TartalomjegyzékKövetkező

Dominkovits Péter

Egy kora újkori ügyvéd pályaképe
– Szepsy (Zepsy) János*1

A 16–17. századi „jogtudó értelmiség” kutatottsága messze elmarad a medievisztika eredményeitõl. Kevéssé ismert az országos és helyi hatáskörû bíráskodási fórumokon mûködõ bírák, illetve azok elõtt pert vitt prókátorok – avagy magukat annak vallók – személye, hivatali pályája, családi háttere, vagyoni viszonyai. Mindezek miatt nem áll rendelkezésünkre a „jogtudó értelmiség” képzettségére, tevékenységi körére vonatkozó oly’ tipológia, ami már elkészült például a Jagelló-kori értelmiség kulcs-típusára, az ügyvédségre.2 Ugyanakkor a kérdéskör szerteágazó kutatási szempontjait és problémáit már egy-két kitûnõ család- és társadalomtörténeti tanulmány is jól illusztrálja. A bencés rendi levéltáros, történetíró, Sörös Pongrác a Guary család gazdag levéltárára alapozva Meszlényi (II.) Benedek életútjának feldolgozásán keresztül egy ügyvédi munkát folytató, azzal párhuzamosan a vasvári káptalannál jegyzõi hivatalt viselõ birtokos nemes karriertörténetét mutatta be, aki Vas vármegye tisztikarába kerülve 1646-ban az alispáni hivatalt is elnyerte, melyrõl az 1657. évben mondott le. A törvényhatóság követeként részt vett az 1647., 1649., 1655. évi országgyûléseken. Hivatali karrierje szervesen egybefonódott céltudatos, dinamikus birtokgyarapító tevékenységével.3 Pályaíve tipikus elemei még jobban kidomborodtak akkor, amikor Kóta Péter a gyõri püspök privilegizált mezõvárosa, Szombathely különbözõ igazgatási-jogszolgáltatási, közhitelességet biztosító fórumainak (vármegye, városi magisztrátus, vasvár-szombathelyi társaskáptalan) notáriusi karát, az egyes jegyzõk életpályáit, karriertípusait vizsgálta, és – modern fogalomhasználattal – egy helyi értelmiségi „piac” létére mutatott rá.4

Az alábbi dolgozat egy prókátori karriert ír le, amelynek tipizálható elemei sokban különböznek a fentiektõl. Ez a pályaív nem a már eddig is jól ismert utat követi (hiteleshelyi jegyzõség, vármegyei, városi igazgatási karrier, utána esetleg országos hivatal), hanem egy ettõl eltérõt, de nem teljesen ismeretlent. A völcseji taxalista nemes, Szepsy (Zepsy) János „hivatali pályája” élesen különbözik a fentebb említett Meszlényi Benedekétõl például abban, hogy õ vármegyei tisztséget, hiteleshelyi jegyzõséget soha nem vállalt. A Nádasdy család familiárisi szolgálatában ügyvédként, sok és szívós munkával Sopron és Vas megyében különféle jogállású, vagyonú, társadalmi helyzetû magánszemélyeket képviselt, a térség meghatározó mágnásaitól kezdve (Nádasdy, Zrínyi) a bene possessionatus (Viczay), nagytekintélyû birtokos (Cziráky, Polányi), illetve kisbirtokos nemesekig, városlakó kiváltságoltakig (pl. a szombathelyi Tapolczay Pál), miképpen egyes közösségek érdekében is fellépett (Sopron város). Önmagukban már e tények is érzékeltetik: Szepsy – eddig regisztrált – pályája elsõ, nagyobb felében prókátori munkából élt, legkülönbözõbb szintû bíráskodási fórumok elõtt tevékenykedett. Ez a korban cseppet sem szokatlan, egy generációval késõbb hasonló figyelhetõ meg a szintén Nádasdy familiáris Tolnay (Tholnay) János esetében is.
A forrásfeltárás arra utal, hogy a Nádasdy családnál familiárisi szolgálatot vállalt Szepsy esetében ez a kötelék inkább védelmet és biztonságot jelentett, semmint akadályt pályája, karrierje, kapcsolatrendszere kiépítésében. Esete ismételten felhívja a figyelmet a kötelék átjárható elemeire, a familiárisi függés személyre szabottságára, hisz ez a viszony karrierjében inkább segítette, semmint õt Prókátori tevékenységének kiteljesedésekor – életútja szempontjából szerencsésen – a Bethlen Gábor vezette rendi-függetlenségi mozgalom politikai karriert hozott számára. Így a szerény vagyonú taxalista nemesbõl a Szepesi Kamara tanácsosa lett. Ha az életpálya mérlegét a vagyongyarapodás leggyakoribb mérõje, a fekvõbirtok növekedésének oldaláról nézzük, láthatjuk, hogy azt nem jellemezte hasonló mértékû siker. Szepsy szolgálatai nyomán a Nádasdy családtól zálogjogon nyert birtokainak köszönhetõen azonban a taxalisták közül a jobbágytartó nemesek sorába emelkedett, kisbirtokos lett.

Szepsy személye ismeretlen a közkeletû családtörténeti kézikönyvek, a helyi és az „országos” genealógiai irodalom számára. Családi levéltár vagy levéltártöredék sem segíti életútjának felvázolását.5 Így prókátori mûködésérõl elsõsorban a vármegyei közgyûlések, törvényszékek, úriszékek jegyzõkönyvei, illetve városi és mezõvárosi iratok segítségével történhetett vázlatos rekonstrukció, miképpen politikai karrierjéhez a kor fölöttébb jelentõs számú publikált és publikálatlan missilise szolgáltatott adalékokat.6 Jelezni kell: a forrásfeltárás jelen szakaszában több kérdésre nem tudunk válaszolni, melyek közül az egyik legfontosabb: hol iskolázódott, milyen fokú iskoláztatással bírt Szepsy János, gyakorlatát ki(k)nél szerezte?7

A sikeres pályakezdés – A Sopron vármegyei prókátor

A völcseji taxalista nemes ügyvédi pályáját Sopron vármegye 1596. április 22-én, Újkéren megtartott törvényszékében kezdte. Nemes Gergely deák (Literatus) és örökösei érdekében járt közbe, akik nevében a csornai Szent Mihály prépostságot egy Kis-Zsirán (Kis Syra) fekvõ irtásföldtõl eltiltotta.8 Az 1597. június 30-án, Újkéren megtartott sedrián vitt perképviseletét9 követõen 1598. április 14-én ifjabb Vághy János felperest képviselte Sárándy László özvegyével, Fekecs (Fekecz) Zsófiával szemben egy Röjtök községben fekvõ réttel kapcsolatos birtokperben.10 Hasonló típusú perrel jelent meg az 1599. május
6-i, Lózs (Loos) mezõvárosban megtartott közgyûlésen: Kerecsényi György felperest képviselte a Trombitás János elleni hatalmaskodás, tolvajlás miatti perben.11
1599. július 4-i közgyûlésen gunyafalvi Seged Péter nevében tiltakozott: az úr ispánja rovás alatti jobbágyházban, s nem taxás nemesek házában lakik, így õt ez utóbbi teher alól vegyék ki, hisz jobbágyként adózik.12

A közéleti pálya e kezdeti szakaszából ismert, hogy hites személyként megyei hivatalviselõ mellett részt vett földesúr-jobbágy közötti magánjogi aktusban. 1600 februárjában, az akkor esküdti hivatalt betöltött Vághy György mellett – több más hitelt érdemlõ férfiúval együtt – õ is megjelent Petõházán akkor, amikor Varga Máté kötelezte magát, hogy Zeke János özvegyének, Szemcsey Orsolyának örökös jobbágya lesz.13

Ha a Szepsy által képviselt személyek névsorára tekintünk, Kerecsényi Györgyrõl, Vághy Jánosról, gunyafalvi Seged Péterrõl megállapítható, hogy Nádasdy Ferenc szervitorai voltak, miképpen Szemcsey Orsolya az Esztergom alatt elhunyt, hasonlóképpen Nádasdy szervitor petõházi Zeke János özvegye. Az adatsorból valószínûsíthetõ: Szepsy már ez idõ alatt is a Nádasdy család szolgálatában állt, a vármegyei ítélkezésben e család szolgálóinak egy körét képviselte.14 Ez a szervitori viszony – a dominus, Nádasdy Ferencnek dunántúli fõkapitányi pozíciója révén – ad magyarázatot arra, hogy Babócsa és Kiskomárom 1600. évi elestét követõ tárgyalássorozatban a magyar várfeladók fölött ítélkezõ 1601. márciusi pozsonyi országgyûlés által összehívott törvényszékben a három fogoly fõtiszt, gersei Pethõ Gergely babócsai fõkapitány, Végh Gergely babócsai hadnagy, Balogh János újudvari fõvajda közül Véghet Szepsy képviselte.15

Talán az elõbbi, országos jelentõségû ügyvédi munkának köszönhetõ, hogy az eddigi vármegyei prókátori tevékenységi köre a helyi szinten is pozíciónöveléssel bõvült. 1601–1602 során Sopron vármegye nemesi törvényszékén több esetben a cseppet sem hagyományos hivatali karriert leírt, azaz esküdtbõl alispánná lett Vághy Györgyöt helyettesítette. Így az 1601. május 30-án, Lózson megtartott törvényszékben az alispán képviseletében hivatalból indított pert Pulay Farkas, Fodor Benedek János fia, Ujszászy László, a büki Nagy Albert és felesége, Erzsébet asszony, továbbá Tharródi László, agilis Vörös Jakab, Szily (Zily) Tamás és Dósa Imre özvegyének Ilona nevû jobbágya ellen rablógyilkosság (latrocinium) és tolvajlások (furta) miatt. A háborús esztendõk Sopron megyében is a zsoldosok visszaéléseit, a települések pusztulását, az élet- és vagyonbiztonság nagyfokú megingását hozták; nem egyedi vádindítványa volt ez. Még ugyanezen évben, június 8-án, az ugyancsak Lózson megtartott három napos sedrián több hasonló perre került sor. A törvénykezés elején még Vághy György alispán indított hivatalból vádat, a harmadik napon már Szepsy (Zepsy) az alispán képviseletében hivatalból („mint magisztrátus”) perelte Dukay Györgyöt és Székely (Zekell) Pétert hasonlóképpen rablógyilkosság és tolvajlások vádjával.16 Vághy alispánt Szepsy képviselte az 1602. január 3-án, ugyancsak Lózson megtartott közgyûlésben, ahol hivatalból tiltakozást tett Sándor András ellenében, aki nem várta meg a törvényhatóság által végbevitt malomigazítást. Ugyanezen a közgyûlésen magánvádas ügyvédként is fellépett: vitézlõ Madarász Miklós simaházi nemes nevében tiltakozott Somogyi Benedek szolgabíró taxálási eljárása ellen.17 A fentiekhez hasonlóan az év során még több esetben helyettesítette így Vághy alispánt.18

Az elszórt adatokból kitûnik: a keresett, sokat foglalkoztatott ügyvédek között Szepsy kiemelkedõ tekintélyre, és bár megyei hivatalt nem viselt, a törvényhatóság jogszolgáltatásában speciális befolyásra tett szert. Vajon mi állhatott e mögött? Ez minden bizonnyal több összetevõ eredménye lehetett: tanultsága, gyakorlata, familiárisi kapcsolata, egyéni ambíciója, és közvetlen szakmai környezete; nem ismerjük az egykorú soproni jogtudók, prókátorkodók máig alapvetõen ismeretlen körét, és az õ ebben elfoglalt helyét. A forrásfeltárások jelen szakaszában tehát pontos válasz nem adható, és cseppet sem kizárt, hogy
a családi levelezés elpusztulása, elkallódása miatt e kérdés késõbb is csak részben lesz megválaszolható.

Ugyanakkor megvizsgálhatjuk Szepsy hivatalosan megnyilvánuló kapcsolatrendszerét, hogy pályája kezdetén a megye fõ- és birtokos nemességének mely tagjait, csoportjait képviselte. A fõnemesek közül 1602 során a megye nyugati részében birtokos, az Oláh-Császár család lánzséri uradalmát megszerzõ szerdahelyi Dersffy Ferenc képviseletében nyújtott be tiltakozásokat.19 Ugyanebben az idõszakban a birtokos nemesek közül a Nádasdy családnak is familiárisi szolgálatokat teljesítõ, a térség „törzsökös” famíliái közé tartozó Viczay, illetve Cziráky és Niczky családok képviseletében tûnt fel. 1601-ben Viczay Tamás és Sándor nevében perelt, míg két évvel késõbb Niczky Orsolyát, Cziráky Mózes feleségét képviselte egy ligvándi birtokeladásban.20 A Viczay családhoz fûzõdõ kapcsolata az átlagosnál szorosabb lehetett, ezt igazolják a fennmaradt úriszéki jegyzõkönyvek, amelyekben gyakran õ látta el a földesurak, földesúrasszonyok képviseletét.

Természetesen a fenti két évben nemcsak hivatalból indított pert és képviselte a vádat, hanem ekkor is teljes körû ügyvédi tevékenységet folytatott. Így az 1602. október 10-i, lózsi közgyûlésben Marothy Mihály özvegye nevében Takács Mátyás sajtoskáli (Kaal) jobbágy kapcsán tett tiltakozást.21 Az 1603. június 2-án, az újkéri törvényszékben nemesapáti Szalay (Zalay) Gábor – Sopron vármegye 1595–1600 közötti alispánja – özvegyét képviselte a Dóczy Bálint özvegye elleni birtokfoglalási (occupatio bonorum) perben.22

A kiteljesedés felé
– A regionalitás: prókátorság Vas és Sopron vármegyékben

A Sopron megyei törvényszéki, közgyûlési iratanyag vizsgálata mellett fölöttébb értékes információkat rejt a szomszédos törvényhatóság, Vas vármegye hasonló fórumainak iratanyaga is. Ott Szepsy a Sopron vármegyei pozícióinak kiteljesítése és stabilizációja után jelent meg. Vas vármegye fõispánjai a törvényhatóság legnagyobb birtokosainak sorába tartozó Nádasdy család tagjai voltak, tehát a térségi mobilizáció gyökerei minden bizonnyal
a familiárisi kötelékre mentek vissza, ahogy ez egy generációval késõbb a vasi törvényszékeken gyakran pert képviselõ soproni birtokos, a már említett Tolnay János esetében is megfigyelhetõ.

Az 1602. június 17–18-án folytatólagosan tartott törvényszékben az alsóõri Gyáki más néven Kis János és Kis Gáspár személyében nyújtott be tiltakozást, ugyanis – a térség másik jól ismert ügyvéde – kisunyomi Szekeres Márton a megelõzõ napokban pert indított ellenük, de õk a perfelvétel idején a perindítás okairól kellõen nem értesültek.23 Következõ törvényszéki tevékenységérõl három évvel késõbbrõl szerezhetünk tudomást. 1605 márciusában Viczay Sándor nevében tiltakozott, aki e formában jelentette ki, hogy a Vas vármegyei Magasi faluban semmiféle érdekeltséggel nem rendelkezik.24 Vas megyei mûködésének új szakaszát jelentik az 1606–1607. évek. Az 1606. május 17-i közgyûlésben Nádasdy Tamás özvegyét, Báthory Erzsébetet és az õ gyermekeit, továbbá Zrínyi Miklóst, Zala vármegye fõispánját képviselve adott be oly tartalmú tiltakozást, hogy a fenti fõnemesek bárki hatalmaskodásával szemben megvédelmezik a Sopron megyei Bõ települést
(a keresztesek egykori jószágát).25
E lépéssel nemcsak dominusa, hanem a másik törvényhatóságban is nagy befolyású fõnemes személyében is megjelent. A másik irányt saját törvényhatóságának, Sopron vármegyének vasi képviselete adta. A török veszély miatt Sopron és Vas vármegyék közös közgyûléseinek során a Szombathelyen megtartott 1607. május 28-i congregatión soproni részrõl Vághy György alispán, Kisfaludy Balázs és Pászthory Gergely mellett Szepsy János is megjelent.26

Minden bizonnyal Vas megyében is megnövekedett befolyásának – ami mögött vitathatatlanul nagytekintélyû fõnemesi protektor(ok) állt(ak) – köszönhetõ, hogy az 1607. augusztus 1-jei közgyûlésben a tragikus körülmények között elhalálozott Chemetey István alispán számadásait átvizsgáló hat tagú bizottság tagjává választották. (A Chemetey hivatalba lépésétõl, 1602. november 25-tõl vizsgálatot folytató gremiumnak még két jeles ügyvéd, Hollósy Sándor és a már említett kisunyomi Szekeres Márton, továbbá a Chemetey rokon, Szepsyvel is kapcsolatban állott kaszaházi Joó László, illetve Miley András, Bácsmegyey Mihály is tagjai voltak. Munkájukat 100 ft büntetés terhe alatt kellett végezniük.)27

A fenti számadásvizsgáló bizottság kudarca, visszalépése is háttér tényezõje lehetett annak, hogy Szepsy azt követõen, 1612–1614 során közigazgatási, adókezelési- és ellenõrzési feladatokat nem vállalt, hanem prokurátorként tevékenykedett. Az 1612. január 16-i közgyûlésben Szombathelyi Ferenc, a néhai Szombathelyi Márton szlavóniai ítélõmester fia nevében Szombathely privilegizált püspöki mezõváros földesurával, Náprágy Demeter bács-kalocsai érsekkel, gyõri püspökkel, illetve a mezõvárosi magisztrátussal szállt perbe egy, a város területén, a Gyöngyös utcában fekvõ, és Draskovich püspök által az említett Szombathelyi Márton számára privilegizált kõház miatt, amit a közvetlenül meglõzõ idõkben adó alá vontak.28 1613-ban rimaszécsi Széchy Tamást – a kõszegi uradalom zálogbirtokosát, az idõben dunántúli kerületi fõkapitányt –, majd 1614-ben Náprágy Demeterrel szemben Vas vármegye fõispánját, Nádasdy Pált képviselte a püspöki dézsmák – cseppet sem problémamentes – árendája kapcsán,29 miképpen tette ezt az 1617. június 10-i közgyûlésen is.30

Szepsy befolyásának ismételt megerõsödését jelzi, hogy az 1613. február 9-i közgyûlésben Vas megye tisztikara nevében hivatalból perindításra tett elõterjesztést két, a béke idõben török ellen portyázó, de ezen kívül keresztényeket is kirabló, fosztogató személy ellen.31

Vas megyei hivatali tevékenységével párhuzamosan Szepsy Sopron vármegye törvényszékében is megõrizte szerepét, befolyását. Így az 1607. március 27-én, az Újkéren megtartott törvényszékben Mátéfalvay (Matheffalway) Máté perében vállalt képviseletet, és Hettyey János özvegye nevében ünnepélyesen tiltakozott a nagyvölcseji birtokvásárlás miatt.32 1608 januárjában Vághy György alispán, Ajkay Ferenc szolgabíró, Völcsey Ádám esküdt mellett – több más nemessel egyetemben – Galambos István özvegyének kérelmére arbiterként részt vett a több napos kiszállást is igénylõ osztályperben.33 1609. május 26-án a Rábaköznek külön, Németiben megtartott törvényszéken Edvy János, majd szemerei Nagy István felperesek képviseletét látta el egy lakott jobbágytelek zálogolása és hatalmaskodás miatt.34 1612 februárjában neve Párnás György perei kapcsán tûnik elõ.35 1614-ben az alsóajkai Ajkay család vagyonosztási perében mint hivatalos eljáró személy mûködött közre.36

Szepsy a különbözõ ítélkezési fórumokon

Szepsy eddigi prókátori mûködésének bemutatása elsõsorban a két szomszédos vármegye, Sopron és Vas nemesi közgyûlésein, törvényszékein végbevitt tevékenységére koncentrálódott. Ugyanakkor nemcsak a megyei élet legfontosabb fórumain vett részt, hanem más tekintélyes ügyvédekhez hasonlóan pereket vitt különbözõ földesurak úriszékei, illetve egyes esetekben mezõvárosi törvényszék elõtt is.

Szepsy 1605. január 21-én kezdte ügyvédi tevékenységét Szombathely mezõváros bírósága elõtt. Ekkor Skalych Mátét képviselte a Skalich avagy Nyeregjártó György özvegye, Piroska asszony elleni örökségi perben.37 A töredékesen fennmaradt 1604–1605. évi perek alapján megállapítható: Szepsy szombathelyi ügyvédi szereplése ritka eset volt, a peres feleket ekkor elsõsorban a korszak kiemelkedõ jogtudósa, a késõbbi királyi jogügyigazgató,
a Magyar Kamara tanácsosa, kosztaniczai Kitonych János, és a rövid ideig, 1623–1625 között Gyõr vármegyei alispáni hivatalt is betöltõ balogfalvi Siey János képviselte.38
Õk ekkor mindketten a gyõri püspök familiárisi körébe tartoztak, miként az ügyvédi pályáján ezen idõszakban feltûnõ kisunyomi Szekeres Márton is. Szepsy a késõbbiekben is ritkán képviselt peres feleket a privilegizált püspöki mezõváros bíráskodása során. 1608 áprilisában Tapolczay Pál deákot – a mezõváros 1613–1615 közötti bíráját – képviselte egy perújításban. Határozott fellépése, hangzatos latin parafrázisa; „inter arma silent iura”, nem érte el
a várt sikert. Ugyanebben az évben Szabó András agilis és felesége, Magdolna asszony, Barbély Jakabbal és hitvesével, Erzsébet asszonnyal szembeni perében a vádat képviselte, az alperes fél házfoglaló, hatalmaskodó tette miatt.39
Szepsy valójában nem tartozott
a szombathelyiek által gyakran foglalkoztatott ügyvédek (Hollósy Sándor, Mátéfalvai Mátyás deák, Rady (Rádi) Imre) sorába. Esete e téren is jobban hasonlít egy nemzedékkel késõbbi prókátor utóda, Tolnay (Tholnay) János szerepvállalásaihoz.40

A mezõvárosi magisztrátus elõtti perekkel szemben a földesúri ítélkezés fórumain, az úriszékeken, mind pályája elsõ szakaszában, mind pedig a pályaív csúcsához közelítve többször vállalt prókátorságot. Az elsõ eddig ismert úriszéki perei 1604. május 22-én folytak le: a Nádasdy Ferenc familiárisai közé tartozó petõházi Zeke János özvegye, Szemcsey Orsolya petõházi törzsbirtokán a földesúrasszonyt képviselte a községi bíróval szemben fellépõ engedetlen jobbágyok ellen.41 1619–1620 során a Lózson megtartott úriszékeken több alkalommal is vádképviselttel a Viczay család tagjainak érdekeit védte. 1619. február 6-án Viczay Tamás özvegyét, Szenyessy Krisztina földesúrasszonyt képviselte az õ Tanka István jobbágya ellenében, akit verekedés, földesura szolgáinak megtámadása vétkével fogtak perbe. Az említett földesúrnõ képében indított pert a robotot megtagadó, az ispánt szidalmazó Szabó György jobbágy ellen.42 Ugyancsak ezen az úriszéken a másik földesúrasszony, Viczay Sándor özvegye, beregszói Hagymássy Orsolya képviseletében Bordács Jánost és Mihályt, illetve Kristóf Mihályt és Jakabot perelte két jobbágyasszony megerõszakolása, illetve az ebben való bûnrészesség vádjával.43

Kötõdését a Viczay családhoz jól mutatja az, hogy pályája különbözõ állomásain – és olykor élete nehéz pillanataiban is – e jelentõs birtokos család tagjai mellett találjuk. Így
– ahogy már említettük – 1605-ben Vas megyében elvétett adókivetés miatt Viczay Sándort képviselte, miként hozzá húzódott Bocskay hajdúkapitányának, Némethy Gergelynek dunántúli hadjárata idején is. Ekkor, miként a térség meghatározó földesurai (Batthyány, Nádasdy család), õ sem tért Bocskay hívségére; félelemmel tudósította Sopron város magisztrátusát 1605. szeptember 18-i levelében Némethy Gergely hajdúkapitány Rábaközbe vonulásáról és dúlásairól.44

A Viczay család iránti hûségét az országos szintû eseményekben történõ részvétele idején is megtartotta. 1620. április 13-i lózsi úriszékben több perben Viczay Tamás özvegyét, Szennyesy Krisztinát mint felperest képviselte. Így Sömberger Mihály providusszal szemben lépett fel, aki földesúrasszonya tudomása nélkül szerzett õfelségétõl armálist. Szepsy határozottan követelte a privilégium megsemmisítését, a korábbi jogállapotba történõ visszahelyezést. A fölöttébb tekintélyes nemesekbõl összeállt nagyszámú testület – Szántóházy Ferenc, Vas és Sopron vármegyék jegyzõje, személynöki ítélõmester elölülésével, mankóbüki Horváth Bálint, Sopron megye alispánja, a vármegye adószedõje és segédje, illetve egy szolgabíró, négy esküdt és egy fogott bíró (arbiter) – bár a jobbágyot elmarasztalta a vádban, ítéletében hangsúlyozta: ez az ítélkezési fórum alacsonyabb rangú annál, semmint uralkodói jogadományozást megsemmisíthessen. Ezért az armális érvényben maradt, de mindabban, amit az alperes alávetett jobbágyként földesúrasszonyának vétett, továbbra is elmarasztalható volt. Így Szepsy csak egy Bécsbe történõ hosszúfuvar megtagadásában tudta a vádlottat „megmarasztatni”.45 Ugyanezen az úriszéken Szepsy az elõbbihez képest kevésbé hangsúlyos pert is vitt a tolvajlással, lövöldözéssel, verekedéssel vádolt Jankó István jobbágy ellen, akit a szükséges bizonyítás befejeztéig az úriszék börtönbeni tartásra ítélt.46

Egy, az elõzõektõl minõségében is eltérõ kapcsolatrendszer jelenik meg két vele kapcsolatos 1610. évi levélbõl. Bár Szepsy tevékenységének kiinduló oka és eredménye jelenleg nem ismert, az eddig feltárt forrásokból világosan kitûnik, hogy õ Sopron sz. kir. város bizonyos ügyeiben járt el, és ennek kapcsán a városvezetõ elit egyes tagjaival is szorosabb kapcsolatba került. A Baxay Mihály által Sopron magisztrátusához írt levelébõl már nemcsak egy nagy formátumú, városi ügyekben is járatos prókátor képe jelenik meg, hanem az is szembetûnõ, hogy az ügyvédség a 16–17. századi Nyugat-Magyarországon – modern szóval élve – piacképes értelmiségi pálya volt, s az érdekelt felek a prókátori munkát eredménycentrikusan honorálták: „…az en Prokatorom, Horwath Mihaly, Zepsy vramnak ha megh nierne az pert eó feõlseghe parancholattia szerint minden szaz forintbul 10. forintot ighert hirem nelkwl. Soprony warmegeben penigh orszagh teõrwenie szerint prokatornak az eõ faratsaghaert, michoda jutalma es fizetise legien, vrasagtok, es ty k[e]g[ye]l[me]tek jol tudgia; En Zepsy vramnak ket Araniat es ket egez Tallert, faratsaghaert attam, itelt, italt, maghanak szolghainak, kochit jeõni s menni ebbul mitt rendel k[e]g[ye]l[me]tek iteleti lezen raita 10 forintot, minden szaz forintbul kewanni es fel wenni Istentelen dologhnak lenni aranzottam.”47 A Sopron sz. kir. város polgárságával fennállott érdekvédelmi-ügyvédi és anyagi vonatkozású kapcsolatait a Szentbertalani (Zentbertalanj) Menyhért városi tanácsoshoz 1610 novemberében írott levele is megerõsíti.48

Az eddigi polgári életvitellel szemben Szepsy prókátori tevékenységének egy speciális, ez idáig a legkevésbé feltárt és ismert területérõl, a katonai ítélkezési fórumokon való jelenlétrõl a forráskutatás jelen szakaszában csak egy adat ismert. 1607-ben õ is részt vett
a Zrínyiek egyik fõembere, Kis János muraközi kapitány és Végh Gergely Csáktornyán, hadiszéken lefolytatott perében.49

Szervitori kötõdése

A 16–17. századi katonáskodó vagy hivatalviselõ nemesek esetében a szakirodalom már többször is rámutatott a szervitori, familiárisi kötõdés meghatározó jelentõségére az adott életpályák alakulásának vizsgálatakor.50 Szepsy esetében már az eddigi elszórt adatok is jelzik (például a dominusok képviseletének gyakorisága), õ a Nádasdy család kiterjedt familiárisi körébe tartozott. E kötelék legjobb bizonyítéka azonban sajnos kissé kései, már régebbre visszanyúló kapcsolatokra, szolgálatokra mutat. Nádasdy Pál familiárisainak 1614. évi konvenciós jegyzéke ez, ami jól mutatja Szepsy helyét e kiterjedt körben.51 Õ dominusa második számú prokurátora volt. Az elsõ számú ügyvéd tisztét Ebergényi (Ebergheny) Péter töltötte be, 100 ft készpénzt, 9 rõf gránát posztót, 15 akó bort kapott, illetve utazásaihoz elegendõ költséget, ura házaiban magának, szolgáinak megfelelõ mennyiségû ételt italt, lovainak abrakot, szénát. A második ügyvéd, Szepsy Ebergényihez képest csak 40 ft készpénzt, 8 akó bort, 20–20 köböl búzát és zabot, továbbá útjaihoz elegendõ költséget kapott, Sárvárra jövetelekor pedig az ottani szervitoroknál (uraimnal) néki asztal, szolgáinak étel és ital, lovainak széna és abrak járt.

Ekkor a család szolgálatában négy konvenciós ügyvéd tevékenykedett, a harmadik Szemerei (Zemerey) Nagy István, a negyedik Bejcy (Beychy) György volt. Õk mindketten 12–12 ft-os évi készpénz fizetésben részesültek, járandóságuk differenciáit a természetbeni juttatások – illetve azok készpénzre átváltott kiadása – képezték.52

A család érdekeire, jogosultságainak, vagyonának védelmére vigyázó, õket képviselõ,
a földesúri jogszolgáltatásban tevékenykedõ négy fõs ügyvédi kar mellett a vezetõ ügyvédnél jobban megfizetve a familiárisok sorában találjuk a kor híres ügyvédjét, Megyery Zsigmondot is.53
Mivel jelenleg nem ismert a négy ügyvéd közötti feladatmegosztás, így pontosan nem tudható Megyery funkciója sem. Révay Judit egy datálatlan – 1635. évi (?) – inscriptióban, néhai férje, Nádasdy Pál szerzõdéseit szem elõtt tartva, Megyery Zsigmondot feleségével, Gregoróczy Annával és János fiúkkal egyetemben nemcsak a széplaki kastélyban
– a hozzá tartozó javakkal –, a 8000 ft-ért zálogolt drassburgi udvarház és falu birtokában erõsítette meg, hanem egy 12 000 ft értékû bécsi házéban is. 1639 tavaszán Nádasdy Ferenc a Fertõ melletti Endréd falu zálogbérleti szerzõdésében úgy érvelt, mivel Megyery Zsigmond Magyarországon ritkábban lakik, a fenti jószágot a megkívántató módon hasznára nem fordíthatja, azért 5 évre, 500 ft-ért, a dominus bérbe veszi tõle.54
Ezen adatok alapján valószínûsíthetõ: Megyery a Nádasdyak udvarában nemcsak magas fokú jogtudói munkát látott el, hanem inkább „diplomáciai” feladatai lehettek. Nem kizárható a hasonlóság Nádasdy Tamás 16. századi bécsi ágensének, ákosházi Sárkány Antalnak tevékenységével.55

Megyery Zsigmond családja már több generáció óta a Nádasdy család szervitori szolgálatában állt. A nagyapa, Megyery Imre 1581–1595 között Sopron vármegye alispáni hivatalát viselte, míg Pál fia 1595–1601 során e törvényhatóság notáriusa volt, 1601-tõl
a személynöki ítélõmester hivatalát töltötte be. Iskolázottságát az 1602–1605 közötti országgyûlések meghívói magisteri címmel jelölték.56
Megyery Imrét 1581-tõl több ízben is Sopron vármegye egyik országgyûlési követévé választották, így például 1581-ben Viczay Györggyel, 1582-ben Chernel Tamással, 1583-ban ismét Viczay Györggyel, míg 1588-ban Szombathelyi (Zombathel) Márton jegyzõvel. Politikai jelentõségét érzékelteti, hogy az alispáni hivatalviselését követõen is több ízben a diétára meghívott nemesek között találjuk õt. 1598-ban – Szokoly Miklóssal együtt – királyi megintésben részesült, amiben felszólították, e háborús idõkben ne keltsen ellentétet az udvar és a rendek között. Királyhûségének, tekintélyének jeleként a tragikus sorsú Vas vármegyei alispánnal, Chemetey Istvánnal együtt õ is azon nemesek névsorában szerepelt, akiket a király jónak tartotta az 1601. évi országgyûlésre meghívni.57 Az 1606 szeptemberében a Bocskayval folytatott tárgyalások során, a szintén Sopron vármegyei kisbirtokos, taxalista nemesek sorában is összeírt Cziráky Mózes királyi jogügyigazgatóval és Szombathelyi György Moson vármegyei alispánnal együtt õt is ott találjuk a császárhû magyarok Mátyás fõherceg által összehívott gremiumában.58 A vármegye jómódú középbirtokosai sorába tartozó59 Megyery Zsigmond nem vállalt hivatalt sem Sopron, sem Vas vármegyékben. Nádasdy Pálhoz fûzõdõ familiárisi kapcsolatai, illetve a következõ generáció, Nádasdy Ferenc iránti familiárisi szolgálatai mellett nagyfokú politikai önállósággal rendelkezhetett, hiszen történetkutatásunk az Esterházy Miklós nádor legközvetlenebb politikai köréhez, az ún. „Esterházysták” idõsebb generációjába sorolja személyét.60

A Megyeryek több generáción keresztül a Nádasdyak familiárisi szolgálatában állottak, a család több tagja ennek a kapcsolatnak köszönhetõen jutott megyei hivatalokba, és e dominus-szervitor kapcsolatrendszer révén épült ki a család birtokrendszere is, amely révén Sopron vármegye jómódú középbirtokosságába emelkedett. Ugyanakkor a tehetséges családtagok a politikában, közigazgatásban, jogszolgáltatásban országos szintre, elismertségre jutottak. Esetük cseppet sem volt egyedi, például a Vághy, gálosházy Récsey, Bezerédy, petõházi Zeke család is a Nádasdy familiárisok közé tartozott, és ez a viszony meghatározóvá vált több kiemelkedõ családtag életútja, karriere során. Velük szemben a Szepsy családról alig tudunk valamit. A forrásfeltárás jelen szakaszában a Szepsy család korábbi tevékenységérõl, a Szepsy János elõtti generáció Nádasdy szolgálatáról semmi adattal nem rendelkezünk, az õ esetében generációk egymásra épülõ mobilizációs stratégiájáról nem beszélhetünk. A minden bizonnyal a jól iskoláztatott Szepsyt a familiárisi kötelékben is
– anakronisztikusan – „self-made man”-nek tarthatjuk.

A csúcson – Bethlen Gábor fejedelem oldalán a „nagypolitikában”

Az 1619. év országos politikai- és hadi története mind a nagyobb tájegység, a Dunántúl, mind pedig az egyre jobban önállósodott familiáris, Szepsy János életében alapvetõ változásokat hozott. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem augusztus derekára befejezte hadikészületeit. Szeptember 12-én levélben csatlakozásra szólította fel Pozsony és Sopron városokat, és miként október 30-án Rákóczi Györgynek írta: mindenképpen át akart kelni
a Dunántúlra. A nemsokára megkezdõdött dunántúli hadmûveletei egyszerre bírtak a lelkes átpártolás és a hódoltatás jellegével.61

1619. november 12-én, Meszlenben, a megyehatárhoz közeli vasi településen, Vas és Sopron vármegye közös közgyûlést tartott. Ebben a kongregációban tették közzé Bethlen Gábor erdélyi fejedelem országgyûlési tájékoztatóját. A közös közgyûlésben képviselõi révén Nyugat-Magyarország négy nagytekintélyû mágnása is megjelent. A Sopron vármegye fõispáni hivatalát is viselõ Batthyány Ferencet mankóbüki Horváth Bálint – a törvényhatóság alispánja – és Polányi Lajos, míg Nádasdy Pál vasi fõispánt Tompa István és Szepsy János képviselte. A Dersffy Orsolyával kötött házassága révén a szerdahelyi Dersffy birtokokat megszerzõ, kortársai között is páratlan karriert befutott Esterházy Miklós – akkor fõudvarmester – képviseletét ugyancsak Szepsy látta el.62 Alsólindvai Bánffy Kristófot pedig Osváth Péter képviselte.63 A közös közgyûlések folytatására majd’ két és fél hét múlva, november 30-án a Szombathely közeli Szõllõsön került sor. Ez alkalommal megfelelõ fõispáni megbízólevél birtokában a törvényhatóság hivatalos követei – a Nádasdy familiárisok – gálosházi Récsey Bálint és Szepsy János voltak. A megfelelõ meghatalmazás létét azért is hangsúlyozni kell, mert a nádori sürgetésre ekkor, késve kellett a két törvényhatóságnak követeket választania az 1619. november 11-ére meghirdetett, s a jegyzõkönyvi bejegyzés szerint e hónap 19-én megkezdõdött pozsonyi országgyûlésre. Míg Vas megye rendjei Török Jánost és kissennyei Sennyey Gáspárt választották követül, Sopron megye részérõl a nyugat-magyarországi régióban általánosan jól ismert Szántóházy Ferencet – aki ekkor Vas és Sopron megyék jegyzõi, továbbá a személynöki ítélõmesteri hivatalt töltötte be –, illetve Szepsy Jánost választották meg.64

Az 1619–1620. évi országgyûlésben Sopron sz. kir. várost képviselõ, a vármegyei nemesekkel jó kapcsolatot fenntartó Lackner Kristóf polgármester tudósítása szerint Szepsy, illetve Hagymássy Kristóf és Eördögh Simon közbenjárásának volt köszönhetõ az, hogy
a város vitatott tulajdonjogú templomai az evangélikusok kezén maradhattak.65
(Négy évvel késõbb, 1623 nyarán Kassáról írott levele azt mutatja, hogy Szepsy Lacknerrel késõbb is jó viszonyban állt.)66

Az 1619–1620. évi országgyûlés meghatározó lett Szepsy késõbbi pályájára nézve. Pozsonyban – máig ismeretlen módon – közel került a fejedelem személyéhez és beépült az õ pénzügyi adminisztrációjába.

Bethlen Gábor 1620. január 19-én Pozsonyból a soproni magisztrátushoz írott levelében „edes hazank s nemzetsegwnk szep szabadsaganak, helire allatasara valo igekezetwnkben…” a pozsonyi törvénycikkek végrehajtatására, és egyéb dolgok elintézésére hû emberét, Szepsyt küldte a városba.67 1620. február 28-án Kassán kelt, Thurzó Szaniszlóhoz az ország, és különösen a Dunántúl állapotáról írott levelében Szepsyrõl tisztsége megjelölése nélkül mint tervei fontos pénzügyi segítõjérõl írt: „Az soproni praesidiumot, hogy megtarthassuk, annak fizethessenek, K[e]g[ye]lm[e]d hivassa által Zepsi Jánost, beszéljen vele, és akármi papi jószágot zálogban kell vetni is az praesidiumnak meg kell fizetni, mert Sopronból ugyancsak alkalmas dolgot végben vihet az ember, valamikor arra megyen az dolog is. Valamibõl pénzt szerezhet Zepsy János, vagy papi arendából, vagy jószág elzálogosítása által, de pénzt szerezzen.”68

Ahogy a fenti sorokból is kitûnik, Bethlen politikai, stratégia terveiben földrajzi elhelyezkedése, térségben betöltött szerepe miatt jelentõs szerepet játszott volna Sopron városa. Ebben a jó helyismerettel, helyi kapcsolatokkal rendelkezõ Szepsyre mindenképpen sok feladat várt. 1620. május 7-i levelében Bethlen a soproniak egy kényes problémáját érintette: a városi követek panaszai és az általuk benyújtott privilegiumok másolatai alapján Pozsony városnak meghagyta, ne akadályozzák a soproni bor szállítását,69 ugyanis Sopron és Pozsony között a borexport miatt 1613 óta egyre feszültebbé vált a viszony. Már
a II. Ferdinánd által 1619 tavaszára összehívott országgyûlésre is mindkét város követe megoldást keresve ment el, így nem csoda, hogy ez az ügy ugyancsak felmerült Bethlen 1619–1620. évi országgyûlésén is. A pozsonyi követek – Bethlen biztató sorai ellenére – az 1620. évi besztercebányai diétán sikereket értek el.70
E májusi levélben még több más ügyben Szepsy mellett Sennyei Gáspárt – aki 1615-tõl a dunántúli fõkapitány-helyettes, 1619-tõl Bethlenhez pártolva a fejedelem fõkapitány helyettese tisztét töltötte be – küldte a maga képében a városba. Ugyancsak Szepsy ment 1620. augusztus végén is Sopronba egy részletes – jelenleg nem ismert – fejedelmi instrukcióval, miként a fejedelem õt küldte Rayky Imrével közösen szeptember közepén, illetve csak Szepsyt november elején képviselõjeként Sopronba.71

1620 tavaszán-nyarán Szepsy ügyesen megõrizte mind helyi, mind országos funkcióit, így a nyugat-dunántúli térség egyik legnagyobb vagyonú és befolyású embere, Nádasdy Pál familiárisi körében továbbra is meghatározó szerepet vitt: õ képviselte dominusát Sopron vármegye 1620. májusi közgyûlésében.72 Valószínû ez a közgyûlés választotta meg a besztercebányai diéta követeit.73 Szepsy Récsey Bálinttal együtt lett Sopron vármegye követe az 1620 nyarán kezdõdött besztercebányai országgyûlésen. A követek kis késéssel, június 15-én érkeztek Besztercebányára. Mankóbüki Horváth Bálint Sopron vármegyei alispánhoz, Körmend praesidium kapitányához június 18-án írott levelükben Bethlen Gábor fejedelem június 10-i besztercebányai látogatásáról, a fõnemesség és a vármegyei követek megérkeztérõl (Vas és Zala követei még útban voltak) tudósítottak, és megállapították: nincs hírük II. Ferdinánd vagy a királyi Magyarország felõl jövõ neheztelésrõl, inkább a kölcsönös béke lehetõségét keresi mindegyik fél. Tudomásuk szerint a török, tatár segítséget a fejedelem nem vette igénybe, „hanem czak az jo bekesegh megh tartasat kiuannja teólók.” A cseh, morva és sziléziai követek is megérkeztek, holnapra várják a lengyel követeket, akik tizenhatan nagy pompával, lovas és gyalogos sereggel jöttek.74 1620. június 18–július 5. között a két vármegyei követ az országgyûlés eseményeirõl több levélben is beszámolt Batthyány Ferenc Sopron vármegyei fõispánnak, Szántóházy Ferenc személynöki ítélõmesternek, Vas és Sopron vármegyék jegyzõjének, és mankóbüki Horváth Bálint alispánnak.75

A májusban Szepsyt kísérõ kissennyei Sennyei Gáspár a Bethlennek hódolt Sopron sz. kir. város kapitányaként („pro nunc Capitaneo Liberae ac Regiae Ciuitatis Soproniensis”) folyamatosan konfrontálódott a szomszédos habsburghû földesúrral, Esterházy Miklóssal. Esterházy hiába írt többször is a birtokait dúló Sennyeinek, fenyegetésekkel vegyes levelében a kapitány túlkapásaival szemben kénytelen volt Sopron város magisztrátusához fordulni: „Senniey Vram az en szegeny Czindorffy Jobbagimat es az zalagosokatis Rarbakot es Pangortot ighen hodfoltattya; oly kegyetlen es kemelletlen hodoltatassal pedigh, hogy ha Tõrõkõk volnanakis, megh ernek vele; s emberseghes hitõmre mondom, hogy a’ Canisay Bassa, ki alat vadnak hodolt Jobbagim, nagyob kemelue banik az Szegenysegen nalanal…” Eredménytelenségét jelzi, hogy a hónap végén már feltehetõen közvetítõként szerepet vállaló, Szepsyvel is találkozott.76 A császári gyõzelemmel végzõdött szeptember 30-i lakompaki (Lackenbach) csatát követõen e probléma minden bizonnyal a kialakult katonai helyzet miatt is megoldódott.77

De Sopron 1621. január 13-i, II. Ferdinánd elõtti meghódolását követõen Szepsyre várt az a feladat is, hogy a várost Bethlen hûségére történõ visszatérésre felszólítsa. Ezt 1621. augusztus 12-én, Batthyány Ferenc németújvári várából a sz. kir. város magisztrátusához intézett levelében tette meg, az áttérést kérlelõ szavakkal, de ugyanakkor a török-tatár hadakkal történõ fenyegetéssel, a közösség jólétének, szabadságainak, evangélikus hite elvesztésének rémével ijesztgetve.78

Szepsy 1620 októberében, a Bethlen és II. Ferdinánd között közvetíteni kívánó francia követek Pozsonyba érkezésekor a választott magyar király fõhadiszállásán, a koronázó városban tartózkodott. Október 20-i, Batthyány Ferenchez írott levelében nemcsak a francia követségrõl, hanem a maga audienciájáról is tudósított: „Miuel hogy az Francia kiraly keouete felette nagy pompaual es solenitassal wagyon itth kyraly Vrunk eo feolsegenel es az feyedelem azzonys tegnap tizenegy orakor erkezek ide be, sem pénteken, sem tegnap audientiam nem lehetett, hanem ma koran predikatio eleott wolt audientiam, es minden dolgokott eo feolsegenek proponaltam declaraltam es eleiben attam …”79

Szepsy Bethlen általi kinevezésérõl – így az ott szereplõ tisztérõl, hatáskörérõl – még nem ismert okirat. Õ maga így vallott feladatairól: a „Dunan innend [való – D. P.] Magyar Orszaghy az Fölseges Gabriel Feiedelem eõ Fõlseghe, es az Nemes Orßagh Beßterche Baniay Gywlesben rendelt contributionak Generalis Perceptora.” 1621. május 3-án, Sárvárott e tisztében vette át Guary Miklós Vas vármegyei fõszolgabírótól az annak járásában összegyûjtött 300 magyar forintot.80 Az év folyamán pozíciója, hivatali hatásköre gyarapodott. 1620 novemberében Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, Magyarország választott királya Szepsyhez mint
a dunántúli királyi jövedelmek kezelõjéhez („prouentuum Regiorum in partibus Vltra Daniubianis Administratori”) intézett parancslevelet, amelyben a soproni híve, a helyi harmincadhivatal contrascriba állását elnyert Artner Erhard hivatali beiktatását hagyta meg.81

Míg Bocskay dunántúli hadjárata idején Pápa város és erõssége nem állt át, 1620 õszén Tatával, Várpalotával, Veszprémmel együtt a pápai õrség is felesküdött Bethlen Gáborra.82 Ebbõl adódóan Szepsy tevékenységének bemutatásához több fontos adattal szolgál egy összefüggõ forráscsoport, mégpedig Tóti Lengyel Boldizsár pápai kapitány sûrû levelezése Batthyány Ferenccel. A gyakori levélváltás során Szepsy neve 1620 december elején tûnik fel. A keszõi állomásozásból Pápára visszatérõ Lengyel egyrészt tudósította Batthyányt, hogy a vitézlõ rend egyelõre – hogy a falvak népe miattuk ne pusztuljon – nem mozdul ki mostani állomáshelyeirõl, ugyanakkor ezen állomásozás miatt is nagy szükség van arra, hogy Szepsy János hópénzt fizessen nekik. Ezért hangsúlyozottan kéri Batthyányt, hogy az õfelségétõl (ti. Bethlentõl)83 már utasított Szepsynek maga Batthyány is parancsolja meg, hogy a szûk és fogyatkozott idõben a kis hópénzt mindjárt kifizesse, amit ruházatuk megújítására, táplálkozásuk feljavítására fordítanának.84

Szepsy 1620 decemberében már mustrálta a Bethlen hûségére átállt seregeket. 1621. február végén Batthyány Ferenchez, mint Bethlen Gábor választott király dunántúli részeken való meghatalmazottjához, biztosához, belsõ tanácsosához – és Sopron vármegye fõispánjához – írott levelében Mezõszegy (Mezzeõßegy) és Dániel Gáspár Rába menti hadainak mustrájáról, azok kifizetésérõl tudósított és a dikák, taxák minél gyorsabban történõ beszedését kérte, mert a vitézlõ nép „igen busitanak az fizetesekertth”.85

Szepsy térségben vitt tevékenysége 1621 tavaszán – az újra megélénkült csapatmozgásokkal, hadmozdulatokkal együtt – minden korábbinál élénkebbé vált. Április végén õfelsége és a „nemes ország” megbízásából elõbb Nádasdy Pálhoz ment, majd onnan útját Batthyány Ferenchez vette. Nádasdy, bár támogatta Szepsy küldetését („mint illjen hazank iouaba iaro dolgokertt eoreomest magamis mentem volna keg[yel]medhez”), de megrendült egészségére, szembajára hivatkozva nem csatlakozott Így véleménye tolmácsolását Szepsyre és Szilvásy (Ziluasy) Jakabra bízta. Négy nap múlva – április 25-én – Batthyány küldöttével, Guary Miklós Vas megyei szolgabíróval visszaérkezett hozzá Szepsy és Szilvásy, és szóban közvetítették neki Batthyány akaratát, ami nagyon is kedvére volt.86 Ez utóbbi napon kapta meg Batthyány tóti Lengyel Boldizsár levelét, aki jól informálva jelezte: tudja, hogy Szepsy Batthyányhoz ment, és arról is tudomása van, hogy õfelsége a fõurat (ti. Batthyányt) a Dunántúlon teljhatalommal ruházta fel. Így kéri, Batthyány figyeljen Szepsyre, hisz az az õ végházaikról mindent tud.87 Április végén, május elején Szepsy ismételten a végházakat látogathatta, s minden bizonnyal több, a fizetetlenségbõl adódó konfliktussal kellett szembesülnie. Az örökös probléma konkrét helyzetbeni súlyosságát a pápai kapitány május 11-i levele érzékelteti, amelyben szinte fenyegetésként írta: ha Batthyány a végvárak megmaradását akarja, akkor késedelem nélkül fizetéssel küldje hozzájuk Szepsyt.88 Lengyel majd egy hónap múlva íródott levele is csak azt tartalmazza, Szepsynek még csak az érkezésérõl tudósító levelét kapták meg, személyesen még nem érkezett Pápára.89

A fenti szórványadatokból úgy tûnik: valójában Szepsy a Bethlennek hódolt dunántúli erõsségek és egyes mezei seregek mustráját, fizetését is intézte, azaz Bethlen „fizetõmestereként” (is) tevékenykedett.90 Mindezt más nézõpontból megerõsíti egy gyors részvizsgálat, amely Szepsy Vas vármegyei, Szombathely – Kõszeg közötti mozgását, tevékenységét egy szûk idõszakban, 1621. május derekán mutatja be.91 Május 13-án érkezett Szombathelyre, és rögtön borszállítás céljából egy szekeret kért Kõszegre. Ekkor Barbély István bíró egy karmazsin csizmát ajándékozott Szepsynek, hogy „az Varast ne haborgassa: ez fele dologgal…” Szepsy május 15-én jött vissza Kõszegrõl és – az ajándék ellenére – a bírónak megparancsolta: a múlt alkalommal Kõszegrõl hozatott bort vitesse Sárvárra. A bíró a tanács meghagyásából engedelmeskedett, ez „gonoz utt wolt”.92

Kivételesen Szepsynek 4 levele maradt fenn e napokból, azokat május 13-án és 14-én Kõszegrõl írta. Elsõ, Batthyány Ferenchez írott soraiban mankóbüki Horváth Bálint részletes szóbeli elõadására hivatkozott: „Menemeo ßeornyeo busulasm az ßombathely Vitezleo Nep miatt wolt tudom aztis megh mongya … soha ke[gyel]mes Vram kyleomben meg nem tudtak Horuat Balint Vram, Polyany Vram es teob feo rendek teolleok ßabadittani kyleomben ha nem egy ho penztt kellett Nekiek adnom, es masik horul Nagy ereos reuersalist nekik adnom, hogy ez Jeouendeo Vasarnaphoz kett hetire megh adom nekik, es ha megh nem adhatnam Jozagomott foglalhassak ell erette.” Polányival érkezett [Kõszegre], hogy Batthyány utasításait mutassa meg, de a seregek szörnyû fenyegetõ szavakkal 3 havi hópénzt követelnek, õ pedig pénztelen. A pápaiak, veszprémiek, tihanyiak és több mások „… ßernyeo protestatiokual irnak…” személye ellen.93

Május 14-én (ami akkor pénteki napra esett) két levelet is írt Batthyánynak. Részletesen tudósította õt a lovas és gyalogos katonákkal a hópénz kifizetése ügyében folytatott kilátástalan alkudozásairól, a mustrált csapatok állapotáról, panaszkodott a végházak vitézeinek ellene írott panaszai miatt, ugyanakkor önérzetesen mentette magát mondván, a katonákat sújtó fizetetlenséget nem az õ számlájára kell írni. Minél elõbb pénzt kért: az vasárnapra Sárváron kellene hogy legyen.94 Második valószínûleg Batthyány parancsának aznapi kézhezvétele után írott levelében jelezte: bár õ még aznap éjjel elindul Kõszegrõl, de sajnos szombathelyi dolgai miatt hétfõnél elõbb nem indulhat Sárvárra. Kéri, Batthyány „feozolgays jeoyenek oda Saruarra, onnand hetfeon Isten akarattyabul be mehetwnk Papara…”.95 A fizetetlenség, a végházak katonaságával való konfliktusai miatti elkeseredésében ugyanezen a napon Batthyány felségének, Lobkowitz Poppel Évának is írt, és az említett végházak fenyegetõ tiltakozásai miatt mintegy 2000 ft-nyi pénzsegély átadását kérte, mivel pénz nélkül nem mer e hadak közé menni, az adóból pedig még nem tud gazdálkodni, hisz azt csak a jövõ héttõl kezdik beszedni.96

Ugyanebben a rövid idõszakban Szepsy funkciójának fontosságát, politikai kapcsolatait jól érzékelteti Bethlen Gábor Thurzó Imrének írott levele is: mint jelezte, a levélírás hetében a dunántúli teljhatalommal megbízott Batthyány Ferenctõl két levelet is kapott, és Szepsy Sárvárról írt sorait is megkapta. Ha minden úgy igaz, ahogy azt õ Szepsy levelébõl kiolvasta, akkor – pillanatnyi megítélése szerint – a Dunántúlon nagyobb rend uralkodik, mint a Vágon túl.97 Bethlen Thurzó Imrével ez ügyben megosztott helyzetértékelése egy hónappal késõbb sem változott: mint írta, a vitézlõ rend minden végházban Batthyány Ferenc híve volt, és a nemesség nagyobb része is tökéletes hûséggel viseltetett az általa képviselt ügy iránt. Bár követeik az országgyûlésre nem érkeztek meg, Szepsy János, Tállay (Tallai) György veszprémi, Kutasi Mihály cseszneki kapitány ötven lovassal követségben járt nála. Õk nemcsak hûségükrõl nyilatkoztak, hanem azt is közölték, hogy a vitézlõ nép és a nemesség egy tekintélyes része is Pápa alá gyülekezik.98

Az eddigi forrásfeltárás szerint valószínûsíthetõ, hogy Szepsy hatalma és jogköre 1621 õszére az elõzõekhez képest is növekedett. Lengyel október 11-i levelébõl ismert, hogy Szepsy a Bethlentõl rábízott hatalomnál fogva Lengyel Miklóst valamiféle – pontosan meg nem határozott – donatióban részesítette. (Ez a levélíró szerint olyasvalami lehetett, mint egykor Thury Györgyé volt, azaz valószínûleg inscriptiós jogon bírt jószág adományozása történt.)99 Ugyancsak tóti Lengyel Boldizsár, Batthyány Ferenchez 1621. november 17-én írt levelébõl – amelyben a Dunántúlon állomásozó erdélyi hadak diszlokációjára a császárhû gyõri püspök keszõi uradalmát (Szany mezõváros és az egész Keszõ tartománya) vagy a szomszédos, egykori prépostsági központot Pápócot, illetve a Gyõr megyei Tóközt ajánlotta – ismert, hogy Szepsy levél útján mindvégig folyamatos kapcsolatban állt Batthyányval. (Egyébként e soraiban Lengyel a várható békekötés híresztelésérõl is tudósított. Bethlen Gábor két nappal késõbb Batthyányhoz írt levelében szintén Szepsyre hivatkozott, akinek meghagyta, hogy minden dolog felõl „bõségesen” tudósítsa a mágnást.100

Szepsy személyiségének felértékelõdését, információs presztízsét a császárhû, diplomáciai feladatokat is ellátó Lépes Bálint kalocsai érsek, gyõri püspök 1621 áprilisában Batthyány Ferenchez írott levele is jól mutatja. A február végén sikertelenül megszakadt – és
a dunántúli rendek által fölöttébb várt – hainburgi béketárgyalásokra célzott akkor, amikor Szepsy békekötés felõli híreinek aktualitását cáfolta. Ugyanakkor jelezte, azok a korábbiakra nézve igazságot tartalmaztak („…Zepsy János tudia mit mondott a békesség felõl, de itt õk semmi olyat nem tudnak. A nádor is itt van, Apponyi Pál és Jakosits ur is. Talán akkor, amikor Zepsy János onnan eljött, úgy volt…”), csupán azóta a tárgyalások szakadtak meg, illetve, azóta csak a fegyverkezésrõl, a hadak indításáról „tractaltattatik”.101

Szepsy ugyanis 1621 tavaszán és õszén többször is informálódhatott a II. Ferdinánd és Bethlen közötti hainburgi béketárgyalások egyes szakaszairól. 1621. április 19-i, Batthyányhoz írott levelében így ír: „…Menemeo allapatban … Zombatban az bekesegh tractaia forgott, megh irtam wolt Nag[ysá]godnak, az Innend kyldeött Diploma forneaiara az Mediator Vrak menemeo dificultasokott kyldeottek, es Palatinus Vram eo Na[gysá]ga mytt irion Tibaj Vramtul Na[gysá]godnak megh kyldeottem az Pariaiat, eo Feolsege en nekem ereossen megh paranchola az Orzaghis felette igen kert hogi Na[gysá]gtokhoz siessek, es Na[gysá]god Nadasdy Pall Vramnal es az feo rendekuel egyett ertuen Palatinus Vramnaktechesett es akarattyat megh irna.” Hogy Batthyány véleménye mennyire számít; „…Na[gysá]god akarattyahoz es parancholattyahoz tarttya Nadasdy Pall Vram magatt.”102

1621 decemberében Szepsy Sárvárott tartózkodott, ekkor kapta vissza a Guary Miklósnak még szeptemberben kölcsönadott 50 ft-ot.103 Ez az adat azért is fontos, mert 1622 elejével – a forrásfeltártság jelenlegi szintje alapján – Szepsy szinte eltûnik a szemünk elõl. Egy szakirodalmi említés szerint a nikolsburgi békét követõen, 1622 elején Nádasdy Pállal, rimaszécsi Széchy Mihállyal, Sennyey Gáspárral együtt õ is a dunántúli végrehajtó biztosok egyike volt.104 Cseppet sem kizárható, hogy a térség mágnásait, Batthyány Ferencet vagy dominusát, Nádasdy Pált követve átmenetileg õ is II. Ferdinánd hûségére állt. Ezt bizonyíthatja II. Ferdinánd egy Szepsy Jánosnak 1622. augusztus 3-án, Sopronban kiadott birtoklást megerõsítõ oklevele is.105

Sajnos, valójában semmit sem tudunk 1622. évi tevékenységérõl, csupán következtethetünk a késõbbiekbõl. Ezek azt sugallják: Szepsy részben karriervágya, részben kompromittáltsága miatt Nádasdy Pál Abaúj vármegyében fekvõ füzéri-regéci javainak provisora lett, ezzel a császárhû Dunántúlt elhagyva földrajzilag is Bethlen Gábor fejedelem államába került. Míg ott a birtokpolitikában császárhû dominusa érdekeit képviselte, Bethlen iránti hûségét jelzi, hogy hivatali pályája a fejedelem irányítása alatti kormányszervnél,
a kassai székhelyû Szepesi Kamaránál betöltött hivatallal ekkor érte el a csúcspontját.

A Bethlen idõszak alatt, elsõsorban Bélaváry Dávid kamaraelnöksége idején (1621–1624), a Felsõ-Magyarország központjában székelõ pénzügyigazgatási szerv, az 1568-ban létrehozott Szepesi Kamara hivatalviselõi állományában politikai okokból nagy változások mentek végbe. Mind a közép- és alsóhivatalnoki kar, mind pedig a tanácsosok személyi összetétele jelentõsen megváltozott. 1624-ben a tanácsosok sorába került Dóczy János mellett Szepsy János is. Ugyanezen hivatalt még 1625 decemberében is viselte.106 Hivatalviselése egyértelmûen a politikai karrierre mutat. A 16–17. század fordulóján a Szepesi Kamara vezetõ tisztviselõi karába, és a tanácsosok közé inkább a környezõ megyék (Abaúj, Sáros, Szepes) birtokosai kerültek. Közöttük csak ritka esetben található a pozsonyi (Magyar) Kamara mûködési területérõl származó család sarja (például Vízkelety).107 Szepsy ráadásul korábban nem állt egyik pénzügyigazgatási kormányszerv alkalmazásában sem.108 Kamarai tanácsosként fölöttébb magas fizetést kapott: a kamarai számadások szerint 1624 augusztusában, 1625 márciusában is 200–200 ft-ot, ami jelentõsen felülmúlta Bélaváry 1624. évi 118 ft-os salláriumát. Ennek okát az eddigi szakirodalom egyértelmûen abban látja, hogy Szepsy Bethlen bizalmi embere volt.109

Adatok a karrier egzisztenciális hátteréhez 1596–1622

Szepsy szakmai, politikai, hivatali karrierjének bemutatása után – amelyek szorosan egymásba fonódva segítették õt a nemesi társadalmon belül egyre magasabb pozíciókba, és juttatták számottevõbb kapcsolatrendszerekhez – mindenképpen figyelembe kell venni e társadalmi mobilizáció vagyoni hátterét is. Az errõl alkotott kép sajnos még nem lehet annyira árnyalt; Szepsy vagyoni viszonyainak, az õt körülvevõ tárgyi világnak a bemutatásához ugyanis jelenleg nem ismert az ingó és ingatlan javairól készített összeírás vagy
a végrendelete.110
Vagyoni státuszáról, fekvõbirtokairól az 1596–1622 közötti idõszakból rendelkezünk szórvány adatokkal. Ezek az információk a vármegyei nemesség jogilag legalsóbb rétegébõl, a taxalista nemesek sorából kiemelkedõ, folyamatos vagyongyarapodással biztos egzisztenciát teremtõ kisbirtokosnak mutatják, aki nagyobb mennyiségû fekvõbirtokot soha nem szerzett. (Ugyanakkor a kisebb ingatlanokkal, pár jobbággyal bíró megyei kisbirtokos nemesség sorába sem tartozott.) Szepsy elõrejutását tanultsága, tapasztalata, gyakorlata, kapcsolatai révén érte el. Legjelentõsebb ingatlangyarapodása(i) is familiárisi szolgálatból következtek. Bizton állítható: a prókátor jövedelmeinek nagyon jelentõs része nem az ingatlanaiból és gazdálkodásából, hanem ügyvédi tevékenységeibõl, szolgálataiból származtak.

Szepsy János neve Sopron vármegye taxa alá vetett nemességének 1596. évi összeírásában egy jellegzetes kisnemesi falu, Völcsej lakóinak sorában jelenik meg. Ekkor a településen 24 megadóztatott kiváltságoltat írtak össze, közülük négy nemesi jogállású özvegyasszony volt, egy fõ pedig szabados (liber) statusú. A taxa nagyságokból következtetve Szepsy az 50 d-os kivetéssel a csekélyebb vagyonú taxalisták sorába tartozott.111

Taxa összege

taxafizetõk száma/fõ

%

2 ft, - d

3

12%

1 ft, - d

11

46%

- ft, 50 d

6

25%

- ft, 25d

4

17%

Az összeírás egyébként nemcsak a taxalista családok egymáshoz képesti vagyoni differenciálódását tükrözi, hanem egyes famíliákon belül a különbözõ ágak eltérõ anyagi kondícióit is. Így például Völcsey György a legmagasabb, 2 ft-os taxa kategóriába tartozott, de
a kiterjedt família több tagja a még mindig tekintélyes 1 ft-os adókategóriába került. Míg egy beházasodott özvegyasszony a legalsó, 25 d-os kirovást kapta. Szepsy a község lakosságán belül az alig ismert Erhard család tagjaival együtt fizetett 50–50 d-t.

Az 1597. évi taxa-összeírás pontosabb lokalizációval jobban behatárolja Szepsy közvetlen környezetét. Ahogy a késõbbi, 17. század eleji összeírók is tették, immáron elkülönítették egymástól Kis- és Nagyvölcsejt. Szepsy a két település közül a jóval csekélyebb számú taxalistával, szerényebb vagyoni viszonyokkal rendelkezõ Kisvölcsejen (Kys Weõychey) lakott; a 7 taxált háztartásból egyedül õ került a legalacsonyabb díjszabású 50 d-os kategóriába.112 A taxalista nemesek 1598. évi összeírásában nem tüntették fel,113 de az 1599. évi conscriptio vagyoni státusának emelkedését jelzi. A 9 taxált nemesi háztartás közül Szepsyé a 2 ft-os „középkategóriába” tartozott.114 A helyi társadalom adóztatási szintjéhez viszonyítva folyamatosan emelkedõ pozíciót jelez az 1600. évi taxalista összeírás is. Ekkor a 6 taxált nemesi háztartás közül Szepsyre vetették ki a második legmagasabb összeget, ami az adott esztendõben 50 d. volt.115 Egy évvel késõbb ugyanezzel az összeggel már a 6 taxált kisvölcseji nemes közül a legnagyobb adófizetõvé vált.116 E tendencia nemcsak Szepsy presztízsnövekedését jelentette egy kisközösségen belül, hanem e kisnemesi társadalom tizenöt éves háború alatti – e forrástípus által tükrözött – elszegényedését is.

Zálog- és örökjogú birtokszerzései – az eddigi forráskutatások szerint – pályája késõbbi, kiteljesedettebb szakaszából, az 1613–1617 közötti évekbõl adatolhatók. A vasvári káptalan elõtti felvallások a korábbi birtokvásárlásra is rámutatnak, miképpen jelzik: e birtokgyarapodás mögött gyakran az ügyvédi képviselet által kiépített kapcsolatrendszer, illetve honorárium húzódott meg. Szepsy nem tartozott a sok töredék birtokot vásárlók közé. Az alábbi felvallások is jól mutatják: vásárlások révén ingatlan birtokon nyugvó vagyoni statusa nagyon keveset emelkedett.

1613. május 20-án Dõbrõczõni Zsófia, Mike Lõrinc, korábban pécsi Bornemissza János özvegye a Nyárasnak (Nyaras) vagy Zöldvárnak (Zeold var) nevezett Kisvölcsejen – Sopron megyében – egy teljes nemesi kuriát adott el neki minden haszonvételével, így 2,5 hold szántójával együtt 100 magyar forintért. A frissen megvásárolt kuria keletrõl egy, már korábban Szepsy által zálogjogon megszerzett puszta nemesi kúria mellett feküdt.117 Sopron és Vas vármegyék kiterjedt birtokos famíliájának, a Polányinak két tagja, Lajos és Lõrinc 1615. április 6-án, Szepsy hûséges szolgálatait, ügyeik különbözõ bírósági fórumokon – az ország bírái elõtt a királyi kúrián, illetve a szolgabírák elõtt a megye törvényszékén – tett eredményes képviselete miatt õt örökjogú birtokfelvallásokkal honorálták. Lajos a Vas megyei Kiskajdon található Kovács János jobbágy teljes sessióját adta át a prókátornak és az õ feleségének, Horváth Erzsébetnek, míg a két Polányi együttesen ugyanazon községben, a Gyöpnek nevezett helyen egy Gyöngyösnél lévõ malomhelyet fateált.118 Ugyanebben az évben pénzkihelyezéssel bekövetkezett adósság miatt a szomszédos vármegyében is újabb birtokot nyert. Vághy György Sopron vármegye alispánja, Balogh Gáspár szolgabíró, Völcsey Ádám esküdt, több hitelt érdemlõ személy jelenlétében egy 150 ft-os tartozás fejében a megadásig Szepsy Jánosnak ítélte a felsõszopori határban az úgynevezett „Csery udvarhelye (Chery Vduarhele)” kúriát minden tartozékával és haszonvételeivel, amely fölszélrõl az újkéri (wykery) határ, alszélrõl felsõszopori Cseme (Cheme) János szomszédságában feküdt.119

A kisebb birtokgyarapodások mellett Szepsy is – ahogy kortársai vagy késõbbi „osztályosai” – készpénzszerzés céljából a vásárlások mellett birtokot is elidegenített. Természetesen esetünkben, miként szerény volt a birtoknövekedés mértéke, úgy ugyanez jellemzi
a birtokmozgás másik irányát is. 1617. június 21-én a vasvári társaskáptalan elõtt 100 magyar forintért zálogjogon (jure inscriptionis) Szombathelyi (Zombathely) Ferencnek adta
a Sopron megyei Felsõszopor (Feolseo Zopor) nemesi községben fekvõ nemesi kúriáját,
a hozzá tartozó kerttel, más ingatlan tartozékokkal és haszonvételekkel, különös tekintettel
a 4,5 hold szántóföldre, amely a közúttól Kelet felõl Iván falu, Északról Keresztényfölde (Kereztyen feolde) puszta határáig terjedt.120
Ugyanakkor Felsõszoporon az eladotton kívül Szepsy egy másik kúriát is bírt.

Szepsy valószínûleg a Nádasdyak iránti hûsége miatt kapott élte végéig inscriptiós házat Sárvárott.121 Helyzete nem volt egyedi, hisz már az 1567. évi urbárium is 12 szervitor és 16 nemesi jogállásúként kiemelt személy sárvári ház és telekbirtoklását rögzíti. Az 1639. évi urbárium elemzése csak aláhúzza: a kiváltságolt jogállásúak jelentõs része nem a mezõvárosi polgárok közül kiemelkedõ, nemességet szerzett személy volt, hanem Vas vármegye és a nyugat-dunántúli térség Nádasdyak szolgálatában álló, ott familiárisi feladatokat vállaló neves nemes családjainak tagjai sorából került ki, például Rátky György, Darabos Gáspár, Hagymássy Miklós.122

Szepsy ingatlanszerzésében a Bethlen iránti hûség új fejezetet nyitott. Politikai szerepvállalásának, az ezzel egybefonódó anyagi áldozatainak, segítségének köszönhetõ, hogy
a fejedelem az 1621. július 19-i, érsekújvári táborozásakor a lövöldi priorsághoz tartozó, Pápa közeli Gecse helységet 2000 ft-ért azon a címen zálogosította el Szepsynek, hogy az saját pénzébõl a katonaság fizetésére már korábban 1000 ft-ot adott. Egy nappal késõbb õ és Kenesei Péter 2000 ft-ért a tihanyi apátság összes javait kapták zálogba, mely összegbõl akkor 1300 ft-ot már le is fizettek. (A fejedelem a fennmaradó 700 ft-ot kegyesen elengedte.) Ezen adományozásokat és e javakat a hainburgi tárgyalásokban is részt vett, jól informált Dallos Miklós pécsi, váci, majd 1623-tól gyõri püspök is feljegyeztette azon terjedelmes lajstromba, amelyet a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által 1619–1621 között elidegenített, nagyrészt egyházi javakról vétetett fel. Ez a birtokadományozás szemben állt II. Ferdinánd 1621. május 2-i manifestumával, amely 1619. szeptember 1-jéig visszamenõen amnesztiában részesítette a király ellen bármi bûnt elkövetõket, ha azok május 30-ig a királynál, a nádornál vagy az albiztosoknál, illetve több név szerint kiemelt személynél (például Esterházy Miklósnál) hûséget fogadnak. Természetesen az elfoglalt javakat vissza kellett szolgáltatniuk.123
Szepsy dunántúli szerzetesrendi birtokok rovására történt vagyongyarapodása a Bethlen idõszak fejedelemhû, jelentõs érdemeket szerzett nemességének tipikus dotációs formája volt, amit korábbról példáz Bethlen 1620. februári, Reyner Menyhért szepesi kamarai tanácsosnak küldött parancsa is. A fejedelem – a pozsonyi országgyûlés constitutiói szerinti jogaira hivatkozva – a jászói prépostsághoz tartozó javak közül az Abaúj vármegyei Nesta, Pereczie és Pocay (avagy „puzta monay”) falvakat 3000 ft-ért inscriptiós jogon a hozzá hû és sok hasznos szolgálatot tevõ Rákóczy Zsigmondnak adományozta.124 Szepsy az idõben közel másfél évvel késõbbi, a megváltozott katonai-politikai viszonyok között döntõen császárhûvé lett Dunántúlon nyert adományait valószínûleg, hogy már nem hasznosíthatta, bár – egy adat szerint – még ez év õszén is e térségben tevékenykedett. 1622. szeptember végén Pápáról vagyon- és birtokjogi ügyekben tudósította dominusát, és urai jogainak védelmére tett törekvéseiben 1000 ft-os pénzügyi támogatást kért.125

Minden bizonnyal a nyugat-dunántúli fõnemesség (Batthyány Ferenc, Nádasdy Pál) ismételt Habsburg hûségre térése, a térség megváltozott hatalmi viszonyait deklaráló soproni országgyûlés késztette Szepsyt arra, hogy Nádasdy Pállal megerõsíttette mindazon adományokat, amelyeket õ még Nádasdy Ferenc és Báthory Erzsébet idõszakában, a Sopron vármegyei Kövesden szerzett. Szepsy ugyanis itt Nádasdy Pál anyjától, Báthory Erzsébettõl – egy pontosan meg nem nevezett idõpontban – négy darab puszta negyed helyet kapott, amelyekre õ késõbb négy zsellérházat készíttetett. Így e faluban 800 ft fejében összesen 14 zsellért bírt. Az 1622. szeptemberében kiadott, az elõzõ adományt megerõsítõ inscriptió Szepsy és felesége, Horváth Erzsébet haláláig garantálta a zálogbirtok biztos birtoklását.126

Új élet Abaúj vármegyében

1622 után mind Szepsy életpályájában, mind lakó- és tevékenységi körében nagy változás ment végbe. Legkésõbb 1622 végén, esetleg 1623 legelsõ napjaiban visszavonhatatlanul elhagyta a Nyugat-Dunántúlt, lakó- és egyben munkahelye Abaúj vármegye és a nemcsak Felsõ-Magyarországnak, hanem – 1619-tõl egészen a fejedelem haláláig – Bethlen államának központját is jelentõ Kassa lett.

A térségbõl történõ végleges távozásának okát jelenleg csak találgathatjuk. Nem kizárható, hogy a Bethlen mellett elkötelezett ügyvéd egyrészt politikai kompromittálódása miatt, illetve vagyona megtartása, további gyarapítása céljából továbbra is a fejedelem közelében kívánt lenni. (Természetesen nem zárható ki a fejedelem iránti hûsége, eddigi tevékenységéért várt, a dunántúlinál magasabb pozíció reménye sem.) Gróf Nádasdy Pálhoz fûzõdõ familiárisi kapcsolatai az új hivatal kialakításához is biztos alapot jelentettek, ugyanis az ország másik felében – korábbi dunántúli hû emberként – Nádasdy regéci javainak ügyeit kellett intéznie. Szepsy (Zeppssy) János Nádasdy Pál ügyeinek képviselõjeként elõször az 1623. január 10-i törvényszékén jelent meg Abaúj vármegye rendjei elõtt. Ekkor dominusa bizonyos elhajtott állatai ügyében Olchvári György szolgabíró és Horváth Miklós esküdt kiküldését kérte.127

1623. júliusában Lackner Kristóf soproni polgármesterhez intézett levelében így ír: „…szegenj Apam Uramnak halala, es Aszonyom Anyamnak az Toluaiok miat walo eseti igen keserues allapatunkra esek, azon kiwül Istennek hala tûrheteõ allapattall volnank, mind az Attiamffiaiuall ke[gyel]metek szolgalo Leanyauall, gyemekimmel, es hozank tartozandokuall egyettemben. Ide ualo allapatunk feleóll irhatom ke[gyel]mednek noha sok kwlomb kwlómb fele hireink uadnak, de mind az altall Istennek ke[gyel]mes gonduiselesebeõll nem kichin Coniecturakbull, az sz[ent] bekeseghnek allando uoltanak megh erossedeseben igen nagy bizodalommal uagiunk…”. Eddigi szolgálataira utalva Lackner segítségét kérte soproni javainak megõrzésében.128

Szepsy a Szepesi Kamara tanácsosaként Kassán tizenkét évre – a felújítás kötelezettségével – az elhanyagolt Orlay-féle házat kapta meg, amit 1624–1625 során lakásaként bírt.129 Nem lehetetlen, hogy ezt csak tanácsossága idején használta, ugyanis kassai lakásviszonyait tekintve ellentmondásosak az adatok. A város kitûnõ kutatója, Kerekes György szerint „…Sepsy János deáknak…” házrésze, illetve fél háza volt a városban. Ugyanakkor a Nádasdy család is birtokolt Kassán házat, tehát joggal feltételezhetõ, hogy a füzér-regéci uradalom provizora megtelepedése elsõ évében, illetve késõbb nem lakhatott-e abban az épületben.130

A vármegyei jegyzõkönyvi bejegyzés egyértelmûen azt mutatja, hogy Szepsy már kamarai tanácsossága elõtt Nádasdy Pál füzéri és regéci javainak provisori feladatait látta el, és
e biztos egzisztenciát, tekintélyt, ugyanakkor ura távolléte folytán jelentõs önállóságot jelentõ pozícióját mindvégig megõrizte. Fizetését illetõen 1625. szeptember 1-jétõl kezdõdõ esztendejérõl ismert egy szerzõdés. Egy évre 125 ft készpénzt, illetve az alábbi természetbeni járandóságokat kapta: 9 rõf gránát és 1 vég karasia posztó, 3 hordó bor, 2 „verõ ártány”, 60–60 köböl búza és zab, a két lovára elegendõ abrak és széna, és a tisztességes asztal tartásához megkívántatók, továbbá még két szolgája is a szokás szerinti ellátásban részesült. Járandóságát az évben két részletben kapta meg. Az [1626.] január 11., május 17-i részelszámolásokból kitûnik: a szerzõdéshez képest egy vég karasia készpénzben lett kifizetve, és mindezzel együtt teljes évi járandósága 270 ft 12 d-t tett ki. Ez fölöttébb jelentõs summa, ha az egyik rangban utána következõ uradalmi tisztviselõ, Pápay Tamás füzéri porkoláb évi fizetésével vetjük össze, aki ekkor 151 ft 44 d-ban részesült.131
Az uradalmi alkalmazottak fizetési viszonyaihoz ad érdekes szempontot az 1626. szeptember 1-jétõl érvényes fizetési jegyzék. Ez alapján Szepsynek ugyanazon készpénz, szövet és élelmiszer, továbbá ellátásbeli járandósága volt, amit három részletben (1627. január 10., április 25., augusztus 31.) csak készpénzben vett fel. A teljes összeg 253 ft 67 1/2 d-t tett ki. A különbözet a posztók kisebb, a bor és élelmiszerek nagyobb arányú árcsökkenése miatt keletkezett. Ez a teljes uradalmi tisztviselõi kart érintette, így Pápay Márton füzéri porkoláb az 1626–1627. conventiós évre készpénzre átszámítva csak 133 ft 43 1/2 d-os fizetést kapott.132

1624–1625 során Abaúj vármegye közgyûlésein, törvényszékein, mind pedig a tágabb térségben több alkalommal is találkozhatunk Szepsy János közszereplésével, egyrészt Nádasdy Pál füzér-regéci uradalmának provizora, másrészt pedig a Szepesy Kamara tanácsosaként. 1624-ben Almássy Pál kassai bíró és More Bálint zálogvisszaváltó perében vett részt. Az ügy egy tarcali szõlõre felvett visszafizetetlen adósság miatt pattant ki. A hitelezõ kassai bíró nem elégedett meg Tarcal mezõváros végzésével, és követelését úriszék elé vitte. Ez ügyben Bethlen tokaji, Rákóczi szerencsi tiszttartói, Szikszay Mátyás és Inanczy Gergely 1624. július 10-re hívták össze a Zemplén vármegye két szolgabíráját, több fõnemesét, nemesét, assessorát felvonultató azon úriszéket, amelyen szepesi kamarai tanácsosként Szepsy elnökölt.133

Az 1625. december 15-i közgyûlésben egyszerre lépett fel a Szepesi Kamara tanácsosaként a Melitth Péterrel és Györggyel szembeni híd-perben, és ünnepélyesen tiltakozott Nádasdy Pál képviseletében az Abaúj vármegyei, Szalánc (Zalancz) várához tartozó Pusztafalu lakói kapcsán, akik állataik legeltetésével hatalmaskodtak a füzéri vár egyik tartozékán, a „Baba”-nak nevezett erdõben.134 Hasonlóképpen dominusa nevében lépett fel a törvényhatóság 1626. június 18–19-i közgyûlésében; a „kowach wagassi” nemeseket tiltotta el
a füzéri várhoz tartozó Alsó Nagyerdõ használatától.135

Abaúj vármegye nemesi társadalmába történõ beilleszkedését, társadalmi elfogadottságát mutatja, hogy 1626. január 5-i, Garadna faluban megtartott generalis congregatión õt is a törvényhatóság nagyszámú (az adott évben 32 fõs) táblabírói karába választották.136 Abaúj vármegye az ismert Dunántúli vármegyékkel szemben (például Gyõr, Sopron, Vas, Zala) a 17. század elején éves tisztújítást tartott, melyek során nemcsak az alispán, a négy szolgabíró az esküdtjeikkel, továbbá a jegyzõ, illetve az 1620-as évektõl a perceptor került megválasztásra vagy megerõsítésre, hanem az ugyancsak „iurati assessores”-ként címzett, az 1614:XXIV. törvény cikkel hivatalosan is létrehozott nagyszámú táblabírói kar is. Szepsy hivatalainak is köszönhetõ folyamatos tekintélyét jelzi, hogy az 1627. február 15-i, Szina (Zina) faluban tartott közgyûlésen is – az akkor 24 fõs – a táblabírói karba választották.137

Szepsy tevékenységének fontos forrását képezik Dats (Datz/Dach) Márton füzéri számtartó számadásai. Az 1623. évi bejegyzések Szepsy kassai tartózkodását jelzik: 1623. január 15–szeptember 30. között rendszeresen megjelenik a Kassára menõ liszt szállítmány, miképpen február 16–november 30. között a búzaszállítás is.138 A következõ számadássor már a megyei társadalomba betagozódott, jelentõs helyi társadalmi életet élõ provisort mutatja.

Az 1626–1627. évi számadása kiegészíti, tovább árnyalja a provisor vármegyei életvitelérõl kibontakozó eddigi képet. Szepsy Dats kíséretében vett részt az 1627. február 2-i, Szinán megtartott két napos közgyûlésben. Szinán, Nádasdy Pál házánál szállt meg, ott ebédelt többek között Fulo Miklós alispánnal. Ekkor 10 font húst fogyasztottak. Vacsorára is vendége volt az alispán a szolgabírákkal és az esküdtekkel egyetemben. E napon a két étkeztetéshez 25 icce bor fogyott el. Március 5-én ugyanitt fölöttébb illusztris személyek vendégeskedtek: szendrõi Bornemissza János kassai alkapitány, Bélaváry (Bollavari) Dávid Bethlen befolyásos tanácsosa és az õket kísérõ Vaniay Illés. Az ebédre és a késõbbi beszélgetésre a számadás szerint 31 icce bort vittek. Augusztus 6-án a gönci gyûlésben Szepsy ismét a számvevõvel jelent meg, s velük volt még Nádasdy két meg nem nevezett ügyvédje is. Ekkor is együtt ebédeltek a szolgabírákkal és az esküdtekkel, s 18 icce bor fogyott.139
Szepsy János valószínûsíthetõen 1627 õszén, minden bizonnyal 1627. november 1-je elõtt halhatott meg.140
Halála után meglepõ dolgok történtek. Récsey Bálint személyében nem egyszerûen Szepsy hivatali utóda, az új provisor, hanem a Nádasdy Páltól konkrét feladattal, a füzér-regéci javak jog-, birtok- és jövedelemviszonyainak rendezésével megbízott hû familiáris jelent meg Abaújban.

Gálosházi Récsey Bálint és Ferenczy Péter 1628. február 1-jén részletes utasítást kapott Nádasdy Páltól.141 A terjedelmes irat nemcsak algoritmus-szerûen írta elõ a részletes vizsgálódások rendjét, a megteendõ lépéseket, hanem kitért az adott térségben idegen emberek számára fölöttébb fontos tényezõre: a társadalmi kapcsolatok figyelemmel tartására, ápolására is. Már az elsõ pont összeköti e két feladatot: Az instruáltak törekedjenek kifejezetten jó kapcsolatra Perényi Ferenc (Pirinyi) kassai generálissal és vicéjével, Bornemissza Jánossal. Az utóbbitól tudakozódjanak: „tötté Testamentomott, es egyeb dolgairulis” feljegyzést Szepsy János. Bornemissza tanácsait mindenben ki kellett kérniök. Át kellett nézniük az összes levelet, nyugtát, urbáriumot, miképpen egyes dokumentumoknak külön utána kell menni (például Báthory István végrendeletének és az abban foglaltaknak, vagy a Nyáry Pálné ellenében tett ellentmondásnak stb.), hogy Nádasdy tudhassa, mely ügyekben számítson arra, hogy Szepsynével határozottan szembe kell helyezkednie. Kassán kényes dologban kellett tudakozódniuk: Bethlen Gábor fejedelem vajon elfoglaltatta-e, és ha igen, miért a Nádasdy által Szepsynek inscribált „részjószágot”? Mindenképpen azon legyen Récsey – rendelkezett Nádasdy –, hogy ez az ingatlan csatoltassék vissza a füzéri várhoz tartozó javak sorába. Hasonlóképpen ki kell vizsgálnia, mi van azzal a malomhellyel, amit Szepsy tõle kért, de õ azt nem adta meg.

A következõkben Nádasdy nem palástolta, hogy nemcsak Szepsyt, hanem a füzéri uradalom több vezetõ tisztségviselõjét, elsõsorban Dats Márton számvevõt is hibásnak tartja
a kialakult helyzetért. Récseynek elõször Kátay (Kathai) Ferenctõl – aki még Nádasdy Ferencet is szolgálta – kellett tudakozódnia a provisor és a rationista dolgairól, majd Füzér várába érkezve egyrészt Dats számvevõvel kellett beszélnie, kihallgatnia a darabontokat, és vigyáznia arra, hogy tudomása nélkül semmit a kapun ki- vagy be ne szállítsanak. Minthogy a dominus már senkinek sem tudott hinni, különösen vigyáznia kellett a tiszttartóra. Mindeközben általános tanúkihallgatásokat kellett tartania a teljes uradalom területén: ki mit tud Szepsyrõl és Datsról, õk például joggal vagy jogtalanul milyen bírságokat szedtek? Ugyanakkor új inventáriumot és urbáriumot is készítenie kellett, amely a változásokat is feltüntette, és be kellett járnia a határokat, saját szemével látni: hol, milyen veszekedések vannak, ki mit akar a maga számára eltulajdonítani. A füzéri uradalmat tekintve Récsey célja az legyen, hogy abból minél több pénzt szerezzen, még a majorsági jószágok nagy részét is eladhatta.

Végezetül egy, a Szepsy-ügynél távolabbra, a térség hadi- és birtokpolitikai történetére vonatkozó probléma kivizsgálásával is megbízta Nádasdy Récseyt: derítse ki, hogy Bethlen fejedelem miképpen foglalta el a várat, mit vitt el a jószágból és a várból, és mi volt az oka annak, hogy azt az esküt tett porkoláb a darabontokkal oly egyszerûen feladták azt. Az instrukció ez utóbbi kitétele minden bizonnyal arra célzott, hogy Szepsy János halálát követõen a Szepesi Kamara elfoglalta a rozgonyi részjószágot.142 Ennek visszaszerzésére
a fejedelemmel szemben Nádasdy királyi pártfogást helyezett kilátásba, és megbízottja figyelmét külön is felhívta a térség Bethlen mellett másik meghatározó dominusával, az (I.) Rákóczy Györggyel való jó kapcsolat fenntartására.

Récsey aktívan tevékenykedett feladatai végrehajtásában: már az 1628. március 4-i garadnai gyûlésben is részt vett. Közvetlenül ez után a jászói konventhez ment – valószínû, a birtokjogi iratok tisztázása miatt. Egy hét múlva ott volt a Németiben megtartott gyûlésben is.143 Az 1628. március 13-i pecsételõszékben a füzéri várhoz tartozó Vil nevû falu ügyében tett megintést.144 Célorientált, átmeneti tevékenységét jól mutatja, e rövid idõ alatt dominusa érdekeinek képviselete mellett nem törekedett a dunántúli birtokaitól távoli vármegye nemességébe integrálódni.145 Vizsgálatát elvégezve visszatért Sopron vármegyébe, 1629. október 4-tõl 1637 tavaszán bekövetkezett haláláig e törvényhatóság alispáni hivatalát töltötte be.146

Kitekintés

Szepsy János az 1627 õszén fiú utód nélkül elhalálozott. Felesége, Horváth Erzsébet jóval túlélte õt. Férje halálát és a Récsey-féle vizsgálatot követõen valószínûleg nem sokkal visszaköltözött Sopron vármegyébe és völcseji birtokán élt. 1632. július 14-i datálással ismert a jó íráskészségû asszony egy nyugtája, amit Völcsey Ádám özvegyének, Bornemissza Borbálának állított ki, aki ezzel igazolhatta: Szepsy férjének adott 42 ft-os kölcsönét õ az özvegynek visszafizette.147

Szepsy János és felesége, Horváth avagy Zemlik Erzsébet házasságából négy leány született. Az utód nélkül korán elhalt Anna Galambos András, Katalin Galgóczy János, Éva Darás István, Ilonba Plakovits Lajos hitvese lett.148 Ha a leányágak intergenerációs karrier lehetõségét nézzük, Szepsy Éva házassága messze a többi gyermek fölé „magasodott”. Õ Darás István, Sopron, Vas és Veszprém vármegyék jegyzõje, személynöki ítélõmester hitvese lett.149 Darás István 1650-ben személynöki ítélõmesterként sok éves, hû, „giûmõlcsõs ßolgalattyat” tekintve Nádasdy Ferenctõl megkapta azt a 12 (!) kövesdi zsellérhelyet, amelyet egykor Szepsy János Nádasdy Pál adományából bírt, illetve ugyancsak Kövesden további 6 zsellérhelyet, és az egykor vizsgálatot folytató Récsey Bálint elhalt fia Récsey György egy egész helyét nyerte el életfogytig 1500 ft-ért.150

Az após, Szepsy János karrierjének általános jellegét Darás esete is mutatja: õ is Sopron vármegye csekély birtokkal rendelkezõ taxalistái közé tartozott, vagyonát, pozícióit iskolázottsága, tudása és kiépített kapcsolatrendszerei alapján szerezte meg. A Darás és Szepsy család birtokállományának kisnemesi szinten rekedését egyaránt jól illusztrálja Darás István gyermekeinek, Szepsi (Sepsi) Katának és Ilonának 1649. évi, a Szepsi János – Horváth Erzsébet nagyszüleiktõl örökölt javakon történt vagyonosztása,151 és még inkább az 1670-es évektõl nagyobb számban megmaradt megyei taxalista összeírások, melyekben mindkét család e kategóriában szerepelt mindvégig.

Összegzés helyett

Szepsy János életútja egy familiárisi szolgálatban álló, de e kapcsolat és kötelék mellett jelentõs önállósággal, szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkezõ 16. század végi, 17. század eleji ügyvédi pályaívet mutat be, amely a Bethlen Gábor vezette rendi-függetlenségi küzdelmek nyomán nagyon jelentõs politikai karrierrel társult. Esete egyáltalán nem egyedi, például a nagy múltú családból származó, csekély vagyonnal rendelkezõ Cziráky Mózes királyi jogügyigazgatói hivatalt elért pályaíve is a kisbirtokos nemesség iskolázottság, tanultság általi hivatali karrierjét reprezentálja. A 16. század derekának hasonlóképpen magasra szárnyaló pályája Chernel Ambrusé. Ugyanakkor – Szepsyvel szemben – az õ esetében ismert, e mögött a család több generációs szívós „építkezése” húzódott meg.152 Szepsy karrierje nemcsak a taxalista vagy kisbirtokos nemes karrierlehetõségeinek egyik esete, hanem személyében egy olyan ügyvéd-politikus típus megjelenésével találkozunk, mint aki közül messze és okkal a legismertebb, legnagyobb formátumú egyéniség, a Zrínyi Miklós ügyvédeként ismertté vált muzsaji Vittnyédi István volt. Vittnyédy pályája tehát nem speciális esetnek tekinthetõ, hanem egy specifikus társadalmi jelenség 17. századi „csúcspontjának”. Természetesen, még sok további vizsgálat (esettanulmány) szükséges, melyek közül e sorban nagy jelentõségû lenne például a Sopron vármegyei birtokos, ügyvéd, Megyery Zsigmond életpályájának, tevékenységének a feldolgozása.

  Függelék153

1.

Lózs, 1605. szeptember 18.

Szepsy János levele Sopron sz. kir. város magisztrátusához,

melyben Bocskay István hajdúkapitánya, Némethy Gergely

hadmozdulatairól tudósít.

Eltemigh walo zolgalathomath ayanlom ke[gyel]meteknek minth io akaro Vraimnak. Istenteol ke[gyel]meteknek io egessegeth hozzu elethett nagy bodogul megh adatni keuanok. Thouabba, hogy ke[gyel]metek az Vram[m]al walo irasunkra az porth es onnoth megh atta leoweon154 ke[gyel]meteknek megh zolgalyuk, parancholta wolt ke[gyel]metek az keowet altal hogy ha my hyreink lennenek ke[gyel]metek tudasara megh zolgalyuk, Azerth ke[gyel]meteknek mostanj allapath feleol azth irhatom, Ez Eyel en Symahazan woltam, ala Sarwarra akaruan menni, de oly hyrwnk ieone bizonyoson, hogy az Nemethi Gergely hadabul derek ereo ky induluan, tegnap haynaltul fogua tiz ora tayaigh Azzonfaluanal mind takarodoth Raba keozre, my bizony felette igen felwnk, tudom ke[gyel]metek hallotta mar egy Nehany izben altal wtuen az Raban meny dulast Rablast teottenek, tegnap estue erkezeth por ladonban hatuan lowas az vrak zolgaiban magyar kathonak, egy polgar monda ky ez Eyel Syma hazara ieone onnand, es azt monda hogy az Eyelis keozel kett zaz lowas ieott, ha my oly hyreink leznek ke[gyel]meteknek tudasara agyuk, merth el wagyon wegezue hogy mihelyen oly hyr lezen Symahazan mingyarast leonek, leoweon es itt loson azonkeppen, Vyczay Sandor Vramis ke[gyel]meteknek zolgalattyath ayanluan ha my hyrth bizonyoson erth azth mongya hogy mingyarast certificalya ke[gyel]meteket feleolle, Isten eltesse sok eztendeokigh ke[gyel]meteketh minden iouaiban. Ex Loos 18. die 7bris. Anno 1605.

kegyelmetek eltigh walo zolgaia

Zepsy Janos m[anu] p[ro]pria

Eredeti, saját kezû tisztázat.

SL: Svlt. Lad. VI. et F. fasc. V. num. 193.

2.

Németújvár, 1621. augusztus 12.

Szepsy János levele Sopron sz. kir. város magisztrátusához,

melyben Bethlen Gábor hûségére történõ áttérésre szólítja fel õket.

Istenteõl K[egyelme]dnek kevansaghi szerenth valo kedves jokat Nagj bodogul megh adatni kivanok. Tudom k[egyelme]tek magais el hitte, minemeõ hwseges jo akarattal, ez tellies eletemben k[egyelme]teknek es az egez Soprony Comunitasnak zolgalni igiekeztem, es jo lehet Kassan az Nemes Orzagnak privatim, es ez gywlesben publice, hasonlo keppen kyrally Vrunknak eõ Feõlsegenek nem kichin haragja bizonios nagj ratiokbul voltanak ke[gyel]metek ellen, De en continualni akarvan az ke[gyelme]tekhez valo jo akaratomot, mind eõ Feölsége az my ke[gyel]mes Vrunk, es mind az Orzagh eleõt igaz ratiokal excusaltam az ke[gyelme]tek allapatjat, melliet eszeben vehet ke[gyelme]tek. Vrunknak eõ Feölsegenek ke[gyelme]teknek ke[gyel]messen irot levelebeõl. Instructiom eõ Feõlsegeteõl ke[gyelme]tekhez Vram chak ez, hake[gyel]metek az Orzagtul el nem szakad hytiben tiztessegeben kedves szep szabadsagaban gyeõnyõrwseges kedves allapatban megh marad, Ha peniglen ke[gyel]metek az Orszagtul el szakad, eõ Feölsege Attjai kegjes intesett megh vetti, az Orzaghoz es eõ Feõlsegehez engedelmes hyseget nem muttat, eõ Feõlsege melle es az Orzagh segetsegere fel indult Nemzetsegteõl ke[gyel]metek felesegesteõl gjermekesteõl fegjver miat, es rabsagra vitetes miatt emeztetik megh, szep lako helie varasa szabadsaga ke[gyel]meteknek keserwes romlasra jutt, seõtt mi legh nagiob (kit az ke[gyel]mes Vr Isten el tavoztasson) ollj veletlen vezedelem keövethetj (az mint eõ Feõlsege mongja) az Varast, az kybeõl az egez kereztiensegtnek nagj romlasa, es magjar orzagnak utolso vezedelme teõrtenhetik, Megh gondolvan azert ke[gyel]metek azt, hogj ha Ferdinand Chazar birodalma ala sub quovis p[rae]textu Juttis Jeõvendeõben az ke[gyel]metek Varasa, tudom ke[gyel]metek azt kedves szep szabadsaga hellien maradasaval, es szep lako helje romlasa el tavoztatasaval kivanya, ke[gyel]metekteõl peniglen mind Chazar eõ Feõlsege, mind kyrally Vrunk es az egez kereztiensegh azt veheti jo neven, ha mit ke[gyel]metek megh maradasara chelekezik, mert bizonioson el higje ke[gyel]metek any Jeõn Teõreõk Tatar segetsegh, kit soha senki el nem hytt volna, ke[gyel]metek kylgje maga jovaert egj megh hytt hw attjafiat hozzam, kivel bizvast es batorsagoson bezelhessek, jo es bizonios valazt (pro informatione suae Regiae Ma[ies]t[a]tis) varok ke[gyel]metekteõl, Nekem ke[gyel]metek megh hytt reghi zolgajanak es attjafianak bizvast paranchollion ke[gyel]metek, jo zyvel zolgalok ke[gyel]meteknek. Isten eltese ke[gyel]meteket kedves jovaiban. Ex arce Nemet Vyvar. 12. die Augusti Anno 1621.

Gen[erosis] Pr[udentibus] et Cir[cumspectis] Do[minis] V[est]r[a]m

S[ervi]tor p[er]petu[us] et addicissim[us]

Joannes Zepsi.

P[ost] S[criptum]

Az en eõregh ladamnak az kulchat oda kyldöttem, kerem ke[gyel]metekett, paplonomatt, zeõnyegimet, pozthott es egieb feier ruhazatott ke[gyel]metek eginihanj napra es eielre haniassa ky szelleõzni, es ismet rakiak helire, eltetven az Vr Isten nagiob dologban megh zolgalom ke[gyel]meteknek.

Eredeti, deák által írt tisztázat.

SL: Svlt. Lad. VI. et F. fasc. VI. num. 316.

1 * A tanulmány javított, bõvített változata a Hajnal István Kör 1999. évi miskolci, mikrotörténettel foglalkozó konferenciáján elhangzott elõadásnak. Az ügyvéd névírásmódjáról: Szepsy (Zepsy) János névírása cseppet sem egyértelmû, õ maga többnyire Zepsy, Zepsi alakban írta nevét, míg íródeákja(i) inkább a Szepsy/Szepsi alakot használták. Míg Sopron vármegye jegyzõkönyvében többnyire a Zepsy/Zepsi írásmóddal jelenik meg, Szombathely város jegyzõkönyvébe Szepsi/Sepsiként írták be. Az utóbbi forma található a város 1621. évi számadásában is. Abaúj vármegye jegyzõkönyvében többnyire Zeppssy írásmóddal találkozhatunk. A Szepsy névírásra való egységesítés
– Zepsy helyett – közelíteni és egységesíteni kívánja a szakirodalomban elszórtan szereplõ névalakokat.

2 A Mohács elõtti jogalkalmazó, és azt továbbfejlesztõ réteg korai újkorra vonatkozóan is szempontokban gazdag kézikönyve: Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács elõtti Magyarországon. Budapest, 1971., egy korszak beható tipológiája: Kubinyi András: A Jagelló-kori értelmiség. In: Az értelmiség Magyarországon a 16–17. században. Szerkesztette: Zombori István. Szeged, 1988.
7–21.

3 Sörös Pongrác: Meszlényi Benedek. Századok, 42. 1908. 401–415., 540–556.

4 Kóta Péter: Káptalani, megyei, városi jegyzõk a 16–17. századi Szombathelyen. In: Elõadások Vas megye történetérõl III. Szerkesztette: Tilcsik György. Szombathely, 2000. 153–160. (Vas megyei levéltári füzetek 9.)

5 A 18. század derekán még létezett egy, valószínûsíthetõen döntõen birtokjogi iratokból álló családi levéltár. 1755-ben Darás István özvegye, Francsics Anna a Darás család leányági örököseivel szembeni osztályos perében tett esküje során hivatkozott a birtokában lévõ, Darás, Szepsy és Rumy famíliákat illetõ iratokra (levelek és signaturak), és azok bemutatását ígérte. Valójában a levelek törvényszéki bemutatása, vármegyei átvétele azok rendezetlenségére hivatkozva nem történt meg, ahogy azt az elhúzódó perben kiadott 1768. évi megyei perirat is bizonyítja. Lásd: Gyõr–Moson–Sopron Megye Soproni Levéltára (SL) IV. A. 1. p. Sopron vármegye levéltára (Svm. lt.), Acta Iuridica, Tom. 2. Daras, No. 11., Francsics Anna megintése a családi iratok bemutatása miatt: uo. No. 2., Francsics Anna esküje: uo. Litt. C., az iratok rendezetlenségére: uo. Litt. F., 1768. szept. 16.

6 E dolgozat ugyanakkor nem vállalkozhat Szepsy ügyvédi munkásságának részletes elemzésére.

7 Szerencsés forrásadottságok között nemcsak a karriert, hanem az iskoláztatás színhelyeit, grádicsait, a magán- és szakkönyvtárat, a végrendelet alapján a konkrét vagyoni viszonyokat is rekonstruálni lehet. Lásd: Valentinitsch, Helfried: Eine Juristenkarriere in der Steiermark zur Zeit der großen Hexenverfolgung, Der innerösterreichische Hofvizekanzler Thomas Ignatius Freiherr von Mauerburg (gest. 1686). Zeitschrift des Historischen Vereins für Steiermark. Jg. 84. Graz, 1993. (Valentinitsch 1993.) 103–126.

8 SL IV. A. 1. a. Svm. lt. Sopron vármegye nemesi közgyûléseinek jegyzõkönyvei/Prothocollum Inclyti Comitatus Soproniensis (Prot.) II. köt. 12.

9 SL Svm. lt. Prot. II. köt. 23.

10 SL XIII. 21. petõházi Zeke család levéltára (cs. lt.), 3. d. fasc. 4. no. 22. A forrást közli: Dominkovits Péter: XVI. századi magyar nyelvû iratok Sopron vármegye levéltárából. Sopron, 1996. (a továbbiakban: Dominkovits 1996.) Nr. 47. (75–79.)

11 SL Svm. lt. Prot. II. köt. 51. A szöveget közli: Dominkovits 1996. Nr. 53. (99.)

12 SL Svm. lt. Prot. II. köt. 65. Közölve: Dominkovits 1996. Nr. 55. (103.)

13 SL petõházi Zeke cs. lt. 2. d. fasc. 2. no. 127., Petõháza, 1600. február 5. Közli: Dominkovits 1996. Nr. 56. (103–104.)

14 Ugyanakkor jelezni kell: jelentõs részben a másik peres fél is a Nádasdy szervitorok közül került ki (például Trombitás). Ezek az esetek a familiárisok közötti, döntõen vagyoni (birtok) viszonyokból fakadó érdekellentéteket mutatják. Például a 16. századi Sopron vármegyében ilyen volt a Zeke-Ághy konfliktus.

15 A Babocsa és Kiskomárom feladói ellen osztrák és magyar oldalon lefolytatott eljárásokat elemzi: Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16–17. századi Magyarországon. (A magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez) Levéltári Közlemények, 68. 1997. 1–2. sz. 199–212. Szepsy tevékenységére különösen: 207–208. Nádasdy Ferencre: Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki fõkapitányok és fõkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században. Történelmi Szemle, 39. 1997. 2. sz. (a továbbiakban: Pálffy 1997.) 269.

16 SL Svm. lt. Prot. II. 83., 91.

17 SL Svm. lt. Prot. II. 105, Nr. 1., 5.

18 Például 1602. április 22–23-án, az, Újkéren megtartott törvényszék elsõ napján (feria secunda) az alispán helyetteseként elnökölt a bíráskodási fórumon. A szintén több napos törvényszék elsõ napján (május 3-án) hasonlóképp alispáni helyettesként elnökölt, míg az utolsó napon a gyõri püspök alattvalóját, Gosztola Mihály szombathelyi lakost képviselte az ugyancsak nem nemes Biro Tamással szemben. SL Svm. lt. Prot. II. 117., 119–120.

19 SL Svm. lt. Prot. II. 116. 1602. április 20-án, a lózsi közgyûlés.

20 SL Svm. lt. Prot. II. 83. (május 29–30., lózsi sedria), uo. 160. (december 24., újkéri részgyûlés.)

21 SL Svm. lt. Prot. II. 130. 1602. január 14-én Jely Tamás felesége, Borbála asszony nevében tett tiltakozást. Uo. Prot. II. köt. 107.

22 SL Svm. lt. Prot. II. 152.

23 Tóth Péter: Vas vármegye közgyûlési jegyzõkönyveinek regesztái II. 1601–1620., 1631–1641., Szombathely, 1992. (Vas megyei levéltári füzetek 5.) (a továbbiakban: VvmReg II.) Nr. 830.

24 VvmReg II. Nr. 901.

25 VvmReg. II. Nr. 943.

26 VvmReg II. Nr. 988.

27 VvmReg II. Nr. 1002.

28 VvmReg II. Nr. 1309.

29 VvmReg II. Nr. 1345., 1394. Az elõbbi per cseppet sem tanulság nélküli. A felperes az agilis Poka András alperest lopás, rablás, fosztogatás vádjával kérte elítéltetni, de az alperes ügyvédje a Werbõczy Hármaskönyvében szereplõ II. rész 32. címére hivatkozva az egész eljárást ellenezte. Hiába tiltakozott érvelése ellen Szepsy, az ítélõszékké átalakult megyei közgyûlés az alperes fél tiltakozásának helyet adott és engedélyezte, hogy az 20 elfogadott tanúval mentse magát; Rimaszécsi Széchy Tamás: 1609–1618 között töltötte be a dunántúli kerületi fõkapitányi tisztet. Pálffy 1997. 269.

30 VvmReg II. Nr. 1435.

31 VvmReg II. Nr. 1346.

32 SL Svmlt. Prot. II. 221.

33 SL Svm. lt. Acta Iuridica, Tom. 1. fasc. 8. No. 192., 1608. jan. 26., jan. 31.

34 SL Svm. lt. Acta Iuridica, Tom. 1. fasc. 9. No. 209., 213.

35 SL Svm. lt. Acta Iuridica, Tom. 1. fasc. 1. No. 4., Párnás György levele Pászthory Gergelyhez, Sopron vármegye assessorához, Völcsej, 1612. febr. 19.

36 SL Svm. lt. Acta Iuridica, Tom. 1. fasc. 10. No. 316. Újkér, a törvényszék idõpontja: 1614. szept. 16. (feria tertia post festum Exaltationis Sanctae Crucis).

37 Vas Megyei Levéltár (VaML) Szombathely város levéltára (Szvlt.) V. 101. Szombathely város közgyûlési és ítélkezési jegyzõkönyvei, 1604–1605. kötet, 98.

38 Balogfalvi Siey János Gyõr vármegyei ügyvédi tevékenységére, pályaívére, birtokszerzésére, familiárisi kötõdésére: Gecsényi Lajos: Gyõr megye közigazgatása és tisztikara a XVII. században. Levéltári Szemle, 1988. 3. sz. 14–34., különösen: 21., 33. Siey ügyvédi és hivatali mûködésére lásd még: Gecsényi Lajos: Gyõr vármegye nemesi közgyûlési és törvénykezési jegyzõkönyveinek regesztái. I. kötet, 1580–1616. Gyõr, 1990. II. kötet, 1617–1626., Gyõr, 1995. passim.

39 Benczik Gyula – Dominkovits Péter: Szombathely város jegyzõkönyveinek regesztái (1606–1609). Szombathely, 1993. (Acta Savariensia 7.) Nr. 195., 276.

40 A Szombathelyen mûködõ ügyvédek jegyzékét közli: Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV–XVIII. században. Szombathely, 1993. (Acta Savariensia 8.) 264–276.

41 SL petõházi Zeke család lt., 2. d. fasc. 2. no. 125, a forrást közli: Dominkovits Péter: Források
a Sopron megyei birtokos nemesség XVII. századi úriszéki bíráskodásához. A Zeke család petõházi birtokán lefolytatott úriszéki perek és vizsgálatok iratai (1604–1630). Arrabona, Múzeumi Közlemények, 35/1–2. 224–225.

42 Magyar Országos Levéltár (MOL) P 427. Viczay család levéltártöredéke (cs. ltt.), a Viczay család lózsi úriszékének jegyzõkönyvei (úsz. jkv.) fol. 198v.–200r., 200v.–201. Közölve: Úriszék. XVI–XVII. századi perszövegek. Szerkesztette: Varga Endre. Budapest, 1958. (a továbbiakban: Varga 1958.) Nr. 206. (396–399.) Nr. 208. (403–404.)

43 MOL P 427. a Viczay cs. ltt., úsz. jkv. fol. 197v.–198r., 200v., 201. Közölve: Varga 1958. Nr. 207. (400–402.)

44 SL Sopron város levéltára (Svlt.) Lad. VI. et F. fasc. V. no. 193., Lózs, 1605. szept. 18. közölve:
1. sz. függelékben. Némethy Gergely Sopron környéki hadmozdulataira: Nagy Imre: Sopron multja. In: A Magyar Történelmi Társulat 1883. augusztus 22–27-iki vidéki kirándulása Sopron városában és Sopron vármegyében. Szerkesztette: Szilágyi Sándor. Budapest, 1883. (a továbbiakban: Nagy 1883.) 1883. 27–28.

45 MOL P 427 Viczay cs. ltt., úsz. jkv. fol. 202r.–203v. Közli: Varga 1958. Nr. 209. (404–406.)

46 MOL P 427 Viczay cs. ltt., úsz. jkv. fol. 202r.–203v. Közli: Varga 1958. Nr. 209. (404–406.)

47 SL Svlt. Lad. XXIV. et Y. fasc. XI. num. 734., Bécs, 1610. augusztus 14.

48 SL Svlt. Lad. XXIV. et Y. fasc. X. num. 737., Pozsony, 1610. nov. 16.

49 Varga J. János: Szervitorok katonai szolgálata a XVI–XVII. századi dunántúli nagybirtokon. Budapest, 1981. (a továbbiakban: Varga 1981.) 155. A kérdéskör összegzõ irodalma Szepsy tevékenységérõl nem hoz adatot: Pálffy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században, Gyõr, 1995.

50 A témakör szerteágazó, kisebb bibliográfiát kitevõ szakirodalmát itt nem jeleznénk, sem a szervitori státussal foglalkozó köteteket és tanulmányokat (például Szekfû Gyula, Mályusz Elemér, Komoróczy György, Varga J. János munkáit), itt nem említjük az ezen kapcsolatot hangsúlyozó családtörténeteket, személyes életutakat, a familiaritás megyei, országos közigazgatásban vitt szerepét sem (például Gecsényi Lajos, Hiller István, Ila Bálint, Iványi Emma, Papp László publikációi). A kérdéskört a fõnemesi udvar szempontjából legutóbb bõ szakirodalommal áttekintette: Koltai András: Batthyány Ádám és udvara 1625–1659. Budapest, 1999. (Kézirat) I–XVI., 107–206.

51 Az 1614. évi konvenciós jegyzék lelõhelye: MOL E 185 Magyar Kamara Archivuma, Archivum familiae Nádasdy (Nádasdy cs. lt.) (Mif. Raksz. 31.992.) fol. 512-r.–537-v. A szövetben fizetés is mind minõségi, mind mennyiségi szempontból hierarchikus rendet követett. A fizetések vásárlóértékére: Zimányi Vera – Dányi Dezsõ: Soproni árak és bérek a középkortól 1750-ig. Budapest, 1989.

52 Szemerey Nagy 12 köböl gabonát, 18 köböl zabot, 8 akó bort, 1 ártányt kapott, míg Bejczynek
6 akó bor, 12 köböl gabona, 1 ártány jutott.

53 Megyery a 100 ft készpénz mellett 9 rõf gránát, 2 vég karasia, egy vég kentula (avagy 12 ft-ot) posztót kapott az 1614. október 1-jével kezdõdõ szegõdményes évben.

54 Révay Judit megerõsítése: MOL E 185 Nádasdy cs. lt. (Mif 31.987) Inscriptiós könyvek, 2. kötet, 128–131., Endréd falu inscriptiója: uo. (Mif 31.987) Inscriptiós könyvek, 3. kötet 4–5., Keresztúr, 1639. ápr. 2. Nádasdy Ferenc valójában zálogbérletet tett.

55 A magyar fõrendek bécsi képviseletérõl: Pálffy Géza: A bécsi udvar és a magyar rendek a 16. században. Történelmi Szemle, 41. 1999. 3–4. sz. 331–367.

56 Fraknói Vilmos – Károlyi Árpád: Magyar országgyûlési emlékek X. kötet, 1602–1604. Budapest, 1890. Az 1602. évi pozsonyi országgyûlésre meghívottak névsorában: Nr. 10. (84.), az 1603. február 24-re, Sopronba hirdetett, de elhalasztott, majd Pozsonyban megtartott országgyûlésre meghívandó rendek között: uo. Nr. 10. (200.), az 1604. március-áprilisi pozsonyi országgyûlés meghívottainak névjegyzékében: uo. Nr. 10. (430.) Az 1605. január 6-i pozsonyi országgyûlésre meghívottak között: Károlyi Árpád: Magyar országgyûlési emlékek. XI. kötet, 1605–1606. Budapest, 1899. 79.

57 Fraknói Vilmos – Károlyi Árpád: Magyar országgyûlési emlékek IX. kötet, 1598–1601. Budapest, 1885. 18–19., Nr. 7., 1598. jan. 14., (68–69.), az 1601. évi országgyûlési meghívó: uo. Nr. 3. (489.)

58 Károlyi Árpád: Magyar országgyûlési emlékek XII. kötet, 1606. Budapest, 1917., Nr. 79., 1606. szept. 7. (312–313.), Nr. 110., Bécs, 1606. szept. 23. (687.)

59 A nagyapa, Megyery Imre Sopron vármegyei javainak 1598. évi összeírását közli: Dominkovits 1996. 86.

60 Péter Katalin: Esterházy Miklós. Budapest, 1985. 154–155.

61 A hadjáratról részletesen: Olchváry Ödön: Bethlen Gábor elsõ támadása II. Ferdinánd ellen. Hadtörténelmi Közlemények, 3. 1890. 3. sz. 333–360., 4. sz. 528–562. A Sopront felszólító levelét közli: Nagy Imre: Sopron múltja. Századok, 17. 1883. 12–52. különösen: 28.: A Magyar Történelmi Társulat 1883. aug. 22–27-iki vidéki kirándulása Sopron városában és Sopron vármegyében. Szerkesztette: Szilágyi Sándor. Budapest, 1883. Függelék: Bethlen Gábor 1619. november 28-i Sopron városhoz írott levele. Az idõszak politikai, hadtörténeti eseményeire lásd: Nagy László: Bethlen Gábor a független Magyarországért. Budapest, 1969. (a továbbiakban: Nagy 1969.)

62 Nem kizárható, hogy Esterházy Miklós és Szepsy kapcsolata a korábban Dersffyeknek tett szolgálatára megy vissza.

63 VvmReg II. Nr. 1500.

64 VvmReg II. Nr. 1510., 1512. Az országgyûlésre: Demkó Kálmán: Adatok az 1619–20-iki pozsonyi országgyûlés történetéhez. Századok, 15. 1881. 431–443. Speciális nézõpontból, Pozsony városa szemszögébõl vizsgálva: Lukinich Imre: Bethlen Gábor és Pozsony városa 1619–1621. Századok, 55/56. 1921/1922. 1–31., 172–211. (a továbbiakban: Lukinich 1921/1922.) különösen: 22–30.

65 Kovács József László: Lackner Kristóf és kora (1571–1631). Sopron, 1972. 25.

66 A valószínûsíthetõen deákja által írott – saját kezûleg csak aláírásával, illetve az utóirattal ellátott – levélben apja haláláról, anyja tolvajok által történt megrablásáról értesíti a polgármestert, s írja: „azon kiwûl Istennek hala tûrheteõ allapattal volnank, mind az Attiamffiauall ke[gyel]metek szolgalo Leanyauall, gyermekimmel, es hozank tartozandokuall egyettemben.” Saját helyzetüket így értékelte: „noha sok kwlomb kwlomb fele hireink uadnak, de mind az altall Istennek ke[gyel]mes gonduisellesebeõll nem kichini coniecturakbull, az sz[ent] bekeseghnek allando uoltanak megh erossedeseben igen nagy bizodalommal uagiunk …” Ugyanakkor kéri Lacknert, vigyázzon jószágaira, és segítségét igyekszik megszolgálni. Helyzetével tisztában lévén az utóbbi gondolatot oly fontosnak tartja, hogy utóiratában a fogalmazáson módosítva kérelmét személyesebbé téve hangsúlyozza. SL Svlt. Lad. XXIV. et Y. fasc. XII. num. 856., Kassa, 1623. júl. 26.

67 SL Svlt. Lad. VI. et F. fasc. VI. no. 265., Pozsony, 1620. jan. 19.

68 Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor levelei III. rész. Történelmi Tár, 1885. Nr. LXVIII., 1620. febr. 28., 479.

69 SL Svlt. Lad. VI. et F. fasc. VI. num. 268. Kassa, 1620. máj. 7. „…literas ad Posonienses, ne amplius traiectionem vini Soproniensis impedire praesumant, emanari mandauimus…” Természetesen, Bethlen jóval korábban, 1619. évi hadjárata megkezdésekor írt elõször Sopronnak – ahogy például Pozsonynak is –, 1619. szeptember 12-i levelében, még Debrecenbõl szólította fel a várost a hozzá történõ átállásra. Nagy 1883. 28. Sopron november 30-án hódolt meg az akkor már kapui elõtt álló fejedelemnek, s hûségéért – lehetõségeit túlméretezve – a 16. század elején egyszer már átmenetileg birtokába került [Fertõ]Rákost kérte, a gyõri püspök birtokát. Uo. 29.

70 Lukinich 1921/1922. 10–11., 176–177., 185.

71 SL Svlt. Lad. VI. et F. fasc. VI. no. 272., Besztercebánya (Noui Zoly), 1620. aug. 26., uo. Lad. VI. et F. fasc. VI. no. 273., Nagyszombat, 1620. szept. 12., uo. Lad. VI. et F. fasc. VI. no. 276., Pozsony, 1620. nov. 5. Kissennyei Sennyey Ferenc katonai tisztségére: Pálffy 1997. 270.

72 SL Svm. lt. Acta Iuridica, Tom. 1. fasc. 1. No. 20., Keresztúr, 1620. máj. 7.

73 Sopron vármegye adott idõszakból származó közgyûlési jegyzõkönyvei hiányoznak, közgyûlési iratai nagyon hiányosak.

74 MOL P 1314 hg. Batthyány cs. lt., Missiles, Nr. 42.878., Szepsy János, Récsey Bálint levele mankóbüki Horváth Bálinthoz, Besztercebánya, 1620. jún. 18.

75 A terjedelmes levelek közlését külön publikációban szeretnénk megtenni, azok futólagos elemzése is a terjedelmi kereteket messzemenõen szétfeszítené.

76 Esterházy a fogva tartott Cziráky Mózes védelmében, Senney megfékezésére Sopron város tanácsához írott levele: SL Svlt. Lad. VI. et F. fasc. VI. no. 300., Lackenbach, 1620. szeptember 7., A Szepsyvel való kapcsolatára: Esterházy Miklós levele Sennyey Gáspárhoz, Lánzsér, 1620. szept. 23., uo. Lad. VI. ét F. fasc. VI. no. 302.

77 Vö.: Nagy 1969. 233–235.

78 SL Svlt. Lad. VI. et F. fasc. VI. num. 316. (A levél a függelékben közölve.) Bethlen korábban, 1621. július 21-én Sopron város magisztrátusához írott levelét, melyben annak hûségét kéri, s ügyében Szepsyt küldte, idézi: Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet, A reformáció kezdetétõl az 1681-ik évi soproni országgyûlésig. Sopron, 1917. 271.

79 Idézi: Iványi Béla: A körmendi Batthyány-levéltár reformációra vonatkozó oklevelei I. 1527–1625. Elõszót írta: Mályusz Elemér, sajtó alá rendezte: Szilasi László. Szeged, 1990. (Adattár a XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 29/1.) Nr. 267. (243.)

80 Pannonhali Bencés Fõapátság Levéltára (PFL) Guary cs. lt. Idõrendi sorozat, No. 367. Sárvár, 1621. máj. 3.

81 Bethlen Gábor erdélyi fejedelem parancsa Szepsy (Zepssy) Jánoshoz, a dunántúli királyi jövedelmek kezelõjéhez. Nagyszombat, 1620. nov. 26. Lichner Pál: Leveles tár VIII. Gyõri Történelmi és Régészeti Füzetek, 2. kötet, Gyõr, 1863. 82.

82 A korabeli pápai végvárra: Szakály Ferenc: Pápa a török korban. In: Tanulmányok Pápa város történetébõl, a kezdetektõl 1970-ig. Fõszerkesztõ: Kubinyi András. Pápa, 1994. 125–201., különösen: 133–134., 142–152., Nagy 1969. 229–230.

83 Bethlen Gábort mint választott magyar királyt ez idõben a hozzá átállt nyugat-dunántúli fõnemesek, nemesek következetesen õfelségeként titulálták.

84 MOL P 1314 Batthyány cs. lt., Missiles, Nr. 28743., Pápa, 1620. december 9. A Lengyel által mellékelt számadás szerint hópénzük magasabb lenne, mint a császáriak által fizetetteké.

 

Bethlen által fizetett katonák hópénze

Császáriak által fizetett katonák hópénze

lovasok

4 ft - d

3 ft 20 d.

gyalogosok

2 ft 40 d.

2 ft - d.

tizedesek

3 ft 20 d.

3 ft - d.

85 MOL P 1314. Batthyány cs. lt., Missiles, Nr. 42.872., Szepsy János Batthyány Ferenchez, Himod, 1621. febr. 27.

86 MOL P 1314 Batthyány cs. lt. Missiles, Nr. 32.816., Nádasdy Pál Batthyány Ferencnek, Sárvár, 1621. ápr. 21., uo. Nr. 32817. Nádasdy Pál levele Batthyány Ferenchez, Sárvár, 1621. ápr. 25. vö.: uo. Nr. 32.821., Nádasdy Pál levele Batthyány Ferenchez, Sárvár, 1621. júl. 24.

87 MOL P 1314 Batthyány cs. lt., Missiles, Nr. 28766. Tóti Lengyel Boldizsár levele Batthyány Ferenchez, Pápa, 1621. ápr. 25.

88 MOL P 1314. Batthyány cs. lt., Missiles, Nr. 28.771., 28.772. Lengyel Boldizsár levelei Batthyány Ferenchez, keltezésük a jelzetszámok sorrendjében: Pápa, 1621. máj. 11., máj. 3. (!)

89 MOL P 1314 Batthyány cs. lt., Missiles, Nr. 28.777. Lengyel Boldizsár levele Batthyány Ferenchez, Pápa, 1621. jún. 4.

90 1621. jún. 1., 16.-i levelekre hivatkozva fizetõmesternek említi: Nagy 1969. 281.

91 Szombathely 1621. évi, tavaszi helyzetére, a környékbeli csapatmozgásokra, táborozásokra: Nagy 1969. passim, Kádár Zoltán – Horváth Tibor Antal – Géfin Gyula: Szombathely. Budapest, 1961. 24. (Magyar mûemlékek)

92 VaML Szvlt. V. 109. Okmányok, iratok, Regestrum Borbeli Istua[n] zombatheli Biro zam ado legestroma (!) Anno: 1621. A Szombathely 1621. évi eseményeit a bírói számadások naplószerû tükrében bemutató, önálló közlést érdemlõ forrást Benczik Gyula levéltáros fedezte fel, szívességét ezúton is köszönöm!

93 MOL P 1314 Batthyány cs. lt., Missiles, Nr. 42.873. Szepsy János Batthyány Ferenchez, Kõszeg, 1621. május 13.

94 MOL P 1314 Batthyány cs. lt., Missiles, Nr. 42.875. Szepsy János Batthyány Ferenchez, Kõszeg, 1621. május 14.

95 MOL P 1314 Batthyány cs. lt., Missiles, Nr. 42.876. Szepsy János Batthyány Ferenchez, Kõszeg, 1621. május 14.

96 MOL P 1314 Batthyány cs. lt., Missiles, Nr. 42874. Szepsy János levele Lobkowitz Poppel Évához, Kõszeg, 1621. május 14.

97 Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Budapest, 1879. (továbbiakban: Szilágyi 1879.) Nr. CCLXXIV. 303., Kassa, 1621. május 15.

98 Szilágyi 1879. Nr. CCLXXXVI. 333., 1621. június 18.

99 MOL P 1314. Batthyány család lt. Missiles, Nr. 28.779. Lengyel Boldizsár levele Batthyány Ferenchez, Pápa, 1621. okt. 11. (Lengyel október 1-jén írt levele is megemlékezik Szepsyrõl, aki éppen akkor követeket kísért. Uo. Nr. 28.778.) Thury György 1565-ben kapta meg Miksa királytól Zircet és az egykori apátsági javakat, amelynek birtoklástörténete a 17. század elsõ felében is ismert lehetett, hisz a család e század elején is birtokolta még e javakat. Varga 1981. 59–60.

100 MOL P 1314. Batthyány cs. lt. Missiles, Nr. 28.782. Tóti Lengyel Boldizsár levele Batthyány Ferenchez, Szõllõs, 1621. november 17., Bethlen Gábor levele Batthyány Ferencnek, 1621. nov. 19. közölve: Szilágyi 1879. Nr. CCCXXVI. (358–359.)

101 MOL P 1314. Batthyány cs. lt. Nr. 28.931., Lépes Bálint levele Batthyány Ferencnek, Bécs, 1621. április 24. Közli: Literátor-politikusok levelei. Jenei Ferenc gyûjtése (1566–1623). Sajtó alá rendezte: Jankovics József. Budapest – Szeged, 1981. (Adattár a XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 5.) Nr. 179. Az 1621. január 24-én kezdõdött hainburgi béketárgyalásokról: Lukinich 1921/1922. 199–203.

102 MOL P 1314 Batthyány cs. lt., Missiles, Nr. 42.871. Szepsy János Batthyány Ferenchez, Süttör (Seöyetor), 1621. ápr. 19.

103 PFL Guary cs. lt. Idõrendi iratok, No. 368. Sárvár, 1621. december 12. Ez az irat is kitûnõ bizonyítéka Szepsy íródeák használatának; az eredeti nyugtát még Szepsy ismeretlen nevû deákja írta, aki nevét „Szepsy”-ként jegyezte le, míg az ügyvéd aláírásában következetesen a Zepsy írásmódot használta.

104 Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619–1629. Kassa, 1943. (a továbbiakban: Kerekes 1943.) 339.

105 VaML VKHLt Statutoriae Nr. 628.

106 Az 1624. évi adatra: Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselõi a XVII–XVIII. században. Levéltári Közlemények, 38. 1967. 2. sz. (a továbbiakban: Fallenbüchl 1967.) 220. az 1625. évi: „… per egregium Joann[em] Zeppssy, Camerae eiusdem Ser[reni]t[a]tis Cassouien[sis] consiliar[ium]…”, Gönc, 1625. dec. 15., Statny Oblastny Archiv v Kosiciach, (SOAK), Abaúj vármegye levéltára, Abaúj vármegye nemesi közgyûlési jegyzõkönyvei, átnézve: MOL Mif Rsz. 1924. fol. 200-v. (a továbbiakban: SOAK:MOL Mif 1924.). Szepsy János kamarai tanácsosi kinevezésére, illetve tevékenységére a forráskutatás jelen szakaszában a Szepesi Kamara Levéltárának több állagában nem találtunk adatot: MOL E 248. Benigna mandata, 51. csomó, 1619. No. 1–104., 1620. No. 1–104. (Bethlen Gábor idõszaka valójában hiányzik!), E 254. Repraesentationes, informationes et instantiae, 40. csomó, 1615–1655., E. 224 Minutae expeditionales camerales, 9. csomó, 1615–1635., E 245. Minutae neo-regestratae, 4. csomó, 1604–1640, No. 337–843., E 270. „Bethleniana”,
1. cs.: az 1622., 1624. év nagyon hiányos, az 1623. év teljesen hiányzik.

107 Fallenbüchl 1967. 193–236., különösen: 195–196., 219–220.

108 Fallenbüchl 1967. 228–229. Korábban a Magyar Kamara alkalmazásában sem állt, lásd: Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselõi a XVII. században. Levéltári Közlemények, 39. 1968. 2. sz. 233–268.

109 Kerekes 1943. 339.

110 Vö.: Valentinitsch 1993.

111 MOL Magyar Kamara Archivuma, Dica jegyzékek. Tom. XXXV. Connumerationes Portarum, Comitatus Soproniensis, Extractus Regesti super taxis nobil[ium], sessionatorum, armaliu[m] item libertinor[um], plebanor[um] et concionator[um] Comitatus Sopronien[sis] Anni 1596. 741–775. (A forrásokat a SL-ban is megtalálható mikrofilm másolatokon kutattam. MOL Raksz. Mif. 2659.) A megyei szintû elemzésre: Dominkovits Péter: Sopron vármegye XVI. század végi birtokos társadalma. Soproni Szemle, 53. 1999. 2. sz. 120–122. A taxalista nemesség vagyoni differenciálódására, az ennél is nagyobb különbségeket rejtõ iskoláztatási-kulturális különbözõségekre, és az utóbbira építve az országos karrierek lehetõségére hívja fel a figyelmet: Pálffy Géza: A tizenhatodik század története. Budapest, 2000. 151–153. A 16–17. századi helyi taxalista nemességre: Soós Imre: A sopronmegyei kurialisták taksája. Történetírás, 1. 1937. 4. sz. 376–397.

112 MOL MKA Dica jegyzékek, Tom. XXXV. Sopron vm., Anno 1597. Extractus Regesti super taxis nobilium…, 836–837.

113 MOL MKA Dica jegyzékek, Tom. XXXV. Sopron vm., Anno 1597. Extractus Regesti super taxis nobilium…, 882., 931–932.

114 Ekkor 2 háztartás 3–3 ft-ot, 4, 2–2 ft-ot, 3 pedig 1 ft 50 d-t fizetett. MOL MKA Dica jegyzékek, Tom. XXXV., Anno 1599. Regestum super taxam nobiliu[m]…, 952.

115 A legmagasabb összeget Miklós deák örököseire rótták ki (75 d.). Az 50 d-os kategóriába egyedül Szepsy tartozott. Lásd: MOL MKA Dica jegyzékek, Tom. XXXV., Anno 1600. Taxa Nobilium in Co[mi]t[a]tu Soprinien[si ] 1092–1093.

116 MOL MKA Dica jegyzékek, Tom. XXXVIII., Comitatus Soproniensis, (Mif. 2659.) [1601. évi] Regestrum … taxarum Nobilium unius sessionis et Armatorum Comit[a]tus Sopronien[sis] … 1138. Szepsy nevével nem találkozunk a késõbbi taxalista összeírásokban, vö.: uo. Regestum Anni 1609. super exactione taxarum .., 1298.

117 VaML Vasvári Káptalan Hiteleshelyi Levéltára (VKHLt), felvallási jegyzõkönyvek (fv. jkv.) 1613. Nr. 378., vö.: MOL P 234 Festetics cs. lt. 27. cs. fasc. X. No. 1.

118 Vaml VKHLt. fv. jkv. 1615. Nr. 86–87.

119 SL Svmlt. Acta Iuridica Tom. 1. fasc. 13. No. 465.

120 VaML VKHLt. fv. jkv. 1617. Nr. 134.

121 PFL Guary cs. lt. Idõrendi sorozat, No. 368. Az ügyvédnek nevezett Szepsy (Zepsy) János sárvári házánál 50 ft-ot kölcsönzött Guary Miklósnak. Sárvár, 1621. december 12.

122 Sinkovics István: A török kor és a szabadságharcok kora, 1530–1849. In: Sárvár monográfiája, Sárvár társadalmi, politikai és hadtörténete címû részen belül. Szerkesztette: Horváth Ferenc. Szombathely, 1978. 368–370.

123 Bethlen donatioinak szövegét közli: Frankl Vilmos – Ráth Károly: Dallos Miklós gyõri püspöknek politikai és diplomatiai iratai (1618–1626). Esztergom, 1867. Nr. XXI., 165–166., vö. még: 9–28., különösen: 26–28. Bethlen adományozását adatolja: Ráth Károly: Bethlen Gábor 1619–1621.-dik évi táborszállásai. Gyõri Történelmi és Régészeti Füzetek II. kötet, Gyõr, 1863. 262.

124 MOL E 248 Szepesi Kamara Levéltára, Benigna mandata, 51. csomó, No. 10., Kassa, 1620. febr. 8.

125 MOL E 185 MKA Archivum familiae Nádasdy, Missiles, 35. csomó, Szepsy János levele Nádasdy Pálhoz, Pápa, 1621. szept. 23.

126 MOL E 185 (Mif. 31.987.) Inscriptiós könyvek, 4. kötet, 208–209.

127 SOAK:MOL Mif 1924 Fol. 81-r. Nem lehet célunk a füzéri vár és a hozzá tartozó falvak gazdálkodásának még csak futólagos bemutatása sem, így csak jelzés értékû lehet Komáromy György, Abaúj vármegye perceptora ünnepélyes tiltakozása annak restanciái miatt: SOAK:MOL Mif 1924. Gönc, 1623. jún. 12. Sedria, fol. 110-v.

128 SL Svlt. Lad. XXIV. et Y. fasc. XII. no. 856. Kassa, 1623. július 26.

129 Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619–1629. Kassa, 1943. (a továbbiakban: Kerekes 1943.) 91., 192. Itt szerepel az a kijelentés is, hogy hazájából ki kellett bujdosnia.

130 Kerekes György: Polgári társadalmunk a XVII. században Schrimer János 1625–1674 kassai kereskedõ üzleti könyve alapján. (Kassa) 1940. 42–43.

131 MOL E 185 Nádasdy cs. lt. (Mif 31.996.), Conventio servorum Fwzeriensium: Conventio generosi domini Joannis Szepsi.

132 MOL E 185 Nádasdy cs. lt. (Mif 31.996) Conventio servitorum: generosus dominus Joannes Szepsy, megtalálható uo.: Dats Márton Fwzeri rationista számodásai, Regestrum super introutu[m] et exitu[m] omnium pecuniarum a prima die 9bris anno 1626 usq[ue] ultima diem 8bris anni 1627., fol. 172-v.

133 Kerekes György: Nemes Almássy Pál kassai kereskedõ és bíró. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 9. 1902. 335–339.

134 SOAK:MOL Mif 1924., Gönc, 1625. dec. 15., fol. 22-v., 201-r. Vö.: Kerekes 1943. 97.

135 SOAK:MOL Mif 1924 fol. 230-r.

136 SOAK:MOL Mif 1924 fol 202-r. A tisztújítást közli: Korponay János: Abaujvármegye monographiája. II. kötet. Kassa, 1878. (a továbbiakban: Korponay 1878.) 141.

137 SOAK:MOL Mif 1924 fol. 237-r. Az alábbi esetnél meg kell jegyezni, hogy az 1627. március 15-i közgyûlésben Abaúj vármegye rendjei újabb 20 fõt nomináltak a táblabírák közé. Uo. fol. 238-r.
A tisztújítást közli: Korponay 1878. 145.

138 MOL E 185 Nádasdy cs. lt. (Mif 31.996.) Anno 1623 Minden rendbely Buzanak Arpanak Zabnak liztnek Introitussarul Es exitussarul valo registru[m]

139 MOL E 185 Nádasdy cs. lt. (Mif 31.996.) Dats Márton Fwzeri rationista számadásai. Regestrum super introitu et exitu omnium pecuniarum a prima die 9bris anno 1626. usq[ue] ultimu[m] diem 8bris anni 1627. Az egykorú kassai árviszonyokra lásd: J. Újvári Zsuzsanna: Egy kereskedõcsalád metamorfózisa (A mezõszgedi Szegedi család). In: Óra, szablya, nyoszolya, Életmód és anyagi kultúra Magyarországon a 17–18. században. Szerkesztette: Zimányi Vera. Budapest, 1994. 33–85. (Társadalom- és mûvelõdéstörténeti tanulmányok 9.)

140 Neve nem szerepel Dats Márton füzéri számvevõ (rationista) 1627. november 1. – 1628. március 1. közötti számadásaiban: MOL E 185 Nádasdy cs. lt. (Mif 31.996. Regestrum super Introitu et Exitu Omnium pecuniarum ad Arcem Füzer provenientium, a prima die 9bris u[s]q[ue] ad diem mensis marty Anni 1628. (a továbbiakban: Dats 1627/1628. évi számadása)

141 MOL E 185 Nádasdy cs. lt. (Mif 31.996) Pro generosis dominis Valentino Rechey et Petro Ferenczy data instructio, Sárvár, 1628. febr. 1.

142 A rozgonyi jószágokhoz tartozott Szepsi mezõváros is, amelytõl Szepsy János bizonyíthatóan valamiféle összeget vett fel, amit most az özvegytõl visszafizetésre kell kérni. A rozgonyi uradalom egy évtizeddel késõbbi urbáriuma szerint Szepsi mezõváros fele tartozott e dominiumhoz, amely 350 ft-ot adott az összes földesúri szolgálata megváltásáért. Virágh Elek: A rozgonyi uradalom 1636. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1. 1894. 264–273., különösen: 270.

143 MOL E 185. Nádasdy cs. lt. (Mif 31.996) Dats 1627/1628. évi számadása.

144 SOAK:MOL Mif 1924 fol. 282-r.

145 Nevével nem találkozunk az 1629., 1630. évi tisztújítások „jurati assessores” jegyzékeiben: SOAK:MOL Mif 1924. 1629. márc. 19. (feria secunda prox. post Dominicam Oculi) fol. 334-v., Garadna, 1630. jún. 17. uo. fol. 369-v.

146 Récsey Bálint Sopron vármegyei birtokviszonyaihoz adatokkal szolgál, a család genealógiáját Közli: Prickler, Harald: Gálosháza. Burgenländisches Heimatblätter, 45. 1983. 165–166., 184. Tisztségviselésére lásd még: SL Svm. lt. Ab anno 1628 usq[ue] 1682:Prot. III. 34. (1637. április 28-i közgyûlésben az elhunyt Récsey Bálint helyett a vármegye rendjei Eõrsy Zsigmondot alispánnak választották. Eörsyre: Hiller István: Politikai környezetváltozás és alkalmazkodóképesség. Eörsy Zsigmond különös alispánsága Sopron vármegyében. Soproni Szemle, 51. 2000. 1. sz. 5–18.)

147 SL Svm. lt. Acta Iuridica, Tom. 1. fasc. 14. No. 586., 1632. júl. 14.

148 A genealogiát lásd: SL Svm. lt. Acta Iuridica, Tom. 2., Kiss fasc. IV. No. 150/MM., illetve 1781-es datálású genealógia: uo. Acta Iuridica, Tom. 4. Darás, No. 13.

149 PFL Guary cs. lt. Idõrendi sorozat, No. 518. Völcsej, 1646. febr. 14.

150 MOL E 185 Nádasdy cs. lt. (Mif 31.987) Inscriptiós könyvek, 2. kötet, 134–136. Keresztúr, 1650. febr. 20. illetve lásd még: uo. (Mif 31.988.) Inscriptiós könyvek, 6. kötet, 70–72.

151 SL Svm. lt. Acta Iuridica Tom. 1. fasc. 24. No. 1102. Völcsej, 1649. szeptember 20.

152 Horváth Richárd: A chernelházi Chernelek a középkorban. Soproni Szemle, 55. 2001. 4. sz. 369–382.

153 A függelékben betûhív közreadással, a központozás megtartásával kerül publikálásra Szepsy két levele.

154 Sor fölé írt betoldott településnév: Lövõ.

Ugrás a lap tetejére

Szeged, 2001.03.21.

|| e-mail