„A szépség ott rejlik egyetlen hang életében is”

Toshio Hosokawa

Szerző: Belinszky Anna
Lapszám: 2017 január

 

Felvégi Andrea felvétele

„A spirituális japán kultúra és zene új formáit keresem, amelyeken keresztül  személyiségemhez és származásomhoz is hűséges maradhatok" - szól Toshio Hosokawa zenei hitvallása. A napjaink egyik legizgalmasabb komponistájaként számon tartott Hosokawa műveiben a japán tradicionális és a nyugat-európai kortárs zene ritka szimbiózisa elevenedik meg. A komponista rendkívül szuggesztíven beszél zenéről, tömören és a végletekig visszafogottan fogalmaz - szavai közvetlen lenyomatai zenei felfogásmódjának. Novemberben az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány meghívására látogatott Magyarországra, ahol zeneszerzőknek tartott mesterkurzust, és a BMC-ben megrendezett must-MEET Composers sorozat részeként egy közönségtalálkozón is részt vett. A mesterkurzus lezárásaként tartott koncerten a Horváth Balázs vezette THReNSeMBLe több művét is megszólaltatta. A Hirosimában született zeneszerzővel a közönségtalálkozót követően a kortárs európai és a tradicionális japán zenével való közelebbi találkozásáról, természet és ember együttéléséről és a kalligráfiáról is beszélgettünk.

- Gyakran hivatkozik a természetre, ha saját műveiről beszél. Mit jelent pontosan zene és természet kapcsolata az Ön számára?

- Az ázsiai felfogás szerint az ember a természet része. Úgy éneklünk, úgy festünk vagy éppen úgy táncolunk, hogy a természettel eggyé váljunk. Érdemes összehasonlítunk például az európai és a japán mozgás- és táncművészetet: míg az európai folyton a gravitáció ellen küzd, a japán arra törekszik, hogy  a föld erőivel összhangba kerüljön.

- Ember és természet viszonya központi témája legújabb, 2016-ban Hamburgban bemutatott operájának, a Stilles Meernek is. A darab a fukushimai tragédiával foglalkozik. Van-e politikai üzenete a témaválasztásnak?

- Nem vagyok politikus zeneszerző, az operában elsősorban a szomorúságot szerettem volna ábrázolni. A Stilles Meer egy anya mérhetetlen fájdalmáról szól, aki elvesztette gyermekét a fukushimai cunamiban. Az anya nem képes feldolgozni a veszteséget, és a tengerben is keresné a gyermekét - a tenger azonban szennyezetté vált a nukleáris katasztrófa hatására. Japánban úgy hisszük, hogy ha meghalunk, a lelkünk a tengerbe távozik. Vigyáznunk kell a természetre, és nem szabad lebecsülnünk az erejét. Ha szennyezetté válik a tenger, hová mehetünk majd, ha meghalunk?

- Ön Hirosimában született, és több művében (Voiceless voice in Hiroshima, Sternenlose Nacht) foglalkozik az otthonát sújtó támadással is.

- Édesanyám ott volt az atomtámadáskor Hirosimában, én viszont úgy nőttem fel, hogy nem beszéltünk róla. Sokáig nagyon keveset tudtam arról, mi is történt valójában 1945. augusztus 6-án Hirosimában. Később, mikor Berlinben kezdtem tanulni, azt tapasztaltam, hogy mindenki megtorpan egy pillanatra, ha megtudják, hol születtem. Mindenki az atombombázásról kezdett kérdezni, és ez vezetett rá, hogy Japánba hazatérve én is feltegyem a családomnak a kérdéseimet. Ekkor tudtam csak meg, mennyi áldozatot követelt a támadás a rokonaim közül.

- Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy Berlinben ébredt csak rá japán identitására. Hogyan került közel a tradicionális japán zenéhez?

- Amíg Japánban éltem, sosem foglalkoztatott, hogy japán vagyok. Gyerekként a japán tradicionális zenét felettébb unalmasnak találtam, nem mozgatott meg. Négyévesen kezdtem zongorázni tanulni, természetesen klasszikus szerzők, Mozart, Schubert darabjaival. Sokáig a klasszikus zene jelentette a zenei valóságot számomra, és a japán zenéből sok mindent csak akkor értettem meg, mikor már a nyugati kortárs zenén edzett füllel kezdtem újra foglalkozni vele. Zeneszerzés-növendékként kerültem Németországba, itt ismerkedtem meg azokkal a zenei eszközökkel, mint amilyen a mikrotonalitás vagy a klaszterek alkalmazása, melyek segítségével képessé váltam a japán zenét újrahallgatni és tudatosan megérteni.

- Kik azok az európai zeneszerzők, akikről úgy érzi, a legnagyobb hatással vannak a zenéjére?

- Ligeti, Lachenmann, Bartók... de ide sorolhatnám Webernt is, akinek a mai napig tanulmányozom a műveit. Nagyon szeretem az olyan klasszikusokat is, mint Schubert, és Bartók is rendkívül közel áll hozzám. A 4. vonósnégyese például fantasztikusan erős, radikális alkotás. Ritka a fájdalom, a szomorúság ilyen gyönyörű kifejezése.

- Többször beszélt arról, hogy bár mindig is lenyűgözte a nyugati zene, kívülállónak érzi magát ebben a világban. Változott-e ez az érzés az elmúlt évek, évtizedek hatására?

- Az európai kontinensen kívülről érkeztem, ezért mindig kívülálló leszek. Soha nem fogok tudni úgy komponálni, mint az európai szerzők.

- Ez azonban minden bizonnyal fordítva is igaz. Ha már komponálásról van szó: hogyan kezd hozzá egy új darab megírásához?

- Mindig szükségem van egy határozott koncepcióra, e nélkül nem tudok dolgozni. Az indíttatás érkezhet a természetből, de akár az irodalomból is. Ha zenét írok, mindig van hozzá egy történetem, de ahogy komponálni kezdek, ezt elfelejtem, és onnantól fogva csak maga a zene, a zenei nyelv az, ami hajtóerőt jelent.

- Mennyiben tekinthető egy ilyen kezdeti történet a zene prog­ramjának?

- A zenét hallgathatjuk úgy, mint egy történetet, Alban Bergnek is megvan például a maga története a vonósnégyeséhez és Mahlernek is megvannak a történetei a szimfóniáihoz. A zene bizonyos szempontból érhetőbbé válhat, ha ismerjük ezeket a történeteket, ugyanakkor ezek gyakran félre is vezethetnek, és zavarhatnak a zene igazi, mélyebb megértésében.

- Műveiben egyedülálló módon lép kölcsönhatásba egymással zene és csend. Hogyan tekint a csend szerepére a zenében?

- Egy japán zenész számára a csend egészen mást jelent, mint egy európai zenésznek. A japán kalligráfia művészetéhez szoktam hasonlítani ezt a különbséget: a vonal, amelyet egy kalligráfus papírra vet, már jóval a toll papírral való találkozása előtt, a levegőben életre kel. Ezek a rejtett mozzanatok épp olyan elengedhetetlenek a zenében is, mint a kalligráfiában. Az európai zenében leggyakrabban különálló hangokról beszélünk, míg a japán dallam sokszor mindössze egyetlenegy hangból áll, mely a hallgatásból indul és oda is ér vissza. Az európai zenében ezekből az egyedül álló hangokból születnek meg hatalmas építményként a nagy zenei formák, melyben az örökkévalóság lakozik. Számomra a csend éppolyan erővel bír, mint a hang, a szépség pedig ott rejlik egyetlen hang életében is. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.