« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Brüsszel Franciaország visszatérésére készül
PAC, budget, énergie: le retour de la France attendu ŕ Bruxelles
Philippe Ricard
Le Monde, le 17 avril 2007


Már tudni lehet, hogy Franciaország új elnökére és kormányára kemény feladat vár 2008 második félévében, amikor rájuk kerül a sor az Európai Unió soros elnöki posztján. Az egyik legfontosabb kérdés az intézményi reform ügye lesz, amely a 2005-ös francia–holland kettős elutasító népszavazás után elakadt. A 2007. június 21–22-i csúcson Németország egyfajta „útitervet” szeretne elfogadni, amely nagy vonalakban felvázolná az intézményi reform menetét, ami lehetővé tenné egy újabb szerződés tető alá hozását, mely 2009 júniusáig életbe léphetne. Ezen a téren Angela Merkel német kancellár kifejezetten számít a francia vezetésre.

A következő kérdés a költségvetés reformja, amely a 2007–2013-as költségvetés elfogadását lehetővé tevő politikai alku szerint 2009 magasságában válik esedékessé. Az európai fővárosok többsége az EU új politikai prioritásainak megfelelően szeretné átrendezni a büdzsét, így az uniós forrásokból több jutna kutatásra, oktatásra, környezetvédelemre és a külügyekre. Ennek kapcsán reformra szorul a közös agrárpolitika is, mely különösen Franciaországot érinti, de ugyanígy a brit visszatérítés ügye is napirendre kerül. Bár a költségvetési alkudozást és az intézményi reformot sokan szét kívánják választani, nem zárható ki a kettő összekapcsolása. A közös agrárpolitika kapcsán 2008–2009 táján egy általános helyzetfelmérés várható, mely a legutóbbi, 2003-as reform által elért eredményekkel kíván számot vetni. A mezőgazdasági biztos, Mariann Fischer Boel nem akar további radikális változtatásokat, és – a francia állásponthoz hasonlóan – elveti az uniós támogatások nacionalizálásának tervét. Az azonban biztosra vehető, hogy 2013 után a közös agrárpolitika büdzséje tovább fog csökkenni a költségvetés egészén belül, s ehhez a legnagyobb haszonélvező Franciaországnak is lesz egy-két szava.

Az EU további bővítése is napirenden van, és ez a rendkívül kényes kérdés minden bizonnyal komoly feszültségek forrása lehet. A középpontban természetesen Törökország csatlakozása áll, amit Nicolas Sarkozy elutasít, mint ahogy Angela Merkel is, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy a csatlakozási tárgyalások egy „nyitott folyamatot” jelentenek, mely nem feltétlenül vezet a teljes jogú tagsághoz. A francia –német álláspont tehát egy „privilegizált partnerséget” ajánlana a török félnek, míg a britek és követőik a teljes jogú tagság mellett állnak ki.

Az energia és környezetvédelem területén különösen nagy aktivitás várható az elkövetkezendő két évben, hiszen konkrét jogszabályokká kell alakítani a 2007. márciusi csúcson született politikai döntéseket. Ezek szerint 2020-ig 20%-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, és 20%-ra kell emelni a megújuló energiaforrások arányát. Jacques Chirac elérte, hogy az EU elismerje az atomenergiát, mint a környezetet kevésbé terhelő energiaforrást, de ebben alapvető ellentét van Párizs és Brüsszel, valamint a nukleáris energiával szemben fenntartásokkal viseltető tagállamok között. Az energiapiac további liberalizálása kapcsán a francia és a német álláspont elutasító a villamosáram-termelés és -szállítás szétválasztásával kapcsolatban. A belső piac kiteljesedése kapcsán alapvető fontossággal bír majd a véres verítékkel elfogadott szolgáltatási irányelv nemzeti jogrendbe fektetése, amellyel szemben Franciaország leplezetlen ellenérzéseket táplált. A postai szolgáltatások liberalizációja kapcsán Párizs a reform hatókörének szűkítéséért száll síkra a bizottság javaslatával szemben, s ebben támogatókra lelhet az újonnan csatlakozott országokban és a déli tagállamokban.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány