« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Növekedés, árszabályozás és szabadság a hazai energiapiacokon

Megjelent: Polgári Szemle 2007. május – 3. évfolyam, 5. szám


DR. SEBESTYÉN TIBOR kandidátus, az Eutrend Kutató gazdasági matematikusa. (h7419seb@helka.iif.hu)
Egy nagyobb vállalat vagy vállalatcsoport sok ágazatban nemcsak a piaci környezetét tudja számára előnyösen befolyásolni, hanem gyakran számos olyan belső megoldást is tud alkalmazni, amely hatékonyabb működéshez vezethet, ezért a globális piac egyik jellemzője a szervezeti méretek növekedése. A vállalatnövekedési trend érvényesülése igaz az európai energiaipar nagyvállalatai esetén is – köztük azokra is, amelyek már hazánkban is megvetették a lábukat.

A nagy még nagyobb akar lenni
Az ésszerű szervezeti méretnövelés elvi lényege, hogy két egység célszerű összevonásával a kettő eredményének az összegénél nagyobb együttes eredmény adódik. E célszerű összevonási, együttműködési szinergiát képletesen az 1+1>2 egyenlőtlenséggel szokás jellemezni. Ha nem összegzéssel, hanem hányados képzésével jellemzik az együttes eredményt, akkor multiplikációról beszélnek – utalva arra, hogy az összevonás utáni és előtti teljesítmény aránya nagyobb, mint egy. Kiemelendő azonban, hogy itt ésszerű és célszerű szervezeti méretnövekedésekről, összevonásokról, összeolvadásokról van szó.

Szinergia, illetve multiplikáció a gazdaság legkülönfélébb területein jelentkezhet. Különösen ismert a termelési sorozatnagyság, illetve az üzem szervezeti méret növelésének a hatékonyságnövelő multiplikatív hatása – amely többek között – az állandó rezsiköltségek arányának a lecsökkenésén alapul. A szervezeti méretnövekedés hatására a vállalatot irányító és vezető menedzsmenttel kapcsolatos állandó költségek az aránya is lecsökkenhet, vagyis a nagyobb vállalatok vezetése nemcsak szakszerűbb és jobb, hanem relatíve olcsóbb is lehet.

Horizontális növekedésű nagyobb szervezet számára előnyt biztosíthat (többek között) a belső tapasztalatok átadása, a fejlesztések és a marketing fajlagos költségeinek a csökkenése, a fogyasztó bizalom növekedése, valamint a gazdasági erőfölény és az állammal való egyedi tárgyalások lehetővé tevő tekintély. Vertikális integrációban pedig előny jelenthet a komplementer tevékenységek végzéséből adódó gazdasági és technológiai szinergiák kiaknázhatósága is.

A piaci versenyben tehát (mint általában más küzdelmekben is) a nagyság előnyt jelent, ezért a szervezeti méretnövekedés sok ágazatban jelentkezik. A nemzeti, de különösen a multinacionális nagyvállalatok összeolvadása, illetve a vállalatcsoportok bővülése világjelenség. A nagy még nagyobb akar lenni. Ha a növekedést a nemzeti korlátok akadályozzák, akkor a nemzeti piac nagyjai külföldi beruházásokkal és terjeszkedésekkel igyekszenek tovább növekedni. Több hazai nagyvállalat – köztük az OTP és a Mol – is példázza ezt. A hazai energiaipari piacon is több betelepült külföldi cég példája mutatja, hogy a nagy még nagyobb akar lenni.

A szervezeti méretnövekedés hajtómotorja a globalizáció és az EU bővítése
A gazdasági szervezetek méretnövekedése miatt aggódók ellenérvként azt szokták felhozni, hogy a szabadpiaci verseny előnyei általában annál tisztábban érvényesülnek, minél inkább többszereplős a piac, és minél kisebb a piaci versenyzők közötti szervezeti méretkülönbség stb. Nagy leegyszerűsítés lenne azonban e szabályt általánosnak és minden ágazatban érvényesnek feltételezni, mert a monopolizáltság és a gazdasági erőfölény nagyon függ a viszonyítási alaptól is. A nemzeti piacon nagy piaci részesedéssel bíró (ezért közel monopolhelyzetben levő) szereplő, az európai piacon esetleg csak nagyon csekély piaci részesedéssel rendelkezik. Így a szervezetek méretnövekedésével növekvő monopolhelyzet a piac méretének a növelésével csökken. A gazdasági erőfölény nemcsak a szervezetek feldarabolásával csökkenthető, hanem a piac méretének a növelésével is – mindaddig, amíg a szervezet már a legszélesebb globális piacon is monopolhelyzetbe nem kerül.

