Ez nem maximalizmus – ez a kotta!

Kocsis Zoltán mesterkurzusa a Bartók Emlékházban

Szerző: Mácsai János
Lapszám: 2016 november

Mesterkurzusokkal tele a világ, de ritka, talán egész páratlan az olyan, amilyet Kocsis Zoltán tart, ha arra kerül a sor. Úgy tudom, évente általában egy-két napot szán arra, hogy fiatalokat tanítson. Tavaly már volt egy ilyen alkalom a Bartók Emlékházban, a korábbiak közül magam egy miskolci kétnapost ültem végig 2007-ben.

Az idei kurzus nagyon jól szervezett volt, Király Csaba, az Emlékház vezetője és munkatársai alapos és figyelmes munkát végeztek. Nyomtatott névsort kaptunk, pontos időbeosztást, és amennyire akörülmények a helyszínen engedik, még némi gyakorlásra is mód nyílt, valamint tartottak egy záróhangversenyt. A szünetekben büfével és hűsítőkkel szolgáltak a publikumnak. Még egy pianínót is hozattak, hogy legyen második hangszer, mert a kicsi teremben másik zongora nehézkesen fért volna el. Ezt használta illusztrációra Kocsis Zoltán, és a 3. zongoraversenyt le is kísérte rajta. A kurzus mestere egyébként remek formában és kondícióban volt, úgy állta és tanította végig ezt a kétszer hat-hét órát, mintha ez magától értődő teljesítmény lenne. Ráadásul a szeptember végi kánikula legfullasztóbb napjaira esett ez amunka.

Egyedül az adott okot némi keserű szájízre, hogy a jelenlévő 40-50 hallgató között nem, vagy csak alig és rövid időre jelent meg zeneakadémista. Pedig a vidéki, sőt környező országbeli szakokról többen isjöttek. Érthetetlen ez közöny, nemigen található mentség arra, ha zenei pályára készülő fiatal kihagy egy ilyen alkalmat.

Miért olyan érdekes esemény ez? Mert Kocsis Zoltánt igazán sokféle oldaláról ismerheti a közönség, de a tanáriról nem. Egykor tanított a Zeneakadémián, ám azóta formálisan nincsenek növendékei. Márpedig aki egyszer is hallja, miként közelít a zenéhez, hogyan nyúl egy darabhoz - és persze Bartókhoz, akinek igazi apostola -, az sok tekintetben egész életére való muníciót kaphat.

Bő egy órán át, olykor tovább is foglalkozott egy-egy jelentkezővel. Általában az ismertebb repertoárból játszottak darabokat a fiatalok, de eljött egy duó is (legalább az ő nevüket hadd említsem: Bordos Nagy Kinga és Munkácsi Dóra), akik megtanulták A csodálatos mandarin négykezes szerzői letétjét, és akadt egy merész hallgató, aki a 3. zongoraversenyt hozta.

Aki ismeri Kocsist, nem lepődik meg azon, milyen lenyűgöző anyagismerettel rendelkezik. De a két nap alatt átélhették a jelenlévők, hogy ez ebben az esetben nem pontos kifejezés. Mert ha valaki egy szerző minden hangját ismeri, minden kottáját és kiadásváltozatát; a kéziratanyagot, a szerzői hangfelvételeket, a zenekari változatok, illetve egyáltalán a zenekari művek hangszerelését valamennyi szólammal; anépzenei háttéranyagot, minden belső zenei kapcsolatot és összefüggést; az irodalmi, színpadi, életrajzi hátteret pontról pontra; valamint enciklopédikus kitekintése van az ide vonatkozó zeneirodalomra, ésmindezt az utolsó staccato jelig pontosan és fejből tudja, és azonnal képes megmutatni zongorán, miről beszél - az bizony jóval több, mint egyszerű anyagismeret.

A tanítás jellege - és ezeknek a kurzusoknak ez külön érdeme - nála nem az exhibicionizmus jegyében zajlik, mint sok más sztárnál. Kocsis végighallgatja az egész produkciót, nem szakítja félbe. Már azámulatra ad okot, hogy ilyenkor olyan pontosan megjegyzi, mit hallott, mintha felvétel készült volna, és ennek alapján megy azután végig a darabon. Egyébként pont úgy tanít ilyenkor, mintha egy zeneakadémiai teremben lenne, többnyire hátat fordít a közönségnek, a tanítványhoz beszél, a kottában mutogatva magyaráz, amit a hallgatóság nem is lát. Csak akkor tudja meg, miről van szó, ha el is játssza a növendék, vagy épp maga Kocsis. De az esetek túlnyomó részében el is játsszák, tehát a teremben lévők lényegében semmiről sem maradnak le. Olykor azért hátrafordul, és egy-egy, többnyire szórakoztató és kellő malíciával előadott szentenciával vagy magyarázattal szolgál.

Írásban természetesen nincs sok értelme részletekbe menni, hiszen hangfelvétel kellene a konkrétumokhoz. Frazeálás, hangsúlyok, kötőívek, pedálozás, ujjrend megbeszélésével telik a java idő. De egy-két kiragadott példával azért ízelítőül fel lehet eleveníteni a mondandó néhány általánosabb elemét.

„Azt mondják rám, hogy maximalista vagyok. Ez nem maximalizmus - ez a kotta! Mint a fotósoknál, ha már fotózgatnak itt a teremben: éles legyen a kép, és jól exponált, ez az alap, és azután lehet még majd művész is a fotós." ... „Most nyugodtan lehet mondani, hogy megzavarom a gyereket. A rosszat felzavarom, persze. Lehet, hogy talán egyszer jó is lesz belőle." ... „Amikor arról van szó, hogy hatalmas szerzők remekműveit tanuljuk, mint tananyagot, akkor legyünk hálásak, hogy ezt megtehetjük, és tartozunk nekik azzal, hogy nem tanuljuk meg rosszul, felületesen. A szerzői szándékok figyelembe vétele - ami Bartóknál nagy százalékban a metronómjelzés - kiindulópont. Én akkor nem tudok megbocsátani, ha ezek az alapfeltételek nincsenek meg." ... „Nem vagyok hajlandó elfogadni azt a véleményt, hogy Bartók metronómja nem volt pontos. Ingametronómja volt, az meg nem tud elromlani. De a jelzések mögött előadói gyakorlat, néha több évtizedes gyakorlat áll."

„A Kadosához jártam - mondta Kocsis majdnem ártatlanul, de lehet, hogy arra gondolt, a fiatalok ezzel nincsenek tisztában, talán azt sem tudják, ki volt Kadosa. - Az egyik legjelentősebb, amit tőle tanultam, hogy merni kell jelentéktelenebb hangokat is játszani. A töltőszólamok nem lehetnek olyan jelentősek. Például az előkében a kis hang attól is kis hang, hogy jelentéktelen." ... „Különbséget kell tenni amarcato és a marcatissimo között, ha egyszer az van odaírva. A kíséretet jelentősebbre tanultad, mint amilyen. Nem elég, hogy ha azt képzelem, hogy megcsináltam - annak akusztikai élménnyé kell válnia. Mást hall a közönség, mint te itt, úgyhogy néha el is kell túlozni a dolgokat, de csak épp amennyire szükséges." ... „Ezt az ujjrendet hogy vagy képes megcsinálni? Én oda se merek nézni." ... „Őrület, mennyire el tud torzulni a zene a rossz hangszeresség miatt. Például sok vonós, amikor fölfelé megy a vonó, belehasal." ... „Ez finomkodás, csak nem képzeled, hogy ezt így táncolták a parasztok? Csapj oda, a levegőből. Jajj, itt megint jófiú­vá vedlesz vissza, ne!" ... „Remek együttesek vannak, meg lehet hallgatni a mi kelet-európai népzenénket. Az ott tanulmányozható karaktereknek a zongorás előadásban isbenne kell lenniük. A nép nem ismeri a finomkodást"

„Ennyi sostenutóban nem hiszek. Nem azt mondom, hogy be kell állítani minden tempót, ez igazán távol álljon tőlem, de van a rubatónak egy határa."

„Skype-os jelmondatom: Natura non facit saltus. A természet nem ugrik, a természet halad. A gyorsítást ennek az elvnek az alapján kell megoldani."

Kocsis nem fukarkodott a dicséretekkel, mégis megjegyezte az egyik jelentkező kapcsán: „A jóért nem szólok, nem említem mindig külön, mert például ebben az esetben a darab kilencven százalékára mondhatnám. De nem azért vagyok itt. Amikor ilyen jól játszik valaki, akkor nagy felelősség, hogy az ember egyáltalán mit mond."

Az egész kurzus legnagyobb vállalkozása A csodálatos mandarin négykezes letétjének eljátszása volt.

- Hát ez meghatott! ... Csodálkozom, hogy ti még mindig ilyen jóban vagytok egy ilyen munka után - mondta a mű elhangzását követően. A rendkívül részletes, színpadi, hangszerelési, előadástörténeti megjegyzések mellett ilyesféleképp instruálta az előadókat Kocsis:

„Itt kicsit hiányolom azt az áradó vonósdallamot (fütyüli), és most lesz risoluto, és máris dobják ki a gavallért, azután ugye ez fisz? Mert a zenekariban f-nek szokták játszani." ... „Ez itt a fagott, és kiderül, hogy az egy erotikus hangszer. Akárcsak a hárfa. A fiú akkordjai ezután jéghidegek. Tesz két lépést előre, és felmelegszik, az akkorddal együtt. Pillanatok alatt mennek az események."... „Különbséget kell tenni vonós pizzicato és timpani között a zongorán. Utóbbit súlyosabban lehet játszani, akár oktávban." ... „Hát, ha így fojtják meg párnákkal a Mandarint, az nem hal meg, tessék gyömöszölni, ne halkíts le, acsavargók talán visszahőkölnek?" ... „Óriási munka van abban, amit csináltatok, gratulálok. Két év volt? - majd elismerő mosollyal hozzátette: - Három-négy év múlva ez olyan lesz, hogy csak." }

Ez nem maximalizmus
- ez a kotta!

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.