Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Orbán Szabolcs
a KISEBB TESTVÉREK REGULÁJA
ÉS ÉLETE EZ…

 

La Regola e vita dei frati minori é questa...

La forma vitae dell'Ordine Francescano trae le sue origini dall'esperien-za evangelica di San Francesco d'Assisi. Il suo incontro con il Vangelo, con il Signore dal quale sgorga il suo modo di vivere - condiviso con i suoi primi compagni - che é stato notato di stesso Francesco "con poche parole e con semplicité", costituiva la Protoregola francescana approvata da Innocenzo III, nel 1209.

L'articolo seguo quel iter, che - sotto l'influenza dell'esperienza di Francesco e della fraternité sempre piü in crescita - porta, attraverso la Regola non bollata (1221), alla Regola bollata (1223) approvata da Onorio III, e presenta le influenze piü importante che hanno contribuito a questo sviluppo.

 

A ferences rend vagy hivatalos nevén a Kisebb Testvérek Rendje (Ordo Fratrum Minorum) 2009-ben ünnepelte alapításának 800. évfordulóját. Ez az esemény a Szent Ferenc által összeállított első életszabály III. Ince pápa általi jóváhagyásához kötődik, amely az Assisi szegénykéje által elkezdett életforma (első, szóbeli) hitelesítését jelentette. E fontos esemény megünneplése lehetőséget kínál a ferences testvéreknek - és a ferences lelkiséggel szimpatizálóknak - a „kezdetek kegyelmének" felidézésére, hogy hálával emlékezzenek meg a múltról, szenvedélyesen éljék a jelent és nyíljanak meg a jövő előtt.1 A múltról való megemlékezés egyik fontos eleme éppen az - a II. vatikáni zsinat után oly sokat hangoztatott - eredeti karizmához, az alapító szelleméhez való visszatérés gondolata.

Ennek jegyében ebben az írásban szeretnénk áttekinteni azokat a „keretdokumentumokat", amelyekben a ferences lelkiség alapvonásai hivatalosan megfogalmazódtak. Konkrétabban a Szent Ferenc által összeállított regula, regulák, illetve néhány más írás szemügyre vételével azokat az első dokumentumokat néznénk meg, amelyek az assisi poverellónak - és első társainak - az evangéliummal való találkozásából és annak gyakorlatba ültetésének küzdelmeiből fakadtak, s amelyek az első közösségtől kezdve az nyolc évszázad folyamán a rend életszabályát jelentették.2 Az előbbi mondatban nem véletlen a regulák többes számú használata, mert Ferenc nevéhez két írásban fennmaradt regula kötődik, amelyeket minden bizonnyal megelőzött még egy másik életszabály, amely sajnos az idők folyamán elveszett.

Kevés és egyszerű szóval

Az assisibeli gazdag posztókereskedő fiának megtérésben - az életrajzírók beszámolói alapján3 - több tényező is közrejátszott: élettörténetének alakulása (fiatalkori vágyai, háborús tapasztalata, fogsága, betegsége stb.) mellett fontos szerepet töltöttek be a találkozásai: találkozása a San Damiano templomocskájában a kereszten lévő Krisztussal, találkozása a leprással, de mindenekelőtt találkozása az evangéliummal, amely egész életének vezérfonalává vált. Ezért Ferenc regulájának - a szó alapvető értelmében4 - az evangéliumot lehet tekinteni. Ezt támasztja alá magának Ferencnek a vallomása is, aki néhány hónappal halála előtt Végrendeletében a következőképpen foglalja össze ezt az első időszakot: „És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent evangélium szerint kell élnem. És kevés és egyszerű szóval írásba foglaltattam ezt, a pápa úr pedig megerősítette számomra."5

Tehát Ferenc számára az igazi életforma az evangélium: ez jelenti számára a formula viteat, ez az, amit ad litteram et sine glossam, de örvendező lélekkel törekszik megvalósítani élete folyamán. Az evangéliumnak a követése biztosítja számára azt a szabadságot, amely - néha túllépve akár az intézmény jelentette korlátokat is - a gyöngédség és a határozottság feszültségében érleli Ferencet. Ez egy fájdalmas és fáradtságos út, amely az ő személyes hivatásának az útja, s amelyhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a körülötte váratlanul megszülető közösség is.6 A bejárt út hivatalosításának és a közösség hivatalos elismertetésének feltétele egy konkrét életszabály megfogalmazása. Ezért - habár az első (két?7) mellészegődött testvér társaságában, amikor a közös élet mércéjét keresi Ferenc (a Szent Miklós templomában) az evangéliumos könyv elé járulva, a „véletlenszerűen" kinyíló három evangéliumi8 részre még rámondhatja, hogy „Ez a mi életünk és regulánk, és mindazoké, akik társaságunkhoz akarnak csatlakozni",9 de hamarosan egy ennél konkrétabb regula rögzítése válik szükségessé.

