és csak ajándékba kaptuk azért, hogy lelkünk benne fejlődjék: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi?" (1Kor 6, 19)