Kőszeghy Miklós

I. Elöljáróban

II. Forrásaink

4. Összegzés

  1. Az újabban talált feliratos anyag nem meggyőző, ha a történeti Náhum után kutatunk. Ilyen név - különösen akkor, ha a vele rokon whymhn - formát is figyelembe vesszük - elég gyakori a feliratok több műfajában is (pecsétnyomatok, osztrakonok stb.). Éppen ezért egyikről sem állíthatjuk, hogy a bibliai prófétaként ismert Náhumra bármilyen módon is utalna. Lásd ehhez: Seybold, K.: Prophane Prophetie. Studien zum Buch Nahum, SBS 135, (1989.) 54. kül. 4. jegyzet. (a továbbiakban: Seybold 1989.); Renz, J. -Röllig, W.: Handbuch der althebräischen Epigraphik. Band II/1. Darmstadt, 1995. 76.

  2. Nem szeretnénk belemenni azon problémák elemzésébe, amelyek az izraeli prófétaság mibenlétét érintik, és amelyek közül még egyetlen egy sem tekinthető megoldottnak. Csak röviden kívánok utalni két szerzőre, akik egyként óvatosak a végső szó kimondásában: Karasszon István: Az óizraeli vallás. Budapest, 1994. Karasszon rámutat, hogy a nabi olyan terminus technicus, amely egyszerre jelölhet habitust és hivatalt (95 sk.), ugyanakkor a deuteronomiumi reformot követően számos tevékenység a fennmaradás érdekében prófétaságnak próbálta álcázni saját magát (97. o.). Mindez oda vezetett, hogy
    a terminus mögött igen gazdag, néha már-már kibogozhatatlan jelentéstartalom gyűlt össze. Hogenhaven, J.: Prophecy and Propaganda. Aspects of Political and Religious Reasoning in Israel and the Ancient Near East, SJOT, 1989. 125-141. Hogenhaven hasonló jellegű óvatosságra int: "... in the prophetic books of the Old Testament, as they now stand, the »oppositional« element is extraordinaly prominent." (141. o.)

  3. Seybold, K.: Nahum, Habakkuk, Zephanja. ZBK 24,2, TVZ Zürich, 1991. (a továbbiakban: Seybold 1991.)

  4. "Eine Rekonstruktion der Entstehung des Buches ergibt, dass das Werk sozusagen von hinten nach vorne gewachsen ist." Seybold 1991. 11. A nemzetközi szakirodalom legfontosabb tételeinek ismertetését bárki kényelmesen megtalálhatja: Rózsa H.: Az Ószövetség keletkezése. Szent István Társulat, Budapest, 1986. 384-389.

  5. A szöveget lásd Rassam-cylinder I. 87. skk., kiadása: M. Streck: Assurbanipal und und die letzten assyrischen Könige. Leipzig, 1916. II, 2-91. Magyar fordítása: Komoróczy Géza munkája: Ókori Keleti Történeti Chrestomati. Szerkesztette: Harmatta János. Budapest, 1965. 196-213.

  6. Ugyanígy vélekedik: Seybold 1991. 11.

  7. Az ékírásos források közül természetesen első helyen kell említenünk a Babylóni Krónikát. Wiseman, D. J.: Chronicles of the Chaldaean Kings (626-556) in the British Museum. London, 1956. A Ninive elestéről szóló rész az ún. Gadd-krónikából származik: Gadd, C. J.: The Fall of Niniveh. The newly discovered Babylonian Chronicle No. 21901 in the British Museum. London, 1923. hátlap (= Wiseman 54-65.)

  8. W. Dietrich nem kívánja ezt a belső határvonalat meghúzni a Ninive-orákulumok között. Inkább beéri annyival, hogy az egész komplexumot Kr. e. 663 és 612 közé datálja. In: Nahum/Nahumbuch, TRE 23, de Gruyter, Berlin - New York, 1994. 737-742. különösen 740. (a továbbiakban: Dietrich) Ugyanakkor sejteti, hogy Manasse hosszú uralkodási idejét (Kr. e. 696-641) tartja az orákulumok legvalószínűbb keletkezési idejének. Hasonló utat jár be Keller, C. A.: Die theologische Bewältigung der geschichtlichen Wirklichkeit in der Prophetie Nahums, VT 22, 1972. 399-419., kül. 407 sk. (a továbbiakban: Keller)

  9. Keller 409. Joggal jegyzi meg, hogy az Aąur-ban -apli halála utáni Asszíria már nem jelentett veszélyt a függetlenség álmát kergető Jósiás, illetve országa számára. Egy olyan orákulum-gyűjtemény, mint amilyen a Náh 2-3-ban előttünk áll, ilyen körülmények közt egyszerűen nem volt aktuális többé.

  10. Bosshard-Nepustil, E.: Rezeptionen von Jesaja 1-39 im Zwölfprophetenbuch. OBO 154, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1997. (a továbbiakban: Bosshard-Nepustil)

  11. Bosshard-Nepustil 180 sk.

  12. Schart, A.: Die Entstehung des Zwölfprophetenbuchs. BZAW 260, de Gruyter, Berlin - New York, 1998.

  13. Schart egy deuteronomiumi, egy himnusz-rétegről beszél, valamint fontos szerepet tulajdonít olyan szövegátvételeknek, amelyek során például Ámosz-szövegek helyet kaphattak a Joel-Obadja-korpuszban.

  14. Seybold 1991. 17 sk.

  15. Dietrich 737.

  16. Keller 407.

  17. Seybold 1989. 35 skk.

  18. Lásd például a "stört den Kontext"-típusú ("zavarja a kontextust") indoklásokat egy szövegrész kivágásának indokaként!

  19. A qerep-ről lásd HAL 915-916. Az igei jelentésből ("lösen/entfernen") a "Stück/Abschnitt"-jelentés mint nomen még elfogadható, de ugyanez a Náh 3,1-hez írt adatról ("die in Sicherheit gebrachte Beute") már nem mondható el minden további nélkül.

  20. A vere+-ről lásd HAL 363-364. Érdekes, hogy a főnév az esetek döntő többségében oroszlánnal kapcsolatban fordul elő. Kivételt csak a Zsolt 76,5 nehezen érthető második fele, illetve a Zsolt 124,6 (itt ember zsákmányáról van szó), valamint az Ez 22,27 jelent. Csábító volna itt egyfajta kapcsolatot feltételezni e szó jelenléte, illetve az oroszlánvadászatnak az újasszír királyideológiában, és az udvari művészetben betöltött szerepe között, de egy ilyen párhuzam e halvány szemantikai megfigyelés túlfeszítését jelentené.

  21. Lásd erről: Engholm, K. - Friedman, J.: "Capital" Imperialism and Exploitation in Ancient World Systems. In: M. T. Larssen (ed.): Power and Propaganda, Mesopotamia 7. Koppehagen, 1979. 41-58. különösen 42 sk. (a továbbiakban: Engholm - Friedman)

  22. Természetesen nem csak a meghódított területek számítanak perifériának. Ide kell sorolnunk a birodalom közvetlen szomszédait, a hódítási folyamat soron következő állomásait is.

  23. Engholm - Friedman 48 sk.

  24. Engholm - Friedman 47.

  25. A periféria juttatásainak az újasszír korban betöltött szerepéről lásd Bär, J.: Der assyrische Tribut und seine Darstellung. AOAT 243, Neukirchen, 1996. kül. 7-28.

  26. Vö. Lamprichs, R.: Die Westexpansion des neuassyrischen Reiches. AOAT 239, Neukirchener Verlag, Neukirchen-Vluyn, 1995. 217. (a továbbiakban: Lamprichs)

  27. Lamprichs 218.

  28. Mallowan, M. E. L.: Nimrud and its Remains. I-II. Aberdeen - New York, 1966.

  29. Lamprichs 355 sk. nem tartja kizártnak, bár bizonyíthatónak sem, hogy Nimrudban föníciai vagy szíriai származású mesterek dolgozhattak.

