ElőzőTartalomjegyzékKövetkező

Hadnagy Szabolcs - Papp Sándor

Békekötési kísérlet
a tizenöt éves háború idején, 1601-ben
*176

A tizenöt éves háború évei alatt 1595-ben, 1597-ben, 1599-ben, 1601-ben, 1603-ban és 1604-ben történtek békekötési kísérletek. Mivel mindkét fél egyre súlyosabb pénzügyi és harcászati nehézségekkel szembesült, ezek a próbálkozások 1599-től komolyra fordultak, bár ezek a követelések összeegyeztethetetlensége folytán általában taktikai időhúzás-jellegűek maradtak. A tárgyalások középpontjában (1597-től) Esztergom várának Egerre, illetve később (1600 után) Kanizsára történő kicserélése, Erdély jogállása, s a fizetendő adók kérdése állt. Az álláspontok merevségén sokszor az adott stratégiai előny, illetve hátrány sem sokat változtatott.

1601. év fordulópont e kísérletekben; a tárgyalások februártól szeptemberig húzódtak, immár külső közvetítő nélkül. Nem tudható, hogy a felek ezt az időt komoly szándékkal, avagy erőgyűjtésre, erősítésre kívánták-e kihasználni. A két birodalom mindenesetre eléggé kimerült a háború kilencedik évére, s mivel a kezdeti sikertelen kapcsolatfelvételeket követően sem nyúltak a fegyverekhez, valószínűleg a béke tényleges megkötésére törekedtek.

Mi kényszerítette a Habsburgokat a törökökkel folytatott béketárgyalásokra? Legfőbb oka a birodalom nehéz pénzügyi helyzete. A kincstár a csőd szélén állt - San Clemente spanyol követ szerint a spanyol és a pápai segély sem lesz képes életet lehelni "e haldokló testbe" -,177 a birodalmi országgyűlések a török elleni háborúra megszavazott segélyeket csak lassan folyósították, így I. Rudolf a háború folytatására segélyeket próbált szerezni a birodalmon kívül is. Ezért a császár ismét VIII. Kelemen pápához (1592-1605) fordult anyagi segítségért, s e célból Rómába küldte Dietrichstein bíborost.178

A bíboros küldetésének akadt egy másik oka is, miszerint beszélje le a pápát Kanizsa visszafoglalásának elsődlegességéről, s győzze meg Buda ostromának hasznosságáról.
A pápa Kanizsa várát Itália kapujának tekintette, s vele együtt az itáliai fejedelmek is, akik pénzükkel járultak volna hozzá mielőbbi visszaszerzéséhez. VIII. Kelemen továbbra is ragaszkodott Kanizsa visszavételéhez - amiben támogatta a spanyol követ, Sessa herceg is, s parancsot adott tízezer gyalogosból álló hadsereg felállítására - a háború alatt immár harmadszor, melynek ellátására húszezer dukátot szánt, s a sereg parancsnokának unokaöccsét, Gianfrancesco Aldobrandinit, vezérhadbiztosává Giovanni Serra prelátust nevezte ki. Nagy reményeket fűzött továbbá egy nagy európai törökellenes szövetség kialakításához,
s megbízta követeit ennek létrehozására. Vállalkozásába vetett hitét erősítették azok a hírek is, amelyeket egy Segala nevű, Isztambulból hazatérő jezsuita hozott, miszerint az Oszmán Birodalmat egy gyenge kezű, a hadvezetésben tapasztalatlan és járatlan uralkodó irányítja.179

Rudolf Spanyolországtól semmi segítséget nem várhatott, mert az Németalföldért és Anglia ellen csatározott, támogatni kívánta az ír felkelést, hogy az Angliával folytatott béketárgyalásokon jobb pozíciót szerezzen, s le akart számolni az algíri kalózokkal.180
Az 1596-os bankcsődöt követően pénzügyileg sem igazán tudott segítséget nyújtani a keleti rokonság számára. III. Fülöp (1598-1621) csupán csekély létszámú sereget, s a tapasztalt és harcedzett Philip Emanuel Mercoeur lotharingiai herceget tudta "felajánlani" a török elleni harcra.181

A császár a pápa törökellenes koalíció-tervét elutasította, azzal az indokkal, miszerint ebben az akut helyzetben a birodalom számára csak a gyors pénzügyi segély jelenthet tényleges segítséget, nem pedig egy hosszú idő alatt létrejövő, s a tapasztalatok alapján működésképtelen szövetségi rendszer.182

Rudolf ezután tekintélyét bevetve Franciaországhoz és Velencéhez fordult támogatásért. IV. Henrik (1589-1610) egy kimerítő kilenc éves háborún volt túl Spanyolországgal, a savoyai herceggel még mindig háborúban állt, s ebben a helyzetben nem akarta a szultánnal fenntartott kiegyensúlyozott viszonyát megrontani. Henrik továbbá a német-római császári trónra aspirált, amelynek érdekében követeket küldött a választófejedelmekhez, így nem is állt érdekében támogatni Rudolfot.183 A spanyol segítség elmaradására hivatkozva utasította el a Habsburgok kérését.184

Velence sem kívánt konfliktusba keveredni a törökökkel, többre becsülte a biztosított kereskedelmi kedvezményeket, óvakodott veszélybe keverni mediterráneumi birtokait, s végül is tengeri és nem szárazföldi hatalom volt.185 A Signoria tehát kitérő választ adott, múltbeli káraira utalva, amiket akkor szenvedett el, amikor egyedül találta szemben magát a szultánnal, s csak egy európai szintű szövetség kialakulása után ajánlkozott volna a török ellen.186

Az ország helyzetét könnyíthette volna a perzsa sah, I. Abbasz (1588-1621) tervezett támadása a törökök ellen, amely ügyben 1599-ben követséget menesztett Európába, szövetségeseket keresve. A követek 1600. október 11-én érkeztek meg Prágába, egy angol diplomata, Anthony Sherley és egy magas rangú perzsa tisztségviselő, Sin Ali Bej vezetésével.187 A követek a sah Mingreliával, a grúzokkal és az oroszokkal fenntartott jó kapcsolataival, valamint a "ciliciai" beglerbég, Kara Haszán megnyerésével érveltek az átfogó támadás mellett.188

Rudolf a követeket december 11-én bocsátotta el meglehetősen sablonos üzenettel, ugyanis ez a váratlan lehetőség csupán hosszabb távon jelentett volna könnyítést a háborút illetően. A császár ugyanakkor 1602-ben elküldte Moszkván keresztül Perzsiába az erdélyi Kakas Istvánt, aki azonban útja során a perzsiai Lahidzsánban megbetegedett és elhunyt.189
Az 1601. évi támadás céljait figyelembe véve abban egyetértés uralkodott, hogy Kanizsát mindenképpen vissza kell szerezni. Mercoeur herceg Buda és Székesfehérvár mellett kardoskodott, és csak ezen erősségek bevétele után kívánta Kanizsát megostromolni, s erre maga az uralkodó is hajlott. Ez szöges ellentétben állt Ferdinánd főherceg akaratával, aki stájer birtokaira tekintettel Kanizsa mielőbbi visszaszerzését óhajtotta, VIII. Kelemen pápával egyetemben.190

Mivel a pápa ragaszkodott Kanizsa ostromához, s Báthori Zsigmond erdélyi visszatérése miatt Basta seregét is meg kellett erősíteni, így a csapatokat három részre osztották. A felső-magyarországi seregeket 35 ezer főre tervezték, Mercoeur vezetésével, az alsó-magyarországi hadakat 18 500 főre, Ferdinánd főherceg vezetésével. Basta erdélyi seregének létszámát 11 500 főre becsülték.191

Az uralkodó a pozsonyi országgyűlésen is a háború szükségességét hangsúlyozta, elismerve emellett az ország vészterhes állapotát, a szörnyű pusztításokat, a marhavész okozta károkat, az elégtelen termésből származó éhínséget, a pestis terjedését.192

Mind a királyi előterjesztés, mind a magyar rendek felirata rávilágított az ország súlyos helyzetére. A legfőbb gondot az elvileg fizetett külföldi zsoldosok rablásai, fosztogatásai, s ugyanezt a tevékenységet folytató szabad hajdúk okozták. A várkapitányok is szinte felosztották embereik között a környékbeli falvakat, hogy megélhetésüket biztosítsák. A végvárak állapotának romlása végzetessé vált, a hadsereg élelmezése a rossz termés és a nem megfelelő szállítási lehetőségek miatt akadozott. Problémát okozott a nemesi felkelés kiállítása is, aminek kötelezettsége alól a magyar rendek pénzfizetéssel próbáltak volna kibújni. A hűtlenség címén folyó birtokelkobzások pedig egyre nagyobb méreteket öltöttek.193
Ezek az állapotok azt eredményezték, hogy a rendek kijelentették, addig nem hajlandók tárgyalni, míg Rudolf nem mutat hajlandóságot az ország megvédésére. A királyt képviselő Mátyás főherceg Prágába küldött levele is rávilágít e problémára, melyben arra figyelmeztet: a magyarokat már nem lehet üres ígéretekkel ámítani. A türelmük szinte elfogyott, mert nemcsak az ellenségtől kell a legrosszabbakat kiállniuk, hanem a baráttól is,
s a király oldalán kell tartani őket, mert ennél vészterhesebb időszakban is törekedtek az elszakadásra.194

A magyar országgyűlés ebben az évben is azt a segítséget szavazta meg, mint 1600-ban, s Thurzó György véleménye szerint, az uralkodó túl sokat kért a rendektől, aminek az ország a felét sem tudta volna teljesíteni.195

Mi kényszerítette az Oszmán Birodalmat a Habsburgokkal folytatott béketárgyalásokra? Kanizsa 1600. október 22-i elfoglalása kedvező stratégiai helyzetet teremtett a törökök számára. Mindenesetre nem ez jelentette a tárgyalások kiindulópontját, bár kétségtelenül ösztönzően hatott.

A legfőbb oka a birodalom pénzhiánya és az ebből is adódó újra és újra jelentkező válság. 1600-ban újabb kísérletet tettek az infláció megállítására, az akcse értékének 1586-os tartásával és az agrárárak rögzítésével. A piaci árak ennek révén 3-6-szorosára növekedtek. Ez veszélyeztette a rögzített jövedelműek megélhetését, aminek elégedetlenség, politikai válság lett az eredménye. A régi adók emelése, az újak megjelenése, a bérleti rendszer kiterjesztése pedig a parasztokat tette tönkre.196 A portai lovas alakulatok közül sokan nem kaptak fizetést. Sok szpáhi elmaradt a hadjáratból vagy útközben dezertált. Büntetésként megfosztották őket javadalombirtokaiktól, ezért nem maradt más út számukra, mint a lázadás, illetve a dzselálik közé állás.197

Nagy portai szpáhilázadás tört ki március végén Isztambulban amiatt, hogy zsoldjukat a rossz pénzben kapták. A spanyol követ, Francisco de Vera jelentése szerint nyolc napig tartottak a feldühödött szpáhik fosztogatásai, garázdálkodásai.198 Az elcsapott szpáhik nagyobb része Anatóliába menekült, s csatlakozott az ott pusztító felkelő levendbanditákhoz. A levendbandáknak nevezett dzselálik az 1590-es évek elején tűntek fel, válaszul a központi kormányzat tehetetlenségére. A fentebb ismertetett problémákat tetézte a katonák fizetetlensége, amit úgy próbáltak megoldani, hogy az adott terület parancsnokának szabad kezet adtak ennek biztosítására, melynek eredményeként gyakorlatilag kíméletlenül kifosztották a lakosságot.199 A bandáknak nemcsak az elcsapott, fizetetlen, dezertált katonák voltak a tagjai, hanem a telküket vesztett parasztok, kisvárosi munkanélküliek is. A felkelők vezetését ugyanakkor a magasabb rangú személyek vették át, közöttük találunk egykori szandzsákbégeket is.200 Egy-egy csapat létszáma 2-6 ezer fő körül mozgott, s főleg
a rablások adták akcióik céljait.201

1598-ban Kara Jazidzsi fogta össze ezeket a szabadcsapatokat. Előneve arra utal, hogy előtte egy szekbánegység írnoka volt.202 Nem akart szembeszállni a szultánnal, önállóságra sem törekedett, csupán egy kiskirályságot akart kialakítani magának. Jazidzsi 36 ezer fős sereggel rendelkezett,203 melyhez csatlakoztak a délkelet-anatóliai türkmén törzsek is, akik a központi kormányzat ellen küzdöttek.204 Végigfosztogatta Amásziától Szivaszig a városokat, a közlekedés teljesen megszűnt, az év elejére Ankara blokád alá került, sőt a felkelés már Burszát is fenyegette. Nem találkozott komoly ellenállással, mivel az anatóliai beglerbégek és szandzsákbégek többsége Magyarországon harcolt.205 A magát Urfába bevető Kara Jazidzsit katonasággal sem tudták leverni, így Amászia szandzsákbégjévé nevezték ki. Itt önállóan tevékenykedett, s miután az ellene küldött csapatokat 1600. szeptember 23-án Kajszerinél legyőzte,206 azután már bátran adott ki szultáni ediktumokat.207 Kara Jazidzsit 1601. augusztusában sikerült legyőznie Jemiscsi Haszán nagyvezírnek, miután a lakosság az erőszakos fosztogatások miatt elpártolt tőle.208

A hadsereg belső fegyelme és morális tartása is romlott.209 A pénz és a hadi ellátmány kiutalása már az elmúlt évben is késett, nem tudták időben és megfelelő mennyiségben Belgrádba küldeni. Már a kincstár tartalékának felhasználása is felmerült.210 Ibrahim nagyvezír helyzetét - aki igyekezett fegyelmet tartani seregében - súlyosbította az élelmiszer-utánpótlás akadozása is.211

Az év második negyedére a nemzetközi helyzet is egyre idegesebbé tette az oszmán kormányzatot. Báthori Zsigmond visszatérésével korántsem látszott stabilizálódni Erdély helyzete, Havasalföld és Moldva is elszakadásra törekedett, sőt a krími tatár kán II. Gázi Giráj (1588-1596, 1596-1607) is egyre inkább kivonta magát az oszmán befolyás alól.212
Európa nyugati részén is aggasztó változások történtek az Oszmán Birodalomra nézve. Franciaország békét kötött a savoyai herceggel,213
így Spanyolországgal is, mert III. Fülöp májusban felesküdött az 1598. évi vervins-i békére.214 Oszmán vélemények szerint Franciaország a lehető legrosszabbul cselekedett, amikor békét kötött a spanyolokkal, a szultán ellenségeivel.215 Anglia és Spanyolország is készült békét kötni,216 amiben a Porta törökellenes keresztény koalíciót és támadást látott, s egy újabb lepantói vereség veszélyétől tartott. Ezt erősítette a spanyolok óriási flottaösszevonása és a dél-itáliai területek csapatainak készültségbe helyezése is. A júniusban Genovában gyülekező spanyol hajóhad hírére a törökök 30 gályát küldtek ki a Tenedosz szigetig. (A spanyol hajóhad egyébként az algíri kalózok ellen készült támadásra.)217

Mint fentebb látható, a perzsa sah I. Abbasz is egy török elleni támadás tervén és előkészületein munkálkodott, így az Oszmán Birodalom joggal érezhette magát több oldalról is szorongatva, aminek egyszerre történő elhárítása meghaladta volna erejét.

*

A békekezdeményezés török részről, Damad Ibrahim nagyvezírtől érkezett. Ez volt egyébként az első eset, amikor a törökök a német-római császártól kértek békét,218 s 1444 óta először, mint magyar királytól.219 Rudolf a támadás előkészületeire kiadott parancsa mellett nem zárkózott el a tárgyalásoktól.

Ibrahim nagyvezír a tárgyalások előkészítésével és lefolytatásával kethüdáját, Mehmedet, és Kodzsa Murád dijárbekiri beglerbéget bízta meg.220 A tárgyalásokon részt vett ezenkívül a budai pasa, Mankirkuszi Mehmed is, aki előbb közvetítői, később megbízotti szerepet látott el. Megemlíthető a koppányi szandzsákbég, Sabán is, aki a kezdetektől fogva kapcsolatban állt mindkét féllel.

Császári oldalról Nádasdy Ferenc, dunántúli főkapitány tartotta kezében a tárgyalások menetét. Levelezésben állt Sabán szandzsákbéggel, a kethüdával, a budai és a dijárbekiri beglerbéggel, akikkel az előkészületeket végezték. Nádasdyn kívül tagja volt a tárgyalóküldöttségnek Bartholomäus Pezzen, császári tanácsos, Wolf von Eytzing, Sigmund Herberstein, a horvát végek parancsnoka, Kutassy János esztergomi érsek és Nyáry Pál váradi kapitány.221 Utóbbit azért vették be a küldöttségbe, mert amikor Egernél fogságba esett, megismerkedett Ibrahimmal, s úgy hitték, hogy előnyösebb feltételekre bírhatja a törököket.222
A kapcsolat felvétele februárban történt meg. Mehmed kethüda a török előrehaladott előkészületeivel, a tatárok várható bevetésével és a béke előnyös volta mellett érvelve gyakorolt nyomást. Mercoeur hercegnek is küldött ajándékot, egy értékes fehér szőnyeget.223

A herceg visszautasította az ajándékot, de a tárgyalásoktól nem zárkózott el.224

Nádasdy már márciusban felvette a kapcsolatot Murád pasával is, de a közvetítő szerepet ekkor még Sabán töltötte be. Õ állt összeköttetésben a nándorfehérvári táborral225 addig, amíg a császári fél elkötelezettsége biztossá nem vált.226

Március végén Vásárhelyen már megállapodtak a felek a tárgyalások leendő helyszínéről. Döntésük az esztergomi Helembai-, vagy Szent András-szigetre esett. A találkozót a törökök kérték, de ezenkívül másban nem tudtak egyezségre jutni.227

Április végén, május elején Bécsben a császári küldöttséget kinevezték és kijelöltek egy lehetséges időpontot,228 amit Nádasdy Ferenc Esztergomban egyeztetett a budai pasával.229 Nádasdy ezenkívül ragaszkodott a kethüda és a koppányi szandzsákbég jelenlétéhez is, mint a békeszándék komolyságának biztosítékához.230

Az első tárgyalási nap valamikor május közepén zajlott a Helembai-szigeten. Ez még nem volt hivatalosnak tekinthető, ugyanis a hitlevelek cseréje csak június elejére esett.231 Itt ismertették a felek túlzott magabiztosságot sugárzó békefeltételeiket. A törökök Esztergom és Fülek visszaszolgáltatását, a hátralékos évi adók és ajándékok megfizetését és hadisarcot követeltek, illetve ragaszkodtak a béke Budán történő megkötéséhez.232

A császáriak a háború folyamán elfoglalt helységek és területek visszaadását, az Una és a Kulpa között fekvő összes végvár visszaszolgáltatását,233 az okozott háborús károk megtérítését - amiatt, hogy a szultán sértette meg a békét -, Kanizsa visszaadását és az Erdély felett gyakorolt uralom megszüntetését követelték.234 A török feltételeket visszautasították, méltatlannak találva az adófizetést, újra felhozva azt a vitás kérdést, hogy jogilag kinek is
a tulajdona Magyarország. A törökök a viszontválaszt csak halogatták, így a tárgyalás kudarcba fulladt.235
A követelések a későbbiekben nem sokban módosultak, bár eleinte Győr vára is vitatott kérdésként szerepelt, de a török fél hamar feladta e szempontból az álláspontját.236 Az újabb fordulót június tizenhatodikára tűzték ki.237

A tárgyalásokat erősen befolyásolták az erdélyi események. Mihály vajda Erdély és Havasalföld elvesztése után (1600. szeptember 18., Miriszló és 1600. november 25., Argeº) az év elején Prágába menekült, felajánlva szolgálatait Rudolfnak. Februárban az erdélyi rendek megelégelték a Mihály ellen behívott Basta intézkedéseit és seregeinek garázdálkodásait, s Csáky István vezetésével Báthori Zsigmondot immár harmadszor fejedelemmé választották.238 Basta nem tehetett mást, minthogy kivonult, ugyanis az előző év végén elbocsátotta seregét, de Rudolf ezt nem hagyta annyiban, hanem erősítést küldött hozzá Mihály vajdával együtt. Siker esetén Mihály, mint császári hűbéres csupán Havasalföldet kapta volna meg.239

Báthori, Jeremiás moldvai vajdától és a törököktől remélt segítséget. Júniusban katonákat kért a nagyvezírtől, aki ezt meg is ígérte, sőt biztosította Zsigmondot, hogy szükség esetén Erdélyt és Felső-Magyarországot is kész elfoglalni, jelezve ezzel azt, hogy Erdély nem tartozik a béketárgyalások alatt álló Magyarországhoz.240 A császári küldöttség is hasonló álláspontú instrukciót kapott a területi kérdésekre nézve, miszerint a törököknek nem szabad engedményeket tenni.241

Erdély fontosságára utalnak azok a mindkét oldalról elhangzott felszólítások is, melyek a terület ügyeibe való beavatkozás esetén a béketárgyalások azonnali beszüntetését helyezték kilátásba. Így tett Ibrahim nagyvezír, amikor Mihály vajda megbüntetését követelte
a császártól,242
Mehmed kethüda figyelmeztetése, miszerint a császári sereg támadása Erdélyben hátráltatóan hatna a békére,243 illetve Nádasdy felszólítása, hogy véget érhetnek a megbeszélések, ha a nagyvezír katonai támogatást nyújt Báthori Zsigmondnak.244

A június tizenhatodikai tárgyalás feltételezhetően elmaradt, ugyanis az egyik főmegbízott, a kethüda nem érkezett meg, s Murád pasa - állítása szerint - még két hét elteltével sem rendelkezett róla információval. Eközben a császári tárgyalóküldöttség türelmetlenül és egyre bizonytalanabbul várakozott Komáromban.245

Az új időpontot Ortelius szerint július 12-ében,246 míg Istvánfi szerint július 15-ében jelölték meg.247 Ez a találkozó is elmaradt, mert a kethüda érkezése felől továbbra sem érkezett semmi érdemleges hír Oroszi András váci kapitány kémeinek jelentésén kívül, miszerint Mehmed azért késik, mert Isztambulban lázadás tört volna ki.248 A küldöttek türelmetlensége és bizonytalansága egyre nőtt az Eszéknél gyülekező 15-20 ezres török sereg249 és a közelben portyázó tatárok hírére.250 Megnyugtatásukra a budai pasa közölte, a sereg csupán Eszékig halad, ahogy azt a kethüda Nádasdynak is írta.251 A helyzet mentésére azt is felajánlotta, hogy Pozsonyban, sőt Bécsben is kész tárgyalni, igaz, magával Mátyás főherceggel, megkérdőjelezve ezzel szándékának komolyságát.252 Murád pasa a kisebb csaták tiltására vonatkozó parancslevelét is készen állt elküldeni a császárnak, hogy lássák a békekötésre való törekvés igaz szándékát.253

A császári tárgyalóküldöttség már július közepére szép lassan feloszlott, elhagyva Komáromot.254 Addig Eörsy Péter esztergomi várnagy látta el a közvetítői szerepet a török fél és a Bécsben tartózkodó Nádasdy Ferenc között. Eörsy szerzett híreire alapozva nem hitt
a török komoly elhatározásában, és ezt többször Nádasdy tudtára is adta.255

A Haditanács július 16-án ülésezett, s döntött Kanizsa ostromáról is. Mivel nem történtek hadi előkészületek,0 a tárgyalások folytatódhattak. A felkészülés késlekedésében nemcsak a megbeszélések, hanem a felszerelés hiánya is szerepet játszott.1 Nádasdy ezt követően tíz nap haladékot adott Murád pasának a kethüda érkezése pontos dátumának megadására.2 Nádasdy ezek szerint nem vette figyelembe Pográny Benedek dunáninneni kerületi főkapitány-helyettes jelentését. Pográny a békekötés lehetetlenségéről írt, ha a császáriak nem adják át a törököktől elfoglalt végvárakat. Az információit három elfogott török vallomására alapozta.3

Július közepére szereztek hírt a kethüda felől, miszerint háromezer emberével már Tolnánál jár,4 s arról is, mi volt késésének az oka. Ibrahim nagyvezír ugyanis július 9-én elhalálozott,5 s Mehmed azt a parancsot kapta ezután, hogy várakozzon Eszéknél, amíg hivatalos értesítés nem érkezik a továbbiakról. Ez idő alatt az Isztambulból kapott parancsok alapján - még a nagyvezír halála előtt - a szultán Murád pasára, a kethüdára és a budai beglerbégre bízta a további tárgyalásokat, szerdárnak pedig az Ibrahim által megnevezett Lala Mehmed ruméliai beglerbéget nevezte ki.6 A kethüda érkezését megvárták - Nádasdy feltehetően ragaszkodott jelenlétéhez -, amit hét-nyolc napban becsültek meg. Biztosították tárgyalási szándékukról Nádasdyt - Murád pasa a békekötésre vonatkozó szultáni parancsot eredetiben is elküldte7-, miszerint a békekötés nem Ibrahim, hanem a szultán akarata volt.8

A következő tárgyalási fordulót immár megtartották Esztergomban, méghozzá augusztus harmadikán.9 A császári küldöttség tagjai nagy várakozással tekintettek ennek elébe, különösen a törökök - vélt - szorult helyzete miatt,10 de ennek ellenére a megbeszélések sikertelenül záródtak.11

Az egész tárgyalási folyamatra a kölcsönös bizalmatlanság és bizonytalanság nyomta rá a bélyegét. A törökök a májusi tárgyalás ideje alatt élelmiszert juttattak be Kanizsára, ötezer gyalogossal és kétezer lovassal egyetemben.12 Ibrahim nagyvezír pedig attól tartott, hogy a császáriak és Mihály vajda harapófogóba ejti seregét Esztergomnál.13 A békekötési procedúra ideje alatt a felek megállapodtak abban, hogy minden harci cselekményt megtiltanak, amit aztán mindkét oldalon többször is megszegtek. Elsősorban a szabad hajdúk és a tatárok okozták a legtöbb problémát.

A szabad hajdúk a magyaroknak is rengeteg gondot okoztak, nem csak a törököknek. Nem álltak senki szolgálatában, így megélhetésüket csak rablás és fosztogatás útján tudták biztosítani. Az országgyűlésen a rendek kötelezővé tették ellenük a megyei felkelést, s maga a főherceg a központi kormányzat tehetetlenségét enyhítve, s főleg a rendek megnyugtatására ígéretet tett minél több szabad hajdú királyi szolgálatba vételére.14 A törökök a hajdúk akcióit kiváló ürügyként használták fel jobb tárgyalási pozíció eléréséhez. Ilyen volt a hajdúk márciusi hídégetése Szekszárdnál, majd a tolnai palánk felgyújtása,15 az augusztusi tárgyalások ideje alatt a Pest körüli portyázások,16 továbbá az év folyamán még a Duna mentén, Pécsnél, Siklósnál, Mohácsnál,17 ami kitűnő lehetőségként szolgált a császári fél megbízhatatlanságának demonstrálására. A kethüda a későbbiekben éppen a hajdúk garázdálkodásait tette meg a tárgyalások sikertelenségének okaként.18

A tatárok fosztogatásaitól, dúlásaitól sem menekült meg az ország, a császári fél tiltakozásai szerint megfordultak az Ipoly mentén, Pest, Szolnok körül, Péterváradnál,19 de Murád pasa ezekre azzal felelt, hogy a tatárok nem állnak a szultán szolgálatában, így befolyása sincs rájuk.20

A hajdúk és tatárok akcióin kívül magyar-török csatározások is előfordultak; márciusban négyszáz fehérvári török támadt Palotára, júniusban negyven győri katona keltett zavart Székesfehérváron, szintén júniusban az esztergomi magyarok és a budai törökök csaptak össze Zsámbéknál,21 júliusban a bolondvári törökök dúlták fel Keszthelyt.22

A császáriak ezt követően felhagytak a további tárgyalásokkal, arra jutva, hogy a törökök nem gondolták komolyan az eddigieket sem, s a viszonylagos békét csak Anatólia pacifikálására használták fel.23 Véleményüket erősítette Basta, Báthori Zsigmond elleni goroszlói győzelme, mely épp az augusztusi tárgyalás napján történt. Ezzel a sikerrel a Habsburgok lépéselőnybe kerültek Erdélyben. Augusztus kilencedikén Mercoeur herceg megérkezett Győrbe, s megkezdte a Székesfehérvár elleni támadás szervezését.24 A törökök viszont nem kívánták az alkudozásokat befejezni, s immár az adott status quo elismerése alapján lettek volna hajlandóak békét kötni. Szerepelt még további követeléseikben Vác lerombolása, és az adózás érvényesítése Esztergomra, Nógrádra, Szécsényre és a füleki szandzsákra is.25 Ezek az irreális követelések válasz nélkül maradtak, s ezért augusztus végére a törökök a tárgyalásokat befejezettnek tekintették.26

Ibrahim nagyvezír halála bizonyos zavarokat okozott a török hadvezetésben. Utóda, Jemiscsi Haszán, vonakodott Magyarországra jönni, s Lala Mehmed pasára kívánta bízni a magyarországi seregek vezetését, de a parancs alapján nem tehetett mást, s augusztus huszadika körül útnak indult Belgrádba, ahová szeptember nyolcadikán érkezett meg.27 A kinevezett szerdár, Lala Mehmed pozíciója is homályos, mivel Mehmed kethüda a későbbi dokumentumokban magát nevezi a szultán által kinevezett szerdárnak.28

A nagyvezír Belgrádba érkezésének másnapján megkezdődtek a császári hadmozdulatok. A Székesfehérvár ellen induló csapat Mátyás főherceg névleges főparancsnokságával és Mercoeur tényleges vezetésével 28 ezer fővel ekkor kezdte meg a vár ostromát.29 A herceg elhitette a budai pasával, hogy Buda ellen készül, aki Fehérvárról is vont ki erőket a védelemre.30 Az 500-1000 fő körül mozgó védők tizenegy napig tartották magukat, s szeptember 20-án megtörtént Székesfehérvár visszafoglalása.31

A császári sereg gyengítését szolgálta volna török részről Mercoeur herceg eltávolítása, aki a törökökkel jó viszonyban lévő francia király rokona volt. A szultán erre hivatkozva követelte a visszahívását IV. Henriktől, aki azzal érvelt, hogy Mercoeur, mint Lotharingia hercege a német-római császár alattvalója teljesen jogosan vesz részt a háborúban. A törökök Párizsba küldték a szultán házi orvosát, Bartholomy Courresit követelésük elérésére, aki nem járt sikerrel.32 Ugyanakkor Ibrahim nagyvezír is Európába küldött két francia renegátot, vagy az Európát járó perzsa követség pozícióinak rontására, vagy közvetítő szerzésére a folyamatban lévő béketárgyalásokhoz.33

Szintén szeptember kilencedikén érkezett Kanizsa alá a Ferdinánd főherceg vezette másik sereg 24 ezer fővel, s ehhez csatlakozott a tízezer fős pápai kontingens, Aldobrandini szeptember tizenhatodikai halálát követően Flaminio Delfini parancsnokságával. A sereget megosztották a parancsnok személye körüli viták, Ferdinánd ugyanis átadta ezt Vincenzo Gonzaganak, a mantovai hercegnek, ami viszályt okozott a táborban, így végül Orfeo Galeani kapta meg e tisztet.34 A 900 védő Tirjáki Haszán pasa vezetésével eredményesen állt ellen,35 bár az ostromlók helyzetét rontotta az esős időjárás, a műszaki felszerelés és legénység hiánya, s a gyakori dezertálások is.36

A törökök Székesfehérvár elestének és Kanizsa ostromának hírére valószínűleg időhúzás szándékából - hogy a nagyvezír könnyebben juthasson fel - ismét felajánlották a béketárgyalások felújítását a magát szerdárnak nevező Mehmed kethüda révén. A kethüda feltehetően ezzel pozícióját akarta növelni. Mehmed szultáni kinevezésre hivatkozott, s egy hét alatt kívánta tető alá hozni a békét.37 Jemiscsi Haszán közben útban járt Fehérvár felé, ahová október kilencedikén érkezett meg. A két sereg Sárrétnél csapott össze október 10-én, 13-án és 15-én. E csatározások császári győzelemmel zárultak.38 Az utolsó ütközetben életét vesztette a budai beglerbég és Mehmed kethüda is.39 A későbbiekben Haszán rajtaütésszerű támadásokkal próbálta bevenni a várat, sikertelenül. Október huszonötödikén a török sereg visszafordult, egy részük a nagyvezír vezetésével Kanizsa megsegítésére indult, a katonák azonban november hetedikén Szigetvárnál fellázadtak, kierőszakolva ezzel a téli szállásra való vonulást.40

Kanizsa ostroma november tizenötödikéig tartott. Több rohammal sem sikerült bevennie a császári seregeknek, pedig a török védők már alig rendelkeztek élelemmel és lőporral. Az ostrom végét a lehulló hó döntötte el, visszavonulásra késztetve Ferdinánd főherceg hadát.41
A béketárgyalások így ebben az évben sem vezettek eredményre, noha kezdetben mindkét fél erre törekedett. E mögött inkább a két birodalom súlyos problémái álltak, aminek időleges elhárítását a császári félnek sikerült gyorsabban megoldania, maga javára fordítva ezzel a kezdeményezés lehetőségét. A Habsburgok végül megkapták a kért anyagi és katonai támogatást, az erdélyi helyzetet is a maguk javára billentették. A török fél augusztus elejére tudott viszonylagos rendet teremteni a hátországban, ami már későnek bizonyult egy magyarországi hadjárat megindítására. Az augusztus utáni török felajánlkozások már csak időhúzó jelleget öltöttek, a harcok kitolását vagy legalábbis a török sereg rendezését és felvonulását szolgálták. A béke főleg a sokat szenvedő magyar területeknek jelentett volna megnyugvást - erre utal Nádasdy Ferenc a legapróbb részletet átölelő szervezőmunkája -, de a Magyarországon állomásozó török hadsereg és a török végvárak számára is fontos lett volna. Ibrahim nagyvezír alig tudta seregét élelemmel ellátni, fizetni, aminek következtében a fegyelem betartatása is nehezebbé vált, így ha egy béke nem is, de egy fegyverszünet a pozíciók stabilizálódását jelenthették volna.

Okmányok

A alábbi okmánytárunkban zömében az 1601-es évi sikertelen török-magyar békekötési kísérletére vonatkozó forrásokat mutatjuk be. Forrásközlésünk alapját a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA) Turcica anyagából származó levelek alkotják. Kutatásaink során feltűnt, hogy a budai pasák, illetve a magyarországi török méltóságok magyar nyelvű leveleinek kiadásakor egy néhány évnyi hiátus keletkezett. Takáts Sándor, Eckhart Ferenc és Szegfű Gyula szerkesztésében jelent meg 1915-ben A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. kötet, amely az 1553-1589 közötti anyagot tartalmazza. A szerkesztők a legteljesebb forrásanyag megjelentetésére törekedtek, így a bécsi levéltárak mellett a hazai gyűjteményeket is feldolgozták, magyar nyelvű török levelek után kutatva. A folytatás sokáig váratott magára, melyet Bayerle Gusztáv jelentetett meg Bloomingtonban.42 Az előző vállalkozással szemben az 1590-1593 közötti levélváltás anyaga egyedül a bécsi levéltár Turcica gyűjteményére épül. Az értékéből azonban ez a tény keveset von le, hiszen az első kötet kiadói több mint 90%-ban innen vették az okleveleket. Újabb évtizedek teltek el amíg, s végre ismét itthon, sor kerülhetett a vállalkozás folytatására. Szintén Bayerle Gusztáv gondozásában jelent meg Kádizáde Ali budai beglerbég 1604-1606 közti magyar nyelvű levelezése.43 Ebben a kötetben a legelső kiadási elveket vették alapul, s az okmányokat mind a bécsi, mind pedig a Magyar Országos Levéltár anyagából válogatták.

A feldolgozások közül tehát kimaradt az 1594-1603 közötti tíz esztendő, amely évek nagyon fontos szerepet játszottak a magyar történelemben. A tizenöt éves háború idején a Habsburg Birodalom és az oszmán állam egymással véres háborúkat viselt ugyan, de a magyarországi török hatóságok és a császárváros között a levelezés mégsem szünetelt. Különösen megélénkült a kapcsolat akkor, amikor a két nagyhatalom lassan felélte a tartalékait, s egyre komolyabban vette a két hadjárati idő közötti béketárgyalásokat.

Ismereteim szerint eddig még nem született kísérlet arra, hogy egy béketárgyalás szinte teljes fennmaradt anyagát bemutassa. Eredeti szándékunk szerint az 1601-es tárgyalások teljes anyagának közlését terveztük. Utóbb ettől részben el kellett térnünk. Elkezdtük kiegészíteni a HHStA Turcica anyagát a Magyar Országos Levéltár állagaiból. Feltárásunk során összesen negyven körüli oklevelet találtunk, ami a legmerészebb reményeinket is túlszárnyalta, de azt is jelentette, hogy a levéltári kutatásokat egy ponton le kellett zárni. Nem kétséges tehát, hogy további anyagok is felbukkanhatnak a későbbiekben. A feldolgozott anyagot végül is szelektálnunk kellett, most csak a békekísérlet folyamatára nézve legérdekesebb okmányokat adjuk közzé. (Reményeink szerint a fennmaradó leveleket, illetve a német és török oklevelek eredeti szövegeit is megjelentethetjük a közeljövőben.)

Az okmányok három nyelven születtek. A 16. századtól a budai pasák legnagyobb mértékben a magyar nyelvet használták a Béccsel való kapcsolattartásra. Mivel a kutatásaink Bécsben kezdődtek, lehetőségünk volt a közölt iratokat eredeti példányokból lemásoltatni. A magyarországi levéltári kutatás azt mutatja, hogy a dokumentumok a tárgyalással kapcsolatba került méltóságok között másolatban is terjedtek, úgyhogy a hazai levéltárak is őrzik a most megjelenő okmányok szövegének egy részét.

A török hatóságok másik levelező nyelve természetesen a török volt. Közvetlenül a tárgyalással kapcsolatban egyetlen eredeti török okmányt őriztek meg Bécsben, Murád pasa levelét, amelyet Pezzen császári tanácsosnak küldött a béketárgyalások folytatásáról.44

A bécsi udvar elsősorban a német nyelvet használta az ügyvitel folyamán. Okmánykiadásunkban három német nyelvű oklevelet közlünk, mely közül kettőt Mátyás főherceg írt Nádasdy Ferencnek, mint a keresztény békeküldöttség tagjának.45 Külön figyelmet érdemel egy hosszú német nyelvű levélfordítás,46 melynek eredetije nem maradt fenn, s nem derül ki, hogy magyar vagy török eredetiből készült-e a jelenleg ismert változat. A feldolgozás közben úgy tűnt, hogy az eredeti okmány nyelve talán török lehetett. Egyáltalán nem különleges, hogy egy magyar vagy török levelet németre fordítva őriztek meg Bécsben. Mivel a magyarországi hadi események a Haditanács kompetenciájához tartoztak, az ide kerülő okleveleket fordításban nyújtották be, hogy a tanács tagjai érdemben foglalkozhassanak velük.

Nem ismert, hogy ekkoriban kik lehettek a magyar és török okmányok fordítói, valószínű azonban, hogy az udvarnál szolgáló magyarokról van szó. Ilyen volt például Illésy János tolmács, aki a tizenöt éves háború utóján fordította németre a beérkező török leveleket.47

Nem szorosan az 1601. évhez kapcsolódik, de tartalma és iratfajtája szempontjában érdekes okmánytárunk első darabja. Az oklevél 1600 tavaszán, április végén keletkezhetett. Dátumot nem vezettek rá, de a benne leírt események erre az időpontra utalnak. Az egri beglerbég személyi megbízottja, kethüdája (kahja, tihája) küldte Belgrádból. Ismert, hogy a magasabb török méltóságok a Portán, illetve a nagyvezír mindenkori székhelyén személyes ügyvivőket tartottak, akik egyrészt a felmerülő problémákat intézték, bonyolították uruk levelezését, másrészt eljártak a jobban fizető állások megszerzésében is, mind uruk, mind annak valamely embere érdekében. A hódoltság területéről kevés hasonló oklevél maradt fenn. Legutóbb Fodor Pál dolgozott fel egy iratcsomót a 16. század közepéről.48 Az oklevélből tulajdonképpen megismerjük a kethüda hivatalt betöltők minden feladatkörét.

A legfontosabb ezek közül bizonyára a fizetett katonák zsoldjának előteremtése volt. Mint az alábbi iratból láthatjuk, a birodalomban igen nagy volt az infláció. A központi költségek az 1580-as évekre annyira megnőttek, mind a bürokratikus apparátus, mind a túlméretezett hadsereg fenntartása miatt, hogy az oszmán pénzügyi kormányzat megoldást keresve, az akcse leértékelésével kísérletezett.49 Azonban a nyugatról érkező olcsó ezüst, majd a tizenöt éves háború a helyzetet egyre kilátástalanabbá tette. Az oklevél nagyon szemléletesen mutatja be, hogy milyen "közelharcot" kellett vívnia egy kethüdának, hogy
a szükséges pénzt, megfelelő minőségben - esetleg Ragúza évi adójából - meg tudja szerezni a többi követelődző orra elől. Szintén az oszmán állam anyagi és morális romlását, a központi hatalom gyengülését mutatja a kethüda biztatása, hogy az egri pasa ossza szét a közelében lévő szultáni hász birtokokat az emberei között.

A tárgyalt iratból hallunk arról is, hogy Szolnokon a pénteki ima lebonyolítására szolgáló dzsámi épült, melynek alapítványához az egri pasának is köze volt. Az is elképzelhető, hogy ő vagy valamely elődje építhette azt.

Fontos szerepet játszott a kethüda abban, hogy elöljárója klientúrájának jól fizető állást biztosítson. Ezek aztán az új pozíciójukban sem feledkeztek meg jótevőjükről, s így jöttek létre azok a hatalmi csoportosulások, amelyek egy-egy frakciót alkotva behálózták az egész birodalmat, s magát a fényes Portát is. A jelentésből az is kiderül, hogy az egri pasának a tartományától távol, Zomborban is voltak érdekeltségei. Dávid Géza tanulmányaiból ismert, hogy egy-egy család milyen széles földrajzi térségben volt képes gazdasági pozícióinak megtartására.50

Utolsóként a friss portai hírek megszerzését, szállítását kell a kethüda feladataként megemlítenünk. A tárgyalt jelentésben két olyan birodalmi jelentőségű ügyről emlékezik meg, amelyek a kor történelmi irodalmát is érdekelték. Az egyik a portai lovas alakulatok 1600. áprilisi lázadása volt, melynek során megölték a nagy befolyással rendelkező kirát, egy Spanyolországból menekült gazdag zsidó nőt. A kira a szultáni hárem hölgyei számára folytatott vásárlásokat, majd megszerezte a pénzverés jogát is. Azért lett a lázadás áldozata, mert a portai alakulatokat rossz pénzzel akarták kifizetni.51 A másik összbirodalmi jelentőségű ügy Kara Jazidzsi lázadása volt keleten, melynek történetét a tanulmányban is említettünk.

Hogy a kérdéses okmány miként került a bécsi levéltárba, biztosan nem tudjuk. Valószínű azonban, hogy a levél kézbesítője a portyázó magyar katonák hálóján akadt fenn. Úgy járhatott, mint az okmányban is megemlített elődje, akit a kethüda értesülései szerint is az "útonállók" tartóztattak fel. A levél tehát nem ért célba, mint ahogyan a korábbiak sem. A kézbesítő vélhető tragédiája azonban egy fontos forrást adott a kezünkbe a határvidéki török pasák és a központi hatalom kapcsolattartásának történetéhez.

*

Végül az alább következő oklevelek közlési szabályait foglalom össze. Eredetileg az okleveleket a korabeli helyesírás szerint, betűhíven dolgoztuk fel. A munka során átírtuk és lefordítottuk a német és török okmányokat. Azonban figyelemmel kellett lennünk a forrásközlésnek helyet adó Aetas hagyományaira és olvasóközönségére. A könnyebb érthetőség kedvéért a magyar nyelvű iratokat a korabeli kiejtés, de a mai helyesírás szabályai alapján írtuk át. A neveket, helyneveket azonban az előfordulásuk szerinti állapotban tartottuk meg. (Mivel a számítógépes szerkesztés lehetőségei a korábbi szövegkiadásoknál nagyobbak, kísérletképpen a levelekből kihúzott szavakat is megtartottuk a szövegben.) A török és német okleveleket magyar fordításban közöljük, ahol fontosnak tartottuk az eredeti kifejezés visszaadását, azt a szöveg közben, néhány esetben lábjegyzetben mellékeltük. A török hely- és személyneveket a mai magyar kiejtés szerint írtuk le. Ahol szükséges volt az érthetőség kedvéért a szöveg kiegészítése, ott ezt - a szabály szerinti - szögletes zárójel közé illesztettük.

1. Az egri beglerbég52 kethüdájának jelentése urának 1600. május.

ÖStA HHStA Türkei I. Kart. 86. (1601. VII-XII.) Konv. 1. fol. 311. Török eredeti.

Moneytransfer, 15 thousand Forints arrived in Dubrovnik. Many thousand of transfer is soldiers’ pay. That sum isn’t enough, it’s need to send more from Istanbul. Polish soldiers are fighting against Mihai. The archduke Maximilian gives help to Voivode Mihai. The Turk army have fought against Kara Yazýcý in Anatolia.

Belgrade, May 1601. (?)

Boldogságos és nagylelkű szultánom53 nemes lábaporához szolgá[d] jelentése a következő: Tutszak Gazanfer aga kezéből most kaptam szultánom nemes leveleit. Nemes tartalmuk szerint bármit is megparancsolsz, szolgád megértette. Megparancsoltad, hogy juttassam a szerdár őméltóságához a barátság[odat kifejező leveledet], egy másodpercet sem késtem, beterjesztettem őnagyságánál. Ezek elolvasásakor azonnal írtak leveleket, mind a pénz (hazEEne = kincstár) mind pedig az ellátmány ügyében, s azokat innen el is küldték. Amikor a [levél vivője] Dimitrokcsa közelében, egy Barszul nevű helyre ért, egy útonálló kurafival (quttE2‘u t-tarEEq harE2mzE2desine rast gelüb) találkozott, s a nevezett szegényt (Tutszak Gazanfert) megölték. Az arról jövők hozták ennek a hírét. Ezenkívül két-háromszor írtam s küldtem leveleket. Nem tudom, hogy boldogságos jelenlétedhez eljutottak-e? Ha a pénz és az ellátmány ügyeire kérdeznél, boldogságos szultánom, [azt válaszolom], hogy az ellátmányt többnyire kiadták s a kocsikra felpakolták. Tudatom boldogságoddal, hogy kiadtak harminc ezer jó pénzt (sikke-i hasene), [de a dolog] leállt, mivel arra utasítottál, hogy 84néhány új oszmání akcsét szerezz.94 Ilyet nem kaptam, mivel hogy ott oszmání akcse nem található. Mind ezen szolgád, mind pedig Ali efendi szolgád, a nagyvezír őfelségével együtt különösen követelőztünk és tolakodtunk, de oszmání akcsét nem kaptunk. Most viszont rendkívüli (müsteqill) követ érkezett azzal a hírrel, hogy 84a dubrovnyiki pénzszállítmányt (DubrovenedEEk hazEEnesi), amely összesen 15 ezer forint, kiadták, amelyet négy-öt nap múlva elindítanak Belgrádba,94 amelyből ahány ezer akcsét csak fel tudunk venni, azt mind a zsold számára különítették el.

Ezenkívül Sehirköj (8AE2rköy)54 adójából is úton van hét-nyolc ezer darab jó pénzérme, amelyet várhatóan szintén zsold számára rendelnek. Bízok az Istenben, hogy tíz napon belül megérkezik. Biztosítalak, hogy amint befut, azonnal [magamhoz] veszem és odaküldöm. Ez ügyben boldogságos szultánom, ne kételkedj komolyságomban (ciddE2gum E7ekmeyesiz iken), azonban sokkal több pénzre lenne szükség, az kellene, hogy a Portáról az egész kincstárat elküldjék. Ha a kincstár a korábbiakhoz hasonlóan állna, [a pénzt] már jóval korábban felvettem és elküldtem volna. Boldogságos szultánom - légy egészséges -, nyugodjál meg, hogy bármilyen módon is kivitelezhető, illetve lehetséges lesz, az ellátás és a pénz megérkezésekor az ott lévő gázik55 egységei törekedni fognak az [irántad] érezett vonzalmuknak hangot adni. A parancs azonban a boldogságos szultánomé.

Szolgája, Hadzsi Haszán kethüda56

Istenben bízva bizonyosnak tartom, hogy a pénzt és az ellátmányt öt, tíz napon belül útnak indítják hozzád. Most pedig a boldogságos szultánom kegyelmedtől azt kérem, hogy a mostanáig tartó késlekedést ne tartsad a mi gondatlanságunknak és figyelmetlenségünknek, tudott az örök Istennél, hogy szemünkre még álom se jött. Ali efendi is pénztelenül ment el most, és tért haza. A pasa őfelsége (belgrádi beglerbég?) is a legtökéletesebb módon tevékenykedett, konfrontálódott (duru9Aup), a szerdár őnagyságának57 nem hagyott egy pillanatra sem nyugtot, éjjel nappal emberesen fáradozott. Most pedig boldogságos szultánomtól azt kérem, méltóztassál abban fáradozni, hogy itt minden dolgodat idejében és bőségesen ismertesd. Boldogságos szultánom, ott tifelétek amennyi szultáni hászbirtok csak van, azokat juttasd saját embereid használatába és kezelésébe. Ebben az évben a korábbi defterdár őnagyságának a nyugállományba vonulása alkalmából egy falut adtak a hászbirtokból 400 gurus értékben. Ha rákérdeznének arra, hogy [miért adtad az embereidnek] használatra [a szultáni hász birtokot] a fenti ügyre itt mindenki emlékezni fog, bár nem hiszem, hogy bármit is szólnának.

Moldva országának követe megérkezett, és arról tudósított, hogy Lengyelországból elég sok katona [jött] és Bogdán (talán Vitéz) Mihály nevű átkozott ellen támadást indítottak. A boldogságos szerdár őnagyságának azt is jelentették, hogy a bécsi királytól pedig Maximilián nevű átkozott herceg egy bizonyos mennyiségű sereggel az átkozott Mihály segítségére ment. Boldogságos szultánom, a szerdár őnagysága nemes óhaja az, kegyelmedtől megállás nélkül érkezzenek ide a hírek. Kanber bég őnagyságának 40 ezer akcsényi nyugdíjat utaltak ki, ezen kívül Sejh Ferhád efendinek, a prédikátornak (vE2‘iz) és tanácsadónak (nE2sih) is negyven [ezer] akcsényi nyugdíjat rendeltek; a kinevező irataik (berE2t) kiadása folyamatban van. Ha Szálih aga szolgád iránt érdeklődnél, ő jelenleg ágyban fekvő beteg, fekszik. Boldogságos szultánom, Szená efendi egy kis figyelmességet (se‘E2det) kér nagyságodtól, ha alkalmat találsz arra, hogy az elküldésével jóindulatodat kifejezzed, rendkívüli megelégedésére fog szolgálni. Ezen szolgádat magadhoz hívtad, amikor a szerdár őnagyságától engedélyt kértem arra, hogy a pénzszállítmánnyal elmenjek, azt a választ adta, hogy 84amíg nem jön valaki a helyedre, nem kapsz engedélyt.94

A kethüda bég58 parancsot kapott arra, hogy az eszéki párkányt felégető ellenség ellen induljon. Innen elment és mostanában a Dimitrokcsával szembeni Tvarnik59 nevű helyen a hadsereg összegyűjtésével foglalkozik. Jahja kethüdá szolgád megkapta a portai mütefferrika állást, ismételten nem kell kérelmezni. Amikor beadtam a szolnoki nemes dzsámid kegyes alapítványára vonatkozó ideérkezett kérelm[edet], azt válaszolták, hogy egy-két napig várakozzunk.

Boldogságos szultánom, a portai ügyekről [szólván], az előkelő szolgák (qul-i ‘azEEm) között általános felkelés tört ki, bementek a szultánhoz, előhozták a zsidó asszonyt, követelték a kirának60 nevezett jól ismert átkozottat, majd megölték [azt]. Megtaláltak a kezében néhány tezkerét,61 mely Halil pasától62 származott, [amiért] Halil pasát le is váltották. Helyére Háfiz Ahmed pasa került. Történt még néhány ehhez hasonló dolog. Ezen szolgád a portáról jövőktől értesült arról, hogy ott általános felkelés tört ki. Így vedd figyelembe! Csak az ima maradt hátra. A [fenti] így igaz!

Boldogságos szultánom, Musztafa szubasi is csókolja a nemes kezedet, végtelen üdvözleteit és imáit jelenti. Így igaz!

Boldogságos szultánom, a tevék közül néhány elpusztult, néhány megmaradt. Küldj egy nemes levelet, hogy szolgád, a tevehajcsárok basija (sE2rbE2n ba9AFD) ne akadályozza, hogy az ellátmánnyal együtt Budára menjenek, s mindnyájan a hadjárathoz csatlakozzanak.

A nemes levélben Ali efendit is említsd meg, azért, hogy egy bizonyos mennyiségű útiköltséget felvehessen, ezt [levelet] szolgádnak, a tevehajcsárok vezetőjének kell átadnom, majd pedig az útiköltségek után nézek.

Boldogságos szultánom, amennyi lovunk, holmink, foglyaink csak Zomborban voltak, az ellenség mindet elragadta. Egy-két harcostársunk is csak nehezen menekült meg egy szál ingben glóriában (E7FDplaq ton gönlek ile). Ez ügyben, hogy micsoda helyzetben vagyunk, Allahon kívül senki sem tudja. A magasságos Allahban bízva a pénzszállítmánnyal Ahmed aga szolgád is szultánom lábaporához fogja az arcát dörgölni, ez biztos. Ali efendivel együtt ezt intézi. Így igaz!

Ha a portai ügyekre kérdeznél, Halil pasán kívül senkit sem tettek várakozási állományba (ma‘zul), az ő helyére Háfiz Ahmed pasa harmadik vezírt nevezték ki. A zsidó asszony nevű átkozottat megölték. Mifelénk hatalmas hadjárat indul. Jön az egész hadseregünk, közeledik. A janicsár aga63 több mint húsz napja elhagyta Isztambult (DDslE2mbol), s az úton közeledik. Arra, hogy a boldogságos őfelsége, a méltóságos padisah hadjáratra [menő] iszlám hadserege milyen mértékben fáradozik és igyekszik, azért, hogy minél előbb megérkezzék, nincs megfelelő kifejezés és kívánatos leírás. Az isztambuli szolgáknak (portai alakulatoknak) e pillanatig kiosztották az összes zsoldot, az emeléssel együtt, akik azonnal elindultak és közelednek. A túloldalon (Anatóliában) egy Jazidzsi nevű hűtlen személy 10 ezer lövészt (tüfenk-endE2z) gyűjtött maga mellé. Amikor Maras beglerbégje, Ali pasa és Mehemmed pasa - Szinán pasa szerdár fia -, akire a szerdárságot bízták, egy bizonyos nagyságú sereggel ellene ment, hatalmas csata és összecsapás bontakozott ki.64 Mehemmed pasát a lábán puskalövés sebesítette meg, Csákir kethüdá és Ali pasa is vértanúvá lett. Mivel a hatalmas bégeink közül két híres bég is elesett, ezért az átkozott a jól ellátott hadseregével hátát egy hegynek támasztva a helyszínen maradt. Azonban parancsot adtak ki, hogy egy nagyobb hadsereggel induljanak ellene. Ha más dolgok történnének, azok a boldogságos [lábad] poránál is ismertek lesznek.

Címzés: A boldogságos uram, Eger beglerbégje lába porához, [legyen] jó egészségben!

Pecsét: Músza fia Haszán, a szegény85

2. Mehmed kethüda ismeretlen személynek. Nándorfehérvár, 1601. február 11.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 327.

KE2hya Mehmed to an unknown person. The army of the Sultan is going to come from Turkey with the Tartars. Before the attack it’s possible to negotiate about the peace. He wrote the same last year, but the imperials didn’t take it seriously. He urges that the peace between the two imperials would be efficient. He sent a white carpet as a present to Duke Mercoeur by his servant named Matyas Bottka. An atlas-lined panther skin was given to the adressee.

Belgrade, 11th February 1601.

Mi, Mehemett Aga, ki az hatalmas és győzhetetlen Török Császár vezérének, úgymint Ibrahim basának Tihaja és minden külső és belső dolgaiban fő gondviselője. Köszönetünk és minden tisztességes atyafiúságunknak barátsága után. Továbbá édes vitéz atyámfia és barátom a minap is küldött kegyelmednek egy levelet, kegyelmed atyafia felől, úgymint Dorko asszony felől, ím még ekkoráig módom az fölküldésében nem volt, de várom, hogy az idő múljék, mindjárt fölküldöm kegyelmednek igen szép tisztességesen. Kegyelmed azt ne gondolja, hogy gonoszul tartanám, hanem igen szép tisztességesen tartom az kegyelmed tisztességes atyafiúságát és barátságát tekintvén. Ennek előtte is, úgymint ez elmúlandó esztendőben kegyelmednek, s mind pediglen az uraknak sokat írtam, de ezután immár nem írok, mert az én szómat nem hiszi kegyelmetek, de ha tavaly is szómat fogadtátok volna, bizony sokat használtatok volna vele. Kit, minthogy magatokra hagyok, hogy pediglen igaz az én mondásom nem volna, mindenek szentekre teljesednek. Azért más ti lássatok míg az hatalmas Császár ki nem jön miképpen az én kegyelmes uramnak kedvét keressétek, mert minden szándéka és akarata kétség nélkül ez esztendőben kijönni. Az tatár[kán is] hamis útban vagyon immár kijött országából, azt kegyelmed ne gondolja, hogy én kegyelmednek hiábavalót szólanék, mert mint hogy tavaly mindeneket kegyelmednek megírtam igazán, s nem híve kegyelmed, de végre tudom bizonnyal, hogy eszében jutott kegyelmeteknek. De lássátok ti tudjátok mit cselekedtek, de még sokszor megemlegettek engemet. De mégis az sok szegény megnyomorultaknak megmaradásáért intlek benneteket, hogy az én kegyelmes uramat megkeressétek, most vagyon az ideje. Én is pediglen az két Császár között való dologra tekintvén az sok szegény megnyomorultakat, jó törekedő leszek, ha mit én pediglen az én kegyelmes uram megáll benne. Tudom én, hogy azt gondoljátok, hogy az töröktől valamit elvehettek beljebb-beljebb jönni akartok, de végre ha meg tekintetek magatokat igen kijjebb estek, de bizony keveset mérhettök az töröktől, de legyen úgy, az mint Isten akarta. Ím egy szép fehér szőnyeget küldtem az én rabomtúl Bottka Matthiastúl, mely szőnyegen az én kegyelmes uram ő maga imádkozott, bizony igen szép morha, kegyelmed akármely úrnak is bízvást merné ajándékozni. Küldje Tukatj Merkurinak Bottka Mattiassal egyetemben, és kegyelmednek magának egy szép párducbőrt, atlasszal béllettet. Ím Pálffi Tomássnak és Bottka Matthiásnak 300 fegyverderékban vagyon sarcok, ismét tíz magamnak való fegyverderékkal, 10 kit puska meg nem jár és tíz gyöngyházzal rakott puskában. Kérem kegyelmed, hogy kegyelmed az behozásában legyen jó segítséggel neki. És ismét, ha mit kegyelmednek itt köztünk való morhát kíván rabtúl az kegyelmed és kegyelmetek barátságát tekintvén kihagyjuk vinni. Isten velünk. Adatott Nándorfejérvárat, Böjtelő hónak 11. napján 1601.

3. Sabán koppányi szandzsákbég Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitánynak. Koppány, 1601. április.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 332.

Saban the sanjagbey of Koppány sent a letter to Grand Vizier Ibrahim about his agreement with Nádasdy. Six or seven hundred free Haiduks burned up the bridge of Szekszárd and the palisade of Tolna. Saban has an awkward position for this reason, because he has written to the Turk leaders, that Nádasdy has guaranteed to prevent the Haiduks being along the river Danube. The Haiduks’ actions could finish the negotiation of peace.

Koppány, April, 1601.

Nagyságos és tekentetös úr, köszönetömnek és szolgálatomnak utána, magam ajánlását írom kegyelmednek mint vitéz uramnak és barátomnak.

Továbbá hozzák énneköm az Nagyságod levelét Szent György hovának negyedik napján, kit igön akarom, hogy Nagyságod megküldötte, mert mindenfelé írtunk volt ez előtt való végezésönket és ők is igen várták. Az olajbeköt is oda alá küldtem vala, és Nagyságod jó akaratát mindenképpen felírtam vala és alá küldtem az hatalmas császár vezérének, Ibrahim pasának. Azért még az olajbek oda vagyon, azt is írja Nagyságod, hogy Murat pasának levelet írtál. Isten éltesse Nagyságodat, szintén helyen cseleködted, úr moldon fogtad az dolgot, hogy vezér Murat pasának levelet küldtél és ő általa legyön minden végezésönk. Ezt is akartam Nagyságodnak tudtára adnom, hogy az török urak, pasák és egyéb urak előtt vétköm vagyon, hogy mindenöknek azt írtam vala, hogy az Dunán alá szabad legényök nem járnak, ha megyön is tíz, húsz vagy harminc vagy ötven, de annak fölötte nem megyön, mört Nagyságod azt mondotta vala. Én is Nagyságod szavához képöst mind az uraknak úgy írtam vala, de énneköm szekszárdi béktűl levél jűve, hogy Tolna alá hat-, avagy hétszáz szabad legény Tolnai palánkra reá mönt volt, és annak utána szekszárdi hidat megégették. Az mi csatázóink is elég hidat megégethetnének, de azzal az szegénségnek csak munkát tesznek. De én is az szekszárdi béknek így írám és az uraknak; most Nádasdi uram oda fölvagyon, azért az ő alá jüvésök az ő hírével nincsen, mert az ő akaratából nem jű és ezután sem megyön alá. Kéröm Kegyelmedet, mint nagyságos uramat, hogy ha akarja Nagyságod, se az én töreködésöm, se Nagyságod járása hejában ne legyön, hanem az Dunáról az szabad legényöket fölvitessétök, mert meddig az szabad legényök az Dunán járnak, az békösség levésének moldot nem találunk. Mert oda alá vezér Ibrahim basának megírták az urak ő Nagysága is mindjárást onnan alól Memhett Kiháját az haddal, ezekké fölküld, mert tavaly is szintén ilyenképpen cseleködének az szabad legényök, azért az békösségnek végére nem mehetnénk. Kéröm azért Nagyságodat, mint nagyságos uramat és barátomat kegyelmedtűl lehete avagy szintén az hercegnek írod-e, hogy
ő tüle legyön az hagyás, hogy az szabad legényök fölmönjenek. Ha penig az szabad legényök ezt cseleködik, amit most keztek cseleködni, tehát az mi töreködésönknek semmi helye nem lészön az én hitömre jó barátom. Nem azért írom ezt Nagyságodnak, hogy azok minekönk ártanának, és az mi ártásunkért írnám, hanem mivel Nagyságod aztalán sót, kenyeret öttem és Nagyságoddal mindenök felől szépön szóltunk és végeztünk. Nagyságod töreködése és az mienk is hejában ne legyön, kéröm Nagyságodat, hogy ennek is válaszát írja meg énneköm, és küldje meg Nagyságod mindenképpen. Isten éltesse jó egészségben Nagyságodat. Költ Koppánban ma szombaton 1601 esztendiben. Én az .. Istennek akaratából az hatalmas és győzhetetlen török császárnak híve és szan Saban szancsog békje.

4. Mátyás főherceg Nádasdy Ferencnek. Bécs, 1601. április 18.

MOL á85 19. fol. 3-4. Német nyelvű eredeti.

Archduke Matthias informs Ferenc Nádasdy, that he has received his letter concerning the peace initiatire of the bey of Koppany. He intended to di the Haiduks from the Habsburg army, but the Turks keep on carrying out raids. Nádasdy is required to send Pasha Murad’s letter to Vienna. Vienna, 18th April, 1601.

Mátyás, Isten kegyelméből Ausztria főhercege, Burgundia hercege, Tirol grófja etc.

Különösen kedves, tekintetes uram, amit neked a koppányi bég a békére vonatkozóan írt, s azt, amit te neki válaszoltál, folyó hó 15-én küldött írásodból megértettük. Ennek megfelelően, ahogyan ezt elmondtad, az összes határainkra szigorú utasítást adtunk ki, a hajdúk elbocsátása ügyében. Ezzel szemben azonban azt találjuk, hogy a törökök a portyáikkal, rablásaikkal nem hagytak fel, ahogyan március végén is a fehérvári törökök Győr és Komárom között szegény halászokat és más foglyokat vittek el, akiket azok (hajdúk) Győrig üldöztek, s ahogyan a listádról kiderült, kettőt levágtak, s tízet elfogtak, majd bevitték őket Győrbe. Ezt megfelelő alkalommal a bég értésére fogjuk adni. Amit pedig Murád pasa neked írt, azt is tudasd velünk, mivel Eörsi Péter jelentette nekünk, hogy ő küldte a pasa válaszát neked. Ezt azonban, mivel nekünk nem érkezett semmi tőled, kétséggel fogadtuk. Ezenkívül legyen veled szíves jóakaratom!

Kiadtam Bécs városában április 18-án, 1601-ben.

Mátyás főherceg.

5. Nádasdy Ferenc Mehmed kethüdának. Bécs, 1601. május 5.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 325-326.

Ferenc Nádasdy to KE2hya Mehmed. Nádasdy hasn’t received Murad’s letter, which was a reply to Nádasdy’s letter from Bratislava. Nádasdy was willing to make peace. The imperial deputation is waiting in Vienna for the date of the negotiation. The venue is Esztergom. Nádasdy insists on KE2hya Mehmed’s being at the negotiation.

Vienna, 5th May, 1601.

Nagyságos úr, nekünk ismeretlen úr barátunk. Sok köszönetünknek és minden hozzánk illendő barátságonknak ajánlása után. Az Nagyságod válaszát, az mi Vásárhelrül írott levelönkre, megküldé nekünk az koppányi Saban bég ő kegyelme, kiből az Nagyságod kívánságát értem, hogy az én levelem mellett, melyet az fővezér Ibrahim pasának, ő Nagyságának írtam vala. Nagyságod, mivelhogy ember nem volt az levél mellett nem merte volna beadni, mely Nagyságod levele elég késen jutott mihozzánk, ki miatt egyik okból előbb emberünket Nagyságodhoz nem küldhettök. Más az, hogy nem tudom micsoda gonosz szerencsátlanság találta az útban az embert, az kinek az Nagyságos Murat pasa válaszát, kit az mi Posonból írott levelönkre tett volt, Esztergamból minekünk kellett volna hozni, de az levél ez óráig is soha mi hozzánk nem jutott. Nem tudjok vízbe holt-e, gonosz emberek miatt veszett-e el útában, de az én hitemre tisztességemre írom Nagyságának, hogy eltévedött az levél, és ha mi késedelem esett, másik okból esett. Kit az végre írok Nagyságának, hogy hitem szerent igaz szívvel és jó emberséggel indoltam el ez dologban, semmi gonoszság szívemben nem forogván, s úgy is akarok ez dologban végik, Isten akaratáből előmenni, az jól kezdett dolognak jól véghez vitelében. Immár penig sok ideje, hogy az ő fölségek ez dologra rendelt emberi itt Bécsben mind együtt vannak és Pecz uram is, kit császár ő fölsége, csak ez dologért bocsátott alá, itt jelen vagyon és most is csak az megnevezett dologért várakodik, várván az egyben való jutásnak napját. Im azért ez levélvivő emberünket az mi kegyelmes urunk Mattias herceg ő fölsége böcsöletes igaz hitlevelével Nagyságodhoz, az Nagyságod kívánsága szerent elküldöttök, kit Nagyságod vigyön elejben az Nagyságos fővezér Ibrahim pasának, az mi előbb írt levelönkkel együtt, mert nem ismerjök szükségesbek lenni, hogy mást ismég írjonk ő Nagyságának. Holott ezelőtt irtonk mindenekről, ki Nagyságodnál vagyon és Nagyságod az maga ajánlása és írása szerent tisztességgel és hamarsággal bizonyos dologgal bocsássa vissza az mi emberönket, hogy az kétség távozzék el egymás közül. És Nagyságod bizonyos napot is nevezzen, melyen az Ibrahim pasától
ő Nagyságától, az arra rendeltetett követek, Esztergamban el fognak érközni, hogy az én kegyelmes uram arra választott emberi is, akkorra fogyatkozás nékül jelen lehessenek. Ő Nagysága is penig Ibrahim passa, mindenekbe hasonló hitlevelét küldje, ezen mi emberünk által az én kegyelmes uramnak, az mint az Saban béggel való végezésönk azt tartja. Nagyságod penig ez dologban úgy gondolkodjék, hogy mi Nagyságának azt tanácsoljok és ugyan kérjök is Nagyságodat hogy Nagyságod ugyan maga legyen jelen ez dolognak végezésében. Holott elhittök az Nagyságod írásából, hogy Nagyságod szegény nyomorultakra tekentvén örömest munkálózik az jó végezésbe. Mi haszna, ha oly emberek fognak ez dologban jelen lenni, az kik csak színnel fognak abban munkálódni, mert én az én igaz hitöm szerent igazán töreködöm benne. Nem az végre penig hogy örömest az mezőn nem for forgolodnám, sőt az vitézlő rendek csak mind azt kívánnák, holott bizonnyal írhatom Nagyságának, hogy ez idén Isten segetségéből minden dologban jó módonk vagyon, de az mint Nagyságod is írja, az Isten elejben kell jutnonk, és nem az magonk hasznát, hanem az szegeny nyomoroltak állapatját kell ebben meg gondolnonk. Nagyságod azért fogjon ugyan valóban ez dologhoz, és ne is késlelje míg az hadak elérköznek. Legyen Isten hírével addig jó vége az dolognak, én az én hitemre és emberségemre elhiggye Nagyságod, igazán jó szívvel töreködöm, az jó békességben. Isten velünk.

Költ Bécsben, Szent György hónak 26. napján az o kalendárium szerent: 1601.

6. Nádasdy Ferenc Mehmed kethüdának. Esztergom, 1601. május 15.

ÖStA HHStA Hungarica Fasc. 140. fol. 61.

Ferenc Nádasdy to KE2hya Mehmed. Nádasdy sent his servant to Grand Vizier Ibrahim with the imperial contractual letter. Nádasdy and beylerbey Mehmed agreed on the date, the venue and the persons of the negotiation.

Esztergom, 15th May 1601.

Ad Mehemett Tihájám

Nagyságos úr nekünk ismeretlen barátunk. Köszönetünknek és minden hozzánk illendő barátságunknak ajánlása után. Im az Nagyságod kívánsága és irása szerent alá bocsátottam az Nagyságos fővezér Ibrahim pasához emberemet, az én kegyelmes uram hitlevelével egyetömben. Ma penig szemben levén az Nagyságos budai Mehemett pasával, megalkottunk, az napról és helyről és az szemelyők felől is, az mikor, hol és kikkel, Isten segetségéből összegyűlvén, az jó békességnek végezéséhöz kezdhessünk. Azért Nagyságod immár az dologgal semmit ne késsék, hanem az mint Mehemett pasával, ő Nagyságával egymás között elvégeztök, az szerent siesse az hitlevelet Ibrahim pasátúl, ő Nagyságátúl, ez mi emberünktűl megküldeni. És maga is Nagyságtok, az elvégezött napon és helyön, az végezés szerent jelen levén, Istennek segedségéből az jól kezdött dolgot vigyük jó végre az sok szegényöknek szerencsájával. Isten velünk. Költ ez levél Esztergamban, Pünkösd havának ötödik napján, az o kalendáriom szerent. 1601.

7. Mehmed kethüda Nádasdy Ferencnek. Nándorfehérvár, 1601. május 19.

MOL á85 191. fol. 13.

KE2hya Mehmed to Ferenc Nádasdy. The KE2hya is staying with 80 thousand soldiers at Osijek. He wants to go to the venue of the negotiation by small boat. If Basta’s army attack in Transylvania, the Turks will do it too. In that case the negotiation will be finished.

Belgrade, 19th May 1601.

Mi, Mehemet aga, ki az hatalmas és győzhetetlen török Császár vezérének, úgymint Ibrahim pasának tihája és minden hadakozó dolgaiban fő gondviseleője. Nagyságos úr nekönk ismeretlen úr barátunk. Köszönetönk és minden hozzánk illendő barátságos szolgálatunkat ajánljuk Nagyságodnak. Az Nagyságod jámbor követe, úgymint Ballagh, az én kegyelmes uramhoz jőve, és az Kegyelmed izenetit az én kegyelmes uramnak emberséggel megbeszélle. Azért, mikor az Nagyságod embere ide érkezett immár, akkor én magam nyolcvanezer emberrel kinn voltam sátorban. Az Nagyságod kívánságát megértettök, hogy Nagyságod minket kíván ennek az fő dolognak tractálására. Minthogy pediglen ilyen fő dologra nem szükség erővel menni, az ha mellettem való hadat Oszéknél hagyom, és az hozzám nem illendő, hogy kocsin menjek, hanem minthogy az Nagyságod embere az Dunán jött alá mi is azonképpen az Dunán megyönk föl. Minthogy pediglen egyik proffuntunkat az vizen Egerben bocsattuk, és másikat Kanizsára, itt mást készen sajkánk nincsen. Ha valami kevéssé késedelmünk lessen, Nagyságod azt gonosznak ne tulajdonítsa, mert Nagyságod abban kétséges ne legyen, hogy elmúlatnám, mert azt igaz emberséggel írom Nagyságodnak, hogy szívem szerent akarok az szegény megnyomorultakra való tekentetből ebben az fő dologban eljárni. Im mást pediglen mindenfelé meghattuk az végekben és parancsolatoknak kültönk, hogy békével legyenek, semmi oly dolgot ne indétnak ki az békességnek bomlására legyen, csak Nagyságtok is békével legyen. Az én Kegyelmes uram hitlevelével pediglen az Nagyságod emberét rövid nap elbocsátjuk, mi is mindjárást utána indulunk. Megértettem pediglen az Nagyságod leveleiből, hogy Nagyságod tiszta szívvel törekedik az szegény megnyomorultakra való tekeltből, kiért az Isten Nagyságod kétség néköl mind ezen ez világon s mind az másikon jót ad. Minthogy ennek előtte is az jó dolognak elvégezéséhöz visszavonó nem voltam, bizonnyal elhiggye Nagyságod, hogy ezután sem leszek. Miért, hogy az sok szegény megnyomorultak jót mondjanak utánam, mert az más világon csak ez leszen ez enyim, ha az szegény megnyomorultakkal jót cselekeszem ezen ez világon. Továbbá erről is kelletek Nagyságodnak írnom, hogy értettök az Mihály vajda mellé hadat adott az Római Császár Ő Fölsége, Erdély országra. Úgy vagyon, hogy mi is hadat kültönk oda, de az mi hadunk semmit sem kezd, csak Nagyságtok is parancsolatot küldjön, hogy valamit ne kezdjen, mert mi erős parancsolattal meghattuk az mi hadunknak, hogy míg Mihály vajda valamit nem kezd veszteg legyenek, de ha valamit kezd, leszönk mi az Isten előtt teszönk tudomást, mert mi az mi hitönknek igaz urai akarunk lenni. Mert az ki Erdély ország ellen vét, az hatalmas Császárunk országa ellen vét az, mert Erdély ország az hatalmas Császár köntöséhöz ragaszkodott. Azért kérem Nagyságodat mint, hogy mi vagyunk Nagyságoddal egyetemben, ennek az fő dolognak közben járója, azt az hadat leszallétassa Nagyságod, hogy az frigynek ártalmára ne legyen. Mi felölönk pediglen Nagyságod semmit ne kételkedjék, hogy mi oly dolgot indétanánk erről az részről, ki az békességnek ártalmára és ellenére lenne, mert az én Kegyelmes uram nem oly fejedelem, hogy hütivel játszék. Isten éltesse Nagyságodat. Datum, Nándor Alba 19 die May Anno 1601.

Mégis Nagyságodnak akarom megjelentenem, hogy ha az mi késedelmönk valamennyével halad, az Nagyságod valami gonoszra ne tulajdonítsa, mert mikor az Nagyságod embere ideérkezett, akkor sátorban voltam, mint ennek előtte is megírám Nagyságodnak. Mert ha én az szárazon mennék az mennyi had velem vagyon, mind eljőne velem, s majd mást gondolna Nagyságtok felölönk. Hanem sajkákon megyek, vagy kétszáz puskással, harminc avagy negyven sajkával. Nagyságod én bennem kétséges ne legyen, mert bizony szívem szerent és jó emberséggel törekeszem, és eljárok az dologban. Isten velönk.

8. Murád dijárbekiri beglerbég Nádasdy Ferencnek. Buda, 1601. június 4.

ÖStA HHStA Hungarica Fasc. 140. fol. 68-69.

Murad Pasha, Beylerbeyi of Diyarbekir to Ferenc Nádasdy. The negotiation was put off till Saturday after Whitsun. Nádasdy has protested against the Tartars’ robbery previously. Murad didn’t know about that, but he has sent several prohibitions of warfare to the surrounding castles. Murad protests against the arrest of a Turk messengers by the imperial soldiers.

Buda, 4th Juny 1601.

Mi, Murat Pasa: Az élő Istennek kögyelmességéből az hatalmas Török Császárnak vezérpasája Budán etc. Tekintetes és vitézlő Nagyságos úr, neköm becsületes fiam. Mindön hozzám illendő tisztösséges jó dolgokban szomszédsági barátságom ajánlásának utána. Megadák neköm az Nagyságod levelét, kiben emléközik Nagyságod affelől, hogy mi okokból kellött legyön ő fölségének az pinkösd napja után való szombatra halasztani, az Helembai-szigetben való szömben lételünket, hogy az Mehemmet pasának írott leveléből nyilvábban megérthetném. De mivel hogy akkor az Mehemmet pasa atyánkfia itthon nem levén, az ű levelét nem metszettem föl, de mindazon által, tudásomra lészön az is, és ha kívántatik arra is választ tehetünk ez után is, de annak várakoztatása miatt, nem akartam az levél hozót itt megkéslelni. Írta Nagyságod levelében, hogy bizonnyal elhinném, hogy ez dologban semmi vétök nem esnek, mert ez dologban Nagyságod igaz emberséggel, és jó szívvel fáradozott volna, az szegény nyomorultakért, mölyben sömmi kétségöm nincsen, és mölyet jól teszön Nagyságod. És Isten is meg áldja Nagyságod mindön lelki és testi jóvaival, hogy az szegény nyomorultakért, mindön jóban töreködik Nagyságod. Megértöttem azt is, ahol azt irja Nagyságod, hogy az tatároknak, és ez napokban az egyéb féle csavargóknak cseleködetjök, mind az kétfelől valók. Ez jól kezdött dologban, hogy minket meg ne fognának s, meg ne akasztalnának, mert Isten segitségéből egymással szömben jutván azon lönnénk, hogy mindön jókat végeznénk; és hogy semmire ne vetnénk, s úgy ne lönne az mint harmadévi is lött volt, hogy akkor fogyatkozás esött volt az dologban. És hogy sömmi halasztást ne tönnénk, se az hatalmas Császárra, se az fővezérre, hanem hogy az megnevezött helyre és napra teljes hatalommal mönnénk, mivel hogy az fejedelemtűl erre röndölt fő uraknak mindeön végezésre teljes és valóságos hatalmok leönne. Hiszöm Istent azért, hogy mi miattunk is nem lészön sömmi fogyatkozás, halasztás, hanem Isten segítségéből, mindön jónak röndelésére, végezésére mi is igyeközünk. Az mi azért az tatárok álhatatlan cseleködetjöket illeti, hogy arra tekintve meg ne szünnénk az el kezdött jó dolgokban, az hol azt írta Nagyságod. Mi arra azt feleljük, hogy az ki meg lött az oda vagyon, és elmúlt. mölyben Isten bizonyságunk, hogy nekünk sömmi vétkünk és sem hírünk, sem tanácsunk nem volt, ki felől ez előtt is írattunk egynéhány szót is. Török penig mi közülünk csak egy is nem volt, de ezöknek az ű cseleködetivel minket sem vádolhat uraságtok, mert ezök olyanok mint az éh farkasok. Ezöknek fizetésök az hatalmas Császártúl nem jár, és ahol mit kaphatnak, vagy töröké lészön vagy magyaré, de ha bír véle elviszi, mint minap szömünk láttára az pesti csordát is elhajták, s kit möntheténk meg tülök, s kit nem. Ezökre való képöst azért, holott az csata kimenésére tilalom volt kegyelmetöktűl, nem kell volt ismét szabadságot adni reája. De mindaz által az miatt sem leszünk bontók az jól kezdött dolgokban. és rövid beszéddel szólván, effelől is bizonyossá teszöm Nagyságodat, hogy az Nagyságos vezér kihája Mehemmet kihája is, hamar való napon itt fönn lészön az mint értöm. De hogy Isten segítsége által, ez fő elkezdött dolgunk szép módjával véghöz mehessön, ez ilyen dolgok felől parancsolat adassék uraságtoktúl, hogy ez dologban járó és küldetött embörink leveleinkkel föl, s alá járván el ne fogattassanak, igen kéröm Nagyságod és hogy az elfogatott is béköséggel vissza bocsattassék. Mert az dolgot így értsse Nagyságod, hogy az tatároknak ilyenképpen való cseleködetjök felől, hogy az szegénységöt ez napokban elhozták, panaszt levelünket küldöttük vala egy Oszmán nevű szolgámtúl az Nagyságos vezérpasának, hogy ő Nagysága föl vönné őket innen az földről, hogy ezök miatt ne lönne valami bomlás dolgainkban. És Oszmán nevű legény azért, jüvén jütt Székösfejérvárra, és ott is megparancsoltatott, hogy csata ki ne mönjön. Az követtűl is penig az Nagyságod embörétűl úti pöcsétös levél adatott kezében, hogy senki meg ne háborgathassa, de reá találván az katonák az váli völgyön mind leveleivel egyetemben elfogták, s elvitték. Ki nem méltó, s nem illendő dolog, mert az követségben járt és kegyelmetöknek is hasznos dologban. Annak okaiért kéröm Nagyságodat, hogy bocsássa és bocsáttassa mindönütt békösséggel vissza Nagyságod, mert ha kegyelmetöktül valamöly katona hozna minekünk ide levelet mi Isten oltalmazzon, hogy annak valami bántására lönnénk, mert tudjuk hogy sem hitünk, sem e..ségünk nem engedne. Valahová vitték azért ez én megnevezett embörömet Nagyságod fölkerestesse, és késödelöm nékül küldje meg Nagyságod. Effelől választ várok Nagyságodtúl. hogy én is érteközhessem tüle minemű véggel járt, és az levelekből is hadd értem meg, Annak okaiért nem küldöttek Fejérvárból kísérőt is mellette, hogy nem féltöttük semmi effélétűl, mivelhogy az magyar követnek is úti pöcsétös levele nála volt. Isten sokáig éltesse Nagyságodat. Datum Budae 25. die May. Sdm vetus Calend. Anno Domini 1601.

9. Ali csausz Nádasdy Ferencnek. Nándorfehérvár, 1601. június 6.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 329.

Cavus Ali to Ferenc Nádasdy. Nádasdy’s servant László Balog arrived in Belgrad and presented the imperial contractual letter. The Grand Vizier has discharged him back with the Turk contractual-paper.

Belgrade, 6th Juny, 1601.

Tekentetes és Nagyságos úr minden hozzám illendő tisztességes dologban való baratságos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint bizodalmas jó akaró uramnak. Az Nagyságod jámbor szolgája Balogh László, mikor ideérkezék Nándorfejérvárra az hitlevéllel, énnekem Nagyságod felől minden jókat beszélle. Nagyságodnak ho hozzám való jó akaratát is jelenté, kiért én is az miben tudtam és illett Nagyságodért örömöst szolgáltam neki. Innét az vezér ő Nagysága vissza bacsátá is meg hasonló hitlevéllel, az minemőt Nagyságodtól hozott, az mi nézi az itt való mastani állapotot Nagyságának beszélett felőle Balogh László. Ennek utána is az mibe illik örömöst akarok Nagyságának szolgálni. Isten áldja és tartsa meg Nagyságodat sok esztendeig jó egészségben. Ez levél költ Nándorfejérvárott, pünkösd előtt való szerdán, 1601 esztendőben. Nagyságodnak szolgál, Ali Csausz.

10. Murád pasa Nádasdy Ferencnek. Buda, 1601. július 2.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 5.

Murad Pasha to Ferenc Nádasdy. Murad doesn’t know anything about the reason of the KE2hya’s late arrival. The imperial deputation is waiting for the KE2hya’s arrival. The imperials are anxious about the great measure of the Turk army. According to Murad, the KE2hya will come with the army only to Osijek.

Buda, 1st July, 1601.

Mi, Murat Pasa: az élő Istennek kögyelmességéből, az hatalmas Török Császárnak Budán lévő szerdár és vezér pasája etc.

Mindön hozzám illendő tisztösséges jó dolgokban szomszédsági baratságomat ajánlom Nagyságodnak, mint tisztöletes vitézlő Nagyságos úrnak. Istentűl mindön jókat kívánok Nagyságodnak megadatni etc. Megadák neköm az Nagyságod levelét vitézlő fiam, ez mai vasárnap jó röggel, kiböl mindönöket által értöttem bűségösen. Möly levél most is az Mehemmet kihájának ennyi időtűl fogván való késödelme felől vagyon. Nem tudok azért Isten látja most is Nagyságodnak felőle sömmi egyéb oly bizonyos dolgot iratni, s mondani ennél, mölyet immár mindön felől látja Isten, hogy eléggé általlok én magam is. Maga egynéhány postáim vannak hozzaia küldettek, kik közül mi is fölötte igen csodálkozunk, hogy mind eddig is nem jüve meg csak egy is, hogy az kitűl mindön bizonyos dolgot érthettünk volna, és hogy ahhoz képöst Nagyságodat bizonyossá tehettük volna felőle, de immár hiszöm Istent, hogy hamar való napon az posták közül, valamely itt leszön mindön órában várom. És ez mostani küldött levelet is Nagyságodnak, mihelyön megolvastattam, azonnal bizony küldtön alá küldöttem postámtúl, és mellette én is írattam törökül is Mehemmet kihájának. Az mint ez előtt is megírattam azért, Nagyságod semmi oly véleködést egy csöppöt is felőlünk ne tegyön Nagyságtok, mert sömmi hiba sömmi fogyatkozás, csalárdság Isten tudja, hogy bennünk nincsen, hanem ez késödelöm hogy vagyon, de sömmih kára nem követközik ebből kegyelmetöknek egy szál is ez késödelömböl. Hanem ugyan mégis ezön kéröm Nagyságod jó fiam, hogy ha Immár ennyi időtűl fogva várakoztatok, mégis egy kevés ideig, s egynéhány napig várakoztassa Nagyságod az urakat, és hiszöm az élő Istent, hogy immár hamar való napon itt leszön. Ez késés miatt sömmi botránkozás ne essék azért kéröm Nagyságod közöttetök etc. Az csaták felől is penig mit írt legyön Nagyságod im értöm, de Isten bizonyságom, hogy sömmih híröm, tanácsom benne egy csöpp is nincsen, és ennél különben is ez felől nem értöttem. De mind azonáltal, ez ilyen aprólék dolog végett közöttünk sömmi ez veszés ne legyön. Mert az élő mindönható Isten engömet úgy segéljön, hogy ez nagy dolognak véghöz vitelében, s az békösségnek megszörzésében igazán, és tiszta szívvel lélökkel, mindön hiba és mindön fogyatkozás nékül töreködöm elejtűl fogván#, mind fottig s, ez,
s Nagyságod is édes fiam kérlek, hogy úgy törekedjék forgolódjék, s megadja ő szent Istensége kívánságunkat. Holott az levélnek végében azt írja Nagyságod, hogy ennyi időtűl fogva így tartóztatta Nagyságod ő fölségének hadat hiában, s miképpen köllessék számot adni Nagyságodnak róla ő fölségének. Megértöttem vitézlő fiam, de én is igaz azonképpen tartóztattam az mi hatalmas Császárunk hadát ennyi időtűl fogván, mert Istennek segítsége velünk levén, mindönképpen tiszta szívvel, lélökkel ugyanazon vagyok, hogy az sok háborúságot és hadat le szállíthassam. Noha az mi népeinknek is ki kölletik jűni, de az mint ez előtt való leveleinkben is egynéhányában megírtam Nagyságodnak, Eszéknél följebb az népet általan fogva nem hozza, hanem ott elhagyja, s ő maga egynéhányad magával jű föl etc. Én tülem azért vitézlő fiam, s az én nevemmel köszöntse Nagyságod fejenkint az vitézlő urakat, és ugyan igen kérjed én szómmal, hogy mégis egy keveset várakozzék ő uraságok az én barátságomért is. Ki mint bizony sömmi kárvallása nem követközik kegyelmetöknek, az mint ide följebb is elég bevőn irattunk, mind most, s mind ez előtt való leveleinkben. Isten sokáig éltesse Nagyságodat. Datum Budae, Anno Domini 1601. 22. die Juny Sdm vety Calendarium.

11. Oroszi András váci kapitány Nádasdy Ferencnek. Vác, 1601. július 11.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol 45.

Andras Oroszi to Ferenc Nádasdy. 2 thousand Tartars have been in the Pétervárad area to rob the region. The cause of the KE2hya’s late arrival is the rebellion by the Janissaries in Istanbul.

Vac, 11th July, 1601.

Alázatos szolgálatomot ajánlom Nagyságodnak mint kegyelmes uramnak. Az Úristentől kívánok Nagyságodnak minden jókat megadatni. Nagyságodnak azt írhatom, hogy az minemő embere vagyon Budán azt izente, hogy kétezer tatár Péterváradjánál vagyon, és minden igyekezetek az, hogy ide az Ipoly mellé jöjjenek rablani. Ez okaiért akarnak rablást tenni, hogy ha az mi nekünk itt rettentik. Tehát az frigy hamarabb véghez megyen, úgy végezett az vezérpasa vélek. Azt is izente ezen emberem, hogy ez ideig való késése ez a vezér tihájának, hogy oda le Konstancinápolban feltámadt volt az Jancsar Agának Dejakja, és volt ő ezered magával. Annyira, hogy ugyan tartományokot vettek volt meg, azért az Császár éjjel megüttette őköt, és az fő Jancsar Aga Dejakjanak is fejét vették. Immár ehhez képest átalan fogva mind az vezér és tihaja megindol, és feljön, de az tihaja csak egy napi járóföldön jön az vezér előtt. Itt Pesten alól két miföldön is vannak valami csavargó tatárok, azért átalán fogva, hogy rablást tesznek. Nagyságodat kérem, hogy Nagyságod ez én emberemnek szerezzen az Comissarius uraktól valami fizetést, mert bizony az magam költségével tartottam meg ez ideig. Isten éltesse Nagyságodat. Actum ex Vace, die 11 July Anno 1601. Nagyságodnak alázatos szolgája, Oroszi András.

12. Mehmed budai pasa Eörsy Péter esztergomi várnagynak. Buda, 1601. július 11.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 47.

The Pasha of Buda to Péter Eörsy. The correspondence between the two sides was dragged on. Nádasdy objected to the personality of the Turk messengers. Mehmed offered to the imperial deputators the negotiation with Archiduke Matthew in Pozsony (Bratislava).

Buda, 11th July, 1601.

Én, Mehemmet Pasa: az élő Istennek kögyelmességéből az hatalmas Török Császárnak fő helytartója, s gondja-viselője Budán, etc.

Vitézlő Szomszédom Eorsy Péter. Köszönetöm és tisztösséges szomszédsági barátságom ajánlásának utána. Istentűl jókat kívánok kegyelmednek megadatni, mindön házad népével egyetemben. Megadák neköm az kegyelmed levelével együtt kötve az Nagyságos Nádasdy Ferenc úr barátunk leveleivel egyetemben tis, mölyeket neköm, és az Nagyságos Murat pasának küldött, kikből mindönöket bűségössen megértöttünk. És im mismását küldöttük: és kéröm kegyelmedet, mint jó szomszéd úr barátomat, hogy mindjárást szolgáltassa ő Nagysága kezéhöz őket kegyelmed. Eddig is nem késleltük volna, de vártuk azt is, hogy az Deli Oszmánék szombaton föl vite leveleknek mását küldi ő Nagyságok Komáromból, és gondoljuk vala, hogy legyünk mind egyszer, s mind választ reájok, de mivelhogy késödésöket látánk, ez szegény embert nem tartóztatánk tovább itt, etc. Megértöttem penig az minemű szót nyelvvel tött kegyelmed Deli Oszmán és az Csesneir Ali kihája felől is. Kegyelmed azért megbocsássa, de mi ezöket nem egyébért küldöttük, hanem ezért, hogy ezök az posták föl, s alá: s, had értsön nyelvvel is ti kegyelmetök tűlök. Mert ha ugyan követségre való választott embörök kívántatnának, találnánk tekintetösbeket is ezöknél, s becsületösbeket is, mind időre, s mind termetre, de ez az oka, nem egyéb etc. Ha kívántatik penig, és ha Mathias herceg ő fölsége hitlevelét küldi énneköm, szintén én magam szömélyöm szörent is, fölmegyök emberségömre hozzája, ha Bécsben akarja vagy penig Posomba is, ez dolog végezetésére. Elhigyje ti kegyelmetök beszédömet, hogy azonnal bízvást fölmegyök, mert tudom hitötöknek erős voltát. Légy jó egészségben. Iratott Budán 1601. Esztendőben, Szent Jakab havának első napján, hétfőn az o calendarium szörent.

13. Mehmed budai pasa Nádasdy Ferencnek. Buda, 1601. július 11.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 48.

Pasha of Buda to Ferenc Nádasdy. Four of the imperial deputators have left Komárom. Mehmed apologizes for the KE2hya’s late arrival. The Turks of Bolondvár have robbed the city of Keszthely.

Buda, 11th July 1601.

Mi, Mehemmet Pasa: az élő Istennek jó akaratjából, az hatalmas Török Császárnak fő helytartója, s, gondja viselője Budán etc.

Mindön tisztöletre, becsületre méltó, vitézlő nuvezetös és Nagyságos úr, N. F., énneköm szerelmes szomszéd vitéz úr barátom. Sok köszenetömet, és mindön hozzám illendő tisztösséges barátságomat ajánlom Nagyságodnak, és Istentűl, mindön kívánt jókat jó egészséget, békösséget, s jó szörencsét kívánok Nagyságodnak megadatni, etc. Vöttem az elmúlt hétfőn az Nagyságod levelét, kiből mindönöket bűségösen megértöttem az Mehemmet Kihaja felől írván, kinek késödelme miatt im értöm, hogy az uraknak vagy négye el is mönt onnan. És hogy az Nagyságos Peczcel, és többekkel még ott volna Nagyságod, és hogy azok is nem örömest késödhetnének immáron, hanem hogy el akarnának oszladozni. De mégis kéröm Nagyságodat, hogy én tülem mondjad köszönetömet fejenkint az uraknak fejen, és kérjed szerelmes vitéz úr barátom, hogy mégis Nagyságoddal együtt várakozzanak immár egynéhány napot, ha eddig várakoztak. Sőt az elmönt urakat is intsse készörítsse, és hía vissza levelében Nagyságod. Mert bizonnyal higyje Nagyságod, hogy az én igaz hitömre tisztösségemre, mitülünk sömmi kára nem követközik ti kegyelmeteöknek, mert Isten bizonyságom igazán mondom, hogy semmi csalárdságos gondolat nincsen bennünk. Sem sohová váraitok alá mönni nem igyeközünk, sem penig csatánkat egy felé is ki nem bocsátjuk. Hanem ha törtenet szörent az uraságotok népei jűnének valamöly vár alá, és azok után, ha ki köllenék űzőben mönnünk. De lám Istennek hála mostanság sem onnan, sem innen nem volt semmi csatah patah, hanem szép csöndesség vagyon közöttünk mind az két felől, etc. Im értjük ezt, hogy az bolondváriak az Kösztöly városát megrablották volna, de az élő igaz Isten bizonyságunk, hogy ide abban minekünk sem hírünk, sem tanácsunk, sem penig akaratunkból nem cseleködtek. Im mindjárást irattunk azért azok felől is, az szegény rabok felől, mihelyt hírt vöttünk az Nagyságod leveléből. Ez levéliratás közben penig érközék postán jűtt emböre is ide föl az Nagyságos Mehemet Kihajanak, tudni illik az füleki vén Csafer aga, ki minekünk is leveleket hozott, és az Nagyságos Zrínyi Györgynek is, Mehemmet Kihajatúl hozott levelet. Sömmit ne véleködjék azért uraságotok, mert általan fogva hamar való napon itt fönn leszön Mehemmet Kihaja. És ez füleki Csafer aga hogy elvált tüle, akkor költözik volt által ő is az eszéki hídon. Hiszöm Istent azért, hogy hamar való napon immár általan fogva itt leszön, és hiszöm az élő Istent, hogy ez idén mindön felől az had leszáll, kit úgy el hittünk, mint ki ha ugyan szintén véghöz is mönt volna immár. Csak ez kívántatik, hogy Mehemmet kihája is itt találtassék az végezésben. Tudom szerelmetös vitéz úr barátom, hogy Nagyságodat is eléggé megháborítják az urak az szóval, elunván az várást, de mögyünk, ha hertelen nem lehet ilyen messze helyről jűvése. Az mönnyire búsolog ez miatt Nagyságod mi itt meg tíz annyival inkább, kit mondhatatlan igen általlunk is Nagyságodtúl és az uraktúl minnyájátúl. De megyünk Istenért elszenvedjük, hogy holtunk után is mind ítéletig megmaradjon az mi jó hírünk, nevünk. Az szegény nyomorultakért, mindönképpen mégis ugyan azon legyünk, hogy ha elkezdöttük Isten segítsége által véghöz is erőlködjük vinni. És valaki ebben bontoh leszön, azt az élő mindönható Isten, soha se ez világon, se az másikon ne segélje, s ne idvözítsse. Jó szívvel várja azért immár Nagyságod ez egynéhány napokat is el. És az élő Isten mindön jóra adja ez késödelmet hiszöm ő fölségét, hogy egyik félnek sem leszön kárára. Isten sokáig éltesse Nagyságodat.

Iratott Budán 1601. Esztendőben, Szent Jakab havának első napján, keddön, az o Calendarium szörent.

14. Murád pasa Nádasdy Ferencnek. Buda, 1601. július 11.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 53.

Murad Pasha to Ferenc Nádasdy. The four of the imperial deputators have left. Nádasdy and Pezzen are waiting for KE2hya Mehmed. Murad asked the deputators to wait. The Turks from Bolondvar have made incoursions a foray. The KE2hya is in Eszék (Osijek). Murad wants to send the order against the forays to Archduke Matthew.

Buda, 11th July 1601.

Mi, Vezér Murath Pasa: az élő Istennek kögyelmességéből: az hatalmas Török Császárnak Budán levő szerdár pasája etc.

Mindön tisztöletre és becsületre méltó vitézlő Nevezetös és Nagyságos úr N. F. Neköm szerelmes jó szomszéd barátom és jó fiam. Mindön hozzám illendő tisztösséges szomszédsági barátságom ajánlásának utánna. Istentűl mindön kívánt jókat kívánok Nagyságodnak megadatni. Megadák neköm ez elmúlt kett hétfőn az Nagyságod levelét, kiből mindönöket bűségössen megértödtem az Mehemmet kihája késödelme felől írván, hogy az uraknak is négye az várakozást elunván, közületök elmönt volna. De mégis Nagyságod az Nagyságos Peczcel ott várakoznék. Írta penig Nagyságod hogy azok is el akarnának mönni. De mégis kéröm Nagyságodat, hogy én tűlem s, én szómmal, Nagyságod mondja köszönetömet fejenkint az uraknak. És kérjed szerető fiam, hogy Nagyságoddal együtt, mégis az egynéhány napot is várják el immár, ha ennyit elvártak, ez sem teszöm immár sokat ez kevés várakozás miatt, ne legyön bomlás ez elkezdött nagy jó dologban. Sőt az elmönt urakat is, inkább vissza hía Nagyságod levelével értetvén üket. Mert az én igaz hitömre tisztösségömre, mi tűlűnk sömmi kára nem követközik ti kegyelmetöknek, mert semmi csalárd gondolat nálunk nincsen, sem sohová váraitok alá mönni, nem igyeközünk, sem penig csatánkat sohová ki nem bocsátjuk, hanem ez elkezdött nagy dolgot, Isten segítsége velünk levén kegyelmetökkel együtt véghöz is akarjuk vinni. Istennek hála, lám mostan közöttünk sömmi csatah patah nincsen egy felől is, hanem szép csöndesség vagyon. Hanem mi értük az bolondváriak gonoszul való cselekedetit, kit értvén-halván azonnal levelet küldötünk azoknak is. Ez levéliratás közben penig érközék följűni az füleki vén Csafer Aga is, ki leveleket hozott nekünk is, és az Nagyságos Mehemmet kihájátúl az Nagyságos Zrínyi Györgynek is levelet hoza, kitűl megértödtük hogy mikor az Eszéki hídon által költözött ide Mehemmet kihája, ott vált el tűle ez is. És hogy általán fogva nem késnek immár, hanem hamar való napon általán fogva itt fönn lönne Budán. És hiszöm az élő Istent hogy ez idén az had leszáll, kit ugyan úgy hittünk el, mintha immár ugyan szintén véghöz is mönt volna, csak ez kívántatik hogy Mehemmet kihája érközzék ide az végezésre. Az élő Isten bizonyságom, hogy késődése miatt, mi is eléggé búsolgunk, mint szintén Nagyságod és ugyan alig várjuk immár mi is. C1ltalljuk is uraságtoktul, de mégis édes fiam, ez egy néhány napig úgy forgolódjék Nagyságod az sok szegény nyomorultakért, hogy jó híre, neve emléközetre ítélétig megmaradjon ebben Nagyságotok. Ez elkezdett nagy dolog, ugyan véghöz is mönjön immár, és valaki ebben bontoh leszön, azt az élő mindönható Isten, ez világon semmi dolgaiban ne segélje, és holta után is ne idvözítse. Légy jó egészségben édes fiam. Iratott Budán. 1601. Esztendőben, Szent Jakab havának első napján, kettőn az o calendariom szörent.

Iratásomnak utána: Effelől is akarék Nagyságodnak szerető fiam iratnom, hogy ím az minemű parancsolatlevelet most ide föl ez megnevezött füleki Csafer csausz hozott, az csaták felől, hogy sohová egyfelé is, csatah ki ne mönjön, és hogy mi is sohová csak egy vár alá ne mönjünk se rablani népet ki ne bocsássunk. Im azt is fölküldöttük ezön levelekkel együtt, kit megolvastatván, mindönöket megérthet ebből urasagotok, és kétség nékül meg is hihet. ki felől mi iradtunk vala ez előtt és ahhoz képöst küldetött. És ezelőtt az möly leveleket vittek volt föl immár az én legényöm Deli Oszmán és az Mehemmet pasa legénye Ali kihája János bíróval együtt fölmönvén, ebből és azokból is mindönöket bűségösen megérthet uraságotok. Ez mostani neköm küldött emröt penig szükség, hogy az fölségös királynak is elküldje Nagyságod fiam hogy inkább hihesse, hogy nincsen sömmi hiba, sömmi fogyatkozás az mi dolgainkban: de ez levelet ismét vissza küldje Nagyságod, mert igen szükséges az én kezemmel annak léteh, mert azzal s, annak erejével büntethetjük az kik szófogadatlanok lönnének etc. Végezetre: én tülem s, én szómmal az Pecz Nagyságos úrnak, és az többinek is fejenkint mondja Nagyságod köszönetömet, várakozzék mégis ő Nagysága ez egynéhány nap, s én sokat teszön. Ez várakozást az Úristen ez idén mindön jóra adja, és leszállítja ő fölsége az hadat, háborúságot.

15. Eörsy Péter Nádasdy Ferencnek. 1601. július 13.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 66-67.

Péter Eörsy to Ferenc Nádasdy. The KE2hya’s army is waiting at (Eszék) Osijek. The number of his army is between 15-20 thousand. Eörsy doesn’t believe in the success in the negotiation.

Esztergom, 13th July 1601.

Örökké való szolgálatomot ajánlom Nagyságodnak, mint kegyelmes uramnak: továbbá Nagyságos uram az mely Danoczy János nevö legént Nagyságodhoz kültem volt ezelőtt, és onnan haza jüvén ismég oda alá bocsáttam vala, az most megjütt, mert élése elfogyott volt, de holnap ismég elbocsátom. Azt beszéli, hogy Eszéken alól négy mélfölddel látta az Tihája hadát, vagyon az mint mondja 15 vagy húsz ezeren, de följűdögélt lassan-lassan. Ennek előtte is sokszor megirtam ű fölségének, hogy az frigyhez ne bízzék, hanem hadhoz készöljön. Most is azt írhatom Nagyságodnak hogy, vagy megyen az frigy véghez vagy nem, de jobb hogy készen találtassunk, hogy sem készöletlen, mert az frigy általan fogva igen kétséges, hogy véghez menjen. Azt is mondja, hogy mindennap gyültön gyűl az hada. Isten éltesse Nagyságodat. Datum Strigoniensis, 13 July. Anno 601. Nagyságodnak alázatos szolgája Eorsy Péter.

16. Pográny Benedek dunáninneni kerületi főkapitány-helyettes Nádasdy Ferencnek és Bartholomaeus Pezzen császári tanácsosnak. Gyarmat, 1601. július 14.

MOL á85 27. f. 42-43.

Benedek Pográny to Ferenc Nádasdy and Bartholomaeus Pezzen. Three Turks were captured by the imperial soldiers. One of them can speak about the negotiation. 30 thousand Turks and 6 thousand Tartars are waiting at (Eszék) Osijek The prisoners from Szécsény are in Újvár.

Gyarmat, 14th July 1601.

85(kiszakadt) pasához mennek erelt azoknak hármát Isten segítssigiból elfogták, és az egyiknél találtak az fő vezér Ibrahim pasa levele is, tebb török levelekkel, mely leveleket, mindjárást Fáncsy uram az ő maga fiatúl ide nekem küldötte. Én is itt semmit nem múlattam vélek, hanem Nagyságtoknak küldöttem kétség nékül, hogy azokbúl érthet Nagyságtok az ellenség állapatja és igyekezetek felől,
Ő fólségine
k is megírtam, hogy Nagyságtoknak küldöttem. Az rabot Fancsy uram, az kinél az leveleket találták hozzám küldötte volna, de az lábán nagFF seb vagyon, azért nem küldhette ide, hanem azt üzente nekem Fancsy uram, hogy examinálta, és azt vallotta, hogy az frigyhez semmit ne bizzunk, noha mond Mátyás herceg és Nádasdy Ferenc, (ilyen szóval szólott) igen futják az frigyet, de abban semmy nem lezen, véghet sem megyen, hanem ha, azókat az vigházakat, kiket ők bírtak mind megadjok, Ibrahim pasát mondja, hogy igen kíszül. Amhat tiháját Oszéknél hatta, 36 ezer emberét mondja, azok között hat ezer tatár hogy vagyon. Azt is mondotta, hogy az Jazicsi igaz hogy Török császár ellen támadott,85(kiszakadt)85 Nagyságtoknak megszolgálom. És miel hogy Istennek segetsségiból, én az Gyarmati kastélt erősen ipitettem kétség nékül, ha megérti az ellenség megtekint bennünket, mert ha az Úristen segetségivel vighez vihetem, igen nagy károkra kezd nekik, nekünk pedig hasznunkra lenni. Ezökért ismég másfél száz gyalogokot bocsátottam az utakra, hogy ha erre jűninek, reájok vigyázzanak, és engem hírrel irtessenek, akaram hogy Nagyságtok is értse. Továbbá most is ír nekem, ő fólsége az szécsényi rabok felől, emlékezhetik Nagyságtok arrúl, hogy mi helyen Újvárban wFFtty hoztuk őköt, azonnal az szécsényi hadnagyokkal oda Nagyságtokhoz mentem, és Nagyságtoknak megmondottam, hogy Újvárban vadnak, és ugyan akkor is elvittem volna Nagyságtokhoz őköt, de az aga halálos sebe miatt nem vihettem. Nagyságtok is parancsolá, hogy Új- várban hagyjam, hanem és Nagyságtok az interprest bocsátja az secretariussal oda, azokat examináltatja, én úgy cselekettem. Könyörgök Nagyságtoknak egy kis írás által tegyen bizonyságot ő fölséginek efelől, ne látassék ő fölségivel, hogy ő fölsége parancsolatját, elhallgattam volna. Megszolgálom éltemben Nagyságtoknak, valamikor parancsolja Nagyságtok mindjárást oda vitetem, nekem vagyon káromra, mert költsígem vagyon reájok. Én itt Istennek segetségivel igen munkálkottatok hiszem az Úristent ez jövő héten megis fonyatom, megis kápáztatom akarnom, ha Nagyságtok látna fő helen és hasznos helen leszen, ha az Úristen megtartja. Isten éltesse Nagyágidat jó egisségben. Ex Gyarmat 14 July 1601 Es ac M. D Nra Be. Pogran mpp

17. Nádasdy Ferenc Murád pasának. Bécs, 1601. július 17.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 93.

Ferenc Nádasdy to Murad Pasha. Nádasdy and Pezzen have left Komárom. Nádasdy gives another chance for Murad to appoint the days of the KE2hya’s arrival. In that case the imperial deputators will continue the negotiation.

Vienna, 17th July 1601.

Ad Murat Passam.

Tekentetes Nagyságos Úr etc. Megadák minekónk itt Bécsben az Nagyságod levelét, kiból megértettem, hogy Nagyságod mégis jó szívvel igyekezik az elkezdett nagy dologban munkálódni, és kér minket is azon, hogy az elozlot urakat is visszahívok levelónkel, és magunk is Pecz urammal ő Nagyságával mégis tovább várakodnánk Komáromban. De el hittem jó Apám, hogy az én levelem, kit Kara Oszmántúl, és Ali Tihájátúl írtam régen eddig Nagyságodnál vagyon, kiból Nagyságod megértette, hogy én is Pecz urammal egyőtt, eljöttünk Komáromból, holott az Nagyságos fővezér Ibrahim pasa leveléből, és Mehemet Tihája ő Nagysága leveléból is, sőt az Nagyságod írásából is semmi nevezett napja nem teczek meg, mikorra érkezék föl Mehemet Tihaia ő Nagysága; Én az Nagyságod sok írásához képest, mivelhogy sokat szóltam, fogattam az uraknak, csak Isten mondhatja minemó háborúba vagyok mastan, és micsoda orcával köllött az Nagyságod és Mehemet pasa ő Nagysága mastani írása mellett, ő Fólsége, az én kegyelmes uram előtt állanom. Mindazáltal az Úristent, az sok nyomorultakat, és az Nagyságod kérését is megtekentvén, mind addig szólottam az én Kegyelmes uramnak, hogy ha Nagyságod énnekem minden késedelem nékűl, bizonyos napját írja Mehemet Tihája ő Nagysága Budára jövetelének, úgy hogy az naptúl fogva, mikor ez én levelem Nagyságodhoz érkezik, bizonyosan tized napra eljön. Tahát még egyczer az urakat alá fárasztja ő Fólsége, és az Nagyságod hiti és esküvése szerint, ha ugyan igaz szívvel fog Nagyságtok ez nagy dolognak véghez viteléhez az ő Fólsége arra rendelt emberi kézek lesznek Nagyságtokkal végezni. De ezt Nagyságod az választételt semmi úttal ne késlelje, hanem éjjel nappal siesse énnekem tuttomra adni, hogy az urak is annyival alkolmatosban szabhassák magokat az alá való jövetelhez, mert ha tovább hallad az dolog, az mint ez előtt való levelembe is megírtam Nagyságodnak, se az én kegyelmes uram hitlevelének, se nekónk abbul semmi fogyatkozást ne tulajdonetson senki, ha azután mi történik. Jól tudja Nagyságod jó Apám, hogy mirajtunk semmi el nem múlt, igen sokat vártunk, ha heában fog ennyi fáratságunk lenni, kit Isten ne adjon. Mind Isten, s mind emberek előtt az adjon okot róla, az ki miatt ennyit hallada az dolog: én az Nagyságod írását elhittem jó Apám, de az harmadévi és tavaly dolog csoda ítéleteket és vélekedéseket indétnak az emberek szíveiben. Hogy azért mind Nagyságod, s mind én, szónkban, fogadásunkban megállhassunk, Nagyságod igen hamar siessen engemet valóságos bizonyosképpen tudóssá tenni, az Mehemet Tihája ő Nagysága Budán való lételéről, hogy az jól kezdett dolog Istennek segetségéból végeztessék jól is el, az sok szegény nyomorultaknak szerencsájával. Im az parancsolatlevelet ismét megkültem Nagyságodnak, az Nagyságod kívánsága szerint. Ezzel Isten velönk. Költ Bécsben Szent Jakap hónak 7. napján az O Calendarium szerint. Anno 1601.

18. Murád pasa Barholomaeus Pezzennek.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII.) Konv. 1. fol. 137. Török nyelvű eredeti.

Murad Pasha to Bartholomaeus Pezzen. The agreement between Ferenc Nádasdy, Murad and Mehmed was carried and sent to Istanbul by the Grand Vizier. The order from Istanbul arrived in the Turk camp, but the Grand Vizier died. The order was sent to the Imperials by Murad Pasha. The new serdar is the beylerbey of Rumelia, Lala Mehmed.

Tisztelt barátom és szomszédom Doktor Pezzen (Ohtor PeE8), méltó üdvözletek és jókívánságok után szolgáljon őnagyságod nemes személye örömteli tudására, hogy ezen barátod korábban azért jött a nemes paranccsal (emr-i 9AerEEfle) Budára, hogy a két padisah őfelsége között - a magasságos és dicsőséges Isten áldásaival és kegyelmével - a szegények és a gyengék helyzetén javítson, s akik ezáltal a méltányosság árnyékában nyugalomba kerüljenek. Barátotok, Mehemmed pasa65 őfelsége, a budai beglerbég Esztergomba érkezett. Barátunkkal, Nádasdy Ferenc őnagyságával tárgyalt, s ezidőben megegyeztek és megállapodtak, szerződésre és megállapodásra jutottak. Leveleiteket a nagyságos, boldogságos és fenséges szerdár őnagyságának, Ibrahim pasának elküldtétek. Mivel ezekbe a dolgokba ő is nagylelkűen beleegyezet, ezért [a leveleket] továbbküldte a nagyságos, fenséges és boldogságos padisahunk áldott nagyúri kengyeléhez. Mely dologra nézve (Ibrahim) is elküldte nagyságotoknak a nemes leveleit. A kardokat mindkét félen visszavonták, s Mehemmed kethüda megérkezésére várakoztak. Nagyságos barátom, az ez ideig tartó akadályoztatásnak az igazi oka a következő volt: a nevezett Ibrahim pasa őnagysága a magasságos és dicsőséges Isten rendeléséből megbetegedett és a másvilágra költözött. Amikor jelentették
a padisahunk szerencsés kengyelénél a helyzet állását, akkor a mostani szerdárságot a jelenlegi ruméliai beglerbégnek, a nagyságos és boldogságos Mehemmed pasa66
őnagyságának adták. A hír megjárta az utat, addig az elhunytnak még nem teljesedett be a sorsa,67 Mehmed kethüda sem jött meg, vártuk
a híreket a Portáról. Most jó hírek érkeztek, ezen barátotok a béke és biztonság létrehozására a nemes paranccsal együtt örömteli tartalmú szultáni levelet
(hatt-i hümE2yun-i se‘E2det-maqrun) is kapott. A nemes parancsot eredetiben elküldtem [hozzátok]. Miután kegyelmetek megtekintette, küldje vissza hozzánk. Barátom, ezek után a dicsőséges és magasságos Isten támogatásával [minden] a legjobban sikerült. Azon nyomban, még mielőtt a hadseregek útnak indulnának, jöjjünk össze a kijelölt bégekkel (urakkal) a megállapított helyre, fordítsuk figyelmünket erre a jó békességre. Ami a két fél számára a legjobb és a leghasznosabb, az valósuljon meg a legtökéletesebben. Erre figyeljünk! A magasságos Istenre bizonyosan állítom, hogy részünkről a legkisebb csalás sem merülhet fel. Bizonyos, hogy királyok megtartják a szavukat, mert ők uraik a szavuknak.68 Ezután mindkét félen vonják vissza a kardokat, a mi szerződéslevelünk nálatok, a ti szerződésleveletek nálunk lévén, a béke ellen semmi sem történhet. Nyilvánvaló, hogy ti felöletek is ugyanígy állnak a dolgok. Barátom, ezek után halasztás és mulasztás nem legyen, a kijelölt embereitekkel gyere ide, ez a kedvező békét, bárhogy is áll a dolog, tárgyaljuk meg, s azt lezárva a nagyságos, boldogságos és fenséges szerdár őnagysága, Mehemmed pasa nemes lába porához küldjük el. A katonaság ne kezdjen vállalkozásba, nyugalomban legyenek. Imádság azért, aki az igaz utat követi.

Igaz barátja Murád

19. Mátyás főherceg Nyáry Pál váradi kapitánynak. 1601. július 24.

MOL P707 5. fol. 203. Német nyelvű eredeti.

The archduke postponed the negotiation till the and of July at the two Pasha’s request. KE2hya Mehmed is at Tolna with 3 thousand soldiers and he arrives in Buda in a few days. Pál Nyáry is sent to Esztergom as an imperial deputator by the archduke.

Vienna, 24th July, 1601.

Mátyás, Isten kegyelméből Ausztria főhercege, Burgund hercege, Tirol grófja, etc.

Tekintetes kedves hívünk! Megismételted azt, hogy engedjük meg a béketárgyalásra való összejövetel időpontjának - melyet a budai pasa és Murád pasa óhajtott - elhalasztását ezen hó végéig. Mivel azonban az előbb említett két pasát, sem pedig a tiháját nem akarjuk várakoztatni, sem pedig a béketárgyalásokat elhalasztani, amit hűnek és őszintének vélünk, s azért is, mert sok hírt hallottunk arról is, hogy a tihája, akit a béketárgyalásokra a törökök vezetőnek delegáltak, úgy hírlik mostanság Tolnánál vonult keresztül 3000 emberével, s néhány nap múlva megérkeznek Budára, mindezekért tehát legkegyelmesebben arra jutottunk, hogy a béketárgyalásokat folytatjuk. Ezennel tehát a legkegyelmesebben megparancsoljuk, hogy vegyél részt ebben a tárgyalóküldöttségben és a következő intésünket kövesd, s abban a pillanatban, amikor megtudjuk, hogy a tihája megérkezett Budára, a többi küldöttel együtt te is a tárgyalások számára kijelölt helyre, Esztergomhoz vonulj. Az odarendelt bizottság mellett foglalj helyet és várakozz, majd pedig a római császár őfelsége, és a mi kegyes akaratunkat és véleményünket képviseld. Legyen rajtad a legkegyelmesebb jóakaratunk.

Kiadtuk Bécs városában, július hónap 24-én 1601-ben. Mátyás főherceg.

20. Murád pasa Nádasdy Ferencnek. Buda, 1601. július 25.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 112-113.

Murad Pasha to Ferenc Nádasdy. The cause of the KE2hya’s late arrival is the Grand Vizier’s death. His successor is Beylerbey of Rumelia, through the Grand Vizier’s last will. The KE2hya arrives within 8 days. The Sultan has entrusted the negotiation to Murad Pasha and Beylerbey of Buda.

Buda, 25th July 1601.

Mi Vezér Murat Pasa: az élő Istennek kögyelmességéből, az hatalmas Török Császárnak Budán levő szerdárja. etc.

Köszönetömet és mindön hozzám illendő tisztösséges jó dolgokban kész barátságomat, ajánlom mindönkoron Nagyságodnak, mint énneköm tisztöletes vitézlő barátomnak és jó fiamnak etc. Az élő Istentűl tiszta szívből, naponkint való kívánságra méltó, s illendő jókat kívánok megadatni Nagyságodnak, továbbá tisztöletes vitézlő szomszéd vitéz úr barátom, s jó fiam. Megadák nekünk az Nagyságod böcsületös leveleit, mind az Nagyságos Mehemmet budai Pasának szóló levelet, s mind penig az neköm szólót. Kikből mindönöket bűségesen által értöttünk, kikben panaszolkodik azon Nagyságod, hogy mi dolog legyön oka, ennyi időtűl fogva az Mehemmeth kihája késődésének, és hogy mind ennyi sok küldözött leveleinkben is, sem Mehemmet kihája, sem én, és sem az budai Nagyságos Mehemet pasa egyikünk is, bizonyossá nem tödtük legyön uraságtokat, möly várakozást az urak elunván Komáromból fölmöntek, és hogy Nagyságod is, mind az Doctor Pecz ű Nagyságával egyetömben fölmönt volna. Megértödtük penig azt is az Nagyságod leveleiből, hogy az urak is Nagyságodra az késődés miatt nehezellöttek volna, és azonképpen ű fölsége előtt Nagyságod is álván általlodtad volna. Mind igazán panaszolkodik azért Nagyságod édes fiam, s méltán ezöket mi kétség nékül elhittük, mölyet az mint ennek előtte való leveleinkben is megiradtunk az budai Nagyságos Mehemmet pasa atyánkfiával egyetemben, hogy mi az halogatást és uraságotoknak Komáromban idején alá jüvén késődését, s megunását annyéra általlodtuk, s bántuk, s most is azonképpen, hogy képét meg nem mondhatjuk, irathatjuk Nagyságtoknak. De ez késödelömnek is oka, hogy Mehemmet kihája ennyit késödött, fő és kiváltképpen mi volt legyön: ezelőtt harmadnappal küldött törökül írott leveleinkben, megírtuk és Nagyságodnak tudására adtuk Mehemmet pasa atyánkfiával egyetemben, hogy az Nagyságos vezér Ibrahim pasának mivelhogy holta történt, az lött oka. Mint az hogy ez dolog felől azonnal hír mönt az hatalmas Császárhoz tudására adván azt is, hogy az Nagyságos vezér betegségében testamentomot tevén, meghadta volt az Urümelli beglerbég Nagyságos Mehemmet pasának, hogy az möly Esztergam megvételekor Esztergamban hagyatott volt, hogy ha az élő Isten ű neki halált parancsolna, s lölkét elkívánná, möly köz mindnyájunkkal, s mindönféle népnemzetséggel, tehát az fővezérség, szerdárság ő rajta maradna, mölyet az hatalmas Császár is jóválván, helyen hagyott, és parancsolatlevelet is küldött felőle neki. Noha azért az Nagyságos Úr megholt, de az hatalmas Császár éljön sokáig nagy jó egészségben. Ugyan nincs, és nem lött sömmi fogyatkozás az dologban, mert helyben való jó fő vitéz jámbor Nagyságos úr ez is, és az hatalmas Császárnak több is még vagyon efféle fő-fő emböri. Bizony dolog, hogy az szegényiséghöz is dícséretre méltó úr ez is, mint szintén az volt. Ez lött azért ekkoráig való késésének oka, de reménljük, hogy Mehemmet kihája is heted-nyolcad napig immár itt fog lönni, mert ő elől eljű. De ha szintén akkorra, s az napra el nem érköznék is az mint Nagyságod írta jó fiam, hogyha az sok szegény nyomorultakért ugyan valóban kedvünk vagyon az nagy dolognak véghöz vitelére, tehát mindjárást adjuk tudására Nagyságodnak, és még egyzör Komáromban az urakkal együtt alá jüsz. Az egy élő mindönható igaz Isten tudja azért, hogy én ebben, s, és nagy dologban az békösség megszörzésében, mind most, s mind penig elejitűl fogva az miulta elkezdöttük, indítottuk, oly igazán és tiszta szívvel lelökkel töreködtem, és mindvégig töreködöm, hogy csak egy szőrszálnyi hiba és fogyatkozás dolgainkban,
s igyeközetünkben nincsen, sem neköm, sem penig többünknek is. És nem szánom, sem fáratságomat, sem kincsömet, sem marhámat, semmi jószágomat érödte költenöm Istenért, s az sok szegény nyomorultakért az én igaz hitömre, és tisztöségömre mondom, kit külömben és ennél följebb nem mondhatok. És az élő Isten bátor mindönkor mindönben úgy segéljön, hogy semmi hibát nem cseleködöm. Isten segítségéből azért mindön dolgok immár az hatalmas Császártul is parancsolatlevele is kezemhöz jüven, reám bizatott ebben és Mehemmet kihájára, s az budai Nagyságos Mehemmet pasára. Az felséges római Császárnak hitlevele is kezemben vagyon, s az felséges Mathias hercegé is, és azonképpen fő-fő uraké. Hanem immár ehhöz kevés beszéddel szólván csak ezt kívánjuk, hogy vagy érközik el Mehemmet kihája vagy nem. De ez levélre választ tevén Nagyságod az urakkal együtt jüjjön alá Nagyságod alá jüven Komáromban. És Mehemmet pasát, az budait először szólni beszéleni írja meg Nagyságod, hogy hová, s möly napra küldjem föl, s ütet előzör fölküldöm, és ütet másodnapon az ti Nagyságtok emberével együtt küldje alá Nagyságtok, és én is azonnal én magam is derék zörent az kikkel illik fölmegyök oda az hová kívántatik, és az mely napra kívánjátok. És az elő Istennek segítsége velünk levén egymással végezzünk el mindön dolgokat igen szépön. Mi rajtunk is azért immár semmi haladék csak egy nap is immár nem leszön, hanem csak onnan várok Nagyságodtul, mert mindenök mi reánk bizadtattak az budai Nagyságos pasával egyetemben az hatalmas Császártul. Azt az hitlevelet penig az mölyöt ezölőtt Nagyságos vezér éltében fölküldött volt, azt ne vélje Nagyságitok, hogy az övé volt volna, és holott megholt fölbomlott volna immár mindön végezés, mert noha megholt, de az az levél az hatalmas Császáré volt, nem az vezéré, s az hatalmas Császárnak pöcséti vagyon rajta. Semmi véleködése ne legyön azért Nagyságitoknak effelől, mert az hatalmas Császárnak mostan is ugyanazon az ő szava, az mint abban vagyon írva, az möly levél, most is az római fölséges Császárnak kezénél vagyon. Én és fejenkint mi immár csak onnan várunk ez levélre mindön jó választ. És addig igyeközzünk mindön dolgokat véghöz vinni, meddig az két hatalmas Császárnak hada egymással szömben nem száll. Ezök felől mindjárást jó választ várok Nagyságodtul. Isten sokáig éltesse Nagyságodat. Datum Budae. Anno Domini. 1601. 15. die July Secundam vetus Calendarius.

21. Murád pasa és Mehmed budai pasa Barholomaeus Pezzennek és Nádasdy Ferencnek. Buda, 1601. augusztus 13.69

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 175-179. Korabeli német fordítás, valószínű török eredetiről.

Murad Pasha and Pasha Mehmed to Bartholomaeus Pezzen and Ferenc Nádasdy. The Turk deputators answer to the demand of the Imperials. The first demand: The Turks must give back all the fortresses between the two rivers, Una and Kulpa. The answer: The Sultan will not reoccupy the castle of Győr. The second demand: The Turks must pay the damage and expense. The answer: The Turks refuse that, because the other side has robbed the area too. The third demand: Is the Grand Vizier’s intention really to make peace? The answer: Why are the imperials sceptical about the peace when the Haiduks robbed and plundered last year. The fourth demand: The Turks must give up theit domination in Transsylvania. The answer: It’s a surprise as a droggist’s speech. Transsylvania was given to the son of King John I. and his descendant in 948. In this time is rebellion in Transsylvania and it isn’t correct to sent Voivode Mihai against Zsigmod Báthori, the Sultan’s Voivode. The Turks take seven demands to continue the negotiation.

Murád és a budai Mehmed pasák levele doktor Pezzennek és Nádasdynak.

Mélyen tisztelt drága barátom doktor Petzen és igen tisztelt kedves fiam, Nádasdy Ferenc, baráti üdvözletünk átadása után, tudatjuk veletek, hogy újabb leveleteket megkaptuk, amelynek nem várt tartalmából nem tudunk mást megismerni, ennek az a tudósítása, hogy Ti nemhogy semmilyen békét nem kívántok megkötni, hanem még az égő tüznek lángját is minél inkább felszítani, s feltüzelni [akarjátok], amely már korábban is ismert volt. Azután a négy condícióban, melyeket indítványoztatok, a dolog úgy néz ki, hogy nemcsak a jelenlegi világ bölcsei, hanem a mindenttudó Homérosz, Pláton, és Arisztotelész is összezavarodnának, ha ők erre a 4. pontra illendő választ adni szándékoznának. Az elsőre vonatkozóan azt óhajtjátok, hogy az összes bevett végházat, amely a Una és a Kulpa között fekszik, adjuk vissza, amelyek a mi nagyhatalmú urunk kezében vannak, melyből mi mást nem láthattunk, minthogy minket tartotok hibásnak a béke megszegésében. Azt válaszoljuk erre, hogy - mint ahogy tudjátok - Győrt, mint a jelenlegi világ legfontosabb várát, véletlennek köszönhetően két óra alatt elvettük a tieitektől, amelyet különös ravaszsággal szereztettek vissza. Erre vonatkozóan a mi hatalmas urunk megnyugodott Isten akaratában. Ezzel szemben, a legkevesebbet sem lehet hallani [tőle]. Ugyanígy nektek lenne átengedve az, amit már korábban változatlanul megengedtünk, s így kötnénk meg a jó békét. Nagyon jó lenne, ha a követeitek visszatérnének; a hatalmas urunk kegyéből, mindent amelyet császári fennségtek kíván, azt nektek ajándékozná. Így aztán, amikor ti még ezzel sem vagytok megelégedettek, a bölcs mondás szerint (A szamarat olyan erősen kell megkötni, mint Isten parancsát betartani!) ez nektek fog bosszúságot okozni, ami azonban Isten akarata szerint fog történni, mely esetben a háború okozását nem lehet másnak tulajdonítani, mint egyetlen egy vár elvesztésének, amely miatt még a továbbiakat is elveszthetitek, mint ahogy a szólás mondja, a kárt, amelyet valaki valakinek okoz, könnyen saját maga szenvedi el.70

A másik kívánságotok pedig ez, hogy miután a békét 10 évre megkötöttük, mivel azonban ugyanezt mi nem tartottuk be, megsértettük azt, ezért kötelességünk legyen a háború okozta összes elszenvedett kárt és veszteséget megtéríteni, mivel minden bajnak mi vagyunk az okai.

Azt adjuk erre nektek válaszul, hogy egyetlen egy történeti munkát vagy pedig krónikát sem találunk, hogy bármikor a háború folyamán bármely méltóságot arra kértek volna, hogy a háború okozta veszteségeket térítse meg. Ez egy olyan méltatlan dolog, amelyet nem lehet ésszel felfogni.

Tudnotok kell azonban, hogy amikor erről a dologról tárgyalni akartunk, akkor ti teljes bizonyossággal arra akartatok minket kényszeríteni, hogy a követeléseteket teljesítsük. Ez pedig a következők szerint vitatható.

Murád szultán idején, amikor mi a perzsákkal hadakoztunk, embereitek 84Turbina94 környékét tűzzel és vassal teljesen elpusztították, a szegény kereskedőket kirabolták, sok embert levágtak, a törököket fogságba vetették, az asszonyokat és gyerekeket elrabolták, s így tehát ezen nagy rablással minden méltánylandón erőszakot tettek.

Még frissen emlékszünk arra, hogy a ti embereitek milyen módon égették fel Koppányt, s az egész világ számára ismert és igaz, hogy milyen nagy kárt okoztak. Nem hazudhattok, mivel hadi népetek sokszor és gyakran portyázott Buda alatt, hogy az országot elpusztította és tönkretette. Úgyhogy, amikor valaki a károk megtérítéséről kíván beszélni, ti is hibásak vagytok az ilyen dolgokban.

Harmadikként azt követelitek, hogy adjunk arra választ: Igaz, hogy a megboldogult Ibrahim pasa sokszor óhajtotta a jó békét, s ezt amikor Nándorfehérvárra megérkeztem, mind Mátyás főhercegnek, mind pedig az én fiamnak, Nádasdinak megírtam. Mivel azonban előkelő vajdátok és a hajdúk, akik 4 ezer főnél többen voltak, a mi végházainkat felgyújtották, mindenkit kiraboltak, a mi seregünket szétkergették, többet, mint 300 lóteher akcsét71 elvettek, sok embert megöltek, a szegény törököknek és kereskedőknek károkat okoztak, amelyért nagy sírás és rívás keletkezett. S amikor a mi seregünk Eszékhez érkezett, a kanizsai hajdúk ismét portyáztak. A méltányosság alapján arra lettünk kényszerítve, hogy ezt az erődítményt bevegyük. Úgyhogy erre magatok adtatok okot. Ezért micsoda méltányosságra panaszkodtok ti most? Lehet erre egyáltalán bocsánatot találni? S az sem igaz, hogy én azt mondtam volna, hogy a hadsereget vissza fogom téríteni.

A negyedik beterjesztésetekkel azt hazudtátok, hogy a mi hatalmas oszmán urunknak nem szabad Erdélyt a pártfogásába venni és egyáltalán nem bölcs ebbe a dologba beleártani magát. Ezt a 84jó94 véleményeteket és óhajotokat írásban beadni éppen olyan dolog, mint a mi kizildzsi basink (Chisilgiebasa),72 aki, ahogy egy Aesopus fabulában is hasonlóképpen áll, amikor hasist zabált és felszabadult, ilyenféle követelésekkel állt elő, ezért [a véleményetek] bennünket nagyon meglepett. Az embernek már az elején jól át kell gondolni, hogy a dolog miben áll, s csak ezután szabad tárgyalni arról.

Kedves uraim, tudjátok, hogy a megboldogult Szülejmán szultán a mohácsi mezőn Lajos királyt legyőzte,73 tehát János királyt birtokba helyezte (in posses bracht), aki ezután, amikor sok év elteltével Budára érkezett átadta neki ezt a helyet, s amikor ő ismét a németek ellen harcolt, újra behelyezte őt, Jánost az országába (provinz), és neki egy drágakövekkel díszített koronát adott, amely itt volt helyben. Sok janicsárt hagyott Budán. [Szapolyai János] halála után fiát, Istvánt (Steffen) és feleségét hagyta hátra, s Szülejmán szultán ennek a gyermeknek adományozta Erdélyt. Ők [az erdélyiek] ez időtől fogva, vagyis Mohamed időszámítása szerint 948-tól,74 évről évre [egészen] 1003-ig75 az Oszmánok hűséges alattvalói voltak. Soha nem engedtek be ebbe a tartományba egyetlen idegent sem. Most pedig azt akarjátok előadni, mivel hogy néhányan, mintegy két napig hűtlenek voltak [a szultánhoz], a császárotokkal [viszont] barátságba kerültek, ezért ezek hozzátok rebelláltak. Aztán mégiscsak az urukhoz (a szultánhoz) adták magukat, valahogy mégis szabadságotokban érzitek, hogy ezeket rebellisnek nevezzétek. Különösen úgy, hogy ő (Báthori Zsigmond) a németeknek sohasem volt az alattvalója. Miért panaszkodtok mégis, amikor ehhez a területhez semmi közötök, s vele semmi dolgotok sincs.

Ugyan az elmúlt napokban benyújtottatok írásban néhány segítő szándékú véleményt, de a fenti pontokról sem tárgyalni, de még beszélni sem lehet! A mondás szerint jó szándékkal beszélj, s válaszold a jót, a legjobbat, de jól meghányva, vetve.

Bár ő [Báthori Zsigmond, aki most] Erdélyben uralkodik - s a mi urunk részéről beiktatott vajda -, korábban hűtlen volt. Felismerte azonban tévedését, s ahelyett, hogy büntetésben részesült volna, megkegyelmeztek neki és megkapta [korábbi] területét.

Kedves fiam, mostanáig mást nem próbáltunk, egyes egyedül azt, hogy minden civódást eltávolítsunk, mert, a magasságos Istenre [esküszöm], a mi hatalmas urunk sem pénzben, sem emberben nem szűkölködik. Az én tevékenységem arra irányult, hogy a szegény népet megmentsem. Ezért tárgyaltunk mi nemrégiben egymással. Most azonban azt kell megállapítanom, hogy ti újabban idegen, a dologra nézve használhatatlan álláspontra jutottatok. Hogy a világ végre megbéküljön, másképpen kell hozzáállnotok.

Nem tudom elhinni, hogy méltó vagy komoly lenne [az álláspontotok], mivel Báthori Zsigmond, a mi urunk vajdája ellen azt az átkozott Mihály vajdát külditek. Hogy ez méltó-e avagy sem, magatok döntsétek el.

Amit csak hinni és remélni lehet, hogy a ti embereiteknek egyszer végre elege lesz a [rablásból], akik, miközben mi Esztergomnál a béketárgyaláson voltunk és Pestre visszatértünk, nagy kárt tettek, s hogy engem arra [a béketárgyalásra], amely valóban méltó, vissza fognak hívni.

Még azelőtt állapodjunk meg valami jóban, még mielőtt a seregünk Eszékről feljön, mégpedig az előadott pontok alapján.

Kondíciók, amelyeket a törökök előterjesztettek, és amelyek alapján a békét meg kívánják kötni:

Elsőként azt, hogy a fegyvert tegyék le, semmi esetre se portyázzanak.76

2. Hogy a kereskedelmi vállalkozásokat és a kereskedelmet mindkét részről minden akadályoztatás nélkül szabadon hagyják [tevékenykedni]

3. Hogy az egyik és a másik fél azt, amit eddig megszerzett, megtarthassa, és semmi továbbit ne óhajtson.

4. Vácot teljesen le kell rombolni, miután ez minden rossznak az okozója, s a két határ között fekszik.

5. Hogy ők, a törökök a határaik védelmére a 84Waldánál9477 lévő palánkot és a 84Vörös kastélyt94,78 Zsámbék palánkjával együtt határaik védelmére akadályoztatás nélkül felépíthessék.

6. Így aztán minden alattvaló, aki Esztergom, Nógrád, Szécsény környékén és a füleki szandzsákban [lakik], szolgáljon, s adják meg a törököknek a adót és más ajándékokat, s a szpáhiknak a tímáraikat, s mutassanak hűséget, s mindenképpen azt, ami régóta szokásos volt, azzal tartozzanak.

7. A Csepel-szigete legyen szabad, senkinek ne kelljen semmit sem fizetni, s ha valaki oda akar költözni, tehesse akadályoztatás nélkül, minden maradjon érvényben Ibrahim pasa engedélye alapján.

Kedves testvérem, az általatok török nyelven átküldött írásbeli kérelmek nehezek és lehetetlenek. Ti nagyon jól ismeritek fenséges urunk hatalmát, ez minden méltóság számára ismert a világon, mert ilyen még nem volt soha, s az egész világ számára ismert, hogy ilyet még hazudni sem lehetne. Mi, akik már fehér szakállal bírunk, oly nagyon könyörgünk nektek, hogy ezzel a lehetetlen álláspontotokkal hagyjatok fel. Amennyiben nem fogadjátok el a mi jó javaslatunkat, tudjátok jól, hogy ezért Isten legnagyobb büntetésében fogtok részesülni, s a szó [ismét] a fegyvereké lesz. Ezt adom tudtotokra.

Murád pasa

A budai Mehmed pasa

22. Mehmed pasa Eörsy Péternek. Pest, 1601. augusztus 20.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 190.

Pasha Mehmed to Péter Eörsy. The imperials keep quiet about the peace. Mehmed anticipates the end of the negotiation. He doesn’t want to send presents.

Pest, 20th August 1601.

Minden hozzám illendő tisztességes dologban köszönetemet és szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, mint szerelmes öcsém uramnak. Kívánok Istentől kegyelmednek minden jókat megadatni. Továbbá édes öcsém uram az kegyelmed szép ajándékat, úgymint az fegyverderekat minden szerszámostúl, kegyelmedtől igen jó néven vettem, és ha az Isten engedi kegyelmednek ismét egyenlő ajándékot várok küldök kegyelmednek érette. Annak utána édes öcsém uram kegyelmed énnekem semmit nem ír az békesség felől, mi ezt arra tulajdonítjuk, hogy elmúlt az békesség, és nincsen semmi kedvetek hozzá, holott kegyelmed semmit nem ír felőle, azért mi is ehhez képest választ írunk az hatalmas Császár erejének, s ahhoz tartsák magokat. Az én inasimat pediglen megértettök, hogy kegyelmednek vitték őket, azért az morha mind nálok vagyon csak az kegyelmednek készetettem toltokot. Az nem volt azért inneni országban egy tanács úr vagyon, kinek Palcza neve, attúl kegyelmed tanácsot kérjen, igen jámbor ember megtudja mondani, mert mjnt hog nem igen nagy morha volt, és drága kicsin helyre elröjtötték, mert csak gyémántkű is több volt kétszázezer aranyat érönél. Azért kegyelmed megkerestesse azt, mert én kegyelmednek szántam volt mind párducbőröstől, és még egy köpönyeg vagyon párducbőrből csinált, az meg nálam vagyon, kit Nagy Mártonnak is megmutattam az váci bírónak. Azért édes öcsém uram az Hamailinak semm hasznát nem veszi, azt kegyelmed küldje meg ismét egyenlő ajándékot várjon kegyelmed tőlem érette. Isten éltesse kegyelmedet. Adatott Pesten, 20 die Aug Anno 1601.

Kegyelmednek tisztességes hütös atyafia Mehemeth pasa, mast az egész végbelieknek szerdárja.

Édes öcsém uram énnekem kegyelmed fegyverderekat küldött az fegyverderéknál kedvessebb let volna, ha kegyelmed csak két szóth írt volna az békesség felől, de azon is megteczik kegyelmeteknek nincsen semmi kedve az békességhez, holott kegyelmed semmit nem ír levelében felőle. Isten velönk.

23. Mehmed pasa Nádasdy Ferencnek. Pest, 1601. szeptember 25.

ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 286.

Pasha Mehmed to Ferenc Nádasdy. Mehmed gives reasons for his late reply. After the Grand Vizier’s dead he couldn’t have continued the negotiation without order from Istanbul. He has the best might to make the peace with the imperial deputators within a week. In his opinion, the fail of the negotiation in the previous year was the cause of the Haiduks’ foray and Pal Nyáry’s attack against the castle of Gyula.

Pest, 25th September 1601.

Mi, Mehemmet pasa ki az megholt Ibrahim pasának tihája volt, és mast az egész Nándorfejérvártúl fogva az egész végbelieknek szerdárja. Tekentetes és Nagyságos úr minden hozzám illendő tisztességes dologban szolgalatomat ajánlom Nagyságodnak. Megadák énnekem az Nagyságod levelét, melyben írja Nagyságod, hogy az békesség én rajtam haladott volna, és szegény nyomorultaknak átka én rajtam maradott volna. Látja Isten, hogy én rajtam nem maradott, mert azt meggondolhatja Nagyságod, az kinek ilyen ura mint énnekem, ki apám és anyám helett volt. Halálra való beteg leszen elhadni, még azt sem néztem, hanem olyan betegen hattam és én ebben az dologban voltam, és mikor immár megértettem szegény megholt uramnak halálát, mégis míg parancsolath nem jött, addig meg nem tértem. Mikor immár odaérkeztem minden morhajában sakmánt vétettek, melyben énnekem tudja az Isten ő szent fölsége, hogy százharminc arany érő kárt vallottam, mind avval sem gondolnék, de ahol Nagyságod azt írja, hogy az békesség meg nem szörzésének én volnék az oka, azt bizony meg nem szolgálom Nagyságodnak. Minthogy Nagyságod régi vitézlő földesúr, én Nagyságodat Magyarországban egy úrnak tartottam tartom is, de Nagyságodnak nem kellenne én rám vetni, és engemet átkozni. Mert ha énnekem ennek előtte ilyen bizonyos hatalmam lett volna az békesség megszörzésére mint mast vagyon, mast szép tisztességessen élnénk egymással és az két császár között békesség volna. Azért, ha Nagyságod mast is közben járó leszen az dologban mint annak előtte, én ezt az dolgot egy hétig véghez viszem, oly hatalmom vagyon az hatalmas császártúl, de ilyen okkal hogy, Nagyságod legyen az dologban közben járó. Ahol pediglen azt írja Nagyságod, hogy taval is én rajtam múlt volna az békesség, és én bontottam föl, de gondolja meg Nagyságod, Nyáry Pál ez dolog alatt reá ment Gyulára, és csak az Isten tudja mennyi kárt, azonképpen mikor hallottátok, hogy én útban vagyok négyezer hajdút küldöttetek az Dunára. Mennyi kastélokat égettetek meg az Duna mellett, kik miatt ez dolog tavaly ebből bonlott föl. Isten éltesse Nagyságodat.

Datum Pest: 25 die 7tember: Anno 1601. Adem qui Supra.

176 * A tanulmány gerincét jelentő forráskiadás okleveleit nagyrészt az alábbi pályázatok segítségével gyűjtöttük össze: OTKA F 030437, Bécsi Magyar Kulturális Intézet (Collegium Hungaricum) (1999), Bolyai Ösztöndíj (1998-2000); Gróf Klebelsberg Kúnó Ösztöndíj (2000). Kutatásaink során segítséget nyújtott Fazekas István (HHStA, Bécs) és Németh István (MOL, Budapest), melyet szívből köszönünk. Szintén köszönjük Tóth Sándor László kedvességét, aki néhány oklevelet bocsátott rendelkezésünkre saját anyagából. A források feldolgozását magyar oklevélolvasási szeminárium során kezdtük feldolgozni, melyben részt vett még Kovács Ágnes és Tóth Hajnalka is. A feldolgozás végső változatát, illetve a levelek nagyobb részének (köztük két németnek) az átírását Hadnagy Szabolcs végezte el, s neki köszönhető a bevezető tanulmány összeállítása is. A feldolgozás során kiadott két török és három német oklevél fordítása, s az oklevélkiadás elé írt bevezető Papp Sándor munkája.

177 Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának oklevél-másolatai. 3. füzet. Budapest, 1901. 3.

178 Ricaut, Paul: Die neuer-öffneten ottomanischen Pforten. Augsburg, 1694. 346. (a továbbiakban: Ricaut)

179 Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent-székkel. III. kötet. (1526-1689) Budapest, 1903. 257.; Ricaut, 346.

180 Niederkorn, Jan Paul: Die europäische Mächte und der "Lange Türkenkrieg" Kaisers Rudolfs II. (1593-1606). Wien, 1993. 219. (a továbbiakban: Niederkorn)

181 Tóth Sándor László: A mezőkeresztesi csata és a tizenöt éves háború. Szeged, 2000. 47. (a továbbiakban: Tóth)

182 Ricaut 346.

183 Niederkorn 170-171.

184 Ricaut 346-347.

185 Tóth 51-52.

186 Ricaut 347.

187 Fugger-Zeitungen; Ungedruckte Briefe an das Haus Fugger aus den Jahren 1568-1605. Wien-Leipzig-München, 1923. 223-224.

188 Istvánfi Miklós: Magyarország története 1490-1606. I. kötet. (Ford.: Vidovich György) Debrecen, 1867. 851. (a továbbiakban: Istvánfi); Gróf Illésházy István följegyzései 1592-1603. Pest, 1863. 88. (Cilicia valószínű Karamániát jelentette.) (a továbbiakban: Illésházy)

189 Veress Endre: Zalánkeményi Kakas István. Budapest, 1905. 157-161.

190 Magyarország hadtörténete. I. kötet. Főszerkesztő: Liptai Ervin, szerkesztő: Borus József. 226. (a továbbiakban: Magyarország hadtörténete)

191 Doberdói Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. 14. rész. Budapest, 1940. 334.

192 Acsády Ignác: A magyar adózás története 1598-1604-ben. Budapest, 1906. 73. (a továbbiakban: Acsády)

193 Magyar Országgyűlési Emlékek. IX. kötet (1598-1601). Szerkesztette: Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád Budapest, 1885. 468-472. (a továbbiakban: MOE IX.)

194 Acsády 72.

195 Gróf Thurzó György levelei nejéhez Czobor-Szent-Mihályi Czobor Erzsébethez. II. kötet. (1601-1616). Közzétette: Zichy Edmund. Budapest, 1876. 7-12.

196 Tóth 23.

197 Schütz Ödön: Örmények kitelepítése Perzsiába. Az 1604-es nagy szürgün, örmény források alapján. In: Keletkutatás, 1988. ősz. 50. (a továbbiakban: Schütz)

198 Braudel, Fernand: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában. III. kötet. Budapest, 1996. 1273. (a továbbiakban: Braudel)

199 Inalcýk, Halil: The Ottoman Empire. The Classical Age 1300-1600. London, 1994. 50.

200 Matúz József: Az Oszmán Birodalom története. Budapest, 1990. 127. (a továbbiakban: Matúz)

201 Schütz 53.

202 Matúz 127.

203 Schütz 52.

204 Matúz 128. Az oszmán kormányzat e felkelést az előforduló kizilbas-tendenciák miatt, dzselálinak nevezte, az 1519-1520 mozgalomra való emlékezetül.

205 Braudel 1277.; Matúz 128.

206 Dâniþmend, Ismail Hâmi: Izahlý Osmanlý Tarihi Kronolojisi. Istanbul, 1972. 204.; ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 311.

207 Schütz 52.

208 Matúz 128.

209 Fodor Pál: Állam és társadalom, válság és reform a 15-17. századi oszmán fejedelmi tükrökben. In: Fodor Pál: A szultán és az aranyalma. Budapest, 2001. 156.

210 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 311.

211 Török történetírók. III. kötet. 1566-1659. Fordította: Karácson Imre, sajtó alá rendezte: Szekfű Gyula. Budapest, 1916. (a továbbiakban: Török történetírók III.)

212 Ivanics Mária: A zsitvatoroki békéhez vezető út. Az 1599. évi béketárgyalások. Történelmi Szemle, 1993/3-4. 311.

213 Brown, Horatio F.: Calendar of State Papers and Manuscripts, Relating to English Affairs. Vol. IX. (1592-1603) London, 1897. 450. (a továbbiakban: Brown)

214 Braudel 1307.

215 Brown 453.

216 Brown 450.

217 Braudel 1308.

218 Lázár Gyula: Az ozmán uralom története Európában. II. kötet. Budapest, 1877. 109.

219 Hammer, Joseph: Geschichte des Osmanischen Reiches. IV. Band. Pest, 1829. 312. (a továbbiakban: GOR IV.)

220 Török történetírók III. 159. 304.

221 GOR IV. 313.

222 Istvánfi 852.

223 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 327.

224 Fethrentheil-Gruppenberg László: Mercoeur lotharingiai herceg magyarországi szereplése. Hadtörténelmi Közlemények, 1937. 218. (a továbbiakban: Fethrentheil-Gruppenberg)

225 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 332.

226 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 334.

227 Hieronymus Ortelius Augustanus: Chronologia des historische Beschreibung aller Kriegempörüngen. Nürnberg, 1603. 496. (a továbbiakban: Ortelius)

228 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 325-326.

229 ÖStA HHStA Hungarica Fasc. 140. fol. 61. fol. 62.

230 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 325-326.

231 MOL, á85 191. fol. 20.; ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 329.

232 Ortelius, 496.

233 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 175-176.

234 Zinkeisen, Johann Wilhelm: Geschichte des Osmanischen Reiches in Europa. Dritter Theil. Gotha, 1855. 615. (a továbbiakban: Zinkeisen)

235 Ortelius, 497.

236 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 175.

237 ÖStA HHStA Hungarica Fasc. 140. fol. 68-69.

238 Erdély története három kötetben. Főszerkezsztő: Köpeczi Béla. I. kötet: A kezdetektől 1606-ig. Budapest, 1986. 531.

239 Illésházy 88.

240 Gömöry Gusztáv: Adalékok az 1601-1602. évi erdélyi hadi eseményekhez. Hadtörténelmi Közlemények, 1897. 77.

241 Documente privitóre la Istoria Romanilor. Vol. XII. (1594-1602). Al Colecþiu "Hurmuzaki". Adunate ºi publicate de N. Iorga. Bucuresci, 1903. 1190-1191.

242 Hurmuzaki, Eudoxiu: Documente privitóre la Istoria Romanilor. IV/1. (1600-1649) Bucuresci, 1882. 256. (a továbbiakban: Hurmuzaki)

243 MOL á85 191. fol. 13.

244 Hurmuzaki 256-257.

245 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 5.

246 Ortelius, 497.

247 Istvánfi 852.

248 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 45.

249 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 55. Ugyanakkor
a kethüda 80 ezer fős seregéről ír, amit Eszéknél hagy. MOL, á85 191. fol. 20.

250 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 43. fol. 44.

251 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 5.

252 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 47.

253 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 53.

254 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 53. fol. 93.

255 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 55. fol. 66-67. fol. 108-109.

0 Banfi, Florio: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi hadivállalatai. Hadtörténelmi Közlemények, 1940. 145. (a továbbiakban: Banfi)

1 Kárffy Ödön: Adalék a 1601-iki hadieseményekhez. Hadtörténelmi Közlemények, 1916. 227-228. (a továbbiakban: Kárffy)

2 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 93.

3 MOL, á85 27. fol. 42-43.

4 MOL, P707 5. fol. 203.

5 GOR IV. 313.

6 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 137.; Török történetírók, III. 159. 304.

7 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 137.

8 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 112-113.

9 Jezsuita Okmánytár I/1. Erdélyt és Magyarországot érintő iratok 1601-1606. Sajtó alá rendezte: Balázs Mihály, Kruppa Tamás, Lázár István Dávid, Lukács László. Szeged, 1995. 29. számú levél.

10 Benda Kálmán: Nyáry Pál és Várday Kata levelezése 1600-1607. Kisvárda, 1975. 24.

11 Jezsuita Okmánytár I/1. 29. számú levél.

12 Ortelius 496.

13 Veress, Andrei: Documente privitoare la Istoria Ardealului, Moldovei ºi Þârii-Româneºti. VI. (1600-1601) Bucureºti, 1933. 375.

14 MOE IX. 473-474.

15 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 332.

16 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 178.

17 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 334-335. fol. 286.

18 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 286.

19 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 44. fol. 45.

20 ÖStA HHStA Hungarica Fasc. 140. fol. 68-69.

21 Gömöry Gusztáv: Székesfehérvár visszavétele 1601-ben és újbóli elvesztése 1602-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 1892. 307. (a továbbiakban: Gömöry 1892.)

22 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 48.

23 Kárffy 225-226.

24 Gömöry 1892. 309.

25 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 174.

26 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 190.

27 Török történetírók III. 304.

28 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 190. fol. 286.

29 Tóth 330-331.

30 Fethrentheil-Gruppenberg 219.

31 Tóth 332.

32 Zinkeisen 647.

33 Brown 458.

34 Banfi 144. 151.

35 Istvánfi 854.

36 Banfi 154.

37 ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Kart. 86. (1601. VII-XII) Konv. 1. fol. 286.

38 Magyarország hadtörténete I. 226.

39 Kanizsa (1600-1601). közli: Vámbéri Ármin. Századok, 1887.

40 Tóth 340.

41 Tóth 344.

42 Bayerle, Gustav: Ottoman Diplomacy in Hungary. Letters from the Pashas of Buda 1590-1593. Bloomington, 1972.

43 Bayerle, Gustav: The Hungarian Letters of Ali Pasha of Buda 1604-1616. Budapest, 1991.

44 18. számú irat.

45 4. és 19. számú iratok.

46 21. számú irat.

47 Például: ÖSt HHStA Türkei I (Turcica) Kt. 91. (1607-1608) fol. 5. (A bécsi udvar mellett működő magyarok archontológiáját Pálffy Géza kutatásaitól várjuk.)

48 Fodor Pál: Kié legyen Pankota? Érdekcsoport és érdekérvényesítés az oszmán hatalmi elitben a 16. század közepén. In: Szultán és az aranyalma. Budapest, 2001. 67-82.

49 Fodor Pál: Az oszmán pénzrendszer 16. századi válságáról. Megjegyzések az 1585/89. évi leértékelésről. Aetas, 1999. 4. szám. 27-40.

50 Például: Dávid Géza: Az első szegedi bég, Dervis életpályája. Aetas, 1999. 4. szám. 5-18.

51 Selânikî Mustafa Efendi: Tarih-i Selânikî. II. (1003-1008 / 1595-1600) Kiadta: Ipþirli, Mehmed. 854-857.; Dâniþmend, III. 201. (Eszerint az esemény 1600. április 1-jén történt.); Legújabban említi: Fodor Pál: Egy antiszemita nagyvezír? In: Szultán és az aranyalma. Budapest, 2001. 110. 143. Különösen: 128-130.; Érdekes velencei eredetű forrást találunk magyar nyelven a fenti ügyre a Protocollum Báthorianum című gyűjteményben (OSzKK Fol. Hung. 37. fol. 274r-v.)

"Velencéből 13. Maii Anno 1600.

Az menemű leveleink erkeztek ez héten Constantinapoliból, mellyekben ilyen esetek es újságok értésünkre löttek, hogy az szpáhiák és jancsárok az török császárnak rebellisek lettek, úgy annyira, hogy teljességgel magokban eltökélvén, az császárt hogy meg öljék, és helyében mást válasszanak. Mely szándékokat, az császár mikor meg értette volna, valóban rajta meg ijedt, és mindjárást egy régi vén eszes kapudzsi basáját, az fel támadot szpáhiák és jancsárokhoz ki küldötte, megérteni akaratjokat. Kinek válasza lévén, kévánta tőllök, hogy tíz, vagy tizenkettőt válasszanak magok közül, kik személy szerint az császárhoz be menjenek, vele beszélni, mely meg lött. És ez be választott tíz török az császárral személy szerint szólván, panaszkodások ez volt, hogy ő rajta sok méltatlan dolog esnék, es az császár felőlis rút gyalázatos hírek forognak, kit immár ők ugyan tovább nem szenvedhetnek, hanem azt kévánják, hogy ő maga az császár ki jöjjön közikbe. És mindeneket meg értsen meg lásson, mint forgot eddég köztök az dolog. Mert egy gonosz zsidó asszonyállat, kinek Seraglioban (=szerájban) nagy autoritása lévén, minden török asszonyállatok, avagy szultánok előtt, ilyen dolgot cselekedett, hogy minden fő tiszteket külön külön féle színek alatt pénzért, adományért szerzette és adta. Azért azt kévánjuk, hogy szabadságok legyen az zsidó asszonállattal és marhájával azt cselekedni, valami kedveknek tetszik. Látván ezért az császár az dolognak félelmes voltát, hogy életének el vesztésében jár, és azt különben nem proveniálhatná, mindjárt az tíz választott törököknek erszényit valóban arannyal meg tölté, és amellett őköt sok igéretivel csendesítette le. Az zsidó asszonyállatot is mindjárt kezekben adá, melyet az szpáhiák és jancsárok azonnal koncról koncra hányának, házát meg dúlták, holot aranyat, pénzt egy milliónál többet találtak. Es ha török császártól maga édes anyját, ki sok efféle dolgoknak oka volt, kévánták volna, azt is félelmében az császár kezekben atta volna. Meg tetszik azért ilyen dolgokból, hogy nem az császár immár az ő urok, hanem az ő szpáhiái és jancsári parancsolnak neki. Etc."

52 A török krónikákban nem találtam egyértelmű adatot arra nézve, hogy a kérdéses évben ki volt az egri beglerbég. Tomkó Viktor kutatásai azonban tisztázták a kilétét. Az a Bektás volt, aki az 1596-os egri ostrom után megkapta a szolnoki szandzsákbégséget, s aki Istvánffy Miklós tanúsága szerint itt is született. 1598 augusztusában kapta meg az egri beglerbégséget. Innen Temesvárra került szintén beglerbégnek és segítette Székely Mózest a hatalomrajutásában. Bár úgy tűnik, hogy 1601 tavaszán egy rövid ideig ismét betöltötte a szolnoki bégésget is. Tomkó Viktor: Török közigazgatás Szolnokon. A szolnoki szandzsákbégség története. Szeged, 2003. Szakdolgozat az SZTE BTK könyvtárában. (Témavezető: Papp Sándor.) 27-30.

53 A 84szultánom94 kifejezés nem az oszmán uralkodóra vonatkozik, hanem egy magasabb rangú méltóság megtisztelő megszólítása.

54 Pirot.

55 Hitharcosok.

56 Mivel az irat az eredetileg neki szánt laprészt betöltötte, az írója úgy fejezi be az utolsó sort, mintha ezzel a levél is lezárulna. Ezért olvassuk itt a záró formulát és a levélíró nevét. Itt látható a pecsét lenyomata is. Azonban még sok beszámolnivalója maradt hátra, s ezeket a margón, majd a szöveg feletti üres helyen, végül pedig a hátoldalon folytatta.

57 Dámád Ibrahim pasa, nagyvezír, a hadjárat szerdárja.

58 Valószínű, hogy az 1601. évi tárgyalások török főszereplőjével, Mehmed tihájával azonos.

59 Talán Travnik Boszniában. Birken, Andreas: Die Provinzen des Osmanischen Reiches. Wiesbaden, 1976. 47.

60 A 84kira94 az a zsidó asszony volt, aki a hárem hölgyeinek bevásárlásait végezte Isztambulban, s ezzel nagy befolyásra tett szert.

61 Itt talán elszámolás értelemben szerepel a szó. Esetleg kötelezvény.

62 Addigi másodvezír, a szultán veje (Dámád).

63 Tirnakcsi Haszán aga. DE2niBAmend, III. 203.

64 1600. 04. 25. DE2niBAmend, III. 202.

65 Mankirkusi Mehemmed pasa, 1601. áprilisától október 15-ig töltötte be a budai beglerbégséget, ekkor Székesfehérvárnál levágták. Gévay Antal: A budai pasák. Bécsben, 1841. 21.

66 Lala Mehmed pasa

67 84haber varub gelince merhumuF1 meyyiti tuyFDlmayub94. Úgy értelmezem, hogy amíg a békéről való hírek eljutottak Isztambulba, addig még nem halt meg Ibrahim!

68 84kelE2mu l-mülűk mülűku l-kelE2m muqarrerdür94

69 Szádeczky Lajos: Erdély és Mihály vajda 1595-1601. Temesvár, 1893. című munkájában közöl e levélből részletet, ahol megadja a pontos dátumot.

70 Aki másnak vermet ás, maga esik bele!

71 84über 300. saumb Asperl94 A lóteher (török: yük) jelentése, 100 ezer akcse.

72 Nem tudom biztosan értelmezni, talán a kFDzFDlba9A-ra, tehát a perzsa sahra gondol a szöveg írója. KFDzFDlcFDba9AFD török címet nem ismerek.

73 Itt romlott lehet a szöveg: eingesetzt 84beültette, beiktatta94 helyett talán niedergesetzt 84legyőzte, letenni94 helyett.

74 1541.

75 1594/95.

76 84von kheinen thaill Tschatn auDFgeschikh werden94 A török eredetű csata szó portya értelemben tehát bekerült a hódoltság korban a németbe is, legalábbis a bécsi udvar török ügyekkel foglalkozó szakemberei számára nem tűnhetett idegennek.

77 Talán Vál.

78 Valószínűleg Pilisvörösvár (RoteschloDF).

Ugrás a lap tetejére

Szeged, 2004.03.21.

|| e-mail