Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Sipos Edit
sOKSZÍNŰ GYERMEKBIBLIÁK

 

Vielfärbige Kinderbibeln

Heutzutage finden wir zahlreiche Kinderbibel in den Buchhandlungen. Was die Ausführung, an literarische oder theologische Qualität betrifft, lassen sich zwischen den einzelnen Werken grosse Unterschiede entdecken. Der Beginn der Forschung von Kinderbibel lässt sich im deutschen Sprachgebiet orten, aber schon vor einigen Jahrzehnten her. Doch seither ist das Thema in Ungarn fast unbekannt geblieben. Aus einer gründlicher Forschung und Auswertung der Kinderbibel sollte weiteren Möglichkeiten entspringen, um weitere Werke für Familien- und Schulkatechesen auf hochen Niveau zusammenzustellen, und sie in weitem Kreise zu verbreiten.

 

A szerző római katolikus hittan-történelem szakos tanár. A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán tanít kateketikát. A gyermekbibliák kutatásával két éve foglalkozik. Érdeklődési területe: az élménypedagógia és a katekézis kapcsolata, a Franz Kett-féle pedagógia és a katekézis története.

Sokan azt sem tudják, hogy mi fán terem. Mások csak egyet ismernek, azt, amit ők maguk olvastak gyermekkorukban. Van, aki szerint mind rossz, és van, aki keresi a legjobbat.

A magyar könyvesboltok polcain nagy számban jelentek meg az elmúlt két évtizedben bibliai történeteket tartalmazó gyermekkönyvek. Egyházakhoz közeli kiadók, szépirodalmi és ismeretterjesztő kiadványokat népszerűsítők is piacra dobtak gyermekbibliákat. A megjelent művek irodalmi, esztétikai és teológiai színvonala között hatalmas különbségeket tapasztalhatunk. A giccses, igénytelen kiadványok, amelyek méltatlanok a Bibliához és a gyermekekhez, sokszor elterelik a keresők figyelmét az értékes, gondos munkákról.

Fogalomtisztázás

A gyermekbibliák fogalma egyszerre nagyon tág és nagyon körülhatárolt. A főként német nyelvterületen élő kutatók az elmúlt három évtizedben több alkalommal is pontosították, a történeti kutatásokat és a 20-21. század fordulóján megjelent új kiadványokat is áttekintve. Az így kialakult konszenzus alapján gyermekbibliának azokat a kiadványokat nevezzük, amelyek a Biblia szövegét válogatva, rövidített formában tartalmazzák, azokat sajátos szempontok szerint (témakörök, tanmenet, szereplők, liturgikus helyek) rendezik. A gyermekbibliák jellegzetessége az illusztráció.

A gyermekbibliák történetében négy alapvető formát különböztetünk meg: bibliai mondások gyűjteményei, képes bibliák, perikópáskönyvek, kateketikai gyermekbibliák. Ezek a formák a 16. és 18. század között alakultak ki.

A felvilágosodás óta három további forma fejlődött ki: bibliai történetek szabad, más szavakkal történő elmesélése; gyermekek számára írt Jézus-könyvek, „thumb bibles" (hüvelykujj-bibliák).

A 20. és 21. században tovább bővült a műfajok köre: színes bibliai képeskönyvek, Bibliával kapcsolatos szakkönyvek (földrajz, történelem, archeológia), paródia, bibliai képregény, bababiblia, bibliai böngésző, CD-ROM-on és interneten közzétett gyermekbibliák.

A felsoroltak mellett egyéb műfajok is kialakultak az iskolakötelezettség bevezetése miatt, hiszen a bibliai szövegek az olvasás tanításában kaptak szerepet, felsőbb osztályoknak pedig zsoltáros, perikópás könyveket állítottak össze.

A gyermekbibliákkal szembeni elvárásokat az olvasói véleményekből és a kutatásokból is feltérképezhetjük. A gyermekbibliák szövegével szembeni elvárás, hogy a Biblia mondanivalója és az olvasó életkora és kérdései között hidat verjen. A Szentíráshoz való hűség kell megnyilvánuljon a szövegek válogatásában. A gyermekbiblia szövegeinek tükröznie kell a Biblia sokféle műfaját (történeti szövegek, elbeszélések, zsoltárok, levelek, evangéliumok stb.), az Ószövetség és Újszövetség egységét, összetartozását és egymástól való különbségét. A szövegek válogatásakor elvárás, hogy az evangéliumi részek feldolgozása során ne összefésüljék a négy eredeti szöveget, hanem az eredeti szövegek közül válasz-szanak ki egyet, és a feldolgozás során törekedjenek minél teljesebben visszaadni annak stílusát, mondanivalóját. Különösen igaz ez Jézus szenvedéstörténetének elbeszélésére. A gyermekbibliák szerzői számára a legnagyobb kihívás a bölcsességi irodalom és a zsoltárok átültetése. Nagyon sok szerző teljesen kihagyja a gyermekbibliájából, de több nagyon értékes megközelítést is találhatunk. A gyermekbibliáknak is van egy „kánonja", amelyhez többnyire ragaszkodnak a szerzők, ezért tapasztalhatjuk, hogy a Biblia egyes történetei (teremtés, Mózes, elveszett bárány, gyermekekről szóló történetek) a gyermekbibliák nagy többségében szerepel, viszont vannak ritkán feldolgozott történetek is. Léteznek olyan gyermekbibliák, amelyekben a szövegeket egy kerettörténetbe rendezik, vagy fiktív, a Szentírásban nem szereplő elbeszélők mesélik a történeteket.

A gyermekbibliának feladata, hogy visszatükrözze a Szentírás gazdag istenképét a történetek és az illusztrációk segítségével.

Az első benyomást egy gyermekkönyvről az illusztrációi adják. A gyermekbibliák képeivel szembeni elvárások részben megegyeznek a többi gyermekkönyvvel szembeni elvárásokkal: kerülje a giccset, kerülje az agressziót, a kliséket. Az illusztrációk sajátos interpretációi a bibliai történeteknek és a gyermekbiblia-történeteknek. Az egyik legérdekesebb kérdés, hogy miként ábrázolja a művész Jézust? Milyen helyzetekben jeleníti meg? Milyen világba helyezi

Jézust, bibliai vagy inkább a mai korokat idéző helyekre? Milyen külsővel ábrázolja Jézust: fehér ruhás, mosolygós alakként, fiatal zsidó férfiként, avagy „mai" fiatal férfiként? A művészi illusztrációk között is nagyon sokféle megközelítéssel találkozhatunk. Vannak művészek, akik a bibliai korok világának hiteles ábrázolását tartják kiemelt céljuknak, vannak, akik egyszerűsített orientalista hangulatú képeket készítenek, mások teljesen leegyszerűsített figurákkal a történet mondanivalójának megjelenítésére törekednek. Az illusztrációk között is többféle nézőpontot figyelhetünk meg: távolról ábrázolja a történetet vagy egészen közelről, belép egy szereplő nézőpontjába, és az ő perspektívájából néz az eseményekre. Sajátos képi világot képviselnek a képregényes formában megjelenő gyermekbibliák.

A legkisebbek számára készített gyermekbibliákat uralják az illusztrációk. Kitalálták már a mágneses könyvet, a keménytáblás biblia történetes könyvet, a „böngészős" gyermekbibliát, melyek azonban inkább az érdeklődés felkeltését szolgálják, semmint bibliai ismeretek gazdagságát. Fontos megjegyezni, hogy az egyéni ízléstől, az európai kultúrában megszokott ábrázolástól eltérő illusztrációk is lehetnek hitelesek és értékesek, ám időt kell szánni a megismerésükre.

A gyermekbibliákban sokszor elhelyeznek megértést segítő részeket. Ezek közül leggyakrabban az előszóval és az utószóval találkozhatunk, melyek szólhatnak a felnőtteknek, szülőknek, tanároknak vagy a gyermekeknek. A Biblia szókincsében sok olyan kifejezéssel és szokatlan névvel is találkozunk, amelyek egy mai gyermek számára ismeretlenek lehetnek. A gyermekbibliákban elhelyezhetnek szó- és névmagyarázatokat. A nagyobbaknak készült könyvekben szinte minden szerző feltünteti a feldolgozott bibliai történet eredeti helyét, ez nagyon fontos, ha szem előtt tartjuk, hogy a gyermekbibliák feladata elvezetni az olvasót a Bibliához.

Magyar kutatások

A magyar nyelvterületen megjelent gyermekbibliák kutatása gyermekcipőben jár. A gyermekirodalomról szóló összefoglaló munkákban a vallásos gyermekkönyvek bemutatása kapcsán ejtettek szót a 18-19. században megjelent gyermekbibliákról. A nevezett időszakból német nyelvről fordított vagy inkább „átdolgozott és magyarított" gyermekbibliák maradtak ránk. Kutatások hiányában nehéz pontosan meghatározni, hogy melyek voltak a legnépszerűbb kiadványok. A református kateketikai irodalom a Johann Hübner által írt gyermekbibliát (Zweymahl zwei und funffzig Auserlesene Biblische Historien, 1714, Hamburg) említi a leggyakrabban, amely valóban rendkívül nagy népszerűségnek örvendett német és magyar nyelvterületen egyaránt. A „Hübner" iskolai olvasásra készült gyermekbiblia, amely a bibliai ismeretek mellett a gyermekek memóriáját és olvasási készségeit szerette volna fejleszteni. Magyar nyelvre fordításával is többen próbálkoztak, köztük Kazinczy Ferenc, a nyelvújító, akire még saját bevallása szerint sem volt jellemző, hogy vallásos gyermekirodalmat írjon vagy fordítson. Saját gyermekeinek fordította a könyvet, de felkeltette érdeklődését, és a fordítás véleményezésére felkérte Guzmics Izidor pannonhalmi bencés tanárt és Kis János soproni szuperintendenst. Mindketten meglepetten, de elismerően nyilatkoznak Kazinczy munkájáról. A sokszorosan átdolgozott munka 1831 őszén jelent meg, nem sokkal azután, hogy Kazinczy a kolerajárvány áldozata lett.1

A katolikus szakirodalom kevés szót ejt a gyermekbibliákról, ennek oka, hogy az oktatásban a katekizmusok játszották a fő szerepet. Ezekbe beleszőttek bibliai részeket, vagy a végén szerepelt bibliai szövegekből válogatás, de az önálló iskolabiblia nem volt jellemző. A katolikus gyermekbibliák közül Christoph von Schmid művét (Biblische Geschichten für Kinder, 1801, München) említik a leggyakrabban. Christoph von Schmid katolikus pap és ifjúsági író volt, ő írta az első igazán nagy népszerűségnek örvendő katolikus gyermekbibliát. A tehetségét tanára, Johann Michael Sailer, a kiemelkedő bajor teológus fedezte fel. Sailer kérte fel a fiatal tanárt, hogy írjon gyermekbibliát, amely alkalmas arra, hogy a gyermekekkel megszerettesse az Istent. Schmid elvállalta a felkérést, és sok egyéb elfoglaltsága mellett elkészítette a Bibliai történet első változatát, amelyet Münchenben adtak ki 1801-ben. A mű hangvétele nagyon személyes és szívhez szóló. Christoph von Schmid azt a szeretetet igyekezett visszaadni a gyermekbiblia írásakor, amelyet a családjában tapasztalt meg, ahol először hallott szentírási történeteket. A kortársak és ő maga is a Bibliai történetet tartotta a legfőbb alkotásának, bár emellett számtalan történetet, gyermekverset is írt. Az ifjúsági történeteit és a Bibliai történetet is több alkalommal lefordították és kiadták magyarul. Az egyik fordító Czuczor Gergely bencés szerzetes (Bibliai történetek az ó- és uj szövetségből és az apostolok cselekedeteiből Schmid Kristóf után ford. 1853). A fordítás nem sokat ad át az eredeti munka hangulatából és koncepciójából, legfőbb érdekessége, hogy Czuczor a kufsteini rabsága alatt fordította.2

Az első kutató, aki magyar gyermekbibliákról publikált, Németh Dávid volt. Ő a 20. századi református kiadványokról, az illusztrációkról és az etikai kérdésekről írt német nyelven.3 A téma iránt érdeklődő szakemberek első magyarországi találkozóját 2012-ben rendezték meg Pécsett. A konferencia előadói4 azzal a szándékkal tartották előadásaikat, hogy a történeti, gyermekirodalmi, katekétikai, alkalmazott biblikus kutatási irányokat megnyissák a gyermekbibliák iránt érdeklődők számára

