Maróti Egon

  1. Lásd Studia Varia. Tanulmányok Szádeczky-Kardoss Samu nyolcvanadik születésnapjára. Szeged, 1998. 103-106.

  2. Áttekintésemhez felhasználtam korábbi gyűjtésem anyagát, amely eredetileg A delphoi Pythia sportversenyei című könyvem II. részeként készült el, s a játékok 194 győztesének pályafutását, a győzelmeikre vonatkozó adatokat mutatta (volna) be. Azonban az Akadémiai Kiadó "kerethiány" címén e terjedelmesebb és fontosabb II. rész kiadását mellőzte, így az anyag lényegében azóta is kéziratban van. Budapest, 1995. - A problémához lásd Decker, W.: Sport in der griechischen Antike. Vom minoischen Wettkampf bis zu den Olympischen Spielen. München 1995. 209. 42. jz. (a továbbiakban: Decker)

  3. Paus. V 8,9. Afr. Vö. Förster, G. H.: Die Sieger in den olympischen Spielen. Zwickeu, 1891. 60. sz. (a továbbiakban: Förster); Moretti, L.: Olimpionikai. I vincitori negli antichi olimpici. Roma, 1957. 61. sz. (a továbbiakban: Moretti 1957.)

  4. Különben első ízben a 7. Olympián, 752-ben jutalmazták olajkoszorúval a győzteseket (Phleg. fg. 1. Jac.). Az első ilyen Daiklés, a stadionfutás győztese volt: Dion. Hal. I 71. Afr. ad 1.

  5. Paus. uo. Afr. Vö. Förster 64., 66., 68., 71. és 73. sz.; Moretti 1957. 66., 68., 70., 73. és 75. sz.

  6. A fogalomra vonatkozóan lásd Maróti E.: Periodonikés. Megjegyzések a pánhellén versenyek periodosgyőztes fogalmához. AntTan 32 (1985-86) 1-17. (a továbbiakban: Maróti 1985-86.)

  7. A Pythiát illetően lásd Maróti E.: Delphoi és a Pythia sportversenyei. Budapest, 1995. 40-44. (a továbbiakban: Maróti 1995.)

  8. Vö. Krause, J. H.: Olympia oder Darstellung der grossen olympischen Spiele... Wien, 1838. 297. (a továbbiakban: Krause 1838.); Förster 86-90.; Poralla, P.: Prosopographie der Lakedaimonier bis auf die Zeit Alexanders des Großen. Breslau, 1913. (Repr. 1966.) 285. sz. (a továbbiakban: Poralla); Moretti 1957. 82-86. sz.

  9. Így S. Iulii Africani Olympiadón Anagraphé. Rec. I. Rutgers. Lugduni Batavorum, 1862. 109.; Förster 86. sz.; Poralla 285. sz.; Moretti 1957. 82-86.

  10. A kérdéshez lásd Maróti E: Aristotelés felfogása a fiatalkori versenysportról... Aetas, 1996/4. 5-19. (a továbbiakban: Martóti 1996.) A két versenyzőről részletesebben vö. Maróti 1996. 1-2. sz. 8-9.

  11. Pind. Nem. VI 28-. Paus. V 18,7. Vö. Moretti 1957. 112. sz.

  12. Lásd Klee, Th.: Zur Geschichte der gymnischen Agone an griechischen Festen. Leipzig-Berlin, 1918. (Repr. Chicago, 1980.) 2-6. sz. 88., szerinte 552-544 körül. (a továbbiakban: Klee)

  13. Klee szerint (4-6. sz. 99.) 549-545 körül.

  14. Alkimidas győzelmét Klee (102.) 473-ra teszi.

  15. Kalliasról lásd Krause, J. H.: Die Pythien, Nemeen, Isthmien. Leipzig, 1841. 1971.2 94. (a továbbiakban: Krause 1841.); Klee 43. sz. 79.; Puech, A.: Pindare III. Néméennes.3 1958. 76-77. (a továbbiakban: Puech) Különben a Bassidákra vonatkozóan lásd Puech 73-74.

  16. Vö. Maróti E.: Az ókori olimpizmus társadalmi hátteréhez. In: Sport és életmód II. Országos Sporttudományos Kongresszus I. Budapest, 1994. 309-314., ahol az utolsó, 40. jegyzet - amely éppen az újabb nézeteket összegezte - lemaradt (a továbbiakban: Maróti 1994.); ehhez kiegészítésül vö. Maróti 1995. 121. 289. jz.

  17. Vö. Förster 135. és 140. sz.; Moretti 1957. 132. és 138. sz. a források részletes felsorolásával.

  18. Vö. Förster 168. 169. sz.; Moretti 1957. 189. és 200. sz.

  19. Vö. Förster 216. 217. sz.; Moretti 1957. 313. és 317. sz.

  20. Gorgón, fr. 18. FGH 515. sz. (III B. 490. Jac.)

  21. Diagorasról lásd Krause 1841. 89.; Krause 1838. 269.; Förster 220. sz.; Kirchner, J.: RE V. 1903. 309-310.; Klee 47.; Knab, R.: Die Periodoniken. Ein Beitrag zur Geschichte der gymnischen Agone an den 4 griechischen Hauptfesten. Diss. Giessen, 1934. 9. sz. (a továbbiakban: Knab); Mező F.: Az olympiai játékok története. Budapest, 1929. 1978.2 108-110. (a továbbiakban: Mező); Moretti 1957. 252. sz. 94-95.; Bengtson, H.: Die Olympischen Spiele in der Antike. Zürich und Stuttgart, 1971. 70. 75-76. (a továbbiakban: Bengston); Poliakoff, M. B.: Combat Sports in the Ancient World. New-Haven - London, 1987. 119-121. (a továbbiakban: Poliakoff); Maróti 1985-86.; Maróti E.: Antik Tanulmányok 36. 1992. 20. (a továbbiakban: Maróti 1992.); Maróti 1994. 313.; Decker 136-138.

  22. Schol. Pind. Ol. VII, inscr. 9. (1913,97. Dr.)

  23. Vö. Paus. Vi 17,3. Schol. Pind. Ol. VII, prooem (198 Dr.). Lásd még Mező 109.; Maróti 1994. 313.

  24. Vö. Plut. Pelop. 34. Lásd még Maróti 1995. 86-87.

  25. Lásd Pap. Oxy. 222. II. col. 17. és 30. sor.; Paus. VI 7,1. 7.; Schol. Pind. Ol. VII, 196 (Dr.). Lásd még Krause 1838. 262.; Hitzig-Bluemner: Pausaniae Graeciae Descriptio, II/2. 566. (a továbbiakban: Hitzig-Bluemner); Moretti 1957. 287. 300. sz.; Poliakoff 120.

  26. Pap. Oxy. 222. II. col. 29. sz.; Paus. VI 7,3. Vö. Moretti 1957. 229. sz.; lásd még Hitzig-Bluemner l.h.; Poliakoff 70. 120.

  27. Schol. Pind. Ol. prooemion c. 198. (Dr.)

  28. Sportpályafutásához lásd Krause 1838. 275.; Förster 258. sz.; Swoboda, H.: Dorieus RE III. 1905. nr. 4. 1560. col. (a továbbiakban: Swoboda); Hitzig-Bluemner II/2. 565-566.; Knab 13. sz. 28-29.; Moretti 1957. 322., 326., 330. sz.; Moretti, L.: Iscrizioni agonistiche greche. Roma, 1953. 57-60.
    (a
    továbbiakban: Moretti 1953.); Harris, J. A.: Greek Athletes and Athletics. Indiana, 1964. (= 1967.) 123., 124.; Göhler, J.: Olympioniken als Krieger und Politiker. Die Leibesübungen 14. 1970. 183.; Poliakoff 120.; Sève, M.: Les concours d' Épidaure. REG 106. 1993. 327. 14. sz. (a továbbiakban: Sève); Maróti 1985-86, 5. és 28. jz.; Maróti 1992. 21.; Maróti 1994. 313.

  29. Lásd Dittenberger, Syll.3 82. sz.; Moretti 1953. 23.; Vö. Paus. VI 7,1. 4-5., továbbá Thukyd. III 8,1. Arist. Rhet. I 2 (1357 a., fr. 569. /R/).

  30. Politikai pályafutásához lásd Swoboda RE III 1560-61. col.; Hiller von Gaertringen, RE Suppl. V 1931. 762. 772-773.; Hitzig-Bluemner 568-569.; Maróti 1994. 313.

  31. I. 01. 159. lásd még Paus. VI 6,2. 7,2.; Moretti 1957. 354. sz.

  32. A forrásokban számos bizonytalanság van, például az anya nevét illetően is; vö. Paus. V 6,7. 7,2.4.; Schol. Pind. Ol. p. 198 (Dr.); Ailian. var. hist. X 1. Plin. n.h. VII 133. Philostr. 148, 10.; Vö. Kroll, W.: Pherenike. RE XIX (1938) 2033.

  33. Vö. Pausan. V 7. 8.; Lásd még Krause 1938. 240.; Kirchner RE I 1894. 1490.; Förster 241. 246.; Moretti 1957. 276. 309. sz.; Maróti 1996. 10. 5. sz.

  1. A kérdéshez általában lásd Maróti 1996. 6-7.

  2. Paus. VI 9,3. A már többször hivatkozott nevezetes 222. sz. oxyrhynchosi papirusz Kimón alakot ad meg.

  3. A két győztes versenyzőre vonatkozóan lásd Moretti, 1957. 298., illetve 335. sz.

  4. Vö. Maróti 1995. 100-105.

  5. Harris, H. A.: Greek athletes and athletics. Indiana - London, 1964. (= 1967.) 4. sz. térkép.

  6. Vö. Bengtson 89.; Maróti 1994. 311.

  7. Lásd Hönle, A.: Olympia in der Politik der griechischen Staatenwelt. Diss. Tübingen, 1968. 81.

  8. Förster 747., 748-49. szerint valószínűleg birkózók voltak.

  9. Pályafutásukhoz lásd Moretti 1957. 890., illetve 924. és 927. sz.

  10. IG XIV 1104 = IGR I 152. Moretti 1953. 230.; Moretti 1957, 685. sz.; lásd még Frisch, P.: Zehn agonisctische Papyri. Opladen, 1986. nr. 6 (98-.), 55., 58-59. sor és 122. o.

  11. Erre vonatkozóan lásd Pap. London III 1178,78-.

  12. Pályafutásához lásd Krause 1841. 88.; Krause 1838. 287-288.; Förster 219. sz.; Knab 43-44., 51. sz.; Moretti 1953. 228-235. 79. sz.; Moretti 1957. 884. sz.; Maróti 1985-86. 7-8. és 42. jz.; Sève 9. sz.

  13. Lásd Moretti 1957. 187. 137-153. sz.

  14. A felirat fakszimiléjét és átírását közli: Ebert, J. (Zur neuen Bronzplatte mit Siegerinschriften): Nikephoros 10 1997. 218-219.; Vö. Maróti: Marcus Aurelius és a görög versenysport. In: Belvedere Meridionale 10. 1998. (s. a.)