« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Bush és Putyin hálátlan utódjelöltjei
When Ingrate Successors Attack!
By Michael Currie Schaffer
The New Republic Magazine, 26 April 2007


Borisz Jelcin halálát követően, az egykori orosz elnök csodálói utódjára, Vlagyimir Putyinra mutogatnak, aki közkeletű vélekedés szerint tudatosan rombolta elődje hírnevét és eredményeit. Putyin, miközben nem titkoltan igyekszik autokratikus rendszerét megerősíteni, a jelcini érát a rendetlenség és a káosz időszakaként emlegeti, amivel szemben a mai demokráciadeficites Kreml-vezetés rendkívül előnyös fényben mutatkozik. Ahogy Jelcin egyik egykori tanácsadója fogalmaz a Wall Street Journalban: „ez a politika is a Putyin legenda része.

A fontos szerepet betöltő politikai vezetőket azonban nem csak orosz földön éri utol az utód saját imázs-építése, melynek alapját a megelőző időszak kritikája képezi. Bush elnök mai adminisztrációja hasonló kommunikációt folytatott a „kaotikus, koncepciótlan, elvesztegetett” Clinton-éra degradálása érdekében. Ám mit remélhetnek a jelenlegi elnökök? A következő években Putyin és Bush egyaránt át kell, hogy adja helyét saját utódjainak. Az amerikai elnök szempontjából ironikus módon a legjobb az volna, ha 2008-ban a Fehér Házat egy demokrata hódítaná el. Bár ez esetben az új elnök nyilván minden rosszért Busht okolná, ugyanakkor minden régi vagy új probléma beszorítható lenne a két rivális szekértábor közötti vita elfogadott kereteibe. Nem úgy, mint ha Busht valamely közeli szövetségese, egy republikánus követné az elnöki székben. Hasonlóképp, Putyin még meg nem nevezett utódja sem építhet saját politikai legitimációt arra, ha a tökéletes változatlanságot képviseli: önálló mozgásteret, támogatói hátországot csak úgy építhet, ha visszamenőleg képes legalább néhány fontos dologban ellentmondani elődjének. Egyetlen nagy nemzet vezetője sem fogadhatja el azt a történelmi szerepet, hogy egyszerűen csak az elődje utódaként azonosítsák.

Az Egyesült Államokban már zajlik a republikánus elnökjelölt-jelöltek közötti vita. Alapvetéseikben már most kikristályosodnak a Bush-korszakkal szembemenő politikai, retorikai tételek. John McCain szívósabb, kitartóbb elnöki ars poeticát, Rudy Giuliani több kompetenciát, Mitt Romney karakteresebb republikánus arcélt ígér saját megválasztására. S hogy mihez kezd majd Bush és Putyin nyugdíjba vonulásuk után? Egyikük sem tűnik alkalmasnak, hogy Gorbacsovhoz vagy Clintonhoz hasonlóan afféle béke-nagykövetként járják a világot. Ám egy ideig valószínűleg mindketten távol tartják majd magukat az ideológiai vitáktól, és elnöki ténykedésük védelmét hátrahagyott szakpolitikusaikra, tanácsadóikra hagyják majd. Akik – tehetjük hozzá - nem fognak unatkozni.






© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány