Kuplerájok, kurvák.

2015 október 20 12:02 de.11 hozzászólás

Gondolkodtam, miről is írjak, mert az előző két nap posztjaival nemigen voltak sikerélményeim.
Azt hittem pedig, hogy egyszerű dolgot javaslok, ha nem akarnám kerülni a “párt” kifejezést. akkor választási programpártnak nevezném a javaslatomat, mely elutasítja a meglévő pártok ideológiai közelítésű és megosztó, lózungokból és kívánságlistákból álló “programjait”.
Helyette konkrét feladatok elvégzését tűzi célul maga elé, akár még határidőket is mellékelve.
Reménytelen kísérlet volt, belátom.

Egyrészt meghallgathattam, hogy miért lehetetlen ezt megszervezni, másrészt elolvashattam, hogy milyen remek párt a mi pártunk és mennyire rendes ember annak vezére, és igaz ugyan, hogy a hétmillió választóból aktuálisan hat és félmillió konkrétan elutasítja, de akkor is.
Aztán megtudhattam, hogy Karácsony polgármester milyen rendes, mert annak dacára, hogy polgármester, szóba áll a kerület lakosaival – egészen meghatódtam – meg, hogy vizsgáljuk meg az ezt meg az azt, és akkor majd eldönthetjük, hogy melyik pártot támogatjuk, jóllehet a választó polgárok többsége éppen ezek miatt a pártok miatt favorizál kóklereket és bohócokat, akik a hasukra festik, hogy ők civilek.
Azt is elmondták néhányan, hogy a harc a demokráciáért reménytelen, – ezt különösen szeretem, mert ezzel csírájában lehet megölni minden kezdeményezést, – ki az a hülye, aki egy eleve reménytelen harcban szerepet vállal, nem igaz?

Én meg vergődök itt, de minek?
Hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség van – ki hiszi el? Hogy ha egy módszerről kiderül, hogy nem felel meg a célnak, akkor nem a célt kell eldobni, hanem módszert kell váltani. Ha a csacsit nem lehet szépszóval menetelésre biztatni, hát szénacsomót kell lengetni előtte, vagy a célhoz tenni – majdcsak odaüget, hiszen nem hülye szegény, csak egy sokszor csalódott szamár.
Ha a választó azért nem megy oda az urnához, mert nem hiszi el, hogy ez változtatna a sorsán, akkor meg kell neki mutatni, hogy a segítségével mit lehetne elérni. Ha a világ legtisztességesebb politikusával nem lehet sikert elérni – már, ha nem azt értjük siker alatt, hogy ott hallgathat a parlamentben – akkor annak a politikusnak átmenetileg hátrébb kell lépni.
Ha akkora a megosztottság, hogy a pártok képtelenek a közös cél érdekében dolgozni, akkor menjen az összes párt a francba.
Persze lehetne ezt szebben is megfogalmazni, de minek, úgysem értenek semmiből, ennek isszuk a levét a mai napig.

Úgyhogy, ma nem ezzel a témával foglalkozom, hanem a kuplerájjal – kicsiben. Úgy hozta a sors, hogy az utóbbi napokban többször is keresztül kellett autóznom a Tétényi fennsíkon, így aztán – ha akartam, ha nem – bepillantást nyerhettem a nehéz testi szexmunkások hányatott életébe, ami nyáron még csak-csak, de most azért már hideg van. Ott állnak a lányok az út mellett, a bádoghordóban tűz ég, fölötte nem liba forog nyárson, hanem a lányok pucér feneke pirul, melyet, mint cégük reklámját tesznek közszemlére.
Hál’istennek soha nem szorultam rá, hogy igénybe vegyem szolgáltatásaikat, de erre nem vagyok különösebben büszke, egyszerű szerencséről van szó.
Arról, hogy van kis szókincsem, ismeretségi köröm, tudok mosolyogni és szeretek hízelegni a nőknek, ez persze egyenes út a házasságba, de addig, ugye, lehet a sivatag rózsáiból legelgetni.

Nem mindenkinek van ilyen szerencséje, vannak emberek, akik gátlásosak, nincs barátjuk, nincs társaságuk, de ösztöneik nekik is vannak, márpedig a szexuális késztetés igen erős tud lenni – a vágyat ki kell elégíteni. De vannak olyanok is, akiket egyszerűen a változatosság varázsa fog meg, vagy csak kényelmesek, nem kívánnak udvarolgatni, nincsenek hosszú távú terveik – hoci-nesze és mennek tovább.
A lányok számára is tiszta üzlet lenne ez, ha nem kellene striciket etetniük, pontosabban azok etetik őket abból a pénzből, amit számára megkerestek. Állnak a nem is csúnya vagy gusztustalan lányok az út mellett, feneküket pirosra csípi a hideg vagy a hordóban lobogó tűz, és várják a fizetőképes keresletet. Hogy ez a megoldás kinek jó, azt nem lehet tudni, hiszen ameddig a koldusokat és a hajléktalanokat hihetetlen energiával képes eldugni szem elől a társadalom, addig ezeket a puciseggű pillangókat közszemlére teszi.
Nem rendeli el Orbán sem, hogy csak elsötétített popsikat lehet mutogatni a kiskorúaknak, meg a szex vásárlóinak, vagy hogy rájuk kell írni: Nemzeti Puncibolt…

Szerintem a kupleráj intézménye tisztességesebb lenne, egészségügyi, munkavédelmi és közbiztonsági szempontból is.
A politikusok persze ennek hallatán elkezdik forgatni a szemeiket és erősen remélik, hogy a durvák nem néznek híradót, de persze azért egyszer-egyszer megbuknak, olyankor vadul tagadnak. Ezt tette ezt Kósa honatya is, mikor reá vetült az erkölcstelenség setét árnya.
Amúgy meg ez az egész ország egy nagy kupleráj, politikai kurvákkal, futtatókkal, a maffia kezéében – tiszta röhej, hogy éppen az örömlányoknak nem lehet egy sokkal kisebb és erkölcsösebb kupi langymeleg biztonságát élvezve dolgozni.
Ha jól belegondolunk ebbe, akkor a politikai kurva elviszi keresménye egy elenyésző töredékét a lányokhoz, vesz rajta szexet és becsaphatja magát azzal, hogy őt is szereti valaki.

Pedig nem…

11 hozzászólás

  • sebestyén eszter

  • Ajánlott olvasmány:
    Kuprin: Verem.

    Pontosabban:
    Alekszandr Ivanovics Kuprin: Verem.
    Ford.: Peterdi István (?) (nincs a kezemben a könyv)
    Európa, 1964

  • endre
    2015 október 20
    3:32 du.
    Téllegnem kekec, de..
    Fordítóra nem, kiadóra meg az évszámra meg ja?
    Ezélkül is elhittük volna, hogy megvan valahol a polcodon…

  • falusi,
    Valóban gyanús, de némi jóhiszeműség nem ártana.

    Azért akartam pontosabban megadni, mert a rövid két szó kicsit furcsán hangzott, ráadásul kétszeres kettőspont volt a két első sorban.

    A könyvre emlékszem. Megvan nekem, de most nincs itthon.
    A kiadót, évszámot a netről szedtem le, de a fordítót sehol nem találtam egyértelműen. Csak valószínű, hogy az, akit megadtam, mert más Kuprin-könyveket is ő fordított.

    Mindenesetre kurva-ügyben érdemes elolvasni. Régen játszódik a regény, valahol Ukrajnában egy fejlődő iparvárosban, pontosabban nem emlékszem. Romantikus regény társadalomkritikával, de nem ezért javaslom.

    “a kupleráj intézménye tisztességesebb lenne” mondat miatt jutott az eszembe.

  • Fényes István,
    Nem voltak azok a cikkek olyan sikertelenek vagy rosszak. Én pl. addig sem jutottam el, hogy egyáltalán önálló cikket írjak. (Igaz, még azt sem vállalom, hogy nyíltan, saját nevemmel álljak ki. /Pedig akarja, úgyis megtudja, ki vagyok./ De ha vállalnám, akkor sem tudnék önállóan előállni egy kidolgozott témával.)
    Hogy néhányan mást gondolunk, az meg természetes.

  • Na de! Tudtommal Kósa frakcióvezetőt elhagyta neje őnagysága egy híres lány(!) kedvéért… Hát mit tehet ilyenkor egy férj?

  • Kedvelem a prostikat.
    Sok olyat ismertem akik emberi, erkölcsi szempontból magasan felette állnak az ún ” tisztességes családanyák” .- nak.
    Különben azt mesélte a faterom hogy mikor az amerikaiak feszabadították a haláltábort , ahol ő is volt , jó darabig nem mehettek el mert az USA hadseregének helyi katona orvosa ” feltápláló kúrát ” adott parancsba. Nehogy meghaljanak a hazafelé vezető viszonttagságos úton.
    És sokat beszélgettek a női lágerben lévő volt heftingekkel.
    Kiderült hogy a kurvák , akik hivatásukból adódóan sokkal jobban tűrték a szörnyűségeket , rengeteg emberéletet mentettek meg .
    Emberileg is sokkal jobban helyt tudtak állni mint az úriasszonyok.
    Most lehet kérem köpködni rám…

  • Geyza,

    Én valahogy nem tudtam rászánni magam, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljek velük, bár lehet, hogy csak nem ismertem fel őket, mikor éppen nem dolgoztak.

    Így csak messziről gondolom, hogy bizonyára prostiból is többféle van. Van a becsületes iparos, a kényszerű kenyérkereső, és itt is vannak ügyeskedők, sőt ügyes karrieristák is. (Nem beszélek azokról, akiket fizikailag kényszerítenek.) Továbbá mindezeken és a fel nem sorolt kategórákon belül is, ezektől viszonylag függetlenül ugyanolyan sokféle személyiség van, mint más csoportokban.

    Pl. Képes Géza írja, hogy milyen empátiával avatta be őt egy józsefvárosi prostituált, és hogy később is voltak érzelemmel teli élményei e kapcsolatokban.

  • Bocs, hülyeséget írtam. Nem Képes Géza, hanem Hegedűs Géza.

  • Engemet a Bánáti Lulu 16 éves koromban megtanított arra , amit ő már régen tudott…

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.