« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
A hálapénz nem szűnik meg

Megjelent: Polgári Szemle 2007. május – 3. évfolyam, 5. szám


Interjú Zombor Gáborral, Kecskemét polgármesterével
Polgármester Úr, a város önkormányzata már februárban elfogadta a 2007. évi költségvetést. Mennyiből gazdálkodtak 2006-ban és mennyi az idei terv? Melyek a költségvetés legszűkebb keresztmetszetei?

Költségvetésünk főösszege ebben az évben mintegy 32 milliárd forint, mintegy 2 milliárd forint hiánnyal számolva. Sajnos az intézményhálózatra és a hivatal kiadásaira is kevesebb jut ebben az évben, mint 2006-ban. Az intézményhálózatban összesen 115 fő szakmai és 72 fő technikai létszámleépítést kellett beterveznünk. Jelentősen csökken a Polgármesteri Hivatal létszáma is, 410 főről az év végéig 350 főre. Mivel a központi költségvetésből kapott támogatások aránya az összes bevételhez viszonyítva évről évre csökken, s a helyben képződő saját bevételek csak korlátozottan növelhetők, 2007-ben – elsősorban a folyamatban lévő, EU-támogatással megvalósuló beruházások befejezése érdekében – mintegy 2 milliárd forint összegű hitel felvételét terveztük.

Mi jellemzi ma a város iparát és kereskedelmét és hogyan tudják segíteni a helyi kisés középvállalkozásokat?

A város első kézműves céhei a XVI. században alakultak. A város nagyhatárú birtokain és pusztáin külterjes állattartás, pásztorkodás folyt. A földesúri függéstől a XIX. század első felében, önerejéből váltotta meg magát Kecskemét lakossága. A fejlett mezőgazdaság és a kiegyezést követő ipartelepítés tette lehetővé a nagyarányú városfejlesztést a XIX. század második felében. Kecskemét gazdasági struktúráját korábban főleg mezőgazdasági, illetve mezőgazdasággal kapcsolatos feldolgozóipar (konzervipar), illetve kereskedelem jellemezte. Ma már az ipari tevékenység mellett meghatározó a városban a kereskedelmi szektor, melyet a nagy áruházláncok – Auchan, Tesco, Praktiker, Metro, Baumax – megtelepedése, valamint a helyi Univer reprezentál.

A kereskedelem az utóbbi években a multinacionális hálózatok térhódítását követően, jelentős átalakuláson ment keresztül. Egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a multik, a szuper- és hipermarketek, valamint a távol- keleti könnyűipari áruházak térnyerése jellemző a városra. Megfigyelhető, hogy a fogyasztók előnyben részesítik azokat az üzleteket, ahol a kedvezőbb árak és akciók mellett a háztartás számára minden terméket egy helyen tudnak megvásárolni. A fogyasztói társadalom kialakulása következtében inkább a nagy választék, az olcsóbb, minőségében nem kifogástalan termékek iránt nőtt meg az igény.

Vannak azonban az iparnak is jelentős képviselői. Ezek a cégek elsősorban az autó-, illetve gépjárműipar beszállítói hálózatához tartoznak: Autoflex-Knott, Knorr-Bremse, Thyssen, Freudenberg. A kecskeméti vállalkozások döntő többsége még mindig igen kicsi, a 10 főnél kevesebbet foglalkoztatók közé tartoznak. Ágazati vetületben a fémiparba tartozók képviselik a legnagyobb részarányt. Kecskeméten három ipari park található: Technik-Heliport Kadafalva, Kész Kft. Ipari Park, Kecskemét Ipari Park – Szilády Nyomda, Bertrans (logisztika). Jelentős, igen nagy kapacitással bíró nyomdaipari cégek: a volt Petőfi Nyomda, Szilády Nyomda (országos jelentőségű), ezeken kívül több kisebb nyomdaipari vállalkozás is működik a városban. A város vezetősége igyekszik a vállalkozói elképzeléseket maximálisan támogatni a gyorsabb ügyintézés, különböző kedvezmények biztosításával, vállalkozói összejövetelek, találkozók szervezésével. Az itt működő Fejlesztési Tanácsnak számos meghatározó vállalkozó a tagja, akik a vállalkozói szféra több területét képviselik, és akiknek városépítésre, városfejlesztésre vonatkozó javaslatait a városvezetés minden esetben fontosnak és megfontolandónak tartja, és azokat felhasználja.

A város – többek között – pezsgő kulturális életéről is híres. Melyek az idei év kiemelkedő eseményei?

Olyan gazdag a kínálat, hogy nehéz néhányat kiválasztani. Már túl vagyunk a népi mesterségek művészete országos pályázatának kiállításán, a Kecskeméti Jazz Fesztiválon vagy a kortárs nagybányai festők kiállításán. Tekintettel arra, hogy ebben az évben ünnepeljük Kodály Zoltán születésének 125., halálának 40. évfordulóját, rengeteg zenei, illetve művészeti rendezvény tiszteleg emléke előtt. A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében ugyancsak igen gazdag kínálatot találnak az érdeklődők. A nyári hónapokban sem maradnak programok nélkül városunk lakói, elég csak a Kecskeméti Nyári Fesztiválra vagy a Kecskeméti Borfesztiválra gondolni.

Együttműködésünk a Dán Kulturális Intézettel vagy Hans Peter Klauser fotóművész életmű-kiállítása, a Szent Erzsébet-év kecskeméti záró koncertje néhány további kiemelkedő esemény. Talán ezekből a kiragadott példákból is érzékelhető, hogy arra törekszünk: a kulturális, gazdasági, gasztronómiai, tudományos és sportrendezvények egész éven át tartó láncolata jöjjön létre.

Az egészségüggyel nem csupán mint polgármester, illetve mint országgyűlési képviselő kell foglalkozzon, de eredeti „szakmáját” tekintve is. Hiszen Ön 2006 júliusáig a Bács-Kiskun Megyei Kórház főigazgatója volt. Hogyan érintik a várost az egészségügyi „reform” eddigi lépései, és hogyan értékeli Ön az egész folyamatot?

Kecskeméten jelentős változásokat hozott az ún. reform, ugyanis az ország egyik legjobban gazdálkodó, legeredményesebb kórháza a miénk. A repülőkórházban, amely itt működött és hagyományosan civil ellátást is végző intézmény volt, az átalakítás során aktív ágy nem maradt, de mint kórházi funkciót ellátó intézmény nem szűnt meg, egyesült a megyei kórházzal, a járóbeteg profil megmarad, az aktív feladatokat pedig a megyei kórház látja el. A megyei önkormányzat és a város nagy ívű fejlesztési terve egy 14 milliárdos gyógyintézeti központtá való fejlesztés, aminek része lesz a repülőkórház is.

A megyei kórház ágyszáma szintén lecsökkent 200-zal, ami érzékeny veszteség. De megmaradt az az eredményes politika, amit a megyei kórházban vittünk több évig, mely egy olyan rendszer volt, amelynek eredményeképpen nem rendítik meg a változások a kórházat. Nem kell sok embert elküldeni, a profil ezt is kibírja. Az a nagyon stabil működési struktúra és a menedzsmentszemlélet, az orvosok, nővérek és a menedzsment kapcsolata kiállja a próbát, nem várható visszaesés. Még ebben a helyzetben is meg tudja tartani azt a pozícióját, amelyet korábban elért, biztos, hogy alacsonyabb eredményességi szinten, de összehasonlítva másokkal még mindig az elsők között lesz. A várólisták és a különböző ellátáshoz való hozzáférés okozta nehézségek azonban itt is látszanak, elsősorban belgyógyászatban, ortopédián, sebészeten.