Vallási szocializáció

A vallási szocializáció szerepe napjainkra jelentősen átalakult, mivel megváltozott a vallásosság és a hitbeli tanulás is. A mai ember vallásosságának jellegzetessége a folyamatos keresés, az intézményes keretektől távolodó vallásos élet. Az egyházak ezért gyakran beszélnek a mai emberről úgy, mint aki nem „hívő". Valójában nem a hit hiányzik, hanem a hitből fakadó cselekedetek egyértelmű megnyilvánulása. Az egyházi iskolákban, plébániákon, egyházmegyei programokon időről időre megjelennek azok a családok, akiknek van igényük lelki életre, a gyermekeik vallásos nevelésére. Az ő otthonaikban van vagy lehetne gyermekbiblia. Miért is hangzik így a fenti mondat? Mert nem látunk be a könyvespolcokra...

Néha előfordul, hogy a gyermekek hittanórára elhozzák otthonról azt a bibliai történetes könyvet, amelyben megtalálták a hittanórán olvasott történeteket. Ezek között vannak régi, családi örökségből maradt könyvek vagy újabb kiadványok. A visszajelzés általában semleges. Mintha mi, hittanárok nem örülnénk a látott könyveknek, holott a vallási szocializáció egy fontos eszközét is láthatnánk benne. A gyermekbibliák jelenléte a családban szolgálhatja a vallási élet szókincsének kialakulását, a közösségi bibliaolvasás felfedezését, alapvető értékek átadását. A bibliai történetek családi olvasása sok esetben a meggyengült vallásos nevelés egyik életjele. A gyermekek spirituális életének első ápolói a szülők, a hittanórák csak támogatni tudják a családi nevelést.

A hittanárok nem, vagy közülük csak nagyon kevesen olvasnak gyermekbibliából. A gyermekbibliák és a tanmenetek szempontjai sokszor eltérnek egymástól. A tanagyagra fókuszáló oktatás számára sokszor „kevés" az információ a gyermekbibliákban, „túl egyszerűek" a szövegek a Biblia szövegéhez képest. Az illusztrációk, főleg az elmúlt években megjelent gyermekbibliákban, egészen más stílusúak, mint a hittankönyvek megszokott képei.

Gyermekbibliák a távolból és a közelből

Az elmúlt évtizedben sok érdekes, egymástól nagyon különböző gyermekbiblia készült el a nagyvilágban. A mi kultúránktól legtávolabb áll Desmond Tutu, Béke Nobel-díjas anglikán püspök gyermekbibliája, mely Afrikában jelent meg Children of God Storybook Bible retold by Desmond Tutu5 címmel. A könyv tele van különlegességekkel: a püspök a legkedvesebb bibliai történeteit meséli el a gyermekeknek, mint egy igazi nagypapa, és a könyvet nem egyetlen illusztrátor alkotásai gazdagítják, hanem húsz, a világon szerteszét élő alkotó munkáit láthatjuk benne. Azt gondolhatnák, hogy egyfajta fura összevisszaság köszön majd az olvasóra, ha kezébe veszi a könyvet, de nem így van: a gyermekek egyik ámulatból a másikba esve lapozták. A könyv különlegessége, hogy a tartalomjegyzék két címet tartalmaz: egyik a „történetről" szól, a másik Istenről.

A Mesélő Biblia6 az első a Magyarországon megjelent gyermekbibliák közül, amelyet azzal a szándékkal írtak és szerkesztettek, hogy alkalmas legyen felolvasásra. Angol nyelvről Miklya Mónika és Miklya Zsolt fordította és dolgozta át. A történetek megértését segíti, hogy a - magyar kiadású - kötet végére egy feladatgyűjteményt csatoltak. Illusztrációit egy magyar művész, Kállai Nagy Krisztina készítette. Kállai Nagy Krisztina képei egyszerűek, színesek, amelyek alkalmas társai a mozgalmas, plasztikus elbeszéléseknek.

2004-ben a pécsi Jelenkor kiadó adott ki egy bibliai történeteket tartalmazó könyvet, Mesékkel teli bárka7 címmel. E cikk szerzője őszintén bevallja, hogy kicsit idegenkedett a könyvtől, mert annyira egyedi és a többivel összehasonlíthatatlan gyermekbiblia volt. A könyvet német írónő és illusztrátornő készítette, a Mesélő Bibliához hasonlóan olyan célból, hogy a gyermekeknek felolvassák a történeteket. A történetek rövidek, szabadon beszélik el a bibliai történeteket, olyan szereplői is vannak, akik a Bibliában nem szerepelnek. Az illusztrációkat a gyermekbiblia-kutatók a „naiv-orientalista" kategóriába sorolták.

Kees de Kort teljes gyermekbibliája még nem jelent meg magyar nyelven, de a Parakletos kiadó kis füzetek formájában kiadott egy huszonnyolc részből álló sorozatot, Így szól hozzám a Biblia címmel. Kees de Kort „klasszikus" gyermekbiblia-szerző. Az illusztrációi összetéveszthetetlen hangulatú és stílusú képek. A középpontban az emberek állnak, az arcokat és a kezeket úgy festi meg, hogy „mindent" elmondjanak a szereplő érzéseiről, gondolatairól. A hátteret, ruhákat nagyon egyszerűen ábrázolja. A képei többnyire sötét tónusúak, Jézust fehér ruhás, körszakállas férfiként ábrázolja. A magyarul megjelenő füzetekben nagyon kevés a szöveg. Ezek a füzetek olvasni tanuló gyermekek vagy gyermekfoglalkozások számára alkalmasak, amikor egy felnőtt beszéli el a történetet.

Michael Landgraf német evangélikus teológus hosszú évek alatt dolgozott ki egy igazán érdekes gyermekbibliát, Kinder-Bibel zum Selbstgestalten címmel.8 Az ötlet vakmerőnek tűnik: nagyméretű, szinte teljesen üres lapokból álló könyv, amelynek oldalain néhány vonallal elkezdett rajz és egy bibliai mondat áll. Landgraf koncepciójának a lényege, hogy a gyermekek bibliai katekézisét jól szolgálhatja egy olyan gyermekbiblia, amelyet ők maguk illusztrálnak. A szabad rajz és a színező közé helyezi el az általa tervezett oldalakat. A bibliai történetekhez húzott „vonalai" olyan dolgokat mintáznak, amelyek egy öt-nyolcéves gyermek számára a legnagyobb rajzolási kihívást jelenti (arcok, állatok, bibliai tárgyak).

A gyermekbibliákat vagy szereti valaki, vagy nem, de szinte minden mai felnőttnek vannak róla gyermekkori emlékei. Hogyan lesz ez néhány évtized múlva? Nem tudjuk.

A Bibliával való első találkozás nyomot hagy az emberben, csak azon fáradhatunk, hogy ez olyan legyen, ami vágyat és ragaszkodást ébreszt benne Isten szavához.

 

Jegyzetek

1 Részletesen lásd: Mészáros István: Kazinczy, egy reformtankönyv szerzője. Könyv és Nevelés 2009, 4. https://epa.oszk.hu/01200/01245/00044/mi_0904.htm (Letöltve: 2013. augusztus 28.)

2 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. Budapest 1893. https://mek.oszk.hu/03600/03630/html/c/c03579.htm (Letöltve: 2013. szeptember 1.)

3 Die Beurteilung der Illustrationen von Kinderbibeln durch ungarische Grundschulkinder. In: Adam, Gottfried-Lachmann, RainerSchindler, Regine (Hrsg.): Die Inhalte von Kinderbibeln: Kriterien ihrer Auswahl. Göttingen 2008, 273-291.; Ethische Schlüsselprobleme und ungarische Kinderbibeln. In: Schlag, Tho-mas-Schelander, Robert (Hrsg.): Moral und Ethikin Kinderbibeln. Göttingen 2011, 145-173.

4 A konferencián a következő előadók mutatták be tanulmányaikat: Németh Dávid (Budapest), Solymár Mónika (Bécs), Pompor Zoltán (Budapest), Miklya Luzsányi Mónika (Kiskunfélegyháza), Volker Menke (Sopron), Sipos Edit (Pécs).

Children of God Storybook Bible retold by Desmond Tutu. Zodervan 2010.

6 Hartmann, Bob: Mesélő Biblia. Harmat kiadó 2008.

7 Vogel, Herma-Spee, Gitte: Mesékkel teli bárka. Pécs 2004.

8 Landgraf, Michael: Kinder-Bibel zum Selbstgestalten. Deutsche Bibelgesellschaft 2007.