A világkereskedelemi liberalizáció, a globalizáció rohamos térhódítása tehát a régebbi monopolhelyzetek csökkentését természetes szabadpiaci eszközökkel oldja meg. Így a szervezeti méretnövekedés és a piaci liberalizáció általában nem ellentétes, hanem inkább egymást kiegészítő folyamat. Európában külön monopolhelyzetcsökkentő folyamatot jelent az Unió bővülése és az európai piaci integráció olyan jellegű elmélyülése, amely a szabad versenypiac szempontjából a nemzeti határok korlátait egyre jelentéktelenebbé teszi.

Összefoglalóan: a szinergiákhoz is vezető szervezeti méretnövekedés égető szükségessége és hajtómotorja mögött elsősorban a globalizáció, Európában pedig még ráadásul az uniós bővülés és integráció gazdaságtörténeti folyamata húzódik meg. A világkereskedelmi liberalizáció az egyre nagyobb és hatékonyabb nagy szervezetek szálláscsinálója.

A „minden pénzt megérő” közüzemi szolgáltatások
A közüzemi szolgáltatások közül először az áramellátásról szólva megállapítható, hogy a villamosenergia-ipar végeredménye „minden pénzt megérő” rendkívüli értékes termék, amely nélkül az életünk már elképzelhetetlen. Például a villanyvezetéken futó nyers energia a rádiós és televíziós adások és készülékek révén a mai civilizáció és kultúra igen fontos összetevőjévé válik. Nem tudná már nélkülözni a finom és összetett szerkezetű energiává alakítható villanyáramot az ipari termelés, a hadipar, a bankszektor, a számítástechnika és általában a korszerű technika. A nagyarányú átállás és igénybevétel miatt hazánkban a háztartások földgázellátása is létfontosságú szolgáltatás. Más vezetékes közüzemi szolgáltatások (például vízszolgáltatás, szennyvízelvezetés) ellátása is életbe vágóan fontos.

A létfontosságú közüzemi szolgáltatások terén a szabadpiaci árak a keresleti oldalról igen magasra is felmehetnének. Ha a szükség úgy hozná – a lakosok a jelenleginél jóval többet is fizetnének érte. Ilyen körülmények között az árat elsősorban a kínálat mennyisége határozza meg (tartja a jelenlegi nagyságrenden és nem annak a sokszorosán). Ezt írja le a fogyasztói többlet (consumer surplus), amely a hasznossági érték és a megfizetett összérték különbözete. Pontosabb közgazdaságtani megfogalmazás szerint a fogyasztói többlet a termék vagy a szolgáltatás keresleti görbéjéből, a határhasznából, az egységárából és az eladott mennyiségéből levezett olyan összeg, amennyivel a fogyasztók hajlandók lennének többet fizetni a tényleges piaci ár felett.

Az energiapiacon és általában a vezetékes közüzemi szolgáltatások terén az állam egyik fő feladata az, hogy e rendkívüli hasznos, életfontosságú és nélkülözhetetlen szolgáltatások árait ne engedje a csillagos égig emelkedni – például azáltal, hogy a szolgáltatók összefognak árak egységesen emelése és magasan tartása érdekében. A szabadpiac elmélete szerint ugyan a piacra újonnan belépők nyomása képes megakadályozni az ilyen kartellszerű összefogást. Ezekben a szolgáltatásokban azonban igen magas a piacra lépési küszöb (pénzben, engedélyezésben, adminisztrációban stb.), ezért a már bent lévők piaci előnye olyan nagy, hogy az esetleges új belépők árletörési akciókkal sem (nagyon) lennének képesek a piacon hídfőállást létesíteni, majd teret hódítani.

A vezetékes szolgáltatások állami szabályozását az is indokolja, hogy a továbbító vezetékhálózat általában természetes fizikai monopóliumot jelent, és egy teljesen szabad piacon elvileg vezetékhálózat gazdája lehetne a szolgáltatási ár domináns meghatározója és esetleg a rendkívüli nagy az extraprofit élvezője is. E kritikus szerep miatt nagyon fontos a vezetékhálózat által létrejött fizikai monopólium ellenőrzése és az ilyen területeken a limitált vagy fix hatósági árak alkalmazása, vagy – ha lehet – legfeljebb egy szimulált piac kialakítása és fenntartása.

Az energiapiac ideálisan szabad és a szabályozással szimulált jellegéről
A szabadpiac elmélete az árak állami eltérítését nagy bajként jelöli meg. A versenypiac idealizált nézetrendszere szerint a piaci adásvételek miriádjai során létrejövő (folyamatos népi) árszavazatok természetes, célszerű és autentikus módon választják ki a fontos és értékes termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyek előállítóit a költségek megtérülésén túl magas nyereséget jelentő árakkal jutalmazzák. Ugyanakkor a költségeket sem fedező alacsony árakkal büntetik a nem elég fontos vagy értéktelen termékeket és szolgáltatásokat.

Egy metaforával élve – e piaci szelekció a darwini evolúció természetes kiválasztódáshoz hasonlóan engedi létezni és teret hódítani a komplex környezet szempontjából vett jókat (vagyis az életképes – jobban mondva – a piacképes szervezeteket), valamint tisztítja meg a piacot az adott gazdasági környezetben tartósan veszteséges piacképtelen szereplőktől. Így a jók térhódítása, és a rosszak térvesztése vagy teljes kiszorulása következik be. E szerint a piac automatikusan tisztul meg, illetve tökéletes marad vagy az öntisztulás révén egyre tökéletesebb lesz. A működő tőke esetén a piaci térhódítással együtt járó gazdasági növekedés fő eszköze a tartós nyereség (a tőkeprofit), a piactisztítás eszköze pedig a tartós veszteség (a tőkevesztés), amely elvileg a fogyasztói néptömegek teljesen demokratikus piaci szavazatain alapul.

Az idealizált elmélet szerint tehát szabad versenypiac ugyanolyan önszabályozó, mint a darwini evolúció. Aki pedig a piaci evolúción alapuló önszabályozás eredményeképpen létrejött vagy létre jönni akaró természetes piaci szerkezetet megváltoztatja, az ugyanúgy hibázik (hosszabb távon maga alatt vágja a fát), mint a természetet ősi – sok évezredes, illetve sok millió éves – folyamatai végeredményeit pusztító emberiség. E hasonlat azzal is kiegészíthető, hogy a szabad versenypiac a darwini evolúcióhoz hasonlóan nemcsak önszabályozó, hanem nagyon kegyetlen is, ahol jól él és diadalmaskodik az erős, de igen rosszul él és pusztul a gyenge. A piac tisztítótüzében sokan szenvednek és égnek el, de kevesen üdvözülnek.

Globális függőségekkel és szabályozással terhelt energiapiac szabadsága
Az energiapiacon az állam árszabályozási és más fontos feladatai abból következnek, hogy hazánkban nincs szabad energiapiac – és sok okból kifolyólag a hazai energiapiac nem is lehet szabad, amint azt az itt következők elemzik.

Nagyon könnyű mondani vagy leírni azt, hogy az energiapiac – és nem szólva arról, hogy mi számít abba bele és mi nem. Konkrét földrajzi és szakmai körülhatárolás nélkül a piac egy ideológiai fikció. Az energiapiac pedig valójában nem egy jól elkülönülő, mindentől független autonóm képződmény, hanem egy rendkívüli bonyolult és szerteágazó függőségekkel teli, tagolt szerkezet (amely egyes részei nem vagy alig autonómok vagy önszabályzók). A mai világot az energiahordozók és a nyersanyagforrások szűkössége jellemzi, ezért azok beszerzésért hatalmas keresleti verseny folyik (amelyet időnként háborús cselekmények egészítenek ki). Az igényeket hosszú távon a gyorsan fejlődő olyan hatalmas országok, mint India és Kína kereslete várhatóan még jelentősen tovább is fokozza. A hazai energiapiac pedig csak egy nagyon pici szegmense ennek globális energiapiacnak, amelyre például az jellemző, hogy amenynyiben az USA-ban hidegebbre fordul az időjárás, akkor attól náthát kapnak az európai energiapiacok is. A hasonlatot tovább folytatva – a kellően meleg ruházat, vagyis állami védelem nélkül súlyos náthát kaphatna a hazai energiapiac is, amely a különféle energiahordozók importja révén bonyolult kölcsönhatásban van a világpiac egymástól is függő (karterező és nem karterező) nyersanyag-szállítóival.

Röviden szólva, a globális energiapiacok és annak a nemzeti szegmensei messze vannak „a csupán az önérdekét követő, sok, közel egyenlő szervezeti méretű” kisárutermelő és fogyasztó által kialakított szabadpiac Adam Smith által kifejtett és propagált elméletének az érvényesülésétől. Egyébként a manapság már ideális szabadpiacként emlegetett akkori versenypiacokat is igen kártékony konjunkturális ingadozások, sőt ciklikusan visszatérő pusztító válságok kísérték mindaddig, amíg a nagyvállalati tervezés jótékony hatásai, továbbá a közjavak és közszolgáltatások térnyerése, valamint az állam anticiklikus politikája nem csillapította le azokat. Ugyanakkor a klasszikus szabadpiac – a természetes önszabályozó, öntökéletesítő képessége ellenére – először nemzeti szinten termelte ki a gazdasági erőfölénnyel rendelkező nagyvállalatokat, majd a multinacionális cégeket és végül a globális vállalatbirodalmakat, amely sok területen megsemmisítette „sok közel egyenlő szervezeti méretű versenyző” szabadpiaci kritériumát is. A munkásmozgalmi vívmányok következtében pedig az árak és a bérek lefelé egyre ragadósabbá és merevebbé váltak – akadályozva a szabadpiac öntisztító (vagy inkább pusztító?) folyamatainak az érvényesülését.

Valójában a liberális versenypiac legtöbb szakmai területen elvileg sem igazán autonóm és önszabályozó képződmény. Állami szabályozás nélkül inkább önpusztító és önmegsemmisítő jellegű. A gazdaságtörténeti világfolyamat joggal egészítette ki, illetve ötvözte össze a folyamatos és tömeges piaci szavazatokon alapuló szabadpiac természetes és életerős folyamatait a bölcsen tervezett állami megoldásokkal. Sok területen manapság már olyan beható állami szabályozás kell a szabadpiac kordában tartásához, hogy a szabadpiac elnevezés helyett inkább szimulált piac megnevezés fejezné ki a piac lényegét.

A globális függőségeink miatt hazánkban az államnak nagy szerepe van az energiaellátás biztonságának és stabilitásának garantálásában, valamint az árak elviselhető szinten való tartásában. A globális hatások nemcsak a kis Magyarországon, de még az Európai Unió szintjén is akadályozzák az energiapiac teljes liberalizációját. Az Európai Bizottság energia- és klímavédelmi koncepciójából vett idézet szerint: „Az EU növekvő mértékben van kitéve az árak volatilitásának és növekedésének a nemzetközi energiapiacokon, valamint annak, hogy a szénhidrogénkészletek néhány kézben koncentrálódnak. Megfelelő politikával és a jogi környezet kereteinek megteremtésével az EU belső energia piaca ösztönözhetné a fair és versenyképes energiaárakat és energiamegtakarításokat csakúgy, mint a nagyobb befektetéseket. Mindezen feltétel elérésének a kondíciói ugyanakkor még nem adottak. Ez megakadályozza az EU polgárait és az EU gazdaságát abban, hogy az energialiberalizáció áldásaiból részesülhessenek.”

A hazai energiapiac tehát nem vagy alig szabad, mert nem vagy alig független a globális energiapiactól. A globális hatások mértéke változó, és nagyon függ az állam általános és a speciális energiapiaci szabályozásától is. Véleményem szerint a jelenlegi és a belátható jövőben a hazai energiapiac is szükségszerűen inkább szimulált piac, mint liberális versenypiac.

E megnevezések és a jelzők azonban inkább csak játékok a szavakkal. Az energiapiaci liberalizációnak van értelme és haszna, de nem a piac kiszélesítésében, hanem az elmélyítésében. Hogy mégis játsszunk a szavakkal – az energiapiaci liberalizáció valójában egyszerre jelent több államot és több piacot. Több államot a jobb és erősebb állami szabályozás formájában és több piacot abban, hogy a szűkebb térben elmélyülhetnek a piaci kapcsolatok és azon belül intenzívebbé válhat a piaci résztvevők versenye. A hazai energiapiac lényegében az Európai Unió által vezényelt folyamat, amely mind szabályozottabb kereteken belül folyhat, de azokon belül több tekintetben nagyobb szabadsággal. A piaci szabadság épp azért mélyülhet el az állami és az uniós szabályzások által kijelölt mederben, mert a szabályozás féken tartja a piac egyébként káros és pusztító hatásait.


© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány