Igényesség, felfedező kedv, nyitottság és alázat

Seong-Jin Cho Chopin-lemeze

Szerző: Eszes Kinga
Lapszám: 2017 április

 

 

Chopin: e-moll zongoraverseny

Balladák

Seong-Jin Cho, London Symphony Orchestra, Gianandrea Noseda

Deutsche Grammophon 
0289 479 5941 0, 2016

 

Nem meglepő, hogy a 23 éves dél-koreai Seong-Jin Cho első stúdió albumán kizárólag Chopint játszik: a fiatal zongorista két rangos Chopin-versenyen - tizennégy évesen Moszkvában, 2015-ben pedig Varsóban is - első helyezést ért el. Cho kísérő füzetben idézett szavai egy ifjú kora ellenére kifejezetten érett gondolkodású, komoly művész portréját körvonalazzák, és ezt a képet a lemezen hallható produkció is megerősíti. A pianistát - számos fiatal tehetséggel ellentétben - hidegen hagyják a külsőségek, nem a virtuóz, csillogó felszín bemutatására, hanem a zene mélyebb rétegeinek felfedezésére törekszik. Játéka nélkülözi a - kortársainál sokszor az ifjonti hévnek tulajdonítható - szélsőséges tempóbeli ingadozásokat, zongorázását mégis árnyalt, szabad kifejezésmód jellemzi, melyben a zenei anyag rögtönzésszerű jellege mindenféle póz és mesterkéltség nélkül jut érvényre. Olyannyira igyekszik egyébként elkerülni, hogy a szenvedély magával ragadja és könnyelműen átsuhanjon a fontos zenei történéseken, hogy a tetőpontok előtt helyenként talán túlzottan is visszatartja a tempót, és ezzel kicsit megakasztja a zenei folyamat lendületét. Könnyed, pergő billentésének köszönhetően a gyors futamok és virtuóz szakaszok megszólaltatása Chónak nem okoz problémát, interpretációját azonban sokkal inkább a drámai és a bensőséges részek megformálása, és érzékeny dinamikai kidolgozása teszi emlékezetessé. A zongorista hitelesen és szuggesztíven tárja elénk a chopini világot, a zongoraversenyben a részletek gondos kidolgozottsága a nagyforma tökéletes egyben tartásával párosul, a balladákban pedig kiválóan érvényesülnek a zeneszerző nyelvezetére jellemző hangulat-, és színváltások, valamint a töredezett, csapongó, sejtelmes, kitárulkozó, vagy éppen álmodozó szakaszokat váltogató, fordulatokban gazdag építkezés.

Az e-moll zongoraversenyben a fiatal művész a fentieken túl remekül eltalált karakterekkel nyűgözi le a hallgatót: az Allegro maestosót a heroikus és az érzelmes szakaszok kontrasztja járja át, a lassú tétel csöndes, tartózkodó vágyakozását pedig az akcentusokkal teli, táncos ritmikájú záró Rondo könnyed szárnyalása ellenpontozza. Gyakran éri az a vád Chopin zongoraversenyeit, hogy a zenekar másodrendű szerepet játszik bennük, és mindössze arra korlátozódik az együttes feladata, hogy „végszavazzon" a szólistának. A Seong-Jin Cho mellett közreműködő, Gianandrea Noseda vezette London Symphony Orchestra mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a felvetést megcáfolja. A kompozícióban különös érzékenységgel részt vevő zenekarnak számos olyan feledhetetlen pillanatot köszönhetünk, mint amilyen például az első tétel kidolgozásában a főtémát dúrban bemutató szólista megszólalása előtti - a nap elől elúszó felhők képét megelevenítő - fantasztikus decrescendo, vagy a Romance végének codaszerű záró szakaszában a témát még utoljára szelíden felidéző zenekar és az ezt gyöngyöző, lágy futamokkal átszövő zongora csodálatos összhangja.

Már önmagában nagy élmény egymás után végighallgatni Chopin balladáit: újra és újra rácsodálkozik az ember, hogy miközben felfedezhetőek köztük rokon vonások, mennyire különböző a négy kompozíció. A rapszodikusan csapongó, töredékesen fogalmazó, elégikus g-moll, a két eltérő karakterű zenei anyag - a bölcsődalszerű Andantino és a viharos erejű Presto con fuoco - kontrasztjára épülő F-dúr, a legtöbb fényt és derűt árasztó, főként tánczenei ihletésű témákat felvonultató Asz-dúr és a többi közül elsősorban bonyolult struktúrájával, improvizatív kifejezésmódjával és mély líraiságával kitűnő f-moll ballada más és más világot tár elénk. Cho előadásában világosan kifejezésre jut a művek egyéni hangja, és - bár interpretációjában érezhetően semmi sem véletlenszerű, játéka átgondolt és maximálisan kontrollált - a hallgatónak az a benyomása, mintha a zongoristával együtt fedezné fel a balladák rejtett dimenzióit. Magával ragadó az a frissesség és spontaneitás, amellyel a fiatal művész ezeket a kincseket megleli és a felszínre hozza. Bízzunk benne, hogy pályáját ezen az úton továbbhaladva, az igényesség, a felfedező kedv, a nyitottság és az alázat jegyében folytatja. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.