Újabb magyar nyelvű Liszt-irodalom

Szerző: Eckhardt Mária
Lapszám: 2016 június

A 2011-es Liszt-bicentenárium bősége után némi pangás mutatkozott újabb hazai Liszt-kiadványaink területén - eltekintve a jelenleg Kaczmarczyk Adrienne főszerkesztésével készülő Új Liszt-Összkiadás(Editio Musica) lassan, de biztosan csordogáló folyamától, amely a kétkezes zongoraművek sorát továbbra is évi egy-két nagyszerűen dokumentált, sok újdonságot tartalmazó izgalmas kötettel bővítette, ésimmár a pótkötetek szériáját is a befejezéshez közelíti.1 A kottakiadványok egyébként is előnyösebb helyzetben voltak, mint a könyvek: példaként említsük meg a 2013-ban indult, Gémesi Géza által szerkesztett Liszt Rarities / Liszt Ritkaságok (BHKZ) sorozatot, amelyben a Zeneakadémia Liszt Ferenc Emlékmúzeumának ritkaságaiból immáron három füzet is megjelent.2 Az elmúlt jó másfél-két esztendő során azonban ismét napvilágot látott néhány jelentős Liszt-könyv, illetve Liszt-tanulmányokat tartalmazó kötet is, ezekről szeretnék most rövid összefoglalást nyújtani.

Alan Walker 1983 és 1996 között publikált háromkötetes, angol nyelvű nagy Liszt-biográfiája,3 amelynek megírására a brit-kanadai szerző életének több évtizedét áldozta, méltán lett a modern kori Liszt-irodalom talán legnagyobb könyvsikere, amelyet több nyelvre is lefordítottak, több országban, több kiadásban is megjelentettek. Az életrajz adatgyűjtése során Walker számos alkalommal járt Magyarországon, és szoros kapcsolatot épített ki magyar zenetörténészek egész sorával; ennek következtében azon ritkaságszámba vehető külföldi muzikológusok közé tartozik, akik jól ismerik a magyar forrásokat és az itteni Liszt-szakirodalmat is. Walker így számos olyan visszatérő tévedést, félreértelmezést elkerül, amelyek külföldi szerzők munkáiban számunkra oly sok keserűséget okoznak. Aháromkötetes Liszt-életrajz magyarul is megjelent (első kötete két kiadásban is);4 az igen alaposan dokumentált, ugyanakkor kiváló stílusú, olvasmányos munka, amelyet nagyszerű fordítók tolmácsoltak, ahazai olvasók körében is nagy tetszésre talált, a szerző pedig Pro Cultura Hungarica kitüntetésben részesült.

A most magyarul megjelent Liszt-reflexiók valójában függeléknek tekinthető a nagy Liszt-életrajzhoz. A könyv prológusában Walker azt írja, hogy a háromkötetes biográfia ugyan több, mint 1600 oldalnyi terjedelmű, „Liszt élete és művészete azonban olyan szerteágazó, hogy bizonyos elemeiről még így is csak mintegy mellékesen tehettem említést, és sok mindent ki is kellett hagynom." Így aztán a kényszerűen mellőzöttek közül kiválasztott néhány számára különösen fontos témát, amelyekről önálló kis esszéket írt, és 2005-ben Reflections on Liszt címmel kötetbe foglalva publikált.5 Ez a kötet került tíz évvel később most végre magyarul is kiadásra, ugyannanak a Fejérvári Boldizsárnak kitűnő fordításában, akivel Walker már a biográfia harmadik kötetének magyar kiadásakor is dolgozott.

Prológus, tíz fejezet és epilógus adja a kötet magvát, amelyet köszönetnyilvánítások, forrásjegyzék és mutatók is kiegészítenek. A témák közül egyetlenegy van, amelyre Walker már a biográfiában isrészletesen kitért: Beethoven „felszentelő csókja" - ezt azért fejti ki most újra és még alaposabban, mert kritikusai aránytalanul sokat foglalkoztak vele. Kénytelen volt tehát összefoglalni, melyek az „újabb kérdések és válaszok" a téma kapcsán. Jelen sorok írója is egyetért Walkerral, hogy Beethoven ugyan nem volt jelen a gyermek Liszt 1823. április 13-i bécsi búcsúkoncertjén, amellyel egyes életrajzírók ésképes ábrázolások a „felszentelő csókot" összekapcsolják, egy magánlátogatás kapcsán azonban részesült ebben az életre szóló élményben. A „felszentelő csók" konkrétsága mellett szimbolikusnak istekinthető egy olyan művész életében, aki a maga korában mindenkinél többet tett Beethoven művészetének megismertetéséért és újításainak továbbfejlesztéséért. Ennek egyik módja volt a Beethoven-szimfóniák kongeniális zongoraátiratainak elkészítése - e témakörnek Walker külön fejezetet szentel a Liszt-reflexiók kötetben.6

A két Beethoven-fejezetet követő kisesszé Lisztnek egy másik közvetlen zeneszerző-előd, Franz Schubert dalaiból készített átiratait tárgyalja, a teljesség igénye nélkül, jellegzetes példákon illusztrálva akülönböző liszti dalátirat-típusokat, sajátos megoldásokat. Végül általánosabb kérdést is felvet: miért készített egyáltalán Liszt a számára fontos zeneszerzők műveiből átiratokat, s mi volt ennek jelentősége egy olyan korban, amikor még nem volt hangrögzítés, és a múlt zeneműveinek megőrzését is kevesen tartották fontosnak. „Liszt úgy tekintett magára és hangszerére, mint valamiféle edényre, amelyen a zene egésze végigáramolhat. Életfogytig tartó vezérelve volt a »Génie oblige!« Ha a természet zsenivé tett, tartotta Liszt, ez erkölcsi kötelességet ró az emberre [...] elhatározta, hogy a zongora foglalatába rögzíti a múlt zenei kincseit és a kortársak értékes alkotásait."

Külön esszét kapott Schumann Lisztnek ajánlott op. 17-es C-dúr fantáziája, s ennek kapcsán a két zeneszerző viszonyának alakulása. Ezt különösen indokolja, hogy még az 1970-es években éppen Walker figyelt föl az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában a Fantázia korai verziójának a szerző által revideált másolói kéziratára, és közölt róla elsőként tanulmányt egy angol zenei szakfolyóiratban.7 Hogy aSchumann-Liszt kapcsolat mennyire fontos és milyen összetett, bizonyítja, hogy éppen a Reflections on Liszt megjelenésének évében adták ki egy német kutató, Wolfgang Seibold kétkötetes disszertációját atéma teljes körű feldolgozásáról.8 Köztudott, hogy Liszt a C-dúr fantáziára válaszként saját h-moll szonátáját ajánlotta Schumannak. Walker fontosnak tartotta, hogy ismertesse a maga álláspontját erről az oly sok vitát kiváltó remekműről, amelyet ő semmiképpen sem sorol Liszt programzenei alkotásai közé, és a számos eltérő formai elemzés mellé leteszi a sajátját is. Bár jómagam sok tekintetben másképp látom ezt a kimeríthetetlenül gazdag alkotást, a rá vonatkozó fejezet különös értékének tartom, hogy Walker feltérképezi a mű recepció­történetét, és mint egykori zongorista, számos zongoraverseny zsűrijének tagja, a Szonáta legfontosabb felvételeinek alapos ismerője, igen megfontolandó tanácsokat ad a mű mai előadóinak.

Ugyancsak a zongorista Walker kerül előtérbe a „Liszt és a Technikai tanulmányok: Gondolatok és megfontolások" című fejezetben, amely ezúttal nem annyira a hányatott sorsú Technische Studien három kötetének történetére, hanem a sorozat gyakorlati jelentőségére, különleges megoldásainak bemutatására koncentrál. Végső konklúziója persze az, hogy „a Technikai tanulmányok „egy pillanatra ugyan felvillanthatják a zongorajátékos szeme előtt a Parnasszus lankáit, önmagukban azonban nem képesek eljuttatni őt a csúcsra", hiszen Liszt elve az volt, hogy „A technika a szellemből teremtse meg magát, ne amechanikából!" A zongoristák számára mégis igen hasznos és tanulságos a Liszt-reflexiók e fejezete, amely felhívja a figyelmet Lisztnek erre a maga teljességében csupán 1983-ban, a budapesti Editio Musica jóvoltából hozzáférhetővé vált, de még ma sem eléggé értékelt sorozatára.9

Nagyon érdekes a „Liszt és tanítványai: három jellemrajz" fejezet, amely a több tucatnyi igen jelentős Liszt-tanítvány közül Carl Tausig, Hans von Bülow és Walter Bache alakját emeli ki. Rám különösen azangol Bache-ről írottak hatottak a reveláció erejével: egy olyan nagy tehetségű és hűséges Liszt-tanítványról van szó, aki egész szakmai életét alárendelte annak, hogy a viktoriánus Angliában a konzervatív ellenállással megküzdve, fáradságot és költséget nem kímélve (ahogy Walker írja: „misszionárius elszántsággal") megszólaltassa és elismertesse Liszt és köre zenéjét. Mulatságosak és egyben szívszorítóak Bache évente megrendezett Liszt-koncertjeinek műsorai, ilyen megjegyzésekkel: „Az ajtók minden darab előadása alatt zárva lesznek", vagy „Lesz egy háromperces szünet, mely idő alatt mindazokat, akik azutolsó számot nem kívánják meghallgatni, felkérjük, hogy hagyják el a termet". Az utóbbi megjegyzés Wagner Tannhäuser-nyitányára vonatkozott, amelyet a Bache által szervezett 1875. február 25-i zenekari koncerten (ez már a 11. „annual concert"-je volt az angol Liszt-tanítványnak!) vendégként Bülow vezényelt. Természetesen róla is nagyon sok újdonságot tudunk meg a tanítvány-fejezetben; ezekre azonban azért nem kívánok most kitérni, mert őszintén remélem, hogy Walker 2010-ben publikált nagy Bülow-monográfiája10 belátható időn belül magyar fordításban is megjelenik - hogy ez mennyire izgalmas munka, abból már a Liszt-reflexiók lapjain is ízelítőt kaphatunk.

Külön fejezet foglalkozik a Beethoven, Schubert, Weber, Chopin és mások zongoraműveit közreadó Liszttel, egy másik esszé pedig Liszt és a Lied műfajának kapcsolatát tárgyalja. Az utolsó fejezet, a „Liszt, az író: Zenéről és zenészekről" valójában inkább idézetgyűjtemény, amelynek sok olvasó fog örülni: magvas Liszt-gondolatokat kapunk a legkülönbözőbb zenével kapcsolatos témákról, egyes zeneszerzőkről, sőt az életről és a halálról is.

A könyv legnagyobb telitalálata az „Epi­lógus: Nyílt levél Liszt Ferenchez". Walker itt lebilincselő módon, röviden és mégis szinte teljes körűen összefoglalja, hogyan látja ő maga Lisztet, miután több mint három évtizedet szánt a különlegesen komplex személyiség életének és művészetének tanulmányozására. Jellemrajz ez a javából, amely mentes minden elfogultságtól, nem hallgatja el Liszt életének kifogásolható mozzanatait sem, ezzel együtt őszinte szeretettel és csodálattal adózik annak a művésznek, aki nem csupán különleges zseni, de mindenkor jóra törekvő, kivételesen jellemes és önzetlen ember is volt.

A Liszt-reflexiók talán nem lesz a kutatók számára forrásgyűjteményként annyira hasznosítható könyv, mint a biográfia három kötete volt (nem szerepel benne az egyes témakörök legfrissebb, egyre gazdagodó irodalma, és Liszt írásait is a régi Gesammelte Schriften,11 nem pedig a Sämtliche Schriften12 jóval pontosabb, gazdagon kommentált modern kiadása alapján idézi). Címének azonban nagyon ismegfelel a tartalma: egy sokat látott, bölcs ember, nagy tudós szellemesen és olvasmányosan megfogalmazott gondolatait ismerhetjük meg, amelyek hozzásegítenek Liszt mélyebb megértéséhez, és kedvet csinálnak a vele és korával való további foglalkozáshoz. Amit a könyv kiadói ajánlásában olvashatunk, igaz: Walker e művét „haszonnal forgathatják a zenekedvelő laikusok és a zenetörténet, illetve azongorajáték szakavatott képviselői egyaránt."

Dömötör Zsuzsa, Kovács Mária, Mona Ilona és Sziklavári Károly a hazai Liszt-kutatás számára ha nem is Walkeréhez mérhetően nagyvonalú, szellemes és olvasmányos, de nagyon fontos forrásokat feltáró, értékes könyvet tett le az asztalra. A Liszt Ferenc utazásai a reform­kori Magyarországon hézagpótló kiadvány, amelyet mindenkinek forgatnia kellene, aki a virtuóz Liszt pályafutásának Magyarországhoz kötődő eseményei­vel, illetve a reformkor zenei és társadalmi életével foglalkozik. Az 1839/40 fordulóján tett első, rövidebb látogatás Pozsony, Pest-Buda, Győr és Sopron környékén, majd az 1846. évi hosszabb, többszakaszos, Magyarország déli részei­re és Erdélyre is kiterjedő hazai turné alapvetően megváltoztatta és egész életére kihatóan meghatározta Liszt viszonyát szülőföldjéhez, a magyar nemzethez és a magyar zenéhez.

A kötet három tanulmányt foglal magába. Ezek közül Dömötör Zsuzsa és Kovács Mária közös írása, illetve Mona Ilona dolgozata nem újdonság: mindkét tanulmány 1976-ban készült a Budapest Főváros Tanácsa és a Liszt Ferenc Társaság által kiírt pályázatra, és 1980-ban a Zeneműkiadó Liszt-tanulmányok címmel egy kis kötetben meg is jelentette őket. Mindkettő Liszt első, 1839/40-es látogatását dolgozza fel korabeli dokumentumok: műsorlapok, sajtótudósítások, hivatalos iratok, memoárok alapján, de más-más szempontokra koncentrálva. Dömötör és Kovács elsősorban a látogatás történetére, ahangversenyekre, társadalmi eseményekre összpontosít, míg Mona az események hátterében álló politikai törekvéseket helyezi a középpontba, a titkosrendőri jelentéseket, Liszt jótékonyságának dokumentumait és honfitársai kudarcba fulladt kísérletét arra, hogy magyar nemesként ismertessék el. A ma már nehezen hozzáférhető, pompásan dokumentált kis kötet, amely a maga nemében abszolút úttörő volt az 1980-as években, időtállónak bizonyult - alig kellett hozzányúlni, módosítani vagy bővíteni most, az újrakiadás alkalmával.

Sziklavári Károly tanulmánya Liszt 1846-os látogatásának történetéről és az események hátteréről azonban teljesen új. Szinte hihetetlen, hogy ő az első, aki teljes egészében alaposan és részletesen feldolgozta, hitelesen dokumentálta ezt az önmagában is rendkívül gazdag, de Liszt életében különösen is fontos időszakot. Koudela Géza, Sebestyén Ede munkái ugyan foglalkoztak vele, de ezek pontos forrásmegjelölések híján eléggé megbízhatatlanok.13 A turné egyes részleteiről készültek komoly és megbízható összefoglalások is, de ezek csak bizonyos területekre terjedtek ki (mint például Csekey István, László Ferenc munkái).14 Alan Walker nagy biográfiájának első kötetében pedig csak a magyar szerzők már addig elvégzett és számára hozzáférhető részkutatásai alapján tudta összegezni az eseményeket. Sziklavári most teljes körképet nyújt, részletesen kidolgozott háttérrel. Hogy sok éves, hangyaszorgalommal végzett gyűjtőmunkája során mennyi fontos és új háttér-információt talált, abból is kitűnik, hogy alábjegyzetek nem ritkán sokkal nagyobb helyet foglalnak el egy-egy oldalon, mint maga a szöveg. Elolvasásukat melegen ajánlom, még ha olykor el-eltérítenek is kissé a fővonaltól. A látogatás illetve turné eseményeinek (összefoglaló bevezetés után) időrendben tárgyalt, minden eddiginél részletesebb feltárása, Liszt személyes kapcsolatainak és fogadtatásának elemzése mellett Sziklavári kitér a művész ez időben fogant vagy született műveire, sőt még a csupán tervezett, de elvetélt kompozíciókra is. Függelék gyanánt pedig közöl jónéhány, a közvetlen résztvevőktől származó olyan szöveget (leveleket, hírlapi cikkeket, memoár-részletet, verseket), amelyek sokkal plasztikusabban állítják elénk az eseményeket, mint azt bármilyen mai elbeszélés tehetné. A kotta- és képmellékletek, illusztrációk (amelyekből természetesen nemcsak Sziklavári, hanem a többi szerző tanulmányaiban is jó néhány található) hasznos kiegészítést jelentenek a tartalmas szövegekhez, bár ezek nyomdai minősége gyakran sok kívánnivalót hagy maga után.

