Vissza a tartalomjegyzékhez

X. évfolyam 1. szám. 1999. január

Bereczki Silvia

A közösségi egyházképből fakadó igények (1)

A jövő egyháza Karl Rahner szerint vagy közösségi lesz, vagy egyáltalán - semmilyen se lesz.62 Helyi egyházunkban azonban még csak most kezd kialakulni az igazi közösségi szemlélet, és egyelőre annak gyakorlati megvalósulása terén is kevés az igazi és eredményes próbálkozás. Éppen ezért aktuális “téma" a közösség, amelyben értelmet és új tartalmat kap a liturgia, egymást erősítik a tagok, és amely értékeket létrehozó műhellyé is lehet.

Az egyház is közösség(?)

Az egyház olyan közösség, amelyben ugyan rangkórság, vetélkedés és összetűzés is előfordul, de amelyben a tekintélyi felépítés érvényét veszti. Itt az igazi nagyságot a mindenkiért vállalt szolgálat (Mt 23,11; 10,26), a másokért viselt szolgaság (Mt 20,27) jelenti63 - olvassuk A dogmatika kézikönyvében. Továbbá: Az a közösség, amelyet Isten szeretetének Jézusban közel került uralma teremtett meg, az evangéliumok szerint testvéri közösség, nővérekből és fivérekből álló együttes — (férfi-központúan, mégis a másik nemet magába foglaló kifejezéssel) valamennyien legyetek fivérek (Mt 23,8) —, hiszen csak egyetlen tanítójuk és atyjuk van (Mt 23,8-12). Ez olyan család, amelyben érvényét veszti a patriarkális ház rendje, mert tagjai számára a közös alap Isten szavának meghallása, a hit és Isten akaratának megvalósítása (Mk 3,31-35).64
Az idézett két mondat is jól tükrözi, hogy a II. vatikáni zsinat óta újra előtérbe került az egyház közösségi jellege. Az új szemléletmód szerint az egyház lényegéhez tartozik a társasággá, közösséggé válás, a kiengesztelődés és az egység, hiszen a modern teológia az egyházat - többek között - Isten népének, Krisztus testének és a Szentháromság templomának nevezi.
Az egyház olyan közösség (vagy legalábbis azzá kellene lennie), amelyet a nyitottság, a belső szabadság és a lelki adományok sokfélesége jellemez.
A modern szemléletmód az egyházban zajló tevékenységek új hierarchiáját állítja fel, ezzel is alátámasztva a közösségi egyházkép fontosságát: A dogmatika kézikönyve szerint ugyanis …az a konkrét tevékenység bizonyul egyházi-nak az egyházban, amely elősegíti a közösség építését és a világ szolgálatát65.
A II. vatikáni zsinat egyik leglényegesebb - témánkkal kapcsolatos - szemléletbeli újítása a családegyház fogalmának újra-felfedezése volt: egyrészt a család - a II. vatikáni zsinat tanítása szerint - kis egyház66, másrészt az egyház egésze egy nagy család.67 A családoknak és velük együtt a család mintájára szerveződő különféle csoportoknak, közösségeknek nagy jelentőségük van az egyház emberközelivé tételében. Az egyház elsődleges, családokban és csoportokban megjelenő formájának maradandó szerepe van az egyházban. Pótolhatatlan a misszió és a kereszténnyé válás fázisában, és állandó kritikai ellenpontot  jelent mind a helyi egyház bürokratikus-névtelen formájával, mind az egyház (társadalomidegen) személyfölötti formájával  szemben68 - írja Siegfried Wiedenhofer.

Miről is beszélünk?

Jean Vanier szerint a közösség élő test, a megbocsátás, az ünnep, a valahová tartozás, a nyitottság, a kölcsönös szeretet, a gyógyulás és növekedés helye.69
A közösség (görögül koinónia; latinul communio) az Újszövetségben a keresztény hit és élet alapadottsága, amelyben megvalósul az egyház (ApCsel 2,42). Ez a közösség nem a hívek közösségvágyának következménye, tehát nem emberi elhatározás, egymás iránti szimpátia vagy közös hivatásgyakorlat eredménye. Alapja és forrása Isten üdvözítő tevékenysége, ami Krisztus és az ő megváltó műve (1Kor 1,9; 10,16; Fil 3,10), valamint a Szentlélek által (2Kor 3,13; Fil 2,1) az Istennel való közösségre irányul (1Jn 1,3.6). Ennek a közösségnek szükségszerű következménye a keresztények egymás közti közössége (Róm 15,26; Fil 2,1-4; Zsid 13,16) mint a Krisztus követését megvalósító hit, élet és szolgálat tere.70 (Johannes Halkenhuser)
Végső soron a közösség vallási jelenség. Semmi más nem köthet össze makacs, sebzett embereket, csak egy transzcendens hatalom.71 (Parker J. Palmer)
A már amúgy is oly erős és szoros természetes emberi kapcsolatokon túl, a hit világánál az emberi nemnek egy új egységmodellje bontakozik ki, s a szolidaritásnak végső soron ebből kell ihletet merítenie. A háromszemélyű Isten belső életét tükröző, legmagasabb rendű egységnek ezt a modelljét nevezzük mi, keresztények kommunió-nak. (II. János Pál)72
Martin Buber szerint a közösség a teofánia helye.73
A közösség e pozitív meghatározásait kiegészíthetnénk egy “negatív" meghatározással, azaz megkülönböztetéssel. A közösség ugyanis nem (vagy nem csak) szervezet, csoport, baráti társaság. Felvetődik a kérdés: mi a különbség az egyházi munka-, és hittancsoport valamint a baráti társaság és közösség között? Látszólag semmi, mégis  lényeges tényezők határolják el (igaz, nem mindig élesen) a két fogalmat egymástól. Ezek: az elköteleződés és a közösségi tudat.
Mi a különbség a keresztény és nem keresztény, illetve egyházi és csak keresztény közösségek között? - kérdezhetünk tovább. A keresztény közösség az evangéliumi elvek szerint próbál szerveződni és Jézust akarja követni, aki ígéretéhez híven mindenütt ott van, ahol az ő nevében összegyűlnek. Merész kijelentés, de tulajdonképpen együtt akarnak dolgozni vele, őt akarják vezetőjüknek. Ez érvényes minden keresztény közösségre, ami azonban nem mindig egyházi közösség is, utóbbi ugyanis szorosan együttműködik az egyházi elöljárókkal.
Amint láttuk, az általunk vizsgált közösség fogalma körülírható, ám igazából csak a vele kapcsolatos igények megfogalmazása során tisztázódik.
Mielőtt egy adott közösséget vizsgálni kezdenénk, utána kell járnunk, mi létrejöttének az oka: valamiért, valami helyett vagy valami/valaki ellen szerveződött?
Nyilvánvaló, hogy az első ok a legjobb, míg az utóbbi elvetendő. Nálunk mégis elég sok a valami helyett szerveződő közösség. Ezek a csoportosulások azonban ritkán nevezhetőek közösségnek a szó elsődleges értelmében, mert a hiánypótlásra való koncentrálásuk elfelejteti a közös cél és normarendszer konkretizálódásának fontosságát, és ha a megszületést “indokoló" hiány megszűnik, akkor a közösség is meghal - vagy folyton változó tagsággal él tovább. Sok társaság irányul a magányosság leküzdésére, a magányosság pedig - Vanier szerint -szenvedés és a szenvedés elfelejtésére irányuló próbálkozások ördögi köre,74 ha pedig ebből nem tudnak kilépni a tagok, akkor nem fognak közösségé alakulni.

Mi a helyzet házunk táján?