  30. A stílusirányzatokról alapos összefoglalást és további szakirodalmi tájékoztatót találhatunk: Lamprichs 342-355.

  31. Vö. Lamprichs 355 sk.

  32. Lásd Klopfennstein, M. A.: Art. $axaK. In: Jenni, E. - Westermann, C.: Theologisches Handwörterbuch zum Alten Testament (THAT). Chr. Kaiser, München, 1978. Sp. 825-828, kül. 825. (a továbbiakban: Klopfennstein) Lásd még Klopfenstein monográfiáját: Die Lüge im Alten Testament. Zürich - Frankfurt am Main, 1964. 297-306. Klopfenstein a 4-6. vers mondanivalóját mintegy elővételezve itt is ugyanígy fordítja a szót: "Verschlagenheit", 295-296.

  33. Klopfenstein 826.

  34. Csak sejthetjük, hogy Klopfenstein döntését a szó Náh 3,1-ben való lefordításakor az abszolút mértékben politikai kontextus befolyásolta.

  35. Klopfenstein 826. Meg kell jegyeznünk, hogy Klopfenstein itt nem egyedülálló véleményt közöl. Lásd például Rudolph, W.: Micha-Nahum-Habakuk-Zephanja. KAT XIII,1. Gütersloh, 1975. von. hely. egyértelműen a "politika" szó szinonimájának tekinti a kifejezést. Fordítási javaslatai: "Trug, Falschheit". Komoróczy is ilyen értelemben interpretálja a szót, és másokkal együtt ő is az Ézs 36-ra, valamint Rab-©aqe-ra gondol. Arany fej, agyaglábú szobron. In: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Osiris, Budapest, 1992. 132-134. (a továbbiakban: Komoróczy)

  36. Rassam-cylinder I/53 sk. E helyütt csak jelezni szeretnénk, hogy a király és a termékenység összekapcsolódása igen-igen ősi gondolat, amely természetesen nem Asszíriában jelentkezik először. Vö. legújabban: Hutter, M.: Religionen in der Umwelt des Alten Testaments I. Stuttgart, 1996. 103-105., további bibliográfiai utalásokkal.

  37. Legalábbis erre gondolunk, ha hihetünk Panamuwa feliratának (3-8. sor) a Kr. e. 8. századból. A szöveget lásd in: Donner, H. -Röllig, W.: Kananäische und aramäische Inschriften (KAI) I-III, I, 4. Aufl. 1979.; II, 3. Aufl.; III, 3. Aufl. 1976. 214-223.

  38. Lásd erről: Komoróczy 133 sk.

  39. Ezt hangoztatja Komoróczy 127.

  40. A héber \yrznm kifejezés mögött minden bizonnyal az akkád massaru / manzaru szót kell keresnünk. Vö. HAL 568 (rznm), illetve AHw 621/a = massaru.

  41. Lásd AHw 1395 sk. = t/tupąarru

  42. Arról természetesen szó sincs, hogy e megfigyelésnek bármiféle jelentősége volna akár a szerzőség, akár a keletkezés helye szempontjából. Pontosan azért nincs, mert könnyen és meggyőzően rekonstruálhatók az átvétel körülményei.

  43. A szöveghez lásd szerény kísérletemet: Hybris und Prophetie. Erwägungen zum geschichtlichen Hintergrund von Jes 14,4b-21, VT 54, 1994.

  44. E nézetekről összefoglalóan, ám jó bibliográfiai tájékoztatóval lásd Dietrich 741 sk.

  45. Jó példa erre Seybold, aki így ír: "Das Ziel Nahums war von bescheidener Art. Er wollte einen Freiraum schaffen; füllen mit Glauben und Theologie wollte er ihn nicht." (Seybold 1989. 53.)

  46. Lásd például 3,2-3, ahol a Ninive elpusztítására készülő sereg félelmetes hadmozdulatairól olvashatunk csakugyan mozgalmas, rövid, pattogó mondatokban.

  47. A legjobb példa erre a Ninivét prostituáltként ábrázoló szöveg, amelynek Komoróczy a megszokottnál jóval drasztikusabb, de talán éppen ezért hűségesebb fordítását adja (Komoróczy 132 sk.). A drasztikum előtérbe állításának magyarázatát azonban nem Komoróczynál, hanem Seyboldnál találjuk meg, aki e verset egy katonadal mintájára megírt költemény részének tekinti (Seybold 45-46.). Seybold éppen e távolról sem prófétai műfaj briliáns kiaknázásáért említi együtt Náhumot Ámosszal sőt Ézsaiással: "Tatsächlich stellt ihn (sc. Nahum) diese dichtende Anpassung an das Soldatenlied neben einen Jesaja ... oder neben Amos." (Seybold 52.) A. S. van der Woude a prostituált-hasonlat mögött Istárt véli felfedezni, sőt szerinte Náhum az asszírok által elhurcolt, az északi törzsek tagjaiból kikerülő góla fiaként működött és írt. Mivel tézisét ezen kívül más, komolyabb és főként közvetlen bizonyíték nem támasztja alá, egyelőre nem feltétlenül kell meggyőzőnek Tekintenünk. A tanulmányt lásd The Book of Nahum: A Letter Written in Exile. OTS 20, 1977. 108-126, kül. 111 sk.

  48. Régi, de mindmáig a téma legátfogóbb feldolgozásának számít: Spronk, K.: Beatific Afterlife in Ancient Israel and in the Near East. Neukirchen, 1988.; lásd még: Welten, P.: Art. Bestattung. TRE 5, 734-738.

  49. Talán az egyik legszebb példa, Aąur-ahu-iddina ade szerződésének szövege mégis megérdemli, hogy megadjuk legújabb kiadását: Parpola, S. - Watanabe, K.: Neo Assyrian Treaties and Loyalthy Oaths. State Archives of Assyria, Helsinki, 1988. kül. 426 skk. és 438 skk., 46. 49. (a továbbiakban: Parpola - Watanabe)

  50. A kép ószövetségi előfordulásait alaposan feldolgozza: Hillers, D. R.: Treaty-Curses ant Old Testament Prophets. BiOr 16, 1964. 68ff. (a továbbiakban: Hillers)

  51. Csak egy példa a sok közül: Assur-nirari ade szerződése, hátlap V,9. A szöveget lásd Parpola - Watanabe 12.

  52. Parpola - Watanabe 57. Lásd még: Hillers 64-66.

  53. Kivételt csak a Hós 5,13 és a Mi 1,9 jelent.

  54. Lásd Der Protest gegen den Imperialismus in der altisraelitischen Prophetie. In: Eisenstadt, S. N.: Kulturen der Achsenzeit. Frankfurt a. M., 1987. 240ff.

  55. The Ritual Background of Amos1,2-2,1b, OTS 8, London, 1950. 91 skk.

  56. Die Ächtung feindlicher Fürsten, Völker und Dinge auf ägyptischen Tongefässen des Mittleren Reiches. In.: Abh. d. Preuss. Akad. d. Wiss. Phil-Hist. Klasse 5, Berlin, 1926.

  57. Lásd erről bővebben: Helck, W.: Die Beziehungen Ägyptens zu Vorderasien im 3. und 2. Jt.v.Chr. ÄEA 5, Wiesbaden, 1962. 49-67.

  58. Már H. W. Wolff is ezért utasítja vissza Bentzen tézisét in: Joel, Amos (Dodekapropheton). BK XIV/2, Neukirchen, 5. kiadás, 1975. 175-179.

  59. Prophetic revelations in New Documents from Mari. SVT 15, Leiden, 1966. 207-227.

  60. New Evidence from Mari on the History of Prophecy. Bib 50, 1970. 15-56.

  61. Ugyanez igaz, ha más ókori keleti műfajok, nevezetesen a kudurru-feliratok vagy a vazallusi szerződések és a jelen ószövetségi szövegeink képvilága közti kétségtelen hasonlóságot vizsgáljuk. Túl messze vezetne e kérdéskör tárgyalása, így hát egyelőre mindenkit 1999 nyarán, a Peter Lang kiadónál megjelenő disszertációmhoz utalok, amelynek munkacíme: Babel im Spiegel alttestamentlicher Prophetensprüche.

  62. The Usage of Oracles against Foreign Nations. JBL 87, 1968. 81-92.

  63. Prophecy and Tradition. Growing Points in Theology. Blackwell, 1975. 72.

  64. Lásd a 37. lábjegyzetet.

  65. Ugyanígy értékeli a jelenség hatását Seybold. In: Der Prophet Jeremia. Leben und Werk. UTB 416, Stuttgart, 1993. 120 skk.

  66. A kérdéskör mindmáig legnagyobb ívű feldolgozása: Jeremias, J.: Kultprophetie und Gerichtsverkündigung in der späten Königszeit Israels. WMANT 35, Neukirchen, 1970.

  67. Lásd Jer 27-29.

  68. A teljesség teljesíthetetlen igénye nélkül csak a második világháború utáni irodalom legfontosabb tételeiből említek néhányat: Az 1945 előtti munkák értékelő összefoglalását lásd Osswald, E.: Falsche Prophetie im Alten Testament. Tübingen, 1962.; Buber, M.: Falsche Propheten. In: Wandlung 2, 1946-1947. 277-283., a próféta helyes politikai ítéletét teszi alapvető kritériummá. Quell, G.: Wahre und falsche Prophetie. Versuch einer Interpretation. BFChT 46,1, Gütersloh, 1952., a morális hozzáállásában látja a döntő tényezőt. Fohrer, G.: Ezechiel, HAT I,13, Tübingen, 1955. szerint a próféta megélhetése és igehirdetése közti viszony számít elsősorban. Overholt, Th. W.: The Threat of Falsehood: A Study of the Book of Jeremiah. SBT 2/15, Naperville(IL) Buberhez hasonlóan a kor nagy kérdéseire adott válasz helyességét tekinti perdöntőnek. Hossfeld, F. L. -Meyer, I.: Prophet gegen Prohet. Eine Analyse der alttestamentlichen Texte zum Thema: Wahre und Falsche Prophetie? BB9, Fribourg, 1973., arra figyelmeztet, hogy a híres beteljesedés/nem beteljesedés kritérium deuteronomiumi, tehát kései gondolat. Crenshaw, J. L.: Prophetic Conflict: Its Effect Upon Israelite Religion. BZAW 124, Berlin, 1971. szerint a hamis prófétaság biztos ismertetőjele az, hogy feltételek nélkül számít YHWH segítségére. Sanders, J. A.: Hermeneutics in True and False Prophecy. In: Canon and Authority: Essays in Old Testament religion and Theology. ed. B. O. Long et al. Phildelphia, 1977. 21-44. szerint a legfontosabb kritérium a monoteizmus mint az igaz prófétaság centruma. Preuss, H. D.: Theologie des Alten Testaments I-II. Kohlhammer, Stuttgart, 1991-92., véleménye szerint a hamis prófétaság ismertetőjegye a nacionalista gyökerű üdv-váradalom. Seybold, K.: Jeremia. Leben und Werk. UTB 416, Stuttgart, Kohlhammer, 1993., a valódi prófétaság jelét abban látja, hogy az a mindenható Istent nem téveszti össze a hic et nunc segítő istenséggel. Huwyler, B.: Jeremia und die Völker. ThZ 52, 1996., igen helyesen nem beszél hamis, vagy igaz prófétákról, hanem csak eltérő politikai álláspontokat említ.

  69. The Religion of Landless: The Social Context of the Babylonian Exile. Bloomington, IN, 1989. 127. 136 sk.

  70. Az alkalmazásra törekvő ókori keleti értelmiségiről magyarul lásd Komoróczy Géza: Nabú-zuqup-kéna, Adad-sum-uszur, Már-Istár. Az értelmiség helyzete és lehetőségei a birodalmi Asszíriában. In: Bezárkózás ... 90-107.