És itt elérkezünk az egész könyv óriási hiányosságához: a kiadói szerkesztés végtelenül igénytelen. Nincs név- és tárgymutató, ami egy ilyen forrásként is használandó, egyáltalán nem kis terjedelmű munka esetében elengedhetetlenül szükséges; egyik tanulmányhoz sincs irodalomjegyzék, a felhasznált számtalan kiadvány adatait a lábjegyzetekből kell kiböngészni - ezekből egyedül Sziklavárinál 348 van! ATartalomjegyzék pedig annyira eldugva szerepel hátul az illusztrációk és a hétoldalnyi kiadói hirdetés között, hogy egy ideig azt hittem, nem is létezik. Mindez olyannyira megnehezíti a könyv használatát, hogy hasznosnak tartanám, ha a szerzők segítségével utólag elkészülne és legalább a netre felkerülne egy ilyen mutató. Hiszen potenciális olvasóik nem egyvégtében fogják elolvasni ezt a könyvet, hogy aztán egyszer s mindenkorra félre is tegyék, ennyi adatot képtelenség is egyszerre befogadni - hanem egy-egy információ kedvéért újra meg újra elő fogják venni, s akkor azt szeretnék, hogy gyorsan tudjanak tájékozódni.

Watzatka Ágnes Liszt Ferenc a Vigadó színpadán című kötete, amely 2014 tavaszán jelent meg a Vigadó épületének megnyitására a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából, rendkívül igényes kivitelű képeskönyv, gyönyörű színes illusztrációkkal, színvonalas tipográfiával. Ugyanakkor tartalmilag is igen értékes, szerkezetileg jól áttekinthető, kellemes és informatív olvasmány, igazi „ajándékkönyv", amely nemcsak muzsikusok és zenebarátok, hanem bárki számára élvezetet szerezhet. Watzatka nem törekedett új adatok kikutatására, hanem a meglévő (és a könyv irodalomjegyzékében felsorolt) szakmunkákból ügyes kézzel kiválogatta azokat az információkat, amelyeket legfontosabbnak tartott, hogy röviden bemutathassa, miként szerepelt Liszt Ferenc mint zongorista, karmester és zeneszerző a Redoute, illetve utóda, a Vigadó - a Liszt korában talán legfontosabb pesti koncerthelyszínek - színpadán. Előszó és Liszt életének egészen rövid áttekintése után (ez a hat oldal a teljesen laikus olvasó előzetes tájékoztatására szolgál) három nagy fejezetet alakított ki: „I. Világhírű virtuóz a Redoute színpadán", „II. A Vigadóban vezénylő zeneszerző", „III. Az idős zongoraművész". Utószó, a függelékben Liszt vigadóbeli hangversenyeinek időrendi jegyzéke és a komponista hangversenyein elhangzott Liszt-művek jegyzéke, valamint válogatott irodalomjegyzék egészíti ki a főszöveget. Tudományos kiadványok mellett nagy szükség van az ilyen jellegű, a nagyközönséget megcélzó, jól áttekinthető, szakmailag is abszolút megbízható munkákra, és örvendetes, hogy az eleinte kizárólag az MMA reprezentatív céljait szolgáló, pompás kis könyv ma már meg is vásárolható.

