Vissza a tartalomjegyzékhez

X. évfolyam 1. szám. 1999. január

Jerzy Kloczowski - Lidia Müllerowa

Keresztények és zsidók

A háborús Lengyelországban a legnehezebb és a legösszetettebb ügy a zsidók megsegítése volt, mert a német utasítások szellemében még a legkisebb gesztust is halállal büntették. Tömegméretű segítségnyújtásról nem beszélhetünk, egyrészt a zsidók nagy száma, másrészt a megszállók bénító túlereje miatt. Arra azonban már volt példa, hogy egyes személyeket vagy családokat, gyerekeket elrejtettek a gettón kívül. Erre elsősorban barátok és családok vállalkoztak. Fontos volt a segítségre való készség és jóindulat légkörének megteremtése, amikor a németeket büntetlenül tűrt rablásra bátorították, valamint arra, hogy feljelentsék a zsidókat. Kifejezett idegenkedést kellett leküzdeni és el kellett hallgattatni azokat a szélsőjobboldali hangokat, amelyek szembenálltak az üldözöttek tevékeny megsegítésével. A lengyel kormány, csakúgy, mint a kormány hazai képviseletének, valamint a Honi Hadseregnek nyilatkozatai minden esetben kifejezőek voltak, a segítségben való részvételre hívtak föl mindenhol, ahol ez lehetséges volt, és emellett - sajnos hiába - kérték az egész világ segítségét is -, amely azonban nem adott hitelt az országból kijutó, lengyel-zsidó kapcsolatokról szóló híradásoknak. A Lengyel Újjászületés Frontja nevű szervezetbe tömörült világi katolikusok kezdeményezéséből, az ismert írónővel, Zofia Kossak Szczuckával az élen, valamint a Honi Hadsereg Propaganda és Információs Osztályának támogatásával 1942-ben létrehozták a Zsidó Segítség Tanácsát, amely ennek a segítségnyújtásnak a szervezett akcióit vállalta fel. Ebben nagy része volt a papságnak és a szerzeteseknek: többek között megfelelő anyakönyvi bizonylatokkal látták el a rejtőzködőket. A papok közül érdemes megemlékezni Marceli Godlewskiről, aki korábban a keresztény munkásszervezetekben dolgozott, és a Nemzeti Demokráciával volt kapcsolatban, mellesleg pedig antiszemita érzelmeket táplált; ő a varsói Mindenszentek templomának plébánosa volt, területén a gettó egy részével. Élete alkonyán nagy áldozatokat hozott a zsidók megmentésére. Számos szerzetesközösség és -ház sem habozott segítséget nyújtani a zsidóknak, nagy rendszerességgel tették ezt plédául a Mária Családja ferences nővéreinek rendje, tartományfőnöknőjükkel, Matylda Getterrel az élen. Egyedül ebben a szerzetben több mint ezer zsidó származású személy kapott segítséget, több tucat árvaházban pedig kb. 500 gyermeket rejtettek el.

(Részlet A katolikus egyház Lengyelországban című kötetből, Budapest 1994, Andrásfalvy Péter fordítása)