Kövér György

  1. Ránki György: Közgazdaság és történelem - a gazdaságtörténet válaszútjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.

  2. A módszertani alapok vázlatos összevetésére lásd Dugger, William M.: Methodological Differences between Institutional and Neoclassical Economics. Journal of Economic Issues, XIII. 1979. No. 4. 899-909.

  3. McCloskey, Donald N.: Econometric History. Macmillan, Basingstoke - London, 1987. Ma már magyarul is olvasható kitűnő kézikönyv az "új gazdaságtörténet" módszertani alapjairól Eddie, Scott M.: Ami "köztudott", az igaz is? Bevezetés a kliometrikus történetírás gondolkodásmódjába. Csokonai, Debrecen. 1996.

  4. Rickett, Martin: The Economics of the Business Enterprise. New Approaches to the Firm. Harvester, New York - London - Toronto - Sydney - Tokyo, 1987. 18. (a továbbiakban: Rickett)

  5. Az "interlock" témaköréről magyarul legújabban lásd Peter Eigner, Pogány Ágnes és Tomka Béla tanulmányait a Replika 25. (1997. márciusi) számának banktörténeti blokkjában (23-89. o.)

  6. A kliometrikusok európai társulása 1991-ben alakult meg, "European Historical Economics Society" elnevezéssel. A vállalattörténészek európai egyesülete, a "European Business History Association" 1994 óta létezik.

  7. Rickett 16. sköv.

  8. Blaug, Mark: The methodology of economics or how economists explain. Cambridge, 1980. 126-127.

  9. Benda Gyula: New Economic History. Történeti Statisztikai Tanulmányok, 1975., illetve Berend T. Iván: A vállalati fejlődés útjai és sajátosságai a XX. századi magyar iparban. Kutatási koncepció. Valóság, 1974/2. 29-41. (a továbbiakban: Berend 1974.) A kétféle adaptációs kísérlet módszertani különbségét illetően meg kell jegyeznünk, hogy míg az előző ismertetés nem ment túl azon, hogy az irányzat szemlézése során ötleteket nyerjen a továbbgondoláshoz, addig a második rögtön alkalmazni is próbálta az újabb megközelítés kategóriáit a magyarországi fejlődésre.

  10. North, Doglass C.: Markets and other Allocation Systems in the History: the Challange of Karl Polanyi. Journal of European Economic History, 1977/6. 703-717.

  11. Szekfű Gyula: A magyar nagybirtok történelmi szerepéről. Magyar Szemle, 1928. 2. 305-314.; Wellmann Imre: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása, különös tekintettel az 1770-1805. esztendőkre. Budapest, 1933.; Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Budapest, 1957.; Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján 1870-1914. Budapest, 1969.; Tóth Tibor: Nagybirtoktól a nagyüzemig. A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítástól az első világháborúig. Budapest, 1977.; Kaposi Zoltán: Uradalom és jövedelmezőség a 19. század elején Somogyban. In: A Dunántúl településtörténete VIII. Szerkesztette: Nemes István. Pécs, 1990. 171-180. Bizonyára vannak olyanok, akik úgy érezhetik, hogy igazságtalanul megfeledkeztünk róluk. Ebben a jegyzetben nem törekedhettünk teljességre, csak
    a permanenciát és a sokszínűséget kívántuk jelezni.

  12. Érdemes megemlíteni, hogy az uradalomtörténeti iskola mentora a harmincas évek végére kialakított koncepciójában nem arra a következtetésre jutott a felhalmozott levéltári anyagból, mint a későbbi értelmezők. Maga Domanovszky Sándor úgy látta: "a majorsági gazdasági szervezet keleten nem volt olyan általános, mint ahogyan feltételezik ... a majorsági gazdálkodás első nekifutása a fejlődés feltételeinek hiánya miatt már a XIII. században meghiúsult, és ezen az alapon a XV. és a XVI. századi átmeneti sikerek után a XVII. században ismét visszaszorult." A majorsági gazdálkodás magyarországi történetéhez (eredetileg németül 1938.). In. Domanovszky Sándor: Gazdaság és társadalom a középkorban. Válogatta: Glatz Ferenc. Gondolat, Budapest, 1979. 191-192.

  13. Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. Századok, 1948/1-4.; Pach Zsigmond Pál: A magyarországi agrárfejlődés elkanyarodása a nyugat-európaitól.
    (A
    feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet magyarországi sajátosságainak kérdéséhez). Agrártörténeti Szemle, 1961/1. 1-9.; Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV-XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. Századok, 1968/5-6. 863-897.

  14. "...a földesúr a tőkés világgazdaság számára termelt. Kizsákmányoló erejének gazdasági határait a piac kereslet-kínálat függvénye szabta meg ... amit mi 'coerced cash-crop labour'-nak nevezünk, az a munkaellenőrzés olyan formája, amelyet a tőkés és nem a feudális gazdaságban gyakorolnak." Immanuel Wallerstein: A modern világgazdasági rendszer kialakulása. A tőkés mezőgazdaság és az európai világgazdaság eredete a XVI. században. Gondolat, Budapest, 1983. 156-157. A kötet fordítói láthatóan nem lévén tisztában a "munkakényszer" és a "kényszermunka" különbségével, a 'kényszerített piacra termelő munkát' - tévesen - 'piacra termelő kényszermunkaként' adták vissza.

  15. "Ezek a korántsem széles körű és kibővítésre váró bizonyítékok megerősíteni látszanak azt a hipotézist, miszerint a mezőgazdasági szervezet e típusában a földesúri monopóliumok elosztási funkciót töltöttek be. A javak elosztása pedig feltételezi előzetes begyűjtésüket, a bőr- vagy gabonafoglalást, sóvásárlást stb. A földesurak a jobbágyok által előállított termékek bizonyos hányada és az allodiális üzem termelése felett rendelkeztek. Az elosztás folyamatába ezek és a birtok határain kívül eső területekről beszerzett termékek kerültek. A majorsági termékek többnyire nem hagyták el a birtok területét, az allodiális gabonatermelés a szükséges javak megszerzését célozta. Az elmondottakból egy zárt termelő-fogyasztó körben mozgó gazdaság képe bontakozik ki. A gazdálkodás egyes mozzanatait - termelés, forgalom, elosztás, fogyasztás - a nagybirtok gazdasági berendezkedése magában foglalta. Az úri jogok, a nemesi kiváltságok a forgalom és az elosztás területén érvényesültek, 'helyettesítve' a hiányzó piaci mechanizmusokat." Köbli József: "Porosz utas" volt-e gazdaságfejlődésünk? Medvetánc, 1985/2-3. 31.

  16. "...a nagybirtoküzem kialakulásával elinduló agrárfejlődés valamennyi társadalmi, gazdasági nyomorúságáért ezt, a gazdaság immanens törvényeitől nagymértékben független, hatalmi döntések által meghatározott, majd befolyásolt késlekedő-késleltetett tőkés fejlődést tehetjük felelőssé. Főként és elsősorban azokat a döntéseket, amelyek eredményeként a magyar gazdaság az egész Habsburg-birodalmat jelentő gazdasági térséghez integrálódott." Tóth Tibor: Ellentét vagy kölcsönösség? A magyar mezőgazdaság üzemi viszonyainak történeti háttere és problémái. Magvető, Budapest, 1980. 35. Ld. később az 1848 utáni fejlődésre: "A biztos piac megléte feltétlenül nagy jelentőségű volt, de arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a magyar mezőgazdasággal szemben támasztott egyoldalú piaci kereslet egyszersmind az adott külterjes termékszerkezet megrögződését is eredményezte, s ezzel elősegítette a területi koncentrálódás tendenciájának továbbérvényesülését is." Uo. 43.

  17. "Az újkor megtermi mind a kettőt: a gazdasága és jövedelmei iránt érdeklődő nagybirtokost és a racionális szervezetet egyaránt. A földesúr tőle telhetőleg növeli a termény- és pénzadók összegét, ellenszolgáltatást kér a korábban közös erdő és legelő használatáért, faizásért és makkoltatásért, bírságokat ró ki - s e többletköveteléseknek engedékenység nélkül eleget szerez az uradalmi hivatalnokság, mely most már rövid úton és keményen nyúl le a jobbágyságig s az úrbéres szolgáltatásokat egyenesen, zökkenők nélkül és - ideális esetben - teljes egészükben eljuttatja a nagybirtokoshoz." Wellmann Imre: Mezőgazdaságtörténetünk új útjai. In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Budapest, 1937. 686. Ld. újabban és részletesebben a kérdésről Vári András:
    A nagybirtok birtokigazgatási rendszerének bürokratizálódása a 17-19. században. Történelmi Szemle, 1990/1-2. 1-28. S bár az institucionális változás elmélete mára a hajdani kliometereket is utolérte,
    a nagybirtok átalakulását vizsgáló, példaként idézhető kvantitatív mikroelemzés kizárólag a termelési tényezők növekedésére összpontosít. Komlos, John -Benda, Gyula: Agricultural Development on
    a Hungarian Estate in the Nineteenth Century. In: Fra Spazio e Tempo. Studi in Onore di Luigi de Rosa. II. Napoli-Roma-Benevento-Milano, 1995. 545-556.

  18. Kolossa Tibor - Puskás Júlia: A 100 kat. holdon felüli birtokterület tulajdoni és birtokkezelési struktúrája Magyarországon 1911-ben. Agrártörténeti Szemle, 1978/3-4. 444-480.;. Eddie M. Scott - Hutterer Ingrid - Székely Iván: Fél évszázad birtokviszonyai. Történelmi Szemle, 1990/3-4. 301-356.

  19. Csite András: Zalaszántó gazdasága és társadalma 1790-1850. Egyetemi doktori értekezés. BKE. 1996. 66-68.

  20. "...ezekben a gyalognapokban rejtőzködnek valószínűleg a 'supererogatum'-napok. Ugyanis az uradalmak pénztárkönyveiben és számadási kivonataiban nem tettek különbséget a saját vagy idegen jobbágy napszáma között, s az uradalom saját jobbágyainak az elővétel jogán igénybe vett munkáját és más alkalmi bérmunkások napszámait együtt számolták el, így végeredményben az mind a napszám végösszegeiben, mind a robotkimutatásokban szerepelt. Viszont így a supererogatumot sem az alkalmi bérmunkáért kifizetett összegben, sem annak gyalognapokra átszámított értékében, sem pedig a robotkimutatásokban nem választhatjuk el." Oláh József: A robotmunka a sárospataki és regéci uradalmakban a XIX. század első felében. In. .Agrártörténeti tanulmányok. Szerkesztette: Szabó István. Budapest, 1960. 302.

  21. Eddie, Scott M: Die Landwirtschaft als Quelle des Arbeits-Angebots. Mutmassungen aus der Geschichte Ungarns 1870 bis 1913. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 1969/2. 215-235.

  22. Vági Gábor: Mezőhegyes. Századvég, Budapest, 1994. 56. sköv. "A fogalmi osztályozás végeredménye: a gazdasági cselédeken elvileg, lényegileg bérmunkásokat kell érteni, de munkaviszonyukat feudális elemek is átszövik. Bizonyára ez utóbbiakon háborodott fel annyira egynémely szocialista a századelőn, később pedig a népi írók tábora. Ezzel a hivatásos történettudomány viszonylag könnyű lélekkel lezárhatja a cselédség mibenlétének - mondhatni, szaktudományos jellegű - fogalmi kérdését. Mi ne érjük most be ezzel a válasszal. Nem azt kellene tisztáznunk, hogy bérmunkások voltak-e a cselédek - minden bizonnyal nem azok voltak -, hanem megérteni: mi alól kellett a cselédeknek felszabadulniuk? Mi alól kellett volna és mi alól lehetett felszabadulniuk?" (Eredetileg: 1981.)

  23. Hanák Péter: Az üzemtörténet kutatásának problémái c. írása (eredetileg Századok, 1968/5-6. 915-941.). 1979-es újraközlésekor változatlanul aktuálisnak tekintette alábbi megállapítását: "A történetírásnak ezt az új ágát egyes külföldi országokban vállalkozás- vagy vállalattörténetnek nevezik. Ennek tárgya mindenesetre szélesebb: a gyárakon és üzemeken kívül felöleli a hitelintézetek, a kereskedelmi, közlekedési, biztosítási és egyéb vállalatok történetét is. Minthogy nálunk a kutatás ilyen irányban nem terjeszkedett ki, magyar vonatkozásban az üzemtörténet megjelölést használom." In: Az üzemtörténetírás kérdései. Elméleti és módszertani tanulmányok. Szerkesztette: Incze Miklós. Budapest, 1979. 47.

  24. "...már első, Ránki Györggyel közösen írott és 1955-ben megjelent könyvünkben bemutattuk a magyar nagyipar vállalati-szerkezeti tagolódásának szembetűnő sajátosságát, s felhívtuk a figyelmet rá, hogy Magyarországon nem található meg e szerkezet piramis jellegű felépítése, amikor is a kisebb üzemkategóriák legszélesebb talpazatára épül fel a fokozatosan növekvő üzemnagyságok fokozatosan csökkenő köre." Berend 30. A koncepcióból kiindulva TDK dolgozatok, diplomamunkák és doktori disszertációk is születtek, de ezek ismereteink szerint nem kerültek publikálásra.

  25. Schmitz, Christopher: The World`s Largest Industrial Companies of 1912. Business History, 37. No. 4. 1995. 85-96. A magyar adatokra első kísérletként lásd Tábori Tamás: Az 1912. év legnagyobb magyar iparvállalatai. Széchenyi Szakkollégium, kurzusbeszámoló, 1997.

  26. Varga Jenő: A magyar kartellek. Budapest, 1912.; Aradi Viktor: Jegyzetek a magyar ipar kórrajzához. Huszadik Század, 1912. (II) 125-132.

  27. Berend Iván - Ránki György: Magyarország gyáripara az imperializmus első világháború előtti időszakában 1900-1914. Szikra, Budapest, 1955. 87. sköv.