A Zeneakadémia megnyitásának 140. évfordulójára az intézmény a Rózsavölgyi és Társa Kiadóval együttműködésben Szekvenciáktól szimfóniákig címmel vegyes tartalmú, a Zeneakadémián folyó zenetudományi munkából ízelítőt nyújtó tanulmánykötet jelent meg, amelyről itt most azért szeretnék röviden hírt adni, mert a könyv sajnos nem kerül üzleti forgalomba, viszont magán a Zeneakadémián mindkét könyvtárban bárki számára elérhető (feltételezem, hogy más könyvtárak, intézmények, zeneiskolák igényelhetnek is belőle). Az alcím - Tanulmányok Liszt, Bartók és Ligeti 140 éves Zeneakadémiája tiszteletére - azt sugallja, hogy a kötetben Liszt komoly súllyal szerepel - valóban, a tizenegy tanulmányból négy az ő személyéhez és művészetéhez kapcsolódik. Domokos Zsuzsanna „Liszt Faust szimfóniájának »Gretchen« tétele - eredeti változatok és átiratok" címmel közöl értékes tanulmányt, amelynek első részében Margit alakjának zenei megformálását tekinti át Lisztnél és kortársainál, második részében pedig a Liszt Ferenc Emlékmúzeum archívumában található számos „Gretchen"-átiratot ismerteti (ezek egy része került kiadásra a jelen írás bevezetőjében már említett „Liszt Rarities / Liszt Ritkaságok" sorozatban). Enyedi Pál „Összefoglalás és kísérlet. Megjegyzések Liszt Orgonamiséjéről" című tanulmánya 2002-ben megvédett DLA disszertációjának esszenciáját tárja világosan és meg­győzően az olvasók elé. Kaczmarczyk Adrienne, akinek az Új Liszt-Összkiadás főszerkesztőjeként gyakran kell döntenie a források önálló műként való értelmezése és közlése vagy pusztán előszóbeli megemlítése illetve bemutatása ügyében, „Az albumlap mint Liszt-forrás" címmel különösen fontos áttekintő tanulmányt készített. Ez az első olyan munka, amely típusokat különböztet meg az albumlapok között. Kaczmarczyk rámutat arra is, hogy azokat az albumlapokat, amelyek egy-egy zenemű publikálása előtt készültek, „jellegük és helyzetük a vázlatokkal rokonítja. A döntő különbség köztük az, hogy azalbumlap esetében a zeneszerző választásával felhívja a figyelmet valamire a készülő műből", s épp ezért indokolt az albumlapok elmélyült tanulmányozása. - Jómagam mint a Zeneakadémia egykori munkatársa „Új Liszt-gyűjtemény a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban: az Utassy-letét" címmel egy olyan 51 tételből álló, Liszttel kapcsolatos gyűjteményt (főleg hozzá intézett leveleket és közvetlen körének levelezését) ismertettem, amely még az én hivatali működésem idején, 2008-ban került a Liszt Ferenc Emlékmúzeumba. A korabeli dokumentumok elmélyítik Liszttel kapcsolatos ismereteinket életének két igen fontos periódusában: virtuóz életének fénykorában, illetve élete utolsó másfél évtizedében.

A kötet szerkesztése (hála Dobszay Ágnes, Domokos Zsuzsanna, Péteri Lóránt és Vikárius László összehangolt munkájának) mintaszerű, a kiadó is - amely az utóbbi időkben elképesztő mennyiségű zenetudományi könyvet publikál kiváló minőségben - igényes munkát végzett (ez elsősorban Fazekas Gergelyt dicséri). Nem hiányoznak a jó minőségű illusztrációk és a névmutató sem. Bízunk benne, hogy újra fellendülő zenei könyvkiadásunk ösztönzést ad a fiatal kutatóknak is: ideje volna az immáron Liszt minden korszakából rendelkezésre álló, kitűnő hazai alapmunkákra támaszkodva, egy „Liszt Ferenc Magyarországon" vagy „Liszt Ferenc és Magyarország" című, jól áttekinthető, könnyen kezelhető összefoglaló monográfiát készíteni, és azt - akárcsak annak idején a Képes magyar zenetörténetet a Liszt-bicentenárium évében - idegen nyelven is hozzáférhetővé tenni.15 Reméljük, ehhez nem kell majd Liszt születésének 250. évfordulójáig várnunk. }

- JEGYZETEK

  1. A New Liszt Edition / Neue Liszt-Ausgabe / Új Liszt-Összkiadás 2011-ben Kaczmarczyk Adrienne és Mező Imre által összeállított katalógusa szerint a zongoraművek Supplements / Supplementbände / Pótkötetek sorozatában 15 kötetet terveztek, amelyek közül már 12 megjelent.
  2. Jeanne d'Arc au bûcher / Johanna a máglyán, drámai jelenet énekhangra és piano-orgue-ra (vagy zongorára), 2013; Gretchen, Leopold Alexander Zellner átirata hegedűre, brácsára, gordonkára, zongorára, hárfára és harmóniumra, 2013; Gretchen, Friedrich Wilhelm Stade átirata harmóniumra és zongorára, 2015.
  3. Alan Walker: Franz Liszt. Vol. 1. The Virtuoso Years. 1811-1847. - Vol. 2. The Weimar Years. 1848-1861. - Vol. 3. The Final Years. 1861-1886, New York: 1983, 1989, 1996, Alfred A. Knopf Inc.
  4. Alan Walker: Liszt Ferenc. 1. A virtuóz évek 1811-1847, fordította Rácz Judit. - 2. A weimari évek 1848-1861, fordította Rácz Judit. - 3. Az utolsó évek 1861-1886, fordította Fejérvári Boldizsár. Budapest: 1986, (2.kiad. 2003), 1994, 2003, Editio Musica.
  5. Alan Walker: Reflections on Liszt, Ithaca, N. Y.: 2005, Cornell University Press.
  6. A témáról - Walkert kissé megelőzve - egy hazai kutatónk is kitűnő tanulmányt közölt, lásd Domokos Zsuzsanna: „Orchestrationen des Pianoforte - Beethovens Symphonien in Transkriptionen von Franz Liszt und seinen Vorgängern", Studia Musicologica 37 (1996), 249-341.
  7. Music and Letters 60/2, 1979. április, 156-165.
  8. Wolfgang Seibold: Robert und Clara Schumann in ihren Beziehungen zu Franz Liszt: im Spiegel ihrer Korrespondenz und Schriften, Frankfurt am Main etc.: 2005, Peter Lang Internationaler Verlag der Wissenschaften. Ezt a munkát Walker a Reflections megírásakor még nem ismerhette.
  9. Liszt Ferenc: Technische Studien für Klavier / Technical Studies for Piano / Technikai tanulmányok zongorára, közreadó Mező Imre, I-III. köt., Budapest: 1983, Editio Musica. A kötetek megjelenésekor Ábrahám Mariann közölt róluk értékes cikksorozatot a Parlando zenepedagógiai folyóiratban (1984/12, 1-3, 1985/1, 22-28, 1985/2, 19-26).
  10. Alan Walker: Hans von Bülow. A Life and Times, Oxford - New York 2010, Oxford University Press.
  11. Franz Liszt: Gesammelte Schriften, hrsg. Lina Ramann, Bd. 1-6, Leipzig: 1880-1883, Breitkopf & Härtel.
  12. Franz Liszt: Sämtliche Schriften, hrsg. Detlef Altenburg, Leipzig: 1989-, Breitkopf & Härtel. A tervezett 9 kötetből 4 jelent meg, s csak remélhető, hogy a sorozatszerkesztő ez év februrájában történt váratlan halála után folytatódik a már kiadásra előkészített további kötetek publikálása.
  13. Koudela Géza: Liszt Ferenc, Budapest: 1935, Liszt Ferenc Társaság; Sebestyén Ede: Liszt Ferenc hangversenyei Budapesten, Budapest: 1944, Liszt Ferenc Társaság.
  14. Csekey István: Liszt Ferenc Baranyában, Pécs: 1956; László Ferenc: Klavír és koboz, Bucureşti: 1989, Kriterion.
  15. Kárpáti János szerk.: Képes magyar zenetörténet, 2., átdolgozott, bővített kiadás, Budapest: 2011, Rózsavölgyi; angol verzió: Music in Hungary. An Illustrated History, Budapest: 2011, Rózsavölgyi.

Alan Walker: Liszt-reflexiók

Fordította Fejérvári Boldizsár, 
Budapest: 2015, L'Harmattan

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.