Vissza a tartalomjegyzékhez
 

Az első bánsági bolgár (balgarin-palcenin) Újszövetség


Ez év augusztus 16-án, vasárnap nagy ünnep volt Óbesenyőn (Starbisnov, Dudestii Vechi, Temes megye) a bolgár katolikus egyházközségben. Jelentősége azonban kiterjedt a bánsági bolgár katolikus közösségre, sőt az egyházmegyére, az egész egyházra is. Az ünnepélyes szentmise keretében mutatták be évtizedek munkájának gyümölcsét, a bánsági bolgár nyelvjárásra fordított első Újszövetséget.
Az Újszövetség-fordítást  Vasilcin Jáni óbesenyői esperes-plébános álmodta meg és végezte el önfeláldozó, évekig tartó munkával. Segítségére volt Augustinov Gjuka temesvári esperes-plébános és az Óbesenyőn lakó Velcov Pérka óbébai esperes-plébános is. Az ünnepen felolvasták Sebastian Kräuter temesvári megyéspüspök üdvözletét, akit Martin Roos irodaigazgató képviselt, mert a püspököt kötelessége másfelé szólította. Az ünnepi szentmisén dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek volt a főcelebráns, aki román nyelvű szentbeszédben méltatta a szentírásfordítás jelentőségét és szerepét a hívek hitéletében.
Eddig az újsághírszerű beszámoló. De most nézzünk a sorok mögé, vissza az időbe.
A bolgárok távoli rokonai a magyar népnek, de a bolgár honfoglalás (673) után nyelvükben és műveltségükben elszlávosodtak, később pedig kereszténységük is görögkeleti lett. Két híres középkori birodalom (680-1018 és 1185-1396) után 482 évig nyögték a török uralmat, mígnem 1878-ban török adófizető önkormányzatú fejedelemségbe szerveződtek, majd 1908-ban cársági című,  független királyságba tömörültek. Jelenleg az elenyésző bolgár katolicizmus három egyházmegyét ölel fel: a plovdivi és nikápolyi római katolikus püspökséget (Russe székhellyel, mintegy 70 000 hívőt számlálnak) és a szófiai görög katolikus exarchátust (15 000 hívővel). A bolgár katolikusok nemrég ünnepelhették első nemzeti szentük oltárra emelését: az Eugen Bossilkovét (1900. november 16 - 1952. november 11), aki passzionista szerzetes volt, majd nikápolyi püspökként a kommunista terror vértanúja, akit a pápa 1998. március 15-én avatott boldoggá Rómában.
A történelemtudomány szerint a római katolikus bolgárok a bogumil és a paulikánus eretnekek leszármazottai, akiket bizánci császári rendelet száműzött Tráciába, majd maradékukat a ferencesek katolizálták a 17. században. Erdélyi és Habsburg felbujtásra lázongtak a török ellen, de az 1688-as csiprováci felkelés után az osztrák békét kötött a törökkel, s így a katolikus fölkelőket befogadta a katolikus Habsburg birodalom, előbb az Ausztriához tartozó Olténiába (1718-1739), majd a Bánságba. Stanislavich Miklós OFMConv. csanádi püspök (1739-1750) bolgár volt, Craiovában született 1694-ben, majd Nikápoly püspöke volt (1728-1739), de Oláhország apostoli vizitátora is. Amikor a csanádi püspökség székhelyét végleg Temesvárra tette, betelepítette a katolikus bolgárokat is, mert Olténia ismét a török fennhatóság alatt álló Oláhország része lett.
Jelenleg a Bánságban három kifejezetten bolgár plébánia működik, Óbesenyő (ma Dudeštii Vechi, német Alt-Beschenowa, volt román Bešenova Veche, bolgár Starbišnov, Temes megye), Vinga (német Theresiopel, Arad megye) és Brestye (Berestye, Brestye, Temes megye). De bolgár szentmise van többek között Temesváron, Nagyszentannán is. Összesen mintegy 10 000 bolgár katolikus hívő él az országhatáron belül.
Nyelvjárásuk annyira eltér a hazai bolgár nyelvtől, hogy nem tudják a hazai bolgár kiadványokat használni. A temesvári püspökség bolgár nyelvű imakönyvvel, falinaptárral látta el őket. Latin betűvel írják nyelvüket. De a szentmise olvasmányai alkalomszerű, sokszorosított fordításból olvasták fel. Ezért volt elengedhetetlenül szükséges liturgikus és lelkipásztori szempontból a Szentírás bánsági bolgár nyelvű fordítása. Az Újszövetség elkészült. Most már a nehezebb és hosszabb Ószövetség van hátra. Mivel a lelkipásztori szempont a legfontosabb, jelentősebb az Újszövetség fordítása, mert a vasár- és ünnepnapi három olvasmány közül kettő újszövetségi, sőt a húsvéti időben mindhárom. Ezért a következő lépés lehetne a vasárnapi és ünnepnapi olvasmányok fordítása, illetve véglegesítése.

A kiadvány könyvészeti adatai:
Svetotu Piasmu Novija Zákun két kötetben:
1.  parvata kniga Svetite Evangjéla. 426 oldal,
2.  drugata kniga Právbite na Apoštolete; Pismata na Apoštolete; Knigata na Tájnite Videnjta. 496 oldal
Sebastian Kräuter temesvári püspök jóváhagyásával (429/1998)
Mindkét kötet magyarázatokkal és színes képmelléklettel gazdagítva. A nyomdai munkákat a HELICON Banat S.A. Temesvár cég végezte 1998 májusában.

J. Gy.