« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Az üzlet ismét fellendült
Business is Back
By Geoff Colvin
Fortune, April 30, 2007


Egy vállalati igazgató sem meri kijelenteni, de attól még így van: vége a szégyenkezésnek. A technológiai lufi kipukkadása utáni botrányokkal teletűzdelt öt és fél év mélyrepülése után az amerikai üzleti élet ismét pályára állt. Ez történelmi változás, mely nem köthető egy konkrét eseményhez. Kemény, verejtékes munka eredménye. Az elmúlt éveket vizsgáló legfrissebb közvélemény-kutatások szerint napjainkban a legbizakodóbbak az üzleti szférával kapcsolatban. Az Edelman PR tanácsadó cég szerint az amerikaiak 57 százaléka véli úgy, hogy a vállalatok a „helyes úton járnak”, ami 2001 óta a legmagasabb érték. Ez még az Enron-botrány kitörése előtti időkben tapasztaltakat is felülmúlja. Az optimizmust támasztja alá a business schoolok iránt érdeklődés növekedése is. Az MBA programok tömeges megjelenését kísérő láz a 2002-őt követő három évben oly mértékben visszaesett, hogy az iskolákban már egy hosszabb távú negatív trend kialakulásától kezdtek tartani. Tavaly azonban csaknem 70 százalékkal növekedett a két éves üzleti képzésekre beiratkozó hallgatók száma. Mindemellett az elmúlt három év gödréből kilábalva a befektetők bizalma is növekedésnek indult.

De az üzleti szféra magabiztossága leginkább talán mégis ott érhető tetten, hogy mily nagy intenzitással lépnek fel a nagyvállalatok egyes össztársadalmi szempontból kiemelkedő jelentőséggel bíró ügyek érdekében. Január végén például tíz vezető cég állt ki a szigorú szén-dioxid-kibocsátás ellen és a kibocsátási kvóták kereskedelmének bevezetése mellett. A tíz között olyan vállalatok is találhatók, mint a Duke Energy, a PG&E, az Alcoa vagy a Caterpillar, melyeknek energetikai és nehézipari tevékenységükből kifolyólag igazából nem állna érdekében a kibocsátás-korlátozó rezsim bevezetése. Persze ez nem azt jelenti, hogy e vállalatok nem saját érdeküket tartják szem előtt. Egyszerűen megpróbálják beelőzni az immáron demokrata többségű kongresszust, mely biztos, hogy nem kedvez nekik úgy, mint azt a republikánusok dominálta törvényhozás tette. Ezen nincs miért meglepődni. A vállalatok ugyanis elég magabiztosaknak érzik magukat ahhoz, hogy a napirend meghatározásában megpróbálják saját kezükbe venni a kezdeményezést, és minden esélyük megvan arra, hogy a vitában érvényesíteni tudják akaratukat. Mindezt pedig annak köszönhetik, hogy olyan befolyásos környezetvédő csoportokat tudnak maguk mögé állítani, mint pl. a Természeti Erőforrások Védelmének Tanácsa (Natural Resourse Defense Council). Egyszerűen hitelesek kezdeményezéseik, komolyan veszik őket – nem úgy, mint korábban. De az általános egészségbiztosítás támogatása is hasonló történelmi jelentőségű fordulat a nagyvállalatok stratégiáját illetően, mely során vezető cégek álltak össze a közös ügy érdekében Amerika legerősebb szakszervezeti csoportjaival.

De hogyan mászott ki az amerikai üzleti szféra az elmúlt hetven év talán legmélyebb gödréből? Mint minden hasonló esetében, 2001-ben is számos csapás együttesen érzékeltette hatását. Talán nem is olyan nehéz visszaemlékezni a kilencvenes évek végére, amikor is a nagyvállalatok pénzgyártó gépezettekként működtek, a cégvezetők félisteneknek tartották magukat, miközben az internet-mánia hátán minden idők egyik legnagyobb piaci lufija volt kialakulóban. Majd 2000 elején a piacok elérték csúcspontjukat, és alig egy év múlva az internet ostoba, ámde annál veszélyesebb hóbortnak tűnt a befektetők szemében. A recesszió 2001-ben vette kezdetét, amit csak tetézett az Enron-botrány kibontakozása és 2001. szeptember 11-e rémálma. Az érdeklődés az üzleti szféráról egy pillanat alatt Washingtonra tevődött át. Ott történtek az igazán fontos dolgok. Az amerikaiaknak védelemre volt szükségük mind a terroristák, mind a csalfa üzletemberekkel szemben, aminek biztosítását a kormánytól várták. Nem is csoda, hogy George W. Bush népszerűsége a terrortámadások után az egekbe szökött. A Gallup felmérése szerint a korábbi 36 százalékkal szemben a fiatalok 60 százaléka vélte úgy, hogy a kormány a megfelelő dolgot teszi. Az üzleti szféra megítélése pedig ezzel párhuzamosan rohamos romlásnak indult.

Így a magánszféra ismételt felértékelődésében nem csekély szerepet játszik a kormányzat tevékenységével kapcsolatos általános csalódottság: a terrorizmus elleni háború kudarca, a politikai botrányok sorozata. A fordulatban talán legnagyobb szerepet a két szektor Katrina hurrikánra adott válaszában megmutatkozó különbségek játszották. A FedEx például 440 tonnányi segélyszállítmányt vitt a vihar sújtotta térségbe, a Wal-Mart meteorológusai 12 órával hamarabb jelezték a vihar közeledtét, mint ahogyan azt az állami hatóságok tették, majd a cég több millió dolláros értékű segítséget nyújtott, mikor a FEMA még sehol sem volt.

A vállalatok egyszerűen azt tették, amit helyesnek tartottak, miközben tudták, hogy magukon segítenek, ha másoknak kezet nyújtanak. „Egyszerűen meg akarták mutatni, hogy lehet rájuk számítani” – mondja John Castellani, a Business Roundtable elnöke. „Végül is ez a marketing legjobb módja”. Emellett folyamatosan nőtt a foglalkoztatottság a magánszektorban. A munkanélküliség jelentősen visszaesett, miközben a vállalatok nyeresége rekordszintet mutatott. A gazdaság erőteljes ütemben növekedett.

Az amerikaiak igazságérzete is kielégítést nyert. Az Enron vezetősége rács mögé került, ami összességében sokat javított a szféra megítélésén, habár a vállalati igazgatókkal kapcsolatos ellenérzést továbbra is érintetlenül hagyja. A pozitív trend azonban nem jelenti azt, hogy a vállalatok ne veszíthetnék el ugyanolyan gyorsan nehezen visszaszerzett hitelüket, mint ahogyan tették azt 2001-ben. Az újabb bizalmi válság elkerülése végett többet kell tenni, mint tanulni a legutóbbi háború tapasztalataiból. Újonnan szerzett kedvező megítélésüket ugyanis fel kell tudni használniuk arra, hogy a renoméjukat érő radikális kihívásoknak minden esetben megfeleljenek. Ez pedig nem ígérkezik könnyű feladatnak, hiszen a részvényesek igényeinek kielégítése mellett a kormányzat, az egyes nyomásgyakorló csoportok és a fogyasztók érdekeit is minden eddiginél jobban szem előtt kell tartaniuk. És ezen nyomások jóval erősebbek, mint korábban. Napjaink részvényesei ugyanis döntő többségben intézményi befektetők, akiknek tőkéjét profi befektetési vállalkozások kezelik. Az ő céljuk pedig semmi más, mint hogy portfoliójuk megfelelően teljesítsen, így nem tolerálják a gyengélkedőket. A másik oldalról viszont az egyes lobbicsoportok – elsősorban a környezetvédelmi és munkaszabályozásban érdekeltek – kihagyhatatlan lehetőséget látnak az új vállalati magatartásban, így még erőteljesebben kívánják majd akaratukat érvényesíteni.

Hogy milyen mértékben lesznek képesek a nagyvállalatok kezelni ezt a szorítást, nehéz megmondani. Szinte lehetetlen megjósolni, hogy mi lesz az, ami véget vet majd a kibontakozó pozitív trendnek. Abban azonban a szakértők egyetértenek, hogy ez mindenképp bekövetkezik. A gazdaságtörténészek úgy vélik, hogy az üzleti szférát megrengető válságok tizenöt éves ciklusokban ütik fel a fejüket. Így talán nem árt előre felkészülni a 2016 körüli évekre!





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány