Gángó Gábor
Trefort Ágoston pannonhalmi kézirathagyatékának feltárása során bukkant elő az alábbiakban közreadott, a maga korában kiadásra nem került kézirat.174 Trefort Ágoston eme 1850 végéről származó rendezési tervéről az ún. "tízkötetes" Magyarország története említést tesz ugyan, ám sem kiadása, sem ismertetése mindmáig nem történt meg.175
Az [Abhandlung] übe[r die Mittel, die Revolution] in der österreichischen Monarchie und in Ungarn zum Schluß zu führen címet viselő német nyelvű röpirat nem autográf. Idegen kéz által letisztázott kéziratpéldányról van szó, melynek hitelességéért azonban Trefort saját kezű javításai-kiegészítései szavatolnak: a szöveg lejegyzője ugyanis hadilábon állt mind a német ortográfiával, mind pedig a Trefort által használt jogi szaknyelvvel. Mindazonáltal a kézirat, állapota alapján, lehetett azon példány is, melyet Trefort engedélyeztetés végett a katonai hatóságok elé terjesztett. Geringer és Appel bárónak, a magyarországi polgári és pesti igazgatási szervek elöljáróinak a benyújtott röpiratra vonatkozó levélváltásából, melyet Deák Ágnes azonosított, az elutasítás ténye nem derül ki egyértelműen: egyelőre nem ismeretes, az irat végül is miért nem jelent meg.
Trefort jelen munkájából részletesen és egyértelműen megismerhetjük az ő, illetve sógorának és barátjának, Eötvös József bárónak a forradalom utáni politikai nézeteit. Eötvös és Trefort mint ismeretes, együtt töltötték bajorországi emigrációjukban az 1848 őszétől 1850 őszéig (azaz éppen a szóban forgó kézirat elkészültéig) terjedő időszakot - a röpirat hátterében minden bizonnyal ott kell látnunk azt az Eötvöst, aki 1850 tavaszán Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról írott brosúrájával, ugyanezen év őszén pedig az augsburgi Allgemeine Zeitungba írott cikkével maga is kifejtette, jóllehet más tematikus hangsúlyokkal, elképzeléseit az osztrák birodalom forradalom utáni rendezési lehetőségeiről, illetve e rendezés érzelmi és közjogi előfeltételeiről.
A tanulmány elhelyezését a korszak
politikai irodalmában problémák sora nehezíti.
A forradalmak leverése és a nyílt, új abszolutizmus bevezetése közötti rövid
időszak alkotmány-, közigazgatás- és hivataltörténeti, nemkülönben eszmetörténeti
vonatkozásaival a Habsburg Birodalom utódállamaiban a kutatás éppen napjainkban
kezdett újfent élénken foglalkozni. E rövid bevezető keretében e szerteágazó
kérdéskör érdemi elemzése lehetetlennek tűnik. Mivel a Trefort írásnak azon
sajátosságairól, melyek a bajorországi emigránsoknak a forradalom utáni Európa
konzervatív köreihez való viszonyának vizsgálatára ösztönözhetnek bennünket,
másutt már szót ejtettem,176 ezért
itt a röpiratnak Franz Hartig gróf Genesis der Revolution in Österreich
im Jahre 1848 című nagyszabású visszatekintéséhez fűződő kapcsolatának
ismertetésére szorítkozom.
Trefort, éles elméjűen és szellemesen,
egy lehetséges új olvasatot ad Hartig művének. Amint a röpirat első részének
bőséges, szó szerinti Hartig-idézeteiből is kitűnik, Trefort
a Genesis...
szövegének
fő
megállapításait
olyan
premisszáknak
tekinti,
melyből
nemcsak
a forradalom okaira következtethetünk,
hanem levonhatunk érvényes konklúziókat a forradalom utáni berendezkedés mikéntjére
nézve is. Trefort e vállalkozásával Hartig gróf könyvének kevésbé kidolgozott
részére mutat rá: a Genesis... ugyanis a forradalomhoz vezető okok
feltérképezése mellett kevesebb figyelmet szentelt a kibontakozási lehetőségek
vizsgálatának.
A Hartig által formulázott feladat-meghatározás Ausztria jövőjét illetően
az oktrojált alkotmányba vetett naiv vagy naivnak látszó hiten alapul. "Biztosítani
kell - mondja Hartig -
a birodalom egységét, minden egyes koronaország és minden egyes állampolgár
jogait, de magának a
koronának
a
jogait
is.
És
biztosítani
kell
minden
egyes
néptörzs
nemzetiségét
az
oktrojált alkotmány szellemében minden
támadás ellen, akár fentről, akár lentről, akár oldalról érkezzék."177
(Más lapra tartozik, hogy 1850-es álláspontjának tarthatatlanságát Hartig
egy év múlva belátta.178) A forradalom
befejezésének lehetőségét taglaló röpirat e továbbgondolásra
vállalkozó,
párbeszédet
kezdeményező
jellegét
erősíti
a
vállalt
mottó
is.
Az
"Iliacos
intra
muros
peccatur
et
extra"
Vergiliustól
kölcsönzött,
zord
hartigi
mottójával
szemben
Trefort
Horatius
Ars
poeticájából
vett
jelmondata
a
romokból
való
újjászületés
motívumát
hangsúlyozza.
A röpirat önálló gondolatmenetét a szerző a címben feltett, első látásra furcsának tűnő, ám François Guizot-nak a francia forradalomról alkotott felfogásának ismeretében érthető kérdés megválaszolásának szenteli. Eötvös József 1850-ben írott műveiben a birodalom lakói egyéni szabadságjogainak biztosítása, a tartományi szerkezet megőrzése, illetve az ostromállapot megszüntetése mellett érvelt. Trefort írása e három feltétel teljesülése mellett gondolja végig a tartományoknak adható autonómia határainak kérdését.
Trefort itt előterjesztett javaslata
valamiféle kompromisszum megteremtésére törekszik
a szuverenitásjogok
csorbítatlan
egy
kézben
tartása
és
a
tartományi
kormányzati-közigazgatási decentralizáció
között. Tervezetének figyelemre méltó eleme a "magyar megoldás" kiterjesztésének
szándéka a birodalom többi tartományára is, így remélvén megteremthetni
a szolidaritást Ausztria nemrég még egymással szemben álló népei között. A
javaslat újszerűsége mellett azonban a terv gyenge pontja is első pillantásra
szemünkbe tűnik. Ez nem más, mint a jogalap megteremtésére tett gondolatkísérlet:
a Pragmatica Sanctiónak, az (1790:10. tc. folyományának igen, de hatályon
kívül helyezettnek korántsem tekintett) 1848 áprilisi törvényeknek és az 1849.
március 4-i oktrojált alkotmánynak az összebékítésére tett erőfeszítés ekkoriban
még gyenge érvet jelentett a jogeljátszás-elmélettel szemben. E kísérlet mindazonáltal
hozzájárult annak a problémának az ébren tartásához, amelynek újrafelvétele
majd a kiegyezés alapját képezte: Trefort Ágoston röpirata is azt hangsúlyozza,
Ausztria és Magyarország viszonyának rendezéséhez a közjogi anomáliák feloldásán
keresztül vezethet majd az út.
Trefort-Gyűjtemény, Főapátsági Könyvtár Kézirattára, Pannonhalma, 10a H 1/2. A gyűjtemény kutatását az A.1454/IV./98. sz. OKTK-pályázat keretében végzem. A Trefort-hagyaték feltárásához nyújtott segítségét ezúton köszönöm Ásványi Ilonának, R. Várkonyi Ágnesnek és Várszegi Asztriknak.
Vö. Szabad György: Kijózanítás és illúziókeltés. In: Magyarország története 1848-1890. 6. I-II. Második, javított kiadás. Főszerkesztő Kovács Endre. Szerkesztette: Katus László. (Magyarország története tíz kötetben. Szerk. biz. Pach Zsigmond Pál, Andics Erzsébet, Berend T. Iván etc.) Budapest, Akadémiai, 1987. I. 494. Szabad György adata minden bizonnyal Csengery Antalnak atyjához, id. Csengery Antalhoz írott, 1851. március 9-i, Pesten kelt levelének következő sorain alapul: "[...] Treforttól [...] elkoboztak egy kis röpiratot: »Mint lehet bevégezni a forradalmakat«. Jó tanácsok Ausztriának és a rendezés körül szól. Értem a birodalmi ügyet. Sok jó volt benne, de nem radical. És mégis betilták. Bécsben kísért Trefort szerencsét." Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. Bev. tan. Br. Wlassics Gyula, közzétette Dr. Csengery Lóránt. (Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Hivatalos iratok és levelek.), Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1928, 437-438. Köszönöm Deák Ágnesnek, hogy az adatra felhívta a figyelmet.
Gángó Gábor: Metternich konzervatív Európája és a magyar liberálisok 1848 után: Eötvös József, Trefort Ágoston és Franz Hartig párbeszéde - Palackýról, Palacký ürügyén. In: František Palacký kétszáz éve (1798-1998). Szerkesztette: Fried István, Hódosy Annamária. Szeged, 1998. 69-78. (a továbbiakban: Fried - Hódosy)
[Hartig, Franz] Genesis der Revolution in Österreich im Jahre 1848. Leipzig, Ferdinand Fleischer, 1850. 387.
Hartig, Franz: Genesis der Revolution in Österreich im Jahre 1848. Dritte, mit vielen Zusätzen vermehrte Auflage. Leipzig, Ferdinand Fleischer, 1851. 319-320.