« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Német vállalatok náci múltja
Unternehmen und ihre Nazi-Vergangenheit
Von Britta Beeger und Heinz-Roger Dohms
Financial Times Deutschland, 5. Oktober 2007


A német vállalatok felelősségét a második világháború idején sokáig titok fedte. Végül amerikai bíróságok nyomására a nyolcvanas évek végén megnyitották titkos aktáikat, és a hajdani kényszermunkások családjainak kártérítést fizettek. A legtöbb vállalat egyébként együttműködött a rendszerrel, elenyésző kisebbséget képeztek az ellenálló cégek. A következőkben néhány vállalaton keresztül a cikk szerzői bemutatják, mely cégeket kényszerítették, és kik álltak be az állampárt mögé önként.

A Quandt-család még a magánéletben is szoros szálakkal kötődött a nemzeti szocializmushoz. Günther Quandt első felesége, Magda Rietschel válásuk után Goebbels propagandaminiszterhez ment férjhez, és ezt a kapcsolatot Quandt ki is használta. Megszerezte az Afa elemgyárat, ahol kényszermunkásokat dolgoztatott. Korabeli jelentések szerint havonta mintegy 80 ember halt meg a gyári munka során. Film is készült a család háborús történetéről és felelősségéről. A ma is élő leszármazottak nem tudják, hogyan reagáljanak a filmre, mindazonáltal az egyik unoka, Sven kifejtette, miért kéne neki felelősséget vállalnia, mikor nem is élt még akkor.

Az IG-Farben cég alkalmazott először kényszermunkásokat gyártósorainál. Az 1925-ben alapított gyár Auschwitzban is létesített egy üzemet, ahol a halálozás 1943 és 1945 között mintegy 23 ezer fő volt, Manfred Pohl történész kutatásai alapján. A nürnbergi bíróságon 23 főt ítéltek el rabszolgamunkára kényszerítés bűntette miatt, további hetet pedig fosztogatás miatt az ún. IG-Farben perben. Teljes büntetésüket azonban nem töltötték le, az ötvenes években valamennyi iparos kiszabadult.

Friedrich Flick vállalatbirodalma kiemelt szerepben volt a Harmadik Birodalomban, ugyanis fegyvergyárakat üzemeltetett, hasonlóan a Thyssen és Krupp cégekhez. Mintegy 40 ezer zsidót dolgoztatott gyáraiban Németország-szerte. 1947-ben a nürnbergi bíróságon hét évre ítélték, 195-ben szabadult, és ismét a német ipar egyik leggazdagabb embere lett, olyan cégekben volt részesedése, mint például a Daimler. Halála után fia eladta a konglomerátumot a Deutsche Banknak.

A Deutsche Bank volt az első vállalat, amely önkritikát gyakorolt, és megbízott egy történészcsoportot felelőssége kiderítésével. A bank kezdettől alárendelte magát a birodalom érdekeinek. A zsidó vagyon befagyasztásában tevékenyen részt vett, minden zsidó ügyfele vagyonát elkobozta. Egyebek mellett hiteleket nyújtott Katowicében és Auschwitzban működő cégeknek – így az IG-Farbennek is –, akik a zsidók kizsákmányolásából vagyonosodtak meg.

A Volkswagen a Deutsche Bankhoz hasonlóan megbízta Hans Mommsent, a híres szakértőt, hogy járjon utána háborús tevékenységének. Könyv is megjelent róla „A Volkswagen gyár és dolgozói a Harmadik Birodalomban” címmel. A háború során mintegy 20 ezer kényszermunkás dolgozott a jobbára fegyvergyártásra átállított üzemekben. A Degussa kémiai konszern szállította a betontermékeket és a biztonsági berendezéseket a koncentrációs táborokhoz, leányvállalata, a Degesch pedig a mérgező gázokat állította elő a „végső megoldás” megvalósításához. Számtalan más német cég is részt vett a német háborús gépezet kiszolgálásában, és egyre többen éreznek felelősséget emiatt. A kártérítések az áldozatoknak folyamatban vannak, a szomorú azonban az, hogy jó részük már nem él.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány