« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Katolikusok dogmatizmus és tolerancia között
Katholiken zwischen Dogmatismus und Toleranz
von Franz Walter
Der Spiegel, 20. April 2007


A párhuzamos társadalmakról sok vita látott már napvilágot, ugyanakkor az egységesen katolikus kultúrákkal ritkán hasonlítják össze őket. Jelen cikk Németország, Hollandia és Ausztria példáján keresztül igyekszik megválaszolni, mi is a különbség valójában. A katolikusok Németországban és Hollandiában a 19. század végére kisebbségi helyzetben találták magukat, mindkét országban a lakosság körülbelül harmadát adva. Ez jó kiindulópont a kettős, vagy párhuzamos társadalom kialakulásához, mivel kisebbségi helyzetük ellenére a kulturális életben igen meghatározó volt szerepük. A porosz-protestáns többségű Németországban Bismarck idején több állami program indult a katolicizmus visszaszorítására. Ez és a liberálisok támadása az egyház ellen okozta a német katolikus közösség összefogását és a máig erős iskolarendszer kiépítését, mivel a család mellett ez az az intézmény, mely legjobban összetartja és neveli a hívőket. A korábbi ellentétek a katolikus alsó- és felsőpapság, valamint a pápa között háttérbe szorultak, a külső ellenség összefogta őket egy közösséggé. Ez a közösség pedig az élet minden területén megalkotta a maga társadalmi-kulturális autonóm önellátó rendszerét mind Németországban, mind Hollandiában a többségi protestánsokkal szemben.

Fentiekkel ellentétben Ausztriában a katolikusok nem alkottak különálló társadalmi egységet. Ausztriában alakult ki a 20. század első harmadában Európa valaha volt politikailag legagresszívebb katolikus országa. Korábban a császár jó katolikus volt, az állam anyagi támogatásban részesítette és részesíti máig az államegyházat. Ausztriában a katolikus vallás nem egy veszélyeztetett kisebbségi vallás volt, hanem a többség kultúráját formáló erő, a társadalom és állam legitimálója egyben. Ezért különbözik az osztrák katolicizmus a némettől, vagy a hollandtól. Belső felépítésében hasonlítanak az egyes katolikus közösségek, de politikai mentalitásukban nagy különbségek vannak. A katolicizmus elvei egységesek és dogmatikusak voltak és a felvilágosodástól kezdődően elleneztek minden fajta liberális gondolkodást. Az 1860 óta kiadott pápai enciklikák egytől egyig az egész katolikus világot kötelezték a toleranciamentes állásfoglalásra a katolikus egyház mellett. Azonban a kisebbségi katolicizmus megtanulta a polgári-liberális jogállami eszméket, védelmezte azokat amellett, hogy vallásában megmaradt. Tette ezt azzal a céllal, hogy vallását megmentse a modern eszmék hatásaitól és ezáltal került mégis közelebb a modernhez. Az osztrák katolikusok azonban nem tanultak ebből a leckéből. Nekik a tolerancia, vagy a kisebbségvédelem kifejezések mit sem jelentettek. Nem volt szükségük az alkotmányos állam jogi intézményeire. Ebből azonban ellenfeleik profitáltak, nevezetesen a szociáldemokraták. Ausztriában így a kettős, vagy párhuzamos társadalom másik fele a szociáldemokratákból alakult ki. A katolikusokat Ausztriában egy mindennél erősebb és gyorsabb ellenfél késztette az egységes táborba, a szociáldemokrácia. A század közepére kialakult az az ellentét, mely nyomokban ma is fellelhető, a vidéki, mezőgazdasági területek mélyen vallásos katolikus lakossága szemben Béccsel, ahol a munkásság adta a szocialisták bázisát és a zsidó értelmiségiek a vezetését.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány