Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Könyv
a SZEGÉNYEK BARÁTJA RÓMÁBAN
Andrea Tornielli: Ferenc pápa élete, eszméi, szavai

 

Azóta, hogy a Vatikánban 2013. március 13-án este felszállt a fehér füst, jelezve, hogy a pápaválasztó bíborosok új egyházfőt emeltek Szent Péter székébe, több könyv is napvilágot látott a XVI. Benedeket váltó, immár Ferenc pápaként ismert argentin bíborosról, Jorge Mario Bergogliorol. Ezek közé tartozik az olasz Andrea Torniellinek, a La Stampa napilap Vatikán-szakértőjének Ferenc pápa élete, eszméi, szavai című könyve is, amelynek magyar fordítását a Szent István Társulat (az Apostoli Szentszék Könyvkiadója) adta ki dr. Diós István fordításában.*

A több mint kétszáz oldalas könyvet olvasva örömmel állapítom meg, hogy a könyv - ha néhol sántítanak is, mert túlbonyolítottak (legalábbis) a (magyar) mondatszerkezetek - nekem, a hétköznapi embernek közvetlen, publicisztikai stílusban megírt olvasmány, s ez a stílus hitelesen szólaltatja meg a „Fivéreim és nővéreim, jó estét!" emberközeli szavaival a római Szent Péter téren megválasztásának estéjén beköszönő Ferenc pápa szellemiségét. Nem is a pápáét, még csak nem is a bíborosét, hanem a papét, aki Sergio Rubinnak és Francesca Ambrogettinek, az El Jesuita interjúkötet szerzőinek arra a kérdésre, hogy hogyan határozná meg önmagát, a következőket mondta: „Jorge Bergoglio pap". Ennek az időközben püspökké szentelt, majd bíborossá kinevezett, legutóbb pápává választott papnak a közvetlensége, egyszerűsége s ezért emberközelisége körvonalazódik a könyv lapjairól, aki jezsuita létére Assisi Szent Ferenc nevét választja, amikor őt jelölik a péteri szolgálatra. Névválasztása hiteles, hiszen egész eddigi életét a szegényeknek, az elesetteknek, a bűnösöknek szentelte: Buenos Aires barakknegyedeit járva vigasztal, a jézusi reményről és az irgalmasságról beszél, odahajol. Talán ez lehet a kulcsszó, az odahajlás. Ez azonban Ferenc pápa esetében nem valamiféle felülről jövő, a kiválasztottság gőgjéből származó gesztus. Ellenkezőleg: annak a papnak a meggyőződéséből fakadó magatartás, amely egyrészt a beismerésből forrásozik, hogy - amint ő fogalmaz - „bűnös ember vagyok, akit Isten irgalmassága különös módon szeretett", másrészt abból, hogy maga is egyszerűen él. Bíborosként nem tart állandó házvezetést, ő főz saját magának és olykor a rá bízottaknak, tömegközlekedési járműveken utazik, és pápaként ruházat, közlekedés és saját biztonsága tekintetében minden luxust, külsőséget mellőz, ami egyébként az egyházfői ranggal együtt járna. A könyvet olvasva hamar eljutok arra a következtetésre, hogy ez a pápa nem hasonlít egyik falusi plébános ismerősömre, aki egyszer megállt mellettem a terepjárójával, felvett, és hazáig vitt, miközben arról beszélt: „Tudod, én szeretek külföldre járni, mert szeretek világot látni". Az egyházban reformokat sürgető Ferenc pápa figyelmeztetése persze nemcsak a kényelmet és gazdagságot kedvelő pap ismerősömnek, hanem nekem, a gyalogosnak is, mindenkinek szól: „A pénz jelenlegi imperializmusának is félreismerhetetlenül bálványimádás jellege van. Nagyon különös, hogy a bálványimádás mindig együtt jár az arannyal. És ahol bálványimádás van, ott kiiktatják Istent és az Isten képmására teremtett ember méltóságát."

A papságra való meghívását a rá váró Istennel való találkozás meglepetéseként és ámulataként meghatározó pápa éppen azért száll ki a luxus(autó)ból, hogy a példamutatáson túl találkozzon az emberek valós problémáival, s hogy ennek nyomán megszülessen benne a felismerés: „A népünket nem úgy kell néznünk, hogy milyennek kellene lennie, hanem olyannak kell látnunk, amilyen. Előítéletek és receptek nélkül, nyitott nagylelkűséggel." Ennek a nyitottságnak a jegyében száll síkra - akár hétköznapi életvilágában, akár a nagypolitika szintjén - az emberi méltóságért, ezért karolja fel az elesetteket, s ezért sürgeti, most már egyházfőként is, az egyházban és a világban a változások és változtatások szükségességét.

Andrea Tornielli könyvének magyar fordítása semmiképpen nem a pápa szellemiségének ellentmondó, díszes külső borító miatt veteti le magát a polcról, nem is a kötet vastagságának növelését jelentő, bekezdéseket tagoló sorközök, valamint a szerkesztői pontatlanságra valló önismétlések miatt válik megragadó olvasmánnyá. Sokkal inkább az teszi meghatározó olvasói élménnyé a könyvet, hogy a pápában elsősorban a papot és mindenekfölött az embert mutatja fel, a joviális, reményt adó, emberközeli, közvetlen egyházfőt, akinek empátiájára, optimizmusára, szociális érzékenységére és a társadalmi, politikai, nemzeti problémákat és bűnöket reálisan látó magatartására a ma emberének szüksége van. Így az öröm, a bizalom nemcsak Buenos Aires barakkvárosainak lakóié: „Most a szegényeknek barátjuk van Rómában!"

 

(Szent István Társulat, Budapest 2013)

Borsodi L. László

 

Jegyzet

* A fordítás alapjául szolgáló mű: Andrea Tornielli: Jorge Mario Bergoglio Francesco Insieme. La vita, le idee del Papa che cambierá la Chiesa, 2013 Edizioni Piemme SpA, Milano - Italy