Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Both Vanda Erzsébet
sZÜLŐK ÉS GYERMEKEK
Értékre nevelés és kapcsolati gondok

 

Parents and Children. Orienting towards Values and Problems in the Relationship

The research seeks to examine the increasing phenomenon of "children left home alone" by many young parents who leave their native country (in this research: Romania) because of the bad economic situation and seeking a better job. These young people, in many cases both parents, go abroad to work, in the hope of a better financial situation and a surer future. They leave their children behind with their own parents, or with neighbors and sometimes even alone. This creates lots of emotional problems for the children, who in most of the cases are not even consulted or informed properly about the situation. Even in normal families where the family members live together, their relationship is burdened with conflicts and misunderstandings. But such cases of abandonment is an even heavier burden. The article presents concrete data taken from the National analysis by Gallup Romania, then presents some concrete physical and emotional consequences of the absence of parents.

 

Szókratész egyszer így szólt tanítványaihoz: „Ha feljutnék Athén legmagasabb pontjára, így kiáltanék: Polgártársak, hogyan lehetséges, hogy minden követ megmozgattok, hogy vagyonotokat gyarapítsátok, s közben oly kevés figyelmet szenteltek gyermekeiteknek, akikre egy napon mindeneteket rá kell hagynotok?" (Gary Chapman)1

Napjainkban az emberi értékrendek válsága tapasztalható, amely maga után vonja sok más nehézség felbukkanását.2 Hogy az emberek mit tartanak fontosnak, meghatározza életvitelüket, embertársaikhoz fűződő viszonyaikat, gondolataikat, munkájukat - egyszóval egész életüket. Ma úgy látszik, ezek az értékek egyre inkább anyagi formát öltenek, ez pedig mintha kioltaná az emberekben a magasabb rendű célok felé való törekvést, az erkölcsi-szellemi kincsek megbecsülését.3 Honnan fakad az értékeknek e válsága? Lehet tenni valamit ellene? Gyakorló pedagógusi munkám során arra a következtetésre jutottam, hogy felnőttként elsősorban a gyerekeinknek, a felnövekvő nemzedékeknek tartozunk felelősséggel az értékátadás szempontjából. Az ember nem képes addig értékeket követni, ezek mellett hűségesen kitartani és elköteleződni, amíg nem ismerkedett meg azokkal. Tehát a felnőttek - szülők és pedagógusok - kötelessége az értékeket megismertetni a fiatalokkal, és természetesen nagy hatással vannak arra is, hogy az ifjabb nemzedékek elfogadják vagy elutasítják ezeket az eszméket. Legfontosabb a személyes modellnyújtás, a példaértékű élet, hiszen szavaink mellett ezek a kommunikáció leghatásosabb eszközei. Sőt gyakran - a legtöbb esetben - cselekedeteink, magatartásunk nagyobb befolyást gyakorol környezetünkre, mint szóbeli megnyilvánulásaink. Ez vélhetőleg abból fakad, hogy viselkedésünk hitelesebbnek tűnik a kívülállók számára, mivel nem annyira kontrollálható, mint szavaink. A gyerekek számára pedig, mivel még nem kellőképpen fejlettek nyelvi kommunikációs készségeik, elérhetőbbnek tűnik az utánzás általi tanulás, a modellkövetés.4

Tapasztalataim szerint a problémák gyökere a gyerekek nevelési módjában keresendő, és ez nagy felelősséget ruház a felnőttekre. Számos környezeti hatás befolyásolja a gyerek fejlődését: egy séta a parkban, nyaralás, szentmisén való részvétel, orvosi vizsgálat, piaci bevásárlás stb., de a család hat a legközvetlenebb módon és a leghosszabb időtartamon át a kisgyerek fejlődésére.5 Már az anyaméhben fejlődő magzat képet nyer szülei értékrendjéről, ha ez nem tudatosul is sokáig benne: a prenatális kutatások során bizonyítást nyert, hogy azok a magzatok, akik kedves szavakat, simogatást, törődést kapnak ebben az időszakban,6 csecsemőként sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek.7 A helyes értékorientáció kialakítása mindvégig a felnőtteken múlik, hisz minél kisebb a gyerek, annál inkább szüksége van „tekintély-személyekre", akik jóindulatúan terelgetik őt, saját életvitelükkel, tartásukkal, szavaikkal tesznek tanúságot értékeikről.8 Felnövekedve pedig önkéntelenül is hajlanak arra, hogy hasonló módon viszonyuljanak saját és mások gyerekeihez, illetve embertársaikhoz - mintegy beleszövődik személyiségükbe az emberek megbecsülésének fontossága. Ezért látom nagyon fontosnak a gyerekek helyes értékrendre nevelésének mielőbbi elkezdését. A pedagógusi munka szempontjából ez az óvodáskort jelenti, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ebben a kérdésben is a szülők hozzáállása az elsődleges, akik a gyerek életének első perceitől kezdve mellette állnak és hatással vannak személyisége kialakulására.

A kisgyerek mindenekelőtt a felnőttek példáját követi, és azt tekinti helyesnek, amit tőlük lát. Éppen ezért nem szabad szem elől téveszteni, hogy az értékek problémájához tartozik a család intézményének válsága is: próbaházasságok, válások, különélések; és ami talán kevésbé tűnik veszélyesnek, de hosszú távon nagyon káros következményekkel járhat: a kommunikáció megromlása a családtagok között, az egyik vagy mindkét szülő külföldi munkavállalása stb. A felsorolt gondok szintén nagy hatással vannak a gyerekekre, és meghatározzák gondolkodásmódjukat, ezáltal értékrendjüket is.

A konkrét szituáció, ami kiváltotta a téma iránti érdeklődést és a lehetséges kezelésmódok felkutatását, a székelyföldi településeken tapasztalható jelenség: a jobb megélhetés reményében, az anyagi előrehaladás kecsegtető csábításának engedve egyre több szülő hagyja el családját, házastársát, gyerekeit, külföldön vállalva munkát. Kezdetben rövid időre, majd egyre hosszabb id ő tartamra, illetve évente többször is elmennek. Sajnos sok házaspár együtt szánja rá magát erre a lépésre, amely lehet, hogy házastársi kapcsolatuk szempontjából előnyösebb, gyerekeik számára azonban fájdalmas következményekkel jár. Munkám során gyakran tapasztaltam, mennyire ijedtek, fásultak, bizonytalanok lesznek az ilyen helyzetben lévő gyerekek, főleg ha évekig ezt a hiányt kell megtapasztalniuk. Visszafordíthatatlan következményekkel járhat személyiségfejlődésükre, egész életükre nézve - ha egyáltalán érdemesnek látják az élet mellett dönteni.9

Felelősek vagyunk a világban elterjedő értékekért, a gyerekeinkért, az életükért. Keresztényként pedig ez a felelősség párosul az Isten előtti elszámolás kötelességével, a ránk bízott talentumok kamatoztatásával (Mt 25,14-30). Írásomban egy országos felmérésből származó konkrét adatokkal világítok rá, hogy valóban súlyos helyzeteket idéz elő a gyermekek szülők általi elhanyagolása. Nemcsak a gyermek fejlődésére, hanem a családok életére is romboló hatással van ez a szociológiai jelenség.

Gyermek-szülő kapcsolati problémák

„A gyermek nem ismeri a halált, a hiányt, a szeparációt éli meg - de azt többször és keservesebben, mint gondolnánk. [...] Az idő szubjektív megélése még akkor sem azonos a felnőttekével, ha képes elképzelni két vagy három napnak az időtartamát. Az érzékelése erről az időről különbözik a felnőttekétől, sokkal hosszabbnak éli meg, így a gyász szubjektív időtartama is hosszabb számára, mint a felnőtté."10

Úgy tűnik, manapság ez történik - a szülők mintha meghaltak volna gyerekeik számára. Fizikailag nincsenek mellette, vagy ha ott vannak, nem képesek a megfelelő emocionális hátteret biztosítani. Túlterheltek, fárasztó a munka, nyomasz-tóak az anyagi körülmények és a megnövekedett igények. Ami a legnagyobb gondot okozza, az a kapcsolatok nehézkessége: a szülők gyakran nem képesek gyermekükkel kommunikálni, nem vesznek tudomást természetes vágyairól, nem tudnak időt szakítani rá, illetve megoldásként maguk helyett gyakran az „elektronikus pásztorokra" bízzák őket. A szülők távolságának, hiányának következtében a gyerekek elvesztik az egészséges

felnőtté válás lehetőségét, és legtöbb esetben ugyanazokat a mintákat adják tovább saját családjukban, amelyeket szüleiktől láttak. Egyik aktuális és kézenfekvő ok a gyerekek kínzó hiányérzetének kialakulására a szülők távozása külföldre. A továbbiakban egy erre vonatkozó kutatás adatait tekintjük át.

