ElőzőTartalomjegyzékKövetkező

Kőfalvi Tamás

Büntető záradékok a pécsváradi konvent hiteleshelyi okleveleiben

(1254-1526)*

A pécsváradi konvent valamikor a 13. század első harmadában219 kezdhette meg hiteleshelyi tevékenységét, amelynek első emléke 1254-ből maradt fenn. A konvent e munkája során közjogi és magánjogi ügyek intézésében egyaránt részt vett, s ennek során az előtte zajlott vagy általa végzett jogcselekményekről közhitelű okleveleket adott ki.220 Ezeknek az iratoknak egy jelentős része olyan esetekről tanúskodik, amikor a konventet személyesen felkereső ügyfelek magánjogi ügyleteiket foglaltatták írásba. A magánszemélyek jogi tartalmú nyilatkozatairól (fassio) készült oklevelek egy része olyan záradékot (is) tartalmaz, amelynek legfőbb célja az volt, hogy az okiratban foglaltakat megszegő fél számára büntetést helyezzen kilátásba. Ezek a záradékok a fennmaradt okleveles anyagnak csak csekély hányadában találhatók meg, mert a felek a legtöbb esetben megelégedtek azzal, hogy vállalták a kétoldalú megállapodás betartását, és csak ritkán szövegeztették meg az esetleges szerződésszegés konkrét következményeit is. Amennyiben azonban mégis ezt tették, olyan büntető záradékokkal találkozhatunk, amelyek tartalmát a felek saját maguk számára a megszokott joggyakorlatra támaszkodva, de mégiscsak kölcsönös megegyezés alapján határozták meg. Ezeknek a záradékoknak három típusát lehet elkülöníteni: a pénzbüntetéseket, a birtokok átadását, illetve a jogi következmények vállalását tartalmazókat.

Pénzbüntetések

A pécsváradi konvent középkori gyakorlatában a büntető záradékot tartalmazó magánjogi jellegű hiteleshelyi oklevelek többsége pénzbeli büntetést szabott ki. 28 olyan eset maradt ránk, amelyben a felek a jogügylet megkötésekor az oklevélben rögzített feltételek, illetve a vállalt kötelezettségek megszegése esetére büntetésként konkrét pénzösszeg megfizetését kötötték ki. Ezek közül a legkorábbi eset birtokok felosztásához kapcsolódott. 1254-ben221 a konvent előtt az egyik részről Buken nembeli Vyd fia Miklós lánya, Chuda felesége: Pynne úrasszony, a másikról pedig ugyanezen Vyd fia Miklósnak a leánya, Myxeed hitvese: Ilana úrasszony megjelenvén, a Janus földön fekvő ama Janus nevű földrészt, amelyet testvérüktől: Vydol-tól leánynegyed gyanánt megkaptak, és amellyel kapcsolatban Vydol, illetve fogott bírák közreműködésével egyezségre jutottak, egymás között két egyenlő részre osztották. Eszerint a megosztott szántóföld nyugatra eső darabja, továbbá a földrészhez tartozó erdőnek az északi fele örök jogon Pynne-nek jut, a szántóföld fennmaradó keleti, valamint az erdő déli része pedig Ilana tulajdonába kerül. A felek megállapodtak abban, hogy ha valamelyikük a szántóföld felosztása kapcsán a későbbiekben pert indítana a másik ellen, akkor annak még a per kezdete előtt 10 márkát kell fizetnie a másiknak. Szintén birtokfelosztásról tudósít a konvent 1289. május 6-án kelt oklevele,222 amely szerint a hiteleshely előtt az egyik részről Sebestyén fia: Miklós, a másikról pedig testvére: Jakab megjelenvén kinyilvánították, hogy egymás közötti osztozásuk révén olyan egyezségre jutottak, amelynek értelmében a Bodrog megyei Tarnuk (Tárnok) nevű birtokuk – a kegyúri jogával együtt közös tulajdonban maradó Tarnuk-i Mindenszentek-monostor kivételével –, továbbá az e monostortól délre eső, ugyancsak Tarnuk nevű birtok, Touty (Tóti – Bodrog m.)223 birtokkal egyetemben, amely utóbbiban Szent Mihály tiszteletű kőtemplom áll, végezetül pedig Laak (Lak – Bodrog m.) birtok – amelyen Mindenszentek tiszteletére emelt templom áll – Miklósnak jutnak, míg Costaton (Kostaton – Baranya m.) birtok, a Capulnamendzenth (Kápolnamindszent – Baranya m.), Peturfolua (Péterfalva – Baranya m.), Gaymugy (Gájmögi – Baranya m.), Zatunfew (Zákonfő – Baranya m.), Ebrees (Ebres – Baranya m.) és Retyfolu (Rétfalu – Baranya m.) nevű falvakkal együtt, továbbá haszonvételeivel, így a Draua folyóval, a Karasou-val, erdőkkel és halastavakkal egyetemben Sebestyén fia: Jakab része lesz. Ebben az esetben a megállapodás szerint az egyezséget perrel megtámadó félnek a per kezdete előtt, a bíró része nélkül értendő 50 márkát kell fizetnie. Birtokfelosztás kapcsán megállapított büntetési összeg szerepel abban az ügyben is, amelyről a konvent 1329. március 19-én224 adott ki oklevelet. Eszerint Iuanus-i Kemin comes fiai: Lőrinc, Péter, János és Demeter, a Tolna megyében fekvő Iuanus (Ivános) nevű öröklött birtokukat úgy osztották fel egymás között, hogy a birtokon fekvő falu Komlou (Komló – Baranya m.) felé eső fele, a házuk előtt álló felső malommal, és a birtokrészhez tartozó kaszálóval János és Demeter tulajdonába kerül, a falu másik fele, apjuk curiajával, az alsó malommal és egy ott lévő réttel Péter tulajdonában marad. A felek a közös szőlőket úgy osztották fel, hogy Demeternek jut a Zenthesceley nevű szőlő, valamint apjuk Gyurgsceley nevű szőlőjének a falu felé eső része, amelynek másik, Komlou felé eső része és a Vgissceley nevű szőlő Péteré lesz. János kapja a Gyurgsceley szőlő mellett fekvő Farkassceley nevű, valamint a Petressceley nevű szőlőket, míg a Radiznuk és a Gykesceley nevű szőlők Lőrincnek jutnak. A felek ebben az esetben – valószínűleg nem a felosztásra került területek értékéhez arányítva – az osztozást esetlegesen megtámadó fél számára a per kezdete előtt fizetendő 10 márka büntetést helyeztek kilátásba. Az utolsó olyan esetet, amelyben birtokfelosztás kapcsán határoznak meg a felek büntetést, az 1349. december 1-jén kiadott hiteleshelyi oklevél225 őrizte meg. Ekkor a pécsváradi konvent előtt az egyik részről Aranya-i Vturbeur fia: Tamás, a másikról pedig ugyanonnan Lucas fia: Miklós megjelenvén elmondták, hogy az Aranya (Aranyán – Bodrog m.) birtokban lévő birtokrészüket olyan módon osztották két egyenlő részre, hogy a nyugati fél Tamásé, a keleti pedig Miklósé lett. Ha valamelyik fél ezzel kapcsolatban pert indítana, akkor annak kezdete előtt, a bíró része nélkül 6 márkát kell fizetnie a másiknak. A birtokfelosztások kapcsán kikötött büntetési tételek elemzése során az okoz nehézséget, hogy a felosztásra került javak értékéről nem maradt fenn információ, így nem állapítható meg, hogy a fizetendő pénzösszeg nagyságát mi alapján határozták meg. Hasonló a helyzet a konvent gyakorlatából ismert egyetlen olyan birtokcsere esetében is, amelynek megszegését konkrét pénzösszeggel kívánták büntetni. 1408. június 13-án226 a konvent előtt az egyik részről Weresal-i Kenez Mihály fia: Miklós, akinek személyazonosságát Monyaros-i Egyed fia: István és Morianfalua-i Balázs fia: János igazolták,227 a másikról pedig Zygeth-i Anthimus fia: János mester megjelenvén elmondták, hogy olyan cserében állapodtak meg, amely szerint Miklós a Menthzenth (Csonkamindszent – Baranya m.) és Danchaza (Dencsháza – Baranya m.) nevű birtokokban lévő valamennyi birtokrészét odaadja, valamint 50 új forint dénárt fizet János mesternek, akitől ezért annak Nemptizenthmyhal birtokban (Németiszentmihály – Baranya m. ?) lévő birtokrészeit kapja cserébe. Az egyik fél halála esetén a szóban forgó birtoka a másikra száll. A megegyezést be nem tartó félnek a per kezdete előtt, a bíró része nélkül értendő 50 nehéz dénármárkát kell fizetnie. Az említett ügyekben szereplő konkrét értékek ismerete nélkül is gyanítható, hogy a biztosítékul meghatározott büntetés összege általában arányban lehetett a szóban forgó birtokok értékével, de a felek bizalmi viszonyai is nagy mértékben befolyásolhatták ezen összegek nagyságát.

Kedvezőbb a helyzet az adásvételek esetében, mert itt az eladásra került javak vételáráról is értesülünk. A legkorábbi ránk maradt olyan adásvételi ügy, amelynek biztosítékául pénzösszeg fizetése szolgált, 1267 februárjából228 ismert. Az ügylet során az egyik részről Filius testvér, a szekszárdi monostor apátja, és konventjéből Márton testvér őrszerzetes, továbbá Péter testvér és a szekszárdi monostor officialisa: Zoch comes, a másik részről pedig – velük szemben – Pousa fia: Bodur comes nemes, Lőrinc nádor albírája jelentek meg a konvent színe előtt, ahol is Filius apát, monostorának azt a Baranya megyében fekvő Peturd (Szekcsőpeterd – Baranya m.) nevű földjét, amelyet egykor Becsegergely nembeli Boch comes hitbér és jegyajándék gyanánt hitvesének adott, aki viszont azt utóbb lelki üdvéért, a kegyes emlékű [!] IV. Béla király engedélyével, valamint Fülöp esztergomi érsek jóváhagyásával a szekszárdi monostornak engedte át, most 60 márkáért örök jogon eladja Bodur comesnek, aki a vételárat úgy fizeti meg, hogy részint 6 márka értékben odaadja azt a szekszárdi monostor határában, az apát szőlei között fekvő szőlőrészét, amelyet egykor Baal vinitortól vásárolt meg a monostor engedélyével, részint pedig 54 márkát fizet dénárokban. A szóban forgó föld eladásának indoka az apát szerint az volt, hogy az a tatárjárás óta néptelen, és egy Szűz Mária tiszteletére emelt kis kápolnán, illetve egy elhagyott erdőn kívül nincs is más tartozéka, s így kevés hasznot hajt a monostornak. Bodur comes háborítatlan birtoklásának szavatolásaként az eladók vállalták, hogy amennyiben kísérletet tennének az eladott föld visszaszerzésére, úgy a per kezdete előtt, a bíró része nélkül 60 márkát fizetnek Bodur comesnek, továbbá, hogy bírói eljárás nélkül is patvarkodás bűnét vonják magukra. Időben a következő hasonló esetet a konvent egy 1281. októberi oklevele229 őrizte meg. Eszerint a monostor konventje előtt Jula bán nembeli Beremen-i Buchk fia Péter fia: Péter, több rokonának a társaságában megjelenvén kinyilvánította, hogy miután a Baranya megyei Beremen (Beremend – Baranya m.) nevű birtokát egy ítélet által elveszítette, ám rokonának, Kosthan-i Marcellus comes fia: Beke mester udvari ifjúnak kitartó fáradozása, illetve az általa kifizetett 60 márka révén mégis visszaszerezte azt, ezért viszonzásul a szintén Baranya megyében fekvő Weegbala (Végbala – Baranya m.) nevű földjét, nemzetsége megjelent tagjainak hozzájárulásával, illetve az ugyancsak megjelent szomszédai beleegyezésével örök jogon eladja említett rokonának, Beke mesternek, a tőle átvett 20 dénármárka ellenében. Péter a föld háborítatlan birtoklásáért szavatosságot vállal, amit ha nem teljesítene, úgy a Beke által Beremen visszaváltásáért fizetett 60 márkának a hátralékát, nevezetesen azt a 40 márkát, amelyet Beke rokonságuk okán elengedett neki, köteles lesz visszafizetni, illetve Beremen birtokból egy Weegbala-val egyenértékű részt juttatni Beke-nek. 1295-ben a pécsváradi konvent oklevelet230 ad ki, amely szerint előtte Lőrinc, Thomasina úrnőnek, a király anyjának asztalnokmestere, valamint Fülöp mester fiai, a Valkó megyében fekvő Orozy (Oroszi – Valkó m.) nevű öröklött birtokukat eladják Verekedő (pugilus) Sándornak - azon hűséges szolgálataiért, amelyeket egykor apjuknak, a néhai Fülöp mesternek, majd ő maguknak nyújtott – a tőle átvett 50 dénármárka ellenében, amelyen kívül másik 50-et zsoldjaként és vére hullatásáért elengednek neki. Ha az eladók vagy örököseik a jövőben e birtok visszaszerzésére pert indítanának Sándor vagy örökösei ellen, akkor mind a 100 márkát tartoznak visszafizetni nekik. Az utolsó olyan adásvételi eset, amelynek büntető záradéka pénzösszeget nevez meg, már a 16. század elejéről maradt fenn. A konvent 1516. augusztus 19-én kiállított oklevele231 szerint megjelentek előtte a néhai Bathya-i Péter fiai, akik ínségük miatt a Baranya megyei Sensaath (Szentszát) birtokon lévő birtokrészeiket eladták Gyulai Gergelynek és hitvesének, Katalinnak a tőlük átvett 50 forintért. Az eladók az említett javak háborítatlan birtoklásáért szavatosságot vállaltak, amit ha nem tartanának be, akkor a vételárat vissza kell fizetniük.

Az adásvételt tartalmazó oklevelek tanúsága szerint az ilyen ügyekben kikötött összegek a szó mai értelmében nem is tekinthetők büntetésnek, hiszen a szerződésben foglalt feltételek megszegése esetén csak a vételárat, illetve annak megfelelő összeget kell (vissza)fizetni a másik félnek. Ez nyilvánvalóan abból a felfogásból ered, hogy ha az egyik fél nem tesz eleget vállalt kötelezettségeinek, akkor a jogügylet semmisnek tekintendő, vagyis az azt megelőző vagyoni és jogi helyzet állítandó vissza. Az adásvételek egy részénél ezt a képet a felek kapcsolatrendszeréből, az adásvétel motivációjából, illetve a fizetési–visszafizetési konstrukciók eltérőségéből adódó egyéb körülmények árnyalják, ám ezekben az esetekben is jól látható, hogy a záradékok alapvető célja, hogy sem maga a szerződés, sem annak esetleges megszegése közvetlenül ne okozzon hátrányt egyik félnek se. Mivel ezek a szigorúan magánjogi iratok mindössze azt voltak hivatva biztosítani, hogy még az esetleges per kezdete előtt mindkét fél a szerződést megelőző joghelyzetbe kerüljön, ez lehet az egyik oka annak, hogy az említett összegek (vissza)fizetésének idejét – amennyiben említik – mindig a per kezdete előttre szabják meg.232 Az adásvételek során a vevőnek vagy azt kellett külön is garantálnia, hogy ő maga nem tesz lépéseket a birtok visszaszerzésére, vagy pedig azt, hogy az új tulajdonos jogait mindenkivel szemben biztosítja. Általában e két kötelezettség valamelyikét foglalták az adásvételről szóló oklevélbe, ezek be nem tartása esetén kellett a záradékban foglaltak szerint eljárni.

Szintén a birtokügyletek között kell szólni a birtokzálogosítások eseteiről. Ezek közül érdekes Perman (Permán – Baranya m.) birtok sorsa. 1334. április 7-én233 megjelent ugyanis a konvent előtt Chymin-i Kemyn fia: Konrád mester, aki az apjától örökölt, Baranya megyei Perman nevű birtokát augusztus 1-jéig elzálogosította Jakab comes fia: Miklós mesternek a tőle átvett 30 báni dénármárkáért. Az oklevél szerint ha az említett időpontban azt nem váltaná vissza, akkor ezen összeg dupláját kell fizetnie. A következő évben, július 1-jén234 az említett Konrád ismét pénz szűkében lehetett, mert a birtokot, szintén augusztus 1-jéig újra elzálogosította Miklós mesternek, ugyancsak 30 báni dénármárkáért. A zálogösszeg időben történő visszafizetésének elmulasztása esetén annak dupláját kell büntetésként megfizetnie, de ezúttal – talán korábbi rossz tapasztalatokból okulva – azt is kikötik, hogy ebben az esetben maga a birtok is végleg Miklós mesteré lesz. Szintén a zálogösszeg duplájának visszafizetését írja elő a konvent előtt 1357. június 25-én kötött szerződés.235 Eszerint ugyanis Abeel-i András fia: László, a maga és testvérének a nevében is megjelenvén, a Tolna megyei Nowak (Novák), más néven Racha (Racsa) nevű birtokban lévő öröklött birtokrészüket 3 évre elzálogosítja Wezzeus mester varasdi comesnek a tőle átvett 32 forintért. Ha a zálogot a 3 év lejártáig sem váltanák vissza, akkor ezen összeg dupláját kell büntetésként fizetniük. Birtok elzálogosításához kötődő büntető záradék maradt fenn az 1375. június 22-én kelt oklevélben236 is. Ekkor a monostor konventje előtt az egyik részről Zengal-i Jakab fia János fia: Miklós mester, a másikról pedig Zeged-i Fábián fia: Miklós megjelenvén, előbbi a Baranya megyében, az Okor folyó mellett nyugatra fekvő birtokának felét elzálogosítja Fábián fia: Miklósnak, a tőle átvett, 100 dénárjával számított 60 forintért, azzal a feltétellel, hogy ő vagy testvére: Péter mester az említett összegért bármikor visszaválthatja azt. A háborítatlan birtoklásért Miklós mester szavatosságot vállal, amit ha nem teljesítene, akkor a mondott összeget vissza kell fizetnie. A fennmaradt zálogügyletekben tehát kétféle kötelezettségvállalás került külön is megemlítésre. Az egyik ezek közül a zálogösszeg időben történő visszafizetésére, a másik pedig a zálogba adott javak háborítatlan birtoklásának szavatolására vonatkozott. Az előbbi megszegése esetén a fennmaradt esetekben a zálogot adónak a zálogösszeg dupláját kellett visszafizetnie. A büntetési összeg duplázással való meghatározása a középkori joggyakorlat egyik általánosan elterjedt megoldása volt. Gyakran találkozunk vele más magánjogi szerződések esetében is, de a perbeli vétségek bírságolásának is gyakran használt eszközéül szolgált.237 Az 1375-ből fennmaradt esetben a kötelezettségvállalás a háborítatlan birtoklás biztosítására vonatkozott, valószínűleg ezért kötötte ki az oklevél – az adásvételekhez hasonlóan – mindössze az eredeti összeg visszafizetését. A szerződésben szereplő pénzösszegek megduplázása szerepel büntetésként a kötelezettségvállalásokat rögzítő megegyezésekben is. Az időben legkorábbról, 1304-ből238 ismert ügyben sajnos nem ismert a szerződés tárgyának értéke, csak a kilátásba helyezett büntetés nagysága. Ekkor a konvent előtt Sceleus-i Pabor fia: Pabor, rokonai nevében is megjelenve beleegyezik abba, hogy Ambrus fia: Jakab comes megvegye a szomszédság jogán őket illető Budun nevű földrészt. Jakab comes tőlük más földet nem vásárolhat és nem foglalhat el, amit ha nem tartana be, a per megkezdése előtt, a bíró része nélkül 20 márkát tartozzék fizetni nekik. Ebben az esetben is valószínűsíthető azonban, hogy a megszabott büntetés a birtok értékével lehetett összhangban. A többi fennmaradt esetben az oklevelek azokat az összegeket is tartalmazzák, amelyek kapcsán a kötelezettségvállalás született. Ilyen eset legkorábbról 1320. július 5-éről239 maradt fenn. Ekkor a monostor konventje előtt az egyik részről Zumbor testvére: Dénes, a másikról pedig Jakab comes fiainak: Miklósnak és Konrádnak a serviense, Bertalan fia: Benedek urai nevében megjelenvén, abban a perben, amelyet Sederkyn birtok (Szederkény – Baranya m.) és határai kapcsán Jakab comes fiai indítottak, most fogott bírák közreműködésével olyan egyezségre jutottak, amely szerint Dénes arra kötelezi magát, hogy a konvent színe előtt augusztus 27-én Jakab fiainak 6 pensaval számított 2 magistralis báni dénármárkát fizet. Ha ezen kötelezettségének nem tenne eleget, akkor az összeg dupláját kell fizetnie. 1366. szeptember 16-án240 az egyik részről Tuteus fia: László mester, a másikról pedig Laak-i Salamon fia: Péter mester jelentek meg a monostor konventje előtt, ahol is az előbbi kötelezte magát, hogy Péter mesternek a tőle kölcsönbe kapott, 6 pensaval számított 10 dénármárkát a következő év január 8-án visszafizeti, de ha ezt elmulasztaná, akkor ezen összeg dupláját kell fizetnie. Végül a konvent 1501. február 3-i oklevele241 révén tudatja, hogy Darowcz-i Miklós kérésére, egy bevallás meghallgatására kiküldte242 Dénes és Máté pap testvéreket, akik február 1-jén a Naghfalw (Siklósnagyfalu – Baranya m.) nevű birtokra mentek, ahol házában, az ágyban fekvő beteg Darowcz-i Mihály elmondta, hogy Bayna-i Both Andrástól a Baranya megyei Naghfalw, Babocha (Babócsa – Baranya m.), Nagharsan (Nagyharsány – Baranya m.) és Zantho (Szántó – Baranya m.) falvakban lévő birtokainak visszaszerzésére 1210 forintot kapott kölcsön azzal a feltétellel, amely szerint, ha április 24-ig ezen összeget nem fizetné vissza, akkor veszítse el ezen birtokrészeit, ha pedig az összeg visszafizetését megtagadná, akkor az említett összeg kétszeresét kelljen fizetnie Andrásnak. A három eset mindegyikében valamilyen pénzösszeg – általában kölcsön – visszafizetését vállalja az egyik fél, amelynek elmulasztása, illetve megtagadása esetén a szóban forgó összeg dupláját kell fizetniük.

A konvent gyakorlatában három esetben nem pénzösszeg visszafizetése a kötelezettségvállalás tárgya. A pécsváradi monostor konventje 1333. július 2-án kiadott oklevele243 révén bizonyítja, hogy színe előtt László, pécsi püspök mohácsi hospesei révén július 1-jén Jakab mesternek, a margitszigeti apácák ügyvédjének részben dénárban, részben pedig becsértékben megfizette az apácák Cheley-i (Cselej – Baranya m.) villicusának: Miklósnak – akit a püspök említett emberei nem szándékosan öltek meg – 14 márka vérdíját. Jakab mester az apácák nevében mentesíti a püspököt és embereit a gyilkosság alól, valamint kötelezettséget vállal, hogy ha az apácák a jövőben ezen ügy kapcsán nem védenék meg őket, akkor a per kezdete előtt a vérdíjat és büntetésül annak kétszeresét kell visszafizetniük a püspöknek. 1393. július 1-jén244 a monostor konventje előtt Báthmonostori Theutus fia László fia: László mester, fogott bírák által teremtett egyezség szerint kötelezettséget vállalt, hogy mivel április 24. körül Aran falunál (Aranyos – Baranya m.) rátámadva az urához, Ders mester fia: Márton mesterhez, egykori szlavón vicebánhoz, jelenleg kalocsai várnagyhoz igyekvő Nemeth Péterre, Márton mester familiárisára, őt elfogván, tőle urának két lovát elvette, valamint elrabolt 100 dénárjával számított 25 forintot, két felöltőt (toga), egy süveget (capucium), két pár cipőt (caliga), továbbá fegyvereket és egyéb javakat, ezért Márton mesternek 100 dénárjával számított 500 forintot fizet a konvent színe előtt két részletben. László mester vállalja, hogy ha az első részletet nem fizetné meg, úgy kétszer annyit tartozik fizetni, ha pedig a második részletet mulasztaná el megadni, akkor a fenti perben Márton mester legyen a nyertes. Végül pedig 1427. június 9-én245 jelent meg társaival együtt a konvent előtt Maróti István fia: János, és elmondták, hogy mivel Henrik pécsi püspök, a néhai Kisasszonyfalvai Pál fia István fiát: Lászlót, akit korábban Márton várnagy, valamint szolgái és officialisai, továbbá Pécs város bírája, esküdtei és hospesei bűnei miatt letartóztattak és a püspök börtönébe zártak, de nemes férfiak testvéri szeretetből fakadó kérésére - a szintén ott fogva tartott három nemessel, továbbá azok két közrendű familiárisával együtt - szabadon engedte, ezért az említett megjelentek kötelezik magukat, hogy ha a jövőben Zsigmond király bárói, a macsói bán vagy ispánjaik, alispánjaik, avagy az ország bármely bírája, Henrik püspök ellen vagy káptalanja, Márton várnagy, annak szolgái, officialisai, megbízottjai (commissarius) ellen, avagy Pécs bírája, esküdtei, hospesei, illetve a püspök bármely embere ellen ez ügyben eljárást indítanának, akkor a megjelentek saját költségük és fáradságuk terhére tartoznak megvédelmezni őket, amit ha elmulasztanának, akkor a szabadon bocsátottak váltságdíjának dupláját tartoznak fizetni. Ha pedig a jövőben az említett szabadon bocsátottak a püspököt, egyházát vagy a város bíráját háborgatni merészelnék, akkor Maróti János és társai fejenként, a per kezdete előtt, a bíró része nélkül 50-50 márkát fognak fizetni. Mindhárom esetben, bár különböző jogállásokról és kötelmekről van szó, a büntetési összeg az ügyben felmerült pénzösszeg duplájaként került megállapításra. A záradékok azonban sok esetben ennél jobban árnyalják a büntetési tételeket, vagyis a duplázás módszere csak egy a kilátásba helyezett büntetések közül, amelyen kívül – a vállalt kötelezettség megszegésének jellegétől függően, illetve a létrejött jogállapot ismételt megsértése esetén – egyéb szankciókat is megállapíthattak.

A jogügyletek következő olyan nagy csoportja, amelyben pénzben meghatározott büntetési tételek szerepelnek, a kiegyezések.246 Ennek során a felek nem a rendes bírói fórumok előtt, hanem egymás között döntötték el vitás ügyeiket és egyeztek meg a rendezés módjait, valamint a további joghelyzetet illetően. Természetesen az ilyen jellegű megállapodások esetében a megegyezés megszegését kívánták elsősorban büntetni. A megállapodás felrúgásának legnyilvánvalóbb útja az volt, ha valamelyik fél a megszületett közös megegyezés ellenére rendes bíró előtt folytatta vagy újra kezdte a pert, illetve a megegyezést megtámadva pert indított. 1323. május 1-jén247 a pécsváradi konvent előtt az egyik részről Mosa-i Sándor comes fia: László mester, a másikról pedig Konrád fia Jakab comes fia: Miklós mester megjelenvén előadták, hogy a köztük, részint atyáik, részint az ő idejükben mostanáig keletkezett valamennyi vitás ügyben és perben egyezségre léptek. Ha a felek valamelyike a jövőben a korábbi vitás ügyekben pert indítana, akkor annak kezdete előtt, a bíró részén felül 20 márkát tartozik fizetni a másik félnek. 1504. április 28-án248 az egyik részről a néhai Hederwar-i Osualdus fiai: István és Imre, a másikról pedig a néhai Hederwar-i Ferencnek, majd a néhai Hederwar-i Maczadonya-i Ferencnek az özvegye: Katalin úrasszony jelentek meg a konvent előtt, ahol is István és Imre elmondták, hogy az utóbb említett Ferenc halála után valamennyi birtokára és birtokrészére vonatkozó oklevele Katalin kezére került, akit most – mivel azokat ő visszaadta nekik – azokkal kapcsolatban nyugtatnak. A másik részről pedig Katalin ismeri el, hogy egykori férje birtokaiból a neki járó hitbért és jegyajándékot teljes egészében megkapta. Ha az említett ügyben bármelyik fél vagy utóda pert indítana a másik ellen, akkor a per kezdete előtt, a bíró része nélkül 600 színarany forintot fizessen a megtámadottnak.

Az oklevelekben hasonlóképp szankcionálták azt is, ha valamelyik fél beleegyezett ugyan a vitás kérdések közös rendezésébe, de a fogott bírák által hozott döntést mégsem volt hajlandó elfogadni. Ilyen esetről tanúskodik – bár a büntetés konkrét összegének említése nélkül – a konvent 1331. augusztus 25-én249 kiadott oklevele, amely szerint előtte az egyik részről János pécsi kanonok, László pécsi püspök nevében, a másikról pedig Miklós mester, a margitszigeti apácák ügyvédje megjelenvén elmondták, hogy a felek a Duna mellett fekvő szomszédos birtokaik kapcsán, különösképp pedig a birtokfoglalások miatt támadt viszályukat a mindkét részről kijelölt 4-4 fogott bíró közbenjárásával olyan módon kívánják rendezni, hogy e fogott bírák november 8-án Mohács faluban a konvent emberének jelenlétében fognak döntést hozni, amelyet mindkét fél köteles lesz elfogadni, különben a másik félnek a per kezdete előtt büntetést tartozik fizetni.

Magától értetődően büntetés sújtotta azt a felet is, amelyik a megállapodásban kikötött és vállalt feltételeknek nem tett eleget. 1322. május 9-én250 például a konvent előtt az egyik részről Miklós testvérnek, a cikádori monostor apátjának és konventjének képviseletében Domonkos testvér, a másikról pedig Laak-i Miklós fia: Salamon comes megjelenvén, fogott bírák közbenjárásával, minden korábbi viszályukban olymódon egyeznek ki, hogy mivel az apát Kezteuch-i (Kesztölc – Tolna m.) jobbágyai Salamon comes vérét ontották, ezért az apát és konventje 30 márkáért Salamonnak adnak egy Quadriheibeni Zugzaar színű lovat, valamint a Salamon Laak nevű falvától északra eső Olasun nevű halastavat, amelyet Salamon édes testvérei hagytak a kolostorra. Ha valamelyik fél megszegi az egyezséget, akkor a per kezdete előtt 10 márkát tartozik fizetni és patvarkodás vádját vonja magára. Természetesen ezekben az esetekben is gyakori volt a büntetetést a megállapodásban szereplő pénzösszeg – amennyiben volt ilyen – duplázásával megszabni. 1400. július 5-én251 a pécsváradi konvent előtt az egyik részről János testvér bátai apát, a másikról pedig Bátmonostori Theutus fia László fia: László mester megjelenvén elmondták, hogy jóllehet László mester azon eskü elmulasztása miatt, amelyet Kaplai János országbíró oklevele értelmében a konvent színe előtt kellett volna a János apát elleni cselekedetekben való ártatlanságáról letennie, jószágvesztésre ítéltetett, ennek ellenére a felek fogott bírák, köztük Imre testvér pécsváradi apát, Iwan-i Frigyes a Baranya megyei Gál apátja és Regun-i János főesperesek, János mester a konvent jegyzője, a pécsi egyház kanonokjai, Miklós a kalocsai egyház vicariusa, Mathuchina-i Demeter fia: Ferenc Baranya megye alispánja és Domonkos fia: Pál pécsváradi várnagy előtt mégis egyezségre jutottak, miszerint János apát, elejtvén a vádakat, átadja László mesternek az országbíró ítéletlevelét, amelyért László 450 forintot fizet neki két részletben, amelyek közül ha az elsőt mulasztaná el megfizetni, akkor az említett összeg dupláját kell lerónia, ha pedig a másodikat nem adná át, akkor az első részlet kifizetése semmisnek tekintendő, az ítélet pedig érvényben marad. Szintén duplázással állapították meg a büntetés összegét az 1400. október 13-án252 megkötött egyezségben, amikor is a konvent előtt az egyik részről Gál testvér, a margitszigeti Szűz Mária-kolostor apácáinak nevében, a másikról pedig Hedweg-i Bakus fia: László megjelenvén elmondták, hogy jóllehet Lászlónak – Bebek Detre nádor ítélete szerint – hatalmaskodás vádja miatt 25 nemes társaságában a konvent előtt esküt kellett volna tennie, mégis a fogott bírák teremtette megegyezés értelmében a felek, peres ügyeikben keletkezett összes oklevelüket érvénytelenítik, László pedig az apácák Hydweg (Hídvég – Baranya m.) nevű birtokán 14 forintot tartozik átadni az apácáknak, amit ha elmulasztana, akkor ezen összeg dupláját kell fizetnie.

A pécsváradi konvent gyakorlatában a pénzösszeggel szankcionált esetek összegzéseként a következőket lehet elmondani. Ezen jogügyletek típusaikat tekintve igen sokszínűek voltak. A fennmaradt anyag tanúsága szerint a legnagyobb számban a kötelezettségvállalások megszegése és a közös megegyezések be nem tartása esetére helyeztek kilátásba pénzbüntetést. E büntetés nagyságát tekintve nem minden esetben van viszonyítási alapunk, hiszen például a birtokosztályok négy említett esetének egyikében sem ismerjük az ügyben szereplő javak értékét.253 Ahol azonban van információnk ezekről, ott következetesen azt láthatjuk, hogy a büntetés összege a jogügyletben szereplő értékek nagyságához igazodik, amit a büntető összegek megállapításának legelterjedtebb módja, a duplázás is bizonyít. A büntetőösszegek kiszabásának egyértelműen leggyakoribb módszere a duplázás. A pénzbüntetést említő esetek döntő többségében (83%254) a büntetés összegét az ügyben szereplő javak értékének vagy a készpénz összegének a megduplázásával határozták meg. Jellemző kivételt képeznek a birtokadásvételek, amelyekben a szerződés megszegése esetére kiszabott pénzösszeg nagysága egyszer sem lépi túl a vételár összegét, hanem mindig azonos azzal.255 Az oklevelek sokszor a büntetés megfizetésének kapcsán kikötik, hogy az a per kezdete előtt történjen. Ez valószínűleg egyenértékű azzal a szintén gyakran szereplő kikötéssel, hogy a büntetés összege a bíró része nélkül értendő.0 Természetesen a pénzben fizetendő büntetetések meghatározásában gyakran szerepet kaptak az adott ügyre jellemző, sajátos momentumok is. Ezeknek köszönhető, hogy a záradékok a pénzösszegen kívül más büntetési tételeket is tartalmaznak, vagyis nem minden esetben csak pénzzel kívánják biztosítani a felek a szerződés betartását.

Birtokok átadása

A záradékok egy másik csoportja birtok átadását írja elő. A pécsváradi konvent hiteleshelyi gyakorlatában ennek a büntetési tételnek az alkalmazása egy kivétellel mindig csak tulajdonjog biztosításához vagy pénzkölcsön visszafizetéséhez kötődik. A tulajdonjog biztosításának kérdése többféle jogügylet kapcsán is felvetődhetett. A konvent előtt birtok elzálogosítása (2 alkalom), birtokcsere, hozomány kiadása, ingóságok eladása (1-1 alkalom) és legtöbbször földadásvétel (3 alkalom) nyomán került erre sor. Minden esetben közös vonás azonban, hogy a büntetést arra az esetre szabták ki, ha a birtokot vagy ingóságot el-, illetve átadó fél nem gondoskodik annak háborítatlan birtoklásáról. Időrendben az első eset az a már említett földadásvétel, amelyet a konvent 1281. októberi oklevele rögzített, és amelyben pénzösszeg fizetését is kikötötték. A következő alkalommal 1330. október 20-a előtt1 az egyik részről Kozar-i Jurguche kun, a másikról pedig Treutul János fia: Miklós mester pozsonyi comes serviense és officialisa: Tupi-i Kozma jelentek meg a konvent előtt, ahol is az előbbi a Tolna megyei Hagmas (Nagyhajmás – Baranya m.) nevű birtokát, amely fiának: Leonardus-nak meggyilkolása miatt Kozar-i Máté fia: Lucas comestől háramlott rá, eladja Miklós comesnek a tőle átvett 32 báni dénármárkáért. Máté fia: Lucas az ügyben szavatosságot vállal, amit ha nem teljesítene, akkor azonos nagyságú és értékű birtokkal tartozik Miklós mestert kárpótolni. 1408. február 9-én2 a pécsváradi monostor konventje előtt Zenthgal-i János fia Miklós fiai: Tamás és Jakab apjuk nevében is megjelenvén elmondják, hogy mivel édes testvérüket: Klárát Kosd-i Miklós fia: Miklóshoz adták feleségül, ezért a Baranya megyei Chwn (Cún), Zyked (Szőkéd), Rupkerthwele, Mokachy és Darothy birtok felét, valamint Kemenfalua (Keményfalva – Baranya m.) birtokot és az Okorpastia (Okorpástya – Baranya m.) birtokban lévő birtokrészüket teljes egészében nekik és leendő utódaiknak ajándékozzák. Ha Klára örökösök nélkül halna meg, akkor a birtokok visszaszállnak Tamásra és Jakabra, akik azok háborítatlan birtoklásáért most szavatosságot vállalnak, amit ha nem teljesítenének, akkor Klárát és férjét azonos nagyságú és értékű birtokkal kell kártalanítaniuk. 1479. augusztus 10-én3 birtokok elzálogosítása kapcsán záradékoltak oklevelet. Ekkor a konvent előtt a néhai Bakonya-i István fia: István megjelenvén, ínsége miatt jó néhány Kőrös-, Somogy-, és Baranya megyei birtokrészét, a hozzájuk tartozó haszonvételekkel, valamint a szokásos és rendkívüli adóikkal együtt elzálogosítja a pécsi káptalannak, valódi pondusok szerinti 100 magyar aranyforintért, azzal a kikötéssel, hogy az említett összegért bármikor visszaválthatja azokat. Az említett javak háborítatlan birtoklásáért szavatosságot vállal, amit ha teljesíteni nem tudna, akkor a Baranya megyei Naghbakonya (Bakonya), Kysbakonya (Bakonya), Darabasfalwa (Darabosfalva) és Lazlofalwa (Lászlófalva) birtokokon lévő birtokrészeiből az említettekkel azonos értékűeket kell átengednie, amelyeket csak a mondott összeg és a korábbi zálogleveleiben szereplő 40 és 16 aranyforint visszafizetésével válthat vissza. Ebben a csoportban még egy földadásvételt kell megemlíteni. A konvent 1485. október 6-án kelt oklevele4 szerint megjelent előtte Hederher-i Hederffy György, aki a Baranya megyei Gybarth (Gibárt) birtokon lévő öröklött birtokrészét, vagyis 4 jobbágytelket, haszonvételeikkel együtt, eladja Kysbala-i Zylagy Bálintnak, hitvesének: Agatha asszonynak, valamint fiuknak és lányaiknak, a tőlük átvett, valódi pondusok szerinti 50 színarany magyar forintért, semmilyen jogot sem tartva fenn magának vagy örököseinek. Az említett birtokok háborítatlan birtoklásáért György szavatosságot vállal, amit ha nem teljesítene, akkor a szintén Baranya megyei Momad (Mamád) nevű birtokából azonos értékű részt kell adnia. Ezekben az esetekben, a zálogösszeg nagyságától függetlenül a zálogba adott föld értékével megegyező birtoknak vagy birtokrésznek az átadását kötötték ki a felek, vagyis a záradékolásnak nem a szankcionálás, hanem a felborult jogi egyensúly visszaállítása volt a legfőbb indítéka. Néhány esetben nem tudjuk, hogy a záradékban említett birtokok értéke milyen viszonyban áll az ügyben szereplő más birtokok értékével vagy a zálogösszeg nagyságával. Erre birtokok elzálogosítása és elcserélése esetén is van példa. 1480. december 6-án5 a pécsváradi konvent előtt megjelent Kyswarda-i Miklós, aki elmondta, hogy a maga és különösképp testvérének: Mátyásnak az ínsége miatt, amelynek az az oka, hogy Mátyás Ferrarában (studium seu gymnasium Ferariensis) tanul, Anarth-i Thegzes László és Sandrinus nemesektől valódi pondusok szerinti 100 színarany magyar forintot kaptak kölcsön, amelyért a Szabolcs megyei Baach (Bács) és G[ewr?]en (Görény) birtokokon lévő összes birtokrészüket, valamint a Baath birtokhoz tartozó adójövedelmet adják zálogba, a hozzájuk tartozó haszonvételekkel együtt, azzal a kikötéssel, hogy az említett összegért bármikor visszaválthatják azokat. Miklós a birtokrészek háborítatlan birtoklásáért szavatosságot vállal, amit ha nem teljesítene, akkor a szintén Szabolcs megyei Pap (Pap – Szabolcs-Szatmár m.) nevű birtokát kell átadnia. 1523. július 27-én6 a konvent előtt az egyik részről Gyulai Gergely, a másikról pedig Gyulai László, rokonaik nevében is megjelenvén elmondták, hogy egymás között olyan örökérvényű egyezségre jutottak, amelynek értelmében az említett Gergely, a Baranya megyei Nana (Nánafalva) birtokon lévő teljes vásárolt birtokrészét, amelyet egykor Gyulai László és Ferenc adott el Henye-i Bernardus-nak, akitől azután ő vette meg, továbbá ezen László és Ferenc Baranya megyei Hassagh (Hásságy), Heder (Héder),7 Belwar (Belvárdgyula) és Zemewl (Szemely) birtokokon lévő öröklött birtokrészeit, amelyek zálog címén jelenleg is Gergely kezén vannak, minden haszonvételükkel és tartozékukkal, valamint a rájuk vonatkozó zálog- és adásvételi oklevelekkel együtt átadja Lászlónak, aki ezért cserébe a Baranya megyei Emel (Véménd), Ellend (Ellend), Pethre (Rácpetre) és Palkonya (Palkonya) birtokokon lévő birtokrészeit, amelyek 90 forint zálogösszegért jelenleg is Gergely kezén vannak, átadja Gergelynek az említett 90 forintot azok vételárának ismerve el. László és Ferenc az átadott javaik háborítatlan birtoklásáért szavatosságot vállalnak, amit ha nem tartanának be, akkor a Gergelytől kapott birtokok visszaszállnak Gergelyre és örököseire.

A tulajdonjog biztosítása, illetve elmulasztásának szankcionálása nemcsak ingatlan, hanem ingó javak esetében is szerepet kapott. Ezt bizonyítja a konvent 1524. október 28-án kelt oklevele8 is, amely szerint színe előtt Zapolya-i Dienessfy István fia: Miklós, hitvesének, a néhai Berizló Péter veszprémi püspök és dalmát-horvát-szlavón bán testvérének: Orsolya úrasszonynak, valamint tőle született lányainak a nevében is megjelenvén elmondta, hogy az említett Berizló Péter még élete során azért, hogy saját ínségén és bánsága határainak veszedelmein enyhítsen, 7 ezüst ivóedényt (scutella) és 1 ezüstözött kancsót (canterus) a néhai Csernek-i Dessewffy Ferencnek elzálogosított, és bár azok visszaváltása a közeli rokonság miatt az említett Miklósnak és hitvesének a feladata lenne, ínségük miatt azonban csak azok eladására gondolhattak. Ezért Miklós, miután aranyműves mesterekkel elvégeztette ezen tárgyak megmérését és felbecslését, megtudta, hogy azok a zálog összegénél 80 forinttal érnek többet, ezért eladja azokat Dessewffy Ferenc özvegyének: Dorottyának és fiainak a tőlük átvett 80 új forintért, semmilyen jogot sem tartva fenn maguknak azokkal kapcsolatban, háborítatlan birtoklásukért pedig szavatosságot vállalva. Ha ez utóbbit nem tartaná be, akkor a vevők az ő Pozsega megyei Zakorenja nevű birtokán lévő 2 jobbágytelkét – amelyek közül az egyiken Valkovits Bálint, a másikon pedig Mosznarevits Pál jobbágy lakik –, valamint Pribinye nevű birtokának a felét zálog címén a jelen oklevél erejével elfoglalhatják, és azokat csak az említett 80 új forint visszafizetése esetén kell visszaadniuk. Az ügy érdekessége, hogy az ingóságok birtoklásának szavatolását nem más ingóságokkal – nyilván ezek hiánya miatt –, hanem ingatlanokkal záradékolják, bár azok csak zálogként kerülnek más tulajdonába.

A birtokátadással záradékolt ügyletek másik nagy csoportját a pénzkölcsön visszafizetése kapcsán tett kötelezettségvállalások jelentik. Ilyen tartalmú oklevelek – összesen 4 – a konventnek csak 16. századi hiteleshelyi gyakorlatából maradtak fenn, és mindegyik esetben a kölcsön visszafizetésének elmulasztását kívánták szankcionálni, konkrétan megnevezett birtokok átadásával. Időben a legkorábbi és a legnagyobb értékű ilyen ügyet a konvent 1510. november 14-i oklevele9 őrizte meg. Ekkor jelent meg a konvent előtt Gyulai Gergely, aki elmondta, hogy Bathyan-i Benedek királyi kincstárnok a II. Ulászló király által oklevélbe foglalt kötelezvénye10 értelmében 1300 aranyforintot kapott kölcsön tőle azzal a feltétellel, hogy november 11-én visszafizeti azt. Ha ezt elmulasztaná, akkor a királyi oklevélben foglalt következményeket11 szenvedje. Ezen ügyek közül még egyet érdemes kiemelni, minthogy magát a konventet érintette, és fejleményei is ismertek. A konvent 1513. január 18-án kiadott okleveléből12 derül ki, hogy egy korábbi időpontban elismerte, hogy egyházának ínsége miatt Gyulai Gergelytől 150 forintot kapott kölcsön, amelyet ha egy bizonyos időpontig nem fizetne vissza, akkor a Baranya megyei Perenfalwa nevű birtokuk Gergely tulajdonába kerül. Mivel azonban a határidő elérkeztekor az említett összeget nem tudták visszafizetni, így azt kérték Gergelytől, hogy Baranya megyei Berkesd (Berkesd) birtokukat, amely 400 forint ellenében zálogként amúgy is nála van, fogadja el biztosítékul, amit ő teljesített is. A konvent Berkesd birtokot 550 forintért bármikor visszaválthatja. A konvent gyakorlatában egyetlen ránk maradt esetben eskü megszegését kívánták birtokok átadásával büntetni. 1276-ban13 a konvent előtt az egyik részről Dama comes, rokonát, István fia: Konrád mestert képviselve, a másikról pedig Tanch fia: János comes megjelenvén, az előbbi elmondta, hogy miután Konrád mester János comest hűtlenkedéséért fogságra vetette, majd pedig több nemes kérésére szabadon bocsátotta, az megesküdött, hogy ha ismét hűtlen lenne Konrád mesterhez, vagy neki kárt okozna, akkor Scilag-i (Szilágy – Baranya m.) és Wersund-i (Versend – Baranya m.) szőlője, nemkülönben pedig rokonának, Egyednek szintén Scilag-i szőlője – mint azt utóbbi a konvent előtt is vállalta – Konrád mestert illesse.

A birtokok átadásának kilátásba helyezése a hiteleshelyi oklevelek záradékainak viszonylag homogén típusát jelenti. Ez az egységesség megfigyelhető az egyes ügyek jellege, illetve a záradékokban található egyéb büntetési formák hiánya szempontjából egyaránt, egy esettől eltekintve ugyanis a birtokok átadásán kívül egyéb szankció nem szerepel az oklevelekben.

Jogi következmények vállalása

A pécsváradi konvent hiteleshelyi okleveleiben megjelenő büntető záradékok harmadik fő típusát azokban a jogügyletekben találjuk, amelyekben a felek jogi következményekkel szankcionálják az oklevélben foglaltak be nem tartását. Ilyen tartalmú záradékokat földadásvételnek (1 alkalom), birtokok elzálogosításának (1 alkalom), de leginkább megegyezéseknek (6 alkalom) a biztosítására használtak. Ezekben az oklevelekben a felek azt kötik ki, hogy amelyikük megszegi a szerződést, az bizonyos bűntett elkövetésével vádolható, illetve annak bűnében marasztalható el. Célszerűbb tehát ezeket az eseteket a büntetés jellege szerint sorra venni. A fennmaradt nyolc esetből négyben a hatalmaskodás bűne14 került az oklevél záradékába, három alkalommal a felek közt létrejött megegyezés, egyben pedig birtokok elzálogosításának védelmére. 1343. június 4-én kiadott oklevele15 révén a pécsváradi konvent emlékezetül adja, hogy miután Lajos király oklevelének engedelmeskedvén nyolc fogott bíró mellé - akik közül négy Wezeus mestert, négy pedig Gyurka fia: Pált képviselte - tanúként küldte Péter pap testvért, aki az Abrammonustura (Ábrámmonostora – Tolna m.) nevű faluba menvén tanúja volt a fogott bírák ítéletének, miszerint Pálnak, 6 jobbágyának megsebesítéséért Wezeus mester augusztus 27-én a konvent színe előtt 5 pensaval számított 4 és ½ bécsi lat márkát tartozik fizetni. Amennyiben ezt elmulasztaná, az említett tettében bűnösnek bizonyul. 1395. július 11-én16 a monostor konventje előtt az egyik részről Gál, domonkosrendi szerzetes, a margitszigeti apácakonvent perjelnőjének, Paztoh-i Nagy Domonkos lányának: Margitnak és az apácáknak a nevében, valamint azok négy Nogchele-i (Nagycselej – Baranya m.) és két Jenew-i (Jenő) jobbágya, a másikról pedig Pécsváradi János, székesfehérvári és pécsi kanonok, Felzegchew (Felsőszekcső – Baranya m.) birtok rectora a székesfehérvári káptalan nevében, továbbá négy Felzegchew-i jobbágy megjelenvén elmondták, hogy jóllehet a Felzegchew és Kischele (Kiscselej – Baranya m.) nevű birtokok közt fekvő közös erdők használata és vágása miatt zálogolások, foglalások és verekedések történtek köztük, most azonban fogott bírák közbenjárásával olyan egyezségre jutottak, miszerint ameddig a határlevelek alapján a birtokokat el nem különítik, addig az erdő közepén haladó Markalfwtha nevű utat tekintik határnak, amelyen túl az erdőóvó engedélye nélkül egyik fél jobbágyai sem használhatják az erdőt. Ha pedig valamely jobbágy a másik fél területén mégis fát vágna vagy szállítana el onnan, akkor az ottani erdőóvó annak fejszéjét zálogként lefoglalhatja, amit ha békés úton nem tudna megtenni, akkor kövesse az illetéktelent oda, ahova a fát viszi, és ott a villicusnak vagy bírónak mondja el a történteket, akinek ezután kötelessége az elkövető fejszéjét átadni neki. Ha viszont az erdőóvó alaptalanul vesz zálogot valakitől, akkor az kövesse őt a falu villicusa és két tekintélyesebb jobbágya elé, ahol miután másodmagával esküt tett ártatlanságáról, zálogát kapja vissza. Ha valamelyik fél officialisa vagy bírója a másik félnek kárt okoz, azért két társával köteles elégtételt adni, amit ha megtagadna, akkor annak a birtoknak a tulajdonosa, a konvent eljárása nyomán, hatalmaskodás bűnében marasztaltatik el. 1400. április 27-én17 az egyik részről Monostor-i Berzethe Miklós mester, a másikról pedig Mathuchina-i Demeter fia: Ferenc mester jelentek meg a konvent előtt, ahol is Miklós mester, a Kopach (Kopačevo – Horvátország) nevű birtokán lévő jobbágytelkeit, a saját maga által szántani szokott föld kivételével, az Ewryn nevű víz felével és az ahhoz tartozó halászóhelyekkel és Weyz nevű halrekesztőkkel együtt elzálogosítja Ferenc mesternek 100 aranyforintért, amelynek minden forintja 100 új dénárt tesz ki, azzal a feltétellel, hogy Miklós mester vagy örökösei az említett összegért bármikor visszaválthatják azokat. Ha ezt Ferenc mester meggátolná, hatalmaskodás bűnét vonja magára.

A hatalmaskodás mellett a hitszegés18 büntetését is kilátásba helyezi a konvent 1452. május 11-én kelt oklevele.19 Eszerint a konvent előtt az egyik részről Abeel-i Jakab fia: János, a másikról pedig Welken-i István fia Antal fia: András megjelenvén elmondták, hogy jóllehet az említett Welken-i András Abeel-i Jakab fiát: Jánost, az ő és apja által elkövetett hatalmaskodások és jogtalanságok, valamint öröklött és elzálogosított birtokrészek kapcsán a macsói bán bírói széke előtt perbe idézte, és jóllehet az említett János e per során több ízben is elmarasztaltatott, végül azonban fogott bírák közbenjárásával mégis olyan egyezségre jutottak, amelynek értelmében András minden keresetet elejt Jánossal szemben, továbbá a per során keletkezett valamennyi oklevelet érvénytelennek nyilvánítja, amiért cserébe János, a Kezwenyes (Köszvényes – Tolna m.) birtokon lévő két telkét Andrásnak adományozza, hozzátéve még, hogy András az említett két telken és curiájában élő jobbágyaival János bárhol máshol lévő erdőinek fáit kedve szerint használtathatja. A jelen egyezséget megszegő fél hitszegés és hatalmaskodás bűnében marasztaltassék el. A hitszegés bűne még egy alkalommal bukkan fel az oklevelek záradékában. 1494. december 17-én,20 miután a konvent előtt megjelent az egyik részről Walpo várának várnagya: Ewr-i Leonardus és hitvese: Krisztina asszony, a másikról pedig Darocz-i Miklós, elmondták, hogy mivel érett megfontolás és jó szándék vezette tanács révén megértették az evilági múlandó élet változékonyságát s azt, hogy a halál senkinek sem kegyelmez, ezért, hogy javaik, birtokaik és birtokrészeik ne szóródjanak szét, a Baranya megyei Regenye (Regenye), Zewke (Szőke), Gerczen (Görcsöny), Kyzder (Kisdér) és Chwn (Cún), továbbá a Valkó megyei Galosfalwa (Gálosfalva), Zenthgywrgh (Szentgyörgy)21 és Gergerfalwa (Gergelyfalva), nemkülönben pedig a Kőrös megyei Bakocza nevű birtokaikat és birtokrészeiket, miképp az említett Miklósnak a Baranya megyei Harsan (Nagyharsány), Naghfalw (Siklósnagyfalu), Zantho (Szántó), Babocza (Babócsa) és Wyzelwy (Víz-elő) nevű birtokainak azon felét, amelyek jelenleg az ő kezükön vannak, továbbá mindazon ingó és ingatlan javaikat, amelyeket korábban szereztek vagy a későbbiekben szerezni fognak, életük folyamán hitveseikkel, a már megszületett és a majdan születendő utódaikkal, valamint egész családjukkal együtt közösen használják majd, ha pedig az egyik fél korábban halna meg, akkor a másik ezen javakat a sajátjaként tartozik védelmezni és gyarapítani. Ha ezen egyezséget valamelyik fél megszegné, akkor az a másik félnek, a bíró része nélkül, valódi pondusok szerinti 1000 színarany forintot tartozik fizetni, és hitszegés bűnében marasztaltassék el. Két esetben – 1267. február és 1322. május 9. – a patvarkodás bűnét22 említik a záradékok, azonban mindkét alkalommal csak a fizetendő pénzbeli büntetés megjelölése mellett, önálló használatára tehát nincs példa. Az 1447. május 19-én kiadott oklevél23 sajnos nem nevezi meg a szóban forgó bűnt, így ebből a szempontból nem értelmezhető.

Végezetül érdemes áttekinteni azt, hogy az egyes jogügyletekben milyen típusú záradékok használatára került sor.24

az ügy típusa

a záradék jellege

Összesen

pénzbüntetés

birtok átadása

jogi következmények

birtokcsere

1

1

2

21

birtokosztály

4

4

birtokadásvétel

4

3

1

8

birtok elzálogosítása

4

2

1

7

kötelezettségvállalás

7

4

11

megegyezés

7

6

13

Összesen

27

10

8

45

Természetesen a számszerű elemzés során figyelembe kell venni az oklevelek fennmaradásának véletlenszerűségét, ám ennek ellenére az arányok mégis irányadók lehetnek. Eszerint a konvent hiteleshelyi gyakorlatában – legalábbis a fennmaradt okleveles anyag alapján – a záradékok között egyértelműen a pénzbüntetés kilátásba helyezését alkalmazták a leggyakrabban, elsősorban a birtokokkal kapcsolatos ügyek során. A birtokügyekben született a legtöbb záradék, ami valószínűleg nem pusztán a birtokügyek nagyobb számának köszönhető, hiszen a ránk maradt és záradékkal ellátott kötelezettségvállalások és megegyezések, vagyis az egyéb ügyek együttes száma nagyobb a birtokügyekénél. Míg pénzbüntetést valamennyi tipikus – vagyis jelentősebb számban ismert – ügyben a záradékba foglaltak, addig az egyéb büntetések előfordulása bizonyos ügyek esetében ritka (1 vagy 2), más ügyletek kapcsán pedig egyáltalán nem szerepelnek. Itt azonban már hangsúlyosan számolni kell az okleveles anyag egyenetlenségeivel, ezekből a hiányokból tehát nem vonhatunk le túlzottan messzire vezető következtetéseket.

A pécsváradi konvent hiteleshelyi okleveleiben fennmaradt büntető záradékokkal kapcsolatban összességében azonban leszögezhető, hogy ez a záradéktípus a fennmaradt okleveleknek csak igen kis hányadában található meg. Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a konvent által 1254 és 1526 között kiadott és fennmaradt 913 oklevélnek tekintélyes része nem magánjogi, hanem közjogi jellegű. A záradékok alapvető tartalmát illetően sem találunk túl nagy választékot, amint azt a táblázat is mutatja, lényegében három tipikusnak tekinthető fajtájukat tudjuk elkülöníteni. Minthogy azonban ezeknek a záradékoknak a konkrét tartalmát és az adott jogi esetre történő alkalmazását elsősorban a felek szándéka határozta meg, ezért ezek a záradékok az egyes jogügyletekben a felek sajátos szempontjainak és kapcsolatrendszerének, valamint más jogi momentumoknak a hatására erősen egyedivé is válhattak.

Kőfalvi, Tamás

Sanctioning clauses in the charters of the Pécsvárad monastery
as
locus authenticus (1254-1526)

The monastery of Pécsvárad started functioning as locus authenticus sometime in the early decades of the thirteenth century, the earliest records of this activity surviving from 1254. During this activity, involved in administering cases of constitutional and civil law, the monastery issued authentic charters of the legal procedures carried out before, or performed by it. Most of these documents are related to cases in which the parties personally went to the monastery to have their transactions in civil law put down on paper. Some of these instruments containing legal depositions of private persons include clauses that provided for punitive sanctions for the parties violating the provisions of the document. The author analyses the sanctioning clauses in the civil law instruments issued by the locus authenticus at Pécsvárad between 1254 and 1526, although only a minority of the surviving documents contain such clauses. These clauses most frequently provide for the payments of sums of money, the surrendering of property rights over estates, the facing of legal sanctions. Through a statistical analysis of the surviving clauses, the author shows that in cases of civil law the sanctioning clauses were most frequently used in cases concerning estates, the payment of fines being the usually stipulated punishment. The analysis of the contents and usage of these clauses shows that the character and use of these sanctions were determined, with contemporary customary law taken into consideration, mostly by the common consent of the parties.

219 Gállos Ferenc a konvent hiteleshelyi tevékenységének kezdetét az 1220-as évekre teszi. In: Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Fejezetek Pécsvárad történetéből. Pécs, 1988. 22. A bencés konventek hiteleshelyi oklevéladásának kezdeteiről Solymosi László készített átfogó tanulmányt. (Solymosi László: A bencés konventek hiteleshelyi oklevéladásának kezdetei. In: Mons Sacer 996-1996 Pannonhalma 1000 éve I-III. Szerkesztette Takács Imre. Pannonhalma, 1996. I. 481-498.) Az általa felvázolt képbe jól beleilleszthető Pécsvárad esete, amelynek hiteleshelyi tevékenysége a többi bencés konventtel összhangban indulhatott meg, annak ellenére, hogy ennek a 13. század első feléből származó írásos bizonyítéka nem maradt fenn.

220 A magánügyfelek és a hivatalos szervek részéről a hiteleshelyek kiadványai iránti bizalom legfőbb zálogául az e szervek által birtokolt, a világi joggyakorlatban közhitelt érdemlő, működésük korai szakaszában megjelenő pecsét használata, vagyis a hiteleshelyek által kiadott okiratokra történt ráhelyezése szolgált. Ennek kapcsán lásd: Solymosi László: A hiteleshelyi pecséthasználat kezdeteihez. Magyar Herold, Nr. 1. Szerkesztette Kállay István. Budapest, 1984. 91-139.

221 Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 86830 (Esterházy hg. cs. lt. 47. p. 1.) Az oklevél szövege átiratban is fennmaradt 1400-ból, amelynek kiadója szintén a pécsváradi konvent (DL 78369). Az oklevél szövegének átiratról készült kiadása (a továbbiakban: K.) megtalálható: A zichy és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vásonkeő. Szerkesztette Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. I-XII. Pest – Budapest, 1871-1931. (a továbbiakban: Z.) I. 7-8. (10. sz.) Regesztája (a továbbiakban: R.), Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevelei 1254-1301. In: Capitulum I. Tanulmányok a középkori magyar egyház történetéből. Szerkesztette Koszta László. Szeged, 1998. (a továbbiakban: Capitulum I.) 151. (1. sz.)

222 Csak az eredetiről készült átirata maradt fenn: Szepesi Jakab országbíró, 1374. szept. 7. GySML 2. 4697. Niczky cs. lt. 95. (Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Fényképtár [a továbbiakban: DF] 209197) Tartalmilag átírta: Szepesi Jakab országbíró, 1378. okt. 29. GySML 2. 4703. Niczky cs. lt. 142. (DF 209204) K.: Capitulum I. 162-163. (23. sz.)

223 A mára elpusztult vagy önállóan nem létező települések esetében a középkori hovatartozásukat adtam meg és dőlt betűvel szedtem.

224 DL 86997 (Esterházy hg. cs. lt. 47. I. 4.) R.: Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. Szeged, 2000. (Kézirat.) (a továbbiakban: Kőfalvi 2000.) 96. sz.

225 ©ÚA Révay cs. Gyulay lt. 1. 7. (DF 259544) R.: Kőfalvi 2000. 198. sz.

226 DL 87802 (Esterházy hg. cs. lt. 45. A. 19.) R.: Kőfalvi 2000. 519. sz.

227 A konvent gyakorlatából ez az egyetlen olyan eset, amikor a személyazonosság igazolásának tényét az oklevélben is említik.

228 Csak az eredetiről készült átirata maradt fenn: Garai Miklós nádor, 1380. júl. 16. Akad. lt. Kolozsvár, Esterházy cs. cseszneki lt. 1. (DF 244448) K.: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé teszi: Wenzel Gusztáv. I-XII. Pest – Budapest, 1860-1874. III. 171-176. (114. sz.) R.: Capitulum I. 154-155. (6. sz.)

229 Draskovics cs. lt. 5. 1. A MOL nyilvántartásában nem szerepel, régi jelzete alapján sem található, talán alább jelzett kiadása óta megsemmisült vagy lappang. K.: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. Kiadják Nagy Imre, Paur István, Ráth Károly és Véghely Dezső. I-V. Győrött, 1865-1873. Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghely Dezső. VI-VIII. Budapest, 1876-1891. I-VII. Budapest, 1878-1920. VII. 176-178. (135. sz.) R.: Capitulum I. 160-161. (18. sz.)

230 Csak tartalmi átirat őrizte meg: Gilétfi Miklós nádor, 1343. júl. 4. DL 3600 (NRA. 443. 2.) Mérvadó kiadása: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerkesztette Nagy Imre és Tasnádi Nagy Gyula. I-VII. Budapest, 1878-1920. (a továbbiakban: AO) IV. 352-353. (214. sz.)

231 ©ÚA Révay cs. Gyulay lt. 11. 28. (DF 260182) R.: Kőfalvi 2000. 892. sz.

232 Ezen kívül természetesen az is motiválta ezt a kikötést, hogy a záradékban szereplő összeget a bírói rész nélkül kellett érteni.

233 ©ÚA Révay cs. Gyulay lt. 4. 6. (DF 259837) R.: Kőfalvi 2000. 121. sz.

234 ©ÚA Révay cs. Gyulay lt. 4. 8. (DF 259839) R.: Kőfalvi 2000. 126. sz.

235 DL 77197 (Zichy cs. zsélyi lt. 211. B. 398.) R.: Kőfalvi 2000. 239. sz.

236 Archiv Hrvatske. Doc. Med. Var. 72. (DF 218568) R.: Kőfalvi 2000. 333. sz.

237 A perbeli vétségek bírságolása esetében a duplázás az Anjou-királyok időszakától vált a joggyakorlat részévé. A perjogban legtöbb esetben ezzel a módszerrel szankcionálták az idézés indokolatlan figyelmen kívül hagyását, a bírói fórum előtti megjelenés elmulasztását, a kirótt bírság meg nem fizetését stb. Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Budapest, 1899. (a továbbiakban: Hajnik 1899.) 442-444. Werbőczi István Hármaskönyve. (a továbbiakban: HK) II. 86. 7., 9. §

238 Csak átirata ismert: pécsváradi konvent, 1360. szept. 15. SML 16. Bosnyák cs. 15. (DF 268194) R.: Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum andegavensium illustrantia 1301-1387. Főszerkesztő Kristó Gyula. I –. Budapest – Szeged, 1990 –. (a továbbiakban: AOkl) I. 656. sz.

239 ©ÚA Révay cs. Gyulay lt. 3. 26. (DF 259813) K.: AO I. 568-569. (513. sz.) R.: AOkl V. 842. sz.

240 DL 77375 (Zichy cs. zsélyi lt. 211. B. 456.) K.: Z. III. 314. (216. sz.) R.: Kőfalvi 2000. 292. sz.

241 Archiv Hrvatske. Draskovics cs. lt. Archívum Maius 27. 5. (DF 233250) R.: Kőfalvi 2000. 860. sz.

242 Néhány esetben a magánjogi ügyeket nem a konvent előtt intézték, hanem az ügyfél vagy ügyfelek hívására a konvent küldte ki emberét, aki a monostorba visszatérve beszámolt az előtte a helyszínen lezajlott jogi eseményről, majd ezt követően a konvent e jelentés alapján állította ki az ügyről szóló oklevelet. Ezekre az esetekre azonban mindig valamilyen sajátos indok (betegség, idős kor, az út veszélyeitől való félelem stb.) miatt került sor.

243 DL 2788 (Mon. Poson. 58. 5.) K.: AO III. 32-33. (28. sz.) R.: Kőfalvi 2000. 118. sz.

244 DL 78095 (Zichy cs. zsélyi lt. 211. B. 775.) K.: Z. IV. 514-515. (414. sz.) R.: Kőfalvi 2000. 401. sz.

245 Csak átirata maradt fenn: pécsi kápt., 1427. aug. 30. DL 11916 (ECCL. 18. 4.) R.: Kőfalvi 2000. 627. sz.

246 A középkori magyar joggyakorlat a perbeli egyezségek megkötése számára igen nagy teret biztosított. A vitás ügyekben gyakorlatilag a per bármely szakaszában egyezséget lehetett kötni, illetve le lehetett azt zárni úgynevezett fogott bírák döntése alapján is. A perbeli egyezségekre lásd Hajnik 1899. 406-408., a fogott bírákról ugyanott: 408-411.

247 ©ÚA Révay cs. Gyulay lt. 3. 32. (DF 259821) R.: AOkl VII. 160. sz.

248 Kiadása szerint Héderváry cs. lt. fasc. 3. Nr. 25. (Elveszett vagy lappang.) K.: A Héderváry-család oklevéltára I-II. Közli Závodszky Levente. Budapest, 1922. I. 500-501. (354. sz.) R.: Kőfalvi 2000. 870. sz.

249 DL 2679 (Mon. Poson. 48. 5.) R.: Kőfalvi 2000. 112. sz.

250 Csak átiratban maradt fenn: Szepesi Jakab országbíró, 1374. szept. 7. GySML 4697 Niczky 95. (DF 209197) R.: Kőfalvi 2000. 67. sz.

251 DL 78366 (Zichy cs. zsélyi lt. 212. 964.) K.: Z. V. 175-177. (152. sz.) R.: Kőfalvi 2000. 451. sz.

252 DL 8587 (Mon. Vbuda. 4. 50.) R.: Kőfalvi 2000. 459. sz.

253 Erre a kötelezettségvállalások (1304. okt. 28.) és a kiegyezések (1504. ápr. 28.) között is van példa, ám ott nem ez a jellemző. Az 1331. aug. 25-i oklevélben szereplő egyezség kapcsán – mivel átfogó, általános megállapodásról van szó – egyáltalán nem említenek pénzösszeget.

254 A számításhoz csak azokat az eseteket vettem figyelembe, amelyek során ismert az ügyben szereplő javak értéke.

255 Egyszer birtok elzálogosítása esetében is ez a helyzet. 1375. jún. 22.

0 A középkori perjogban számos esetben kellett a szóban forgó pénzösszegből részt fizetni a bírónak. A bíró által kiszabott bírságok esetében ez 2/3 – 1/3 arányban oszlott meg a bíró és a felperes között (nyelvváltság esetében: HK II. 72. 3. §, a bíró előtti megjelenés elmulasztása esetén: HK III. 26. 8. §, zálog jogtalan megtartása esetén: HK III. 33. 2. §). A magánjogi ügyekben a bíró előtti pénzfizetésekből a bírót bírói kilenced és tized illette meg. Erről lásd Hajnik 1899. 449-450.

1 Csak tartalmi átirata ismert: Nagymartoni Pál országbíró, 1330. okt. 20. > Szepesi Jakab országbíró, 1377. jan. 28. DL 2630 (NRA. 688. 69.) K.: AO II. 513. (441. sz.) R.: Kőfalvi 2000. 105. sz.

2 Archiv Hrvatske Doc. Med. Var. 155. (DF 218650) R.: Kőfalvi 2000. 517. sz.

3 DL 18254 (NRA. 390. 7.) R.: Kőfalvi 2000. 806. sz.

4 Archiv Hrvatske. Draskovich cs. lt. Archívum Maius. 26. 21. (DF 233223) R.: Kőfalvi 2000. 819. sz.

5 DL 97422 (Vay cs. berkeszi lt. 1326.) R.: Kőfalvi 2000. 809. sz.

6 ©ÚA Révay cs. Gyulay lt. 12. 7. (DF 260196) R.: Kőfalvi 2000. 904. sz.

7 1950-ig önálló községként létezett Pécstől délre, ekkor azonban Olaszhoz csatolták. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Budapest, 1987. 315.

8 Csak másolatban maradt fenn: Sáros megye közgyűlése, 1826. jan. 25. DL 74679 (Dessewffy gr. cs. lt. M. 9.) fol. 208-210. (79. sz.) R.: Kőfalvi 2000. 910. sz.

9 ©ÚA Révay cs. Gyulay lt. 11. 11. (DF 260165) R.: Kőfalvi 2000. 885. sz.

10 II. Ulászló király itt említett oklevelét írja át a konvent 1510. nov. 12-én (DF 260167) R.: Kőfalvi, 2000. 884. sz.

11 Tudniillik a Győr megyei Zend és a Fehér megyei Batyan birtokokon lévő birtokrészei Gergely tulajdonába kerülnek.

12 ©ÚA Révay cs. Gyulay lt. 11. 24. (DF 260178) R.: Kőfalvi 2000. 889. sz.

13 ©ÚA Révay cs. Gyulay lt. 1. 33. (DF 259732) K.: HO VI. 223. (158. sz.) R.: Capitulum I. 157-158. (12. sz.)

14 A hatalmaskodás a hiteleshelyi oklevelekben talán a leggyakrabban felbukkanó magánbűncselekmény. Megjelenése, és ezzel összefüggésben önálló jogi kategóriaként való szabályozása - jóllehet a más házának fegyveres megrohanása (invasio domus) már Szent István törvényei között is külön említést nyert - a 13. század utolsó harmadára tehető. A 14. századtól kezdődően ide sorolták lényegében majdnem az összes olyan bűntettet, amelynek során valaki hatalmával, erejével visszaélve más tulajdonában, testi épségében kárt tett, vagy jogait csorbította, eseteinek pontos, jogi körülírására azonban csak a 15. században került sor. Lásd erre vonatkozóan: Béli Gábor: Magyar jogtörténet. Az államalapítástól 1848-ig. Pécs, 1996. (a továbbiakban: Béli 1996.) 88-89.

15 DL 51236 (Kállay cs. lt. 1300. 620.) R.: Kőfalvi 2000. 157. sz.

16 DL 8079 (Mon. Poson. 52. 17.) R.: Kőfalvi 2000. 416. sz.

17 ELTE Történeti Segédtudományi Tanszék, 18. (DF 250431) K.: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér. I-XI. Budae, 1829-1844. X. 3. 247-248. (219. sz.) R.: Kőfalvi 2000. 447. sz.

18 A középkori jogban a hitszegőket (más néven „ludasokat – aucarius”) a hamisan esküvőkkel együtt ítélték meg. A hitszegésnek a jelen oklevelekben emlegetett típusa az, amelyet a HK II. 30. 6. §-a is említ.

19 Csak átiratban maradt fenn: Pálóci László országbíró, 1456. máj. 15. DL 88312 (Esterházy hg. cs. lt. 32. EE. 437.) R.: Kőfalvi 2000. 712. sz.

20 DL 20236 (NRA. 954. 36.) R.: Kőfalvi 2000. 840. sz.

21 Azonosítása kérdéses, vö. Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. II. Budapest, 1894. 351.

22 A patvarkodás (calumnia) a jogtalan pereskedést, az ellenfél alaptalan jogi zaklatását jelentette. Patvarkodásnak minősült például, ha egyazon ügyben két bíró előtt is pert indított valaki, illetve ha valaki egy olyan pert kezdett meg ismét perújítás engedélye nélkül, amelyet egyszer már jogerős ítélettel vagy – és a jelen oklevelek is erre vonatkoznak – közmegegyezéssel lezártak. A patvarkodás bűnének beigazolódása azonnali pervesztést és vérdíj fizetésének a büntetését vonta maga után. Béli 1996. 126-127. HK II. 70., különösképp 3. és 4. §-a.

23 DL 80884 (Zichy cs. zsélyi lt. 213. 2531.) R.: Kőfalvi 2000. 695. sz.

24 Az adatok csak a legtipikusabb ügyekre vonatkoznak, ezekben viszont a részletesen nem ismertetett eseteket is tartalmazzák.

Szeged, 2000.07.01.

Ugrás a lap tetejére