Miru György

Az állampolgári jogok

A képviselet

A felsőház

A kormány és a korona

A közigazgatás

Az igazságszolgáltatás

  1. [Schvarcz Gyula] Kísérlet az állam körül. Pest, 1861. 29. (a továbbiakban: Schvarcz 1861.)

  2. Schvarcz 1861. 21.

  3. Magyar könyvészet 1860-1875. Összeállította: Petrik Géza. Budapest, 1885. 330.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 12. kötet Budapest, 1908. 729.

  4. Hornyánszky Gyula: Schvarcz Gyula rendes tag emlékezete In: MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. 17. kötet 15. sz. Budapest, 1917. 4. (a továbbiakban: Hornyánszky 1917.)

  5. Schvarcz Gyula: Az athenei állam és társadalom jelentősége az emberi haladásra nézve Kleisthenéstől Ephialtesig (507 - 461-2-ig Kr. e.). Budapest, 1887. 72-73. (a továbbiakban: Schvarcz 1887.a.); Hornyánszky 1917. 37-38.

  6. Schvarcz Gyula: Politika elemei. Budapest, 1881.

  7. Schvarcz Gyula: Néhány előleges pont a hazai közoktatásügy legégetőbb szükségleteiről. Pest, 1865. (a továbbiakban: Schvarcz 1865.); Schvarcz Gyula: A közoktatásügyi reform mint politikai szükséglet Magyarországon. Pest, 1869. (a továbbiakban: Schvarcz 1869.); Schvarcz közoktatásügyi terveit és tevékenységét méltatja Nagy László: Schvarcz Gyula mint kultúrpolitikus. Budapest, 1902.; Hornyánszky 1917. 11-19.; Lásd még Köte Sándor: Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában (1849-1918). Budapest, 1975. 28-33.; Balogh István: A paraszti művelődés In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Szerkesztette: Szabó István. Budapest, 1965. II. kötet, 516-517.

  8. Schvarcz 1869. 507-513.

  9. Schvarcz Gyula: Lucius Cornelius Sulla a római alkotmányjog történelmében. Budapest, 1887. 79-80. (a továbbiakban: Schvarcz 1887.b.)

  10. Schvarcz 1887.a.; Schvarcz 1887.b.

  11. Schvarcz Gyula: Egyetemes alkotmányisme rövid vázlatban. Budapest, 1880. 10., 13. (a továbbiakban: Schvarcz 1880.); Schvarcz Gyula: Az európai monarchiák rendszeres alaptörvényeiről tekintettel ezek alkotmánytörténeti előzményeire. Budapest, 1887. 3-4., 30-31. (a továbbiakban: Schvarcz 1887.c.); Lásd még Schvarcz Gyula Alkotmány szócikkét a Pallas Nagy Lexikona 1. kötetének (Budapest, 1893.) 380-381. lapján. (a továbbiakban: Pallas)

  12. Schvarcz Gyula programja. Pest, 1872. 26-29. (a továbbiakban: Schvarcz 1872.); Schvarcz Gyula: Államintézményeink és a kor igényei. Budapest, 1879. 243-246., 295-297., 314-322., 492-497. (a továbbiakban: Schvarcz 1879.); 1872-es programjában még bizonytalan volt abban, hogy az alkotmányt milyen formai feltételek mellett lehessen módosítani. Vö. Schvarcz 1872. 27.

  13. Nagy Ernő: Magyarország közjoga. (Államjog.) Budapest, 1887.

  14. Schvarcz Gyula: Tanulmány a magyar államjogi irodalom újabb termékeiről. Magyar Igazságügy, 1887. 27. kötet 354., 28. kötet 23-35. (a továbbiakban: Schvarcz 1887.d.); Concha Győző: Nagy Ernő: Magyarország közjoga (Államjog) Magyar Igazságügy, 35. kötet

  15. Az egész kérdésre lásd Péter László: Ország és királya a hatvanhetes kiegyezésben. In: Péter László: Az Elbától keletre. Tanulmányok a magyar és kelet-európai történelemből. Budapest, 1998. 219-263.

  16. Schvarcz Nagy Ernő könyvéről írt bírálatában figyelmezteti a szerzőt, hogy nem hangsúlyozza eléggé az egyéni és a személyes szabadság különbségét. Ugyanakkor megdicséri azért, hogy a személyszabadság védelmének a büntetőtörvénykönyvekben (1878. V. tc., 1879. XL. tc.) biztosított eseteit megemlíti. Hiányolja viszont a gondolatszabadság (sajtószabadság) és a szólásszabadság tárgyalását. Vö. Schvarcz 1887.d. 28. kötet 31.

  17. Schvarcz 1880. 13-14.; Lásd még Schvarcz Alapjogok szócikkét: Pallas 1. kötet 278-283.

  18. Magyar törvénytár 1836-1868. Budapest, 1896. 217.

  19. Schvarcz 1872. 19-20.; Schvarcz 1887.d. 27. kötet 255-262., 345-346.; Schvarcz Gyula: Adalék
    a
    magyar állampolgári társadalom egységes természetének elméletéhez. Budapest, 1889. 16-24., 62-65.; "mi biztosíthatja, sőt mi adhatja meg az egyéni szabadságot, ha nem tüzetes törvény, oly államokban, mint Magyarország, - hol a hatalom százados törvénytelen túlkapásaiból egybetorlódott 'joggyakorlat' és az e részben oly hiányos 48-iki törvények észjogi értelmezése minden lépten nyomon csak összeütközéseknek, ha nem erőszakoskodásoknak teszik ki napjainkban is az egyéni szabadság legéletbevágóbb érdekeit?" Schvarcz 1872. 20.

  20. Az 1869-dik év april 20-dikára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. (a továbbiakban: Képviselőházi napló 1869-1872.) 2. kötet Pest, 1869. 33-34.; Schvarcz 1872. 20-24.; Korunk, 1872. 150. sz.; Schvarcz 1879. 484-491.

  21. Deák Ferencz beszédei. VI. kötet. Összegyűjtötte: Kónyi Manó. Budapest, 1903. (2. kiadás) 408-415.

  22. A jogegyenlőség 1848-as és 1867 utáni helyzetére vö. Péter László: Volt-e magyar társadalom a XIX. században? A jogrend és a civil társadalom képződése. In: Változás és állandóság. Tanulmányok a magyar polgári társadalomról. Hollandiai Mikes Kelemen Kör, 1989. 66-73. (a továbbiakban: Péter 1989.); A szabadságjogok dualizmuskori érvényesüléséről Pecze Ferenc: A politikai szabadságjogok kodifikálása és érvényesülése 1848-1918 In: A magyarországi polgári államrendszerek. Szerkesztette Pölöskei Ferenc - Ránki György. Budapest, 1981. 223-274. (a továbbiakban: Pölöskei - Ránki 1981.); Bianchi, Leonard: A polgári szabadságjogok Magyarországon a dualizmus időszakában. In: Jogtörténeti Tanulmányok II. Budapest, 1968. 157-170.; Halmai Gábor: Az egyesülés szabadsága. Az egyesülési jog története. Budapest, 1990. 41-46.; Sarlós Béla: A sajtószabadság és eljárási biztosítékainak fő vonásai. In: Jogtörténeti Tanulmányok II. Budapest, 1968. 193-202.; Sarlós Béla: A kiegyezés magyarországi jogpolitikája. Századok, 1968. 5-6. sz. 982-986.; Péter 1989. 73-86.; Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika Kolozsvár, 1944.

  23. Schvarcz Gyula: Melyik görög állam közelítette meg leginkább a képviseleti rendszer alapgondolatát? Budapest, 1886. 9.

  24. Képviselőházi napló 1869-1872. 21. kötet Pest, 1872. 303-313.; 22. kötet Pest, 1872. 132-139.

  25. Szent-Katolna [Schvarcz Gyula]: Magyar író külföldön. I-II. Pest, 1865. II. 489. (a továbbiakban: Szent-Katolna 1865.); Szent-Katolna [Schvarcz Gyula]: A közoktatásügy érdekei Európában és a parliamenti reform. II. Új Korszak, 1865. 10. sz.; Schvarcz 1865. 27-28.; Schvarcz 1869. 2. fejezet 128-129.; 1868. március 3-i levelében Kossuth is úgy vélekedett Schvarcz közoktatási terveire reflektálva, hogy ha az állam biztosítja az ingyenes és kötelező oktatás feltételeit, akkor a szavazatjogot semmi máshoz nem szabad kötni, csak az életkorhoz és az elemi szintű ismeretekhez. Irányi Dánielnek is azt írta 1870. február 17-én, hogy egyetért Schvarcz javaslatával, mondván az "nemcsak census, hanem suffrage universel közművelődési garantiával." Vö. Kossuth Lajos iratai. Sajtó alá rendezte Kossuth Ferenc. VIII. kötet. Budapest, 1900. 164-165., 254.

  26. Schvarcz 1879. 57-67.; Mill is a szavazatjog kiterjesztése mellett érvelt, de a jogosultság feltételét az írni, olvasni és számolni tudásban, illetve az adózásban való részvételben látta. A vagyon és a műveltség közvetlen kapcsolatát ő is kétségbe vonta. Mill, John Stuart: A képviseleti kormány. Pest, 1867. 162-188. (a továbbiakban: Mill 1867.)

  27. Schvarcz 1872. 10.; Schvarcz 1879. 70-80., 91-95.; Az 1872-es választójogi vitában az 1848. V. törvény életkori képesítvényét nem akarta módosítani. A népfelség közoktatás alapján történő megszervezésének gondolata feltűnt már korai írásában. Vö. Szent-Katolna 1865. II. 489.

  28. Képviselőházi napló 1869-1872. 22. kötet 127-128.; P. Szathmáry Károly is, kissé helyesírási problémává redukálva a kérdést, azon a véleményen volt, hogy Schvarcz javaslatának nincsenek meg a feltételei. Uo. 37.

  29. Szent-Katolna [Schvarcz Gyula]: A közoktatásügy érdekei Európában és a parliamenti reform. II. Új Korszak, 1865. 10. sz.; Schvarcz 1879. 81-91., 131.; Képviselőházi napló 1869-1872. 22. kötet 313.

  30. Mill 1867. 183-188.; Képviselőházi napló 1869-1872. 21. kötet 240-241.; Schvarcz 1879. 95.

  31. Schvarcz 1879. 95-100.; A demokratizmusra történő hivatkozással utasította el az özvegyek választójogát báró Podmaniczky Frigyes is 1872-ben. A nők szavazatjogát szintén műveltségi okokkal indokolva ellenezte P. Szathmáry Károly. Vö. Képviselőházi napló 1869-1872. 22. kötet 17-19., 36.

  32. Schvarcz 1872. 10.; Schvarcz 1879. 100-108.; Közel hasonló körre akarta kiterjeszteni az összeférhetetlenséget 1868. december 7-én elmondott parlamenti beszédében. Az 1865-dik évi deczember 10-dikére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. 11. kötet, Pest, 1868. 417-418.

  33. Schvarcz 1879. 67-70.; Mill is úgy vélte, hogy a kétfokú rendszerrel nagyobb mértékben csökkennek
    a
    néphatalom jótéteményei, mint veszélyei. Szerinte a közvetett választás minden előnye elérhető a közvetlen választással, s az utóbbi által el nem érhető előnyök a közvetett választástól sem várhatók. Vö. Mill 1867. 188-197.

  34. Schvarcz 1879. 279-285.

  35. Schvarcz 1872. 10.; Schvarcz 1879. 109-114., 135-146., 287.; Ruszoly József: A választási bíráskodás története Európában. In: Ruszoly József: Alkotmánytörténeti tanulmányok 2. A választási bíráskodás: közjogi bíráskodás. Szeged, 1992. 5-20. (a továbbiakban: Ruszoly 1992.); Mill szerint az angol politikusok azért nem lépnek fel a megvesztegetések ellen, mert az megnöveli a választási költségeket,
    s ezáltal csökken a képviselőségre pályázók köre. Vö. Mill 1867. 216-217.

  36. Schvarcz 1879. 115-131.

  37. Schvarcz 1872. 10.; Schvarcz 1879. 132-154.; Mill 1867. 197-211.

  38. Schvarcz 1879. 164-168., 286-287.

  39. Schvarcz 1879. 150-153., 158-160., 161-162., 171.

  40. Mill 1867. 131-162.

  41. Szent-Katolna [Schvarcz Gyula]: A közoktatásügy érdekei Európában és a parliamenti reform III. Új Korszak, 1865. 11. sz.; Képviselőházi napló 1869-1872. 1. kötet. Pest, 1869. 292.; Schvarcz 1879. 162-164., 168-177.

  42. Képviselőházi napló 1869-1872. 1. kötet 291-292.; Schvarcz Gyula: Magyarország helyzete a reálunióban. Pest, 1870.; Hasonló anomáliákat Keleti Károly is megfigyelt. Vö. Keleti Károly: Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi statistika szempontjából. Pest, 1871. 435-438.; Újabban Gerő András foglalkozott a kérdéssel felhasználva Schvarcz és Keleti adatait. Gerő András: Az elsöprő kisebbség Budapest, 1988. 9-29. (a továbbiakban: Gerő 1988.)

  43. Schvarcz 1872. 10.; Schvarcz 1879. 114-115., 168-169., 171., 203-204., 285.

  44. Korunk, 1872. 150. sz.; Schvarcz 1879. 177-187.; Millnél is hasonló érvek szerepeltek, hozzátéve, hogy ahol arisztokratikus a képviselet, ott rövidebb, ahol demokratikus, ott hosszabb parlamenti ciklus a célszerű. A képviselők választóik iránti felelősségének biztosítékát nem az utasításban találta meg. Azért sem tartotta az utasítást szerencsésnek, mert bízott abban, hogy a választók maguknál értelmesebb személyt választanak, s a törvényhozásra ebből fakadó előnyöket a megkötések megsemmisítették volna. Vö. Mill 1867. 221-239.

  45. Korunk, 1872. 150. sz.; Schvarcz 1879. 160-161., 199-207.; Schvarcz élesen bírálta képviselőtársai politikai műveltségét, s úgy látta, még mindig a táblabíró szemlélet uralkodik a magyar parlamentben. A politikai elitet nem tartotta elég szorgalmasnak és eléggé tanultnak, s ennek tulajdonította a törvényhozás alacsony színvonalát és a politikai hibákat. Vö. Schvarcz 1879. 232-233., 297-314.

  46. Schvarcz 1879. 187-199., 286-287., 288-289.; Millnél is az az érv szerepel a képviselői állásokkal járó fizetés mellett, hogy ezáltal senkit se fosszanak meg a képviselőségtől. Az angliai viszonyokat szem előtt tartva azt is felveti, hogy a jelölt a választásokon se vállalhasson anyagi kötelezettségeket. Vö. Mill 1867. 213-214., 217-220.

  47. Schvarcz 1879. 185.

  48. Schvarcz a törvénnyel kapcsolatban elismerte, hogy az elrendelte a választási visszaélések megbüntetését, állandó választói névjegyzéket vezetett be és kilátásba helyezte a választási bíráskodásnak a kúriára bízását, ugyanakkor bírálta azt a választójog szűkítése miatt. Külön is sérelmezte, hogy a jogosultságot az adófizetés teljesítésétől tette függővé. Jobb megoldásnak tartotta volna a novelláris módosítás helyett a teljes reformot tartalmazó, új törvény megalkotását. Vö. Schvarcz 1879. 273-279.

  49. Gerő 1988.; Ruszkai Miklós: Az 1945 előtti magyar választások statisztikája. Történeti Statisztikai Közlemények, 1959. 1-2. sz. 11-57.; Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848-1849. Budapest, 1980. 38-389. (a továbbiakban: Ruszoly 1980); Ruszoly 1992. 337-351.

  50. Mill 1867. 240-251.; Schvarcz 1872. 10.

  51. Hosszúfalusy Kálmán pénzügyminiszteri fogalmazó tervezetét közli a Haladás 1872. 18., 19., 25., 30. száma, gróf Károlyi Ede tervezete pedig a 27. számban jelent meg.

  52. Schvarcz 1879. 207-226.

  53. Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. I-II. kötet Budapest, 1981. II. kötet 179-189.; Schvarcz 1879. 226-228., 230.