Dolgozó szülők, elhagyott gyerekek - konkrét adatok egy országos felmérés alapján

Az UNICEF megbízásából a romániai Gallup Szervezet (Gallup Organization Romania) végzett felméréseket 2007 áprilisa és októbere között.11 E felmérés főbb adatait mutatom be a következőkben.

A külföldi munkavállalás miatt Romániában kialakult a „magukra hagyott gyerekek" jelenség. Becslések szerint országos szinten az ötmillió gyerekből kb. 350 ezer érintett. Az érintett gyerekek több mint egyharmadának, vagyis 126 ezer gyereknek mindkét szülője külföldön dolgozik. Azoknak a gyerekeknek fele, akiknek mindkét szülőjük távol van, tíz év alatti; e tíz éven aluli gyerekek több mint fele 2-6 év közötti, 4 százalékuk pedig még nincs egyéves. Kb. 5 ezer azoknak az egy év alatti gyerekeknek a száma, akiknek az édesanyja nincs itthon. Továbbá a mindkét szülő nélkül itthon maradt gyerekek 16 százaléka több mint egy évet töltött szülei nélkül, 3 százalékuk pedig már több mint négy éve szülei nélkül él itthon. A 350 ezer gyerek mellett, akiknek szülei a kutatás pillanatában távol voltak, további 400 ezer gyerek tapasztalta meg már szülei hosszasabb távollétét. Így e jelenség szignifikáns méreteket ölt: a romániai 5 millió gyerekből (0-18 évig, 2007) 750 ezer érintett a szülők távollétének problémájában.

1. ábra: Az UNICEF által vizsgált 0-18 év közötti érintett gyerekek (350 ezer) szám szerinti megoszlása az egyik, illetve mindkét szülő távolléte szerint12

Az érintett szülők nagy része 40 év alatti, mind az anyák (78 százalék), mind az apák (63 százalék). Legtöbb esetben ezek a szülők nem értesítik a hatóságokat távozási szándékukról (csupán 7 százalék), és még saját gyerekeiket sem készítik fel arra. A szülők magába a döntési folyamatba is csekély számban vonják be gyerekeiket: a 6 év alatti gyerekek mintegy 16 százalékának, a 10-14 évesek 19 százalékának és a 15-17 évesek 34 százalékának kérték ki a véleményét a szülők, mielőtt meghozták volna döntésüket.

Okok

A vizsgálat során közvélemény-kutatást is végeztek a külföldi munkavállalás okainak feltárása érdekében. A felsorolt okok közül az első három helyet a következők foglalják el: alacsony bérezés, munkahelyek hiánya és a sikeres jövő kilátástalansága az országban. A külföldi munkavállalók kétharmada említette, hogy megélhetésük biztosítása érdekében távoztak el, csak 23 százalék említette a pénzgyűjtési és befektetési lehetőségeket, míg 13 százalék üzleti beruházáshoz szükséges alap összegyűjtése miatt távozott el. Ugyanakkor a kutatás azt is kimutatta, hogy fő célkitűzésük ellenére a szülők gyakran nem tudtak jobb életkörülményeket biztosítani családjuk számára hazatérésük után sem.

A szülők távollétének következményei

A következményeket vizsgálva, az országos felmérés adatai alapján az anya távozása a családból az esetek 18 százalékában a házastársak közötti kapcsolatok megromlásához vezetett, és az ilyen esetek 43 százaléka válással végződött. A válások gyökerénél más problémák mellett a felek gyakori különválása, illetve a hosszas időtartamú különlétek találhatók. A gyerekek sérüléseket szereznek már magával a szülő távollétével, majd a válási bonyodalmak következtében is - amelyek káros következményekkel járhatnak személyiségükre nézve, de legalábbis érzelmi-lelki traumát okoznak. A szülők hiánya miatt gyakran komoly felelősségek hárultak rájuk a háztartásban, mint főzés, takarítás, bevásárlás, állatok gondozása. Bár többnyire már azelőtt is végezték ezeket a munkákat, nem mindennapi kötelességük ezek elvégzése - főként ha iskolai tevékenységük kárára vannak.

Nagy a veszély, hogy a gyerekek téves irányba csúsznak el szüleik távollétében: esetükben gyakran előfordultak kisebb (-nagyobb) törvénysértések (lopás és droghasználat). A helyi sajtó a következőket sorolja ide: emocionális zavarok, iskolai kimaradás/gyenge iskolai teljesítmény, öngyilkosság/öngyilkossági kísérlet, fiatalkori bűnözés, elhanyagolás és erőszak áldozatává válás, gyenge, rossz életkörülmények, a gyermek jogainak elhanyagolása, gyermekmunka. Ezeknek a gyerekeknek szüleik kellene biztosítsák a nevelést, a fegyelmezést és pszichoszociális fejlődésük elősegítését, elsősorban a megfelelő kommunikációval. Az egészséges fejlődésnek ez a nélkülözhetetlen feltétele azonban nem valósul meg a szülők hiánya miatt, amint azt a következő párbeszéd is tanúsítja:

- Mi tűnik a legnehezebbnek számodra, mióta a szüleid elmentek?

- A legnehezebb az anya szó... A legnehezebb az volt nekem, hogy a szüleimet újra anyának és apának hívjam, miután hazajöttek. Már nem vagyok hozzászokva. Nagymamámat hívtam anyának, amíg nála voltam..."13 (16 éves lány, Prahova)

2. ábra: Az utóbbi hét napban mondtad a szüleidnek, hogy szereted őket? (Kérdezett gyerekek száma: 541)14

A 2. ábrán látható, hogy azok a gyerekek, akiknek szülei külföldön vannak, gyakrabban fejezik ki érzelmeiket irántuk, mint az itthon lévő szülők gyerekei (54 százalék a 34-gyel szemben). Ez valószínűleg a szülők fizikai távollétét kompenzáló megnyilvánulás. Abban az esetben, amikor az édesanya tartózkodik távol, az érzelmek kifejezése még nehezebb: hasonló szituációban a megkérdezett gyerekek 51 százaléka nem fejezte ki verbálisan egyik szülő iránt sem az érzelmeit.

Úgy tűnik, a leglátványosabb negatív hatások akkor jelentkeznek, amikor az anya van külföldön: az itthon maradt gyerekek 38 százaléka vált verbális abúzus (átkozódás, sértés, csúfolódás, megalázás) áldozatává, valamint 20 százalékuk folyamatos boldogtalanságérzéssel küszködött. A mindkét szülő nélkül itthon maradt gyerekek többször számoltak be olyan helyzetekről, amikor megfenyegették őket (11 százalék). Arra a kérdésre, hogy melyek a leggyakoribb problémák, amelyek szüleik távollétéből következően keletkeznek, a gyerekek az iskolai nehézségeket, az érzelmi problémákat és a szüleikkel töltött kevés időt említették.

A külföldi munkavállalás nem csupán az itthon hagyott házastársra és gyerekekre van negatív hatással, hanem az egész közösség életét befolyásolja: a fiatalok távozásával megbomlik a munkaerőpiac egyensúlya, a születések száma csökken a házasfelek gyakori különléte miatt, nő a válások száma. A helyi hatóságok tehetetlenek, mert nincs elegendő emberi és anyagi erőforrásuk a jelenség kezelésére. A hatékony szociális intézkedések alkalmazását az is akadályozza, hogy a legtöbb szülő nem értesíti távozási szándékáról a hatóságokat vagy az érintett intézményeket, mint amilyen az iskola.

Természetesen a külföldi munkavállalásnak van néhány pozitív hatása is: az anyagi erőforrások növekedése, magasabb életszínvonal és a gondolkodásmód alakulása, a látókör szélesedése. Ezek azonban legtöbb esetben nem ellensúlyozzák a negatív következményeket, különösen ami a gyermekek által elszenvedett károsodásokat illeti. A szociológiai elemzés végén gyakorlati javaslatokat találunk a kialakult helyzet kezelésére, illetve a további problémák elkerülésére.15 Ezek azonban helyi közigazgatási teendőket, szociális lépéseket, szolgáltatásokat tartalmaznak, de nem kínálnak lehetőséget a gyerekek érzelmipszichikai sérüléseinek kezelésére. Célunk éppen ezért felhívni a figyelmet az egészséges szülő-gyerek kapcsolat fontosságára, valamint olyan ötletek gyűjtése, amelyek segítik a felek közötti kommunikációt és interakciókat.

Bár a bemutatott kép a külföldön munkát vállaló szülők gyerekeinek nehézségeiről szól, tapasztalataim szerint a szülőgyerek kapcsolati problémák olyan családokban is előfordulnak, ahol nem áll fenn a felnőttek távollétének esete.

Jegyzetek

1 Chapman, Gary: Családi összhangzattan. A családi harmónia öt jellemzője. (ford. Falus Eszter), Harmat Kiadó, Budapest 2007, 97.

2 „A mai posztmodern kor [...] értelem, cél, igazság s mindenféle rendezőelv nélkül való. Ebben rejlik azonban életképtelensége is, illetve a kor emberének megannyi pszichés, lelki problémájának oka." Hadinger, Boglárka: Bátorság az élethez. Hogyan bátorítsuk gyermekeinket önbecsülésük erősítésére? (ford. Kalocsai Varga Éva), JEL Könyvkiadó, Budapest 2006, 12.

3 XVI. Benedek pápa enciklikájában így nyilatkozik: „Sok ember manapság talán azért utasítja el a hitet, mert az örök életet nem tartja kívánatosnak. Sokan egyáltalán nem az örök életet, hanem ezt a mostanit akarják, és úgy látják, hogy az örök életbe vetett hit ezt inkább akadályozza. Örökké - vég nélkül - tovább élni inkább kárhozatnak, mint ajándéknak tűnik számukra." XVI. Benedek: Spe salvi (ford. Diós István), Szent István Társulat, Budapest 2008, 16.

4 E tanulási móddal részletesen foglalkozott Albert Bandura, megfigyelések sorát végezte főleg óvodáskorú gyerekek tanulási magatartását illetően. Bandura kiemeli az utánzás szerepét a nyelvelsajátításban is, amelyet „absztrakt modellálásnak" nevez, valamint a gyerekkori azonosulásban (az azonos nemű szülővel, tévészereplőkkel, rajzfilmfigurákkal, mesehősökkel), amely az interiorizáció alapfeltétele. Cole, Michael-Cole, Sheila R.: Fejlődéslélektan. (ford. Bíró Szilvia, Bodor Péter, Kiss Szabolcs, Csibra Gergely, Medgyesi Patrícia), Osiris Kiadó, Budapest 2006, 322, 386-388.

5 Vö. Cole - Cole, 428, 462.

6 A 21 hetes magzat már megkülönbözteti a tapintási és fájdalomingereket, vö. Dieterich, Michael: Pszichológiai és lelkipásztorkodási kézikönyv. (Ford. Vida Tivadar), Szent István Társulat, Budapest 2000, 138.

7 Erik Erikson fejlődéselmélete szerint a csecsemőkor a bizalom-bizalmatlanság kialakulásának időszaka. Valószínűleg figyelemreméltó eredményeket kapnánk ezt a krízisidőszakot kiterjesztve a születés előtti időre, megvizsgálva a szülőktől kapott jelzések és a magzat, majd a megszületett csecsemő magatartásának kapcsolatát.

8 Vö. Hadinger, 62.

9 Érdemes lenne az utóbbi évek statisztikáit tanulmányozni a kiskorúak szuicid próbálkozásait, illetve öngyilkosságát illetően a székelyföldi falvakban. Legtöbb esetben olyan gyerekekről volt szó, akiknek a szülei évek óta távol vannak, mert külföldön dolgoznak.

10 Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek. Jelenkor Kiadó, Pécs 2007, 176. Bár az idézett sorok konkrétan a halál és a gyász gyermeki megélésére vonatkoznak, úgy vélem, nagyon mélyen kifejezik a gyermekek szülőktől való ideiglenes szeparációjának lélektani problémáit is.

11 National analysis of the phenomenon of children left home by their parents who migrate abroad for employment 2008 (http://singuracasa.ro/_images/img_asistenta_sociala/top_menu/UNICEF&AAS_ National_research_HA_2008.pdf. (Letöltés ideje: 2009. 10. 02.)

12 National analysis, 1. ábra adatai alapján, 20.

13 National analysis, 43.

14 National analysis adatai alapján, 44.

15 National analysis, 47-48.

Keresés a Katholikos oldalain

Támogassa a Keresztény Szót kiadó Verbum Egyesületet adójának 2 százalékával!

Idén is 2010- es évi adójának 2 SZÁZALÉKÁT ajánlhatja fel nonprofit intézmények számára. 
Kérjük, amennyiben fontosnak tartja intézményünk fejlődését, a 2010- es adóbevallási ív leadásakor adója 2 százalékát ajánlja a VERBUM Egyesületnek.

Adataink:
Asociaţia Culturală Creştină VERBUM
VERBUM Keresztény Kulturális Egyesület
C.I.F. : RO17111720
Cont bancar (IBAN): RO45RNCB01060266 04990001
BCR Cluj

 

 

biblia

Minden kegyelem

A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése