Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Karácsonyi Károly
öRMÉNY VONATKOZÁSÚ
UTAZÁSI EMLÉKEK SZINGAPÚRBÓL

Karácsonyi Károly biológus, világutazó, számos szakkönyv, útirajz és tudomány-népszerűsítő cikk szerzője, Nagykároly és környéke, valamint Szatmár megye más övezete növényvilágának kutatója, rendszerezője, erre a munkásságára a Román Tudományos Akadémia díját kapta. Az 1990 utáni szabad mozgás lehetőségét kihasználva hat kontinens növénytani szempontból nevezetes helyeit járta be. Több éven át a Nagykárolyi Városi Múzeum munkatársa volt (gyűjtés, kiállításszervezés). Nemrég saját köteteiből álló könyvgyűjteményt adományozott a Szatmár Megyei Múzeumnak.

Az 1999-ben tett világkörüli utam első állomásán, Szingapúrban, beiktattam látogatási programomba (nem véletlenül) az itteni örmény közösséghez kapcsolható néhány ismert objektum felkeresését. Elöljáróban annyit jegyeznék meg, hogy a Délkelet-Ázsiában fekvő, közel hárommillió lakosú mini országban, ahol a bűnözés, sőt még a korrupció is szinte ismeretlen fogalmak (ilyesmi is létezhet!?), az életszínvonal rendkívül magas. A zsúfolt városállamban mindenütt példás tisztaság uralkodik. Éppen ezért úgy emlegetik, mint az „ázsiai csodát", amely számos náció gyermekeinek ad otthont (ezek között az európaiak még 10 százalékot sem tesznek ki). Legszámosabbak a különböző ázsiai országokból érkezett népcsoportok, amelyek közül néhányan külön negyedeket alkotnak. Az örmények már a 19. század elején megalakult brit koronagyarmat első „honfoglalói" között feltűntek.

A mai lakosság eme változatos összetételének tükörképe a száznál is több templom, mecset, zsinagóga, hindu és buddhista szentély, imaház, amelyek itt békésen megférnek egymás szomszédságában. A különböző felekezetek és nemzetek közötti vallási türelmetlenség vagy etnikai konfliktus itt abszolút ismeretlen. Lehet, hogy ezek a fogalmak mégiscsak a nyomor és az alacsony életszínvonal függvényei? Döntse el az olvasó!

Az örmény népcsoporthoz kapcsolható jelentősebb középületek sorából az első formájában a 19. században épült és ma Szingapúr szimbólumaként ismert Raffles-hotelt említem. Nevét e modern angol gyarmat megalapítója, Sir Standford Raffles után kapta, aki először 1919-ben tette a lábát az akkor trópusi erdőkkel borított szigetre. Ezt a neves épületet az örmény nemzetiségű három Szárkisziján testvér építette át pompás neoreneszánsz stílusban. Még a közelmúltban is alig zajlott a szigeten olyan kulturális esemény, a város történetében fontos mozzanat vagy látogatás (uralkodók, politikusok, írók, művészek), amelyhez Kelet-Ázsia leghíresebb luxushoteljének valamilyen formában köze ne lett volna.

Szingapúr katolikus templomai közül a legrégebbit az örmény közösség építette 1835-ben. A némi módosításokkal ma is fennálló impozáns épület a város meglehetősen zsúfolt központjában áll. Fehér színű, karcsú tornya alapján könnyen betájolható. Ott jártamkor környéke csendes volt, ajtaja nyitva állt, így bemehettem, gyertyát gyújthattam elhunyt családtagjaimért.

A helyi híres botanikus kertben megtaláltam e szigetállam nemzeti növényét, amely nevét (Vanda „Miss Joaquim") egy helybeli örmény hölgyről, Agnes Joaquimról kapta. Sajnos a pillanatok alatt érkező kiadós trópusi eső miatt nem sikerült jó fényképfelvételt készítenem a magas termetű, lila virágú, pompás orchideáról. Így be kellett érnem azzal, hogy a következő