A mostani egészségügyi reform pénzügyileg értelmezhető csupán. A költségvetés, a konvergenciaprogram miatt a kormány bevállalta, hogy alacsonyabb szinten finanszírozza az egészségügyet. Korábban állandó hiánya volt a tb-kasszáknak, így eldöntötték, hogy ezt megszűntetik. Igazából nem struktúraváltás történik, hanem az ellátásokat szűkítik, a betegeken akarnak spórolni. Az ellátások egynegyedét eltolják, várólistákkal, hosszú határidőkkel, ezáltal az adott év finanszírozott költségvetése alacsonyabb. Ez antihumánus megoldás, mert nem készítették fel kellőképpen a betegeket erre. A korábban megszokott, aránylag rugalmas, gyors ellátási rendszer ezáltal megszűnt. Emellett zűrzavar alakult ki a vizitdíjjal kapcsolatban is, ily módon fizetőssé vált az egészségügy, a betegekkel fizettetik ki azt a hiányt, amit nem akarnak fedezni. Komoly és veszélyes hatása pedig ennek az, hogy épp a legszegényebbek nem tudnak elmenni orvoshoz.

Probléma jelentkezik még a beutalási rendek, a területi ellátási kötelezettség körül is. Ebben hatalmas zűrzavar keletkezett, és nem csak mint elméleti probléma, hanem ellátó szinteken, orvos-beteg kapcsolatban is megjelenik. Az orvosok és nővérek súlyos szorítóba kerültek, hiszen léteznek jogszabályok, amelyek alapján el kellene járniuk a betegekkel, ami azt jelenti, hogy sok esetben nem láthatja el a beteget, tovább kell küldenie. Ha betartja a jogszabályokat, amit a kormány hozott, akkor etikai, humanitárius, orvosi szempontból okoz problémát, ha azonban ezek a prioritások, akkor pedig nem tartja be a jogszabályokat és megbüntetik.

A biztosító rendszernek, melyet az SZDSZ kitalált, és amellyel az volt a céljuk, hogy az utolsó nem privatizált pénztömeget privatizálják, megint számos veszélye van.

Hosszú várólisták alakulnak ki, ha azonban valaki kifizeti az ellátás teljes árát, akkor átugorhatja a várólistát, ha a kórház szabad kapacitást képez. Tehát akinek pénze van, az rögtön gyógyul. A vizitdíj és a gyógyszerek kedvezménye és ingyenessége megszűnt, emiatt a legrászorultabbak, a legelesettebb rétegek gyakorlatilag kiesnek az ellátásból.

Kissé öszvér megoldásnak tűnik az elképzelés, mely szerint lesz egy olyan biztosító, amelyik az időseket, szegényeket látja el, tehát lesz egy szegénybiztosító, illetve lesz a gazdagabbaké, ami kifejezetten egy kiegészítő biztosítási rendszert jelent. Aki bevallja a jövedelmét, aki közszférában dolgozik, nagyobb járulékot fizet majd, ebből tudják majd finanszírozni az üzleti biztosítókat. Ha ez megtörténik, az esélyegyenlőség sérül, mert kénytelenek lesznek az állami biztosítóban lévő ellátásokat korlátozni, az ellátottak száma viszont nagy lesz, de nyomott színvonalú ellátást kapnak majd.

Véleményem szerint a hálapénz nem szűnik meg. Akik az üzleti biztosítóban vesznek részt, az ő részükről nyilván nem fognak hálapénzt fizetni, de ez a kisebbik hányad.

Ha ezek az üzleti biztosítók nem gerjesztenek új finanszírozott kapacitásokat az általuk lefedett szolgáltatásokra, akkor az állami biztosítóban lévő beteg, aki ugyanabba a kórházba megy, még inkább visszaszorul az ellátáshoz való hozzáférésben, és vagy nem kap ellátást, vagy kénytelen lesz hálapénzt adni. A nyugdíjas réteg, a múlt rendszerben szocializálódott társadalmi csoportok fenntartják a hálapénz intézményét.


© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány