Újévi ouverture

Madarász Iván: Nyitány egy képzeletbeli operához

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2016 március

A Magyar Állami Operaház néhány éves szép új szokás szerint Újév estéjére kortárs magyar szerzőtől rendel tízperces zenekari darabot, amelyet egy több műfajú hangverseny első felében a költői múzsa és atudomány egy jeles képviselője szavainak társaságában nyújt át a közönségnek. A Beethoven Kilencedikjébe torkolló koncert hazai viszonylatban költséges jegyeit többségében külföldiek vásárolták meg, akik a szavak perceiben némiképp feszengtek (bár a vers fordítását a kivetítőn követhették), de bőséges kárpótlásban részesültek abban a táncfilmben, amelyet az Operaház balettkara MendelssohnSzentivánéji álomjának Scherzójára vett föl az Opera háztetőjén és födémszerkezetében.

Az idei új mű zeneszerzője, Madarász Iván alkotói zenitjén jár. Nyitány egy képzeletbeli operához címmel komponált hagyománytisztelő új zenét. Madarásznak nem kell „elképzelnie" egy operát: három egyfelvonásost is írt már. A legösszetettebb a 2003-ban, épp az Operaházban bemutatott Utolsó keringő volt; korábban két tévéoperát láthattunk tőle: a Lót címűt, s épp a minap ismételte az M3 Anno csatorna az 1973-as A nő és az ördögöt. A komponista diplomadarabját érdekes évtizedek távolából újrahallgatni. „Nyitány egy képzeletbeli operaszerzői életműhöz" - vetíthetnénk vissza rá az idei újdonság címét.

Madarász Iván soknyelvű zeneszerző. Otthon van a tonalitás birodalmában, s aki ilyen műveit hallja, nemes konzervativizmust gondolna róla. Ám aki kamarazenéjét, főként annak önálló életművet kirajzoló elektroakusztikus vonulatát vizsgálja, a hang génsebészetéig hatoló, s abból szemantikai következtetéseket teremtő, kísérletező alkotót ismer föl. Megférhet e két véglet egyetlen alkotóműhelyben? Nem kelti annak gyanúját, hogy a mester a megrendelő - vagy akár a bemutatás helyszíne, alkalma - követelményeit vállalja hűen teljesíteni? Aki közelről és behatóan ismeri Madarász munkásságát, szerves egységben látja ezeket az antagonisztikusnak tetsző stiláris világokat. Madarász Iván vérbeli és jelentékeny muzsikus, aki még régi stílusokba is el-elkalandozik - gondoljunk akár Benedictus című meghatóan szép Bach-hommage-ára -, s aki azért „génsebészkedik", hogy egy-egy magánhangzóból vagy hangszeres intonációból kitermelje az újszerű szépséget. Ha ez utóbbit a mikroszkópos kutatáshoz hasonlítjuk, azoperáiban, szimfonikus és versenyműveiben megjelenő grandiozitást a nagy építményekkel rokoníthatjuk. Ez utóbbiaknak pedig állniuk kell, s mutatniuk kell magukat az utcán járóknak, esetünkben aklasszikusokkal párba állító hangversenyek hallgatóinak is. Egy olyan közönségnek, amely elsősorban Beethovenért kelt útra az Andrássy út felé.

Madarász pedig kedvükben járt. Elképzelt egy operát, írt hozzá egy nyitányt. Nem kezdem fantáziámat a témákba vetíteni, alig hiszem, hogy a szerző valódi cselekményt, vagy akár szereplőket vizionált. Amit hallottunk, abból mégis mindenki karaktereket észlelhetett, kedvére ruházta föl azokat nemekkel, gesztusokkal, olyan történettel, amely - mint nemcsak képzeletbeli, hanem meg is írt operáknál szokásos - nem a nyitányban bomlik ki, ott csak előkészítést kap, exponálódik. Világos formaképzés és gesztika, hangulatteremtő lírai lassúk és mindig a legjobbkor érkező mozgalmas motivika a komponista eszköze. No és a mesteri hangszerelés. Ez utóbbi viszonylag takarékos, a beethoveni zenekart alig múlja fölül létszámban, viszont egyes ütők és a szintetizátor révén minőségileg mássá avatja a fentebb hagyománytisztelőnek nevezett muzsikát.

Szerette az Operaház Zenekara, amelynek számos tagja a legendás zeneakadémiai tanár, Madarász Iván növendéke. Az ő odaadásukra is támaszkodhatott a nyolcvanon túl is elhivatott, a mai magyar zenét isváltozatlanul szolgáló emblematikus karmester, Vásáry Tamás.

Csak remélhetjük, Madarász Iván még egész operákat is elképzel. Addig is: szimfonikus œuvre-je megint gazdagabb lett. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.