« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
A német alsó középosztály
Philosophie mit Dosenbier, Fast Food, Körperkult
von Franz Walter
Der Spiegel, 23. April 2007


Büszke, saját osztályából feljebb vágyó, a tanulásra igen fogékony, így lehetett korábban jellemezni a német alsó középosztályt, az SPD szavazói bázisát. A mai – Beck és Müntefering által vezetett – szociáldemokrata párt azonban hiába keresi ezeket az értékeket. A német alsó osztályt leginkább a szabadidő, szórakozás, buli és a testékszerek kötik le manapság, egy álomvilág, lehetőleg munka nélkül. A Friedrich Ebert Alapítvány egy 2006 őszi tanulmányában az alsó osztály erőteljes lecsúszásáról értekezett, mely máig tartó parázs vitát kavart Németországban. Elsősorban a szociáldemokraták reagáltak hevesen a tanulmányra, mivel az nem kevesebbet állított, mint hogy az ő kormányzásuk idején felerősödött a társadalmi csoportok polarizációja, mindenekelőtt az elszegényedés. A szociáldemokrata alkancellár szerint Némethonban nincsenek is osztályok, ez a tanulmány csupán a földtől elrugaszkodott szociológusok egy csoportjának képzelgése.

A heidelbergi Sinus Intézet egy másik tanulmányban – Müntefering beszédére reagálva – kifejtette, az osztályhoz való tartozásnak, vagy a vagyoni helyzetnek semmi köze nincsen a politikai irányultsághoz, ahogy azt a választási eredmények is igazolják. Voltak idők, amikor az elnyomottak, szegények politikailag elkötelezettek voltak a baloldali eszmék iránt, de a mai alsó társadalmi osztályokra leginkább a fogyasztási kényszer, az eszmenélküliség jellemző. A szociáldemokraták előtt ott lebeg a régi példa, a hajdani bázisukat adó szakmunkások, akikre egyebek mellett a precizitás, szorgalom, szervezőkészség, szakmájuk becsülete és az összetartás volt jellemző. A szorgalmas asztalosok, nyomdászok, kézművesek korszaka már csupán a szépirodalmi művek lapjain lelhető fel, a Müntefering vezette szociáldemokraták egészen más alsó osztályokkal találják szembe magukat. Az új „proletariátus” chipset ropogtatva és dobozos sört kortyolva lustán hever a kábeltévében sugárzott egy kaptafára készülő játékfilmek előtt. Elhízott, nem dolgozik és a német jóléti állam nyújtotta szociális segélyekből él.

A Sinus Intézet társadalomkutatói igen pontosan meghatározták, ki is tartozik a német alsó középosztályba. Ide tartozik az a polgár, akinek havi nettó jövedelme nem éri el a 600 eurót, alacsonyabb szintű iskolai végzettséggel rendelkezik és ennek következtében a többségi társadalom számára nyitva álló lehetőségektől el van zárva. Ha elfogadjuk az intézet meghatározását, ma Németországban mintegy 4 millióan tartoznak ebbe a társadalmi rétegbe. Jelentős különbség figyelhető meg a nyugati és keleti tartományok között. A hajdani Kelet-Németország területén, az új szövetségi államokban az alsó középosztályba tartozók aránya 10 % körül mozog, míg nyugaton csupán 5 % ez az arány. Sokan úgy gondolják, a szegények inkább a nagyvárosokban vannak jelen magasabb arányban. A tanulmány azonban fényt derített rá, hogy az alacsony jövedelműek majdnem arányosan oszlanak meg a városi és vidéki lakosság körében, sőt a mérleg nyelve inkább a falusi, kisvárosi lakosság felé mutat.






© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány