„Kezdek majdnem mindent merni”

Beszélgetés Kurtág Györggyel

Szerző: Varga Bálint András
Lapszám: 2018 február

Az itt következő beszélgetésre 2016. február 17-én, Budapesten került sor, két nappal Kurtág György 90. születésnapja előtt. Az ünnepségek - mindennapos koncertek és egyéni programok, sőt újság- és rádióinterjúk is - február 14-étől folyamatosan zajlottak, és mind a zeneszerzőt, mind feleségét, Mártát, február 21-ig vették igénybe. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy sikerült időpontot találnunk, amikor feltehettem a kérdéseimet. A találkozás ugyanakkor nem volt zavartalan: a telefon újra meg újra megcsörrent, muzsikusok telefonáltak a világ minden tájáról, hogy köszöntsék Kurtágot. Botjára és a karomra támaszkodva nagy nehezen fel kellett tápászkodnia, hogy lassan, nagyon lassan, a telefonhoz menjen. Látogatók is érkeztek, akiket Márta tartott távol, végül a szobából is ki kellett mennie, hogy cerberusként hárítsa el a gratulációkat.

Még soha nem voltam egy interjú alatt ennyire feszült, minden hívás után újra fel kellett venni a fonalat, merő idegességből egyszer el is veszítettem. Nyilvánvaló volt számomra, hogy még egy ilyen alkalom aligha adatik meg. Ugyanakkor Kurtág is stresszes volt, kimerült, túl sokáig nem élhettem vissza a türelmével. Amikor aztán Márta kinyitotta az ajtót, és újból bejött, épp befejeztük az interjút, „Na, milyen volt?", kérdezte. „Semmi érdekeset nem mondtam", hangzott Kurtág válasza. Ugyanezt ismételte meg hetekkel később, amikor Bécsből felhívtam, hogy megkérdezzem, megkapta-e az átírt szöveget. Túl rövid, tele van félreértésekkel, semmi nem indokolja, hogy megjelenjen. Kurtág ugyanakkor hajlandó volt rá, hogy a kísérőlevélben feltett kérdéseimre válaszoljon, és hogy tisztázzuk a félreértéseket. Ezzel megadta a hallgatólagos engedélyt, hogy a beszélgetést közzé tegyük. Tényleg nagy szerencse.

- Harmincvalahány évvel ezelőtt elmondtad, hogy nem voltál biztos magadban, zeneszerző akarsz-e lenni. Márta eljátszotta néhány darabodat Szervánszkynak, és...

- Nem Szervánszkynak játszotta. Zeneszerzői növendékkoncert volt a Zeneakadémián, és a Márta eljátszotta az én négy kis marhaságomat (ebből egy maradt meg, ami a zongoraműsorunkban is benne van, Almavirág címmel - akkoriban még nem volt címe), és én játszottam Ligeti Szonatináját.1 Az tulajdonképpen az 1. capricciója volt, amiből egy szót sem értettem, és a kromatikus Invencióját, amit ugyancsak nem értettem, mert valami oknál fogva nem segített a betanulásban.2 Ugyanazon a koncerten ment a két Weöres-dal, amit már akkor remekműként értékeltek. Gáncs Edit3 énekelte, kis hangon, elég gyengén. Később elég jó énekesnő vált belőle.

- Mikor volt ez a koncert?

- Valamikor 1948-ban.4

- Ezen a koncerten ott ült a Szervánszky is?

- Szervánszky ott ült, mint a Szabad Nép zenekritikusa,5 és írt egy cikket, amiben sajnálkozik, hogy Ligeti olyan absztrakt zenét írt. De ez a zene elsősorban attól volt absztrakt, hogy össze-vissza játszottam. Márta viszont nagyszerűen játszotta az én darabjaimat, és ez Szervánszkynak nagyon tetszett. Ettől kezdve számítottam a szakmában, és később ennek köszönhetően kaptam egy ösztöndíjszerű juttatást is.

- Elképzelhető tehát, hogy ez a cikk bátorított arra, hogy mégiscsak zeneszerzőnek tekintsd magad?

- (nevetve) Hát, igazából máig sem tekintem magam annak!

- Tulajdonképpen oda szeretnék kilyukadni, hogy szükséged van-e bátorságra a komponáláshoz?

- Nagyon. Nagyon nagy bátorság kell hozzá.

- Saját magaddal szembeni bátorság?

- Elsősorban. Alapjában véve nincs civil kurázsim. Márta eléggé rossz néven veszi, hogy nagyon sokszor kifejezetten gyáva vagyok. Az sem igaz, hogy kompromisszum nélküli lennék. Szó sincs róla.

- És ami a zeneszerzést illeti?

- A zeneszerzésben sem. Semmiben. - A közízlés igenis számított. Nagyon sokáig olyan zenét akartam írni, ami éppen divatos volt. Párizsba is azért mentem, hogy megtanuljam az akkor aktuális zenét, Bouleztől és másoktól. De rájöttem, hogy matematikai tudás nélkül semmire sem megyek, úgyhogy arról lemondtam. De folyton olyat szerettem volna. Aztán...

- Aztán olyan vonósnégyest írtál, amit Mihály Andrásnak ötven próbával kellett betanítania.6

- A Kadosa mondta, hogy ahhoz száz próba kell...

- Csak azt akartam mondani, hogy írtál egy vonósnégyest, ami a muzsikusokat is komoly feladat elé állította, és megírtad a Bornemisza Concertót, ami ugyancsak a mai napig hallatlanul nehéz az előadók és a hallgatók számára is. Nem állíthatjuk, hogy a közízlést akartad volna velük szolgálni.

- Nem - de mindig meg akartam felelni valaminek. Volt benne olyasmi is, hogy „jó tanuló" szeretnék lenni. Marianne7 mindig azt mondta, hogy azt keressem, ami én vagyok, és dicsérte az Ariel-dalokat a Vihar kísérőzenéjéből, hogy ott már jó úton vagyok.8 (A beszélgetést ezen a ponton telefonhívás szakította meg. Amikor ismét bekapcsoltam a készüléket, visszatértünk a vonósnégyes és a Bornemisza Concerto példájához.) Ez elég sokáig eltartott; mostanában jutok el oda, hogy elemi dolgokat áthágok - például oktávokat használok.

- Ez már a Bouleznek írt születésnapi darabodra is jellemző; ebben annak ellenére használsz oktávokat, hogy tudtad, Boulez nem szereti ezt a hangközt.9

- Igen, persze. Mostanában megpróbálok elemi dolgokat áthágni. Ezért mondom, hogy most már kezdek majdnem mindent merni.

- Kivel szemben „mersz" korlátokat áthágni? A saját magadba beépült korlátokról van szó?

- Amit megtanultam. Kialakítottam Schönberg és Webern körül néhány számomra érvényes szabályt, amit körülbelül be is tartok. A prozódiában pedig egészen szigorúan tartom magam ahhoz, amit Bárdostól tanultam.10 Ez minden nyelvben ugyanúgy működik.

- Érdekes, amit Schönbergről és Webernről mondasz. 1999 márciusában a berlini Filharmóniában egy hangverseny szünetében megjegyeztem, hogy Alban Berg neve még soha nem hangzott el a szájadból. Ekkor, szinte szégyenkezve (ahogy a naplómban írtam), bevallottad: „Isten bocsássa meg bűnömet - azért, mert majdnem ilyen" (Elgar hegedűversenyére utaltál, ami a koncert első részében hangzott el). „Isten látja lelkemet", mondtad, nem szereted Schönberget, bár a „karcossága" megragad, és Berget sem, mert attól tartasz, hogy a saját zenédnek túl sok köze lehet hozzá; egyedül Webern áll hozzád közel - az ő életműve a „legtisztább zene".

- Ez így van. De a dodekafónia bizonyos szabályait Schönberg fektette le - például éppen az oktávtilalmat.

- Tehát most már nem akarsz jó tanuló lenni, és tudatosan megszeged ezt a tilalmat.

- Igen, de nemcsak erről van szó. Egészen rövid ideje van csak az, hogy a saját zenémet írom.

- Komponálásod tehát tulajdonképpen küzdelem a saját korlátaid ellen, amiket te állítottál fel magadnak?

- Amik folyton ott vannak.

- Ezeket a korlátokat az akadémiai neveltetésed ültette beléd?

- Ez biztos. Farkas Ferenc a mai napig nagyon jelen van, minden pillanatban.11

- Miben?

- Abban, hogy rendnek kell lennie a kompozícióban. Igaza is volt.

- Mindez azért érdekes, mert a sok korlát, amit most megpróbálsz lebontani, nem akadályozott meg abban, hogy nagyon sajátos világot építs fel, amely azonnal felismerhetően Kurtág; nem hangzik úgy, mint Schönberg és nem hangzik úgy, mint Webern. A küzdelem tehát eredményes volt.

- Nem tudom. A Bornemisza még tele van olyan... Webern Öt kánonja, különösen az első, nagyon erősen hatott rám.12 A Kapák-szakasz volt az első, ami készen lett a Bornemiszából.13 Az egy olyan kánontípus, mint a Weberné. Persze azt választom a mintákból, amiket amúgy is szeretnék.

- Mi a különbség a között, amikor „mintát választasz", és amikor - a Te kifejezéseddel - „loptál" Stravinskytól vagy Wagnertől?

- Ha szó szerint, feldolgozatlanul veszek át valamit, azt nevezem lopásnak. Azok rendszerint fordulatok. A Truszovát nem tudom meghallgatni már, mert tele van ilyen sablonokkal. Minden nagyszeptim, vagy kis nóna, vagy kisszekund. Persze ez sem teljesen igaz, mert a Люби меня az más.14

- Meg az Őszi virágok hervadása.15

- Az Schönbergnél százával van. Az Őszi virágok... Pierrot-emlék. A Jóisten tudja. A Pierrot most szerepelt Eötvös Péter karmesterkurzusán, mint kötelező darab - nagyon-nagyon erős zene.

- Bátorság kellett-e ahhoz, hogy belefogj az operába? 2007-es beszélgetésünkben még kétkedésedet fejezted ki, hogy Beckett hagyja-e magát egyáltalán megzenésíteni, mert, mint mondtad, neki magának túl sok konkrét zenei elképzelése volt a darabjairól. „Nem lenne más feladatom - mondtad -, „mint hogy kitöltsek egy keresztrejtvényt." Egyébként Márta annak idején három kis jelenetet említett: Footfalls, Play és Rockeby.

- Igen, amikor megrendelte a Pereira,16 még három kis jelenetre gondoltam, de mivel a Fin de partie volt a kiindulópontom, egyik pillanatról a másikra úgy döntöttem: próbáljuk meg. Még akkor sem tudtam pontosan, mi a kihívás a dologban. Öt év munka volt, amíg kiderült valami. Az első két év munkája az első két nagy monológra ment rá - és az még mindig nincs meg, most fogom csak megcsinálni. A finálé majdnem megvan. Megvan az egész kukamonológ, azt már próbáltam is énekesekkel. Egy héttel ezelőtt voltak itt a főszereplők, Hamm és Clov előadói. Hamm egészen biztos, hogy jó lesz - ő volt Astradamors a Le Grand Macabre-ban17 - nagyon jó basszus; a Clov még nem biztos, tele van operasablonokkal. Berlinben a korrepetitor közelében lakik; remélem, jól tudnak majd együtt dolgozni.

- Boulezhez hasonlóan tehát Te is valami egészen újat keresel, aminek semmi köze a zenés színház kialakult sémáihoz.

- Nem biztos. A Pelléas és a Poppea állnak hozzám a legközelebb. Főleg Monteverdi: nem hagyok ki a szövegből. Valószínűleg hülyeség, mert unalmassá teszi a darabot.

- Ha jó a zene...

- De a beszélt mondat olyan köztes valami, ami nem tud zenei információt adni. Mindenesetre ez egy tisztességes kísérlet - aztán bukjon bele. }

Szövegünk részben Balázs István fordítása Bálint András Varga: Der Komponisten Mut und die Tyrannei des Geschmacks című kötetéből (Wolke Verlag, Hofheim/Németország, 2016, 87-93.), részben pedig az eredeti, magyar nyelvű beszélgetés lejegyzett, szerkesztett változata. A könyvről a Muzsika 2017. decemberi számában (30-34. o.) közöltünk recenziót, lásd Balázs István: A zeneszerzʺok bátorsága és az ízlés zsarnoksága. Varga Bálint András könyve - egyelʺore németül (és angolul).

 


KURTÁG GYÖRGY

 


VARGA BÁLINT ANDRÁS Felvégi Andrea felvételei



Jegyzetek


  1. 1Az „Almavirág" ...almavirág... címmel a Játékok IX. kötetének első darabja, lásd Kurtág György: Játékok IX. Naplójegyzetek, személyes üzenetek, Editio Musica, Budapest, 2017.

  2. 2Ligeti az 1. capricciót (1947) és az Invenciót (1948) Kurtág Mártának és Györgynek ajánlotta. Az 1. capriccio (Allegretto capriccioso) szonatinaforma.

  3. 3Gáncs Edit (1927-2012) később férjhez ment a karmester Kertész Istvánhoz, és Edith Kertész-Gabry néven ismert operaénekesnő lett Kölnben.

  4. 4Louise Duchesneau kutatásainak köszönhetően, aki hosszú éveken át volt Ligeti asszisztense, sikerült kiderítenem a koncert pontos időpontját: 1948. május 22-én került rá sor.

  5. 5Szervánszky Endre 1945 és 1949 között volt a Szabad Nép zenekritikusa. Officium breve in memoriam Andreae Szervánszky, op. 28 (1989) című vonósnégyesében Kurtág idéz Szervánszky 1947-48-ban írott Vonósszerenádjából.

  6. 6Op. 1-es, 1. vonósnégyesét Kurtág 1959-ben, Párizsból való visszatérését követően komponálta. Mihály András fáradhatatlan próbamunkájának köszönhetően sikerült bemutatni.

  7. 7Stein Marianne (1913-1994) pszichológus elsősorban művészekkel és muzsikusokkal dolgozott, így Kurtággal is, akinek életében kulcsszerepet játszott. A Párizsban töltött egy év alatt segített Kurtágnak megtalálni az utat, vissza a komponáláshoz. Később is fontos tanácsokkal segítette.

  8. 8Kurtág 1961-ben írt kísérőzenét A viharhoz, az akkor a Madách Színházban rendező Vámos László számára.

  9. 9Octave a címe Samuel Beckett versének a németül Trötentöne. Mirlitonnades (1978) címmel megjelent kötetből [magyarul: Mirlitonnades fűzfahangok, a Samuel Beckett: Versek című kötetben, Orpheusz Kiadó, Budapest, ١٩٩٦]. Kurtág más Beckett-versekkel együtt a ...pas à pas - nulle part... poèmes de Samuel Beckett, op. 36 (1993-98) címmel zenésítette meg, bariton hangra, vonóstrióra és ütőhangszerekre. Az Octave. Message à Pierre Boulez változatot bariton szólóra Boulez hetvenedik születésnapján mutatták be, 1995. március

    26-án, Berlinben.

  10. 10Bárdos Lajosról van szó.

  11. 11Ligeti és Kurtág a budapesti Zeneakadémián Farkas Ferenc tanítványa volt.

  12. 12Webern: Öt kánon, op. 16 (1924) magas szopránra, klarinétra és basszusklarinétra, latin szövegekre.

  13. 13Bornemisza Péter mondásai, op. 7. Kurtág a „Bűn" tétel 10. szakaszára utal

    („Ez igék olyak, mint kemény, erős, éles kapák, kikkel bekapálta János az vakmerő, gonosz és keménylelkű szíveket, hogy megismernék az ő belső, meggyökerezett gonoszságukat").

  14. 14A „Люби меня" (Szeress...) A boldogult R. V. Truszova üzenetei, op. 17, harmadik tételének tizedik darabja.

  15. 15A III. tétel hatodik darabja, amelyben a hangszerek kromatikus lefelé mozgása az énekesnő álomszerű, félig beszélt, félig énekelt, ugyancsak lefelé hajló glissandóját kíséri.

  16. 16Alexander Pereira osztrák kulturális menedzser, 2014 óta a milánói Scala intendánsa.

17Le Grand Macabre (1974-77, revideált változat 1996), Ligeti operája.    

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.