A
könyv a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus
Teológia Karán elhangzott liturgikaelőadások féléves anyagát
tartalmazza. A négy fejezetre tagolt könyv célját maga a szerző
ismerteti az előszóban: „Amit a könyv el szeretne érni, amit sugall:
készüljünk tudatosan a Jézus Krisztussal való találkozásra. A
szentségek valóságos teofániák, az élő Isten, az élő Krisztus
megnyilvánulásai."
Isten úgy akarta,
hogy Krisztus emberségén keresztül láthatóan megjelenjen köztünk örök
Igéje, és „tapintható alakban" részesüljünk a megváltás művében. Nagy
Szent Leó pápa szavai szerint „ami Krisztusban látható volt, átment a
szentségekbe". A hét szentség, amelyek életre keltik és éltetik
Krisztus testének tagjait - végigkísérve a hívő ember életét -,
megszentelik életének legfontosabb és legkritikusabb pillanatait. A
könyv első fejezete a szentségek liturgikus ünneplését tárgyalja,
kiemelve a szentírási alapokat, a dogmatörténeti fejlődést és a
szentségekkel kapcsolatos szertartásokat.
A
második és a harmadik fejezet a szentel-mények, áldások történetét,
illetve a népi áhítatból kifejlődött áhítatgyakorlatokat ismerteti. A
hét szentségen kívül az egyház számos más szent jelet is használ, hogy
a szentségek lényege minél hozzáférhetőbb legyen az emberek számára.
Így teszi lehetővé, hogy ne csak az élet nagy fordulópontjai, hanem
hétköznapi eseményei is kapcsolatba kerüljenek Isten világával, és
elősegítsék a hívő ember örök üdvösségét. Ezeket a szent jeleket
szentelményeknek nevezzük. A liturgián kívül azonban vannak
áhítatgyakorlatok és ájtatossá-gok, amelyekben a személyi vonás
erősebben megnyilvánul. Ezek magukon viselik keletkezési koruk és
helyük jellegét, közvetlenül kifejezik az illető közösség sajátos
alkatát, és személyes átéléssel gazdagíthatják a liturgiát. A kötet
negyedik fejezete a még fellelhető erdélyi népi liturgikus szokásokat
és áhítatgyakorlatokat mutatja be, ezek összegyűjtése a kar
2005-2006-ban végzett évfolyamának érdeme, a diákok munkáját dicséri.
Jelen
kötetben az érdeklődő olvasó megismerkedhet a szent liturgia
fejlődésének fontosabb eseményeivel és reformtörekvéseivel, és
tájékozódhat ugyanakkor a liturgiát érintő egyházi dokumentumok alapján
afelől, hogy mi a mai egyház álláspontja a liturgikus élettel
kapcsolatban. A II. vatikáni zsinat után kiadott liturgikus könyvek
elején található dogmatikai bevezető rögzíti a lex credendit (a hit szabályát), majd a celebráció leírása és maguk a liturgikus szövegek alkotják a lex orandit (az
imádság szabályát). Ezek megismerését teszi lehetővé ez a könyv azzal a
céllal, hogy elősegítse a mai liturgikus gyakorlat megértését, valamint
a liturgiában való aktív részvételt.
A
szentségi találkozások ünnepek, mert a szentségekben az élő Krisztussal
találkozunk. Találkozni pedig csak akkor lehet, ha mindkét oldalról
adott a nyitottság és a kölcsönös megismerés vágya. Valljuk be
őszintén, hogy ezen a területen van még mit fejlődnünk, annak ellenére,
hogy a liturgia már hosszú ideje népnyelven folyik. A kifejezésmód, az
ősi szimbólumok és gesztusok ugyanis sajátos nyelvet képeznek, amelyet
más nyelvekhez hasonlóan meg kell tanulni. Ha ez sikerül, lelki életünk
eddig nem sejtett mélységeit fedezhetjük fel. Ehhez a nagy kihíváshoz
szeretne segítséget nyújtani dr. Nóda Mózes teológiai tanár jelen
munkája is. Bár könyvét elsősorban a kolozsvári teológiai kar
diákjainak szánta a szerző, ajánlom hasznos segítőeszközként
lelkipásztoroknak és hitoktatóknak egyaránt a szentségi találkozásokra
való felekészülésben, megérteni a szertartásokat és a szimbolikus
cselekedeteket.