Krisztus szolgája tapasztalva, hogy a testvérek száma lassanként növekszik, saját magának és testvéreinek egyszerű szavakkal egy életszabályt írt. Ebbe a szent evangélium megtartását föloldhatatlan alapként foglalta bele, majd néhány egyéb dolgot is hozzáfűzött, amelyek szükségesnek látszottak az egységes életforma érdekében.10

Azzal kapcsolatosan, hogy mi lehetett ennek a „kevés és egyszerű szóval"11 leírt életszabálynak, az ún. Protoregulának a tartalma, sajnos csak feltételezésekre hagyatkozhatunk, mivel annak szövege nem maradt fenn. Ennek következtében vannak, akik - ellentmondva a Végrendeletben lévő utalásnak, illetve az életrajzok tanúságainak - egyszerűen tagadják ennek létezését, mások pedig különböző forrásokra támaszkodva megpróbálták rekonstruálni annak tartalmát. Ezen utóbbi törekvések természetesen nagyrészt csak a feltételezések szintjén mozoghatnak, de néhány tartalmi elemet - Szent Ferenc írásai és a róla szóló életrajzok alapján - elég nagy bizonyossággal valószínűsíthetünk.12

Az egyik olyan szövegrész, amelyet nagy valószínűséggel az első életszabály részének tekinthetünk, az éppen a Meg nem erősített regula (1221) bevezető paragrafusaiban található szöveg. Ugyanis tekintettel arra, hogy ez a Protoregula bemutatásra került a pápának, s tőle várt megerősítést - a kor történelmi helyzetét nézve13 -, elképzelhetetlen, hogy ne tartalmazott volna egy engedelmességi ígéretet is. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a III. Incére való hivatkozás szerepel a Meg nem erősített regula első soraiban, annak ellenére, hogy amikorra az elkészült (1221-es pünkösdi káptalan), akkor III. Ince (f1216. július 16.) már jó néhány éve halott. Így semmi más nem indokolja az 1221-es regulában a rá való hivatkozást, mint az, hogy ez a rész hozzátartozik az első - általa szóban jóváhagyott - életszabályhoz, s amely mindaddig érvényben marad, amíg attól eltérő pápai jóváhagyás nem születik (ami majd, ahogy látni fogjuk, az 1223-as regula esetében történik meg). Emellett elég nagy valószínűséggel feltételezhető az is, hogy a Protoregulának részét képezte a Meg nem erősített regula első fejezete is, hisz ott éppen azok a szentírási részek fordulnak elő, amelyek a Szent Miklós-templomban „kapott" evangéliumi üzeneteket tartalmazzák. Ezeken kívül - aprólékos elemzéssel - még néhány szövegtöredék azonosítható, de mindig érdemes szem előtt tartanunk azt a tényt, hogy mivel ennek az ősregulának nem maradt ránk írott változata, ezért mindig csak feltételezésekkel állunk szemben.14

A meg nem erősített regula (1221)

A Protoregulánál alkalmazott bizonytalanságtól eltérő módon, nagyobb határozottsággal tehetünk megállapításokat - a korábban már emlegetett - Meg nem erősített (Regula sine bulla, vagy Regola non bollata) esetében, ami annak köszönhető, hogy ezen életszabály szövege fennmaradt napjainkig. Ha abból a tényből indulunk ki, hogy ezen szöveg kiindulási pontját az első jóváhagyott szövegek jelentettek, akkor jól látható, hogy a „kevés és egyszerű szóval" megírt első életszabályból alig tíz év alatt hogyan lett egy huszonnégy fejezetből álló, gyakorlati előírásokból és lelki buzdításokból, valamit közbeékelt imákból álló, szentírási idézetekkel gazdagon átszőtt, a közösség életére reflektáló dokumentum.

E regula fejlődése, keletkezése egy folyamatnak a része, amely szorosan összefügg azokkal a kérdésekkel, problémákkal, amelyekkel az új - és számban rohamosan fejlődő - közösség szembesül. Ezen kérdések megvitatásának a helye az évenként sorra kerülő káptalan volt, amelyről Giacomo da Vitry püspök, Szent Ferenc egyik kortársa így számol be: „Ennek a »vallásnak« az emberei évente egyszer az előre meghatározott helyen összegyűlnek, hogy örvendezzenek az Úrban és együtt étkezzenek, figyelemreméltó hasznot merítve ezekből a találkozásokból. Itt, kamatoztatva tapasztalt személyek tanácsait, szent törvényeket fogalmaznak meg és hirdetnek ki, amelyeket alávetnek a pápának, jóváhagyás végett. Ezt követően szétosz-lanak és egész évre szétszóródnak Lombardiában, Toscanában, Pugliában és Szicíliában."15

Maga a Regula is rendelkezik erről a gyakorlatról,16 illetve a Szent Ferenc írásai17 és a róla szóló életrajzok is tartalmaznak ezzel kapcsolatos információkat: például a Három társ legendája a következőket írja: „Boldogságos Ferenc [...] úgy intézkedett, hogy ott minden esztendőben kétszer, éspedig pünkösdkor és Szent Mihály ünnepén káptalant tartsanak. Pünkösdkor minden testvér megjelent Boldogasszony templománál és megbeszélte, hogyan lehetne még tökéletesebben megtartani a regulát. Ugyanitt történt az egyes tartományokba kiküldendő prédikáló testvérek kijelölése és a többi testvér beosztása tartományok szerint."18

Ez utóbbi intézkedés, amely az egyes provinciák létrehozására, illetve a testvérek beosztására vonatkozik, s amelyeknek következménye például a regulában található azon előírások is, amelyek a testvérek és minisztereik viszonyának rendezésére vonatkoznak19 - a belső összefüggéseken túl (ti. a testvérek számának növekedésével szükség volt valamilyen szervezeti struktúra kialakítására) - külső hatásnak is köszönhető: a IV. lateráni zsinat rendelkezéseivel van kapcsolatban. Ugyancsak ilyen külső „kihívás" a regulaalkotás szempontjából III. Honoriusz pápa 1220. szeptember 22-én keletkezett Cum secundum bullája, amely a novíciusok felvételére, illetve a fogadalmat tevőkre vonatkozott, amelynek „eredménye" a Meg nem erősített regula II. fejezete. De Szent Ferenc saját tapasztalata szintén hatással volt a regula alakulására: például a Szentföldön tett látogatása utánra tehetőek a „szaracénok és más hitetlenek" közé menő testvérekre vonatkozó előírások.20

Az így fokozatosan kialakuló szöveget kiegészítik szentírási részekkel, amelyek egyrészt normatív előírásokként jelennek meg, másrészt meg magának a szövegnek a „díszítésére" szol-gálnak.21 Ezt zárja az a három utolsó fejezet, amely egyrészt Ferenc exhortációját tartalmazza, amely annak ellenére, hogy A testvérek megintéséről címet viseli, mégis inkább egy összefüggő és koherens buzdítás a vállalt életforma megtartására; majd egy ünnepélyes hálaadás Istennek és biztatás a testvérek számára Isten szeretetére és szolgálatára; s végül pedig Ferenc ajánlása, aki „lábukat csókolva" kéri, buzdítja a testvéreit a regula szeretetére, őrzésére és a rá való emlékezésre.22

A fentieket szem előtt tartva láthatjuk, hogy a Meg nem erősített regula egy hosszabb ideig tartó előkészítő, összeállító folyamatnak az eredménye, amelyet elképzelhető, hogy utólag még egy kicsit összehangoltak. Ennek kiindulási pontja feltehetőleg az a szöveg lehetett, amelynek alapján - III. Ince jóváhagyásától megerősítve - az első közösség hitelesítette azt a sajátos életformát, amely Ferenccel és első követőivel elkezdődött. Ugyanakkor az is tény, hogy ez az írás több mint tíz évvel később nyerte el azt a formáját, amelyet feltehetőleg az 1221-es pünkösdi nagykáptalanon fogadtak el az ott egybegyűlt testvérek.23

Ugyanakkor felvetődhet a kérdés, hogy vajon ez az összeállított regula, amely a közösség kezdeti időszakának tapasztalatait foglalja össze és 1221-re elnyerte a végleges formáját, miért nem kapott pápai jóváhagyást (pedig több jel is mutat arra, hogy erre elő volt készítve). Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan megoszlanak a vélemények, de nagyjából két feltételezés lehetséges: akik készítették, nem voltak megelégedve vele, vagy pedig a pápai kúria (vagy esetleg a ferences közösség bíboros protektora) nem volt megelégedve a szöveggel (mert például egy sokkal határozottabb, normatívabb dokumentumot szeretett volna).24 Ez utóbbi feltételezés mellett - még akkor is, ha nem került sor tényleges előterjesztésre - több érv is szól. Egyrészt kétségtelen, hogy a regula műfajától eléggé távol álló írással állunk szemben, ami nem egy normatív előírásokat, szabályokat tartalmazó szöveg, hanem inkább bizonyos témákra, problémákra vonatkozó reflexiók gyűjteménye, amelyben váltakoznak az előíró és leíró részek, s ezáltal jogi szempontból könnyen félreérthető, félremagyarázható. Ugyanakkor egyfajta provincializmus, helyhez kötöttség is megfigyelhető a szövegbe, ami ezt a regulatervezetet túlságosan is Itália-központúvá tette, miközben a testvéreknek egy jó része már kívül élt ezen a földrajzi - de még inkább mentalitásbeli - területen.25 A Meg nem erősített regula szövege Ferenc mentalitását is tükrözi, aki nem egy normarendszert szeretett volna a testvéreinek adni, hanem inkább ösztönző és cselekvésre késztető irányvonalakat akart kijelölni, amely segítik az evangélium - mint végső regula - megélését, megtartását.

A megerősített regula

A folyamatosan növekvő számú közösség összetartása, de főként az a tény, hogy a testvérek életmódja nagyban hasonlított bizonyos eretnekmozgalmak életéhez - s emiatt nem mindig volt egyértelmű bizonyos emberek, főleg papok és püspökök számára annak hitelessége, s főleg egyházhűsége -, egyre inkább szükségessé tette egy pápai jóváhagyással bíró regula összeállítását.26

Ezen regula összeállításának folyamatát - többé-kevésbé dramatizálva és csodákhoz vagy látomásokhoz kötve - több forrás is bemutatja.27 Ezekből a leírásokból látszik, hogy a Megerősített regula születési körülményeit mélyen meghatározták bizonyos feszültségek, vagy legalábbis az a nyomás, amely ebben az időben Ferencre nehezedett. Nagyjából két ilyen jellegű hatás figyelhető meg:28 egyrészt Ferenc és a testvérek egyes csoportja vagy legalábbis egyes provinciálisok közötti feszültség és véleményeltérés, másrészt pedig a Római Kúria, s főleg Hugolino bíboros részéről érkező nyomás egy minél inkább jogi színezetű dokumentum összeállítása érdekében. A kutatás számára érdekes kérdés, hogy melyik hatás vajon mennyire nyomja rá bélyegét a végső szövegre, illetve hogy mindezek ellenére vajon ez mennyire maradt Ferenc saját műve, mennyire tartalmazza még az ő evangéliumi tapasztalatát, ideálját.

Ha a Megerősített regulát összehasonlítjuk a Meg nem erősített regulával,29 akkor először is azt láthatjuk, hogy a Megerősített regula lényegesen rövidebb, mint az 1221-es: ez előbbi csak tizenkét fejezetből áll, s az egyes fejezetek is általában rövidebbek, mint a Meg nem erősített regulában. Ha a hiányzó részeket kezdjük keresni, akkor rögtön szembetűnik, hogy elsősorban a szentírási idézetek csökkentek le a 1223-as regulában, de lényegesen kevesebb helyet kaptak a - Ferenc írásaiban megszokott - imák és buzdítások is. Részben hiányzik az olyan kérdések tárgyalása, amelyeket nagymértékben meghatározott Ferenc és az első közösség konkrét tapasztalata, s amelyek a Meg nem erősített regulában elég nagy teret kaptak. Sőt maga a szöveg nyelvezete is konkrétabb, jogi szempontból megfogha-tóbbá vált. Tehát számos jel mutat arra, hogy azok a feszültségek, külső hatások, amelyek között Ferenc őrlődött - s amelyek nem tekinthetők saját lelkisége elemeinek -, nagyon mélyen rányomták bélyegüket a végső műre. Ez rögtön felveti a kérdést, hogy abban a végső változatban, amelyet III. Honoriusz 1223. november 29-én a Solet annuere bullával megerősített, vajon mennyire tekinthető Ferenc művének, illetve lelkisége hiteles közvetítőjének és összefoglalásának.30

Közelebbről nézve ezen Regula szövegét, sok olyan kifejezést találhatunk benne, amelyek kétségtelenül Ferenc sajátjai. Ezek egy része magában a szövegben is egyes szám első személyben szerepelnek, s Ferenc szándékát fejezik ki, aki - saját szavai szerint - „Figyelmeztetem, intem és buzdítom testvéreimet az Úr Jézus Krisztusban [...]".31 Ezenkívül egy részletes vizsgálattal kimutatható az is, hogy számos olyan szófordulat, kifejezés van, amely az assisi rendalapító más írásában is előfordul, tehát sajátjának mondható. A szóhasználaton túl azok a buzdítások, amelyek bizonyos fejezetek végén megjelennek32 -s melyeket legtöbbször éppen a fent említett kifejezések vezetnek be -, szintén „sugározzák" magukból Ferenc szellemiségét.

Összességében tehát azt mondhatjuk a Megerősített reguláról, hogy habár egyértelműen jelen van benne a testvérekkel való párbeszéd eredménye, illetve a végső formán jól érződik a stilisztikai és jogi javítás, ami különbözik Ferenc keze nyomától, mégis a tárgyalt témák és a benne megjelenő lelkiségi üzenetek egyértelműen az assisi szent művére utalnak. Kétségtelen, hogy az előző regula - természetéből fakadóan - több lehetőséget adott Ferenc számára a személyes megnyilvánulásra, s így talán jobban tükrözte az ő ideálját: s ebben a Megerősített regulában szemmel láthatóan csökken személyessége, egyedisége, de mégis megmarad az az evangéliumi ihlet, amelyet csak Ferenc mondhat magáénak,33 s amelyet ő hagyományoz arra a közösségre, amely az ő példája nyomán vállalkozik Krisztus követésére. Így tehát ezzel az írással, illetve a mögötte lévő pápai megerősítéssel egy karcsúbb, rugalmasabb, rövidebb, egységesebb, összegzőbb, s ebből kifolyólag egy funkcionáli-sabb34 életszabály áll a Ferenc példáját követők rendelkezésére, amely viszont - egyértelműen, még ha nem is annyira nyilvánvalóan, mint a Meg nem erősített regula - tartalmazza azt az evangéliumi lüktetést, amely nélkül nem érthető az a nyolc évszázados történelem, amely meghatározó módon rányomta bélyegét a keresztény kultúrára.

Kiegészítés, avagy más életszabályok

A ferences regula megerősítésével, annak bullába foglalásával véget ér a közösség alakulásának, formálódásának, renddé válásának az időszaka. Jogi szempontból eddig volt lehetőség az életszabály változtatására, módosítására: ahogy láttuk, ez a káptalanok esetében meg is történt. 1223. november 29. után viszont lezárul ez a korszak (vagy legalábbis pápai engedélyre lett volna szükség ennek változtatásához), de egyben megnyílik a következő korszak: a regula magyarázásának korszaka.35 Ez szinte mintegy velejárója a jogi megfogalmazásnak, amely a konkrét élethelyzetekben mindig értelmezésre szorul. Ugyanakkor az is kiviláglik Ferenc írásaiból, hogy ezt ő szinte előre látta, s ez az, amitől igazán meg szerette volna óvni a testvéreket. Ezért nem véletlen a Végrendeletben megfogalmazott tiltás, amelyhez Ferenc az általa használt egyik legszigorúbb megfogalmazást használja: „És a szent engedelmesség nevében szigorúan megtiltom összes testvéremnek, klerikusoknak és laikusoknak egyaránt, hogy akár a regulához, akár ezekhez a szavakhoz magyarázatokat fűzzenek és mondják: Ezt így kell érteni".36 Nem véletlen ez, mert Ferenc nem szeretné, hogy az előírásokra, a jogi formulákra való hivatkozások megkössék a mi Urunk, Jézus Krisztus szent evangéliumának követését,37 ami Ferenc számára a legelső s egyben a legfontosabb „feladat", s nem volna jó, ha ennek megértéséhez regulamagyarázó jogászhoz kelljen fordulni.

Ehhez kapcsolódóan érdemes pár szót ejteni még néhány olyan írásról, amelyekből kiderül Ferencnek a szabályokhoz, a lefektetett normákhoz, illetve azok betűjéhez való viszonyulása. Ferenc életművében ugyanis a két (illetve három) regula mellett még más írásokat is találunk, amelyek valamilyen formában tanúságot tesznek arról a forma vitaeről, amelyet a poverello oly fontosnak tart. Ezek közül az egyik a Remeteségnek adott regula, a másik pedig a Levél Szent Antalhoz.38

E kettő közül az első írás egy olyan életformára vonatkozik, amelyet Ferenc is gyakran megtapasztalt, s amelyet fontosnak tartott a testvérek vagy legalábbis a közösség egyes tagjainak számára. A szövegösszefüggésből, illetve más forrásokkal39 való összevetésből látszik, hogy ez egy már kialakult gyakorlatnak a rögzítése s Ferenc életének utolsó éveiben keletkezett írás. A nagyrészt technikai előírásokat tartalmazó műből kiviláglik az emberi kapcsolatokban megnyilvánuló gyöngédség fontosságának a hangsúlyozása, de egyben az a meggyőződés is, hogy ez az életforma egy nagyon jó lehetőség a Ferenc számára oly sokat jelentő szegénység megélésére.

A Szent Antalnak küldött levelet - ma a műfaj miatt is -nem szokás a szakirodalomban az életszabályok közé sorolni, mégis alkalmasnak látszik megemlíteni, mert egyrészt nagyon lényeges az egész rend számára a tanulmányokhoz való hozzáállás szempontjából, másrészt pedig - s talán ez a fontosabb ok - sokat elmond Ferenc konkrét, talán írásban is megfogalmazott elvekhez való hozzáállásáról. Az assisibeli szent által megélt életformának egyik fontos eleme az alázatosság. Ezért mindenféle felfuvalkodottságtól őrizni, óvni akarta a testvéreit. S az erre vezető egyik utat éppen a tudományokban látta,40 s emiatt nem éppen nevezhető pozitívnak az öncélú tudomány megszerzésére irányuló törekvéshez való hozzáállása, amely a Megerősített regulában is megfogalmazódik.41 Ugyanakkor azt is látja, hogy azok a kihívások, amelyekkel a testvérek szembesülnek szerte a világban, olyan felkészülést kívánnak tőlük, amely a lelkiség mellett megkívánja a tudományos ismereteket is, mert másként - az evangélium hirdetése közben - hátrányba kerülnek a jól felkészült eretnek mesterekkel, missziósokkal szemben. Ezért fejezi ki örömét amiatt, hogy Antal a korábbi képzettségéből fakadóan képes ennek a hiánynak a pótlására. Ugyanakkor felhívja a figyelmet a lelki élet, „szent áhítat és imádság"42 szellemének fontosságára.

Assisi Szent Ferenc életszabályokkal kapcsolatos helyzetét és magatartását szemlélteti a Levél Szent Antalhoz, mert ebben a törvényhozó és normaalkotó tevékenységének egy jó összefoglalását láthatjuk:43 az eredeti ideál megőrzése és a körülményekből fakadó kihívások közötti feszültségből születik meg az az egyensúlyi állapot, amely alkalmazkodik az adott körülményekhez, de ugyanakkor megtartja a legfontosabb viszonyítási pontokat is. Ez állandó odafigyelést, az Úr lelkének jelenlétében történő felülvizsgálatot igényel, de minden holt betűn túl ez adja azt a vitalitást, amely az életet jelenti a Regula holt betűi mögött. Ez a meggyőződés tette lehetővé, hogy az elmúlt nyolc évszázadban ez a lelkiség annyi szentet „teremjen" az egyháznak, s ugyanakkor annyi értéket „teremtsen" az emberiségnek. Ugyanakkor ez az, ami a jövőre nézve is reménykeltő, hisz az evangélium örökérvényűségéből és a világ változásából következik, hogy Szent Ferenc életformája is állandó kihívást és megvalósítandó feladatot jelent azok számára, akik Assisi szentjével együtt vallják, hogy „A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát ..."

Jegyzetek

1 Vö. II. János Pál Novo millennio ineunte kezdetű apostoli levele (2001. január 6.) http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=196

2 Jelen írással nincs szándékunkban a regula értelmezések történetével is foglalkozni, amely tulajdonképpen a regula gyakorlatba ültetését, a konstitúciók elemzését jelentené, ami messze túl mutatna ezen írás korlátain.