  54. Schvarcz 1879. 228-230.; Vö. Schvarcz Gyula: Tudomány és társadalom. Budapest, 1888. 79.

  55. Schvarcz 1879. 230-246.

  56. Spira György: Kossuth és alkotmányterve. Debrecen, 1989. 62-63. (a továbbiakban: Spira 1989.); Schvarcz 1879. 246-273.; Tóth Lőrinc, aki akadémiai értekezésben tárgyalta a kérdést (A magyar felsőház reformja, 1882.), vitatta Schvarcznak a második kamara fölöslegességére utaló kijelentéseit. Vö. Hornyánszky 1917. 22-24., 71.; Bírálta Schvarcz felsőházra vonatkozó nézeteit Metzl Oszkár is az Atheneum 1892-es évfolyamában A magyar parlament reformja címmel megjelent írásában.

  57. Püski Levente: A liberális alkotmányosság és az 1885. évi főrendiházi reform. In: Történeti Tanulmányok I. Szerkesztette: L. Nagy Zsuzsa és Veress Géza. Debrecen, 1992. 67-81.; Vörös Károly: A főrendiház 1885. évi reformja. (Egy kutatás tervei és első eredményei.) In: Rendi társadalom - polgári társadalom 1. Szerkesztette: Á. Varga László. Salgótarján, 1986. 397-405.

  58. Hornyánszky 1917. 23-24., 71.

  59. Schvarcz 1879. 286-288., 289.

  60. Schvarcz 1861.; Szent-Katolna 1865. I. 311-345.; Képviselőházi napló 1869-1872. 1. kötet 365., 4. kötet Pest, 1870. 82.; Schvarcz 1872. 10.; Schvarcz 1879. 104., 231., 233-234., 331-333., 475-478., 500-503.; Az államtanácsról vö. Schvarcz Gyula: Zur Reform des Parlamentarismus. Versuch einer Zusammensetzung des parlamentarischen Staatsraths auf Grundlage der Fachbildung. Budapest-Leipzig, 1879.; Schvarcz 1887.c. 61., 71-72.; Lásd még Schvarcz Államtanács szócikkét: Pallas 1. kötet 408-410.

  61. Képviselőházi napló 1869-1872. 1. kötet 430., 4. kötet 82., 5. kötet Pest, 1870. 243., 8. kötet Pest, 1870. 80.; Schvarcz 1869. 468.; Schvarcz 1872. 10.; Schvarcz 1879. 322-328., 471-474.; Spira 1989. 68.; Az önálló földművelésügyi minisztérium 1889 júniusában alakult meg, amikor a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumot kettéválasztották, a közlekedési- és közmunkaügyi minisztériumot pedig megszüntették, ügykörét az új földművelésügyi és a kereskedelemügyi minisztériumok közt osztva meg.

  62. A minisztériumi ügyintézés dualizmuskori helyzetére vö. Bibó István: A magyar közigazgatásról. II. (Jellegzetes kórformák) In: Bibó István: Különbség. Budapest, 1990. 54-60. (a továbbiakban: Bibó 1990.)

  63. Schvarcz 1869. 183.; Schvarcz 1872. 10-11.; Schvarcz 1879. 329-338.

  64. Schvarcz 1879. 479.; A számvevőszék megalakulására lásd M. Kondor Viktória: Az 1875-ös pártfúzió. Budapest, 1959. 68-81.

  65. Képviselőházi napló 1869-1872. 2. kötet 124-125.; Schvarcz 1872. 9-10.; Schvarcz 1879. 405-409.; Schvarcz 1880. 12.; Schvarcz 1887.c. 46., 69.; Pallas 1. kötet 394.; A parlamentarizmus alapvető elvét, hogy az országgyűlés bizalmával nem rendelkező kormány lemondásra kényszerül, formálisan 1875-ig egyetlen európai alkotmányban sem rögzítették. Vö. Rácz Attila: Korabeli alkotmányozás és az 1848. évi magyar közjogi törvényhozás. Állam- és Jogtudomány, 1991. 3-4. sz. 180.

  66. Schvarcz 1872. 10.; Schvarcz 1879. 9-34.; Az országgyűlés összehívásának kérdésére, a parlamentarizmus garanciáira kitért a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény általános vitájában mondott beszédében is. Képviselőházi napló 1869-1872. 9. kötet Pest, 1870. 403.

  67. Haladás, 1872. 52. sz.; Schvarcz 1887.d. 28. kötet 32-34.

  68. Schvarcz 1872. 9.; Schvarcz 1879. 15-18., 164., 235-238., 331-332., 353., 402-420.; Hornyánszky 1917. 24-25.; Ruszoly 1980. 47.; Schvarcz a parlament 1877. december 4-i ülésén interpellációt intézett a kormányhoz az alkotmánybíróság felállítása érdekében. Vö. Az 1875. évi augustus hó 28-ra hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója (a továbbiakban: Képviselőházi napló 1875-1878.) 14. kötet Budapest, 1877. 88.; 1879-es munkájában közölt tervezet szerint az országgyűlés jelölne 5 személyt az elnöki és 36 személyt a bírói posztra, az összes törvényhatóság jelölne 36 bírót, az MTA, valamint a jogi karok pedig 12-t. Ezek közül a kúria törölne 2 elnökjelöltet és 26 bírójelöltet, s a fennmaradók közül a király nevezné ki élethossziglan és elmozdíthatatlanul az elnököt és a 21 bírát.; Kossuth alkotmánytervében is szerepelt egy "alkotmányőrszék" a törvények alkotmányossági szempontból történő felülvizsgálatára. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény (1869. IV. tc.) vitájában a kinevezési rendszer tompítására, hatásköri kérdések és a politikai bűnügyek eldöntésére Deák állambíróság felállítását javasolta. Vö. Spira 1989. 65.; Sarlós Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Budapest, 1976. 23-25. (a továbbiakban: Sarlós 1976.); Sarlós Béla: Deák és a kiegyezés. Budapest, 1987. 258-259. (a továbbiakban: Sarlós 1987.)

  69. Péter László: Az arisztokrácia, a dzsentri és a parlamentáris tradíció a XIX. századi Magyarországon In: Túlélők. Elitek és társadalmi változások az újkori Európában Budapest, 1993. 191-241.

  70. Sarlós 1976. 179-181.

  71. Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914-1918. Összeállította: Iványi Emma. Budapest, 1960. 531-537.; Az előszentesítési jognak nagy jelentőséget tulajdonít Sarlós Béla. Vö. Sarlós 1987. 182-188.

  72. Képviselőházi napló 1869-1872. 9. kötet 400-407., 10. kötet Pest, 1870. 174.; Már a kiegyezés idején többeket foglalkoztatott az a probléma, hogy miként lehet az új alkotmányos kormányrendszert összehangolni a megyei autonómiával. A kiegyezés létrehozói a törvényhatóságok jogkörének szűkítése mellett érveltek, mondván az alkotmányos kormányzás mint önkormányzat átvállalja a megyék alkotmányvédő szerepének jelentős részét, ugyanakkor a kormány nem vállalhat felelősséget olyan ügyekben, amit tőle független közegek intéznek. Ez az érvelés nem volt egészen pontos. A kormány és a törvényhozás autonómiája az uralkodó fenntartott jogai által szűkült. Így minden lépés, amit a kormány az alsóbb fokú önkormányzatok rovására tett, egyben egy külső érdeknek is utat nyitott. Az is ismert volt, hogy a kormány nem azért vállal felelősséget, hogy az ügyek saját akarata szerint intéződjenek, hanem hogy a végrehajtás törvényszerű legyen. Vö. Sarlós 1976. 13-23.

  73. Schvarcz 1879. 338-350.

  74. Képviselőházi napló 1869-1872. 1. kötet 284.

  75. Képviselőházi napló 1875-1878. 14. kötet 87-88.; Schvarcz 1879. 331-333., 350-356., 403., 416-420.

  76. Schvarcz 1879. 356-361.; A törvényhatósági törvény 1870. évi vitájában Schvarcz magát az általános választójog hívének vallva, a községenkénti titkos szavazás megvalósulása esetén, sem a választók sem
    a választhatók tekintetében nem tartott szükségesnek semmilyen különös kvalifikációt, csak az írni és olvasni tudást, s az addigi jogélvezők jogait sem akarta elvonni. Már akkor felvetette a szakértelmiség biztosítása érdekében, hogy az általános választójog alapján megválasztott bizottság maga egészítse ki sorait. Képviselőházi napló 1869-1872. 10. kötet 173-174.

  77. Schvarcz 1879. 362-365.

  78. Schvarcz 1872. 11.; Schvarcz 1879. 263., 332., 365-375.

  79. Schvarcz 1872. 11-12.; Képviselőházi napló 1869-1872. 8. kötet 360., 9. kötet 17., 400-407., 10. kötet 170-176.; Schvarcz 1879. 375-377.

  80. Schvarcz 1879. 318-319., 378-392.

  81. Schvarcz 1879. 392-397.; Schvarcz már a Reformpárt 1872-es felirati javaslatában szorgalmazta Buda és Pest egyesítését, majd a főváros rendezésére tervezetet is készített. A képviselők felét az összes polgárral akarta megválasztatni, de másik felét, további csoportokra osztva a képesítvények és választások rendkívül bonyolult, a gyakorlatban szinte kivihetetlen rendszerével kívánta mandátumhoz juttatni. Korunk, 1872. 150., 187. sz.

  82. Schvarcz 1879. 397-402.

  83. Schvarcz 1872. 11-12.

  84. Schvarcz 1879. 380.

  85. Schvarcz 1872. 12.; A dualizmuskori közigazgatáshoz Bibó 1990. 44-60.; Sarlós 1976.; Ruszoly 1980. 47-48.; Sarlós Béla: A közigazgatás polgári jellegéről. In: Pölöskei - Ránki 1981. 275-303.; Pölöskei Ferenc: A dualista Magyarország államrendszere és továbbélése. Előadások a Történettudományi Intézetben 5. Budapest, 1987. 3-15. (a továbbiakban: Pölöskei 1987.); Stipta István: Törekvések a vármegyék polgári átalakítására. Budapest, 1995.

  86. Schvarcz 1872. 12.; Vö. Korunk, 1872. 150. sz.

  87. Schvarcz 1879. 403-420.

  88. Schvarcz 1879. 320-321., 420-426.; A bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény általános vitájában 1869. június 26-án elmondott beszédében azért ellenezte a bírák kormány általi kinevezését, mert
    a kormányt nem tekintette Bécstől teljesen függetlennek. Ellenzékiként Schvarcz a bírák választása mellett érvelt, de azzal a feltétellel, hogy a megválasztandó bírákat egy szakképzettségi bizottmány jelölje ki, a választásnál a kisebbségi szavazatok is képviselethez jussanak, a jelöltek egy-egy állásra az egész országból kerüljenek ki, s a megválasztott bírák elmozdíthatatlanok legyenek. Képviselőházi napló 1869-1872. 2. kötet 120-126.; 1875. április 22-én elhangzott parlamenti beszédében a miniszternek a bírák nyugdíjazására és áthelyezésére vonatkozó hatáskörét felsőbírósági szakvélemények korlátai közé akarta szorítani. Ennek hiányában hajlott a miniszter áthelyezési jogának elismerésére, hogy a szakmailag gyengébb bírák elmozdíthatók legyenek. Az 1872-ik évi september 1-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója, 16. kötet, Buda, 1875. 249-251.

  89. Máthé Gábor: A magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása 1867-1875. Budapest, 1982.; Magyar állam- és jogtörténet. Szerkesztette Csizmadia Andor. Budapest, 1995. 352-354., 356-360., 376-469.; Pölöskei 1987. 8-15.

  90. Schvarcz 1879. 498.

  91. Schvarcz Gyula: Gondolatszabadság és ódon tömeguralom. Budapest, 1886. 63-64.; Az Akadémia II. osztályához Die Demokratie című műve első kötetének magyar nyelvű kiadása érdekében 1886. október 27-én írt levelében könyvével kapcsolatban azt fejtegette, hogy az államintézmények mennyire hatnak a szellemi műveltségre, közerkölcsiségre és anyagi viszonyokra, míg ezek a társadalmi mozzanatok az államintézmények átalakulására gyakorolnak befolyást. MTA Régi Akadémiai Levéltár 934/1886.

  92. Képviselőházi napló 1869-1872. 1. kötet 430., 4. kötet 82., 5. kötet 243.; Schvarcz 1872. 12-13.; Schvarcz 1879. 471-474.; A dualizmus korabeli állami szociálpolitikára lásd Gyáni Gábor: A szociálpolitika múltja Magyarországon. Előadások a történettudomány műhelyeiből 4. Budapest, 1994.

  93. Schvarcz 1872. 13-16.; Schvarcz 1879. 480-483.

  94. Péter 1989. 87.