Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Borsodi L. László
wALSINGHAMBEN – A VALLÁSI TOLERANCIA FÖLDJÉN

A szerző Csíkszeredában él és dolgozik, a Márton Áron Gimnázium magyartanára, költő, ferences sajtóreferens.

A Jacques Perrier lourdes-i püspök által 2003-ban létrehozott, az európai Mária- és egyben nemzeti kegyhelyeket tömörítő Európai Máriás Háló 2011. szeptember 28-29-én tartotta évi konferenciáját a Londontól észak-nyugatra, az Északi-tengertől néhány mérföldre fekvő Walsinghamben. A találkozón Romániát a csíksomlyói kegyhely új templomigazgatója, fr. Urbán Erik és jelen írás szerzője képviselték.

Az Európai Máriás Háló évente sorra kerülő rendezvényén Európa legnagyobb Mária-szentélyeinek vezetői megosztják egymással tapasztalataikat, megbeszélik a hívek szolgálatával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, megoldásokat keresnek a felmerülő problémákra. Egyes kegyhelyeken a zarándokok évről évre növekvő száma, más központokban a hívek vallási összetételének állandó változása, a változó igények vagy éppen a távol maradóknak a kegyhelyhez való (vissza)csalogatása és annak módszerei teszik szükségessé, hogy Európa máriás szentélyeinek vezetői ismerjék egymás munkáját, körülményeit. A tapasztalatcsere mindig egy előzetesen megadott téma szerint zajlik, ebbe épül be a kegyhelyek éves tevékenységéről szóló beszámoló.

A Máriás Hálóhoz tartozó 20 kegyhely közül 16 küldöttsége jelent meg az angliai találkozón: a házigazda Wals-ingham Altötting (Németország), Brezje (Szlovénia), Csíksomlyó (Románia), Czestochowa (Lengyelország), Fatima (Portugália), Gibraltár (Gibraltár), Knock (Írország), Lőcse (Szlovákia), Lourdes (Franciaország), Máriapócs (Magyarország), Marija Bistrica (Horvátország), Mellieha (Málta), Vilnius (Litvánia), Zaragoza (Spanyolország) és Zarvanyzia (Ukrajna) képviselőit fogadta, akik a kegyhelyükön tapasztalható népi ájtatosság és evangelizáció megnyilvánulásairól számoltak be egymásnak, fejtették ki azokról a véleményüket.

Természetesen minden évben a rendező ország történelme és kultúrája, népének világszemlélete kerül a konferencia figyelmének középpontjába, amelynek ismeretében jobban megérthető a kegyhely történelme, az ott érvényesülő zarándoklási szokások, az oda járók lelki igénye, a népi ájtatosság gesztusai és az, hogy ezen a téren mit miért nyújtanak híveik számára a templom őrei (papjai és szerzetesei).

Walsingham több szempontból is különleges hely. Az angolszász Hitvalló Szent Eduárd király uralkodása alatt, 1061-ben a Szűzanya megjelent a faluban élő egyik özvegyasszonynak, Richeldis de Faverchesnek, aki látomásában Názáretbe vitetett, ahol meglátta azt a házat, ahol az angyal közölte Máriával, ő lesz a Megváltó édesanyja. A szent Szűz arra kérte Richeldis asszonyt, hogy építtessen Walsinghamben egy hasonló házat. Egy másik változat szerint maguk az angyalok hozták el és tették le Walsinghamben ezt a házat, amely a középkor egyik legkedveltebb zarándokhelyévé vált. Az angliai Názáret mintegy ötszáz éven át volt a főként angliai zarándokok áhítatának színtere, ahová nemcsak egyszerű emberek, hanem nemesek és maguk a királyok is gyakran elzarándokoltak. Egyes vélekedések szerint a középkor Lourdes-jának tekinthető, amely Jeruzsálem, Róma és a spanyolországi Santiago de Compostela mellett szerepelt a kor négy legnagyobb zarándokhelye sorában. Előbb Ágostonrendi, a XIV. században pedig ferences szerzetesek építettek a közelébe kolostort, vele hatalmas templomot és zarándok-fogadóhelyet.

A hírhedt király, VIII. Henrik parancsára - a legtöbb angliai kolostorral együtt - 1538-ban a kolostort elvették, és a walsinghami Szűzanya híres szobrát Londonba vitték, ahol elégették. Ezt követően a kolostort a szentéllyel együtt földig rombolták. Noha a titokban végzett ájtatosságok nem szűntek meg, a zarándoklat évszázadokra megszűnt, és csak a 19. század végén éledt újra. Az ősi zarándoklatok egyik sajátossága volt, hogy az utolsó útszakaszt, az úgynevezett „szent mérföld"-et a zarándokok mezítláb tették meg: azon a ponton, ahol letették a csizmát, sarut, papucsot, volt egy utolsó kis kápolna, az úgynevezett Papucsos kápolna, a Slipper Chapel. A megújulás során, 1896-ban Charlotte Pearson Boyd megvásárolta a 14. századi kápolnát, amely a katolikusok zarándokhelye lett. 1934. augusztus 19-én Bourne bíboros és Lawrence Youens püspök Anglia és Wales püspökei, valamint tízezer zarándok jelenlétében a walsinghami Papucsos kápolnát az angliai római katolikusok nemzeti Szűzanyakegyhelyévé nyilvánították. A kápolnában található szobor (az elégetett eredeti rekonstrukciója) II. János Pál pápa 1982-es Nagy-Britanniában tett látogatásakor ott volt a Wembley stadionban tartott szentmise alatt a miséző oltár közelében mint az illető ország legfontosabb kegyhelyének központi szimbóluma.

A Papucsos kápolna nemzeti kegyhellyé nyilvánításával párhuzamosan az anglikán egyház az 1930-as években - talán a John Henry Newman bíboros személyéhez köthető lelki mozgalomnak köszönhetően - kezdte felismerni a Mária-tisztelet jelentőségét. Alfred Hope Patten anglikán lelkész arra érzett ösztönzést, hogy templomában helyreállítsa a walsinghami Szűzanya tiszteletét, ezért a Slipper Chapeltől egy mérföldre felépítette a reformáció előtti Názáreti ház h ű mását, amely ma a föléje épített templommal az anglikán kegyhelyet képezi, és a vendégházzal együtt anglikán zarándokok ezreit vonzotta és vonzza Walsinghambe. Így alakult ki a jelenlegi helyzet, hogy egy településen két kegyhely található, egy katolikus és egy anglikán, amelyek évente több ezer zarándokot fogadnak. A település ennek megfelelően a zarándokok és a turisták fogadására van berendezkedve.

Ha Walsingham nem is volt mindig a vallási tolerancia helye, napjainkban éppen annak a szimbóluma: a két egyház között érezhetően jó az együttműködés, hiszen a két kegyhely vezetősége együtt szervezte az Európai Máriás Háló 2011-es találkozóját. Ez volt az első ökumenikus szervezés, amelyet 2010-ben Gibraltárban az a gesztus is előkészített, hogy meghívottként, az ökumenizmus témája okán, Lindsay Urwin walsinghami anglikán püspök, az idei rendezvény társszervezője egyháza Mária-tiszteletéről tartott előadást. Idén is Urwin püspök tartott értekezést, amelyben a népi ájtatossá-gok szerepét vizsgálta egy helyi sajátosság bemutatása alapján. A Walsingham anglikán kegyhelyére érkező zarándok a Názáreti ház alapjánál fakadt kút vizéből merít, abban megmosakszik, majd magányosan imádkozik a templom valamely szegletében. A püspök beszédében kifejtette, hogyan fejezi ki ez a mosakodáshoz hasonló szertartás a lélek megtisztulását, a bűnbánatot, az Istenhez közeledés vágyát, majd arról tanított, hogy mennyire fontosak a keresztény ember életében a hit megélésének ezek a látható, érzékelhető formái. A kegyhelyek képviselői hozzászólásaikban kiemelték: fontos, hogy a zarándokok a kegyhelyen kapott lelki érintést, a kegyelmi töltekezést továbbvigyék. Annak módozatairól értekeztek, hogy a hívők hogyan vihetik be egyházközségeik gyakorlatába a zarándoklaton szerzett kegyelmeket.

Egy ilyen találkozó, így a walsinghami is, jó alkalom arra, hogy a résztvevők ne csak a vendéglátó kegyhelyet, hanem azok tágabb környezetét, az adott ország néhány látnivalóját is megismerhessék. Így jutottunk el a legközelebbi nagyvárosba, Norwichbe, ahol megtekintettük az 1910-ből (!) származó impozáns, neogótikus katolikus, majd a 10-12. századi anglikán katedrálist és a mellette levő kolostort, utóbbinak VIII. Henrik pusztítása miatt inkább csak a romjait. A templomban részt vettünk egy vesperáson is, amelyen Anglia legősibb alapítású, norwichi középiskolájának fiúnövendékei énekeltek. A katolikusok számára különlegesnek ható szertartás végén mindannyian, az énekesek és a jelenlevők az egyik oldalkápolnába vonultunk, ahol közösen elénekeltük a Salve Reginát, amelyet láthatóan nem mindenki egyforma lelkesedéssel énekelt. Ez nem annak a bizonyítéka, hogy nincs összhangban a konferencián és annak a szervezésében megnyilvánuló tolerancia, baráti együttműködés a hétköznapi vallási gyakorlattal. Sokkal inkább az anglikán egyházban érvényesülő szabadságnak, többrétű lelkiségnek lehettünk a tanúi, amelyen belül egyesek elfogadják és megélik a Máriatiszteletet, mások azonban nem.

A magát konzervatívnak valló Lindsay Urwin walsinghami püspökkel folytatott beszélgetésből megtudhattuk, hogy ma valóban többféle irányzat él egyházukban, amelynek életében a következő esztendő fog jelentős változást hozni: egy tanácskozáson, úgynevezett zsinaton fognak szavazni több fontos kérdésben, például a nők pappá és püspökké szenteszenteléséről, az egyneműek házasságáról stb. Ezek a döntések, tette hozzá az egyházfő, alapvetően meg fogják határozni az anglikán egyház további irányát.

Alapvetően Walsingham két kegyléséről, az egyneműek házasságáról stb. helyének élő lelkisége, békés egymás Ezek a döntések, tette hozzá az egyház- mellett élése és termékeny együttműkö-fő, alapvetően meg fogják határozni az dése - ami egyben elfogadást és nyitottságot jelent a más, keresztény és nem keresztény felekezetek (ortodox, illetve metodista) iránt is - arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha a jelen és a jövő emberében a megengedés, az önfeladás nélküli be- és elfogadás a megosztó történelmi múlt sérelmei fölé tud kerekedni, akkor az olyan energiákat szabadíthat fel, amely a keresztények egységének megvalósulását eredményezi; azt mutatja meg, hogy a különböző egyházak megmaradása nem egymás ellenében, hanem egymással baráti viszonyt ápolva jöhet létre.

A 2011-es walsinghami találkozó végén az Európai Máriás Háló küldöttségei abban egyeztek meg egyhangúlag, hogy kivételesen nem valamelyik európai Mária-szentélynél, hanem a konferencia tízéves évfordulója alkalmából 2012-ben Rómában találkoznak, ahol Mária-kegyhelyek világtalálkozójára fog sor kerülni, nem csak európai meghívottakkal. Csíksomlyó előreláthatóan 2013-ban rendezheti meg a rangos európai találkozót.

 

Keresés a Katholikos oldalain

A Duna International Kiadó termékeivel bővül a Verbum Egyesület által terjesztett könyvek sora



 

 

 

biblia

Minden kegyelem

A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése