« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
A Google rémálma: új riválisok
Google’s Worst Nightmare
By Alan Deutschman
Fast Company, April 2007


A Wikipedia nevű szabad internetes enciklopédia (melyről részletes cikkünket lásd a Polgári Szemle 2006. októberi számának Messzelátó rovatában – a szerk.) alapítója, Jimmy Wales nemrégiben új célokat tűzött ki maga elé. A Britannica Enciklopédia egyeduralmának megtörése után sem adja alább: ezúttal a Google keresőóriással szemben építene versenyképes konkurenciát. Sőt, még annál is jobbat. Wales szerint „a Google ugyan egészen megbízható, ám ez sem jelent többet annál, mintha az embernek van egy kedvenc politikusa”. Azaz csupán az adott választékban nyerő, de mindenképp messze van a tökéletestől. Tekintve, hogy az online keresők piacán a választék rendkívül szűk, a Google teljesítménye máris messze alulmúlja hírnevét. A cég ma az interneten indított keresések 63,1%-át tudhatja magáénak (s legalább ennyire beszédes, hogy a második helyezett Yahoo mindössze 21,4%-ot). Ennek megfelelően a Google nemzetközi profitja idén már a 7 milliárd dollárt is meghaladja majd, miközben riválisainak többsége az 1 milliárdot sem éri el. A verseny tehát a felszínes jelek alapján hosszú időre eldőlni látszik.

Wales kritikája szerint azonban egy Google-n indított keresés eredményei között túl sok a spam (azaz kéretlen reklám), valamint a használhatatlan (a keresési szándék szempontjából nem releváns) találat. A programozók között már-már közhelynek számít, hogy a Google előnyben részesíti a kereskedelmi jellegű honlapokat, és rendszerint hátrébb sorolja az informatívabb, legtöbbször használhatóbb webhelyeket. Wales és a többi kritikus hang sem a levegőbe beszél. Felmérések szerint a Google rendszeres felhasználóinak csupán 21%-a véli úgy, hogy a rendszer megfelelően értelmezi keresési szándékaikat, s mindössze 10%-uk tapasztalja azt, hogy az általuk keresett honlapot a Google első helyen adja ki. Ám – s itt jön a képbe Wales ambíciója – komoly alternatíva nélkül a netezők 93%-a mégsem próbálkozik más keresővel, hanem újabb és újabb kulcsszavait is a Google-ba írja be. A Wikipedia alapítója döntött: konkurenciát épít. A Szilícium-völgyben 2004-ben fejlesztési programot indított Wikia név alatt, amely tervei szerint „olyan keresőmotort hoz létre, mely mindent megváltoztathat”. A portál már működik, és folyamatosan bővül. Végleges kialakításához Wales szerint további 1-2 évre van szükség, a Google azonban már most hevesen cáfolja a kritikákat, és bizonygatja – amúgy vitathatatlan – elsőségét.

Igény tehát lenne, a feladat azonban rendkívül nagy. Mit várhatunk Jimmy Walestől? Tény, hogy a Wikipediával a valaha volt legnagyobb online tömegmozgalmat hozta létre, s a szabadon szerkeszthető lexikon látogatottsága máig is évente több mint 100%-os növekedést mutat. Világszerte 75000 olyan wikipédista akad, aki 5-nél több szócikket hozott létre a rendszerben, miközben sok millióan vannak, akik egyet vagy legalább néhányat. Ám elég-e a korábbi vállalkozás kétségkívül meggyőző sikere, hogy most az alig 4 millió dolláros alaptőkéjű, mindössze pár fejlesztőt foglalkoztató Wikia-projektet sikerre vigye minden idők legnagyobb, 10 000 alkalmazottal bíró és sok milliárd dolláros hasznot termelő online üzletével, a Google-lal szemben? A keresők közötti versenyben épp az a szép, hogy a győzelem nem feltétlen a gazdasági háttérmutatókon és a már elért eredményeken múlik. Kipróbálni egy új keresőmotort nem több mint egy új címet beírni a böngészőbe – a felhasználónak nem kerül semmibe. Márpedig ha jelentős részük nincs megelégedve a Google szolgáltatásával, akkor egy megfelelő színvonalat képviselő új rivális előtt máris nagy perspektívák nyílnak.

Wales nem csupán fiatal fejlesztőket nyert meg az ötletének, de folyamatosan egyeztet más keresőrendszert működtető cégekkel, hogy egyesítsék tudásukat és erejüket. A Google a legjobban képzett és legkreatívabb fiatal informatikusok felszívásával olyan tudásbéli előnyre tett szert, amit kizárólag önerőből senki sem tud behozni. A megoldás az lehet, ha az iparágban már létező alternatív szereplők összehozása mellett olyan nyitott, szabadon bővíthető rendszert hoznak létre, amely hasznosítja a felhasználói tudásnak és lelkesedésnek a Wikipedia esetében már megismert erejét. „Az ember a kedvenc politikusában is bízik, mégis fontosnak tartja, hogy a parlament nyilvánosan ülésezzen. A polgár szereti látni, hogyan és dolgozik a kormány.” Hasonló a helyzet a keresőszolgáltatással is. A Wikia 2004-es alapítása óta arra alapoz, hogy a felhasználók maguk töltsék fel minél hasznosabb tartalommal, amely egy minden eddiginél jobb struktúrában könnyen és eredményesen kereshető. Wales a legfontosabb alapelvnek azt tartja, „hogyha valami működik, hagyjuk működni”. Ha a felhasználók tudják, milyen tartalomra kíváncsiak egy online keresésekor, akkor a legegyszerűbb, ha bevonjuk őket a rendszer kialakításába és fenntartásába. A birodalmak nem tartanak örökké – az üzleti világban sem. Emlékszünk még rá, amikor az IBM költségvetésének 70%-át a személyi számítógépek fejlesztése tette ki, vagy amikor a General Motors ellenőrizte az amerikai autópiac 60%-át. Amikor nem az Apple, hanem a Sony uralta a hordozható zenelejátszók versengését. Rég volt. Egyszer a Google-nek is leáldozhat.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány