Vissza a tartalomjegyzékhez

X. évfolyam 1. szám. 1999. január

Salamon Márton-László

Egy másik másvilág

Kolozsvár zsidó temetői

“A kolozsvári házsongárdi temetőt keletről a régi zsidó sírkert s kicsit fönnebbecske az ortodox tartja a karjában. Délen utcákkal, házsorokkal elválasztva, mintha a huszadik századi nagy erkölcsi törést példázná - ott van, elkülönülve, az új zsidótemető. De délnyugaton a neológ sírkert már ugyancsak a Házsongárd egyre gyöngülő kerítéssel elválasztott része. És így van ez Kelet-Európa legtöbb városában vagy éppen falujában, ahol valaha számmottevő zsidó közösségek éltek. És ahol, ha megfogyatkozva is, még élnek." (Kányádi Sándor)
A tősgyökeres kolozsváriak méltán büszkélkednek a Házsongárdi temetővel, ahol az erdélyi szellemiség számos nagy alakjának teteme nyugszik. Egyedülálló élmény sokunk számára az enyhe délutáni napfényben a méltóságteljes gesztenyefák árnyékolta sétányokat járni. Ám ha kíváncsiságból leérünk a kitaposott ösvényekről, a helyenként foghíjas kerítéshez közeledve nagy valószínűséggel a három, a Házsongárdi temetőt körülvevő zsidó sírkert valamelyike tárul szemünk elé. Egy más világ - egy másik másvilág.
Kevesen tudják, hogy Kolozsvárnak nem kevesebb, mint négy zsidó temetője van. Ha a 18. századi kolozsmonostori zsidók még uradalmi kertekben temetkeztek (a jelenlegi Monostor és Hajnal lakónegyedek közötti domboldalon elterülő görög keleti temető bejárata előtt még látható öt, alig kivehető héber feliratú sírkő), a Házsongárdi köztemető észak-keleti sarkában levő, a Balassa (most Aviator Bădescu) utca felől megközelíthető zsidó sírkertben 1839-ben már több mint ötven halott teste nyugodott. Ugyanebben az évben a városi tanács nem hagyta jóvá a temető bekerítését. 1892-ben megnyílt a Tordai út 110. szám alatti, szintén ortodox zsidó sírkert, majd 1927-ben a város kiigényeli a régi ortodox zsidó temető egy részét, és megegyezés híján 1931-ben önkényesen megkezdődik az utcaépítés. Az exhumált csontokat és a sírköveket a valamivel délebbre (a Hősök temetőjének szomszédságában) található ortodox temetőbe helyezték át. Ez az - időrendi sorrendben második - zsidó temető magán hordja mind a régi zsidó sírkertek, mind a századforduló emancipált zsidóságának a keresztény temetőkhöz hasonlóbb sírkertjeinek vonásait. A két ortodox temető már nem működik; a kolozsvári hitközség Elhalálozási Névjegyzékének két vaskos kötete évtizedek óta nem jegyez ide eltemetett zsidókat.
A kongresszusi hitközség 1927-ben tartotta első gyászszertartását a Házsongárdi temető átellenes, délnyugati szegletében húzódó, a Majális (ma Republicii) utca és a Sólyom utca sarka felől megközelíthető neológ sírkertben. A Majális utcai temetőt, amely sorban a harmadik, csak drótkerítés választotta el a Házsongárdi köztemető keresztény részétől, ellentétben az előbbi kettő - bár rozoga -  betonkerítéseitől. A keresztény temetőkhöz szokott szemlélő egyértelműen ebben a sírkertben érezheti magát a “legotthonosabban", és nem csak amiatt, hogy ez a temető a meglévő négy közül a legrendezettebb benyomását kelti; a zsidók többsége jelenleg is ide temetkezik. Az egyetlen, kápolnával is rendelkező, a Tordai út 154. szám alatt levő sírkert első halottja 1928-ból való, tehát ez nevezhető a legújabb zsidó temetőnek Kolozsváron. Az éppen felújítás alatt álló kápolna feltehetően a harmincas évek elején készült; egyetlen latin betűs táblafeliratának szövege (évszám nélkül): “Goldstein Simonné szül. Bretter Róza emlékére gyermekeitől".
Az “új" zsidó temető a feleki lejtő egy viszonylag egyenes szakaszán, a városon kívül terül el, az országúttól jó száz méterre visszahúzódva; alighanem ez a legterjedelmesebb kolozsvári zsidó sírkert. Az utóbbi időben a közvélemény valahogyan megfeledkezett a deportáltak itt található emlékművéről, amely “az 1944-ben a gettóba gyűjtött, majd a fasiszták által haláltáborokba deportált és kiirtott kolozsvári és Kolozs megyei zsidó mártírok jelképes sírhelyén állíttatott." (Az emlékmű hátsó oldalára helyezett márványtábla szövege román nyelvű.) Az impozáns, fekete márvánnyal borított emlékmű felső részét ezüst színű, hétágú menora ékesíti. A talapzaton Louis Aragon francia szürrealista költő sorai állnak:
“A halottak nem alszanak.
Csak e kő az övék. Mely képtelenség nevük tömegét átfogni.
A bűntettekre emlékezni - az egyetlen kegyelet, amire kérünk
Téged, ki erre jársz." (S. M. L. fordítása)
A Balassa utcai sírkert megtekintéséhez a szemközti katonai rendőrség hozzájárulását kellett kérnünk - alighanem a marosvásárhelyi zsidó temető megszentségtelenítéséhez hasonló eseményeknek igyekeznek a hatóságok elejét venni. A rendezetlen, foghíjas, gyomokkal benőtt kősírok között vágva csapást, Erdélyi Lajos szavai jutnak eszünkbe: “Az elhagyott temetőnél, az ősök gazdátlanná vált sírjánál fájdalmasabb látványt nehéz elképzelni. A valamikor büszke kövek most mélyen a talajba süppednek, gnómként görnyednek a földre, mintha már maguk is megelégelték volna dacos szembeszegülésüket az évszázadokkal; egymásnak dűlő, egymást támogató, a holtak szolidaritásával állva maradóak ezek a kövek."