3 Szent Ferenc életéről több életrajz is rendelkezésünkre áll. Ezek közül magyarul is elérhető: Celanói Tamás által két életrajza (= 1 Cel és 2Cel), A három társ legendája (= 3Társ); a Szent Bonaventura által írt Legenda Major (= LegM), a Perugiai legenda (= PerLeg); A tökéletesség tükre (= SpecPerf) stb.

4 Vö. regula: H. Finály, A latin nyelv szótára, Franklin Társulat, Budapest 1884, 1684-1685., amely szerint a regula egyik értelme: szabály, zsinórmérték, rendszabály.

Végrendelet, 14-15.

6 Vö. C. Paolazzi, Lettura degli „Scritti" di Francesco d'Assisi, Edizioni Biblioteca Francescana, Miloano 2002, 281.

7 Nem egészen egyértelmű az életrajzokban, hogy közvetlenül Bernardo da Quintavalle csatlakozása után történik-e ez az eset (vö. LM III,3), vagy már Pietro Cattani is, „aki szintén testvér óhajtott lenni", jelen volt ennél az eseménynél (vö. 3Társ 28, vagy AnPer 10).

8 Ez a három evangéliumi mondat: Mt 19,21; Lk 9,3 és Mt 16,24.

9 LegM III, 3.

10 LegM III, 8, de hasonló módon más életrajzok is, pl. 1 Cel 32.

11 Végrendelet, 15.

12 Ezzel kapcsolatosan - bővebb bibliográfiai utalással is - l. P. Maranesi, Storia e contenuto di un testo fondativo per la missione: il propositum vitae, in P. Martinelli (a cura di), La grazie delle origini, Edizioni Dehoniane, Bologna 2009, 49-57.

13 Például kathar mozgalom stb.

14 A Protoregula rekontrukciójával kapcsolatos próbálkozásokról l. C. Paolazzi, Lettura degli „Scritti" di Francesco d'Assisi, 287-288.

15 „Gli uomini di questa »religione« convengono una volta l'anno nel luogo prestabilito, per rallegrarsi nel Signore e mangiare insieme, ricavando da questi incontri notevoli benefici. Qui, avvalendosi del consiglio di persone esperte, formulano e promulgano delle leggi sante, che sottopongono al Papa per approvazione. Dopo di che, si separano per tutto l'anno disperdendosi per la Lombardia, la Toscana, le Puglie e la Sicilia", in Giacomo da Vitry, Lettera scritta nell'ottobre 1216, da Genova, in E. Caroli (a cura di), Fonti Francescani. Nuova edizione (= FF), Editrici Francescane, Padova 2004, 2208

16 Vö. Rnb XVIII.

17 Például a Levél egy miniszterhez, amelyben Ferenc azt írja: „A regula azon fejezeteiből, melyek a halálos bűnökről szólnak, az Úr segítségével a pünkösdi káptalanon, ha a testvérek is jónak látják, egy ilyen fejezetet szándékozunk összeállítani: [...]"

18 3Társ 57.

19 Vö. Rnb IV-VI, XVIII stb.

20 Vö. Rnb XVI.

21 Főleg ez utóbbiak Cesario da Spira „keze nyomát" viselik magukon, aki - Szent Ferenc kérésére - a regula szövegével összhangban maradva illeszt be szentírási részeket.

22 Vö. Rnb XXII-XXIV.

23 Az elfogadás dátuma nem egészen egyértelmű (nincs minden kétséget kizáró datálás), de a bizonyos utalásokból, eseményekből nyerhető kronológiai fogódzópontok az 1221-es esztendőt valószínűsítik mint ad quem (legvégső) s egyben legvalószínűbb dátumot.

24 Vö. R. Manselli, San Francesco d'Assisi, San Paolo, Cinisello Balsa-mo 2002, 343., 349.

25 Ennek egyik nagyon jó példája a Rnb VII, 1 ahol Ferenc olyan hivatalok betöltését tiltja meg a testvérek számára, amelyekre Itáliában volt szokás szerzeteseket felfogadni, de például Németország vagy Franciaország területén ez egyáltalán nem számított szerzetesekre bízandó munkakörnek.

26 A III. Incétől származó szóbeli jóváhagyáson túl az azt követő időszakban is találhatunk pápai buzdításokat a testvérek számára [például III. Honorius pápa 1219. június 11-én kelt Cum dilecti bullája (FF 27072708.), majd az 1220. május 29-én kelt Pro dilecti bulla (FF 27092710.) stb.], de ezek semmiképpen nem bírtak azzal a tekintéllyel és hitelesítő erővel, amit egy regula cum bulla jelentett volna.

