Az Európai Bizottság becslései szerint mintegy 15 ezer lobbista tevékenykedik ma Brüsszelben. Számuk az Egyesült Államok fővárosában 11 600. A magas és egyre növekvő szám mögött az EU szabályozási területeinek folyamatos bővülése áll. A 13 billió dolláros piacra lépés fejében Brüsszel a fogyasztóvédelemtől az interneten elérhető személyi adatok védelmén át a személygépkocsik károsanyag-kibocsátásával bezárólag egyre több területen kíván újabb és újabb szabályokat hozni. Idén a bizottság trösztellenes hivatala 3,6 milliárd dollárnyi bírságot szabott ki a kartellszabályok megsértőire, ami csaknem nyolcszorosa az Amerikában hasonló jogcímen 2006-ben kiszabott bírságoknak. A bizottság 613 millió dolláros pert nyert a Microsofttal szemben. Vizsgálatot indított az amerikai mikrocsipgyártó Qualcomm árazási politikájával szemben, valamint bejelentette, hogy új közösségi szabályozást kíván életbe léptetni a mobiltelefonok közösségen belül használatos díjaival vagy a közművállalatok működésével kapcsolatban. Mindez csupán az elmúlt néhány hónap eseménye.
Azzal, hogy immár egy-egy döntéssel százmilliók forognak kockán, egyre több vállalat igyekszik képviseletét kiépíteni az európai fővárosban. Ez pedig leginkább a lobbistáknak kedvez. Míg washingtoni társaik a Capitol Hill mellett sok más ügynökséggel is harcban állnak, addig a brüsszeliek csak az Európai Bizottságra összpontosítanak, és annak 23 ezer fős stábjára, mely a rendeleteket hozza. Ezzel ellentétben a washingtoni bürokrácia 270 ezer főt tesz ki. Így a brüsszeli körülmények meglehetősen kedvezőnek bizonyulnak a befolyásolásra. Pedig számos nagy vállalatóriás megbotlott már Brüsszelben. Így 2005-ben az Intel vagy a Dell az Európai Bizottság azon határozatával kapcsolatban, mely az elektronikus eszközöket gyártó cégek számára kötelezőként írta elő a régi eszközök saját költségen való újrahasznosítását. Legutóbb pedig épp a mobil roamingdíjak egységesítéséről és lefaragásáról született döntés a bizottsági padsorokban.
A brüsszeli lobbi mégis más játékszabályok szerint zajlik, mint az amerikai. Brüsszelben az európai pozíciók magas presztízsének és honoráriumának hála nagyon kevés eurokrata akad, aki átnyergelne a lobbisták táborába – szemben az Egyesült Államokkal. A politikusok kampányaihoz való anyagi hozzájárulás szintén nem bejáratott módszer Brüsszelben. Mindemellett a brüsszeli lobbistákról nem vezetnek nyilvántartást úgy, mint Amerikában. A különbségek nem azt jelentik, hogy a kedvező légkör és a növekvő létszám ne ösztönözné az amerikaihoz hasonló lobbikra vonatkozó szabályok és stratégiák európai alkalmazását.