Nem tudjuk - mert nincs egy átfogó felmérés, amiből valóban kiderülne -, hol, milyen közösségek működnek, mik a céljaik, hogyan szerveződnek, kikből állnak stb.
Meglátásom szerint azonban a legtöbb esetben kevés az igazi közösség, inkább munka- és lelkiségi csoportokról beszélhetünk. Van néhány mozgalomhoz vagy lelkiséghez tartozó, továbbá igen kevés plébániai közösség és szintén nagyon kevés független közösség. Ezek nagy része is inkább formálódóban lévő közösség, illetve csoport, amelynek tagjai közösséggé való alakulásukon dolgoznak, vagy legalábbis álmodoznak róla. Vannak közösségeknek tűnő baráti társaságok, amelyeknek kifejezett közös céljuk, tervük van.
A csíkszeredai KAM-osok által ál-szekularizáció-nak nevezett folyamat — ti. az, hogy a fiatalok (akik ma már családot alapítottak, gyerekeik vannak) nem eltávolodtak a vallástól, hanem egyszerűen kimaradtak a vallásosság mintáit átadó szocializációból75 — kedvez a közösségeknek, hiszen van igény közösségre, különösen városon, ahol az ember kénytelen fizikailag összezárva, de lelkileg nagyon elszigetelve élni a többiektől.
A fiatalok egyelőre még bekapcsolódnak a közösségekbe (ha eléggé vonzóknak találják azokat), mert talán még mindig divatjelenség a közösség, a múlt rendszerben alakult közösségek pedig még túlélnek, de ha nem változtatnak stratégiát, valószínűleg elavulnak. Helyenként már tapasztalható, hogy a közösségekben a fogyasztók kezdik megunni a fogyasztást, szinte úgy tűnik, ők tesznek szívességet, ha elfogadják a számukra készített táplálékot. Mások pedig egyszerűen nem tudják már befogadni a túl sok rendezvényt. Ezért a közösségeknek jól meghatározott célcsoportokra kell koncentrálniuk, és - felosztva egymás között a területeket - lehetőleg minél több réteget meg kellene szólítaniuk.
A KAM szerint a közéletben és politikában nagyon sok a fiatalok által elfoglalható hely, amit már kezdenek átvenni, és ez egyre inkább így lesz. Ezek a területek pedig nem igazán vallásos jellegűek, így akik ezekre a helyekre bekerülnek, szinte természetszerűen eltávolodnak az egyháztól.76 Ám ha lenne komoly vallásos közösségi kötődésük, ahol a politikai nézeteknek, közéleti vitáknak is helyük van, akkor a keresztény álláspont képviselői lehetnének ezeken a területeken. A KAM a vallásos iskolákat, az elit családokat vagy az egyház ifjúságpolitikájának megváltoztatását látná megoldásnak. Az utolsó kategóriába tartozik a kisközösségek kiépítése és a közösségi jellegű, igényes és kimondottan az élvonalbeliek számára szervezett programok kialakítása.
Helyi egyházunknak egyelőre nincs hosszú távú stratégiája a fiatalokkal való foglalkozásra (programok vannak, de pasztorációs program nincs), ezért ennek kialakítását is közösségeknek kellene vállalniuk - jól kidolgozott terv alapján. Nagyon kellene tudnunk, kikhez akarunk szólni, mi a célunk velük. Ahhoz azonban, hogy ez  hatékony legyen, társ-közösségek kellenek, amelyek összedolgozzanak, hogy a különböző igényeket kielégítsék.

Hiányosságok, gondok

Az egyik legnagyobb hiányossága egyházmegyénk közösségi életének, hogy nem készült még egy átfogó, pontos és szakszerű felmérés a közösségekről, és így nem ismerjük a helyzetet, és azt is csak sejthetjük, melyek a legégetőbb problémák, hol, mit és miként kellene segíteni. Itt csak néhány - részben közösségi tagok által feltárt, részben megsejtett vagy a magyarországi gondokat a helyi viszonyok alapján értelmezve nyert - következtetést vázolunk.
Sok helyen még összemosódnak a szerepkörök (munkahely, közösség, főiskola, továbbképzési hely). Ennek előnye is van, de veszélyeket is rejteget magában. Közösségeinkben sokszor a mi-tudatot a cél-egység helyettesíti, a személyes különbségeket pedig egy ideig eltakarhatja a világnézeti egység, ezek azonban nem oldják meg a konfliktusokat és nem vezetnek gyümölcsöző megoldásokra. Közösségi gyermekbetegség sok helyen, hogy a tagokat Prókusztész-ágy szerű mérce alapján alakítják, akivel pedig ezt nem tehetik, azt egyszerűen kizárják. Tapasztalható sajnos az értelmiségiek kirekesztése is, a félelem a kritikus értelmiségiek csoportjától.
Az aktivizmus odáig vihet, hogy a tevékenység sokszor fontosabb, mint az emberek szolgálata, és mint a közösség.
A legtöbb közösség kénytelen folyton végleteket mérlegelni, és pengeélen táncolva ötvözni nyitottságot és intimitást, imát és cselekvést, karizmatikusságot és értelmiségi létet, intuíciót és racionalitást. Továbbá kérdés, kell-e tündökölnie a krisztusi közösségnek, hiszen egyrészt világító jelnek kellene lennie, másrészt viszont figyelembe kell vennie azt is, hogy az elkülönülés és a túl magas mérce elriasztja az embereket.
Sok helyen megnehezítik a közösségek életét a környező világ és a közösség, vagy  a vezető és pap közti konfliktusok (vagy a szerepek keveredése, ha pap a vezető).
Világmozgalmak, -lelkiségek esetén nehézséget jelent a karizma és működési stílus alkalmazása a helyi viszonyokra, illetve az alapkarizma megőrzése. Mozgalomhoz nem tartozó közösségeknél pedig a közös cél és a lelkiség megtalálása.
Helyenként monopolhelyzetben van egy-egy közösség és ez előidézi azt a helyzetet, hogy minden közösségi igénnyel rendelkező ember kénytelen vagy oda kapcsolódni vagy egyedül maradni. A közösségnek pedig ebben az esetben nem kell szükségszerűen fejlődnie, vagy legalábbis egy ideig nem. A pap személye függvényében helyenként ráerőltetik a közösséget a plébánia tagjaira, máshol pedig kitiltják vagy rossz szemmel nézik a közösséget.
A konkrét helyzetismeret hiányában, az elemzés helyett sokkal inkább arról lehet gondolkodni, mi az, ami felé tartanunk kell(ene). Ez derül ki az itt következő - a teljesség igénye nélkül felsorolt - igényekből.

Sokrétű igények

A mozgalmakhoz, plébániákhoz, mozgalmak holdudvarához tartozó közösségek, karizmatikus személyekhez kapcsolódó hálózatok és független közösségek,77 továbbá - más rendszerező elv szerint csoportosítva - az együttélő, a csak néha (de rendszeresen) találkozó és a távolsági közösségek (amelyeknek tagjai akár több száz kilométeres körzetben is lakhatnak, így ritkábban találkoznak) nagyon sokban különböznek egymástól, de legalapvetőbb igényeik, illetve a velük szembeni elvárások közösek. Ezért a továbbiakban többnyire differenciálás nélkül beszélünk közösségekről.
Az igényeket osztályozhatjuk a megfogalmazó és a címzett szerint. Így figyelembe kell vennünk az egyszerre közösségi és egyházi tagok, az egyházhoz tartozó, de közösségen kívüli személyek, az egyházhoz kifejezetten nem tartozó közösségi tagok, valamint a mindkettőn kívüli személyek közösséggel, egyházzal és társadalommal szembeni igényeit. A közösségen belüliek esetében tovább kell differenciálni a közösségi tagság minősége szerint is, tehát aszerint, hogy az illető személy fogyasztó-e vagy aktív tag, esetleg halász78 is.
E két felosztásból adódó sok kombinációból most csupán néhányat vizsgálunk meg. Tudnunk kell azonban, hogy ezek az igények kis valószínűséggel valósul(hat)nak meg egyszerre. A cél azonban az, hogy egyre jobban megközelítsük a belőlük kirajzolódó ideáltípust.

A Romániai Magyar Pax Romana 1998-as tanulmányi találkozóján elhangzott előadás szerkesztett változata. Csíksomlyó, október 11.

Jegyzet:



62 A dogmatika kézikönyve (szerk. Theodor Schneider), Budapest 1997, II. kötet, 73.
63 Uo.
64 Uo. 106.
65 A Lumen Gentium 11. pontja például családi egyház-ról beszél (v. ö. A II. vatikáni zsinat tanítása, Budapest 1992, 49.).
66 Az egyház minden tagja az Atya gyermeke és Krisztus testvére, így alkotunk mindannyian egy családot.
67 A dogmatika kézikönyve, 145.
68 V.ö. Vanier,  Jean, A közösség, Budapest 1995, 30-76.
69 Schütz, Christian, A keresztény szellemiség lexikona, Budapest 1993, 217.
70 idézi  Vanier, i. m. 70.
71 II. János Pál, Sollicitudo rei socialis enciklika, 40. sz., idézi Vanier, i. m. 88.
72 idézi Vanier, i. m. 24.
73 V.ö. Vanier  i. m. 16.
74 Egyház a társadalom szemszögébôl, Csíkszereda 1994,  27-28.
75 Uo.  19-20.
76  Ezt a felosztást v.ö. Kamarás István, Bensôséges bázisok, 1994, 143.
77 Halászon olyan tagot értünk, aki a közösségen belüli aktivitások mellett arra is figyel, hogy új tagokat nyerjen meg a közösség értékrendjének, céljainak (a kifejezés leginkább a Bokor közösségekben használatos).
78  "Halászon" olyan tagot értünk, aki a közösségen belüli aktivitások mellett arra is figyel, hogy új tagokat nyerjen meg a közösség értékrendjének, céljainak (a kifejezés leginkább a Bokor közösségekben használatos).