Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Könyv
kRÁNITZ MIHÁLY: EGYÜTT AZ ÚTON
Ökumenikus és vallásközi párbeszéd

 

A kötet szerzője, Kránitz Mihály, 1959. augusztus 10-én született Budapesten. Filozófiai és teológiai tanulmányokat végzett az esztergomi és a budapesti szemináriumban. 1989-ben szentelték pappá Budapesten, majd 1990-ben a budapesti Hittudományi Akadémián doktorált, 2000-ben habilitált. 1991-1993 között Rómában tanult, ahol dogmatikai licenciátust szerezett. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar docense, 2003-2006 között az intézmény rektorhelyettese. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető professzora, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ökumenikus bizottsága és a Societas Oecumenica tagja, az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet elnöke. Rövid életrajzából látható, hogy a szerző nemcsak teológiával foglalkozik, hanem az ökumenizmus kérdéskörével is.

Az Együtt az úton. Ökumenikus és vallásközi párbeszéd című könyv gyűjteményes kötet, amely cikkeket és tanulmányokat tartalmaz. Az előszót maga a szerző írta, s kifejti, hogy ez a könyv egyben „a szerző személyes elkötelezettsége is, amellyel a keresztények és a vallások közötti párbeszédet szeretné munkálni". A kötet előszava rövid bevezetőként szolgál, amelyben Kránitz Mihály megmagyarázza, miért fontos az ökumenizmus témájával foglalkozni, miért aktuális ez a téma ma Magyarországon. Megfogalmazza, hogy a 2013-as év évfordulói (II. vatikáni zsinat, A Katolikus Egyház Katekizmusa) mind elegendő ok arra, hogy felidézzük a párbeszéd „kezdeteit, kibontakozását és a várható jövőjét". A 20. század az ökumenizmus százada volt, az egyházak megérezték az egységkeresés fontosságát. Elsőként a protestáns egyházak kezdeményezték a párbeszédet, de katolikus részről is megnyilvánult az egység utáni vágy. VI. Pál pápa az Ecclesiam suam (1964) kezdetű körlevelében programként jelölte meg a párbeszédet „a vallásokkal, az egyházakkal és minden jóakaratú emberrel". A téma pedig nagyon is aktuális, mert Magyarország a párbeszéd helye (kellene legyen), hisz itt együtt élnek a katolikusok, az ortodoxok és a reformációból származó protestáns egyházak.

A kötet három fő részből áll, ebből az első nagy egység a Keresztény egységtörekvések a 21. század kezdetén, amely a következő témákkal foglalkozik: Az augsburgi Közös Nyilatkozat katolikus értékelése, Keresztény egységtörekvések Augsburg után, A Dominus Jesus nyilatkozat és a „nővéregyház" kifejezés használata, Az új Ökumenikus Charta. Irányelvek az európai egyházak bővülő együttműködéséhez, Megismételt válaszok az egyházról (Responsa 2007), Különbözőség az egységben, Egymás elfogadása és értékeink őrzése az ökumenében, Az ortodox és katolikus párbeszéd, Az anglikán egyház, Az anglikán ekkléziológia, Az egyház az anglikán teológiában, Az ökumenizmus százada és jövője, A III. Európai Ökumenikus nagygyűlés és előzményei, 1959: a II. vatikáni zsinat meghirdetésének éve, 1959: a katolikus ökumenizmus kezdete, Az első „ökumenikus" pápa. VI. Pál és az ökumenikus mozgalom, A péteri tisztség ökumenikus gyakorlásának megközelítése, A Keresztény Egységtitkárság ötven éve: 1960-2010. A második fő rész A magyar ökumenizmus állomásai címet viseli, s a következő témákat fejti ki: Ökumenikus törekvések a Magyar Katolikus Egyházban, Egység a keresztények között. A Charta Oecumenica magyarországi aláírása. A harmadik egység pedig A vallások keresztény értelmezése, melynek részei: Isten megközelítése és titka, A vallások teológiai értékelése, A vallások és a kereszténység a harmadik évezredben, Bensőséges kapcsolat a zsidósággal. Negyven éve jelent meg a Nostra aetate zsinati nyilatkozat, A nagypénteki oráció a katolikus-zsidó párbeszédben, Egy Isten, két vallás. Azonosságok és különbözőségek a kereszténység és az iszlám istenfelfogásában a Tanítóhivatal szemszögéből.

Kránitz Mihály kötetét olvasva áttekinthetjük az ökumenizmus múltját és jelenét, megérthetjük belőle azokat a problémákat (hogy csak egy példát említsek: a péteri primátus kérdését), amelyek ennek a párbeszédnek a nehézségét okozzák. E rövid könyvismertetőben arra térek ki, hogy melyek azok a problémafelvetések, amelyek miatt itt és most nagyon is aktuális ez a kötet. Elsősorban A magyar ökumenizmus állomásai részre térek ki röviden. A magyarországi egyházak 1943-ban megalapították a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsát. Kránitz így fogalmaz: „A korábban egymást eretneknek és szakadárnak vagy bálványimádónak nevezett egyházak felismerték [...], hogy Krisztus utolsó vacsorán adott parancsa rájuk is vonatkozik." Láthatjuk, hogy van igény arra, amit János evangéliumában olvasunk: legyenek mindnyájan egy! (Jn 17, 21)

Az anglikán egyházzal folytatott párbeszéd szintén aktuális, hisz az előző években számos anglikán csoport csatlakozott a katolikus egyházhoz. A katolikus, protestáns, ortodox, anglikán egyház mellett Kránitz beszél a zsidóságról és az iszlámról is. A zsidókkal való párbeszéd nem kerülhető meg ma, amikor (ismét) egyre erősödik az antiszemitizmus. Ez olyan téma, ami itt és most fontos és aktuális. Kránitz egy interjúban mondja, hogy az antiszemitizmus témája nem kerülhető meg ott, ahol keresztények és zsidók élnek egymás mellett. Nem felejthető el, hogy egyetlen Istenben hisznek, és ma épp ez szorul ki a társadalomból. Végezetül feltehetjük a kérdést, amit a szerző is feltesz könyvében: elérjük-e valaha is a teljes és látható egységet? (206.)

(Szent István Társulat, Budapest 2013)

Gál Katalin