PISA és PÖCS

2015 szeptember 30 2:16 de.5 hozzászólás

Ha a magyar iskolákat nézegetjük, akkor a tanulmányok színvonalát a PISA, a pedagógusokat pedig a PÖCS kifejezéssel lehet jellemezni.
A két betűszó tükröt tart a magyar iskolarendszer, de tágabban véve az egész társadalom elé. Közös bennük, hogy a jövőre nézvést mindkettő eléggé csúf kilátásokkal kecsegtet, az egyik a funkcionális analfabéták számának növekedésére, a másik a házmesterképzés felvirágzására utal.
Ha ehhez hozzávesszük még az iskolák siralmas anyagi helyzetét, akkor sok okunk nincs a vidámságra a magyar iskolarendszer és leszármazottaink jövőjét tekintve. Hol van már az az idő, amikor a magyar pedagógusok irányításával magyar tanulók versenyek tucatjait nyerték, amikor a magyar pedagógus a közélet motorja volt?

Kezdjük talán a PISA –val.
Ez egy betűszó, a Programme for International Student Assessment, azaz „a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja”.
A felmérés, melyet tizenöt éves diákok között végeznek, három területen zajlik, azt vizsgálja, hogy a diákok a tanultakat milyen szinten képesek alkalmazni a hétköznapokban a matematika, a természettudományok és a szövegértés területén. Minden évben más és más képességet vizsgálnak.
2012-ben a számítógépes információszerzési képességet vizsgálták, nevezetesen, hogy milyen gyorsan és milyen úton tudják a diákok a szükséges információt megszerezni. A hosszabb idő és a hosszabb út általában szövegértési nehézségeket jelent. A felmérés eredményét most közölték, Európában tökutolsók vagyunk, ezidáig állítólag azért nem tették ezt közkinccsé, mert az illetékesek egyszerűen nem hittek a szemüknek.

Pedig nincs min csodálkozni, a felmérés ugyanis azt is megállapította, hogy a magyar iskolák számítógép-parkja elöregedett, korlátozott az internet-hozzáférés, kétszáz iskolában egyáltalán nincs központi internet. Az informatika-oktatás általános színvonala is gyenge, az órákon a gyerekek leginkább csak „számítógépeznek” és szerintem sok esetben vak vezet világtalant. Talán innen kellene közelíteni a kérdéseket, meg kellene vizsgálni a pedagógusok informatikához való iszonyát, mert ha a környezet elutasító, akkor a diák sem fogja ambicionálni a számítógép-használatát.
A Fidesz egyébként is lecsökkentette az informatika-órák számát, ami nem is csoda – itt is fejtől büdösödik a hal – állítólag Orbán sem kedveli a számítógépet, pedig megpróbált már dekázgatni is vele.

A problémát tovább nehezíti, hogy a tanulók otthoni számítógép-használata sem megfelelő, és hogy miért erre a válasz a hajdani pap válasza, akitől, mikor megkérdezték, hogy miért nem harangoznak délben a faluban, azt válaszolta, hogy ezer oka van annak. Hát mondjon egyet, erősködött a reklamáló. Hát például nincs harang, mondta a plébános…
Itt is hasonló az ok, a diákok nagy részének nincs otthon számítógépe, nincs internet-hozzáférése, márpedig a számítógép olyan eszköz, melynek használatát csak úgy lehet megtanulni, ha a tanuló odaül mellé és használja. Könyvből ezt nem lehet megtanulni, a gyakorlatban egy fiatalnak viszont szó szerint gyerekjáték. Nagy gond ez, mert a társadalom további szétszakadásához fog vezetni, lesznek, akik képesek használni a modern eszközöket és lépést tudnak tartani a fejlődéssel és lesznek azok, akik menthetetlenül leszakadnak, és ők nem a Várnegyed vagy a Rózsadomb iskolásai lesznek.
A diákok egy része ma már teljes természetességgel használja az okostelefonokat információszerzésre, de nincs mindenkinek sem okostelefonja, sem pénze a megfelelő előfizetésre, nincs csatlakozási lehetősége az internethez.

A szocialista kormányok célkitűzései között szerepelt egy országos szélessávú internet gerinchálózat kiépítése. Hasonló célkitűzés ma is érvényben van, vannak eredmények is, a magántőke is részt vesz a fejlesztésekben. Például a kínai Huawei tíz milliárd forintos beruházással bővíti a szélessávú hálózatot, de ez nem elégséges, hiszen a technikai lehetőség nem jelenti azt, hogy az iskoláknak pénzügyi lehetőségük is lesz a csatlakozásra. Ha nincs központi akarat, akkor nem lesz színvonalas informatikai oktatás sem, arról nem is szólva, hogy a jövő nem az üzleti alapú, hanem a nyílt hozzáférésű hálózatokat jelentené, ha a megvalósítására szánt pénz nem kerülne más, fontos zsebekbe, a koirmány pedig nem bevételi forrást látna a világhálóban, hanem a nemzet felzárkóztatásának eszközét. Az a polgármester, aki büszkén lépked a libaúsztatóból kialakított élményfürdő mellett faluja viakolorozott főterén, a gyermekek jövőjén sétál. Ázsia kistigrisei azzal tudtak felkerülni a világ gazdasági térképére, hogy nem sajnálták a pénzt az oktatásra, képzésre. Ha ez így folytatódik, akkor még jobban leszakadunk a fejlett országoktól, igaz viszont, hogy lesznek üres stadionjaink, mindennapos testnevelés az iskolafolyosókon, és énekelgetünk vidáman…

A PÖCS szintén betűszó, a Pedagógus Önértékelő Csoport rövidítése, kissé emlékeztet Rákosi ötéves tervére. Az önértékeléseket öt év alatt kell lebonyolítani – kétévente a pedagógusokat, az intézményvezetőket, de magát az intézményt is értékelni kell, a harmadik és az ötödik évben.
A tanarakat a szülők is értékelik, ami igen érdekes elképzelés, mert a munkájukat nemigen ismeri a szülő, mégis osztályozni fogja.
Egyest adtál Iluskának?
Te is kapsz egyet, elfogult némber!
Aztán a kollegák is egymás ellen fordulhatnak, a tanári szobák klikkjei ellehetetleníthetik magát Pestalozzit is, ha úri kedvük úgy tartja, kinyírhatják a követelménytámasztó igazgatót, hogy most a politikai törésvonalakról ne is beszéljünk. De lehet ellentét például a porosz hagyományokat követő pedagógusok és liberálisabb kollegáik között is. A gyerekeknek viszont kuss, vagy leírják százszor: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.

Tanszabadság?
Mire jó az?
Te előadod, a tanuló visszaböfögi, ha lehet, szó szerint, így nevelünk jó alattvalókat, nemdebár? Egy haszna azért lehet a szülőknek kiküldött kérdőíveknek – a hátoldalán lehet üzenni: Kedves szülő, küldjön krétát és nyilatkozzon, hogy részt vesz-e a tanterem kimeszelésében?
Egyszer régen ráültem akkori főnököm íróasztalára és az ezredparancsnoknál feljelentettek. Kérdezte az Öreg, hogy hogy képzelem, hogy ráülök a feljebbvalóm íróasztalára. Mondtam neki, hogy ezredes elvtárs, arra az íróasztalra rá lehet ülni. Elgondolkodott, és azt mondta: Hát igen – ha rá lehet ülni, hát rá kell ülni.
Hozzávetőleg valami ilyesmi a válasz arra is, hogy miért lehet a pedagógusokkal mindent megcsinálni.
Az csak a baj, hogy erre a helyzetre rámehet egy-két generáció.
Hogy tudásalapú társadalom?
Persze, azt nagyon kell tudni, hogy ki a főnök itt, Csicskaországban.

5 hozzászólás

  • Mábocs, nem Nemzetünk Gyámola mintha beígérte volna 2016ra az ország minden háztartásra vonatkozó szélessávú internetes behálózását, ami a jóformán írástudatlan Julcsi néniknek bizton úgy kell, mint egy falat kenyér, de talán az iskoláknak is jut belőle.
    Habár, ha nem, az se gond, hiszen az is beilleszkedik abba az orbáni politikába, mi szerint le kell butítani az ifjúságot, mivel akkor jól lehet manipulálni őket. Ebben – lássuk be – igaza van. A jelen polgárai vagy közömbösek, vagy engedelmes birkák, Orbánra veszélyt csak a felnövekvő nemzedék jelenthet. Lebutítva már az nem.

  • "tisztelthölgyeimésuraim"

    Barátom egyik gyermekének iskolájában tanító, állítólag jobbikos, fiatal történelemtanár a gyerekektől megtagadta a Holokauszt oktatását…
    Az elbutítás fideSS-Jobbik projektje már orbitális pályára állt, de íme már felnőttek a KLIKK megálmodta PÖCS nemzedék első pionírjai is…

  • Persze azért nem árt tudni: A “PÖCS” mint olyan egy médiageg, és semmi köze nincs a hivatalos minisztériumi anyagokhoz.
    Miközben az “önreflexió” és a “hospitálás” a pedagógusnál nagyon is fontos (lenne). A pedagógusképzésben ez utóbbiak ezer éve jelen vannak.

    Talán nem kellene a lánglelkű ellenzékiség oltárán olykor a lángeszet, vagy legalább a józant feláldozni.

  • Csákvári Ervinné: Megszületett a PÖCS vonzáskörzete a PINA…már csak a “lombikbébi beültetésére vár a pedofiliás gróf Klebesberg Kuno Intézet. Jelszó: VÍZFEJTŐL (idealista) MENTES Ő V E Z E T
    Ars Poetika: Az erkölcsi nevelés helye:- a BÖLCSŐ. Az oktatás-nevelés helye: az ISKOLAPAD. A hitéletre szoktatás hagyományának tiszteletére nevelés helye: a TEMPLOM…
    A papok imádkozzanak és ne ártsák bele az orrukat a VILÁGI DOLGOK rendjébe.

  • Ille István,
    akkor a cím ezúttal valóban “nomen est omen” 🙂

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.