A kamarazene ünnepe

Carte blanche (Deutsche Grammophon, 2015)

Szerző: Eszes Kinga
Lapszám: 2015 december

Carte blanche (Deutsche Grammophon, 2015)

A Deutsche Grammophon Carte blanche című dupla lemeze a Verbier-i Fesztiválnak azt a 2007-es koncertjét rögzíti, melyen Martha Argerich - ahogy a CD címe is utal rá - a műsor mellett a partnerek kiválasztásában is teljesen szabad kezet kapott. A hat kamaramű mellett a - szólóban az utóbbi időben ritkán hallható - argentin zongoraművész egy fantasztikus Schumann Kinderszenen-előadással ismegörvendeztette hallgatóságát. A felvételnek vitathatatlanul Argerich a lelke, a mozgatórugója: végig elképesztő energiával és különös ihletettséggel játszik.

Beethoven op. 70 no. 1-es Geistertriója nagyszerű nyitó darabnak bizonyul: Argerich és kiváló partnerei, Julian Rachlin (hegedű) és Mischa Maisky (cselló) tolmácsolásában az első tétel kirobbanó ereje, aLargo assai végtelenül fojtott, kísérteties hangvétele és a zárótétel felszabadult játékossága is remekül megmutatkozik. A Schumann-ciklus a zongorista egész karrierjét végigkísérte, Argerich azonban még mindig tud újat mondani: egy közel 25 évvel korábban készült felvétellel összevetve azt tapasztaljuk, hogy interpretációja egyáltalán nem merevedett meg, talán még szabadabban, még több poézissel játssza adarabot. A kivételes szólóprodukciót a felvételen két négykezes követi, melyeken a kínai zongoraművész, Lang Lang működik közre. A két egymástól meglehetősen eltérő művészegyéniség kivételes összhangja jellemzi Schubert D. 951-es Grand Rondeau-jának előadását. Egyedül akkor törik meg ez a tökéletes egység, mikor a kompozíció végén az alsó szólamban csendül fel a téma: Argerich dallamformálása kissé fésületlennek, kevésbé kiegyenlítettnek, Lang Lang kísérete pedig túl harsánynak tűnik. Még Ravel Lúdanyó meséi című szvitjének első tételében is érezhető némi egyenetlenség, atovábbiakban azonban ismét visszatér a finoman összehangolt, árnyalt és színgazdag játék.

A koncerten a szünet után elhangzó darabot, Schubert Arpeggione-szonátáját az est házigazdája Yuri Bashmettel játssza. Eleinte talán kissé túlzónak tűnnek a tempóváltások, szenvedélyes és intenzív játékuk azonban hamar meggyőzi az embert a megszokottnál szabadabb interpretáció létjogosultságáról. Az orosz brácsaművész a zárótétel technikai bizonytalanságai ellenére méltó partnere Argerichnek. BartókRenaud Capuçon közreműködésével felcsendülő 1. hegedű-zongora-szonátájának előadásában a lassú tétel magányos, panaszos hangja - különösen a zongora fojtott, csaknem földöntúli akkordmenetei - ésa zárótétel féktelensége nyűgöz le: érdekes megfigyelni, ahogy a kiváló francia hegedűművészt a visszafogottabban megformált nyitó Allegro appassionato után egyre jobban magával ragadja a bartóki hév. Azutolsó műsorszám egy könnyedebb hangvételű, ám csillogó virtuozitást igénylő kompozíció: Lutosławskinak a 24. caprice-t feldolgozó, kétzongorás Paganini-variációit Argerich és Gabriela Montero briliáns technikával és sodró lendülettel adja elő, az emlékezetes kamaraest pedig egy - a kitűnő improvizációs készségéről is ismert Montero által zenésztársuk lánya, Lily Maisky születésnapja tiszteletére rögtönzött - darabbal zárul. }

Carte Blanche

Verbier-i Fesztivál 2007

Beethoven, Schubert, Schumann, Ravel, Bartók, Lutosławski és Hill művei

Martha Argerich, Gabriela Montero (zongora), Renaud Capuçon, Julian Rachlin (hegedű), Yuri Bashmet (brácsa), Mischa Maisky (cselló)

2 CD - Deutsche Grammophon 2015

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.