27 Például LegM IV, 11; 2Cel 209, de beszél róla a Tökéletesség tükre, a Compilazione di Assisi, Angelo Clareno leírása stb., még ha ezen beszámolók mindig magukon hordoznak bizonyos tendenciózusságot is (ezt főleg a spirituálisok által írt beszámolókra szokás „ráhúzni").

28 Ezek mértékéről eltérnek az értelmezők véleményei: Kajetan Esser úgy látja, hogy a Ferenc és a testvérek közötti feszültség volt nagyobb hatással, Paul Sabatier és követői viszont éppen a Ferencre a pápai Kúria felől érkező ráhatásnak tulajdonítanak nagyobb fontosságot.

29 Ehhez nagyon jó eszközt ad a kezünkbe G. M. Vigna, Synopsis Regularum Sancti Francisci Assisiensis, Edizioni Porziuncola, Assisi 1997 összeállítása.

30 Ebben a témakörben is terjedelmes bibliográfia áll az érdeklődök rendelkezésére. Gazdag hivatkozásokat találunk a következő helyen: G. Miccoli, La scelta evangelica di Francesco e la Regula bullata, in Vita Minorum 80(2009), 55-67.

31 Rb III,10, de hasonló szófordulatokat olvashatunk a következő helyeken is: II, 17; IV, 1; IX, 3; X, 3 stb.

32 Lásd. Rb II-III, VI-VIII, IX-X. fejezetek vége.

33 Ebben a témakörben egy nagyon jó tanulmány a Megerősített regula összevetése Szent Benedek regulájával. L. A. Quaglia, Due Regula a confronto. San Benedetto e san Francesco, Edizioni Messagero, Padova 22005.

34 Vö. R. Manselli, San Francesco d'Assisi, 353.

35 Vö. E. Priamo, Regola bollata, costituzioni generali, commenti alla regola e dichiarazioni pontificie nel primo secolo francescano, in P. Martinelli (a cura di), La grazie delle origini, Edizioni Dehoniane, Bologna 2009, 137-173.

36 Végrendelet 38.

37 Vö. mindkét regula - de különösen is a Rb - bevezető része.

38 Még meg lehetne említeni a klarisszáknak adott regulát, illetve néhány más töredéket, illetve a világiak számára adott buzdításokat és intelmeket stb., mert ezekben szintén találhatunk fontos útmutatásokat.

39 Pl. A Giacomo da Vitry által bemutatott életmódja az első közösségnek (Vö. G. da Vitry, Lettera scritta nell'ottobre 1216, da Genova, in FF 2205-2206.).

40 Nem véletlen, hogy saját magát - annak ellenére, hogy kimutatható, hogy alapos képzésben részesült és felkészültséggel rendelkezett -írásaiban több helyen is „ignorans et idiota"-nak nevezi (például Az egész rendhez írt levele, 39; Végrendelet 19. stb.)

41 Vö. Rb X, 7., ahol a tudományokkal szemben „az Úr lelkének és szent működésének birtoklására" való buzdításra kerül a nagyobb hangsúly. Ebben - a felfuvalkodottság veszélye mellett - talán nagy szerepet játszott a jogászkodókkal kapcsolatos negatív tapasztalata, ahol azt látja, hogy az emberi okoskodás eredményeképpen milyen könnyen kijátszanak előírásokat, félremagyaráznak törvényeket.

42 Levél szent Antalhoz, 2.

43 Vö. R. Manselli, San Francesco d'Assisi, 371.

Keresés a Katholikos oldalain

Támogassa a Keresztény Szót kiadó Verbum Egyesületet adójának 2 százalékával!

Idén is 2010- es évi adójának 2 SZÁZALÉKÁT ajánlhatja fel nonprofit intézmények számára. 
Kérjük, amennyiben fontosnak tartja intézményünk fejlődését, a 2010- es adóbevallási ív leadásakor adója 2 százalékát ajánlja a VERBUM Egyesületnek.

Adataink:
Asociaţia Culturală Creştină VERBUM
VERBUM Keresztény Kulturális Egyesület
C.I.F. : RO17111720
Cont bancar (IBAN): RO45RNCB01060266 04990001
BCR Cluj

 

 

biblia

Minden kegyelem

A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése